Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1895-06-23 / 25. szám

XVI. évfolyam. 25, szam. Nyiregyháza, 1895. junius 23. VEGYES TARTALMÚ HETI LAP. SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCS VAR VtEGTEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Megjelenik heten kint esryszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre 4 forint. Fél évre 2 „ Negyed évre ........ 1 „ 4 községi jegyző és tanitó uraknak egész évre csak hét forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a A ' aP szellemi részét képező küldemények, lap szétküldése tárgyában leendő felszó- a szerke 9* t0 czime alat t éretnek beküldetni. lamlások Jóba Elete kiadó-tulajdonos fogadtatnak" el' könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám , • . K ... ., , /tx \ i n . . , A kéziratok csak világos kiíánatra s az (Jánószky ház) intézendok illető költségére üldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől Hirdetési dijak : Minden négyszer ha«á jiott petit tor egyuar közlése 5 kr.; többszöri közlés esetében 4 kr. Klnostárl bélyegdl] fejében, minden egye. hir­detés ntán 30 kr. fizettetik. A nyílt téri köxlemények dija soronkint 30 kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. keriilet iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Gtoldberger A. V. által Budapesten, Haasensteln es Vogler irodájában Bécsben, Prásjában és Budapesten, vaiam ur Néinetorszá? é* Sveicz fővarosaiban is Dorn & Comp. által Hamburgban. Miklós László. Szabolcsvármegye közéletének mély gyásza vaa. Amerre csak hirdetik e gyászt a fekete lobogók: Nyíregyházán a középületeken, a szolgabírói székhelyeken, a községek házainál, és mindenütt, ahol közdolgaink iránt érdek­lődés van az elmékben és szivekben: érzik és tudják nagyságát annak a veszteségnek, mely Miklós László halálával Szabolcsvárme­gyét érte. Miklós Láízló 1889. deczember 17-dike óta volt Szabolcsvármegye alispánja, s ez öt év alatt, de előbb is már, mint az 1884-diki általános tisztujitásnál egyhangúlag megvá­lasztott főjegyzője a vármegyének, erőteljes egyéniségének s valósággal bámulatos köz­igazgatási ismereteinek maradaudó alkotásait örökítette meg vármegyénk közigazgatási életében. Abban a zavaros forrongásban, mely köz­igazgatási rendszerünk foltozgatása, majd meg­kisérlett, de a törvényhozásban megfeneklett teljes átalakítása közben és még mind e mai napig egy átmeneti és bizonytalan helyzet minden természetszerű nehézségeivel és vesze­delmeivel csaknem lehetetlenné teszi a köz­igazgatás gépezetének egyöntetű vezetését: Szabolcsvármegyében, Miklós László kormáuy­zata alatt — a kedvezőtlen viszonyok da­czára — nevezetes javulás állott be közigaz­gatási viszonyainkban. Nem csak a központi hivatalokban, de kivül a vidéken is a főszolgabiróságoknál, a községi adminisztráczió kezelésében mara­dandó nyomok fogják jelezni a rendnek, rend­szerességnek és egyöntetűségnek megvalósulása áltil a Miklós László alispáuságát. És ez a viruló egészségű férfiú, ez az erős egyéniségű karakter egyszerre csak ösz­szeomlik. Bele fészkel vérébe, csontjába az enyészet csirája s a H éves ember, teljessé­gében erejének, ahelyett, hogy befejezhesse a munkát, amire igazáu hivatott volt, egyszerre csak kidől a sorból, ahol elől állott. Meghalt! Ravatala fölött a viráuyosi kastélyban, ahol holtteste mellett özvegye s három kis árvája vigasztalhatatlan fájdalommal simák : egész Szabolcsvármegye részvéte osztozik a veszteségben. Emlékét maradandó alkotások, mély nyomok őrzik itt Szabolcsvármegyében. S áldott az emléke! * * * Miklósvári Miklós László, 1851. február 11-dikén Borsod vármegyében születeti, Sajó-Szent-Péteren. Kö­zépiskoláinak elvégzése s a jogi tanfolyamnak sikeres befejezése után, 1874. február 11-dikén Borsodvár­megye aljegyzőjévé választatott meg, miután itt már előbb t. aljegyző volt. 1875. szeptember 1-én már Szabolcsvármegyében működött, mint helyettesitett I-ső aljegyző, s ugyanez év november 4-dikén I-ső aljegy­zőül meg is választatott, s másodízben az lS7S-diki általános tisztujitásnál. 