Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1895-05-26 / 21. szám

(Folytatása a mult számú 5743/1895. K. sz. rendeletnek.) Átmetszve a beteg hajtásokat, a fatest szivacsosnak találtatott s benne több-kevesebb sötétbarna, feketés, mézgás pontot lehetett észrevenni, a fiatal farész (az u. n. szijács) különösen puha és törékeny, de sok helyen az egész faszövet puha és sötét szinü. A kéreg a beteg foltokon elhalt és morzsalékos. Ezek voltak ama észleletek, a melyeket a helyszínén észlelhettünk s a melyek egyrészt a Prillieux által leirt gommose bacillairere emlékeztettek, de másrészt emlékeztettek a szőlő malnero betegségére is. Mi azonban a helyszíni vizsgálat után tekintve az emiitett két betegség jellegét, még csak némi valószínűséggel sem állapíthattuk meg, hogy vájjon eme betegségekkel van-e dolgunk? Kérdést intézve Koberhez, hogy miként vette észre a betegséget s hogy honnan szerezte be az ültetéshez használt Rupestris Martin vesszőket, Kober a következőleg adja elő a dolgot: 1892. márczius havában Francziaországból hozatta a kérdéses vesszőket Etienne Gourty saint-georgesi (Montpellier mellett) vesszőkereskedőtől az osztrák földmivelésügyi ministerium közvetítésével. A Wolf Lipót és fiai czégnek ugyanis Ebenfurthban (Alsó-Ausztria) is van telepe s ide vitettek a franczia szőlők, s innét azután a három óra járásnyira fekvő Rusztba, még pedig a következő gyökeres venyigék: 1000 Riparia portalis, 400Rupestris Martin, 100 Rupestris monticola, 500 Solonis. Valamint a többi, ugy a gyökeres Rupestris Martin vesszők is szépen megeredtek s szépen fejlődtek, ugy hogy sem 1892-ben, sem a következő év augusztus haváig nem lehetett semmi betegséget vagy gyengeséget észrevenni a Rupestris Martin ültetéseken, sőt a fiatal tőkék fejlődése bujának volt mondható. Ekkor, augusztus végén észrevette, hogy az egyik tőke hajtásai hirtelen 2—3 nap alatt elszáradtak s azután gyenge gyökérhajtásokat hajtottak. E beteg tőkét azonnal kivágatta és elégette s valamennyi még egészséges tőkét egész fél méternyi magasságig konczentrált vasgáliczoldattal alaposan bekente. Ez nem használt. A többi tőkéken is egyre-másra betegedést vett észre akként, hogy a hajtások fekete foltokat kaptak s hirtelen elszáradtak, annyira, hogy minden 3—4 nap kénytelen volt néhány tőkét kivágatni s a helyszínén elégetni. Erre megijedve, szeptember elején a beteg szőlőrészekből a betegség meghatározása végett Klosterneuburgba 3 küldeményt küldött, egyet Roeslernek, egyet Ráthaynak, egyet Weigertnek. Roesler azt felelte, hogy a betegség antroknozis (Sphaceloma ampelinum de Bary), Ráthay nem felelt a küldeményre, majd azt közölte, hogy nincs= ideje (s. most, mint Kober emiitette, azt mondja, hogy a betegséget nem ismeri) s végül Weigert azt irta, hogy a betegség előtte ismeretlen. A betegség oly rohamosan pusztított, bogy az 1893. év őszének végéig körülbelül 80 — 100 Rupestris Martin tőkét (a számra Kober most már biztosan nem emlékszik) volt kénytelen kivágni és elégetni. Hogy a bajtól valahogy meneküljön, tavaly tavasszal Kober a megmaradt tőkéket jó mélyen a föld alatt levágta s átojtotta Rupestris monticolaval. A legtöbb ojtvány nem fogamzott meg s az alanyból sok nyurga hajtás nőtt ki, melyek megfoltosodtak, vagy alsó felükben egészen megfeketedtek s csak néhol lehett zöldszinü, de szintén nyurga hajtást láthatni. A megeredt ojtványok azonban egész nyáron szépek voltak, de óvatosságból a vegetáczió folyamata alatt az ojtványok lombozatát 3 ízben, kén- és mészporkeverékkel behintette s ezenfelül 10°/

