Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1895-09-01 / 35. szám

..IN t It V 1 D É H. Malom. Kőrülbelól 6—8 évvel ezelőtt, talán épen a közraktár részvénytársaság létesitesével kapcsolatosan merült fel az érdekeltek körében az az eszme, hogy Nyiregyházáu egy kiviteli üzemre képes malom épiteasék részvényekből nyerendő tökéből. Tudomásom vau arról is, hogy az aláírás megnyittatott, s részint az érdekelt jogi személyek, részint magán emberek, süt ha nem csalódom, még a vármegye nagybirtokosai által is a szervezeti alaptőke mintegy */i-ed része téuyleg jegyezve lett, a hiányzó rész azonban legnagyobb erőfeszítés daczára sem volt biztositható, úgy hogy az alapítók az aláírások sikertelenségére hivatkozással a további aktiótól visszaléptek, s a nyíregyházi malom — hogy úgy mondjam — tojásába fult. Taláu az ország még akkor elég kedvezőtlen, bár biztató pénzügyi helyzete csappantotta meg annyira a spekulatív kedvet, hogy a provintiáu egy 400000 frtos vállalat létre nem jöhetett? Talán a közgazdasági viszonyok súlyos volta tartott vissza sokakat meglevő tőkéjüknek kezükből való kibocsátásától? Vagy talán a vállalat lett annyira életképtelennek minősítve, hogy haszonhajtásában nem volt bizalom? Lehetett végül még egy oka a negatív eredménynek, a ez az, hogy Szabolcsvármegyének uem volt 400000 frt heverő pénze. A külső okok mellett kiélesedhettek a tervezés, vezetés, előkészítés és reklamirozás fogyatékoságai, s csakis ezen felhordott tényezők együtthatása szülhette azt a minden kiágazásában sajnálatra méltó csalódást, mely vármegyénk közgazdasági állapotát egy igen jelentékeny remediumának meghiúsultával érte. Körülbelül régen túl vagyunk azon, hogy kifakadjunk azoknak feltűnő indolencziája ellen, akiknek pedig első sorban képezte volna zsebbeli érdekét a nyíregyházi malom üzembe helyezése. Megszoktuk e gyógyithatlan öngyilkossági mániát, s ezt tudva, nem hat meg senkit a súlyos közgazdasági helyzet reménytelenségét haugoztató örökös panasz, amely elvégre csakis akkor nyerné meg a jogosság érvényét, ha elhárítására minden emberi lehetőség megkísértetett volna. Hát hiszen igaz, hogy az óriási verseny, vám kalamitások, túlproduktió és a fogyasztó országok politikai apatiája a mi termelésünk iránt, általános közgazdasági pangást, árhanyatlást, s már-már válságot hoznak a gazda nyakára. Mindezek a bajok — vis major — már is elegendók arra, hogy a mezőgazdaság briliáns ne legyen, és elég elhárithatatlanok, hogy a vis/onyok jobbra fordultát ezen tényezők evolutiójától ne tehessük függővé. De a niidőu tapasztalati tény, hogy a hatalmunkon ós befolyásunkon kivül eső akadályok mellett a kínálkozó ós tőlünk függő segítséget sem szerezük meg, s önmagunk érdekeinek elhanyagolása mellett minden gyógyszert az égi hatalmaktól várunk; a máskülönben indokolt panasz csak félig fog részvétet kelteni. A „NYIRVIDÉK*

4 TÁRCZÁJA. A tél programmja. Ósz-feló megváltozik minden. A tarlott bokrok xörgó sárga levele nem egyedüli jele annak, hogy napról-napra közelebb jutunk a kíméletlen Tél apó hideg, szeretet nélküli uralmához. Még az emberek gondolkodása is uj irányba tereltetik, amint a reggeli imához búgva csalogató ti órai harangszót 6'/, órára teszi át az ecclesialis hagyomány. a nap, — gondolom — a kisasszony napja az első lepös a teli reménytelenség fele. Jönnek a szüretek. Elóbb a dió, majd alma, nyomon követve a demokra tikus berzenczei szilva által. Az elit szóló szüret mellett semmivé jelentéktelenedik a