Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1895-08-11 / 32. szám

N Y t R V I D É K." ződéssó ugyan nem érleli. S azért alulról kell megiudulni a segitó mozgalomnak; onnét, hol a közigazgatás jó menetében rejló kincset megszerezni óhajtják, ahonnét a kezdeményezéssel a vizbe vetett kó szélesebb hullámgyúrüket idéz eló, mert a kar erósebb; ahol a szó értelmét ha kifejezik, felsőbb s illetékes helyen az süket fülekre nem talál A törvényhatóságok hivatottak a purifikáció nehéz munkájában most már az eszmét megadni. Maradjon autonomia. Legyen államosítás: mindkettő másodrangú kérdés, olyan csak, amit az előbb megalkotandó reformnak jellege, annak életbelépte után felmerülő körülmények tehetnek megoldandóvá. Reform kell nekünk, egyetlen egy reform egyelőre a mostani rendszer keretében s akkor addig, mig a többi akut szükséglet hiányai pótolhatók, — a községi administratiónak rendes zavartalan menete, sót fejlődése biztosíttatik. S e reform megteremtésénél nagyobbszerü átalakításra nincs szükség, nincsen valami systema felforgató ideákra, legkevésbbé pedig silány termóképességü — anquettek fura megállapodásainak eredményére: magukat tul nem élő paragraphusok özönére. Csak a dolgok mélyébe való beletekintés, csak az illetékes érdekelt jegyzói kar meghallgatása, csak az ő panaszaik megszivlelése kívánatos feltétlen s akkor nagyobb rázkódtatások nélkül a jegyző vissza lesz adva hivatásának, a közigazgatási teendők elvégzésének azzal, hogy az adómunkálatok teljesen elvonatnak hatásköréből s a viszonyosság nagyon természetes logikai nexusa kapcsán rá bízatnak ezek ama tényezőkre, akiknek való beszámolás felülbírálása ugy is majd annyi teendőt ró reájuk, mintha az ügyeket teljesen maguk végeznék! Akadály nincs, megteremtését illetőleg a szervezésnek, mert mindössze alig pár százezer forintról van szó s ez összeg onnét csak előkerül, ahonnét fedezetet nyer sok kevésbbé hasznot hajtó, kevésbbé indokolt, gyakran személyes favorentiáknak szolgáló kiadása az államháztartásnak !... Szabolcsvármegye törvényhatósága mindig az elsők között volt, ha vitális érdekeinek megvédése került szóba s mindig tudott a társtörvényhatóságoknál köriratainak pártolást szerezni. Azért — anélkül, hogy részletesebb fejtegetésekbe bocsátkoznánk — egyszerűen a fenti megoldási alaphoz — minden más, egyelőre nélkülözhető újítástól eltekintőleg — ragaszkodva, kérjük ott a kezdeményezés megtételét, egy bizottság kiküldésével, jegyzői egyletünk e tekintetben való meghallgatását s csupán a fenti kérdésen nyugvó megoldási módozatnak a többi vármegyék pártfogásába való ajánlását. Ha a czél — amint ezt nem hihetjük — elérhetetlen is, megyénk megtette kötelességét; ha pedig szavainak sikere leend, Ben Akiba megfordulhat sírjában, mert hisz az ő axiómája: .semmi sem uj a nap alatt" — megczáfolást nyervén, a községi közigazgatás képe nem lesz miserabiliter a régi! . . . T. I. Menykóc9apásként hatoltak e szavak a két szerelmesre. Pedig az egész csak .költemény" volt. A gróf már régen észrevette, hogy a két fiatal szereti egymást és csak próbára akarta tenni óket. Látván azonban, hogy a két szerelmes annyira megrendült, hogy a leg rosMzabbtól lehetett tartani, felmutatja Bálint atyjának egy levelét, melyben az fiának frigyébe beleegyezik. Erre örömkönyek csilogtak szemeikben Az esküvő nemsokára megtörtént. Bilint elvitte Ilkát várába, hol boldogan éltek — de csak egy ideig. A gonosz Kanchó mindég fondorkodott, hogy Bálinton bosszút vehessen; de leginkább fájt neki, hogy szerelme vágyát el nem érhette. Nem nyugodott azonban s csak a kellő alkalomra várt. hogy gonosz szándékát kivibesse. Végre az alkalom erre meg is érkezett. Fél éve mult mar, hogy Ilka Kontyot tett a fejére, Híre futott, hogy a magyar A Szentföldről nu-gtére < Endre király Vári, Gecse és Badaló környékén táborzott