0-os bordói keverékkel, ecset segélyével befecskendezte. Szeptember vége felé azonban, a betegség ismét kiütött. Midőn októberben értesült Kober a lapokból, a magyar képviselőházban a gommose bacillaire tárgyában a földmivelésügyi ministeriumhoz. A beteg Rupestris Martin tábláról megindultunk a szomszédos táblákat megvizsgálni, de ezek szép fejlődésben voltak s a betegségnek semmi nyomát sem mutatták, csupán a Rupestris monticola táblán, továbbá a Solonis táblán volt egy-egy véletlenül e táblákra került gyenge Rupestris Martin tőke, melyek azonban a leirt beteges változást nem mutatták. A Kober vezetése alatti s dicséretes gonddal kezelt szőlőlelep, hol a betegség kiütött, a rajzban kitüntetett berendezéssel bir. Kelet. Kertek európai szőlőültetésekkel. Ojtványos Solonis 1000 Riparia portalis 2 ö C— -O Riparia portalis ci o 100 Rup. monticola .s F a -o c •CS N w Riparia portalis rt 3 o. Jaquez Othello 400 Rup. Martini p c/5 ut Európai szőlők. Nyugat. Habár a betegséget a helyszíni szemle alkalmával megállapítani nem lehetett, látva a Rupestris Martin táblán végbement pusztítást s betegséget, daczára, hogy az csak kis területre szorítkozott, veszélyesnek kellett tartanunk, miért is a földmivelésügyi miniszter a Kober kezelése alatti ruszti szőlőtelepre a zárt rendelte el, a telepet hatósági felügyelet alá helyezte s elrendelte egyszersmind az egész Rupestris Martin tábla kiirtását. A földfölötti részek levágattak s elégettettek, továbbá minden tőke gyökérzete, 120 gr. szénkéneg (a tőke körül 4 lyukba 30—30 gr.) fecskendeztetett. A szénkunegezés után 8 napra a tábla talaja átforgattatott s akkor a gyökerek gondosan kiszedettek s elégettettek, valamint a karók tűzön megperzseltettek. Tehát megtétetett minden lehető intézkedés arra, hogy a baj tovább ne terjedjen. Az irtás hatósági felügyelet alatt ment végbe s alulírottak közül dr. Horváth Géza és Linhart György, november 6-án másodízben megjelentek, hogy az irtás alatti területet felülvizsgálják. A beteg tőkékből néhányat megfelelő elővigyázat mellett magával vitt Linhart György Magyar-Óvárra, a szükséges laboratóriumi vizsgálat végett; melyek eredménye röviden összefoglalva a következő: Górcsői metszetben feltűnik az edények nagy átmérője s az, hogy az edényekben igen sok thylla vehető észre. (Thylláknak oly sejteket nevezünk, melyek az edények oldalán a szomszédos parenchym szövetből azokba behatolnak). Az edények sokszor sárgás gumminemü anyaggai vannak kitöltve s ugy tetszik, mintha ez a gumminemü anyag a thyllák szétbomlásából keletkeznék. A gummianyag azonban nemcsak az eredményekben, hanem a fatest összes szöveteiben, továbbá a háncsban, kéregben, valamint a bélszövetek sejtjeiben is található. A metszeteket vizsgálva, azt a benyomást nyeri az ember, hogy a sejtek elhalása a fatestből indul ki s bogy később hal el a kambium, a háncs s a kéreg. A gummianvagban, habár nem mindig, de gyakran voltak találhatók baktériumok, részint nyugvásban, részint élénk mozgásban. Többszöri mérésnél a baktériumok hosszát 0-001—0-0018 és 0 002 mm.-nek, szélességét rendesen 0-0005 mm.-nek találtam. A „mai neró* nevű betegséget Baccarini olasz mikologus tanulmányozta s ezt leírta rgy kitűnő rajzokkal illusztrált munkában. Ha a ruszti hajtások górcsői metszetét összehasonlítjuk e munkában talált, mai neróban szenvedő hajtások metszéseivel, ugy ezek egészen hasonlók, valamint hasonlók Baccarini bacteriumai a Linhart által talált bacteriumhoz; melyekkel méreteik is egészen megegyeznek. A két betegség külső tüneteiben is sok a hasonlóság, de eltérés is van s a főeltérés az, hogy a ruszti betegszőlők levelein semmi kóros elváltozást, eltorzulást, foltosodást, feketedést, nem találunk, a mi pedig Baccarini szerint a mai nerónál előfordul s jellegző. Prillieux a gommose bacillaire-ről szóló dolgozatához rajzokat nem mellékel, de leírása után a beteg hajtások szöveteinek elváltozása szinten megegyez a ruszti betegséggel; s a betegség külső jelentkezésében megegyező i a két betegségnél a gyökhajtások gyakorisága. Mivel Prillieux a gommose bacillaire-et a mai neróval azonosnak tartja, daczára a két betegség külső jelentkezésében található némi eltéréseknek, vizsgálataink alapján mi is valószínűnek tartjuk, hogy e három betegség: a gommose bacillaire, a inal neró, s a ruszti betegség azonosak, mindenütt a baktériumos mézga, a nagyszámú thyllaképződés) s hogy a betegség külső jelentkezésében beálló külömbségeket külömböző körülményeket (más talaj s éghajlati különbségek, a szőlőfaj és fajta különbsége) okozzák.