Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1895-12-15 / 50. szám

XVI. évfolyam. 50. szám. Nyíregyháza, 1895. deczember 15. J\ÍYÍ f^ VEGYES TARTALMÚ HETI LAP. SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. VIDÉK. A SZABOLCS VARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Meejelenik hetenliint egyszer, vasárnapon. po.tifv^ittbonSoÍLordva: ^ ^etési pénzek, megrendelések s a * ft «^EKit SíSSSLt^' Hirdetési dijak : £gé,z élre 4 forint. Szétküldése tárgyában leendő felszó- 1 "" ke,lU 5 kéretnek beküld.tn, M 1 Bden .* ( r„,r ha.á »tlt ».r ..yw.r Vél évre 2 . lamlások Jóba Elek kiadó - tulajdonos f Bf r i» e n'* u®« le T« lelt l"» er t kexektői k6lWie 5 k r.. , lm i| r i ka.lé. e..ube« 4 kr. Xt^'é.^niü raknak évre kÖQyVQ y7 I JA ál lt Z S. szám ^".to, caak v,U,o. Uvá.atr. . ^ ^ ^ c.ak két forint . (Jánószky ház) intézendok iUetó kölUágáre küldetnek vi..aa, K ayn t-t*H kS.leménj-ek dija .oroak.al JO kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: üoldberger Á. V. által Budapesten. Haasensteln i ks Vogler "ódájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Svelez fővárosaiban is Dorn 4 Cornp. által Hamburgban. Hivatalos rés:. Szabolcsvármegye közönsége részéről Nyíregyházán 189*. évi deczember hó 7-én tartott rendkívüli közgyű­lés jegyzökönyvének kivonata. 677/890. Bgy., 18031, 18532, 18541/1895. K. Tárgyalás alá vétetett az igazoló választmánynak arra vonatkozó jelenlése, hogy a nyirmadai kerületben a bizottsági tag választás a választás meg nem jelenése miatt megtarlható nem volt, a napkori választókerület­ben pedig Szabó Miklós, a rakamazi választókerületben gróf Pongrácz Jenő más helyen is megválasztatott biz. tagok lemondása folytán egy-egy tagsági hely megürese­dett, minek folytán ezen három kerületben uj választás kitűzése kéretik. Határozat. A nyirmadai kerületben meg nem tarthatott biz. tag választásra, továbbá a napkori és rakamazi választó kerületben megüresedett egy-egy bizottsági tagsági hely­nek az 1886-ik évi XXI. t.-cz. 29. és következő §-ai szerint megtartandó választás utján leendő betöltésére határidőül folyó évi deczember hó 27-ik napjának d. e. 8 órája a választási székhelyekre kitüzetik, s a választási eljárás vezetésével a következő bizottsági tagok bízatnak meg és pedig: A nyirmadai kerületben: elnökül Péchy Béla, al­elnökül Komoróczy Lajos. A napkori kerületben: elnökül Kállay Leopold, al­elnökül Lányi Antal. A rakamazi kerületben : elnökül Szentmariay Dénes, alelnökül Liptay Jenő. A megválasztott elnökök részére a választókerület­hez tartozó községek kimutatása, az országgyűlési képvi­selő választók 1895-ik évre érvényes eredeti névjegyzéke és a választási jegyzőkönyv mintája oly felhívással kül­detnek ki, hogy a választást az 1886-ik évi XXI. t.-cz. 29. és kővetkező §-ai értelmében foganatosítván, a vá­lasztás eredményéről az iratok és a választok névjegyzé­kének beterjesztése mellett jelentést tegyenek, a törvény 39-ik §-ának azon rendelkezésére pedig, mely s7orint a A „NYÍRVIDÉKI TÁRCZAJA. Otthonról. Otthonról jövök, édes asszonyom! Nem valami uagy városból, hanem egy kicsinyke kis faluból, onnan a Tisza mellől. ímhol az Ude, falusi levegő mintha mőg most is csapdosná kipirult arezomat. Otthonról jövök. Taláu nem is vala az egyéb, csak álom. Édes, mistikus mesékkel tele álom, a milyet csak rózsanyiláskor álmodunk napsugaras reggelen. Hogy ón még egyszer ölelhettem az ón szerettimet és azok ölelhettek engem. Nem tudja, édes Asszonyom ! mit tesz az, hogy én otthon valék. Hosszú, keserves esztendők valának nekem azok a napok, mióta nem láttam azt a kicsinyke házat! Mintha látnám, milyene­ket sóhajtottak odahaza, mikor elolvassák levelemet. Tudom, hogy az öreg ember csak auoyit mondott: — Hazajön a fiu! — Haza ki És egyszerre csönd lón az egész házban. Mélysé­ges, halálos csend, a mit csak néha tört meg az öreg asszony félénk kérdése: — Baja van ? Nagy ? — Az! Megölöm, ha idekerül. — Én istenem, én