Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1895-11-03 / 44. szám

Melléklet a „Nyírvidéh" 1895. 44-ik számáhox. ünneplésének nálunk való módozataira vonatkozik. Lehet-e reménységünk hozzá, hogy ezt a programmot meg lehessen valósítani 1 Miért ne! Csak egy kis szellő támadjon, mely eloszlatja azt a ködös szürkeséget, amelyben a mi társadalmunk most olyan iránytalanul, ezéltalannl vegetál. Elégséges talán egy gyenge szellő is, viharra nincs szükségünk. Hogy legyen újra nálunk is egészségesen lüktető közélet. * * * A programmra, amit Kovács István úr a milléniumnak nálunk való megünneplésére a „Nyírvidék'-ben indítványozott, legközelebb visszatérőnk. A kisipar helyzete. A magy. kir. statisztikai hivatal kapcsolatban a behozatali czikkek mennyiségéiől és értékéről összeálli tott adataival, a kisipar helyzetéről azt a tanúságot konstatálja, hogy az ellenálIhatlanul rohan végroralása, pusztulása felé. .Megdöbbentően tanúsítják, — igy szól a m. kir. statisztikai hivatal — ezek a számadatok azt a nagy elmaradottságot, melyben a kisipar körébe tartozó ipari ágak terén vagyunk, s melyen változtatni elsőrendű közgazdasági feladat. Ha az adatokat a korábbi évekre visszamenőleg vizsgáljuk, a szóban forgó csoportok mindenikénél évről-évre állandó emelkedést konstatálhatunk, ami természetes is, miután az olcsó gyáripari czikkek a lakosság alsó rétegeiben is mindinkább kelendőségre találnak, s hová tovább kiszorítják a használatból a tartósabb, azonban önkényt érthetőleg drágább kisipari és házi-ipari kéizitményeket.* A szomorú jelenség tanúságai nagy feladatokat ró azokra a tényezőkre, amelyeknek kezébe az iparos osztály soria letéve van. S habár a feladat nagyságával alig áll arányban mindaz, amit az iparos osztály, helyesebben a kisipar érdekében tesznek, tagadhatatlan az illetékes körök sok jo akaratot tanúsítanak a kisipar támogatásában. Ki kell azonban jelentenünk, hogy ez a támogatás egyoldalú, s a szükségesnek felismert segélyezési eszközök nem nagy körültekintéssel vannak megvállogatva. A helyzet ugyanis úgy áll, hogy a mai iparos osztály munkásságát csaknem teljesen kiszorítja az olcsóbb produktumra képes gyáripar. S hogy ez nem f.ázis, a hivatalos statisztika idézett kijelentése igazolja. Az ipari érdekek védelmét, valamint a nálunk hatványozottan jelentékeny kisipar támogatását kimerítve találjuk az ipari szakoktatás felkarolásával. Ellenben vajmi kevés közgazdasági intézményünk van, s a mai közjogi helyzet kényszere vajmi csekély értékű oly közgazdasági politika inaugurálását tesz lehetővé, amelylyel kisiparunk — vagy mondjuk tágabban — az iparos osztály terményeinek piaczait megtartaná, biztosítaná, vagy megmentené. Ehez képest a logikai rend azt diktálja, hogy az ipari érdekekre a szakoktatási áldozatok meghozatalával intelligensebb iparos osztályt nyer az ország, hanem ennek az intelligensebb iparos osztálynak nem lesz ki részére dolgoznia. Igaz ezek szerint az is, hogy csupán szakoktatással a kisipart fellendíteni nem lehet. Kérdés azonban, hogy a panaczea, — amely a létező viszonyok között legmegfelelőbbnek ígérkezik — mely tényezők közrehatását feltételezi, előre bocsátva természetesen, hogy végczél gyanánt a különben is szépen fejlődő ipari róla, hogy semmiben szükséget ne szenvedjen és hogy olyan nevelésben részesüljön, amely Gönczey tábornok lányát megilleti. — Kérlek, — vág szavába izgatottan a tábornok, — ha jó barátságban akarsz velem maradni, légy szíves ezt a thémát egyszer- és mindenkorra elfelejteni. — Épen azért, mert jó barátod vagyok, figyelmeztetlek rá, hogy arról a gyermekről gondoskodni neked kötelességed, amiről felelned kell Isten és em berek előtt! — Mindenkor tudom, mi a kötelességem és kikérem magamnak, hogy engem arra valaki figyelmez tessen! — Első ós utolsó eset volt, hogy beleavatkoztam privát dolgaidba — szól Buchenstein fölállva — és soha többé alkalmat som fogok adni rá, hogy engem ily kíméletlenül visszautasíts. Aztán szó nélkül meghsj'va