1881-ben t. főjegyzővé nevez­tetett ki s 1884-ben az általános tisztujitásnál egyhan­gúlag főjegyzővé választatott meg. Zoltán János alispánnak, a bogdányi kerület orsz. képviselőjévé történt megválasztása s ennek foly­tán bekövetkezett lemondása által a megüresedett al­ispáni szék, az 1839. deczember 17-dikén megtartott általános tisztújítás alkalmával a vármegye közönségé­nek egyhangú bizalmival Miidós Lászlóval töltetett be s ez állásiban az 1893-dik év végén a király, külö­nösen a vármegyénkben is fellépett kolerajárvány el­fojtása körül kifejtett tevékenységének elismeréseül, kir. tanácsossá nevezte ki. E rövid vonásokban összefoglalt életrajzi adatok hátterében több mint húsz évre terjedt közhasznú tevékenység adja meg nagy jelentőségét Miklós László működésének Szabolcsvármegye közéletében. A betegség, mely Miklós László alispánt meg­ölte, régibb keletetü már. — Még a mult esztendő deczember havában, egy katonai vegyes bizottság tár­gyalása közben, hol elnökölt, érte az első szélhűdés, s bal keze és lába kissé megbénult. Ez időtől kezdve folyton hanyatlott ereje, de hivatalos teendőit azért egészen ez évi április végéig teljesítette. Ekkor orvosa dr. Baruch Mór tanácsára hidegviz-gyógymód használa­tára a budapesti városligeti Glück-féle vizgyógy-intézetbe ment, honnan ehó elején, látszólag csaknem teljesen meg­gyógyulva, hazatért virányosi birtokára, hol szabadság­idejének hátralevő részét pihenve akarta eltölteni. E hó 12-dikén délután Íróasztalához ült, hogy levelet irjon apósának. Levélírás közben a nyitott ab­lakon át betóduló légáramlat lesodorta a félig kész levelet az asztalról s Miklós László utána nyúlt, hogy fölvegye. E pillanatban érte a második szélhűdés. Esz­méletét nem vesztette el, de fölkelni nem tudott. Az azonnal a betegágyhoz hívott dr. Baruch orvos kons­tatálta, hogy a szélhűdés ismét a baloldalt érte. E szélhüdést azután különböző komplikációk súlyosbí­tották, az agyvérömleny területe is folyton nagyobbo­dott s kezelő orvosa és dr. Jósa András, kit tanács­kozásra hívtak, aggodalommal látták a sziv működé­sének folytonos hanyatlását. Halálát is közvetlenül szívszélhűdés idézte elő. Penteken a délelőtti órákban már biztos jelenségek mutatták a halál elkerülhetetlen bekövetkezését. A beteg azonban cs.iknem egész haláláig teljesen eszmé­leténél volt, sőt megőrizte nyugodalmas jó kedélyét is, bár szörnyen szenvedett s teljesen tudatával bírt unnak, hogy meg kell halnia. A halál pénteken éjjel 11 órakor csakugyan be­következett. * * * Miklós Lásíló elhunytáról hátrahagyott gyászoló családja s a vármegyei tisztikar adtak ki idáig jelen­téseket. A törvényhatóság is külön jelentésben fogja a vármegyét ért nagy veszteséget tudatni. A kiadott gyászjelentések a következők: Özvegy miklósvári Miklós Lászlóné szül. vértes­aljai Vértessy Irma, maga, s kiskorú gyermekei: Irma, Margit és László, valamint az elhunytnak testvérei: Mária, férjével ragyosi Csorna Istvánnal és leányával; Béla, nejével szegfalvi Szeghy Mártával s fiával, Luiza, férjével deteki és tengerfalvi Meczner Bélával és gyer­mekeivel fájdalomtól megtört szívvel tudatják a felejt­hetlen imádott férj, a leggondosabb és leggyöngédebb apa, forrón szeretett testvér, sógor és nagybátyának miklósvári Miklós László kir. tanácsos, Szabolcsvármegye alispánja, a nyíregyházi ev. ref. egyház főgondnokának stb. stb. életének 44-ik, boldog házasságának 15-ik évében, 1895. junius hó 2l-én esteli 11 órakor történt gyászos elhunytát. Hűlt teteme junius hó 24-én dél­után 4 órakor fog az ev. ref. egyház szertartása szerint, a Virányos-pusztán, a családi sírboltban örök nyuga­lomra helyeztetni. Áldás és béke lengjen drága halot­tunk hamvai fölött! A vármegye tisztikarának gyászjelentése a követ­kezőleg szól: Szabolcsvármegye tisztikara mérhetetlen fájda­lomtól eltelve tudatja felejthetetlen sJ forrón szeretett alispánjának miklósvári Miklós László kir. tanácsos úrnak, Szabolcsvármegye szolgálatában eltöltött 20 évi érdem­dús működése után, élte delén, 44 éves korában, a folyó hó 21-én hosszas szenvedés