Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1895-11-03 / 44. szám

Y t B I) É 98 kr. id. Mikecz János birtokos Nyiregyháza 328 frt 8L ügyvédi oklevél. Schwartz Ignácz bérlő ^rad 325 frt 39 kr. Izsák László birtokos Cs-Kenéz 324 33 kr. Madarász Sándor birtokos Martonfalja 321 frt 95 kr Neuwirth Jónás birtokos Ujfeherto 318 frt 9 kr. Nagy Mihály birtokos Nyiregyháza 314 frt 66 kr.Szomfas László birtokos T.-Dada 313 Irt 90 kr Suhajda József birtokos T.-Polgár 313 frt 43 kr. Rozenbaum Mózes birtokos Nyirbogdány 3.3 frt 20> kr Gyurcsany Ferencz kereskedő Nyiregyháza 312 frt 92 kr. 486 /1895 BtfY Tárgy altatott és jóváhagyatott Szabolcsvármegye közönségének Nyíregyházán 1895. évi október ho Il-en tartott rendes közgyűlésében. Kiadta: Mikecz Dezsú. aljegyző. Szabolcsvármegye közönsége részéről Nyíregyházán 1895október 10-én folytatva tartott őszi rendes közgyűlés jegyzőkönyvének kivonata. 452. Bgy. 7112/895. K. A vármegye alispánja 6589/95. K. szám alatt hozott azon határozatát, tnelylyel az alispáni s szolgabírói hivatalok, s a vármegyei állatorvosok részére megrendelt .állategészségügyi rendeletek gyűjteményé"-nek árába 24 frt 40 krt a vármegye ebadó alaptol kiutalt, — jovahagyás végett bemutatja. Határozat. A vármegye alispánjának 6559/895. K. szám alatt kiadott intézkedési jóváhagyólag tudomásul vétetik s a szabályszerű közhírré tétel megtörténte után hason czélból a m. kir. belügyminiszterhez felterjesztetni rendeltetik ; s ez okból a Nyiregyháza város polgármestere és a községek elöljárói felhivatnak, miszerint a jelen közérdekű határozat közhírré tételét eszközölvén az ennek megtörténtét igazoló bizonylatokat közvetlenül, illetve az illetéket járási főszolgabírók utján a vármegye alispánjához 8 nap alatt beterjesszék. Miről a vármegye alispánja, a járási főszolgabírók, Nyiregyháza város polgármestere és a községek elöljárói, utóbbiak a „Nyírvidék' vármegyei hivatalos lap utján jegyzőkönyvi kivonaton értesíttetnek. Kelt mint fent. Kiadta: Sípos Béla, tb. I-ső aljegyző. Szabolcsvármegye alispánjától. 1

5595. K. 1895. Nyíregyháza város polgármesterének, a községek elöljáróinak. A Szent-Mihály és Tisza-Bűd községekből álló közegészségügyi körben üresedésben levő körorvosi állás.betöltése czéljából kibocsátott pályázati hirdetményt közhírré tétel végett kiadom. Nyíregyháza, 1895. okt. 19. Mikecz János, alispán. 2712/2895. K. Körorvosi pályázat. Szabolcsmegye, dadai alsó járáshoz tartozó SzentMihály—büdi körorvosi állás, melyhez nevezett két község tartozik, elhalás folytán üresedésbe jött. Ezen állásra pályázat hirdettetik. A körorvosi állás 400 frt fizetés és a megállapított látogatási dijakkal van javadalmazva. A községekben a halott kémlés is a körorvos teendője. Pályázni kívánók felhivatnak, miszerint az 1883. évi I. t.-cz. 9. §-a és illetve az 1876. évi XIV. t.-cz. 133. ij-ban előirt minősitvényüket és orvosi gyakorlatuk éveit igazoló okmányokkal fölszerelt kérvényüket folyó évi november hó 4-ik napja délutáni 5 óráig alólirott főszolgabíróhoz nyújtsák be. A választás Szent-Mihály község hizánál folyó évi november hó 6-án d. e. 10 órakor fog megtartatni. Tisza-Lök, 1895. október hó 14. Dobos Imre, főszolgabíró. A „NYiRVlDEK" TÁRCZÁJA. Őszi napsugár. Olyan verőfényes szép októberi délután volt, amikor mindenki örül annak, hogy még melegen süt a nap. Az a bizonyos őszi napsugár, melyet egy