Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 27-52. szám)
1895-08-11 / 32. szám
XVI. évfolyam. 32, szám. Nyíregyháza, 1895. augusztus 11. J\ÍY ^ VEGYES TARTALMÚ HÉTI LAP. SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCS FARYtEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Megjelenik iietenliint egyszer, vasArnai ipon. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egé.z évre 4 forint. Fél évre 2 „ Negyed évre ........ 1 „ A községi jegyzó és tanitó uraknak egész évre csak bét forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a A lap szellemi részét képező kaideniéuvck. Hirdetési dijak • Up szétküldése tárgyában leendő felszó- a ^V^^'T' . M.nden né„ y 9„r has, „,.tt p.'tit .,r .„„ i r lamlasok Jóba Elete kiadó-tulajdonos fo„ ^ k 1 " keíektű l közlése 5 kr. "íbbszörl közlés esetében 4 kr. könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám . ^ na 6 Klnoítárl bálytgdlj fejében, minden egye. hirCJánóS7kv há71 int<s™r,H,ib A kéziratok csak világos klrAnatra s at detés után 30 kr. fizettetik. (Jánószky házj intézendok lUet5 k51t8(5gére KüldetIlek vis32a A ^ ^ k5llemánye k ^ sor<jnkint M k r Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten, Haasensteln és Vogler 1 'Q'lájábati Bécsben, Prágában és Budapesten , valamiut Németország és Sveicz fővárosaiban is Dorn & Comp. által Hamburgban. Hivatalos közlemények. Szabolcsvármegye alispánjától. 11 490 . K. 1895. A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Felhívom, hogy az alább közlendő árlejtési hirdetményt a vármegye területén a legkiterjedtebb módon tegyék közhírré. Nyíregyháza, 1895. julius 31. Szikszay, főügyész, mint alispáni helyettes. 11490/895. Árlejtési hirdetmény. A debreczen — ungvári törvényhatósági közúton Székely község nyugati végén fekvő áteresz teljesen ujonnani felépítésével a nyírvizcsatornán az u. n. maloméri híd padlózatának kijavításánál; továbbá Bogdány község halárában az u. n. gecse hid padlózatának és partgyámjainak javításánál, végre az Óze laposán és Székely község és a maloméri hid között fekvő két áteresz kissebbszerü javításánál szükséges s összesen 535 frt 2 krra költségeit munkálatok vállalkozás utjáni végrehajtásának biztosítására folyó év szeptembér hó 2-ik napjánád. e. 10 órakor Nyíregyházán .Szabolcsvármegye székh zának kistanács termében zárt ajanlati versenytárgyalás fog tartatni. Felhivatnak a vállalkozni óhkjtók, miszerint szabályszerűen kiállított s fenti kikiáltási ár 5°/ 0-át képező óvadékkal ellátott zárt ajánlataikat a kitűzött napon d. e. 9'/, órájáig a vármegyei iktató hivatalba annyival inkább igyekezzenek beadni, minthogy elkésve érkezett vagy távirati ajánlatok figyelembe nem fognak vétetni. A munkálatra vonatkozó műszaki művelet, valamint a részletes feltételek a vármegyei kiadó hivatalban a rendes hivatalos órák alatt megtekinthetők. Nyíregyháza, 1895. julius hó 31-én. Szikszay, főügyész, mint alispáni helyettes. Szabolcsvármegye alispánjától. 11615. K. 1895. Értesíttetnek, hogy Nyíregyháza városban a mészáros társulat tulajdonát képező vágómarhák között 8 drb száj és körömfájás miatt külön istállóban, a fertőzés gyanújában álló 67 drb szarvasmarha pedig egy külön legelőn zár alá helyeztetett. Nyíregyházán, 1895. julius 31. Szikszay, főügyész, mint alispáni helyettes. A „NYIRVIDÉK* 4 TARCZAJA. A „Szép asszony dombja." Dobos gróf özvegységre jutván, legnagyobb örömét Ilka leányában találja, kit a köznép .szép tündédnek nevezett. Ilka 16-ik évét töltötte be s a mesziről jöttek állítása szerint legszebb leány volt a hazában. Dobos grófnak volt még egy fii is, György, a kit Endre magával vitt a szent földre. Úgyszólván a családhoz tartozott azonban Mike Báliut, a szatmári ispánnak felserdült fia, a ki a grófnál mint apród volt nevelésben. Szent Mihály napja közelgett. E napon Lampertházán, a mai Beregszászon, bucsu szokott lenni. A gróf elhatározta, hogy elmegy a búcsúra, magával viszi Ilkát, Bálintot és rendes kíséretét. Lampertházára érve, bemennek a templomba. Ilka beléptét a kézirat igy festi: • Beléptére minden ember Szemét reá szegezte, Midón letérdelt, minden sziv Magát menyben képzelte. Angyalnak hitte, ki látta Szépségét, buzgóságát, Bámulhatta szelíd képe Tiszta ártatlanságát.