Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1895-03-03 / 9. szám
„IV Y t R V 1) í: K..' 194 4. K. TÖÜÖ. Szabolcsvármegye alispánjától. A járási föszolgablrákuak, Nylregyhaza varos polgármesterének és a községek elöljáróinak. A m. kir. belügyminisz'er 6975/VL-a. sz. rendeletinek másolatát tudomásul vétel, alkalmazkodás és a legszélesebb körben leendó közhírré tétel, valamint a Nyíregyháza város és a járása területén levő gyógyszereizek és kereskedőkkel leendő közlés végett kiadom. Nyíregyháza, 1895. február 6. Miklós László, kir. tanácsos, alispán. (Másolat 1944. szhoz.) Magy. kir. belügyminiszter G975/VI.-a. sz. Körrendelet valamennyi törvényhatósagnak. A kereskedelemügyi miniszter úr a földmivelésügyi miniszter úrral és velem egyetértőleg f. évi januar ho 12-en 87626/94. sz. a. kelt rendeletével ugy a Brand-féle úgynevezett svájczi labdacsoknak, mint az összes barkilol származó borkivonatoknak s ezek közt a Pollak Karoly Fülöp prágai czég által gyártott borkivonatnak is vasutakon és hajókon, illetve a vasutakon, postán és bajokon való szállítását, még pedig az előbbenieknek, vagyis a labdacsoknak, mely labdacsok postán való szallitasa az 1894. január 10-én 97949/1893. sz. a. kelt kereskedelemügyi miniszteri rendelettel lett már eltiltva, közegeszsegi szempontból, a* utóbbiaknak ellenben a mesterseges borok készítésének s azok forgalomba hozatalának tilalmazásaról szóló 1891 évi XXIII. t. czikkböl kifolyólag megtiltotta,. Erről a törvényhatóságot az 1893. deczember hó 24-én 107.878 sz. alatt kelt itteni körrendelet kapcsán tudomás és megfelelő további intézkedés végett tudósítom. Budapest, 1893. január hú 29-én. A miniszter helyett: Rátáig Ede, s. k. államtitkár. Bakai Györgynek a f. évi január hó 15-én takonykor gyanúja'miatt zár alá vett egy drb. lova kiirtatott, azonban a megejtett bonczolás által a takonykor megállapítható nem volt. Nyíregyházán, 1895. február 22. Miklós László, kir. tanácsos, alispán. Szabolcsvármegye alispánjától. 3071. k. 1895. A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Kolozsvármegye alispánjának 20009,94. szám alatt kelt megkeresését szabályszerű nyomozás, esetleges intézkedés végett másolatban oly feliiivássai közlöm, hogy eredmény esetén arról Nyíregyháza város polgármestere közvetlenül, a községek elöljárói pedig illetékes járási főszolgabiráik utján hozzám jelentést tegyenek. Nyíregyháza, 1895. február 25. Miklós László, kir. tanácsos, alispán. [Másolat.] 20009/94. szám. Valamennyi vármegyei és városi törvényhatóságnak. Folyó hó 18-án reggel 'Ifi órakor a Deés felől jövő vonat mozdonyvezetője állítólag a zsuki és válaszuti határ közt a sinek közt egy férfit vett észre. A vonatot megállította és megvizsgálva az illetői, kitűnt, hogy halott. A hullát beszÁllította, az apahidai szamosvölgyi állomáshoz, honnan az apahidai hulla-házba szállíttatott át. Az ugyanaz nap meglarlott nyomozatból kitűnt, hogy az illető egyén Apahida községben f. hó 15-én és Ití-án tartózkodott, hol mint vándor legény kéregetett és magát mármaros-szigeti lakosnak vallotta. Van szerencsém a t. czimet hivatalos tisztelettel felkérni, szíveskedjék a fenti egyén kilétét az alábbi személyleírás alapján hatósága területén nyomoztatni éa az eseményről engem mielőbb értesíteni. Személyleirisa közép termetű, elég jól táplált férfi, arcza kerek, haja gesztenye szinü, rövidre nyírott haj és körszakái. Ruházata: fején egy barnás sárga szőrkendő, nyakán egy fehér kendő, egy barna brassai szövetből készült s prémmel béllelt kabát, csikós nadrág, mely csizmába volt húzva, egy elrongyolt ing és egy elég jókarban levő lábravaló. Kolozsvárit, 1894. deczember hó 28-án. Gyurmathy, alispán. Szabolcsvármegye alispánjától. Szabolcsvánnegye alispánjától. 