Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1895-05-05 / 18. szám

Melléklet a „Wyirvidék" 1895. 18-ik számához. kocsikból egyenesen a vásártérre léphet, s ugyanazon uton visszatérhet, nem hasznunk, de egyenes kárunk van; különösen áll ez a város belterületére szorított kereskedőkre s az iparosok nagyrészére nézve, mert hiszen ezeknek az állatvásári publikum, mint egyik jelentős vásári tényezőhöz is kell igazolniok, s ha már most ezek (az iparosok, kereskedők) mint czéloztatik, egészben vagy részben — amint ez másként nem is lehetséges — a belterületekre utaltatnak, a fogyasztó közönségre nézve pedig a belterületek szándékosan kikerülhetőkké tétetnének, ha az érv helyes és igaz, ugy kereskedőink egészben, iparosaink pedig túlnyomó nagy részben vásáraink felől csák a messze távolból behullámzó vásári zaj után fognak tudomást szerezni; — ha pedig az érv nem helyes, ugy értéke önként elesik. Ezen körülmény megfelelő méltánylása mellett tudnunk kell, hogy elvileg az elől érintett határozat végrehajthatóságának előfeltételeképen a kirakó vásároknak a városba való beszoritása is hatáiozatba ment; s ez képezi azon következményt, mely a város forgalmi életrendjének felforgatását eredményezendi. Ezen elvi elhatározás és annak helyes módon való érvényesítése ellen kifogást nem emelünk, csupán a kérdés megoldásának tervezett és hangoztatott mikéntje az, amire kiterjeszkedünk s mely kérdés szándokolt megoldásának képét már jó előre teljes biztonsíggal ecsetelhetjük. A kirakó vásárt mi a város belterein akarjuk látni. A termelő a kereskedő megközelítőleg ott áruljon, ahol az iparos és megfordítva, hogy igy a vásár lehetőleg összpontosittassék s hogy egyik osztály a mísikat ne rongálhassa s hogy a fogyasztó közönség minden osztálya szükségképen egy központosított verseny helyre vezéreltessék. E', esetben az állatvásár maradhat a legteljesebb elszigeteltség határai között, mert annak közönsége fogyasztás tekintetéből igy bekényszerittetik. Olyan kirakó (különösen heti) vásárt azonban, mely mint az uj eszme érdekében már jó előre hangoztatik, az iparosok egy részét az elfogadott vásártérhez 40—50 lépésnyire párhuzamosan elvonuló s a szentmihályi utczára szolgáló utczákban, másik részét pedig, valamint a termelőket, kalmárokat és szatócsokat stb. a talán '201 lépéssel távolabb fekvő, az állatvásártérrel szintén párhuzamosan haladó szintén szentmihályi utczánik szolgáló másik utczáhan kívánja elhelyezni, no, ebből a kirakó vásárból iparosaink, de főleg állandóan a belterületekre utalt kereskedőink érdekében nem kérünk, és ez azon további czél, melynek érdekében a tokaj—szt-mihály-uti állatvásártér eszméje — jogczim képen kigondoltatott. Ezzel azonban nem a czélt szolgálnánk, de annak ellenkezőjét. Igy nem leszünk sem kint sem bent A kirakó vásár városba való szorításának eszméje ily módon megoldva csak festett eget ábrázolna, mert az által, hogy a kirakó vásárt a falu végén levő néhány viskó és cespes közzé beszorítjuk, a vásárt még be nem hoztuk, akkor már inkább menjünk 50—60 vagy pár száz lépéssel kijebb s maradjunk mindnyájan együtt a gyepen; igy jó lesz a kereskedőnek, iparosnak gazdának is, fogyasztó és termelőnek is, mert amúgy hogy csak egyetlen következményre utalhassunk, ott a falu végén elnyúló cespeseken gomba módra fognak felszaporodni az '/, és '/