szellemes frauezia író ugy jellemez, hogy „olyan mint az öreg ember szerelme, süt . . . süt, de nem melegít". Hanem annak a délezeg, őszülő katonának, aki büszkén és boldogan vezette ki karján a templomból azt a fehérruhás, mirtus koszorus szép leányt, szerelem és tavasz honoltak szivében, daczára, hogy őszi napsugár verőfénye ragyogott az arczán. A kis násznép ünnepélyes lassúsággal vonult el a kíváncsi tömeg közt. Két öreg asszony összedugott fővel sugdosott: — Szép pár, igazán szép pár. Aztán bólintgattak ráoczos vén fejőkkel és sóhajtva néztek utánok. Az ezredes halotta a megjegyzést és még szorosabban fűzte a karjába menyasszonya karját s szerelmes szivében édes meleg támadt és elhitette magával, hogy ez nem is ószi napsugár, hanem bűvös, bájos tavaszi nap derűs verőfénye : Virágfakadás. Mikor pedig hazaérkeztek az örömszülók szegényes lakába s a férj megcsókolta ifjú nejét, egyik vőfély már megjegyzést súgott a koszorús lány fülébe, mire az hangosan fölkacagott. De azt az ezredes már nem hallotta, mert a katonaöanda abban a perezben gyújtott rá a Mendelsohn nászindulójira. Két szóból állott az egé3z megjegyzés. Az elsó szó az ezredes korát jellemezte, a másik pedig józau eszére vonatkozott negativ irányban. De azért hiába sugdostak akármit, mert ugy látszott, hogy a fiatal asszonyka végkép elfeledte azt a másikat, kié nem lehetett szegénységük miatt és boldog Közéletünk. Kovács István kir. törvényszéki biró ur kész programmot indítványozott a „Nyírvidék"ben az ezer éves fordulóuak nálunk és általunk való megünneplésére. Mi az ó programmja:? I. A millenniumi év májusi törvényhatósági rendes közgyűlése napján nyilt helyen tartandó hálaadó istenitisztelet. II. Vármegyei dísz-közgyűlés. III. Vármegyei közrnivelödési egyesület megalakítása. IV. A nyíregyházi törvényhatósági közkórház alapkő letétele, avagy bokréta-ünnepe. V. „A díszközgyűlés utáni napon volna a szabolcsi földvárhoz való kivonulás és az emlékmű felállításának ünnepélye. VI. Követné ezt a többi megjelölendő helyeknek is a felkeresése és bezárná az ünnepségeket minden községben egy időben ünnepélyes disz községi képviseleti gyűlések tartása — megelőzvén természetesen ezt is minden községben nyilt helyen tartandó istenitisztelet, a melynek helyén a szorosan vett istenitisztelet elvégzése után a községben pgyházzal biró felekezetek lelkészeinek, vagy az általuk közös megállapodással kijelölendő egy lelkésznek volna alkalom adandó az ezredéves évforduló jelentőségére, hazafias, nemzeties érzés felkeltésére szolgáló beszéd tartására ! Lélekemelő volna, ha ez ünuepélyeken vármegyénk közönsége, kivétel nélkül nemzeti viseletben venne részt. Nem u. n. nemzeti diszöltözékekre gondolok, öltsön azt is, aki akarja, hanem öltsünk egyszerű magyar ruhát, mint 1861-ben!" E programm megvalósulásának ugyan mi állhatna útjában?! Nem kell hozzá egyéb, csak épen hogy megmozduljon bennünk egy kicsit a vér; hogy akiket az ezer esztendős nemzeti élet nagy ünnepe a társadalmi tevékenységnek a maga külöuböző kisebb és nagyobb jelentőségű őrállomásain munkában talál, dobogjon meg a szívünk és engedjük át lelkünket e nagy nemzeti ünnep hangulatának. Ötven esztendős együtt élésben megöregedett házaspár az őket egybekötő esküvésnek ötvenedik évforduló napján ünnepi ruhába öltözik. Rokonok, jó barátok összegyűlnek. A pap újra megáldja őket. Összeborulnak, megölelik egymást