Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1895-05-19 / 20. szám

N T t R V I D É K" t A vármegye tavaszi közgyűlése. Talán felesleges dolog is, hogy följegyezzük jövendölésünk beteljesedését. Épen ugy történt meg, miut abogy legutóbbi vezérczikkünkben megírva volt. A közgyűlés elsó napján déli harangszója leszavazott a tisztelt törvényhatósági bizottmány a Ludovika-Akadémiai pályázatra, és ámbár a 220 an valáuak bizottmányi tagok, kik ebben az aktusban résztvevének, az eredmény kihirdetése után következő, igen nevezetes kérdések tárgyalásának igen-igen gyéren voltak már résztvevői. Második, harmadik napon pedig alig-alig lehetett egy-egy választott bizottmányi tagot az előadók és a hivataluk szerint bizottmányi tagsággal biró tisztviselők között a közgyűlési teremben fölfedezni. Pedig bizony volt talán nevezetesebb dolga is ennek a közgyűlésnek például a Ludovika akadémiai szavazásnál, amelynél az érdeklődés kicsúcsosodott. Utt volt mindjárt, hogy a nevezetesebb kérdések közül csak egyet említsünk föl, a mezó gazdasági bizottság megalakításának az ügye. A Ludovika akadémiai szavazásban részvett 220 Bizottmányi tag közül — inkább többet moniunk, mint kevesebbet — legfeljebb ha ötvenen /ettek részt e kérdés tárgyalásában, holott peiig az eltávozottaknak bizonyára legalább is >0%-ka gazda s telve van felbuzdult elkesereiéssel a magyar mezőgazdaság siralmas helyzete niatt. Szabolcsvármegye gazdái: az egy dolog! A "elsó-tiszavidéki gazdasági egyesület: az megint >gy másik dolog! A vármegye keddi közgyűlésén, a mezőgazdasági bizottság megalakítása kérdésénél a rita egyik szóvivője igy formulázta ezt a tényt: A felsö-tiszavidéki gazdasági egyesületben i vármegye gazdáinak (tegyük hozzá, hogy ntelligens gazdáinak) legfeljebb 30%-ka van cépviselve. Egy másik fölszólaló meg épen azzal i konstatá lássál járult ennek a helyzetnek még neztelenebb föltárásához, hogy a mi vármegyénk, i mezőgazdasági érdekek képviselete tekintetéjen két külön területet képez. Egy harmadik élszólalás, mely például Tisza-Polgárnak, vagy iüd-Szent-Mihálynak saját külön gazdasági érdeleit reklamálta volna, szerencsére elmaradt. Érdekes konstatálások voltak ezek minden 1 oetre. Jármy Imre bizottmányi tag úr például íisvárda vidékének külön gazdasági érdekeit eklamálta s ezért nem tartja lehetőnek, hogy l feUó-tiszavidéki gazdasági egyesület lássa el i mezőgazdasági bizottság feladatait. Mezössy ' Bi'lu úr meg százalékos számítással demonstrálta, logy a gazdasági egyesület nem a szabolcsmegyei ;azdák testülete.. Ez a kijelentés maga érdemes lett volna irra, hogy a közgyűlés megállapodjon egy kissé nellette. Alkalom is kínálkozott pedig rá, egy közbeszólás révén, hogy „ki ennek az oka" ? imire aztán a fölszólaló szekségesnek látta beA „NYtRVlDEK" TÁHCZÁJA. „Küzdelem a létért." - Diudet A Ilona innmúve. Nyíregyházin eló?zör adatott 1895. május 13-án. — Tisiay Dezső, mint öntudatos, tapasztalt sziuigaz[ató, biionyos rendszert követ a heti műsorok megálla litáiábsu A ki az előadásokat illetve a kitűzött dara tok egymásutánját figyelemmel kíséri, ezt már bizonyára Isire is vette. Rendszere, mely a mi viszonyainknak teljesen meg elei, abban áll, hogy vasárnap népszínművet, hétfőn tomoly -zinmüvet, illetőleg drámát, szerdtn vigjttékot, léoteken bohózatot, — a hét többi napjain, kedden, :sütörtököa és szombaton pedig zenés darabokat, leg ukább a vidéki társulatok játékrendjét a mai közönség génjeihez képest uraló operettet adat. Hogy ez a reudsxer mennyire helyes, azt ugy a ígebbi taptsztalat, miut a most folyó saison is igazolja. Koihurnusbaa járó felfogás ugyan kereshet és aláihat kifogásolni valót abban, hogy a komoly muzsá iák csak egy u»p jut a hét közül, — a gyakorlati érzek izooban a mellett szól, hogy ez az egy teljesen elég. i.egalább