2779. K. 1*95. , A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Értesítem, hogy N.-Kálló községben Rácz Mihály ottani lakos 3 db lova a f. hó 1 -én rühkór miatt 30 napi eár alá helyeztetett. Nyíregyháza, 1895. február hó 19. Miklós László, kir. tanácsos, abspán. Szabolcsvármegye alispánjától. 2933. K. 1895. Értesítem, hogy az Ujfejértó községhez tartózó .Micske" tanván a Grünberger János tulajdonát képező egy db ló folyó hó 15-én rühkór, -S db ló és 2 db csikó pedig rühkór fertőzés gyanúja miatt 30 napi zár alá lielyeztetett. Nyíregyházán, 1895. február 21. Miklós László, kir. tanácsos, alUpán. Szabolcsvármegye alispánjától. 2 549. K. 18957 A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Szatinárvármegye szatmári sorozó járásában a folyó évi fősorozásra összeírt teljesen ösmeretlen hadkötelesek névjegyzékét nyomozás és eredmény esetén az illető járási tisztviselő azonnali értesítése végett közlöm. Nyíregyháza, 1895. február 21. Miklós László, kir. tanácsos, alispán. (Másolat.) A szatmári járás területén az 1895. évben sor alá felhívott I. korosztályban teljesen ismeretlen hadkötelesek kimutatása. Apáti Mihály, Kepes János. Balogh Pál, Kacz Sámuel, Bogár Józief Kontrás János. Nyikita József, Marosán János, Szűzi János, Szőcsi Miklós, Dudás Bálint Kerezsi János Farkas Antal, Barta Józ-el", Német József, Berger Jakab, Farkas József, Ambrus János, Papp Miklós, Szabó Demeter, Vadász Sándor, Beluska István, Ernán Márton, Klein Adolf, Lajos György, Sveda György, Demeter György, Fleischman Mihály, Svéder György, Tóth György, Varga Mihály, Grotyin Lóra Demeter, Marosán György, Katona Péter, Csáki János. Szatmártt, 1895. január 2 1. (Aláírás olvashatlan) tb. főszolgabíró. Szabolcsvármegye alispánjától. 3032. K. 1895." A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Hivatkozva a f. év január hó 28-án kelt 1312 K. sz. átiratomra, értesítem, hogy Nyíregyháza városban A NYIRVIDEK^ TÁRCZÁJA. Agglegény-álom. Vígan csilingelve csúsztak be egyuiásutáu a szánok az Almásy Z iga hóval borított angol parkjába. Mind ott ál ott meg a kétszárnyú cziiueres kapu elótt, a parádés kocsisok onnan kerülték meg a kastélyt, behajtva a hátulsó udvarba. A sok katzenj immeres báli vendég meg csak Ugy tódult fel a lépcsőn, Tele volt már a tágas, világos ebédló, mikor a Uodolay Ági daliás alakja jelent meg a küszöbön Eróseu deresedj feje ellentótben áll ragyogó fekete szemeivel, férfiasau barnapiros arczával. Rengeteg fekete bajsza fenyegetően mered kétfelé, határozott metszésű, egészséges barnapiros ajkai fölött. Összejött korhelylevesre az egész gentry társaság, kik a tegnapi megyebál zömét képezték. Á uók egyrésze ugyan visszavonult a távolabbi szobákba. Nyilván azok, kik az angol high lif társad ilmi szabályaival kö zelebbi ösmeretségben vaunik, azt tartván: ilyenkor már jó a férfiakat magukra hagyni. Az asztalfőn Ul az egyik Perreméry leány: a Stanci. Koppant elókeló teremtés. M ist is olyau magas frizurája van, a tetején virágokkal, mint a hogy a bálokban szokott megjelenni. A főispáni titkár azt" találta ki rá, hogy ugy néz ki a kontya mint Setníramis kirájno fttggó kertjei, és hogy rendesen jelmezbe öltözik, ti ital leáuynak. Minden előkelősége mellett kétségbeesett naivitássil vadászik egy-egy házasulandó fi ital emberre, akit elég előkelőnek tart magához. De azok rendesen mást vesznek el, és ó megmarad a maga értetlen eló kelőségében, aminőnek már tizenöt éve ösmerjük a bálokból. Egész fölvidul az arcza, mikor Bjdolayt meg látja. A Bodolayé is, mikor észreveszi, hogy az ünnepelt szép asszony ott ül a kandaló elótt, ki után már évek óta hiába bolondul: 2547. K. 18957 A Biharvármegyei élesdi sorozó járásban összeírt teljesen ösmeretlen hadkötelesek névjegyzékét puhatolás és eredmény esetén az illető járási tisztviselő erlesitése végeit közlöm. Nyíregyháza, 1895. febr. 21. Miklós László, kir. tanácsos, alispán. (Másolat.) 