Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1895-06-23 / 25. szám

„IN Y I R V I D É K" Nyíregyháza n a yaisúgo. E kérdés fölvetésének ma már csak a város külső területeken lakó népeire vonatkozólag van értelme és jelentősége, s e határok közzé szorítva is, csak annyiban, illetőleg abban az irányban, hogy fölhasználva a tanyai népiskolák évzáró vizsgáinak kínálkozó alkalomszerűségét, s konstatálva most is, mint évek hosszú sora óta. azoknak örvendetes eredményét a magyarosodás szempontjából: a legteljesebb kímélet s a legnagyobb tapintatosság szem előtt tartásával mérlegeljük népűnk magyarosodásának idáig fejlődött helyzetét s a valóságos viszonyokból következtetést vonjunk arra nézve, váljon elérkezett-e ideje annak, hogy a nyíregyházai ág. ev egyháznál az isteni tisztelet nyelvének magyarra" tételére az átmeneti intézkedések megvalósitassanak. Hangsúlyozzuk, hogy a viszonyoknak e tekintetben való mérlegelése s a valódi helyzetnek igaz megállapítása mély belátást, népünk életének, hogy ugy mondjuk — külső é9 belső életének teljes ösmeretét igényli, nem csak ama köteles megbecsülésnél fogva, melylyel népünknek hitbeli igényei gyakorlatához való konzervatív ragaszkodása iránt viseltetni kell, hanem épen a magyarosodás érdekeire való tekintetből is. Ha valahol, ugy bizonyára itt Nyiregyházán nincs semmi szükség és nincs semmi inditó ok arra, hogy köznépünk teljes megmagyarosodásának folyamata akár a világi, akár az egyházi hatóság részéről valamelyes erőltetett eszközökkel befolyásoltassék. A tiszta magyar Szabolcsvármegye székvárosának népe, minden anyagi és erkölcsi érdekek vezető szálai szerint, minden mesterséges — ha még olyau jogosult eszközök alkalmazása nélkül is, szükségszerüleg, a természetes fejlődés törvényei szerint teljesen meg fog magyarosodni. Mert Nyiregyháza városa igazán és valóságosan lüktető pontja Szabolcsvármegye összes kulturális érdekeinek, értvén ez alatt a szellemi és anyagi élet összes érdekeit. Ama nevezetes kérdés megítélésénél, hogy váljon elérkezett-e ideje annak, miszerint a nyíregyházai ág ev. egyháznál az isteni tisztelet kiszolgáltatásában a magyar nyelv használata bizonyos mértékig gyarapitassék, — miután e kérdés megoldása formákhoz kötött elintézést, t. i. az egyház autonom alkotmánya szerint, alkotmányos formák között hozandó határozatot igényel: mérlegelni kell, — még pedig e tekintetben való viszonyainkuak mély ösmeretével, először is, hogy a husz év óta teljesen magyarrá tett népoktatás s az egyház lelkészeinek s elöljáróinak évek hosszú sora óta kifejtett öntudatos hazafias tevékeuysége a magok, miuden kiűsö jelek szerint fényes eredményeivel népünk benső gondolkodásában előkészitette-e már útját ilyen reformnak; a ugyan ebből az irányból gondosan meg kell vizsgálni, illetőleg hozzá kell ehez ad ni annak a természetszerű befolyásnak az A „NY1RV1DEK" TÁKCZÁJA. Buborékok. A siep asszouy hevesen csapta le legyezőjét s majd feldöntötte vele a theás csészét. A service csörömpölve ütődött össze a pezsgős poharakkal. A kristálytiszta velenczei üvegbou az aranysárga nedű nyugtaik óul habzik, lüktetve, törve benne felfelé a gyöngy, hogy ott megsemmisüljön. A z»j zaongitólag hat az idegekre. Meleg, illatos pára teliti a leget. A viaszgyertyák illata (Oh be kedves »z! kinek ne jutna róla e-z^be gyermekkora? A ksrácsouj fa) a sok exquiaite parfüm, á valódi pirfurn, a »tép asszonyok bórének illa'a, összeolvalva a finooi ételek s thea illatával egy kellemes bóditö enészszé, belelopja magát az agyba, az idegek közpoutjába, mámorossá téve az ember lényét, fogva tarja a heuye, mulatt) közönséget. Nem szabadulhat a varázs alól egyik sein. S ez a gondatlan, élvezetvágy által öszszehozott, élni sietó tömeg kéjjel engedi át magát a mámornak, mulat, örül a jelenben, nem törődik a" holusppal. A service csörömpölve ütődik össze a háziasszony ideges mozdulatát.i. S a szomszéd asztalnál a délczeg huszártiszt megfordul, ott hagyva a kis tíodray Ilust, kivel csak azért foglalkozott eddig, ho