nálunk elég. Hiszen a nemzeti színház is az ország fővárosában tényteleu vigabb, deritó hatású műfajokkal tenni váltó :atossá műsorát, és tény, hogy csak így tudja biztosítani mblikumát és ezzel együtt jövedelmét. A vidéki várólókban pedig, mint például Nyíregyházán, örüljünk, ha íetenkéut egy drámai estének meg van a maga közöolége, a mely igy is leguagyob részt azokból télik ki, ikik a többi napokon élvezett édességek után (amik igyan nem egyszer csak édeskésségek), tartalmasabb zellemi táplálékra is vágyakoznak. A műsor helyes beosztásának vagyunk híjlandók ehát első sorbau betudni, hogy a bitenkénti egy-egy [rámái estének — eltekintve a megnyitó előadástól — jelenteni, hogy ó a maga részéről nem bűnös ebben, mert ó tagja a gazdasági egyesületnek. Elmulasztotta azonban ő is, hogy megtegye s nem akadt más sem a közgyűlésen, aki e nevezetes alkalomból szóvá tette volna a mi gazda közönségünk hallatlan indolenciáját a saját maga jól felfogott érdekei iránt, melyek a felsőtiszavidéki gazdasági egyesület organizmusában, anyagi és erkölcsi tőkéi által, a mai viszonyok között is oly sikeresen találhatnak védelmet és megsegítést. A közgyűlés többsége által hozott határozat szerint a mezőrendórségról szóló törvényben kontemplált törvényhatósági mezőgazdasági bizottság feladatai a felső-tiszavidéki gazdasági egvesület igazgató választmányára ruháztattak, s ,a határozatnak ily értelemben történt meghozatala által — a mi véleményünk szerint — a mezőgazdasági érdekek ellátása az egyedül lehetséges módon fog beleilleszkedni a vármegyei közigazgatás keretébe. Mert igy élő és működő organizmusa lesz e nagy érdekeknek, alkalmatos arra, hogy nem csak papiroson, de a mindennapi élet javára is dolgozzon. És mi nem is kételkedünk benne, hogy Szabolcsvármegye gazdáinak az a bizonyos emlegetett 70%-a is — e közgyűlési határozat után, amely által a mezőgazdasági érdekek ellátása, a vármegyei közigazgatás területére kiterjedő egységes szervezetet nyer — igyekezni fog a felsö-tiszavidéki gazdasági egyesületben a maga befolyását, a saját maga javára érvényesíteni. # * * A közgyűlés lefolyásáról adjuk a következő tudósítást: Főispán ur őméltósága üdvözölvén a szép számbaQ megjelent bizottmányi tagokat, mindenekelőtt bemutatja a belügyminiszter leiratát, melyben tudatja, hogy Őfelsége a király az Albrecht főherczeg Őfensége elhunyta alkalmából a törvényhatóság részéről nyilvánított részvétért köszönetét nyilvánította. Bejelenté ezután a főispán az általa tett legutóbbi kinevezéseket s ezek között a legujabbakat, t. i. hogy ifj. Bodnár Istvánt t. aljegyzőt t. alügyészszé, Bitory Eleket pedig közig, gyakornokká kinevez'e. Az alispáni jelentést vette ezután tárgyalás alá a közgyűlés. A jelentésnek a népnevelésre vonatkozó fejezetenél a közgyűlés megkeresni határozta a közigazgatási bizottságot, hogy tegyen véleményes jelentést arra nézve, nem látná e szükségesnek, hogy az 1891. 43 t. cz. 10 §-a, amely szerint a népiskolákba jiró tankötelesek után a tanitói nyugdíj és gyámalap javára 15 krnyi járulék fizetendő, módositassék s ily irányban lépések tétessenek. A közlekedési viszonyokra vonatkozó fejezetnél elhatározta a közgyűlés, hogy tekintettel arra a körülméuyre, miszerint a május 1 én életbe lépett tavaszi vasúti menetrend szerint a Debreczen felől Nyíregyházára esti '/«10 órakor érkező vonatnak Kis Várd i felé csatlakozása nincs, feliratilag felitéri a kereskedelmi minisztert, hogy ezen — vármegyénk nagy részére hátrányos körülményen akként segítsen, hogy a budapest—lovocnei gyorsvonat jelenlegi menetiránya megváltoztassák s Budapestről Debreczen—Nyíregyháza—Csap felé tereitessék. Ugyan e fejezetnél elhatározta a közgyűlés azt is, hogy az útadó alap terhére nagyobb kö'csön vétessék eddigelé legalább olyan szép közönsége volt, mint