után történt gyászos elhunytát. Legyen örök nyugodalma oly csendes, mint a mily a fájdalom, mely sírjába kiséri, s legyen áldott emléke mindörökké. Nyiregyháza, 1895. junius ho 22. * * * A vármegye központi tisztikara az alispán halála folytán szombaton reggel értekezletre jött össze, hogy a részvét kifejezésére s a temetésen való megjelenésre nézve az intézkedéseket megtegye. A fentebb már közölt gyászjelentésen kivül, a tisztikar, valamint külön a törvényhatóság is koszorút fognak tenni az alispán koporsójára s testületileg vesznek részt a temetésen. A tisztikar ezen kivül mély részvétét táviratilag fejezte ki az özvegynek. * * * A temetésre vonatkozólag a vármegyei tisztikar részéről a következő értesítés közlésére kérettünk föl: Néhai Miklós László volt vármegyei alispán temetésére e hó 24-én, az az hétfőn délután 3 órakor Nyíregyházáról külön vonat indul, inely a végtisztes­ségen résztvevőket esteli '/»7 órára vissza is szállilja. Ezen külön vonatra a jegyek hétfőn déli 12 óráig a vármegyei pénztári hivatalban, délután 2 órától a vonat indulásáig a vonatnál, oda és vissza 1 frt 50 krért válthatók. A székváros részvéte. Nyiregyháza város tanácsa a gyászos hir meg­érkezése után azonnal összeült, hogy a város részvé­tének méltó módon való kifejezésere nézve megálla­podásra jusson Bencs László polgármester bejelentvén hivata­losan az alispán halálát, mély részvéttel emlékezett meg a nagy csapásról, mely Miklós László elhunytában Nyiregyháza városát is érte. A tanács mindennekelőtt megbízta a polgármestert, főjegyzőt és a főorvost, hogy a gyászba borult csa­ládnál küldöttségileg adjanak a város mélyen érzett részvétének kifejezést, ami még szombat délelőtt ineg is történt. Megbízta továbbá a tanács a polgármestert, hogy délutánra képviseleti értekezletet hívjon össze a teen­dők megbeszélése végett. Ez az értekezlet a polgármester elnöklete alatt szombaton d. u. 5 órakor tartatott meg, a meghívott képviseleti tagok nagy részvéte mellett. A polgármester tudatván az értekezlettel az össze­hívás szomorú alkalmát, előterjesztette a tanács pro­pozicióit, amelyekhez képest az értekezlet megbízta a tanácsot, hogy Nyiregyháza város közönsége nevében tegyen koszorút az alispán ravatalára. Minthogy pedig a hétfőn délután 4 órakor végbe­menendő temetésen ugy Nyíregyháza város képviselő­testülete, mint a különböző egyesületek tagjai előre­láthatólag nagy számban kívánnak resztvenni, az értekezlet kimondotta, hogy a város, a vármegye által már megrendelt külön vonathoz csatlakozva, háromszáz személyre szintén külön vonatot rendel, melynek költsége a város házipénztárából fog fedez­tetni. A temetésen való részvételre a képviselet tagjai a mai vasárnap délelőtt fognak felhivatni s a jelent­kező képviseleti tagok számához képest fognak a ren­delkezésre álló vasúti jegyek a temetésen részt venni kivánó testületek s egyes polgárok között kiosztatni. Az értekezlet után a tanács rögtőn összeült, hogy a hozott határozatok végrehajtására az intézkedéseket megtegye. A tanácsülésen Pazár István az általános tanitó-egyesület részéről, Pivnyik István pedig az ipar­testület részéről bejelentették, hogy e két testület részt fog venni a temetésen. • * * A szabolcsvármegyei általános tanitó-egyesület, melynek Miklós László évek óta elnöke volt, szintén megfelelő módon fog részvétének s az elnöke elhunyta által az egyesületet ért veszteségnek kifejezést adni. A tanitó-egyesület testületileg fog részt venni a hétfői temetésen s koszorút tesz Miklós László ravatalára. Úgyszintén testületileg vesznek részt zászlóik alatt a gyászszertáson a városi dalegylet továbbá a tűzoltó­egylet és az ipartestület is, ez utóbbi koszorút is tesz a ravatalra. Az alispán halálának hire gyorsan eljutott a vár­megye legtávolabbi részeibe is, igaz . részvétet keltve mindenütt. * * * Az az általános részvét, mely a virányosi ravatalt körülveszi, igaz mértéke annak a veszteségnek, mely a szeretetteljes tisztelet­nek örvendett férfiú elhuuytával vármegyén­ket és Nyiregyháza városát érte.

Next

/
Thumbnails
Contents