Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1895-02-03 / 5. szám
iNTÍHVIDÉ K." — A vármegyei egészségügyi bizottság csütörtökön délelőtt tartott ülésében a többek között tárgyalta a belügyminiszternek a difteritisz ellen teendő intékedések ügyében kiadott rendeletét s azzal a javaslattal fogja azt a közgyűlés elé terjeszteni, hogy a readeletnek egyes, nálunk legalább kivihetetlen intézkedéseire feliratilag tegye meg észrevételeit. A közönség köréből.*) Köszönet nyilvánítás. A gyermekeket pusztító rém — a diptheritis — kót gyermekemet egyszerre lepte meg. Ennek folytán dr. Trajtler Soma, városi orvos főnök ur a fővárosban elsajátított s annyiszor teljes sikerrel eszközölt Bheríngféle gyógyszerummal való beoltást gyermekeimen is foganatosította ós dr. Pollatsek Sándor gyakorló orvos úrral együtt fáradhatlan lelkiismeretes ügybuzgalom kifejtése által gyermekeimet j az életnek visszaadták. Nincs szó, melylyel le tudnám róni legmélyebben érzett hálámat említett orvos urak iránt, mert, nekiek köszönhetem, hogy gyermekeim ma már a veszélyen nemcsak hogy tul vannak, hanem teljesen egészségesek. Fogadják az emliteit t. orvos urak ismételten ezúton is a legmélyebben érzett hálás köszönetemet Nyiregyháza, 1895. janulr hó 31 éu. Vajda Dezső. Tartsuk fenn a kalapot! Kis városi emberek átka, hogy folyton kalapot kell emelniök az utczán. Sok az ismerős, sok a jóbarát! Meránban nem régen osztottak szét az ottani fürdővendégek ós lakók kis levélkéket a következő tartalommal : „Egészségűk érdekében kéretnek az összes meráni urak, hogy köszönéskor kalapjukat le ne vegyék, hanem egymást csak katonásan üdvözöljék s a hölgyvilág pedig kéretik, hogy e köszönést szívélyesnek tekinteni szíveskedjék." A meráni mak készséggel fogadták az indítványt, hogy vége legyen a sok-százados, de nevetséges ós egészségellenes szokásnak, mely szerint a kölcsönös tiszte let és becsület — kalaplibegtetésben áll. Már régen mondta egy török, ki Bécsben e szokást látta, otthon egy társának, kire megharagudott: Testednek, lelkednek legyen annyi nyugodalma, mint egy bécsi kalapnak! Ha a tűzoltónak, rendőrnek, fináncínak, csendőrnek és — talán a városi hajdúnak is, továbbá a közös hadseregbeli és honvéd katonának van és lehet könnyű köszönési privilégiuma, ha a hölgyvilág is csak fejbó lintáisal köszön: miért ne köszönhessen mindenki a czélszerü meráni mód szerint? Egy amerikai orvos nemrég azt vitatta és bizonyítgatta, hogy a csókolózás nagy részben terjeszti a ragályos betegségeket. Vájjon igaz e ezon állítás, azt na kutassuk; de talán nagyobb joggal mondható, hogy az eddigi köszönési mód, vagyis a velejáró sok kalaplevétel, — kivált ha valakinek sok az ismerőse és kevés a haja — könnyen meghűlést okozhat, i Különben is ha az angolok a parlamentben kalaposan ülnek, a zsidók pedig a templomban sem veszik le kalapjukat, midőn imádkoznak: mért ne lehetne e régi, alig czélszerü szokást helyesebbel felcserélni? Igaz, hogy sok más népek köszöntése módját tekintve, e régi szokás is megállhatna; például Tibetben ha valakinek tudtára akarják adni, hogy nagy szeretet és becsülés tárgya, azt úgy cselekszik, hogy ökölre szorított kezekkel törnek feléje! ha „jó napot" akarnak kívánni, nem ezólnak semmit, hanem meg vakarják egymás fülét 03 