Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1895-05-19 / 20. szám

Melléklet a „Itfyírvidék" 1895. 20-ik számához. A Kossuth Lajos euilékéuek megörökítésére alakult országos bizottslg, az emelendő emlék javára a vármegye területén begyült, s a vármegye adományával mintegy 5000 frtra rugó összeget, együttes kezelés czéljából a pesti első hazai takarékpénztárhoz beküldeni Kérte. Tekintettel arra, hogy ez összeg a nyíregyházi takarékpénztárban elhelyezve 4'/

a

0/

0 os kamatot jövedelmez, mig a pesti első hazai takarékpénztárnál csak 4% a kamat, tekintettel továbbá arra, hogy aj gyüj tés még befezve nincs: a közgyűlés az említett összeget mind addig a kezelése alatt kezelni s arra vonatkozólag a kizárólagos rendelkezési jogot fentartani határozta, mig az országos bizottság a tényleges cselekvés terére lépve, a hozzá már befolyt pénzeknek rendeltetésüknek megfelelő módon való felhasználása iránt érdemlegesen intézkedik. A Bissenyey-szobor létesítése ügyében tett s a lapunkban már közölt előzetes intézkedéseket a közgyűlés tudomásul vette. A vármegye monográfiájának megiratásában a közgyűlés határozata az, hogy mielőtt érdemleges intézkedés tétetnék, mindenekelőtt a mű megiratását illetőleg minden részlétekre kiteijeszkedő tervezetet kíván maga előtt látni, nevezetesen tudni óhajtja azt, hogy a helyi adatok beszerzésével, valamint a munkálat egyes szakaszainak megírásával a vállatat kiket szándékozik megbízni ; megköveteli, hogy a mű tartalmazza az események hű leírását, kidolgozása pedig irodalmi színvonalon álló legyen. Megköveteli továbbá, hogy a monográfia megirásáuál kiválóan a helyi történet legyen tüzetesen feldolgozva, melynek kivitele érdekében elengedhetlen feltételül jelöli ki azt is, hogy különösen a helyi történet korhű adatainak beszerzése czéljából a szabolcsmegyei levéltár szakképzett egyén által átvizsgáltassék 8 ugy ezen, mint a megyei régi családi levéltárakban eszközölt kutatások folytán beszerzett adatok szintén fölhasználtaBsanak. Fentartani kívánja továbbá a közgyűlés azt a jogot, hogy a munkálat annak átvétele és kinyomatása előtt, valamely országos szaktekinté'y, vagy szakegyesület bírálata alá bocsáttassék. Ezekhez képest a monográfii megiráíására ajánlatot tett vállalat szerkesztősége föl fog hivatni, hogy a fent említett kérdésekre a műnek lehetőleg lvenkint meghatározott egységárára nyilatkozatát a törvényhatósághoz 30 nap alatt terjessze be s egyidejűleg nyilatkozatában jelölje meg az időpontot, amikor a monográfia írása megkezdetni, teljesen befejeztetni s a vármegye részére átadatni fog. A vármegye történeti nevezetességű helyeinek kijelölésével megbízott küldöttség előterjesztése s az állandó választmány javaslata alapján a közgyűlés ilyen megjelölendő helyekűl a következőket fogadta el: 1. Szabolcsvárát, mely mint a honfoglalás tényére leginkább emlékeztető s máig is eléggé épen megmaradt földvár, a tokaj—zempléni tájikra néző emlékoszloppal fog megjelöltetni. 2. A Kisvárda község területén fekvő régi várat* az annak falába illesztendő márvány táblával. 3. A Karász község határában, az Okolicsányi-féle birtokon levő úgynevezett Gara dombot, az e helyen tartott országgyűlések ós több izben vívott győzelmes ütközetek emlékére oszloppal. 4. A Vaja községben levő Vay féle kastélyt, a Rákóczy szabadságharczot befejező béke emlékére, a kastély falába beilllesztendő márványtáblával. 