ezt előzetesen talán várni sem lehetett volna. Nincs kizárva azonbau, sőt nagyon valószínű, hogy a drámai esték örvendetes látogatottságában nevezetes része van annak is, hogy az eddigi két hétfői estén újdonság, ós hirueves, mondhatni világhírű drámák kerültek színre. Az első hétfőn Echegaray „Bernardó Montillá"-j\, az elmúlt hét hétfőjén pedig a .,Küzdelem a létért Diudet Alfonz színműve. -Miodkettó a nemzeti színház állandó műsor darabja, hol mindkettő a tél folyamán került először színre. — Megegyeznek abban is, hogy mindkettő az ujabb időben úgynevezett szalondrámák közé tartozik és ho^y mind a kettő egy egy társadalmi probléma megoldásával foglalkozik, — már tudniillik annyira, amennyire egy színdarab a felvetett problémát megoldhatja. A Diudet szinmúvéuek, illetve drámai hősének alapgondolata a küzdelem a létért, avagy, és talán helyesebb magyarsággal: a létért váló küzdelem. Csakhogy ezt a kifejezést nem hétköznapi, hanem dartcini értelemben kell venni. Dirw.n, a nagy angol természettudós és bölcselő, magát az életet veszi és mondja a létért való küzdelemnek, amelyben a pirányállatoktól és a növényvilág legelemibb fajaitól kezdve egészen a .teremtés koronájáig', az emberig, minden lény küzd létezéséért, valamennyi más lény ellenében és amelyben ,az erősebb megeszi a gyengébbet*, hogy magát fentarthassa, hogy ő legyen az ur. Ennek az elméletnek hive — természetesen saját életviszonyaiban és az elérni kivánt hatáshoz képest fokozott mértékben, — Astier Paul egv épitész, ki természetadta szellemi képességeit és férfi szépségeit a lehető legteljesebb mértékben arra igyekszik felhasználni, hogy a társadalomban, a közéletben, mennél magasabbra kűzdje fel magát. Ezért hódította meg és vette el a nála jóval idősebb Maria Antónia volt padovani hercjegnőt, kinek nagy vagyonát, mint tejhatalmu megbízott, czéljai elföl kiépítendő utainknak gyorsabb kiépítése czéljából, s a kiépítendő utvonalak hálózatának megállapítása és a kölc-ön felvételi módozatai felett leendő tanácskozás és részletes programm kidolgozására a vármegye alispánjának elnöklete alatt küldöttséget menesztett. A közgazdasági viszonyokra vonatkozó fejezetnél a közgyűlés elismerését frjezte ki Liptay Béla lótenyésztési bizottsági elnöknek s az általa a jelentésben fölvetett eszmekuek miként leendő megvalósítása iránt teendő javaslattal egy küldöttséget bizott meg. Felhívta továbbá a közgyűlés az alispánt, hogy a vármegyei muzeum állásáról tegyen a legközelebbi közgyűlésnek jelentést s a muzeum további kezelését szabályozó szabályrendeletet mutassa be. A IV dik aljegyzői és egy szolgabírói állás betöltése következett ezutáu. A IV dik aljegyzői állásra ketten pályáztak: Nagy Imre és Király József közigazgatási gyakornokok. A választás felállás utjáu történt. A többség Király József mellett nyilatkozott s igy a főispán ót IV dik aljegyzőül megválasztottnak kijelentette. A szolgabírói állásra egyhangúlag Péchy Gábor árvaszéki jegyző választatott meg s szolgálattételre a főispán által a nagykállói főszolgabírói hivatalhoz osztatott be. A Ludovika Akadémián a jövő tanévvel megüresedő két alapítványi helyre négyen pályáztak: Surányi András, Puskás György, Szabó József ós Liskay Sindor, kiknek kérvényeik a feltételeknek megfelelők lévén, a foispáu elrendelte a szavazást. Az eredmény a következő: a beadott 220 szavazat közül Laskay Sándor 170, Surányi András 132, Puskás György 87, Síabó József 28 szavazatot kapott. Ehez képest elsóhelyen Liskay Sindor és Surányi András, második helyen pedig Puskás György és Szabó József foguak a honvédelmi miniszterhez fölterjesztetni. A mezőreudőrségi törvény alapján választandó mezőgazdasági bizottság megalakításánál, az állandó bizottság véleményével szemben, hogy t. i. a mezőgazdasági bizottság teendői a felső-tiszavidóki