seregével, melyet Drák herczeg megfékezése végett vezetett ide. Dobos gróf fia. György, a táborból haza ment atyja meglátogatására. S midőn ót Bálint és Ilka visszakísérték a táborba, ekkor történt, hogy Ilkát Endre királynak is bemutatták, A király szívesen fo gadta őt s megígérte, hogy mindent elkövet, hogy Ilka ne unatkozzék. Bálint, hogy közel legyen a fószálláshoz, nejével együtt Baktára ment Biktay Barnabás házába. Kanchó, ki hírét vette annak, hogy már a királyi seregek is üldözik, a legvakmerőbb gondolatra vetemedett. Megtudva, hogy Ilka Biktán tartózkodik, embereivel Baktára ment. ,0;t a legszélső szegénynek visA kívánt „világosság". Előző számunk vezérczikkében „Egy kis világosságot

u czim alatt foglalkoztuuk a nyíregyházi kerületi betegsegélyzó pénztár állapotával, — kifejtvén, hogy annak fennállása óta az a tapasztalat vert gyökeret és erősbödött meg, hogy az intézmény nem életképes. Felhoztuk az ellene felhangzott s mind türübben felhangzó pinaszokat és egyenesen felhívtuk a betegsegélyzó pénztár igazgatóságát, hogy nyújtson felvilágosítást az irányban, vájjon az intézmény megalkotásában, rendszerében, avagy az ügykezelésben rejlenek-e azon okok, amelyek az intézmény jótékony hatását illuzoriussá, fenállását kétségessé teszik. Az igazgatóság ezen czikkünkre a fenti czim alatt az egész terjedelmében közölt következő nyilatkozatot küldte be hozzánk: E lap f évi augusztus 4 iki számában „Egy kis világosságot" czim alatt megjelent vezérczikk felvilágosítást kért „a kerületi betegsegélyzó pénztár dolgában." Mielőtt a kívánt felvilágosítást megadnók, kénytelenek vagyunk kijelenteni, miszerint, bárki is legyen a czikk ír.ja, egy cseppet sem válik díszére az, hogy mig ó világosságot kér, addig épen ő maga az, aki világosságot sürgető czikkével készakarva ziir-zavaros homályt igyekszik előidézni, a különben nagyon is világos dologban. Es ezt oly nagy mértékben cselekszi, hogy szinte csodálatos az a merészség, melylyel annyi képtelenséget, valótlanságot mer papirosra vetni s nyilvánosság elé vinni s még mi több, ügy látszik — nyugodt lélekkel. S hogy e kijelentéssel méltán élhetünk a czikkiróval szemben, azt bizonyítani fogják az alábbiak: Mindjárt a czikk legelején azt mondja a czikkiró, hogy „a pénztár amióta fennáll, folyton olyan ködös homályba van burkolva, amelyen át a dolgok állapotát tisztán látni nem lehet." Dehogy nem lehet, csak akarni kell. Pénztárunk hivatalos helyisége nyitva áll mindenki előtt, ügykezelése megtekinthető bárki által, az ügykezelőség készséggel nyújt felvilágosítást mindenről s ha a czikkiró, — mielőtt nyomda alá adta volna czikkót, — vett volna magának annyi fáradságot, hogy az ügyek vezetéséről s általában a pénztár állapota felől személyesen meggyőződjék, több mint bizonyos, tűzbe dobta volna czikkét, önmaga előtt szégyenkezve az abban foglalt elhamarkodottság, meggondolatlanság-szülte képtelenségek felett. Panasz gyanánt hozza fel a czikkiró, továbbá: „hogy a munkások és munkaadók között sokszor alig elsimítható egyenetlenségek támadtak a pénztár részére eszközölt bérlevonások miatt." Legyen nyugodt e tekintetben a czikkiró, ez a súrlódás — tanú rá a pénztárunk kötelékébe tartozó minden rendet, pontosságot szerető munkaadó, — egy rendes munkaadónál sem fordult elő, aki munkásától minden hét vagy hónap végén rendesen levonta a fizetendő járulékot, hanem igenis előfordulhatott ott, ahol a munkaadó hónapokon keresztül nem vonta le alkalmazottaitól a járulékösszegeket, mert azt hisszük, könnyen felfogható, hogy nagy a különbség arra a munkásra nézve, ha munkaadója minden hónapban levon 20—30 krajczár tagsági dijat béréből, vagy pedig hónapok multával egyszerre 3—4 forintot, esetleg többet. Az ily súrlódásokért a pénztár ugyan nem okozható. Áttér ezután a czikkiró a pénztár megbetegedett tagjaira és