5. A török uralom idejében, a környék lakosainak menedékére szolgáló kállói vár helye emlékoszloppal. 6. A Rikóczyak korából eredő nyírbátori ev. ref. templom mint becses műemlék, márványtáblával. 'i A minden valószínűség szerint még a husziták magyarországi szerepléséből való régi templom emléke, melytől hagyományaink szerint Nyiregyháza nevét vette volna, a nyíregyházi ev. ref. templom Icözelében levő szabad téren emlékoszloppal. Astier most már szabad. Nejétől elvált, Lydie meghalt, Seleny Esztert, aki a Mária Antónia birtokát is megvette az árverésen, csakugyan sikerül meghódítania. Az öreg Vaillant azonban megtudja, hogy leányának csábítója és halálba üzóje Astier volt. Épen az ingóságok árverése folyik a Mária Autónia volt kastélyában, ott nyomban megvesz két párbaj pisztolyt a hozzájuk való lőszerekkel és Astiert, ki előtt Saleny Eszter épen nyilatkozik, hogy hozzá nőül menni kész, tehát diadalának perczében megszólítja, s miután a megrémült embernek bűneit szemére veti, egy halálos lövéssel leteríti. Ezzel a mindenesetre csattanós jelenettel ér véget a darab s a közönség, különösen pedig annak női része, megelégedéssel veszi tudomásul, hogy Astier, aki olyan olyan kevésbe veszi a nőket, mint akiket a lélek, virág és csillag szavak külömböző variálásával feltétlenül meghódíthat, büntetését elveszi. Ezzel a történettel rajzolja meg Daudet egyik alakját a darwini értelemben vett létért való küzdelemnek. — Hogy mennyiben felel meg a szinmü czimének, a felett sokat lehet vitatkozni, mint ahogy egyáltalán vitatkozni lehet valamennyi hasonfajta szinmű felett, mely filozofiai problémákkal foglalkozik, mert hiszen a hány fej, annyiféle vélelem származhatik maguknak az alaptételeknek lényegéről is. Annyi azonban kétségtelen, hogy Diudet akár cziméhez, illetve a czimben foglalt eszméhez szerkesztette meg meséjét, akár a már kész mesél akarta plausibilisabbá tenni a czimül használt és bőse által is gyakran emlegetett darwini tétellel, — érdekes modern drámát, illetve regényt alkotott. Mert tudni kell, hogy a mű eredetileg regénynek készült és azt alakította át szerzője színdarabbá. Ez különben a drámán is érezhető, sőt épen az egyik legszembeötlőbb hibája — aestetikai szempontból — a darabnak, hogy a regényben idő és hely tekintetében szétszórva lefolyó cselekményeknek és eseményeknek csak egy részét lehetett a sziupad számára csoportosítani. Több jelentős mozzanatról, igy a többek között a Lydie haláláról is, csak a szereplők elbeszélése ayomán szerez a hallgatóság tudomást. Még igy is csak Jegyzői egyletünk memorandum tervezete. Módunkban volt olvasni a szabolcsmegyei jegyzői egyesület folyó évi márcziu hó 23-án tartott közgyű lésén elfogadott emlékirat tervezetét, mely a községi törvényjavaslat hiányaival részletesen foglalkozva, egyrészt igen helyes irányt szab meg a közigazgatás reformjának okszerűség tekintetében, másrészt pedig emez irány megszabásával biztosítani óhajtja a szolgálati szabályokat olykép, hogy a község leendő első tisztviselőjének műíödése az eddigi ,tedd ide, tedd oda" féle huzongálásokkal s Magyarország állami gépszete minden faccorának rendelkezései által ne bénittassék meg, hanem adassék visszaj tulajdonképeni hivatása, a községi administratió öntudatos, szakszerű, fejlesztően üdvös vezetésének. Ép azért feltétlen helyesnek tartjuk, hogy egyesületünk a bifurkáczió elvének érvényesítése ellen tiltakozik s egyúttal nem téveszti szem elől