édes istenem! jajgat újra az anyám, — mivel érdemeltük meg tóled ezt a csapást. Kz az öreg ember mosolyogva nézi bajusza alól, hogy ráijesztett az asszonyra. Dehogy adná oda azt a levelet. Majd ebéd után, akkor megmutatja. Addig ne tudja senki az örömhírt, hogy haza jön a fiu. az édes, a ki már ember és hazajön, mert még emberebb akar lenni. De hát nehés azt megállani. Uram isten? hát nincs kőből a szive, hogy annyi sokáig sirni hagyja azt a szegény asszonyt, a ki nem tudja, mit csinál, csak ugy jár tétova, mint az alvajáró. És azután oda­súgja neki azt a valamit, a mitől egyszerre kiderül az a jóságos arcz. Én pedig mintha azt is hallanám, hogy: de aztán káposztás galuska is legyen ám! W Htd 18016. K. 1895. választás reggeli 9 órakor kezdődik és délután 4 órakor befejezendő, kiváló figyelmet fordítsanak. A vármegye alispánja feljogosittatik, hogy azon elnökök és alelnökök helyett, kik a választás vezetésében bármelyek miatt részt venni akadályozva volnának s ezen körülményt bejelentik, a bizottsági tagok sorából uj el­nököket vagy alelnököket nevezhessen ki. A fentebbi három választókerülethez tartozó köz­ségek elöljárói utasíttatnak, hogy a választási határidőt több ízben és különösen az azt megelőző napokban a választó közönségnek a szokásos kihirdetési uton hozzák tudomására. Miről a vármegye alispánja, továbbá a megválasz­tott választási elnökök az iratokkal, az alelnökök, Vay István, Zoltán István, Jármy Jenő, Krasznay Péter fő­szolgabirák és általuk Eőr, Vaja, P.-Dobos, Rohod, Nyir­Mada, Jákó, Petneháza, Laskod, Téth, Apagy, Napkor, Pazony, Oros, Sényő, T.-Eszlár, Nagyfalu, Rakatnaz és Tímár községek elöljárói, végül a „Nyírvidék" szerkesz­tősége közzététel végett jegyzőkönyvi kivonaton érte­síttetnek. Kelt mint fent. Kiadta: Mikecz Dezső, aljegyző. Szabolcsvármegye alispánjától. A járási föszolgabiráknak, Nj ircgykáza város polgár­mesterének és a községek elöljáróinak. A földmivelésügyi m. kir. miniszter 93714./III.-2. számú rendeletének másolatát tudomásul vétel, alkal­mazkodás és szabályszerű közhírré tétel végett kiadom. Nyíregyháza, 1895. deczember 3-án. Mikecz János, alispán. (Másolat.) Földmivelésügyi magyar kir. miniszter. 93714/III.-2. sz. Valamennyi törvényhatóságnak. Folyó évi november hó 5-én 80255. sz. a. kell körrendeletem kapcsán értesítem a törvényhatóságol, hogy a szarvas­marháknak, juhoknak és kecskéknek Horvát-Szlavon­országba való bevitele a ragadós száj és körömfájás eset­leges behurczolása elleni védekezés czéljából a Horvát­Te meg Pista, a csengős hámot rakasd a lovakra és a jukker szánkó menjen ki elébe a vasúthoz! Délutánra már az egész falu tudja, hogy haza jön a tiszteletes urók Dezsője. Vájjon megnőtt e, van e már nagy bajusza? Csak épen ott nem tudják. Csak akkor jut el hozzájuk a hir, mikor a csengős szánka kifordul íz udvarról ós a kocsis hetykén vágja oda a kérdezősködő cselédnek: — Az úrfiért megyek! A kisebbik gazdámért! — Jesszus! Egy perez múlva tudják ott is. És egy némely leánysziv izgatottan kezd dobogni. Vájjon emlékszik-e még rám, nem felejtett-e el? Még sok-sok más fonto­sabbnál fontosabb kérdés. Láttam, hogy ott állott az ablaknál. Elkapta a fejét, a mint arra néztem; de már kóíő volt. Az aoyám ott állott a tornáczon. Meg az apám is, a kis testvér­kéim mind. lljra mélységes csönd; csak a szeretetnek édes szava hangzik néha fel. — Mégis haza jöttél te rossz, rossz fiu! Hogy szeretnélek még egyszer megverni. Te rossz, te rossz! És újra ölelés, újra csók. Óh édes asszonyom, ha ismerné azokat az embe­reket ugy, mint én ismerem! Ha ugv tudnának valahol még szeretni, mint azok tndnak! Nem, nem lehet azt leirni, csak érezni, l A kis öcsém egyszerre elém áll. — Meg van még a tubi',! Mind a kettő. Lehozzam? Mg helyemet sem találják. Ide Qlj a kályhához, a jó melegbe ; ne oda, ott fizni fo|,sz. Minden szavuk, minden tettükből az igazi hamisí­tatlan melegség sugárzik. Akkor jön a vacsora. Tudom, hogy kell ennem. Mert az