amit e tekintetben elmond, az aztán igazán a képtelenségek netovábbja. — Hibául rója fel például, hogy a pénztár orvosai csak akkor vesznek valakit gyógykezelés alá, ha igazolja az illető, hogy tagja a pénztárnak (?!) Hát ez bizony igy van és pedig az ide vonatkozó törvény 26. §-ánál fogva. — Sőt, hogy még ez irányban is „világossággal" szolgáljunk, még abban az esetben sem rendel az a pénztári orvos, ha igazolja az illető egyén hogy tag, de tagkönyvecskéjéből esetleg hat heti hátrány tűnik elő. Hogy nem látja be ennek az eljárásnak magától érthető, nagyon is helyes, „világos" voltát a czikkiró, az már baj, mert akkor „világosságot" nyújtani részére, a létesítendő villanyvilágitó telep minden Ív és izzólámpájának fénye együttvéve kevés. Ugyancsak a megbetegedett tagok gyógykezeléséről azt irja a vezérczikk irója, hogy csak különféle kóját felgyújtotta. A nép odacsődült, s mig ez a tüzet oltogatta, ő rá rontott Baktay Barnabás udvarára." Kanchónak ördögi terve csakugyan sikerült. Mig Bálint és Baktay, valamint a férfi cselédség a tüzet mentek oltani, addig Kanchó Baktay házát kifosztotta és Ilkát elrabolta, kit lóhátra maga mellé vévén, vele biztos menedékhelyre vágtatott. De útját rosszul választotta meg, mert éppen György seregére bukkant. »A ki (György) észre vévén jöttét A kordonba bocsátja, Mindenfflől körülveszi S ezt Kanchó későn veszi észre (Igy íj Kölyke vesztett oroszlánként Néki vág a kordonnak, Erre a György vitézei Vitézül rárohannak. Aprítják a folyó partján A dühös zaiványokat, Hogy a belé folyt vér szinte Megfeaté a habokat. Innét van a Vérke neve liaktáig a folyónak. Belé folyt vérétől a sok Megölt embernek a lónak.< Kanchó látván hogy kelepczébe került s az elrablott szép asszony nem lehet az övé, hogy más se bírhassa többé, szivét keresztül döfi s a helyszínén hagyja vérében fetrengeni. Ó maga pedig, mig a vitézek Ilka holttestéhez rohannak gyorsan tova vágtat. György katonái azonban űzőbe vették. S midőn Kanchó a bucsui erdőnél a vízen keresztül akart előlünk megmenekülni, lovastól együtt a vízben elmerült s ott veszett. A vers szerint innen vette nevét a Vérkének e része a „Lóhalál." igazolványok beszerzése és sok utánjárás, zaklatás után juthat végre gyógyszerhez az illető beteg tag. Ez, egész egyszerűen, nem igaz. Mert ha annak a pénztári tagnak rendben vau a tagsági jogait igazoló tagkönyvecskéje, minden fennakadás nélkül gyógykezelés alá veszi a pénztár orvosa, anélkül, hogy arról a pénztár ügykezelőségének még csak tudomása is volna. A pénztár orvosai pedig nagyon is pontosan betartva az ide vonatkozó törvény rendelkezését, reggel 7 órától 9 ig, délután 2 órától 5-ig külön rendelő órákat tartanak a pénztári tagok részére, de sürgős gyógykezelést igénylő esetekben, a nap bármely szakában is készséggel állanak a tagok rendelkezésére. Határozottan visszautasítunk tehát e tekintetben is mindent, ami arra enged következtetni a szóban forgó vezérczikkből, hogy a pénztár beteg tagjai zaklatásoknak vannak kitéve, mig segélyhez jutnak. Sőt ezzel szemben emelt fővel merjük állítani, hogy pénztárunk e tekintetbe í a lehető legtökéletesebben megfelelt hivatásának s ezt nem légből kapott ráfogásokkal, de tagadást nem tűrő számokkal, statisztikával igazolhatjuk, hogy pénztárunk életbelépésétől, 1893. ápril 1 tói 1894. deczember 31 ig 2626 egyént részesített teljes gyógykezelésben s e 2626 egyén betegségének tartama 7503 napot tett ki s a 2626 gyógykezelt egyén közül 678 olyan családtag volt — nők, gyermekek — kik után egyetlen egy krajczár tagsági dijat sem kapott pénztárunk. S ezen óriási számban előfordult betegségi esetekkel járó költségekből ma már 1 vidéki s a helybeli gyógyszertárak, 1 vidéki s 1 helybeli orvos követelései állanak csak fenn s e követelések is kiegyenlítést nyertek volna, ha az 1894. év végén 1981 forint 