emlékirat-tervezetében a jövő emberének ama tekintély megszerzésére czélzó előnyeit, amely nélkül ebben a mai anyagias felfogású, anyagban utazó s azzal dolgozó rendszerrel való haladni tudást elképzelni sem lehet. Jogos tehát, ha a hivatalos tekintélyre jutásuak a korszellemben gyökeredző feltételét kívánj a teijesitendőnek az által, hogy az írásbeli bizonyos munkálatok dijjas végzésétől a községi tisztviselőket eltiltatni uem akarja. Ezzel nemcsak a fiskalismus amúgy is nagyon tág körben ós pedig sokszor a nép rovására mozgó érdekei kielégítése korlátoltatik; nemcsak a törvényjavaslat legnagyobb hiánya: a kellő javadalmazás kérdése lenne megoldva: hanem az ügyes bajos falusi publicum ahelyett, hogy városba kényszerülne fáradni ügyvédhez, körjegyzőhöz jó tanácsért drága pénzen, panaceát találhat aprócseprő ügyes dolgaiban odahaza. S azért a magánügyködéstől a leeudó polgármestereket nemcsak eltiltani, sőt inkább jogkörüket bizonyos törvényeknél mint pl. a cseléd ós ipartörvénynél feltétlen kiszólesbiteni kellene, mert csak ez által lehetne a publicum érdekeit is figyelemmel tartani egyrészt, másrészt pedig a provinczialis közigazgatás menetében a gyors intézkedést, gátló hosszadalmasságot elkerülve, — egyöntetűséget biztosítani. Nem kicsinylésből mondjuk azonban, — mert a memorandum tervezet még ilyen alakjában sem hagy sok kívánni valót maga után — hanem pro cautela jelentjük ki, miszerint két momentumot tüzetesebben fej tegetettnek szerettünk volna látni, amennyiben mindakét kérdés a mai alakjában oly annyira hátrányára van közigazgatásuok jelenlegi szervezetének, hogy a munkakör tekintetében ennek rendszertelenségét bátran okadatolhatjuk a mostani állapotok meglételével. Értjük az adóügyeket és az illetőségi kérdéseket. Ameddig az elsővel járó teendők elvégzése ki nem vétetik a községi közigazgatás tisztviselőinek kezéből, — addig a községi élet fellendítését semmiféle reformmal elérni nem lehet. Miért? — nem szorul bővebb magyarázatra, mert mi — a túlterheltség nagyon is szavatos páriái — eléggé érezzük, hogy az adóügyek mennyire elvonnak bennünket tulajdonképeni hivatásunktól. Csak az a baj, miszerint irt a sebre sehol sem találtak eddig, különösen uem azok az intéző körök, ahol egyes reform megszületését nem a gyakorlati élet s mindennapi tapasztalásból merített ismeret, hanem statisticai combiuatiók hamis adataival garnierozott „nagyot alkotni akarás" idézi elő. Hsz'ja, mert könnyű reformernek lenni, ahhoz még csak ész sem kell; hisz a logicai részt a munkából ellátják (persze saját érdekűkben) az ügyvédek csinálta anquetek; a készanyagot pedig jól roszul felöltöztetni már nem nehéz; de hogy azután lesz e practicus előnye az újjáalakításnak, az már másodrangú kérdés már azért is, mert az a falusi tisztviselő nagyon türelmes s még akkor sem jajdul fel, ha szerény existentiájának alapját ránczigálja is el bárminő kény vagy pleni potentia alóla. És a Hyeronimv féle javaslat tündököl a részben kivihetetlen, részben öt felvonásban és egy képben volt összehúzható a meséje. — Jízen hiba azonban olyan, mely elenyészik az egyes jelenetek mesteri megalkotása ós hatásos kidolgozása mellett. A hétfői előadáson az Astier P.ul szerepe a Tapolczay kezében volt. Nyombau hozzátehetjük, hogy megfelelő helyen. Alakítása tanyulmányra és ambícióra vall, és egyes részleteiben, akár mint a női sziv meghódítását czélzó, de voltakepen szimuláns szerelmes, vagy