s összeforr az ajkuk a hátuk megett levő ötven esztendő édes és keserves emlékeinek melegében. Ráhúzza a czigáuy is, és mintha lakodalom lenne újra, a vén vőlegény és menyasszony, mintha tele lenue foszforral a csontjuk, meleg vérrel és édes érzésekkel a szivük: megmegforgatják egymást a tánezbau, ha ki is esik egy-egy köuycsepp a szemükből idők múlandóságán, multak eltűnt gyönyörűségeinek, keserűségének fölidézett emlékein. lett őszülő férje oldalán. Kivált mikor illő terminusra, beköszöntött a gólya is ós egy iczi-piczi arany-szóke kis leányt hozott nekik, aki még szorosabban fűzte őket egymáshoz, s aki hétről-hétre szebben fejlődött. Már mosolyogni is tud itt. Szakasztott olyan kék szeme volt, mint édes apjának és olyan rózsás, gödröcskés az arcza, mint a mamájáuak. Az ezredes olyan hangosan fölkaczagott boldogságábin, mikor a két gyermek (t nagy és a kicsi) jobbról, balról megczíbálták erősen deresedő bajuszát, aztán karjaiba zárta őket és össze meg össze csókolta ezerszer. Két év telt el e közben s a jó kisvárosiak már meg is szűutek várni a botrányt, melynek szerintük okvetlen be kellett köszönteni a házaspár életében. Hit pedig be is köszöntött az. Sem ni sem tart örökké. Mire az ezredes nyugdijával együtt megkapta pintalonjára a piros piszomíntot s mig odijárt személyesen megköszönni a legfelsőbb hadúrhoz annak kitüntető jóságát, azalatt a menyecske fölpakolt és világgá ment kis lányával együtt. Hogy hivá, azt csak akkor tul'a meg a férje, mikor egy év múlva Caicigoból kapott tőle levelet, melyben bocsánatát kéri és egyúttal tudatja, higy nem állhatott ellen régi szerelmének, melylyel ahhoz a nyalka bijszu huszártiszthez viseltetik, ki miatta itt higyta rangját, karrierjét s aki (összes vagyonukkal együtt) kikísérte ót Amerikába. A tábornok akkorra már halálos szégyenében — s mély keserűséggel szivében — ott higyta a vidéket, el nent volt a fivárosbi s ott egy félreeső városrészben szerény kis lakást bérelve, olyan visszavonult életet élt, miut valami remete. Embergyű ölő lett a szó szoros értelmében. Hírom év telt el igy, közben elhaltak az asszony szülei is, mikor egy szép reggel Glnc^ey tábornok hivatalos levelet kapott, melyben tudatják, hogy felesége, Mijor Ilona, itt Budapesten (útról) elhalálozott, hitrahagya ö: éves gyermeké:, Giucíey I onát, akit idnglenesen Bljliget u'.czi 47 szám alatt helyeztek el, egy bizonyos jószí/ü hizmesternénél, aki híj tanában hűséÉs fiak és unokák, az ő pezsgő vérük melegségével és fogékonyabb leikök erósebb érzéseivel borulnak össze; s tisztelettel és szeretettel osztoznak rokonok és barátok egy-egy ilyen családi ünnepnek örömeiben. A mi társadalmunk, — amelynek a ránk következő esztendőben öröm-tüzeket kellene gyújtania arra a nevezetes alkalomra, hogy megérte az ezredik esztendő fordulását az állami szervezet, amit ezen a Magyarországnak nevezett földön a magyar Géniusz, tudniillik a magyar vér munkája alkotott és fenntartott: — nem mutat semmi tevékenységet, hogy készü lódne az ezer éves nagy ünnepélyre. Azt mondhatja erre valaki — és igazán szükséges dolog is, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzunk — hogy: hát a milleniumi kiállítás! Hát igaz; ez az országos kiállítás, mely a fővárosban a jövő évi május hó 1-étól kezdve öt hónapon át látható lesz, minden jelek szerint nagy lesz, szép lesz, pompás lesz és méltó is bizonyára a nevezetes