profán kukoricza. És amint egyenként beszámol a produktív természet meg érlelt gyümölcseivel kielégithetleu büszkeségének az embernek, ezzel fokozatosan növeli gondját. Soha sem elég az, ami és amilyen termett. A fogyasztó téltől való félelem miatt az emberi hálátlanság ós rövid látás igaztalan panaszra fakad a legnagyobb jóltevóje ellen. Gazdaembert sohasem láttam ószszel elégedettnek. No hanem a városi urak sincsenek másképen Mit sem változtat a tapasztalati tényeken, hogy ezeknél a panasz korszaka télre és tavaszra esik. Pedig ritkán van igaza egyiknek is másiknak ig. Sokkal nagyobb az emberek elégedetlenségre való hajlama, mint a természet mostohasága, vagy a világrend tökéletlensége. A törekvés a fejlődés titka. Az pedig a vágyakban leli fel végokát. Nincs kétség tehát az iránt, hogy minden fejlődés és a tökéletes állapot felé való haladás az elégedetlenségre, mint a vágyak és aspiraMert kétségtelennek kell elfogadnunk, hogy a gazdaközönség kellő mérvű érdeklődése esetén létesült volua az a vállalat, amely Szabolcsvármegye mezőgazdasági pangásának javításához jelentékenyen hozájárulni volt hivatva. Vármegyénkben egyetlen valamire való gőzmalom sincs. Olyan semmiesetre, amelynek üzeme a napi fogyasztás mérvét meghaladná. Lehetetlen pedig, hogy a kizárólag mezőgazdasági termeléssel foglalkozó terrenumon ne fényesen prosperálhatna egy malom, amely a feldolgozással járó nyereséget is beun tartaná, s elosztaná a termelő és feldolgozó között. E sorok Írójának alkalma volt egy budapesti vezér pénzemberrel e tárgyról beszélni, aki passiv figyelemmel kisérte — a fenn felsorolt okok egyike miatt — a 6 évvel ezelőtt dugába dőlt kísérletet. Kijelentette, hogy akkor az eredménytelenséget előre látta. Az alapítás akadályainak leküzdésére nem volt az idő elég óvatosan megválasztva. Hibául rótta fel azt is, hogy az alapítók elhibázott lépéseket tettek az érdeklődés felköltésére, s különösen elfelejtették anűak az érdekeltségnek kapaczitáczióját, amely! ben hajlam is volt, pénze is volt hozá, de nehezen mozdul. Önmagától seinmiesetre. Már pedig nálunk az ipati vállalatok létesítése iránti kedv nem annyira intensiv, hogy saját inicziativájából ajánlaná fel a pénzember a tőkéjét. Megvárja, hogy kérjék, felvilágosítsák, ellenvetéseit megdöntsék, óvatosságának feleslegességét valószínűvé tegyék. Igy van még ma is, midőn pedig a viszonyok kezdenek szépen konszolidálódni. A mult évtized végén aunál inkább küzdelembe került a tőke mobilizálása. Hát még kiömlése I a provincziára? Beszélgetésünk további folyamán a financier csudálkozását fejezte ki a fölött, hogy a szabolcsmegyei irányadó körök annyira elkedvetlenedtek az első kísérlet sikertelensége miatt. Arra sem okuk nincs, sem pedig a terv nem érdemli meg a rideg mellőztetést. Tévedés azt hinni, hogy ma hasonló balsors érné a vállalatot Kiemeltem, hogy akkor nagy akadályok voltak, amik ma már alig vannak meg, oly nagy mértékbeu pedig semmiesetre. Sőt a viszonyok is kecsegtetőbbek ma. A közeli hónapok kérdése ugyanis, — hogy a legjelentéktelenebbet emeljen ki — egy dus magtermő vidéknek a nyíregyházi piaczhoz való csatolása. A nyíregyházi—tisza-polgári vasufc építésének kisajátítási munkálatai kezdetüket vették. S ezzel a nyíregyházi terménypiacz előre láthatólag foutosságában emelkedni fog. Egyébbként arról beszélni,^ hogy váljon a mi közgazdasági érdekeink involválják-e egy kiviteli üzemre berendezendő malom létesítését? merően naivitás. Legfeljebb az vár