kölcsönösen nyelvet öltögetnek egymásra. De itt arról van szó, hogy egy régi szokást jobbal felcseréljünk. Ne mondjuk azt, hogy maradjunk a régi szokásnál. Ptolomaustól Madlerig jutottunk, Aistotelestől Humboldtig, Galenuatól Hahnemannig, Alberzu Magnusól Liebigig, a velenczei ólomtetőktöl palotaszerü fogházig, melyekben a gonosztevőket marczipánnal etetik. Hol a régi ? Hol annak joga? És indítványom elfogadása semmi anyagi kárral, sőt inkább haszonnal van összekötve. Egy adoma szerint, ha valamely legazdálkodott gentry-gazdatisztet fogad, felsorolja a leendő —• meglehetősen sovány — fuetést, hozzátéve: „czimet választhat magának, a minő tetszik!" Persze, mert ez pénzbe nem kerül. Hasonlókép indítványom elfogadása sem kerül pénzbe. Az ne aggasszon, hogy az indítvány tulajdonképen meráni, azaz német. Midőn az egri püspök II. József szerencsés uralkodásáért Te Daumot és imát rendelt a templomokban mondatni, Blaskovisz az „erki pap" az imát igy toldotta meg: „Ne tekintsd, Uram, hogy ő német, ő is a te teremtményed, Amen !" Sa baj a meráni német származás, » jó eszme nemzetközi dolog ! Különben is, Barabts Bila kuruczpárti képviselő illó tempore a parlament egyik ülésében mondta: ,A legelsó magyar ember" is „német." „Ugy alkosd életed — mond egy axiomi — hogy abban bátorság, eszély, erény, ós logika legyen." A meráni indítvány elfogadásával is jó lépéssel közelebb vagyunk a logikához. Hiszen kinek terjedelmes az ismeretsége, az egyebet se tegyen az utczán, mint „esz e raktári födelét' 1 le és felemelje, ós folyton a levegőben lebegtesse. A mondottak alapján ajánljuk indítványunk elfogadását. Kopasz. Csarnok. Különösen a thea-estélyröl. Bátran állítom, hogy ma Nyíregyházán nincs divatosabb kifejezés, mint „nyeglesége elragadtatásával tüntetni merészkedik". Ei remek kifejezés. A kalab riasz asztalnál egy quínt asz-bella után épen olyan *) Az e rovat alatt köröttekért uem felelős a Szerk. apropó lehet alkalmazni, mint akkor, ha az embert észrevétlenül belekeritik egy kellemetlen cselszövénybe. Mint mindent, ezt az ethimologiai remeket is a véletlen szülte, s ugyancsak a véletlen tette a lefolyt hót egyik kimagasló epizódjává; osztozik érdekességében a thea estély hírével. És mert két ilyen nagyfontosságú kérdés került napirendre, ösztönszerű vágyat éreztem magamban, hogy a világ lapok tudósítóinak példájára közéletünk kiváló egyéniségeitől közvetlen tájékozást szerezzek u. n interwiew utján tárgysorozatom két jelentős pontjának fontosságáról s hatásáról. Útba ejtettem Igazolnoki Kelemen közéleti szerepelnök urat, s városunk egy másik tekintélyes alakját, a mar koránál fogva is elnézést, — akarom mondani tiszteletet érdemlő hajadonát, — Kotlik Arabella úrhölgyet. Harmadiknak magamat vettem. Igazolnoki ur épen a tiz ujján számolt félig hangosan, — midőn megjelenésem folytán nála „nyegleségem elragadtatásával tűntetni merészkedém." Azonnal helyet mutatott, s imponálóan komoly arczulattal következőképen előzött meg kérdéseim feladásában: Uraságod bizonyára igen fontos szándéklattal tisztelte meg házam tájékát? Nagy ós nemes az a czől, mely engem Önhöz, mint közéletünk egyik nagy tekintélyű férfiához vezetett. Mondám túlságos extasissal. A lefolyt hét eseményeiről alapos tájékozódást óhajtván az ön