07 kr. be nem folyt tagságidij-hátrány nem áll elő, de ugy ezen tagságidij hátrány, mint a helybeli ipartestületi segélypénztártól átvett hátrányokból 1894. óv végén még fennálló 748 frt 63 kr., tehát összesen 2729 frt 70 krra menő, behajtás alatt levő tagságdij-hátrálék, ugy hisszük, kellő fedezetet nyújt a még fennálló tartozásra annyival is inkább, mivel már az eddig befolyt hátrányokból is törlesztve lett több száz forintra menő öszszeg a még fennálló tartozásba. , A czikkiró, ugy látszik, azzal gondolt a legnagyobb hatást elérni, ha előhozakodik a pénztár fennálló terheivel. Pedig enélkül egyetlen pénztár sincs, sőt mig pénztárunknak mintegy 1500 frt terhére majdnem egyszerannyi fedezete van, addig elég sok oly péuztár van, mely mindamellett, hogy tekintélyes összegű előleges pénzbeli támogatásban részesült illetékes hatósága részéről, mégis több ezer forintra menő s minden fedezet nélkül álló adóssága van. Ott van például a hozzánk legközelebb eső debreczeni kerületi pénztár, mely orvos és gyógytári tartozásain kivül csak kórházi ápolási költségekórt több mint háromezer forinttal tartozik s ezen összegbe fennállása óta —<ig egy krajczárt sem fizetett. Ott van a trencsóni pénztár, mely csak orvofiainak 1032 frt 51 krral tartozik. Ott a nagyszebeni, mely gyógyszerek árába 3416 forint 86 krral, kórházi költségekbe 3673 forint 95 krral tartozik s 1994. évi mérlege 6313 forint 28 kr. hiányt tüntet fél. Egész sorát tudnók még az ezekhez hasonló tényeknek elősorolni s ha czikkiró vesz magának annyi fáradságot s felkeresi pénztárunk hivatalos helyiségét, — mindezekről személyes meggyőződóst szerezhet magának az illető pénztárak által kiadott évi jelentésekből. Es különös, hogy eme nagy adósságaik daczára is fennállanak és fenn is fognak állani az illető pénztárak s adóságaikat is ki fogják fizetni, épugy, mint a mienk az ő alig számbavehető, sokkal kisebb tartozását, amely miatt azonban cziki iró mégis harangokat veretne s ha tehetné, felbujtogatná valamennyi gyógyszerészt, hogy a hitelezést szüntesse be, mert ugy látszik a czikkből, hogy tudja Isten miért, de különösen (?!) ezek érdekeit viseli nagyon a szivén, pedig higyje el a czikkiró, ha ez a vágya teljesülne is, valami szörnyű nagy akadály nem gördülne ezzel pénztárunk elé, legfeljebb — pénztárunk berendezne magának egy házi gyógyszertárt. Egyszóval a czikkiró itt is minden meggondolás nélkül, elhamarkodva beszélt, pedig ha elővette volna az 1894. évről kiadott jelentésünket, annak számadásaiból, mérlegeiből meggyőződhetett volna arról, hogy Endre király értesülvén a katasztrófáról, szintén a helyszínére siet. Elszorul szive a szép nő'hullájának látásán. „Elfojtódva bus könyeket hullat a szép tetemre." S elrendelte, hogy ott temessék el azon a helyen, a hol életétől megfosztatott. És hogy sirjának maradandó emléke legyen, megparancsolta katonáinak, hogy egy nagy sirdombot hordjanak össze. A katonák süvegeikkel hordták egybe a hantokat, s igy keletkezett a máig is látható „Szép asszony dombja." Kanchó és Nyaláb >árait Endre teljesen feldulatta és Dobos gróf fiának, Györgynek adományozta, mely birtokot később Zsigmond király még néhány faluval megtoldott. A kétszázhetvenkilencz strófából álló költemény a következő strófákkal végződik, melyek egyszersmind Bálint sorsára nézve is tudomást adnak. •Bálint a szerencsétlenség Után eltűnt örökre, Nem taitván többé már számot A csalfa örömökre. Későbben, kik látták, sokan Oly hirt mondtak felőle, Hogy a nagy-beregi erdőn Remete lett belől*. Nemsokára attól, a hogy A domb összehordatott, Tetejére cziprus fák közt Egy kereszt állíttatott. Sokszor láttak egy remetét A dombon térdepelni, Bus holdvilágnál a kereszt Mellett jajveszékelni. A mig végre évek múlva Ott halva találtatott, Kedves helyén — a dombtetőn Kész sírjába záratott.. ^lUblAten