eldöntésre, hogy lehetséges-e ennek a vállalatnak az effektuá^ lása ? Biztos jeleink vaunak arra, hogy a spekulaczió iránti kedv még azokban a körökben is terjed, amelyek eddig visszautasító zárkozottságot tanúsítottak az ipari vállalatok iránt. Meggyőződéssé vált immár a sokáig ellenséges — tiók szülőjére vezethető vissza. Ez a kulcs, melylyel a legnagyobb feladatok titokteljes zára is kinyitható leend előbb-utóbb. Tehát maradjunk csak továbbra is elégedettlenek. Munkára serkent, dologra hiv, s harczra ingerel az elérhetetlen áhitott vágy és ideál. Ez legyen a közeledő tél programmjának főbb pontja. Hullanak a falevelek. Váljon e természettani jelenségnél érdemes megállani csak egy röpke perczig is? Váljon egy a százezerből ha elpusztul megérzi-e azt az összesség? Váljon az egyed eme semmivé lété nél mi sem válik ki egyébb, mint vé^e egy korlátolt reménynek, elpusztulása a közület feladatának teljesítéséhez hozzájáruló pirinyó alkatrésznek és enyészte egy szervi molekulának, amely az összeség szervezeti működéséhez nélkülözhetóen kooperált? Hátha még sem! A gondolkodás deduktív iskolája többet lát a falevél hullájában, mint anyag cserét, mely más alakban uj életre kel a tavasz virradatával. Egyik levél után a másik. A kopasz ág fokozatosan. lett nyugvásra kényszerítve, anélkül, hogy észrevette volna veszteségét az első lehűlt levélnek, amely megadta a halál okát a másiknak, harmadiknak és százezrediknek. Mert minden egyes alkatrész megérzi minden más része sorsának változását, átalakulását. Az egyes tevékenységét és ennek eredményét, a többiekké kölcsönösen föltételezi akként, hogy az összeség alkatát és működését, valamint az egymástól függő elemek mindenikének épségét és helyes munkálódását a másik sértetlensége és megfelelő eljárása biztosítja. Ahol nincs meg tehát az együvé tartozás emez elhatározó fontosságú tudata, ott a szétfjszló erők összletes működésre kéntelenek, s megbénítva terméketlenül hevernek parlagon. érzülettel fogadott nemzetgazdaságtani igazság, mely a mezőgazdaságnak az iparral és kereskedelemmel való viszonyos szolidaritását tanítja. Legalább is kétséges tehát, hogy a tervbe veendő malom ezúttal is hidegen hagyná Szabolcsvármegye gazdáit. Pedig körülbelül ez a conditió sine qua non. Ellenben kétségen kivül áll, hogy a budapesti pénz piacz, — feltéve, ha alkalmas ember lép a vállalat élére, tudna érdeklődni a részvények sorsa iránt. A dolog érdemes a megfontolásra ? Születések és halálozások bejelentése október 1-je után. A polgári házasságra és állami anyakönyvvezetésre vonatkozó törvényeknek október 1-sején történő életbelépésére vonatkozólag egymásután bocsáttatnak a különböző miniszteri rendeletek, melyek azt czélozzák, hogy az uj törvéuyek és az azok által előidézett váltó zások lehetőleg minden uagyobb zökkenés nélkül menjeuek át a közéletbe. Ezek egyike, hogy a születések és halálozások bejelentésére vonatkozó kötelességéről mindenki idejekorán tudomást vegyen, elrendeli, hogy az ngyjdeiüleg kibocsátott hirdetmény az összes községekben a községházán, továbbá az állami anyakönyvvezetők helyiségeiben kifüggesztessék és ezenkívül az október 1 sejét megelőző öt vasárnapjn előszóval is kihirdettessék ós inegmagyaráztassék. A hirdetmény, melyet olvasóink figyelmébe ajánluuk, a következő: „A születéseket és haláleseteket folyó évi október hó 1-tól kezdve az állami anyakönyvvezetónél kell bejelenteni. Minden születés és haláleset azon állami anyakönyvvezetőnél jelentendő be, kinek