mikor barátja, Chemineaux előtt a maga sivárságában mutatja be önző lényét, akár az idegrázó mérgezési kísérlet jeleneténél, egyformán öntudatos, képzett és gyakorlott színészre valló művészetet fejtett ki. Teljesen méltó partnere volt Lubrincz Júlia, mint Mária Antónia, ki szerepének szintén minden árnyalatát érvényre juttatta s a méreg pohár jeleneténél olyan drámai erőről tett tanúságot, mint ezt a vidék kevés anyaszinésznője tudná u'ánna csinálni. — Sándor Emil (Vaillant) régen elismert kitűnő apaszinész; ez estén is méltó volt önmagához, különösen a herczegnőveli jelenetben csalt ki nem egy igaz könnyet a nézők szemeiből. Rokonszenves Lydie volt Bajnóczi Valéria, kiuek a sziv hangját is sikerült egyébként is kellemes, behízelgő organumával eltalálnia. Sok, — természetesen nem színfal hasogató értelemben vett — drámai erővel játszotta meg Rózsahegyi a derék, de szerencsétlen Ciussade szerepét. Általában Rózsahegyin rendkívül sok haladás észlelhető a mult tavasz óta. Megfelelők voltak kisebb szerepeikben Klenovics (Coemineaux), Krémer (Lortique), Püspöki (Heurtebise), Cserny (Seleny Eszter), Bogyó (Rocanere marquisné), Kiss Irén (özvegy tábornagyné). Szathmáry az Adiiani gróf szerepével nem tudott mit kezdeni. A szép számú intelligens közönség, mely az egész földszintet és páholyokat betöltötte, mindvégig figyelemmel és eltekintve a gyakran ismétlődő tetszésnyilvánításoktól, szinte templomi csendben hallgatta az előadást, mely tizenegy óráig nyúlt. Az összjáték és rendezés ezúttal is feltétlen dicséretet érdemel. Sz. pedig a kivitelnél bizony bizony nem remélt ellenhatást szülő ideáktól, a melyeknek impracticus voltát .mi sem igazolja jobban, mint e pontnál választott thémánk, az adó és illetőségi ügy. Da hát nem csoda, ha ez igy van most; hisz azok a jó urak odafennt, kik elkövették a tervezetet, — falusi jegyzők eohasem voltak s nem is tudják, minő és mennyi minden kell ahhoz, hogy a ,jó* epithetonra érdemet szerezhessünk, gyengéd s gyengédtelen nyomásoktól indokoltan vexitiváktól megmenekedhessünk. Az adóügy nagy tsrjedelménél fogva egy teljes embert igényel a legkisebb községben is, az illetőség kérdésének megoldása pedig nem a m03tani fárasztó valóságos diplomatiai jegyzék váltásokra szoruló alapon oldható meg. Miudakettőnél practicus, ahhoz értő, a miseriákat ismerő közegek tanácsa szükséges, hogy a mostani rendszertelenség eltűnjék. Akik pedig a tanácsot adhatják, — azok kizárólag a jegyzők csak, kiknek bizony nagyon is a messzejövőbe menő érdekeiről lóvén szó, — meg is követelhetik, miszerint ahol ráluk szól a nóta, — ott velünk is beszéljenek. S azért egyesületünk kiadmányában sajnosan nélkülözzük eme két kérdés beható tárgyalását, sőt kimondjuk, az egészen átvonuló stylt illetőleg, hogy nem is kérni, de követelni kell akkor, midőn már évtizedes tapasztalatok állnak előttünk arra nézve, hogy felhasználnak bennünket mindenre, de segíteni nem segítnek rajtunk. Birák, pénzügyi tisztviselők, orvosok, bábák, felülről lefele mindenki kap megfelelő orvosszert, csak mi nem. Mert nekünk, a „bon enfantokuak" elég volt a biztatás is. Most veszem azonban észre, hogy a jegyzők nevében irok, pedig hát még nem vagyok az. Azonban a segédjegyzők ászintén a jövő emberei leszuek, tehát az általánossághoz való alkalmazkodás jogától nem lehet bennünket megfosztani, hisz minket érdekel a tervezett reform átmeneti értéke legjibban. S azért az egyesület