1142/1895. Bihar.negye alispánjától. Minden szolgabíró urnák. A védtörvényi utasítás 29 §. 5 pontj i értelmében az élesdi sorozó járásbeli „teljesen ismeretlenek" lajstromát körözés végett főszolgabíró urnák megküldöm. Nagyvárad. 1895. janu ír hí 17-én. Szuiiyogh Péter, alispán. Lajstrom az élesdi járás teljesen ismeretlen hadköteleseinek, Vendler Sándor, Gabonás Güga, Éder Ferencz de Xaveri. Gzuskás Slefán, Moldován Iván, Szabó Gyula, Puskás Ferencz, Szabó Simon, Nváh Vilibald, Kovács Teodor, Stappel Iván, Neponnik Jakab Mózes, Burodán Mikula, Koszla Demeter, Morár Péter, Morár Fenisalim (ikrek.) Pap Iván, Schubert Ödön, Mermeze Flórián, Dvidán György, Kovács Alajcs. Merlutin Tódor, Faur Alexander, Vana György. Kelt Élesden, 1895. január 13. Miskolczy, főszolgabíró. Bjrzsányi Thekla. A házi ur is, meg a többi korhely nagy örömmel fogadják az uj vendéget, a ki — nem telik belé egy óra — már utoléri őket hangu'attal, habár nem is vett részt a tegnapi bálon. A kis Almásy Rizsa ott sürög forog a vendégek közt. Egynek feketét hoz, másiknak theát. Kinek mit kiváu a természete, bogy hamarább tönkre tegye idegeit, ebben a századvégi, élni siető világban. Mii uap:ág nem is uri ember, aki nem ideges, vagy legalább is gyomorkatarrhma nincs. — Szervu-z kereszipu'yám! kialud ad magad? szol B jdolay II izsihoz, ki epen szivarral kínálja a Djrecsiki bárót. Ugyancsak belemelegedett a házikisaszszonyi teendőkbe, mert egyedül vezeti özvegy apji ház tartását. — K'.ón! keresztapim! liten hozott,sjó czimbara módjira megrázzák egymás jobbkezét. Hu te miért nem voltál a tegnapi bálban? — Való is az, az ilyen vén embernek '. — Ne kaczérkodj öreg. Migad sein hi-zed, mit ba3zélsz. Hej! pedig valaki nagyon szép volt ára. S oda kacsint a kandaló felé, hol a szép TliekU ül. S ha láttad volna, hogy raenuyire ki voltak a T»kic áu Kristóffii. Folytatji: te! hogy az milyen szerelmes belé! De jónak is beszélek. S hamisan mosolyogva hagyja ott a keresztapját, mert %örös bort kell felhozatni, mi velhogy elfogyott. Bjdolay pedig oda megy a kandallóhoz, mert Tokicsán e perezben állott föl Thekla mellől, hogy elhitták inni. — Halló m, jól mulatott tegnap az örmény mág nással. — Véle is, mással is. Hát maga miért nem volt ott? — Érezte hiányomat? — Amint vesszük. S az illatos falegyezővel hanyagul njom el egy ásítást. No üljön le ide mellém, aztán mu'.attassou. Felekezeti alakulások. A magyar társadalom életében, az úgynevezett egyházpolitikai áramlatok napirendre kerülése óta járványnyá vált az embereknek, tudniillik e társadalom egyes tagjainak, másmás felekezethez való tartozásuk szerint való megkülönböztetése, egymástól való elválasztása. A helyett, hogy a nemzeti eszme kultusza hatná át a nemzet minden egyes tagját épen most, midón az egyházpolitikai javaslatokkal egyidejűleg a különböző nemzetiségek ellenséges törekvései oly vehemensül támadtak föl; midőn a nemzetnek épen egysége erejének hatalmad kisugáro-ásával kellene a testünkön növekedett ellenségekkel megküzdeni, hát épen olyan tagjai e magyar társadalomnak, kik — kisebbnagyobb körben — társadalmi állásuk s arravalóságukuál fogva hivatottak és képesek lennének arra, hogy a nemzeti eszme kultuszát erőteljessé tegyék, hogy a gondjaikra és vezetésökre bízott népet a magyar állam erősségére szolgáló öntudatra, munkára és tevékenységre egyesítsék, e helyett tüzes üszköt