által is nagy buzgalommal olvasott hírlapokban leendő közzététel végett szerezni, — ugyanazért engedje meg, — hogy már előre is elkészített kérdéseimmel molesztálhassam. Arczát az öröm piria boritá el, s több mint gyakorlottságra valló grandezzával beleegyező kézmozdulatot tett. Ön, nagy férfiú bizonyára igen alaposan tanulnyozza a világban előforduló eseményeket. Legalább a sikerek, melyek működését lépten nyomon a közérdek szemmel látható előnyére kisérik, — azt bizonyítják, hogy értesülve van az emberiség nagy ideáiról, s azokat itt érvényesíteni is igyekszik. Nagyon természetesen! Legkedvenczebb olvasmányom a lőcsei kalendariom, (tegnap is elmondtam belőle egy jó vicczet!) S3t literatussal is foglalkozom. Tatár Póter hallhatatlan költőnek majdnem minden versét kívülről recepitálom. Milyen felséges poemák! Engedje meg, hogy egyet élőszóval bemutathassak: Mit bámulsz rám, mint egy barmok. Dűljön rád az iparcsarnok! Micsoda gondolat, milyen nagyszerű eszme! Gondolja el uram, mennyi család maradna árván, ha a szörnyű nagy épület le találna dőlni! Ellenállhatlan részvétet éreztem a szerencsétlenek felett. Mit tart ön uram a 26 iki thea-estélyről ? Adám fel neki a második kérdésemet. Nagy köszönettel tartozni szíveskedem, hogy alkalmat adni méltóztatványozott, hogy erről a valóban nagyon szép intézkedésről nyilvánulhassam a magam szerényes véleményeimet. — ? Mert az ipar a fő. Azt pírtfogolni mindenkinek kötelessége. Beláthatja, bogy ha ipar nem volna, a kérdezett thea estély sem lett volna megtartható. Igaza van, tisztelt férfiú, de engedje meg közbevetnem, ho^y az iparos osztály sajnosan nélkülözi a szakavatott, buzgó vezető kezeket. - ? Igen, és bármennyire csodálkozik e marész kijelentésemen, nem vagyok abban a helyzetben, hogy ipa rosaink jelentős érdeke parancsából ezt nyiltan ki ne mondjam. Da térjünk a harmadik kérdésre. Látott már ön puffokat? Láttam és el vagyok ragadva. No én egy cseppet sem. A vett felvilágosítások után ismeretekkel gazdagon hagytam el erős kézszoritások között a jeles férfiú háza tájékát. Kotlik Arabella úrhölgy egyedül volt s bizalmatlansággal fogadott. Csakhamar megmagyaráztam szokatlan látogatásom czélját, mire sugárzó boldogsággal egész sovány lényén,< előzékenyen megkínált egy általa már félig elszitt virginia czigarettel. Várom a kérdéseit fiatal ember! Parancsára kisasszony! Tehát miként vélekedik ön erről a kifejezésről, „nyeglesége elragadtatásával tüntetni merészkedik ?" Irodalmunkra határozott nyereség. Azt bizonyítja hogy e találó s nagy értelmű mondás készítője sokat foglalkozik nyelvünk s irodalmunkkal. Alapos tájékozódása van a szavak belső, igazi j«lentéséről s valóban bámulatos ügyességgel tudja összerakni az össze nem nem illőket, gramatikája pedig egyenesen tacitusi tőkélyü. Meg van kisasszony elégedve a 26-iki thea-estély sikerével ? Személyesen nem voltam jelen. De eleget hallottam róla beszélni, ugy hogy kizelkedés nélkül állithatom, mikép jobb forrásra uem akadt volna. Hát látja fiatal ember, a thea-estélyek nagyon praktikusaknak bizonyultak be. Kedélyesek, s mindenek felett haszonhajlók. Nehéz szivvel hallottam, hogy a január 26-iki talán az utolsó volt, melyet a nőegylet rendezett. Helytelenül teszi a nőegylet, ha pénztára nólkülözhetlen