ry a -zép asszouy figyelmét magára vonja; felköltve beuue a féltékenykedés, megsértve, bosszantva az asszouybiu-ágot. Régi fegyver ez a szerelem iskolájában, mely azonban soha sem kupik el. Tarczalközyné könnyedén elpirul, bogv a huszár asztalához lép. Do azért daczosau állj* ki aún&k tüzes, perzselő tekintetéi. A két szempár teljesen egymása olvad s ez az összeolvadó tekiutet már határos a bűn nel, mit barátság örve alatt követnek el a hitvesi hűség, a férj ellen. A férfi tekintete azt látszik mondani, enyém vagy már te bohó, szerelmes asszony, hiábau daczoísz velem. Ez már csak olyan v. rgódés amit egyelőre megengedek neked, mig a hálót szoro-abban vonom öss/e körülölt, d eredményeit is, melyek Nyiregyháza város népének megmagyarosodásában, a tiszta magyar Szabolcsvármegye egész közéletének, szellemi és auvagi érdekeinek itten való központba futása által bizonyára szintén igen jelentékenyek. Két évvel ez elótt — amidón ezzel a kérdéssel a „Nyírvidék" is utolsó izbeu foglalkozott — a nyíregyházai ág. ev. egyház kebelében — mint az ösmeretes — pozitív indítvány alakjában fölmerült már annak — a viszonyok szerint szükségessége, hogy az isteni tisztelet nyelvében a magyar nyelv, a város ág. ev. lakosságának teljesen megmagyarosodott része arányához képest, bizonyos mértékben tért foglalhasson. Ez az indítvány akkor, minthogy előre láthatólag lettek volna ellenzői is, épeu az általunk is haugsulyozott legteljesebb kímélet s a legnagyobb tapintatosság gyakorlásának szükségessége szempontjából — az egyház közgyűlésének határozása alól visszavonatott. Haszou uélkiil való dolog lenne most visszatérni az akkor történtekre. Az óta két év telt el Nem sok idő, de bizonyára hatványozott mértékben érvényesült e két év alatt népünknyelv tekintetében is teljes megmagyarosodása processzusában az a befolyás, melyet ez iránynak hatalmas erősségei: a teljesen magyarrá lett népoktatás, lelkészeink, egyházi elöljáróink s különböző világi hatóságainknak öntudatos munkája kifejtettek s melyet a teljesen magyar nyelvű Szabolcsvármegye közéletének szelleme székvárosának népére föltétlenül érvényesít Mi azt hisszszük — s az okos meggondolás szükségességének és czélszerüségének teljes tudatában tesszük, hogy szólunk újra erről a kérdésről — bogy minden tekinteteknek figyelembe vételével, Nyiregyháza ág. ev. vallású uépének megmagyarosodása beteljesedett már addig a mértékig, amelylyel az e tekintetben való viszonyokat mérlegelve, azokból szükségszerüleg a helyzet követelményeként, a létező igények kielégítéseként az következik, hogy nagyobb tért kell juttatni az isteni tisztelet gyakorlásában a magyar nyelv érvényesülésének. Az egyház lelkészei s többi elöljárói bizouyára a legilletékesebbek arra, hogy ez érvényesítésnek határait és mértékét népünk idáig elért megmagyarosodásának aránya szerint megállapítsák. Illetéktelen beavatkozásnak tartanánk s czélja tévesztett dolognak, bogy bár ki is kivülök, t i. az egyház kormányzó hatóságán és testületén kivül a teendő intézkedésekre nézve formulázott inditványnyal álljon elő. Nem követünk el azonban talán illetéktelen beavatkozást, ha fölhívjuk általánosságban arra a különbségre a figyelmet, mely a magyar nyelv használatának elterjedtségében a városban lakó é3 a tanyai ág ev. hivek között — az utóbbiak rovására — természetszerűen létezik, szükségesnek tartván, hogy e körülmény — épen a köteles kiméiet s az ajánlatos tapintatosság megtartásával — a teendő lépéseknél kellő méltánylásban részesüljön. A nő tekiutetében változik a dacz, az elragadtatással. Es hogy merész, sötét arczába néz a daliás, erős férfiú nak, élveteg, cseresznyepiros ajkai idegesen remegve húzódnak össze s a fehér crép) de chine blouse duzzadva reng, a legszebb kívánatos asszonyi Kebel fölött, minőt valaha bűnös szerelmi vágy hozott indulatba. De poetikusan szép szövet is az a fehér crepe de cbine. Olyan, mint mikor a frisseu hullt szűz háza rá tűz a napsugár. — Meg akar kínálni egy pohár pezsgővel? szólt halkan a huszár, azzal a dallamos, behízelgő, bizalmas hanggal, melylyel anuyi asszonynak elcsavarta már a fejét életében, mialatt odabuz egy putfot a kis theaasztalhoz és leül közvetlen közel az asszonyhoz. — Igyék, ki is van már töltve. — Te nem iszol? fordul az öreg I'agonvinéhoz, ki mellette ül a díványon. — Köizönöm, fáj egy kicsit a fnjem, s látszólagos közönyuyel hátra döl ülésében, hogy távolabb legyen a kettő ól s ne zavarj t őket. Még el is takarja az arczát legyezőjével. — Maga nem is koczczint velem? — Nem, most ittam. A huszár egykedvűen emeli ajkaihoz a poharat s la-san szürcsöli a gyöngyöző italt, mialatt mak^c-ul néz abba a lázasan kipirult, édes, szép arczba. Az asszony ugy tesz. mintha egy ásitá;t nyomna el. l'ár perczi;.' hallgat mindakettó, mig végre "a férfi mosolyogva kérdi: — Haragszik rám? Az kerekre i.yitja csodálatosan kék szemeit s e^yet ránt érzékien szép, gömbölyű vállán. — Talán azért, mert a Bodray lánynak udvarolt? Hm! Nem képzelődő egy kicsit a fóhaduagy ur? A huszár ismét mosolyog s még közelebb hajlik az asszonyhoz, mialatt sarkantyúját halkan, taktusra pengeti. — Hogy nem vagyok képzelődő, bizonyítja hang jának remegése, melylyel azt tőlem kérdezi Miét e természetellenes kűzködés? mikor usy is tudom, hogy szeret. Miért gyötör mindkettóuket, mikor tudja, hogy imádom szivem minden dobbanásával, egész lelkemmel. Serttfs-piacz Nyíregyházán. A felső tiszavidéki gazdasági egyesület e hó 26 íi

u tartandó közgyű ésébeu — a többek között — egy igen fontos kérdéssel fog foglalkozni, nevezetesen a Kőbánján pusztító sertésvész által napirendre került sertés piaczdfcentralizáció ügyével. Hogy milyen foutos gazdasági érdekek fűződnek e kérdés megoldásához, nem sok bizonyításra szorul. Ugyanis ki ne tuduá, hogy a kőbányai sertésvé^z következtében a magyarországi külső sertés kereskedelem meg vau bénítva. Magyarországnak egyetlen sertésközpiacza a kőbányai és ahogy most előtérbe tolakszik Szerbia a magi sertés-exportjával — ez a veszély per maueus, mert nem kell hozzá semmi egyeb, csak Kóbáuyán a mostani veszedelem állandósítása. A teendővel mindenki tisztában van, hogy ebben a helyzetben az ixpoit piaczot nem szabad összpontosítani, mert az a legtermészetesebb logika, hogy ha Kőbányán sertés vész VAU, nem következtetés, hogy a deczentralizált többi piaczokou is lesz, sőt éppen az a valószínű, hogy a kőbáuyai piacz elziratváu, a többi piaczok forgalma nem fog korlátoztatui. Ebben van röviden összefoglalva e kérdésnek álta lános gazdisági fontossága. Hogy Szabolcsvármegye mezőgazdasági érdekeit, a magyar sertés kereskedelemnek a kóbáuyai telepeken kiü ött sertésvész által bekövetkezett teljes paugána uagy mér;ékben érinti, annak konstatálá^a, hogy vár megyénkben a sertés tenyésztés a mezőgazdaságnak igen jelentékeny ágát képezi. Eként már maga az a kérdés is, hogy a magyar sertés-kere^edelem érdekei a reudezésnek mily itóduzataival biztositassanak, kiválóan fölhívja e/. ű.yre mezőgazdiink figyelmét. A kérdésnek az a része pedig, hogy a kóbáuyai sertés piacz tervbe vett decentralizációja