g rész értékű üzéri és üzleti kétes existentiák, hogy roskadozó vegetálásuk egészben nagy tömegével a belterületek tősgyökeres, öreg jog és tisztes reális alappal biró existentiáit agyon nyomják; és ezen ut vezethet aztán a város jelen életrendszerének, teljes feldulásához a város jelen tisztes központi erőinek szétforgácsolásához ami magának a város, mint közönségnek is létérdeke ellen volna mert a város központon fekvő legértékesebb vagyon tárgyait jövedelmeződrága palotáit támadja meg, minden igaz ok, minden igaz értelem nélkül. A kirakó vásár behozatalának eszméje alatt nem a falu végén való „kirakodást" értjük, hanem a kirakó vásárnak a város központjába való áthelyezését, nem is utczákba, de természetesen megfelelő beosztással első vonalban a bel terekre, és egyik külterünkre (Buza-tér, Kis-tér, Vármegyeház-tér, Városház-tér, Zöldség-tér, Széchényi-tér Az ifj. Pazár István ur által a Santroch ] Alajos ur zongorakisérete mellett előadott gordonka-soló" után közvetlenül, minthogy az ifj. Kállay András ur énekszáma rekedtsége fol)tán elmaradt, a Kun László ur melodrá májára került sor. A melodráma szövegét Várady Antal irta. Oztne: „Petőfi a Hortobágyon". A zenektseret (melyet hegedűn Santroch Alajos, zougorán ifj. Pazár István, czimbalmon a szerző játszott,) az ujabban divatba jött melodrámák között talán leghívebben, ós épen azért legsikeresebben alkalmazkodik a különben nagyon hálás ós alkalmas szöveghez, melyet dr. Réczei Sándor ur szavalt helyes felfogással. A közönség ismételten kihívta a szerzőt, kinek aztái újból néhány népdalt kellett pompás hangú czim balmán eljátszania. Általában olyan hatást keltett nálunk eddig czimbalmon elérhetőnek el sem képzelt mű vószetével, hogy általánossá lett az óhaj, hogy ne most hallotta légyen a nyíregyházi közönség először és utol jára az igénytelen külsejü és megjelenésű művészt, akiről látás után ítélve feltételezni sem lehetne azt az egyszerűen fenomenális erőt ós készültséget, amelyet hangszerén produkálni képes. Ugy értesülünk különben, hogy viszont ó is megkedvelte a mi nehezen lelkesülő, de vele szembeu közönyét teljesen levetkezett közönségünket, 8 ha előbb nem, az ősz folyamán készül lejönni egy önálló czimbalom hangversenyre s akkor teljes mértékben megmutatja lehetőleg minden tekintetben, hogy minő kincs rejlik a czimbalomban, ebben a speciális magyar hangszerben. Ezután az clőszobrok és képek következtek. A nézőtért elsötétítették (természetesen a mostani petróleumlámpa világításhoz kép >8t azok egyenkénti eloltogatásával) s különböző színű görögtűz fény mellett egyenként láthatóvá lettek a következő csoportozatok: Kerti jelenet. Részt vettek benne Sztárek Margit (Czigánya^szony), Gredig Sarolta (ptraszt leánv), Magyaróssy Erzsike (paraszt menyecske), Graselly Norbertné, Lukács Ilonka, Lukács Margit, Márky Józa (úrhölgyek), Lukács Ödön (katonatiszt), Maurer László (giaerli), dr. Réczei Sándor (kertészlegény), ós Sztreska Miklós (pa raszt legény) és Széna-tér) a minek különösen a heti vásárok tekintetéből van kiszámíthatatlan jelentősége; bár hiszen fel sem tételezhetjük hogy a heti kirakó vásároknak a központokról való kihelyezésére komolyan bárki még csak gondolhasson is. Ily gondolat a legtulzabb vakmerőségek terén is ritkítaná párját! Nekünk először kenyér s csak aztán kell parádé; mi központi tereinken, meggyökeresedett forgalmi góczpontjainkon nem a kongó,díszes ürességben, lélekemelő magasztos csendben, de erős lábon álló kereskedők és iparosokban, a centrumba szorított nyüzsgő mozgó fogyasztó közönségben akarunk gyönyörködni, akiket ne lehessen egy-egy hatalmi faktor egyéni gusztusa vagy folyton változó érdekéhez képest boltjuk vagy sátraikkal együtt ma ide, holnap oda dobálni s velük és existentiájukkal kísérletezni. A vásárt a legelső világvárosok legdíszesebb terei is szívesen tűrik sőt czélzatosan oda rendezik, csak éppen Nyíregyházán kellene a világrendet tultengedt nagyzó ideákból vagy kölönleges aspirációkból felforgatni. Ebből nem kérünk! A vásár csak a fenti értelemben lesz a városba behozva, csak akkor, ha az központokon helyeztetikel és nem pedig a falu végi