gyarapítása czéljából rendezendő mulatságok tekintetében letér a jónak bizonyult útról, s nagy bálok rendezésére téved el. Az anyagi siker itt csaknem feltétlen pontossággal előre látható, mig a nagy bálok koczkázata kétségesse teszi. Da áttérek a kérdés tulajdon képeni tartalmára. Sokaktól hallottam, hogy fesztelenül mulattak a 26-iki thea-estélyen, sőt még az sem hatott zavarólag a pompás hangulatra, hogy a tánczosok kevés számmal jelentek meg, hogy tehát a fatalis petrezselyem árulás nem tartozott a ritkaságok közzé. A fiatal emberek kezdenek kiállhatatlanul blazirtak lenni. Becses jelenlétük még nem minden. Elvégre ők mindenütt jelen vannak, még ott is, ahol semmi szükség rájuk. Nem volna tehát nagylelkűség tőlük, ha ilyen alkalmakkor, amidőn csakugyan feladat vár reájuk, kissé jobban felkarolnák a hölgyek bizony elég szerény báli érdekeit. Bálban ügyes társalgást sem kiván tőlük senki. Ez kettős teher volna. Ennek ugy sem tudnak megfelelni, annak pedig nem akarnak. Jól mondja fiatal ember; a pinczérnők szeretetre méltó előzékenységgel igyekeztek minden igényt kielégíteni. A nőegyletnek igen nagy szerencséje van. Módja van válogatni kedves fiatal lányokban, s választása mindig igen szerencsés. Méltó megrovásban részesült tőlem a napokban egy tisztelőm. (Itt mélyen elpirult őnagysága.) Szörnyen szidta Loyola Ignácz úrat, aki — miként ő felvilágosított — a nagyérdemű Jezsuita rendet alapitá, s ezzel akarva-nemakarva ő lett oka annak az elvnek, hogy czél szentesíti az eszközöket." Szabad az eszmemenetben vonatkozást látnom ? Azt akarom. Elvégre is senki sincs kénysseritve többet fizetni, mint a mennyit akar. Az igazi gavallér nem szokott kicsiny dolgokon panaszra fakadni, — hanem annál többet tánczol. Hja az én időmben még voltak igazi gavallérok. Mondá Arabella kisasszony resignált hangon. Könny jelent a szememben az őszinte vallomásraTávozáskor megcsókoltam a kezét. Azóta gyűlölöm i kocsonyát. Igaza van szerkesztő úr! S)k egyszerre három nevezetes személy véleményét közzé tenni. Máskor is kell valami. Jól van, magamat legközelebbi alkalommal látogatom s interwiewolom meg. Engedje meg azonban, hogy Arabella kisasszonynak egész terjedelmében concedált vallomásához referensi minőségemben hozzá tegyem, hogy annyi szép lány még sohasem volt együtt Nyíregyházán, továbbá, hogy a négyeseket 44 pár táncolta (4 pár conventionalis pótlás) s hogy a mulatság virradtig tartott. Ott voltak: Leányok: Básthy Berta, Batta Mariska, Bencs Etelka, Bencs Mariska, Bodó Margit, Fehér Erzsike, Fehér Juliska, Fráter Anikó, Fried Málika, Galgóczy Anna, Greksa Mariska, Jármy Mártha, Kállay Sarolta, Kálnay Kata, Kégl Ida, Kégl Szeréna, Koczogh Piroska, Korányi Irén, Korányi Margit, Kovách Bella, Lukács Ilonka, Lukács Margit, Magyarossy Erzsike, Mann Aranka, Mann Jolánka, Marsalkó Boriska, Martinyi Irén, Martinyi Margit, Maurer Irénke, Melczer Margit, Nádosy Erzsike, Nagy Gizella, Palicz Gizella, Palicz Ilonka, Péchy Klára, Raksányi Emma, Rottmann Anna, Szikszay Ilona, Sztárek Krisztin, Tóth Hona. Asszonyok: Básthy Barniné, Batta Ignáczné, Bencs Lászlóné, Bodó Gyuláné, Buchwein Aladárné, Chotvács Ágostonné, Gsapkay Jenőné, Fehér Barnáné, Fráter Sándorné, Fried Dánielné, Grazely Norbertné, Greksa Lajosné, Haas Ignátzné, Horváth