* A nagy ájtatosság közepett azonban az ördög is képviseltette magát. A templomban jelen volt Kanchó rablóvezér, a ki mintegy háromszáz haramiával a vidéket régóta rettegésben tartotta. Pánczélosan volt öl tözködve, sisakja lehúzva s igy senki sem ismerte fel. mm- Mai Egy kis felszólamlás a községi adtniuistratiő érdekében. Hova tovább elérkezik október elseje, mely időpont az egyházpolitikai törvények életbeléptetésével csak uj és uj muukaszaporulatot ró a közigazgatási tisztviselők e tekintetben legmegáldottabb testületére: a jegyzőségekére. S a rendszer maradt a régi, államosításnak, községi reformnak sem híre, sem hamva. A nóta végütemei érkeznek el füleinkhez e tempóval: „dolgozzál, mig meg nem szakadsz! — Ósdi nóta, mely — sajnos — még mindig tartja magát, melynek hallatára az a szegény, százféle hatóság ezer reudeleteinek alávetett községi s körjegyző csak megremegett, de feljajdulni nem merészkedett. S most mégis e lapok hasábjain megkérdezni bátorkodunk: „quosque taudem abutuntur patientia nostra primores?" A tizenkettedik óra küszöbén ezúttal felhangzik ajkainkról a jajkiáltás, a „vető"! Tán lesz, aki megérti, aki hathatós szavát nem a jegyzői, de az összérdekek szempontjából felemeli, mert a mostani abnormális állapotok fenntartása bizony-bizony megszüli a nem kivánt eredményt: a községi admioistratió teljes agyonüttetését. Akkor aztán nem segit reform, nem gyorsan beadogatott kuruzsló szer — hivatalos rendeletek képében, hanem beáll a közigazgatás terén a stagnáció, be épen ellenkezője annak, mit az egyoldalú felterjesztések, statistikai adatok után készült, szintén csak egyoldalú, combinativ jellegű, maradandó i atásnélküli miniszteri ukázok elérni akaruak. Szóval „periculum in mora! Az egyházpolitikai törvények életbeléptetése a legkisebb anyakönyvvezetői körben is minimaliter 25% munkaszaporulattal jár. Már most csináljunk egy kis calculust. Egy 2—3000 lélekkel biró jegyzőségbeu az év 200 napját igénybeveszi a mindig másodmagával dolgozó jegyzőnek a financialis referádák ellátása; 165 Kanchó meglátván az angyali szépségű Ilkát, nagyon megtetszett neki ós elhatározta magában, hogy magáévá teszi mindenáron. Gonosz szándékának elérésére minden eszközt felhasznált. Még akkor sem rettent vissza, midőn arról értesült, hogy a leány a hatalmas Dobos grófé. A bucsu uapján délután tusa, azaz harczi játék volt a bucsui erdők közti réten. Ilka hölgytársaival szép virágkoszorut tartott, melyet a győztesnek szánt. A leventék közül két-két vitéz kiugrat és dárdával igyekszik egymást kivetni a nyeregből. A harczjáték folyamán végre Bálintra kerül a sor, kivel a vad Kanchó fogott kezet, mert látta, hogy Ilka leginkább őt tüntette ki nyájasságával. A tusa hevesen folyik a két vivó között. Ilka szive szorong Bálint életéért, ki végre szerencsésen kiütötte a dárdát Kanchó kezéből, a mi pedig a szabályok szerint elég volt a diadal elnyerésére. Kanchó, a kit még mindig nem ismertek fel, gyorsan elvágtat szégyene helyéről. Visszamegy Lampertházára s ott mindent elmond Nyaláb nevü kenyeresének, kinek megparancsolja, hogy harmincz embert a „Megállj" korcsma körül készenlétbe helyezzen. Nyaláb elindult, Kanchó pedig Lampertházán maradt s egyik orgazdájánál mulatozott, a ki neki valahounan előkerített egy barátcsuhát. Másnap ezt az öltözetet Kanchó magára öltvén, elindult Dobos várába. A szolgák készségesen beeresztik a zarándoknak vélt rablót, a ki itt megtudta, hogy a gróf nemsokára útnak indul. A kapott alamizsnát alázatos hajlongások között megköszöni, kimegy a gróf udvarából, felveti magát az erdó szélén hagyott lovára és a „Megállj* ba vágtat. A hirt közli Nyalábbal is és 30 emberrel az napot pedig felemészt a közigazgatási teendők elvégzése. Hol van idő a politikai hatóságok, a társhivatalok megkereséseinek, a kézbesítéseknek, községi közreudészeti, községi önkormányzati stbbi, napról-napra, óráról-órára előforduló kellékek s kérdéseknek megoldására? s mindezekeu tul hogy lesz teljesíthető, vagy mikor, az anyakönyvvezetés, esketés, kivonatok kiadása s az a sok aprólékos, kapcsolatos dolog : hirdetés, megkeresés stbbi elvégzése. — Végre pedig — be kellvén ismernünk, hogy a rendeletek, a munkahalmaz elvégzéséért járó csekély törzsfizetésből élni nem lehet, hanem a magánügyködésre is suly fektetendő — mikor értekezhetünk a szó- és írásbeli tanácsra szoruló, e tekintetben minket nem nélkülözhető publikummal? Semmikor, mert a jegyzőnek — ha a községi ügyeket végzi el pontosan, a fiuancialis adminisztrációval, ha pedig ez utóbbi követelményeinek betöltésében serénykedik,' — ugy a főszolgabíró- illetőleg a törvényhatósággal, az esetben végre, amidőn közönségÓDek megkereséseit ügy buzgósággal s anyagi existentiájának tágabb alapra való fektetési törekvésével teljesiti, — a közigazgatási és pénzügyi hatóságokkal gyűlik meg a baja. S azért, aki az amúgy is szórványos eseteket a fegyelmi eljárás foganatba vételénél a malicia szemüvegén keresztül nézi: hibázik akkor, midőn a jegyzői kart elitéli, amennyiben „a capite" nem tekinti a Dániában való büzlést, nem a túlterheltséget, melynek párja egy hivatalban sincsen, azonban egyoldalúságból üt rajtunk, mert miuket legközelebb talál s mert mi legjobban értünk a tűréshez. E fonákságok el nem tagadhatók s igazán csoda, hogy az államférfiúi bölcsesség még panaceát ellenünk nem talált ki magától. Valószínű, — nem is fog, amennyiben, amit évtizedes tapasztalatok révén meg nem szerzett Jankó, azt János magában késő idők multán meggyőuton lesbe állnak, hogy Dobos grófra és kíséretére üssenek. Kanchó eleve megmondta Nyalábnak, hogy minden kincs az övé és a legénységé lehet, ő csupán Ilkát kívánja magának megtartani. Estefelé járt az idő, midőn a gróf áthaladta a Cs&roda vizét; tiz levente kisérte csaknem a Tiszáig. Jándig szándékoztak menni. Óvatosak voltak, fegyveresen jártak. Az utazás abban az időben nem volt elég bátorságos, sok volt a zsiványság mindenfelé. Alig érnek az Egresbe, a zsiványok reájok rohannak. A gróf katonái négy z-iványt csakhamar elejtenek. Bálint Nyalábbal viv. A gróf és Ilka jajveszékelnek a kocsiban, hova Bálint épp akkor rohan vissza, mikor Kanchó Ilkát ki akarja emelni. Ilka sikoltoz, Kinchó átöleli, de Bilint olyat vágott a karjára, hogy Kanchó a leányt elereszteni kényszerült s Ilka megszabadult. Ezalatt a többi leventék vágják a zsiványokat, kik megszaladnak s egyik halottjukat is magukkal viszik. A gróf visszatér dobosi várába. Csendes napok múlnak. Ilka és Bálint közt mind melegebb lesz az együttérzés. S már-már az esküvő napját remélik. De egy napon igy szól hozzájuk a gróf: „Bálint fiam, ma kaptam levelet atyádtól, azt irja hogy siess haza, mert öreg és beteges. Azt akarja, hogy még életében megházasodjál ós vedd át helyette a szathmári ispánságot. Egy szép leányt már ki is nézett a számodra. Te pedig Ilkám, ne vesd meg atyai végzésemet, a derék Baktay Vincze lesz a férjed s egyezségünk szerint azzal fogsz a jövő héten kezet. számunkhoz egy iv melléklet vau csatolva.