gazd. egyesület igazgató választmányára ruháztassák át — erős oppozíció támadt, még pedig oly irányban, hogy e bizottságot a közgyű és a maga kebeléből válassza meg. Mezössy Béla volt enuek az iránynak a vezérszónoka, aki ezúttal mondotta el a vármegye közgyűlési termében első beszédét s igazán nagy hatást keltve beszélt. Jármy Imre, i-j. Szunyoghy Bertalan és Gaál Elek szólottak még hasonló szellemben, Batta Ignácz pedig az állandó választmány véleményét pártolta. Kállay András főispán ur őméltósága is jelezte véleményét, kijelentvén a többek között, hogy — épen a mezőgazdasági bizottság megalakításáról lóvén is — ha nem lenne még Szabolcsvármegye gazdtsági érdekeinek olyan szervezete, mint amilyen a felső-tiszavidéki gazd. egyesület, ugy egy ilyen egyesületet most kellene megalakítani. Az közgyűlés többsége az állandó választmány véleményét fogadta el. Hevesvármegye közönségéuek a véderőtörvény 25-ik 5 § a megváltoztatása czéljából küldött ismeretes feliratát a közgyűlés — az állandó választmány javaslatának elfogadásával — hasonló szellemű felirattal fogja támogatni a képviselőház előtt. Mezössy Béla indítványára ezenkívül még sajnálatát fejezte ki a közgyűlés a fölött, hogy voltak olyan törvényhatóságok, kik e nevezetes 25 § megváltoztatását szükségesnek nem tartva, az ez irányban Hevesvármegye közönsége által megindított mozgalomba lészt venni nem kívántak. Somogy vármegye közönségének átiratát, J> ?y a mezőgazdasági érdekek megóvása szempontjáb ,űkségesnek mutatkozó törvényhozási és kormányha. jsági intézkedések foganatosítása czéljából a képviselőházhoz és a kormányhoz felirat intéztessék, a közgyűlés — véleményadás végett a felső-tiszavidéki gazdasági egyesületnek adta ki. érése körül tett költekezéseiben szerencsésen el is pusztította. A már szegénynyé, — tudniillik az ő életmódjukhoz képest szegénynyé — lett feleség aztán természetesen márcsak teher az Astier léghajójában,melytől (miután már 32 éves korában képviselőségig, sőt államtitkárságig vitte), szabidulni szeretne, aunál inkább, mert megismerkedik Selény Eszterrel egy futai, szép és dúsgazdag árvával, kit az ő módszerével meghódítani könnyű lesz s akinek Astier tényleg fölkeltette az érdeklődését. Astier Paulnak azonbau, mint a drámák hőseinek egyáltalán, meg van a maga végzetes hibája is. — Ez pedig egy kis leány, Lydie, a Vaillant öreg postatiszt leányával folytatott viszonyában rejlik, kit a nagy nőhódító elcsábít, mit sem törődve azzal, hogy a leányka jövőjét és kiszemelt vőlegényének, a derék,de gyámoltalan és eszközeiben gyönge, fiatal Caussade Antoninnak boldogságát teszi tönkre. A leányt ugyan, aki a Seleny Eszterrel kitűzött terve keresztül vitelében akadályul szolgálhatna, sikerül elámítania és látszólagos szakításra birnia, — neje azonban, aki minden lépését figyelemmel kiséri, s aki a Lydievel viló viszonyairól is tud, de ennek daczára mintegy önbüntetésül, amiért korkülönbségük és az ebből előre látható természetellenes helyzet daczára A3tierhez férjhez ment, tőle elválni nem hajlandó, ós őrizkedik attól, nehogy valamiképen ő szolgáltasson okot a házasság felbontására. Astier ekkor arra a gondolatra vetemedik, hogy nejét megmérgezi. Mikor azonban az már szájához vinné a pohár vizet, melybe Astier abból a méregből cseppentett, melylyel a szegény kis Lydie időközben magát szintén megmérgezte,— visszaretten bűnös szándékától, s nem engedi a vizet kiinni. Mária Aotonia, akt a méreggel telt üvegcsét Astiernél előzetesen meglátta, nyomban tisztában van azzal, miért hozta a vizet maga Astier, és egy hatásosan megirt jelenetben arczába vágja férjének aljisságát és bár, miután még mindig szereti, ez úttal is megbocsát neki, de a válást többé nem ellenzi, hanem árverés alá került vagyona romjaival magányba vonul. Folytatása u mellékleten.