dobnak a nép közé, amely nem érti ugyan, hogy miről vau szó, de lassankint hozzászokik a felekezeti apostolok jelszavaihoz s alkalomadtán felekezetek szerint külöu-külön táborba szervezkedik. Igy történt meg vármegyéukbeu is, hogy községi elöljáróságok választásánál, sőt még jegyző-választás alkalmával is katholikus és református pártra szakadtak kétfele egyes községek polgárai, elbolondittatva vezetőik által s szembeállítva egymással valóságos ellenségül. Mikor ezek az egyes ilyeu esetek felmerültek vármegyénkben — hála Istennek szórványos esetek voltak s a nyavalya járványuyá nem fajult — semmi ok nem volt arra, hogy ez a dolog szóvátétessék. Olyan apró kis kelések voltak ezek, amihez nem szoktak doktort hívni. Kifakad magától s azzal vége. Rendesen sok szeszes ital idézi elő, szóval nem természetes módon keletkezik. Épen ezért mi is — esetről-esetre — félretettük azokat a leveleket, tudósításokat, melyek ilyen üzelmekről értesítettek. Tudtuk és tudjuk is nagyon jól, hogy a mi magyar uépünk, épen mély vallásos érzéseinél fogva hosszabb időre meg nem téveszthető abban, miszerint fölismerje, hogy például a község dolgainak intézésében vallásos szükségleteinek kielégítését nem keresheti, sőt, ellenkezőleg, méltatlankodással fordul el azoktól, kik — megtévesztve őt egy pillanatra — összezavartatják vele a községházát templomival, ahol ő buzgólkodni szokott, imával szállván Istenéhez. A községházán, nagyon jól tudja ezt a mi népünk, mindenek fölött szedik az adót, végrehajtják a felsőbb hatóság közegészségügyi, népoktatási stb. intézkedéseit, végzik a lakosok ügyes-bajos dolgát, de hogy mind ezekhez a közigazgatási teendőkhöz valami köze lenne annak, hogy az a jegyző, bíró, vagy esküdt milyen vallású: katholikus-e vagy református, uo azt már a mi népünk józan esze sohase fogja magába — Nem hiszem, hogy mulatságot találna abban, a mit én magának beszélhetek. Rígi nóta az egész. — Mely mindég uj marad; de maga egyáltalábban nem ugy néz ki, mint akinek megh isadni készül a szive. S a szép asszony szakértően néz végig a daliás, erős emberen, ki tüzes fekete szemeivel majd felperzseli őt,' amint székén előre hajilva, makacsul néz édes szép arczába, — T nek la! meddig tart még ez? — Amig meg nem jön az esze, ós másfelé nem fordul. Sak olyan szekér van még a világon, amelyik szívesen fölvenné magát, csak akarnia kellene. Én nem tulok szerelmes lenni magába. — És Tokicsánba ? — Nem mondom, hogy nem, de azt sem, hogy igen, bár sok olyan eredetiség van benne a mi magából hiányzik. Tegnap is hallottam egy csinos dolgot felőle.Volt neki ezelőtt néhány évvel egy gazdag menyiszonya. A leány is ép ugy szeretett kártyázni, mint I ikicián. Hjgy. hogy nem, egyszer egy kártya kompániába kerültek a vőlegény és menyasszony, s Tokic 3áuy elnyerte a leány összes h zományát, — a mit másnap reggel visszaküldött neki, a jegygyűrűvel együtt, azzal az üzenettel, hogy két dudás egy csárdában nem fér meg; keresen magának okosabb ferjet, ő is talál más feleséget, mind a ketten boldogabbak lssznek. — Igaza is volt. A házaséletben legalább egyiknek kell, hogy esze hgyen. ° — Persze, két bolond nem ép ugy nem fér össze, mint két olyan okos, a milyen mi vagyunk. Azértkeresen maga is másat magának. S fölkapva selyem uszályát, ott hagyja a férfit, ki vágyakozva néz utána, mig csak rengő ringó járásával el nem tűnik a szomszéd szoba küszöbén. Persze hogy nagy ivás lett belőle, büfelejtőül. Estefelé járt már a idő. A társaság nagy része igeu el volt készülve. Badolay fére akart vonulni, valami oldal szobába, hogy kipihenje magát. Nem lehet l mondani , hogy részeg volt, csak mámoros, fájt a feje, Folytatása a mellékleten.