Ferenczné, Járray Mártonné, Kállay Andrásné, Kálnay Lászlóné, Klár Gusztávné, Koczogh Lászlóné, Korányi Imréné, Kovács Jánosné, Lukács Ödönné, Magyarosi Ferenczné, Mann Józsefné, Martinyi Józsefné, Maurer Károlyné, Nádosy Lajosné, Nádosy Emiiné, Nagy Gyuláné, Palicz Jánosné, Péchy Pálné, Raksányi Sándorné, Rottmann Lajosné, Ruzsonyi Pálné, Sütő Józsefné, Szikszay Pálné, Tessik Jánosné, Tóth Lajosné. Skorpió. KÖZGAZDASÁG. Egy biztosítási elvi kérdés. A Kőztelek legutóbbi számából vesszük át megyénk főispánjának alábbi érdekes czikkét: i Alólirott mintegy 20 év óta biztositok a Pesti, illetve Foncier-Pesti biztositó-társulatnál: a társulat eljárásával mindenkor a legnagyobb mérvben meg voltam elégedve, s hogy erre okom volt, bizonyítja a következő eset. A mult év május vége felé egy gazdatársam azon kérdéssel fordult hozzám, hogy vájjon a hesszeni légy nem okozott-e kárt az én búzámban, mivel az ő búzáját már annyira tönkre tette, hogy annak nagyobb részét kiszántani kénytelen lesz. A figyelmeztetés folytán azonnal — bár csak kocsiról — megtekintettem búzatábláimat, de mivel azok túlnyomó része megdüléssel fenyegetett, minden aggodalom nélkül tértem haza. Ámde alig telt bele egy hét, arról értesülök, hogy n.-halászi ártéri birtokom szomszédjának búzái is már nagy mérvben meg vannak támadva. Julius hó közepe lehetett, midőn búzáimat ismét megtekintettem; tapasztalatom a kövekező volt. A buza megritkult, meg soványodott s igy attól, mitől az árterületi földeken leginkább félni lehet, a megdöléstől meglévén mentve, a legjobb reményeket tápláltam ugyan búzám jövője iránt, de mivel mégsem voltam bizonyos abban, hogy a fent körülírt változást a folyton tartó szárazság avagy valamely más ok — esetleg a hesszeni légynek fellépése idézte-« elő — értesítettem erről a biztosító társulatot s kértem a jégbiztositási dijaknak azon esetben és oly mérvbeni leszállítását, ha és a minő mérvű lesz esetleg a hesszeni légy okozta károsodásom. Értesítettem egyben a társulatot, hogy aratás előtt szakértői becsüt fogok kérni, melybe meghivatni fog. A biztosító-intézet a szemlén magát bár nem képviseltette s hivatkozva alapszabályaira s arra, hogy a biztosítás megkötésének ténye által mindenki a jelenben fennálló biztosítási feltételeket is elfogadja, azokban pedig a biztositások módosításának véghatárnapjául minden év május hó 25-ik napja van megjelölve, tiltakozott e tekintetben minden obligo ellen, mégis „méltányossági szempontokból" „kivételesen" megengedte, hogy a buza utáni jégbiztositási dijjam a szenvedett kár arányában leízállittassék. Ezek után már most az a kérdés, vájjon szemben az említett biztosítási feltételekkel s különösen annak azon pontjával, mely szerint a jégbiztositási feladvány, illetve dijak módosításának csak május hó 25-ig van helye, jogosan követelhető-e a biztosító intézetektől, hogy a hesszeni vagy a buzalégy által, tehát egy Szabolcsmegyében eddig nem ismert rovar által, május 25-én tül okozott és észlelt kárt figyelembe vegyen, illetve az eredetileg kiszabott biztosítási dijat aránylagosan redukálja ? S ha nem, nem lenne-e a gazdaközönség tájékoztatása szempontjából czélszerü a biztosítási feltételekben az ily esetekben követendő eljárást tüzetesen megállapítani f Kállay András.