folytán, az ország kü önhöző vidékein, illetőleg városaiban felálli taudó sertés piac«ok közül az, amely a mi sertés tenyésztésünk termelését lesz hivatva a kereskedelemben köz vetíteni: hol letesitessék, ez a kérdés — mondjuk — bizonyára még hatványozottabb módon felköltheti mezó gazdáink érdeklődését és tevékenységét. A felső tiszavidéki gazdasági egyesület e tárgyban megiuditandó akciójának irányáról és czélzatairól egyáltalában nincsenek előzetes információnk; bizonyára nem csalódunk azonban feltevésünkben, ha azt hisszük, hogy a vármegyénk mezőgazdasági érdekeit képviselő gazdasági egyesület a maga szavát és véleményének >ulyát egy Nyiregyházán létesítendő sertés piacz érdekében fogja érvényesíteni. Szomszédságunkban: Debreczenben és Miskolcion hasonló czél elérése érdekében már erősen mozognak. Ha'almas konkurrenseink lesznek ezek a városok, de azért uincs kizárva a lehetősége — mert sok nekünk kedvező körülmény és viszonyon szólanak mellettünk — hogy e vidék sertés krreskedelmének piacza Nyiregyházán fog létesülni. Ha akarjuk ezt a czélt, meg kell mozdulnunk. Hatóságoknak, pénzintézeteinknek, társadalmunk vezető embereinek jut kötelességül, hogy a felső tiszavidéki gazdasági egyesülettel karöltve, az akciót minden irányban megindítsák. Egy milliókat forgató vállalat létesítéséről van szó s épen ezért bizonyára feleslages annak városunk fejlődésére való nagy fontosságát bizonyítanunk. A felső tiszavidéki gazdasági egyesület elnöksége e tárgyban a következő meghívót bocsátotia ki: Meghívó. A felső-tiszavidéki gazdasági egyei-ü'et folyó évi junius hó 26 áu délelőtt 10 órakor Nyíregyházán n vármegyeház kistermében választmányi s ezután közgyűlést tart. testemmel? Imádom azt a szép testét, lelkét egy-ráut. És tudom, érzem, hogy képes vagyok olyan boldoggá teuni, aminő férfi ós nő egymás által még soh'oem volt. És beszél tovább, meggyőzően, a szenvedély erőszakos hatalmával, lángolón, ékesen, mint egy daemon. Pagonyiné már ott hagyta őket. A zaj egyre nő s ők teljesen el vaunak szigetelve, ebben a Dyüzsgő, mozgó tarka tömegben, félig elrejtve a pálmák, ficusok közt. Az asszony lehunyt szemekkel, elbűvölve hallgat s mohón szívja magába a férfi minden szavát ugy mint azt az erős, átható illatot, mely csak ugy árad annak öltönyéből; egyáránt megrészegíti őt miudakettő, a hang és az illat. Ez a két édes méreg. Mialatt a szomszéd szobából halkkal átszűrődve hallatszik egy dal, mit olyan mélabús akkordokkal kísér valaki zongorán. Daloljátok azt a nótát, Biteg vagyok, nagyon beteg. Hadd tudja meg az az asszony, Hogy a szivem majd megreped. Most a kis Véérhithy Benő lép oda hozzájuk, egy eleven kadét gyerek. De akkor már roppant buzgalommal magyarázza a főhadnagy, hogy milyen ellenállhatatlan komikummal játszott tegnap Kassai a „Blnyamester* -ben. — Hát ti itt vagytok? Már azt hi tem, hogy elmentél főhadnagy ur! Igyunk egy pohár pezsgőt. (Pedig most is be van egy kic=it csipve a kölyök) Tóit és isznak miud a hárman. Az asszouy telje^eu hatalmábau van már a férfiuak; nem hall, nem lát rajta kivül senkit, semmit s mialatt összecseng a három pohár, odaát a második strófát éneklik, ugyanazzal az édesbús kísérettel. Hadd hillgassa köuyes szemmel Szeretője bus nótáját A mikor azt hajnal felé Valamerre muzsikálják. A kadét kiiszsza borát és ott hagyja őket. Önkénytelen figyelnek mindaketten a zenére. Valami megindító, valami csábos van az egyszerű dallamban; s az üde, érczes, férfias bariton olyan fájdalmas érzéssel kiséri, amint csak akkor képes erre valaki, ha igazán szeret. Aliná-y fóhadnagy rá néz az asszonyra, kinek Kolvtnt/ÍHii •! mollíklpten. Székelv Lains ^+•,—>*>> w* és tanszer-kereskedése Sensat.ins niHnnaAo"