magát, ott hagyta barátját, ki dühös pillantással nézett utána. Olyan szép tavaszi nap ragyogott az égen, körű lőtte minden ugy örült a létnek. Fú, fa, virág illatozott, a madarak vidáman csicseregtek az ágon, hirdetve és dicsőítve a szép tavaszt, csak az ő szivében honolt a tél és fagy, a szeretetlenség hidege. Hanem ettől az időtől fogva Göuczey tábornok többé nem volt a régi. Hiszen eddig is elkeseredett, világgyúlölő hangulatban volt, de legalább nyugalma nem hiányzott. Amit most egyszer és mindenkorra földúlt Buchenstein, kinek szavai mindig fülében csengtek. Sokszor az álmatlan éjjeleken, mikor ott hánykolódott a forró páruán, tisztán vélte hallaui öreg barátja intő szavát: .Isten és emberek előtt felelős vagy azért a gyermekért!* S hányszor, de hányszor elhatározta ilyenkor, hogy mindjárt reggel felkeresi a gyermeket, mihelyt azonban megvirradt, az első napsugár szétüzött minden szemrehányást, rémképet agyából s ismét a sértett büszkeség uralkodott egész lényén. De azért sokat sétált azokon a nyilvános sétatereken, hol a gyermekek gyűlhelye van s olyan fürszakoktatás mellett a fogyasztó piaczok megteremtése, biztosítása és megtartásában domborodik ki E czél elérésének természetszerű feltételei között elsősorban a külföldi, tehát gyáripari terményekkel való sikeres konkurrenczia szerepel, ami ismét magába zárja az előállítási költségeknek a gyáriparéhoz hasonló leszállítását, mérséklését. Az ideges szükséglet a hivatkozott statisztikai tanúságtétel szerint még a legalacsonyabb néposztálynál is eltekint a tartósabb, de drágább kézi ipari terményektől s szivesebben elégíti ki magát a slendriánabb, de olcsóbb külföldi czikkekkel. Ebből indulva ki, megkapjuk a felvetett kérdésre a feleletet. Maga a szerény eszközökkel dolgozó s ekként versenyképtelen iparososztály az, amelynek vállaira a baj orvoslónak oroszlánrésze jut. Neki kell megvalósítania azokat az eszközöket, amelyek versenykép telenségét mérsékelnék, következésfeepen egyenrangú tényezővé kűzdheti fel maga magát az egyeduialomra szert tett gyáriparral. A kívülről jött segély csak támogató szerepre van hivatva e nagy muukában, — a superpondus azonban az érdekelt tényezőket éri. Hanem miként? Erre is megkapjuk a választ, ha körültekintünk egy kissé, s egy pár jelenséget, amelyek a kisipar támogatására külföldön létesített intézményekből kínálkoznak — bővebb figyelemre méltatuuk. Fölösleges — azt hisszük — a magukban véve kis erők egyesítésének nemzetgazdaságtan! rendkívüli jelentőaégét ismételgetni. Utalunk azonbau arra, hogy a kisiparosok termelői szövetsége a hadsereg szükségleteinek szállítása körül sikeresen kiáltotta a nagyban dolgozó gyáriparral a versenyt ugy, hogy ezen elvnek tágabb körben való érvényesítése mig egy részről alkalmas kiviteli módokkal nagy nehézségbe nem igen ütközhetik, addig másrészről jótékony hatása kétségtelen. A dolog sikeresitésének egyik főfeltétele t. i. kellő méltánylása a kisiparosok szövetkezetei produktumainak quautitative és qualitative valamint árakra nem marad messze mögötte a piaczot jelenleg hatalmában tartő gyári termelésnek, nagy gondot nem okozhat, mert a közvetítő faktor a termelő és fogyasztó között t. i. a kereskedő osztály tanúsít annyi hazafiságot, hogy egyenlő körül mények között előnyben részesítené a könnyebben hozzáférhető, tartósabban előállított kézi gyártmányokat. Ily komplottokkal az eddig felhozott eseten kivül a külföldön gyakorta találkoztunk. Könuyü volua megtanulni a szervezkedés vezérelveit, s ha valahol, nálunk bizonyára nagyobb jelentősége van, mint ott, hol kizárólag a kisiparnak a gyáriparral szemben való védelmére szolgál. Persze ehhez az iparosok vezetői részéről nem szini előadások insczenirozása kell, hanem lelkiismeretes, alapos tanulmány és az Ugy igaz szeretete. A kisiparnak másodszor olcsó hitelre van szüksége ós sajnos, Magyarországon mindenkinek van hitele, csak a kisiparosnak nincs. Pedig a kisipari fellendülés egyik leglényegesebb alapfeltétele a tőke, vagy ami ezzel csaknem egyenértékű, a rendezett hitelviszonyok. A személyi hitelt, mely más rendezett hitelviszonyok kai biró államokban a legjelentékenyebb neme a hitel nyújtásnak, minálunk legfeljebb a kereskedővilág élvezi, a többi hitelre szoruló foglalkozások a nyújtott hitelt messze meghaladó értékű biztosíték ellenében kapják. Ez az abnormitás gyengíti meg, még ha piacz kínálkoznék is a kisipari terményeknek — a kisipar fejlő dését, amelynek lényegében fekvő qualificaliója a tőke nélküliség. Es tényleg ezen szűkség parancsa alatt határozta el a kereskedelmi kormány, hogy az állam polgárainak az iparral foglalkozók részére teremt oly tutézményt, mely kizárólag azok hiteligényeinek támogatását és kielégítését veendi fel programmjába. Anélkül, hogy ezen két legnevezetesebb kérdés, t. i. a kisipari termelő szövetkezetek alakítása megbatározott körrel és az ipari hiteligények kellő kielégikészőleg nézett egyik-másik kis leány arczába, kiről föltette, hogy esetleg az ő Ilonkája lehet s egészen zavarba jött, összerezzent, ha valamelyik gyermek az Ilonka névre hallgatott. E mellett rohamosan öregedett, alig evett, alig aludt valamit, a szemei pedig lázas fényben égtek. * * * Egy borús novemberi reggel történt, hogy kétlovas bérkocsi állott meg a Bijliget utcza 47. sz. előtt s abból egy katooás tartású, fehér bsjuszu, szürke, polgári ruhás ur szállott ki, botjára támaszkodva. Bizony a Bájliget utcza elhagyatott egy hely, több benne a gödör, meg az üres telek, mint a ház. — Néhány lakó kíváncsian bámult a jövevényre Nyilván, ritka itt az ilyen vendég, aki fiakeren jár Az meg megnézte még egyszer a házszámot és gyorsan belépett a kapun. Aztán végig ment az eléggé tiszta kövezetlen udvaron és benyitott az üveg ajtón, melynek homlokzatán — fekete táblán — ott volt a felírás: HÁZMESTER. Tágas, bár ki.ssé sötét helyiségbe lépett, ahol átható éteif-zag, meleg gót csapott arczaba. S hogy szemei lassanként megszokták a félhomályt, heves í7lvdobogása dac/ára mosolyoguia kellett az elébe táruló látványra. A tűzhely előtt zsámolyon egy öt-hat éves kis lány állott, ugy kevert a lábasban valamit. Hosszú, kék kötény volt előtte, mely egész a földig ért. Aranyszőke haján menyecskésen hátrakötött karton kendő s kopottas fekete gyászruhájának ujjai könyökig felgyűrve. — Kipirult két arczán fontoskodó kifejezés ült. mint aki feltudja fogni hivatásának komolyságát. A tábornok kissé remegő hangon szólalt meg : — Jó reggelt, gyermekem! A kis leány ránézett mennyei tisztaságú kék szemeivel, aztán félrehúzta a lábost a tűzhelyről, kötényét ügyesen fölgyűrte és leszállott a zsámolyról. tése meg ne oldatnék, a kisipar fellendülése és megmentése nem várható, s továbbra is megdöbbentőnek fogja annak helyetét hitelt érdemlő számadatokkal megerősített je'entésében a m. kir. statisztikai hivatal deklarálni. p

# ^j Tisztelgés a rolt kormánybiztosnálLapunk legutóbbi számában már megemlékeztünk arról a küldöttéről, mely Kállay András főispán vezetése alatt Meczner Gyulának-, a Nylrvlz-szabalyoió társulat volt kormáuybizto>ának, az érdekeltség díszei hálairatát, a mult hó 26 ikán átnyújtotta. Az átadás üunepsegéoek részleteiről még a következőket közölhetjük: a küldöttség a volt koraiánybiitos vendégszerető hazához megérkezvén, ott Kállay András főispán emelkedett szellemű siavakban emlékezett meg az ünnepelt kiváló érdemeiről, s a hálairatot, melynek több százra ru?ó aláírása igazolja, hogy az a Nyírség birtokosainak valódi érzelmét fejezi ki, az ünnepeltnek átnyújtotta, ugyancsak átadta gróf Festetits Andor főldmivelési ministernek az ünnepelttel teendő közlés végett hozzá küldött üdvözlő sürgönyét, valamint vármegyénk törv. hat. bizottsági közgyűlésének köszönő iratát, melyben ez a kormánybiztosnak 12 évi sikeres működéséért köszönetet szavaz; átadta továbbá azt a diizes kiállítású fénykép albumot, mely a volt kormánybiztosi véleményező bizottság tagjainak s a nagy mű keresztülvitelénél közreműködő munkatársaknak arczképét tar* talmazza. A volt kormánybiztos a kitörő éljenzés elhangzáia után mélyen megindulva mondott köszönetet az ót ért megtiszteltetésért, a következő szavakban : ,Ezen életemben oly jelentőségteljes pillanat fontosságától áthatva, kegyes barátságtoknak varázsától, elismerésieknek ily felmagasztalólag tüntető nyilvánulá sától meghatva, mondok tinektek s a titeket kiküldött társulati érdekeltségnek, szíves megjelenésiekért, szivem mélyéből fakadó hálás köszönetet. Midőn 12 évi működésemmel talán eléggé ki sem érdemelt elismerésieknek ezen emléktárgyait átveszem, legyetek róla meggyőződve, hogy ereklyeként fogom azokat megőrizni, s az azoknak lapjairól reám néző nemes alakokra, kedves visszaemlékezéssel s hála érzéssel fogok éltem fáklyájának utolsó lobbanásaig visszatekinteni. A kedves mult annyi varázs emlékéből örömet s vigaszt fogok éltem hátralevő napjaira meríteni, mely napokat, miként az áldozó uap a tájt, a rátok való visszaemlékezés fogja megaranyozni. A Nylrvlzszabályozó társulat érdekeltsége, Szabolcs vármegye nemes közönsége, különösen pedig a Ti, kedves barátaim iránt érzett tiszteletemet, hálámat ragaszkodásomat, örökségül hagyom gyermekeimre is. Eogedja a gondviselés, hogy azon nagy mű, melynek létesítésén együtt fáradtunk, a társulati érdekeltség jólétét mindinkább fokozza; titeket pedig áldjon meg a Magyarok Istene, s halmozzon el mioden áldásaival, erővel, egészséggel, zavartalan családi boldgsággal, hogy a viszontagságos ezer év után, az ősök által vérrel szerzett, megvédett s fentartotott szent földet boldog unokákra hagyhassátok, s teljesüljön be a költő amiz ihletezerü jóslata, „még jönni fog egy jobb kor, meíy után buzgó imádság epedez százezrek ajakán." Adjátok át a titeket küldő társulati közönségnek szives üdvözletemet, fejezzétek ki irányában érzett, el nem évülő tiszteletemet s hála érzetemet. Es most kedves barátaim, tekintsétek hazamat a magatokénak, szivem, barátságom egész melegével igyekezni fogok, hogy azon néhány perczet, melyet annak fedele alatt eltöltetek, mentül kellemesebbé tehessem. Isten hozott benneteket." A szép és lélekemelő ünnepségnél Zemplén vármegye előkelő köreiből jelen voltak: Matolay Etele alispán, Dókus Gyula főjegyző, Szeifried János törvszéki elnök, Keresztessy Lsjos törvszéki biró, Szerviczky Ödön, — Jó reggelt kívánok! — B olyan takarosan meghíjtotta magát, bogy a tábornok önkénytelenül nevetett. — Nincs itthon a dada, sem a bácii, — szólt a gyermek kissé tartózkodóan — bementek a váróiba, de mindjárt hazajönnek. — Nincs nekem velők semmi dolgom, — felel a féifi — érted jöttem én egyedül, — t lehajolva hozzá, fölemeli a szepegő kis lányt. — Nem ösmeriz engem? £n vagyok a te édesapád. — Igazán?! Te vagy a papa? — a a gyermek vézna két kis karjával átölelte a férfi vastag nyakát. — Mondta a dada, meg a mamácska ia, hogy te el fogsz értem jönni; de mamácska, — szegény — már meghal:, mindennap imádkozuuk érte a dadával, de éretted is papa, mart mamácska mondta, hogy éretted is kell imádkozni. A tábornoknak beleesett valami a izemébe, vigy tán a fűit bántotta — csakhogy azon vette észre magát, hogy kis lánya kötényével törlé a két szemét. — Eljösz te velem Ilonka, ha magammal vnzlek ? s gyöngéden megsimogatta a lányka szöghaját. Ebben a perczben a konyha hátulsó ajtaja megnyillott s azon egy — legfölebb barmadféléves — fiúcska tipegett be, apró lábaival. Szintén fekete ruhában volt és soha olyan hasonlatosságot, mint a kis lányhoz hasonlított. A tábornok nem vette észre és ismételte a kérdést kis lányához, megcsókolva mind a két orczáját. — Eljöiz velem, kedves gyermekem? Ugy e bár eljösz a te édes apáddal ? A kis lány uem felelt még, mikor a fiúcska odaszaladt hozzájuk és átölelte a tábornok térdét, fölnézve rá esdő szemeivel: — Laczita is elmed, Lsczitát is el teli vinni. Dú te! dü! A tábornok ijedten nézett az apróságra. A kis lány megszólalt: — Ez a kis öcsém, a Lsczika. Otet is elviszszűlt magunkkal, ugy e papa?