cespeseken; s aki ezt másként értelmezi, annak tájékozottságát vagy elfogulatlanságát kétségbe kellene vonnunk. Akkor — ismételjük — maradjunk inkább a gyepen, ott legalább mindnyájan elférünk. Pár lépéssel idébb vagy odébb az már egyre megy. Termeszetes, hogy akkor a megszavazott helyen el nem férünk, mert az még állatvásárunk megfelelő befogadására sem elég tágas; ezzel tehát az érvelésnek azon része, mely a termelők és árusok helyének, az elfogadott területen egymáshoz közvetlen közel való összefüggő különben is lehetetlen elhelyezhetésére alapíttatok, összeomlik, sőt ellenérv formálódásához vezet, mert mig egyrészt igy a vásár a városba behozva nem lesz, addig ha már kint kell lennünk, ugy a kint való elhelyezkedésre a város egész határában egyedül a régi, 60—70 holdas terület tekinthető alkalmatosnak, hol az egymáshoz való közvetlen közelség már aztán igazán elérhető, — s hol az ezer és ezer számra menő szekeres vásári közönség is kényelmesen elhelyezhető. És itt az ellentábor alakjának Achilesi pontja, melynek fogyatkozásait és tömegesen ellentétes okszerűtlen folyományait megint csak erőszakos módon kell takargatni, de az el nem takarható lólábok patái ellenében a vasút aztán nem fogna remediumot nyújtani; mely vasút egyedül sertéskereskedésünk érdekének van hivatva jelentősebb szolgálatot tenni, mert tény, hogy a kassai kupeczek évenként néhány száz darab félig hizott sertést vásárainkról elszállítanak s ezen szempontból a vasul közvetlen közelsége már jelentős kérdés, mert a sertés nehezen mozgó állat, e mellett concedáljuk, hogy könnyebb sertések vasúton tömegesen szállíttatnak. Ezekre nézve azonban a vasút közvetlen közelsége közömbös dolog; a könnyű sertésre nézve 1—2 kilométer távolság különbséget nem képez, azt elhajtják 50 kilométerre és tovább is. Mire jó hát nekünk a vasút közvetlen közelsége? Tartalom nélküli érvnek, üres jogezimnek! E mellett tisztelettel kiemeljük, hogy a tokaji ut csak éppen a vasúti sínekhez fekszik közel, amennyiben azokat két helyen átmetszi, a rakodó helyhez és állomáshoz azonban 1260 méternyi távolságra fekszik, tehát elég közel; a százados vásártér hely nyugoti széle pedig, mindenütt a város alatt menve, 1650 méternyi távolságra, (tehát szintén nem távol) de pár száz méteres szárnyvonal levezetésével természetesen közvetlen közelbe is helyezhető, aminek különben vajmi kevés értelme volna. A sertés vásárt pedig, melyre nézve a vasút közvetlen közelsége értelemmel bir, régi helyén contempláltuk, mely pedig a rakodó helyhez 340 méter távolságra fekszik; már ez a távolság a legeszményibb kereskedő fantasiának is meg felel, mert hiszen minden egyes malacz vaczkához extra kupét csak nem szállíthatunk. Az első érv értékét a fentiekkel megvilágítva, áttérhetünk a második érv értékelésére. Tehát a protegált tér a tanyasi gazdák nagy részéhez közelebb fekszik! Ez annyiban igaz, hogy 15 bokortanya lakossága a tokaji és szentmihályi utakon jár be. Szobrok: Flóra (Lukács Margit.) É^i bocsánat (angyal: Sexty Judit, nő: Graselly Norbertné.) Hirom párka (Lukács Ilonka, Sztarek Krisztin és Sexty Judit.) Páris Ítélete (Junó: Márky Józa, M n-rva Lukács Irma, Veuus: Graselly Norbertné, Páris: Batta Mariska.) Hit, remény, szeretet. (Hit: Batta Mariska, remény: Szopkó Olga, szeretet: Maurer Irénke.) \' gül Apotheosis, mely ben Hungária (Sztárek Margit) körül csoportosultak az élőképek és szobrok összes személyesitói. A csoportozatok ügyes rendezése a Dálnoki Gaál Gyula nyugalomba vonult, érdemes színész szakavatottságauak ós a dr Réczei Sándor leleményességének vált dicsőségére. A terjedelmes műsor a hosszú szünetek, ós a szobor ós előképcsoportozatok fölállítása azonbin annyi időt vettek igénybe, hogy a hallani és látni