érdemes tagjai ne vegyék zokon, ha e szerény helyről jövő megjegyzések melló még egy kérést is csatolok, azt t. i., hogy ha már magukról gondoskodnak jegyzőink, vegyék a segédjegyzók ügyét is pártfogásukba. Az ő szavuk többet nyom a latban, az ő közbevetésükkel elérhető leend, hogy a mostaui vizsgázott ós nem diplomás segédjegyzők eddigi törekvéseik, munkaszeretetük s ügybuzgóságuk elismerését találják meg a törvényben s ne legyenek kidobva az uj rendszerrel az élet uyilt terére, ahol uj pályán boldogulni bizony egy meglett s bizonyos czél felé már törekedett egyénnek nagyon nehéz volna. Nékik is vannak érdemeik, ők is fontos alkatrészeit képezik a jegyzői tevékenységnek s róluk megfeledkezni annyi volna, mint az apának csak magáról, de családjáról nem gondoskodnia .... Sapienti sat est! . . . Üdvözöljük jegyzői egyesületünket mozgolódása terén s reméljük, hogy a tervezet, ha kész memorandummá válik, abban minden igény körvonalozva, minden gyakorlati szempont kiemelve s minden practicus , momentum érvényesítve lesz. S e hitünket feltótleniti az a helyes intézkedés, hogy a tervezetnek kibővítése s gyakorlati ideákkal való felszerelése jegyzőink jogául fennhagyatott. A sokból összekerül majd a jó is, csak hozzá kell szólnia tárgyhoz, mert az indolentia a tizenkettedik órában nincs helyén . . . „Meggyőzni, követelni": legyen ez a jelszó s érjen véget valahára a lethargia, melynek elmúlása bizonyára eredményül fogja meghozni a profeczia beteljesedését: „Magyarország nem volt, de lesz!" T. J. segédjegyző. Értesítés. Értesítem mindazokat, a kik az 1896-ik évi ezredéves országos kiállításon szeptember hó 3tól 10-ig rendezendő időleges tejgazdasági, valamint az 1S96. szeptember 12-től 28-ig rendeA név és a czimer. Ha a viharmadár sikongatva repkedi körül a hajót ha a nap vérben fürödve bukik alá a láthatáron, vihartól lehet félni. Tarnay Imre élete hajója körül, mélyről azt hittte, hogy már megközelítette a biztos kikötőt, viharmadarakat látott, egének napja leáldozni készült, véresen, örökre. Megborzadt a sötétség gondolatára, szive összeszorult, magas termete legörnyedt. De egyszerre ismét kiegyenesedett. — Terhetekre vagyok, utotokban állok, — jól van, visszavonulok. Aki visszavonul, könnyen feledik, külöaösen leányok, kivált ha a feledés ára bárói korona. — Milyen boldog lehet egy báróné! Fény, hódolat, vagyon — sóhajtott föl titkos pillanataiban Cseley Ida. Szegény leány! Szegény szülők! A czimer ragyogása csak pillaoatig tudja vakítani a szemet, azután megszűnik a káprázat. Az ember boldogságra van teremtve s ha ez hiányzik, semmi sem képes pótolni. A káprázat megszűnt. Ida szemei tisztán láttak. Látta, ha a szivar egy pillanatra tűzet fog is, hamar elalszik; látta, hogy aki oly kifáradt, mint férje, csak rövid időre villanyozható fel; látta, hogy némely embernek csak későn jut eszébe megházasodni. Most már tisztán látta mindezt. — Ön Vik'orj egészen megfeledkezik arról, hogy neje is van — raondá egykor féijének. — Kérem, szíveskedjék megmagyarázni, hogy értsem ezt? — Valóban csodálkoznom kell, hogy magyarázatot kér; vagy talán észre sem veszi, hogy házasságunk ötödik hónapjában hetekig magamra hagy. — Hja, igen, értem már — szólt kissé gúnyos mosolylyal, ami a bárónénak mind az arczába kergette a vért A támadt szünetet a báró szakította meg. — Hát tudja kérem, egész őszinte akarok lenni, nem természetem a turbékolás és a szoknya őrzéséhe*