kerületében előfordult. Vasúton, hajón történt születés és halálozás a kiszállás, illetőleg kiszállítás helyén illetékes anyakönyvvezetőnél jelentendő be. Minden születés legkésőbb a születéstől számított egy hét alatt jelentendő be. Halva szülöttek vagy szülés közben elhiltak legkésőbb a születést, illetőleg elhalálozást követő legközelebbi hétköznapon jelentendők be.! Minden haláleset legkésőbb a legközelebbi hétköznapon jelentendő b9. A születés bejelentésére fokozatosan az alábbi sorrend szerint kötelesek : a) a törvényes atya; b) a szülésnél közreműködött bába, c) a szülésnél segédkezett orvos; d) mindazok, a kik a szülésnél jelen voltak; e) a kinek lakásában a születés történt. Ezeken kívül a bejelentésre kötelezeti: f) az anya, mihelyt erre már képes. A haláleset bejelentésére fokozatosan kötelesek: 1. a családfő, 2. a családtagok, 3. a kinek lakásában a haláleset történt, 4. a háztulajdonos, ha a házban lakik. A bejelentéskor a halottkém által kiállított halottvizsgálati bizonyítvány felmutatandó. Ugy a ^születés, mint a haláleset bejelentésére a sorrendben utóbb nevezettek csak akkor kötelesek, ha megelőző kötelezett vagy nincs, vagy pedig a bejelentés megtételében akadályozva van. A bejelentés szóbeli és a bejelentésre kötelezett vagy annak megbízásából más oly egyén által teljesítendő, ki a születésről, illetőleg halálesetről közvetlen tudomással bir. Szülházakban, kórházakban, letartüztatási intézetekben, dologházakban, laktanyákban vagy egyéb polgári vagy katonai közintézetekben történt születések, illetőleg halálesetek bejelentése az intézet elöljáróságának kizárólagos kötelességét képezi. Az állami anyakönyvvezetőnél azokat a születéseket és haláleseteket is be kell jelenteni, melyek f. évi Nem ok nélkül van ez a negatív konklusió ily élesen kidomborítva. Sőt aktuálitást nyer a tél közeledtével, midőn ideje és alkalma van mindenkinek hódolni az altruismus parancsának. Mert való tünet, hogy a mi kicsiny társadalmunknak egységes törekvése nincs. Belszervezete sok hibás anyagot vett fel, amelyek a vér egyenletes keringését, tehát az erők elosztását, pótlását és javítását lehetetlenné teszik. A falevelek hullanak rendre egymás után. A törekvés és egységes feladat nélküli társadalomnak az a legnagyobb hibája, hogy nem érti ön-önmagát, s nem ismeri önczélját. Kapkodás a létesítésben, összhangnélküliség a tervezés stádiumában és teljes közöny a valósítás közepén emelkednek az öntudat hiányának negatívumai gyanánt. Szeretnék egyetlen intézméuyt látni, amelynek létele a társadalmi erők tudatos egyesítésének produktuma volna. Innen van, hogy ezek az intézmények panganak, s vérszegénységben szenvednek. A rokonszenvezókből alakult kisebb körök elégtelen erői csak nemleges hatást keltenek, t. i. azt vetítik le, hogy milyennek nem szabad lenni, vagy megfordítva milyennek kellene lenni valaminek akkor, ha az erők egyesítésének Bzüksége mélyebb gyökeret vert volna a köztudatban. Emeljünk ki a levezetett igazságunk megvilágítására egy pár jellemző adatot. Bassenyei Györgynek szobrot akartak emelni. Egy bizonyos kör talán 2000 frt erejéig érdeklődött a nemes czél iránt. Látván azonban, hogy a hullámverés nem tud tovább terjedni a társadalom felületén; beleunt ő is, s a szobrot közköltségen fogják megcsinálni. A millenáris ünnepségek biztató varázsa csalogat az o:szágban. Keltett-e nálunk valami hatást? Szó sincs róla. A veleszületett közöny ónszínű leplén keresztül a folytatása a, II. mellékleten.