valókba belefáradt közönség egy része már nem is várta be az estély végét, a mely csak 12 óra után következettbe. Ekkor a közönség a szomszédos Pacsirtába és az ipartestület helyiségébe vonult át, hol vacsora után táncz következet reggelig. Vasárnap az estélyt megismételték, a program azonban változást szenvedett, a mennyiben a dalegylet szereplése és a gordonka szóló (iz ifj Pizár István ur elutazása folytán) valamint a csoportozatok egy része (a kerti jaleiet és az apjtheosis kivételével) el maradt, miért is a hangversenynek már kevéssel 10 óra után vége volt. Sovány Dezső ur ez estén az Orr czimü monológot adta elő Kun László ur padig — kinek melodrámáját most is előadták—a Szózat a Felhívás keringőre és egy gyönyörű ,Zivatar" czimü zenekép3n kivül magyar dalokat játszott az előbbi estihez hasonló hatással. Eiekben számoltunk be az ugy erkö'csi, mint anyagi tekintetben szépen sikerült hangversenyről. Megjegyezzük azonban, hogy ezt csupán a közreműködők és olvasóink iránti tekintetből tettük, mert meghívót kaptunk u :yan, de a hasonló alkalmakkor szokásos tiszteletjegyet .L ámbár meg vagyunk róla győződve, hogy nem szándékosan történt, — szerkesztőségünk sem kapta meg. — ő Ezeknek tehát valóban inkább kezük ügyébe esik. 14 bokor-tanyának, vagyis azoknak, akik a Liskányi és simái uton járnak, megközelítőleg egyre megy, akár ide, akár oda, mert hiszen 3—400 lépés távolság különbséget nem képez! 9 bokor-tanyának pedig és azon gazdáknak, kik a rozsréti és debreczeni uton járnak, valamint a rozsréti, kisteleki s orosi kerteknek éppen a régi vásártér fekszik kezük ügyében, mert hiszen azon keresztül és illetve annak szelén kell bejönniök, s kik az elfogadott terv szerint a város egész hosszán át haladva juthatnának a vásártérre, — ami megfordítva is áll, — a mérleg tehát lényeges külömbséget alig tüntet elő; ha mármost tekintetbe vesszük, — hogy a gazdák a városban csaknem kivétel nélkül beszálló helyekkel, házakkal bírnak s hogy vásárra jöve, habár nem is mindig, de rendszerint előbb beszállanak s feleségeiket is csirke-, tojás-, vaj- stb. árukkal a város központjára beszállítják, — továbbá, hogy a város zöme a régi vásártér körül formálódik: ezen erv értéktelen és nagyított voltát könnyű belátni. Igaz, hogy a mellett néhány gazda aláírása is produkáltatott. — Ezen tény azonban keveset jelent, mert mindig egyenes uton járó, mindenkor őszinte becsületességgel érző és gondolkodó gazdáinkat egyoldalulag leérvelni könnyű dolog. Ők, mielőtt részükre kellő tájékozás nyújtatnék, egyoldilu inforinátió alapján éppen ugy aláírnak az egyik eszm -nek, mint a másiknak. Kívánatra a leszavazott terv, tehát a régi hely mellett ezer és ezer aláírást produkálhatunk, sőt a tanácshoz az uj eszme elvetése érdekében még a közgyűlés előtt tömegesen kérvényeztek. Csengery József és társai pedig nem is a megszavazott hely érdekében irtak alá, hanem azon hely érdekében, mely a vasúti pilyaupvar és a dohányraktárak mögött nyúlik el. Ez a hely nekiek nem kell. Igazolom a vezér ide mellékelt aláírásával. Ez az érv tehát tartalmatlan, de sikerrel használt üres jogczim, ini főleg azon okból érvényesült, mert a gazda képviselők vezérférfiai véletlenül a tokaji és szentmihályi uton járnak be s tisztes, de jelentéktelen érdekükben a régi vásártér ellen sorakoztak, és pedig azon hiedelemben, hogy tanácsi és szakosztályi javaslat után közvetlenül a városi tiszti ügyész indítványa fog szavazás alá bocsáttatni, melyhez mi a régi vásártér hivei és másodsorban velünk együtt kivétel nélkül a gazdák és mások is okvetlen csatlakoztak volna. Ez indítvány azonban érthetetlen módon leerőszakoltatott és szavazás nélkül hagyatott. Ezen érvet tehát komolyan venni alig lehet, mert ugyan mi történik