alkalomhoz. Egyet azonban előre látunk; azt hogy Szabolcsvármegye társadalma az ó kultúrájával, alkotásaival, termesztvényei vei ezen a nagy kiállításon alig-alig lesz képviselve. Nyíregyházáról uéháuy iparos, a vidékről egy-kettő, akik bejelentették s részt fognak venni munkáikkal a kiállításon. Lesz még azután egy „szabolcsi ház" is, amire megszavaztuk a közköltséget. És aztáu semmi több! Hol maradnak a mi földbirtokosaink, akik urai itt a földnek, hogy bemutassák — ami sziue-java itt Szabolcsvármegyében — buza, rozs, tengeri, árpa, dohány, csikó, ló, tehén, ökör megterem!? Az orsz. kiállítás szabolcsmegyei helyi bizottságának elnöke, t. i. a főispán ur valószínűleg egy egész levéltári gyűjteményt állithatna ki azokból a különböző felhívásokból, buzdító iratokból, gyűlésezések ós értekezletek jegyzőkönyveiből és határozataiból, amelyekkel a mi gazda-közönségünket csodálatos-képen való „mit én báuom"-ságából fölébreszteni akarta. De a földbirtokos osztály meg sem mozdult, a lelkes fölhívások, buzdítások elhangzottak, mint kiáltó szó a pusztában, s üresen és csaknem minden bejegyzés nélkül vannak a bejelentő ívek, amelyeken földbirtokosainknak tudatni kellene szándékukat, hogy Szabolcsvármegye agrikulturájának bemutatásához a milléniuini kiállításon hozzájárulni akarnak. Igazán csodálatosképen való dolog, hogy a mi földbirtokosaink, akik elfoglalt társadalmi pozicziójuk súlyát olyan szívesen helyezik családfájuk ősi származására, mégis ilyen érthetetlen módon érzéketlenek arra, hogy az ezer éves Magyarország üunepében résztvegyenek! * * * Kovács István úr programm-ioditványa azonban — igen helyesen — a millénium megges dadája és később szakácsnéja lett Major Ilonának, illetve férjezett Gőnczey Károlynó, csász. ós kir. ezredesnónek. A tábornok épen reggeli theáját főzte, mikor a levelet megkapta, s hogy elolvasta azt, dühösen négy felé szakította s elégette a borszesz lámpánál. Aztán leforrázta a theát, miközben annyit mormogott fehér bajsza alól, hogy : — Gzindl ! S ezzel a régiben maradt minden. Körülbelül egy hét múlva az öreg a múzeum kertben sétált, mikor egy régen látott katona pajtásával találkozott ott, akivel kadét toruk óta legjobb barátságban voltak s a ki Gónczeynek — nős korában is — ügyszólván mindennapos vendége volt házánál s igy természetesen töviről hegyire Ö3merte barátja szerencsétlen házasságának történetét. Buchenstein Ernő (szintén nyugalmazott tábornok) és öreg collegáji nagyon megörvendtek egymásnak. De bármennyire véletlennek tünt légyen föl ez a találkozás, még sem volt az s a kölcsönös üdvözlések és kérdezősködések után, az öreg Buchenstein zavartan, köhécselve nézett barátjira, amint ott ültek egymás mellett a pidon, a Kisfaludy szobrával szemben, végre megszólalt : — Schiu, altér Hins! mondani akarok neked valamit, éppen jó, hogy találkoztam veled. — Mi legyen az ? — Hit izé . . . tegnap beszéltem Marival, tudod, aki nálatok szolgilt, most házmesterné a Bijliget-utczában, mondta, hogy nála van a kis Ilona, be is mentem hozzájok, o'yan gyöuyörü kis szőke gyermek, és — — — Simoni közöm hozzá! Visszautasító, rideg hangon mondta ez', miközben lángvörös lett az egész arcía. DJ a mísik nem ijedt meg. — Azt nem szabid mondanod, — folytatta erélyes hmgon — mert elvégre is az ártatlan gyermek a tied, a te neved it viseli és neked kötelességed gondoskodni Folytatása ai I. mellékleten.