Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1895-08-11 / 32. szám

XVI. évfolyam. 32, szám. Nyíregyháza, 1895. augusztus 11. J\ÍY ^ VEGYES TARTALMÚ HÉTI LAP. SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCS FARYtEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Megjelenik iietenliint egyszer, vasArnai ipon. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egé.z évre 4 forint. Fél évre 2 „ Negyed évre ........ 1 „ A községi jegyzó és tanitó uraknak egész évre csak bét forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a A lap szellemi részét képező kaideniéuvck. Hirdetési dijak • Up szétküldése tárgyában leendő felszó- a ^V^^'T' . M.nden né„ y 9„r has, „,.tt p.'tit .,r .„„ i r lamlasok Jóba Elete kiadó-tulajdonos fo„ ^ k 1 " keíektű l közlése 5 kr. "íbbszörl közlés esetében 4 kr. könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám . ^ na 6 Klnoítárl bálytgdlj fejében, minden egye. hir­CJánóS7kv há71 int<s™r,H,ib A kéziratok csak világos klrAnatra s at detés után 30 kr. fizettetik. (Jánószky házj intézendok lUet5 k51t8(5gére KüldetIlek vis32a A ^ ^ k5llemánye k ^ sor<jnkint M k r Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten, Haasensteln és Vogler 1 'Q'lájábati Bécsben, Prágában és Budapesten , valamiut Németország és Sveicz fővárosaiban is Dorn & Comp. által Hamburgban. Hivatalos közlemények. Szabolcsvármegye alispánjától. 11 490 . K. 1895. A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgár­mesterének és a községek elöljáróinak. Felhívom, hogy az alább közlendő árlejtési hirdet­ményt a vármegye területén a legkiterjedtebb módon tegyék közhírré. Nyíregyháza, 1895. julius 31. Szikszay, főügyész, mint alispáni helyettes. 11490/895. Árlejtési hirdetmény. A debreczen — ungvári törvényhatósági közúton Székely község nyugati végén fekvő áteresz teljesen ujonnani felépítésével a nyírvizcsatornán az u. n. malom­éri híd padlózatának kijavításánál; továbbá Bogdány köz­ség halárában az u. n. gecse hid padlózatának és part­gyámjainak javításánál, végre az Óze laposán és Székely község és a maloméri hid között fekvő két áteresz kissebb­szerü javításánál szükséges s összesen 535 frt 2 krra költségeit munkálatok vállalkozás utjáni végrehajtásá­nak biztosítására folyó év szeptembér hó 2-ik napjáná­d. e. 10 órakor Nyíregyházán .Szabolcsvármegye székh zának kistanács termében zárt ajanlati versenytárgyalás fog tartatni. Felhivatnak a vállalkozni óhkjtók, miszerint szabály­szerűen kiállított s fenti kikiáltási ár 5°/ 0-át képező óvadékkal ellátott zárt ajánlataikat a kitűzött napon d. e. 9'/, órájáig a vármegyei iktató hivatalba annyival inkább igyekezzenek beadni, minthogy elkésve érkezett vagy távirati ajánlatok figyelembe nem fognak vétetni. A munkálatra vonatkozó műszaki művelet, vala­mint a részletes feltételek a vármegyei kiadó hivatalban a rendes hivatalos órák alatt megtekinthetők. Nyíregyháza, 1895. julius hó 31-én. Szikszay, főügyész, mint alispáni helyettes. Szabolcsvármegye alispánjától. 11615. K. 1895. Értesíttetnek, hogy Nyíregyháza városban a mészá­ros társulat tulajdonát képező vágómarhák között 8 drb száj és körömfájás miatt külön istállóban, a fertőzés gyanújában álló 67 drb szarvasmarha pedig egy külön legelőn zár alá helyeztetett. Nyíregyházán, 1895. julius 31. Szikszay, főügyész, mint alispáni helyettes. A „NYIRVIDÉK* 4 TARCZAJA. A „Szép asszony dombja." Dobos gróf özvegységre jutván, legnagyobb örö­mét Ilka leányában találja, kit a köznép .szép tündéd­nek nevezett. Ilka 16-ik évét töltötte be s a mesziről jöttek állítása szerint legszebb leány volt a hazában. Dobos grófnak volt még egy fii is, György, a kit Endre magával vitt a szent földre. Úgyszólván a csa­ládhoz tartozott azonban Mike Báliut, a szatmári ispán­nak felserdült fia, a ki a grófnál mint apród volt neve­lésben. Szent Mihály napja közelgett. E napon Lampert­házán, a mai Beregszászon, bucsu szokott lenni. A gróf elhatározta, hogy elmegy a búcsúra, magával viszi Il­kát, Bálintot és rendes kíséretét. Lampertházára érve, bemennek a templomba. Ilka beléptét a kézirat igy festi: • Beléptére minden ember Szemét reá szegezte, Midón letérdelt, minden sziv Magát menyben képzelte. Angyalnak hitte, ki látta Szépségét, buzgóságát, Bámulhatta szelíd képe Tiszta ártatlanságát.* A nagy ájtatosság közepett azonban az ördög is képviseltette magát. A templomban jelen volt Kanchó rablóvezér, a ki mintegy háromszáz haramiával a vidé­ket régóta rettegésben tartotta. Pánczélosan volt öl tözködve, sisakja lehúzva s igy senki sem ismerte fel. mm- Mai Egy kis felszólamlás a községi adtniuis­tratiő érdekében. Hova tovább elérkezik október elseje, mely időpont az egyházpolitikai törvények életbe­léptetésével csak uj és uj muukaszaporulatot ró a közigazgatási tisztviselők e tekintetben legmegáldottabb testületére: a jegyzőségekére. S a rendszer maradt a régi, államosításnak, községi reformnak sem híre, sem hamva. A nóta végütemei érkeznek el füleinkhez e tem­póval: „dolgozzál, mig meg nem szakadsz! — Ósdi nóta, mely — sajnos — még mindig tartja magát, melynek hallatára az a szegény, száz­féle hatóság ezer reudeleteinek alávetett köz­ségi s körjegyző csak megremegett, de feljaj­dulni nem merészkedett. S most mégis e lapok hasábjain megkér­dezni bátorkodunk: „quosque taudem abutuntur patientia nostra primores?" A tizenkettedik óra küszöbén ezúttal felhangzik ajkainkról a jaj­kiáltás, a „vető"! Tán lesz, aki megérti, aki hathatós szavát nem a jegyzői, de az összérde­kek szempontjából felemeli, mert a mostani abnormális állapotok fenntartása bizony-bizony megszüli a nem kivánt eredményt: a községi admioistratió teljes agyonüttetését. Akkor aztán nem segit reform, nem gyorsan beadogatott kuruzsló szer — hivatalos rendeletek képében, hanem beáll a közigazgatás terén a stagnáció, be épen ellenkezője annak, mit az egyoldalú felterjesztések, statistikai adatok után készült, szintén csak egyoldalú, combinativ jellegű, mara­dandó i atásnélküli miniszteri ukázok elérni akaruak. Szóval „periculum in mora! Az egyházpolitikai törvények életbelépte­tése a legkisebb anyakönyvvezetői körben is minimaliter 25% munkaszaporulattal jár. Már most csináljunk egy kis calculust. Egy 2—3000 lélekkel biró jegyzőségbeu az év 200 napját igénybeveszi a mindig másodmagával dolgozó jegyzőnek a financialis referádák ellátása; 165 Kanchó meglátván az angyali szépségű Ilkát, nagyon megtetszett neki ós elhatározta magában, hogy magáévá teszi mindenáron. Gonosz szándékának eléré­sére minden eszközt felhasznált. Még akkor sem rettent vissza, midőn arról értesült, hogy a leány a hatalmas Dobos grófé. A bucsu uapján délután tusa, azaz harczi játék volt a bucsui erdők közti réten. Ilka hölgytársaival szép virágkoszorut tartott, melyet a győztesnek szánt. A leventék közül két-két vitéz kiugrat és dárdá­val igyekszik egymást kivetni a nyeregből. A harcz­játék folyamán végre Bálintra kerül a sor, kivel a vad Kanchó fogott kezet, mert látta, hogy Ilka leginkább őt tüntette ki nyájasságával. A tusa hevesen folyik a két vivó között. Ilka szive szorong Bálint életéért, ki végre szerencsésen kiütötte a dárdát Kanchó kezéből, a mi pedig a sza­bályok szerint elég volt a diadal elnyerésére. Kanchó, a kit még mindig nem ismertek fel, gyor­san elvágtat szégyene helyéről. Visszamegy Lampert­házára s ott mindent elmond Nyaláb nevü kenyeresé­nek, kinek megparancsolja, hogy harmincz embert a „Megállj" korcsma körül készenlétbe helyezzen. Nyaláb elindult, Kanchó pedig Lampertházán maradt s egyik orgazdájánál mulatozott, a ki neki valahounan előkerí­tett egy barátcsuhát. Másnap ezt az öltözetet Kanchó magára öltvén, elindult Dobos várába. A szolgák készségesen beeresztik a zarándoknak vélt rablót, a ki itt megtudta, hogy a gróf nemsokára útnak indul. A kapott alamizsnát alázatos hajlongások között megköszöni, kimegy a gróf udvarából, felveti magát az erdó szélén hagyott lovára és a „Megállj* ba vágtat. A hirt közli Nyalábbal is és 30 emberrel az napot pedig felemészt a közigazgatási teendők elvégzése. Hol van idő a politikai hatóságok, a társhivatalok megkereséseinek, a kézbesíté­seknek, községi közreudészeti, községi önkor­mányzati stbbi, napról-napra, óráról-órára elő­forduló kellékek s kérdéseknek megoldására? s mindezekeu tul hogy lesz teljesíthető, vagy mikor, az anyakönyvvezetés, esketés, kivonatok kiadása s az a sok aprólékos, kapcsolatos dolog : hirdetés, megkeresés stbbi elvégzése. — Végre pedig — be kellvén ismernünk, hogy a rende­letek, a munkahalmaz elvégzéséért járó csekély törzsfizetésből élni nem lehet, hanem a magán­ügyködésre is suly fektetendő — mikor érte­kezhetünk a szó- és írásbeli tanácsra szoruló, e tekintetben minket nem nélkülözhető publi­kummal? Semmikor, mert a jegyzőnek — ha a községi ügyeket végzi el pontosan, a fiuan­cialis adminisztrációval, ha pedig ez utóbbi követelményeinek betöltésében serénykedik,' — ugy a főszolgabíró- illetőleg a törvényhatóság­gal, az esetben végre, amidőn közönségÓDek megkereséseit ügy buzgósággal s anyagi existen­tiájának tágabb alapra való fektetési törekvé­sével teljesiti, — a közigazgatási és pénzügyi hatóságokkal gyűlik meg a baja. S azért, aki az amúgy is szórványos eseteket a fegyelmi el­járás foganatba vételénél a malicia szemüve­gén keresztül nézi: hibázik akkor, midőn a jegyzői kart elitéli, amennyiben „a capite" nem tekinti a Dániában való büzlést, nem a túl­terheltséget, melynek párja egy hivatalban sin­csen, azonban egyoldalúságból üt rajtunk, mert miuket legközelebb talál s mert mi legjobban értünk a tűréshez. E fonákságok el nem tagadhatók s igazán csoda, hogy az államférfiúi bölcsesség még pa­naceát ellenünk nem talált ki magától. Való­színű, — nem is fog, amennyiben, amit évtize­des tapasztalatok révén meg nem szerzett Jankó, azt János magában késő idők multán meggyő­uton lesbe állnak, hogy Dobos grófra és kíséretére üssenek. Kanchó eleve megmondta Nyalábnak, hogy minden kincs az övé és a legénységé lehet, ő csupán Ilkát kí­vánja magának megtartani. Estefelé járt az idő, midőn a gróf áthaladta a Cs&roda vizét; tiz levente kisérte csaknem a Tiszáig. Jándig szándékoztak menni. Óvatosak voltak, fegyvere­sen jártak. Az utazás abban az időben nem volt elég bátorságos, sok volt a zsiványság mindenfelé. Alig érnek az Egresbe, a zsiványok reájok ro­hannak. A gróf katonái négy z-iványt csakhamar elej­tenek. Bálint Nyalábbal viv. A gróf és Ilka jajveszé­kelnek a kocsiban, hova Bálint épp akkor rohan vissza, mikor Kanchó Ilkát ki akarja emelni. Ilka sikoltoz, Kinchó átöleli, de Bilint olyat vágott a karjára, hogy Kanchó a leányt elereszteni kényszerült s Ilka meg­szabadult. Ezalatt a többi leventék vágják a zsiványokat, kik megszaladnak s egyik halottjukat is magukkal viszik. A gróf visszatér dobosi várába. Csendes napok múlnak. Ilka és Bálint közt mind melegebb lesz az együttérzés. S már-már az esküvő napját remélik. De egy napon igy szól hozzájuk a gróf: „Bálint fiam, ma kaptam levelet atyádtól, azt irja hogy siess haza, mert öreg és beteges. Azt akarja, hogy még életében megházasodjál ós vedd át helyette a szathmári ispánságot. Egy szép leányt már ki is né­zett a számodra. Te pedig Ilkám, ne vesd meg atyai végzésemet, a derék Baktay Vincze lesz a férjed s egyezségünk szerint azzal fogsz a jövő héten kezet. számunkhoz egy iv melléklet vau csatolva.

Next

/
Thumbnails
Contents