a világgal, ha nem a város déli, de nyugoti részén bejáró gazdáknak kell a városon évenként egyszer-kétszer — „bornyucskát" vagy „tehenkét" árulandó — átvonulni. Igen, de — mint mondatik — igy közelebb az által a vásár a buza-térhez s a gazda itt is lehet ott is lehet. A lehető legüresebb érv, mert mikor a nyíregyházi gazda terményt árul, akkor nem árul „bornyucskát", „lovacskát" és megfordítva, vagy ha árul, hát csak terményes szekere mellett. A nyíregyházi gazda a maga lovának eladását nem bizza másra, mig a karját, lábát fel birja emelni. Erre esetet fel nem mutathatni. Ha tehát a nyíregyházi gazda 6—10 sőt 12 kilométerről a vásárra bejön, még 1, sőt akár 2 kilométert is a város túlsó oldalára minden különösebb veszedelem nélkül megtehet. Ezzel a város forgalmi helyzetének felforgatása s a nagy költekezés még nincs igazolva, annál kevésbé, mert ott van a másik rész, melynek meg a jelenlegi tér fekszik közelebb, nem is szólva azon vármegyei 42 községről, mely a debreczeni, kállai, orosi, pazonyi és kemecsei uton 30—40 kilométernyi távolságból jár a vásárra, s mely ezen utakon a vásár-tért a város alatt elvonulva közvetlen közelbe kapja, mig a tokaji uti oldalra tulajdonképen csak 15 község esik, melyek közül a legnagyobb, vagyis T.-Polgár, a mi városunkba nem is jár; de ezen 15 községből is 7 község a megszavazott vásártért csak a város egy részén át haladva érheti el. Nem difficultájuk ugyan azon érv helyességét és jogosságát, mely Nyíregyháza városát a nyíregyházi gazdák érdekében a vármegye lakossága érdekének figyelmen kivül hagyására utalja, mert hiszen minden szentnek maga felé hajlik a keze s az itt-ott szintén hangoztatott emez érv alkalmazása miatt bennünket a vármegye közönsége el nem ítélhet, mindazonáltal nem tartanánk bűnnek, ha a testvériség eszméje közöttünk esetleg eltérő alakban nyerne is kifejezést; bár az egész dologra nem sok súlyt fektetünk, mert ha az a 42 községből idevonuló szegény vármegyei ember immár 30—40 vagy több kilométert a maga szintén érzékeny lábu „bornyucskájával", „lovacskájával" keservesen megtett, azt az 1—2 kilométert, hogy a város egész hosszán át a megszavazott vásártérre kijuthasson, szintén életveszély nélkül meg* teheti. Ezen érv tehát különösebb méltatást nem érdemel, de talán érdemelnek az ellenérvek, a mik az uj terv okszerűtlen s következményeiben képtelen voltát kézzel foghatóan bizonyítják. Ezen terv valósítása esetén vásáraink végzetes veszedelemmel fenyegettetvék. Az uj eszme szerinti vásártér ugyanis alig 26 hold, Határai: keletről a Mező-utcza, délről a szent-mihályi országút, nyugatról a nyirviz-szabályozó társulat fő levezető csatornája, közvetlen mellette a szent-mihályi és tokaji utakat átszelő éjszak-keleti-, mellette a tiszavidéki vasút, északról a tokaji országút; terjeszkedni tehát nem lehet Terjeszkedni térhiányában egyedül nyugatnak a nyirvizcsatornán és az északkeleti vasúton tul, ezen vasút és a tiszavidéki vasút közötti mezőségen lehetne, ami több okból sokszorosan hatványozott képtelenség s amiről beszélni nem érdemes, 26 holdnyi bekorlátozott és beépített területen pedig országos vásárnak fele része sem fér meg, mert nálunk nem ugy van mint p. o. Győrben vagy Párisban, hogy a lovász behozza a paripát és korláthoz köti, hanem nálunk egy-két „bornyucskával", „csikóval" még egy-két szekér is bejön, be öszszesen néhány ezer szekér. Hova helyezzük már most itt ezt a néhány ezer szekeret? Talán a közvetlen közelben levő katonai kórházak parkjába? No itt bizonyosan Fon Tain ezredes ur kardjával találkoznánk I E mellett e téren különben is csak legfeljebb 100—200 szekeret helyezhetnénk el. — • Vagy talán a nyirviz-csatornán és az az északkeleti vasúton tul fekvő mezőségre, erre