anyám szörnyen büszke reá, ha jóízűen eszem az ő főztjét. S ki tudná elsorolni azt az ezer kedveskedést, a mivel elhalmoznak? Min­denki tud valamit mondani, a mi kedves, a mi után a szivem vágyakozott, mig a kis öcsém el nem alszik ölemben azzal a szóval, hogy : hát még Birike mit csi­nált neked?! a miért majd kikap a szegény g yermek Szlavonországos kormány 1895. évi október hó 27-én 52395. és 1895. évi november hó 23-án 61307. sí. a. kelt hirdetményei szerint jelenleg Magyarország következő törvényhatóságaiból van megtiltva: Árad. Árva, Bács­Bodrog, Baranya. Békés, Bihar, Fejér, Góuiör-Kishont, Győr, Komárom, Krassó-Szörény, Nógrád, Nyílra, Pest­Pilis-Solt-Kiskun, Pozsony, Somogy, Temes, Tolna, Toron­tál, Veszprém és Zalavármcgyék területéről. Budapesten, 1895. évi november hó 26-án. A miniszter megbízásiból: Lipthay, s. k. Szabolcsvármegye alispánjától. 17658. K l • 1895. A járási föszolgabiráknak. Nyíregyháza város polgár­mesterének és a községek elöljáróinak. A földmivelésügyi m. kir. miniszter 9I.90L1II./95. sz. rendeletének másolatát tudomásul vétel, alkalmazko­dás és szabályszerű közhírré tétel végett kiadom. Nyíregyházán, 1895. nov. 26. Mikecz János, alispán. (Másolat.) Földmivelésügyi magyar kir. miniszter 91901/111. sz. Az osztrák cs. és kir. belügyminiszter ur f. évi november hó 18-án 23583. sz. a. kelt értesítése szerint a sertéseknek Ausztria területére való bevitelét Szeged városból a serlésvesznek e irosba való fellépése miatt megtiltotta. Az egészséges sertéseknek Szegedről a Productiv GesclschalVt der Wiener Fleiscluolcber és Ziegler József vágóhídjára való bevitele azonban meg van engedve. Erről a közönséget f. évi 44706 és 44394 sz. illetve az ezek pótlása iránt kiadott rendeleteim kap­csán értesítem. Bpest, 1895. évi november hó 20. A miniszter megbízásából: Liptay, s. k. Szabolcsvármegye abspánjától. 17368. K. 1895. Értesítem, hogy a Szt.-Gy.-Ábrány községhez tar­tozó „Deszkás" tanyán Czukor Márton nagy-károlyi lakos kárára egy drb. szarvasmarha lépfenében elhullott, s ez okból ugy az ezen, mint a szomszédos tanyákon levő állalállomány zár alá helyeztetett. Nyíregyháza, 1895. deczember 3-án. Mikecz János, alispán. Akkor megindul a komolyabb beszélgetés; mig lassan kitudódik, a miért haza is jöttem — Okosan teszi a fiu, hagyja rá az apám. Éo is csak ugy tettem. — De . . • — Semmi. Avagy mit szólott volna maga shoz, ha én is csak épen játéknak vettem volna ? Rendben vau a dolog. Észreveszem, hogy álmosak az öregek. Az anyám dicsekedve vezet be a régi kit szobámba, a hol mmden ugy van, miDt régsn. Még egy megkezdett vers is az asztalon. — Éa vetettem. Ezzel a saját két kezemmel ni! A király elalhatnék benne. El; a király igen, de nem én. Nem jön szemeimre álom sokáig. Vagy ébren is álmodom? S ugy is tudom, hogy most újra az a régi gyermek vagyok, a ki voltam .. Másnap akár délig is elalhatnám. De hogy ttabsd egy árva hangos szót is kiejteni. — Pszt! Csendesen legyetek. Felébred. — Oh én édes jó anyám! Te szent! Hanem én kilépek s általános csudálkozás. — Ilyen korán kelnek a nagyvárosban? Vagy a lárma ébresztett fel? Hiába erősítgetem, hogy ott fenn a váróiban még korábban szoktam kelni; nem hiszik. Reggeli után pedig előkerülnek a régen tartogatott pompás szivarok és a kékes füstbe belé csendül az édes anyám kaczaja. — Neked tartogattuk. Mindent, mindent. Hogyha te eljösz, légy itt király ! Az vsgyok; igazán kis király. Akkor aztán meg fog az öreg és visz ki a gaz­daságba. Sorra mutogat mindent. — Ez a te két csikód. Ezt neked adtam. Ez meg a Gyuláé. Egyszerre csak beveszi magát a fülembe valami hang. Tudom jól, hogy ez nem a mi udvarunkról jön. Elmagyarázhatsz ugyaü már most nekem akármit, én édes apám! Nem hallom én azt; nem is értem. Csak azt hallom, hogy a másik udvarból egy édes leány hangot hajtott felém a szél, a mi szivembe kergeti számunkhoz egy iv melléklet van csatolva.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents