Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1895-03-10 / 10. szám

I. Melléklet a „INTyirvidék" 1895. lO-ik számához, gökbeu és szellemökben mind protestánsok valának. Vagy erre az a felelet: Bauer, das ist etwas anderes ? ! . . . De hogy megadjam már feleletemet s befejezzem czik kemet, hátjók azok a r. k. dalárdák arra, hogy a mily jogon elénekelhetik a reí. dalárdák az egyházpolitikai javaslatok törvényre emelése alkalmából, hogy. „Erős várunk nekünk az Isten", épp oly joggal zenghessék majd azok bukása alkalmával a kath. dalárdák, hogy „Te Deum laudamus". No meg igen arra is jók, nogy lesyen kiket „megleczkéztetni", mert a ref. dalárdák ilyen leczkéztetiseket el nem fogadnának. Csodálom, hogy a halászi dalárda minden szó nélkül rakta zsebre a rámért leczkéztetést, mikor Arany Jáuos szerint még a féreg is felnéz, ha rátaposnak Lám, mikor tavaly a na^y-kállói ref. dalárda megalakulási ünnepélyét ülte, azt nem jutott eszébe senkinek megleczkéztetni, sőt ellenkezőleg hatalmas referáda jelent meg a Nyirvidék hasábjain. ,De hát régen volt az, mikor még azt tartották : quod uni justum, alteri aequum . . . A r. k olvasókörök meg igen jók arra, hogy tagjaik ne legyenek türt zsellérek a polgári olvasókörökben, hanem saját otthonukban békésen művelődjenek, erősbödjenek a vallásosságban, haza- és emberszeretetben, s példáikkal oktassák a ref. olvasókörök tagjait az igazi türelmességre és testvéries szeretetre . . . Végül a felekezeti községi képviselőtestületek — ha volnának, jók lennének arra, hogy a felekezetien, vallástalan, hitetlen elöljárókat a polczról leseperjék, tartozzanak bár őkelmék külsőleg akár melyik felekezethez. Petrovits Gyula. Szabolcsvármegye a közegészségügyért. III. Talán a legértékesebb, mert mélyen átgondolt része az egészségügyi bizottság szép jelentésének az, amely a heveny fertőző betegségek elleni védekezés lehetetlenségét, illetőleg a végrehajtás megdöbbentő akadályait tárja fel a tapisztalitok igazságával. Két részre osztja bizonyítását. Először a védeke zési eljárás veszedelmes, másodszor óriási terhe daczára lehetetlen. A megváltoztatni kívánt belügyminiszteri rendelet a fertőzött lakások teljes elszigetelését hagyván meg, s egyúttal arra kötelezvén sorrendben a község orvosát, a község elöljáróságát, a járásorvost és főszolgabírót, hogy részint a betegség minőségéről való meggyőződés, az óvintézkedések megtétele és ennek tartósan hatály ban maradása, részint pedig a legszigorúbb, s fokozatos ellenőrzés érdekéből az elszigetelt térhelyiségekkel közvetlenül érintkezzenek, esetről-esetre, az ekként kötelezettek vállhatnak a ragály terjesztőivé közvetve vagy közvetlenül. Akkor is, ha eleget tesznek súlyos felada tukuak, elősegítvén a ragály tovább hurczolását, s akkor is, ha nem tesznek, azt, hogy az óvintézkedések mikép hajtatnak végre, felül nem bírálhatják — a ragály tehát természetes fejlődésének és tovaterjedésének engedtetik át. Valóbau az alternatíva akként van felállítva, hogy következményei első tekintetre is szembetűnők, s gondolkodásra késztetnek a teendők felől. A modus procedendi voltaképen helyes. Nem volnának a következmények megsemmisíthetők a bennefoglalt elv megmentésével? (Szemtanuk mondják, hogy a kállai kettősnek egy nem oly régen elhalt hires tánczosa ennél ajdallamnál egy helyben bizonyos toporzékolásszerü lábmozgással. Mikor aztán a táncznak vége lett, levette ajpoharat és — mintegy áldomás gyanánt — kiürítette fenékig. A mi már továbbá e dallamok szövegeit illeti, mindenik dallam több-kevesebb szöveggel rendelkezik, mel yek a népköltészet sajátos hímporát viselik magukon* Bieonyosan nem valamely tanult, költői főnek, hanem a legnagyobb, s legközvetlenebb költőnek, a népnek alkotásai e versezetek, melyekben most a sírva vi gadó magyar kedély busongása és szerelmi ömlegése, majd pajzán, s egyeseket csipkedő eleven néphumor nyilatkozik érdekesen, itt-ott el nem titkolható pikáns, sőt drasztikus részletekkel, melyeket a nyilvánosságra hozni a népköltészet emlékei iránt való minden kegyeletünk daczára sem lehet. — Nem pedig anuyival inkább mert a szövegekben oly nagy bóség és sokféleség tapasztalható, mely magában is igazolni látszik azt, hogy ez a temérdek küiöuböző jellegű és czélzatu szöveg az eredeti kállai kettőshöz hozzá nem tartozott. Valószínű, hogy e szövegek évek hosszú során, s apródonkint csatoltattak a dalamhoz; egyik ezt, a másik amazt költötte pajkos jó kedvében s igy került forgalomba. Az alábbiakban van szerencsém egy pár ily szöveget az érdeklődőkkel közölni. Az első dallam szövege egy meglehetősen teljes egészet képez; bizonyos románczszerü párbeszéd egy féltékeny ifjú és csalfa kedvese közt eléggé szépen charaktizálva a dallam andalgószerü busongása által íme Mikor felülről fuj a szél, Zörög a fán a falevél, hm, hm, hm, hm, hm, hm. Ugyan babám hová lettél, Mán két este el nem jöttél hm, hm, hm, hm, hm, hm. Mán két este el nem jöttél, Talán verembe estél hm stb . . . . - Nem estem én a verembe, Vé ed estem szerelemben hm, stb . . . A vedekezési eljárás másik követelménye az elkülönítés. A ragályos betegnek akár otthon, akár pedig a járváuy kórházakba való elszállítása által. Minthogy azonban — mondja a bizottsági jelentés — a népünk szegenyebb, sőt többször a vagyonosabb néposztály sincs abban a helyzetben, hogy elég ferhe lyiseggel reudelkezhessek, — a fortőzött háznál az el külóuitést foganatosítani nem lehet, — s igy naprólnapra elofordul aunak szükségé, hogy a beteg minden heveuy fertózó betegség feuuforgása esetén járványkó. házba szállittassek. Sza olc-varmegye területén járványkórházzal minden község kivétel nélkül reudeikezik ugyan, de ennek daczára az elkülönítetnek járvány kórházak által való e»zközlese cze.taian, eredménytelen és veszedelmes, mert a jarváuvkórhazak a legprimitívebb kö/etelménypket sem eie_utietití ki feiaztfreinauiíkei, ápolók niucseuek sehol, a beteg körüli teendőket tehát a beteg hozzátartozói közül fogna végezhetni csak. s ezzel az elkülön tés már is problematikus értékűvé vált. Hozzájárul mindehhez, hogy kózuépüuk rideg ellenszenve az elkülönítés iránt, sót talán tudatlansága is nemcsak hogy akadályozza a a járványkórházE iiyetéu igeuybevételét, hanem igen sok példa van su , hogy a csendőrök szuronya nélkül az elkülönítés foganatosítása sokszor lehetetlen. Utolsó és taláu legerősebb indok az elkülönítési teudelet végrehajthatlanságára az, hogy intensivebb heveny fertőzőbetegségek fellépése esetén a járvány kórházak a inasuk 2—8 ágyával egys-erüen elégtelenek. Megtudjuk cbbul a jelentésből, hogy az 1893 évi cbolera járvány idejen ui"gyénk területén 515 megbetegedés fordult elő, s annak daczára, hogy a járvány kór házak már akkor is felállítva voltak, míndösze 35 beteg volt azokbau elheiytzhető. Az elkülönítés szigorú végrehaj'ása azzal a veszedelemmel fenyeget, s taptsztaiati adatok vanuik rá; hogy a tudatlau köznép titkolni fogja betegeit, s hogy alsóbb néposztályuuk bizalma az orvosi kartól elfordul, s még betegeinek megvizsgálását is ellenzi. Igaza van a jelentésnek, ha majd az egészségüyyi legszükségesebb ismeretek a nép lelkébe beoltva lesznek, ha majd minden községben a higiénia követelményeinek megfelelő járvány kórházak állíttatnak fel, s alkalmas ápolókkal elláttatnak, ha majd a nép konservativismusa meggyőződik arról, hogy gyermeke, vagy családtagja e helyen jobb ellátásban és ápolásban részesül, mint övéi között, — akkor lebet a heveny fertőző beteg ily módon való elkülöniteséről beszélni, ma azonban filius ante patrem. A heveny fertőző betegségek elleni védekezési eljárás második eszközét a fertőtlenítés képezi, mely a már idézett rendelet értelmében olymódon hajtandó végre, hogy az ágy és fehérnemű, evő és ivó eszközök, s egyébb használati tárgyak kiforralás, kilúgozás, vagy gőzzel való fertőtlenítésnek vetendők alá, az értéktelenebb tárgyak pedig elégetendők. Padlók sublimát oldattal felmosaudók, a bútorok farészei 5%-os karbollal lemosandók, a falak kimeszeleudők, földes házak földje, ha az évszak engedi felásandó, a felásott föld uj föld del helyesitendő kedvezőtlen időszakban pedig lúggal leöntendő. Hanem hogy minden ily szépen végrehajtassék,— ahhoz szükséges a népnek kissé magasabb intelekiuális színvonala, temérdek orvos, zsaudár és karból. Ezen postulatumok közül azouban csak a két utolsó van meg, sőt néha még karból hiányban is szenvedhet egy uémely község. A köznép természetesen vehemeuter elleuáll az előtte mistikus értékű fertőtlenítésnek, különösen, midőn abból csak azt látja, hogy bútorai rongálása, ré-zint megsemmisítése által tényleges kára származik. Első kérdése lesz, ki.téritimeg vagyoni vesztességét? A község, megye, társadalom vagy állam? Egyik sem hajlandó. Legalább ez időszerint még megoldatlan probléma a kártalanításnak ki által leendő viselése. Pedig a kártalanítás teljes joggal követelhető, mert hiszen a szenvedett kár közérdekből, a járvány tovább terjedéséuek meggátlása érdekéből állott elő. Magán ember Véled estem szerelembe Tudod kedves vagy szivembe, hm stb . . . De se engem nem szerettél, Csak épen, hogy kecsegtettél hm stb . . . Tegnap este mentem lesbe, Valaki ült az öledbe hm stb . . . Akárki ült az öledbe, Meghalok szégyeletembe' hm stb. Csalfa voltál, az is maradsz Csak magadra haragítasz hm stb. Pedig könnyen vigasztalhatsz, Ha mei/ölelsz, megcsókolgatsz hm stb. Még fittyet hany nékem lelkem, Miatta üres a zsebem hm stb. Mée elforJul tőlem kincsem Pedig 6 tart a bilincsen hm stb. ... Ne bánd rózsám a szememre, Meghilok szégyeutetembe' bm stb. Nézzünk oind & ketten a földre, Ugy válik becsületünkre hm stb. Addig rózsám innen nem mégy Mig fz a gyertya el nem ég hm stb. A másik is »nungyártc elég A szerelem még sem elég hm stb. A második dallam szövege szintén a szerelmet éuekli, tehát, tartalmilag az előbbivel egy alapon nyugszik, de formailag attól lényegesen különbözik. Amott a verssorok lassan,tinéltóságosan folynak, itt szinte pattoguak s fölei; a sorok végső szótagjainak sajátos és a dallamperiodusokhoz alkalmazott ismételgetése által mintegy robbanókká válnak. Ez a körülmény is igazolni látszik azt a véleményt, mit föuebb a dallamoknál mon dottunk,,hogy t.i. e két részlet szorosan együvé tartozik. Egy bennüuk a lélektani alap: a szerelem; csak a kidolgozás külöuböző a szerint, amiut ezt a dallamok „andalgó" és „friss" jellege megkívánja. — Valósziou, hogy e két szöveg egy, vagy legalább is egymástól nem igen távol eső időben és helyen keletkezett, s együtt képezték a kállai kettősnek eredeti ősalakját. tehát arra jogszerint nem volna kötelezhető, hogy a közért ily tetemes áldozatokat hozzon És nem is hoz. Érdeme a jelentésnek, hogy ezt a kérdést a megoldandók közzé véteti föl. Különben ismételjük ilyen muukálat ritkán kerül ki a megyék administratiónáiis büróiból. Itlöszerii-e ? — Görömbei Péter barátomhoz. — A „Djbreczeni Prot. Lap "ban ut. Bilog Ferencz tanár ür „Az egyház* egyesüles kérdésehez" czimen irt egy közleményt. Euuek benyomása alatt, ugyané lap f. évi 6 ik szamában, „Az édes testvérek" czimü közlesedbeu, bar — a mint írod — a felekezetiességet nem szereted, ebbeu csak kor.átokat, s a testvériség és szeretet válaszfalait szemléled: végül mégis azon neze teduek adsz kifejezést, hogy a hazai ev. 4ef. és ág. ev. felekezetek egyesülése lehetetlen, egyik felre sem kiváuatos, mert az igazi lefrrmátus elv a szabadság, a vizsgálódás elve és uem az egyesítés; végeredménybeu pedig oda jutsz, hogy maradjuuk jeteu helyezetüukheu — és maradjuuk édes testvérek. Azon őszinte szives baráti viszony, mely hozzád csatol melyet fentanani aiiuyira óhajtok, nem gátol, de meg is engedi, sőt mintegy ösztönöz arra, hogy kérdezzem tőled: vájjon az általatok tárgyat kérdés vitatása helyes e, szükséges-e. üdvös-e és időszerű e? Viszonyaimnál togva theologiai isii. íretekkel nem rendelkezem a dogmatikai kérdések fejtegetésében tehát szintén járatlan vagyok: — igy e téreu s>em vitába, sem czáfolatban uem ereszkedem, sót megengedem, elhiszem, hogy a mint írod, ,minden eifogü atlau theologus és dogmatikus elismeri, hogy dogmaticii tekiutetbeu a fejlődés magasabb fokán álluuk mi ev. ref. keresztyének, mint ág. ev. testvéreink." Legyen. Még azon állításodra sem teszek megjegyzést, hogy a ref. álláspout valódi eszmei irányának kifejezése, hogy „a református egyház belső egyéni elveinnél fogva inkább felekezetekre oszol, semhogy elveit a uiérő külegységért feladja," bár nehezen csík elhallgatnom, hogy ha ez igy van, szoknak, épen azoknak, kik ez elvet hirdetik, minő logicai alapon lehet, kárhoztatni a nazarenismus terjedését s az a harcz pedig, mely az unitáriusok ellen a Prot. Irodalmi Társulat alakulása idején lefolyt, ez elvekkel merően ellentétben áll. De én mindezekre nem szólok, e téren való nagy gyengeségem hallgatásra int; — hauem van valami az én lelkembeu, a mi uem hagy nyugodni, a mi öszöuöz, hogy ki mondjam, miszerint az ev. ref. és ág. ev. felekezetek egyesülése lehetetlen, söt káros voltának kimondása, nemcsak időszerűtlen, nemcsak szükségtelen, de hazai nemzeti, szempontból káros is. Sok éve anuak — egy fészázadot nyelt el azóta az éhes idő — a mikor az én kálviuista rekt'urafn s apám, anyám lelkembe csepegtették kitörölhetetlenül oda irták az én kálvinista hitemet, s egy félszázad abban engem megerősített, azt jónak, helyesuek, igaznak tartom, s igyekszem gyermekeimre szent örökségül hagyui. — A gyermeknek távozni kell a szülői hajlókból ós mit tapasztaltam az életben? A debreczeni főiskolában oly férfi ik, mint Imre Sándor, Ladányi Gedeon; majd a Rákóczyak iskolájában Erdélyi Jáuos, Pálkövy Autal ós a pozsonyi év. lycumbau Lichner Pál, Csecsetka Sámuel — mind bárom helyen, tebát református és lutheránus tanárok ugyan erre tanítottak és bár egyik helyen kenyeret, más helyei ostyát nyüjtottak: mindenütt csak azt tanultam, mit kell tennünk; hogy képesek legyüuk tűrni, fáradni, és ha kell áldozni e sokat szenvedett hazáért; mindenütt arra tanítottak, hogy kell azt szeretni; arra, miként mozdíthatjuk elő e hazánk és ebben a lelkiismereti szabaságnak felvirágozását; arra tanítottak, mi a kötelessége, egyenlő kötelessége kálvinistának épugy mint luteránusnak. És az a pozsonyi ág ev. tanár, nekünk, ott az ősi koronázó városban, nem csak azt a helyet mutatá meg, Ez a szöveg igy hangzik : Kincsem komám aszoszóroszórosz asszony, Adj egy marok lencBecsérecatfrecaecaét, Milyért czigány aszoszóroszórosz asszony, Mond jó szerencsét csecsérecsérecsecsét. Ki sem merek menninirinininini Kapom elébe kiállanioinini Mert mingy' azt mondják gyagyíngyáragyagyák Hogy a szerelem babárabárabibánt. Beteg vagyok én szörszörázörszörszörszörnyen, Meg is halok én kökörökörökönnycn, Érted kedves rózsazsárazsázsám Kihervad az orcziczáracziraczáczám. A harmadik szöveg már egészen eltér az elóbiektól ugy tartalomban, mint kidolgozásban. Egy guuyvers ez a könyü vérű és dologtalan feleségre. Valószínű, hogy eredetileg külön, önálló termék volt. én legalább nem voltam képes olyan lélektani kapcsot felfedezni, mely e részt az előbbiekkel egybekapcsolhatná, de azt hiszem, más sem. íme: Ha ugy tudnál szitálni, Mint Márjás Qtné markodat Rása-szoknya Ringy-rongy, ringy-rongy, hap-hap—hap Ringy—rongy, ringy-rongy, hap—hap—hap. DJ nem tudsz ugy szitálni Mint Márjás nem üti markodat, Sem rása-szoknya . . Ringy-rongy stb. Feleségem olyan jó Nem kell neki az orsó, Sem guzsalj, sem rokka, Sem semmiféle muaka, Ringy-rongy stb. Feleségem dolgát Régen kitanultam. Tele palaczk pálinkát Az íágyfübec találtam. Ringy-rongy stb. v.n