Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1895-05-05 / 18. szám

Y í K V I D É K. Ez eredmény szerint mindenesetre kilátásunk van egy, a kor színvonalán álló intézményre, mely jelezni fogja a haladást, előmozdítani hathatósan a közérdeket. De nein is e dologról akarok szólani, haneai arról, a mi mellékesen felmerült e kérdés tárgyalása közben. Tény az, hogy 21—25000 forinttal a szt.-mihályi-ut végén a kor igényeinek megfelelően a vásártér kiépíthető — egy oly 30 -40 hold terttleteD. amely eddig absolute semmit sem jövedelmezett; oly helyen, amely teljesen parlagon hevert, és a melynek bármely modon használhatóvá tételére 8-12000 frt lett volna szükséges, tehát auDyi, mint a mennyit a kérdéses terület feltöltve, kiplanírozva seoi ert volna meg. Tény az is, hogy a régi vásártér jo mino ségű 120—150 hold" terület, mely ma — azon kívül, hogy négyszer egy évben országos vásár tartatik rajta, — nem egyébb, mint ingyen liba- és sertéslegeló; ez bérbeadva 22— 2 j forintot jövedelmezhet a városnak 1200 • öles holdanként, vagyis legalább is évi 3000 frtot. Tehát, ha a régi vásártér haszonbérbe kiadva jövedelmez 3000 frtot, az uj vásártér 24—25000 frttal felépíthető, akkor rövid idő alatt a haszonbérből kikerül az uj vásártér felépítése, sót e haszonbérlet lehetővé teszi, hogy az uj vásártér a kor kívánalmainak megfelelőleg fejlesztessék ki. bővíttessék, kiépíttessék s a szükséghez képest vasúti vágánynyal láttassék el s a t. Mindezeken felül pedig a város övezve lesz egy viruló flóra által — mert a mostani vásártér helyén okvetlenül kertek fognak létesülni — és annak jó levegőjétől. És ugyancsak a gödrök, pocsolyák, a miazmák ama meleg ágya a azent-mihályi-ut végén az uj vásártér felépítésével el fog tűnni. A kérdésnek eme szembeállítása egy más kétségtelen tényt is igazol még, azt t. i, hogy nem folyik a gazdaságos intézkedés, hogy a város érdekében nincs meg a kellő mozgékonyság, az ujabb viszonyok követelte éberség, figyelmes számító képesség, az akarat és éberség a kezdeményezésre. Ilyen dolognak régen meg kellett volna történni. Az átvitel, eltekintve ez esetben, hogy közérdekű, de meg gazdaságos is, már évekkel ezelőtt foganatba veendő lett volna, évekkel ezelőtt, a tanács kezdeményezéséből, nem pedig most, midőn a megye reánk ír, és reánk parancsol, és a vásárok beszüntetésével fenyeget. Ez esetet a véletlen vetette fel, de ki tudja, hogy ily fonák helyzet mennyi van még a város háztartása körül, hány irányban lehet egy kis fordítással, egy kis áthelyezéssel, egy kis rendszer javításai, ha sok ezreket nein is, de jelentékeny összegeket megtakarítani. Ki tudja, hány dolog van még, amely gazdaságos és tapasztalt kezek között alapja lenne egy némely uj intézmény létesithetésének. Kérjük a polgármester urat, állítson öszszc egy bizottságot a képviseletből, gazdaközönségünk némely tagjaiból, a város függetlenül gondolkozóé polgáraiból, tárja tel "azoknak a háztartás, a gazdálkodás módját. belső házi szokásait, hívja fel őket gazdaságosabb rendszer létesítése tekintetéből vélemény-adásra. Több szem többet lát s bebizonyított dolog, hogy a magánember mozgékonyabb egy testületnél; a mit e bizottság ajánl, felül lehet bírálni, s mindenkép nyerve lenne annyi, hogy a kezdeményezést követő ellenszenv — mert attól félünk mindnyájan — nem egy hivatalt érne, de egy vegyes bizottságot. Mi önálló törvényhatóságról álmodunk, mutassuk meg, hogy érettek és képesek vagyunk minden irányban arra, és legelőbb a fényes háztartás költségeire tereintsünk és létesítsünk szolid és elegendő alapot. Hony sóit qui mai y pense! Egy képviseleti tag. * * * A nyíregyházai vásártér rendezése tárgyában számos városi képviselő aláírásával benyújtott tanulságos felebbezést szó szerint közöljük. A kérdés Nyíregyháza városának gizdasági életét, de sok tekintetben a vármegye érdekét is a legmélyebben érinti. Szükséges tehát

; hogy azzal bent és kint, minden oldalról behatóan megismerkedjünk. A nagy tárgyilagossággal indokolt felebbezés a következő képen hangzik: Tekintetes Városi Tanács! A tekintetes városi képviseletnek a vásártér rendezése kérdésében kelt határozata ellen, melynek értelmében ugyanis a vásártér a régi hely mellőzéséve! a tokaji és szentmihályi utak közötti mintegy 20—25 holdnyi területen fekvő gödrökben lenne berendezendő, felebbczéssel élünk, indokainkat mély tisztelettel a következőkben terjesztve elő: Az egyéni és osztályérdekek harczát a jó erkölcsökbe ütközőnek nem tartjuk, hiszen társadalmi életünk rendszere tényleg a „Belium omnium contra omnes'-féle társadalmi dogma tételén alapszik, melynek természetszerű következménye az egyéni érdekek cultusának jogszerű kigyakorolhatásában áll, ezen irányt azonban nem szabad azon határig fejleszteni, ahol az egyeni vagy osztály érdek már csak mások, vagy éppen a közület érdekeinek rovására érvényesülhet. Az ilyen iránynak, származzék az bárhonnan, útjába kell állani, a túlterjedt egyéni, vagy kaszt hajlamot azon mérték alá kell sülyeszteni, melylyel az a társadalmi élet rendszerének keretébe összeférőleg beilleszthető. A feltett kérdésben (eltekintve a kivételektől) túlnyomóan és kölcsönösen az egyéni és illetve osztály érdekek harcza lett megviva, s mint a legtöbb csatában, győzött azon rész, amely szemesebb, s kirohanásaiban merészebb volt, győzött főleg azon — megengedjük jóhiszemű — tetszetős, de teljesen üres érvre való czélzatos hivatkozással, hogy tervének elfogadása esetén a vásártér a nyíregyházai gazdák egy jó részének, különben a 10 — 15 kilométernyire fekvő tanyáihoz közelebb fog esni, a vármegye lakossága érdekeinek megóvása pedig a város felj adatát nem képezi. Ezen tetszetős, de üres érv az összes gazda voksok birtokához vezetett, s a város százados rendszerének nagy költséggel járó feldulása 118 érdektelen v. képviselő távol maradása mellett 22 szó többséggel elhatároztatott. akartalak búsítani. A nép — tulajdouképeni — jól tudod ezt, miudig a kibekülesnel lesz, ba kevesebbet tízet és kevesebbet hajkásioljak, — ez nem újság, de ha kenyértörés órája eljön, a nép nem szokta abazát cserbenhagyni. Hogy mi — Hubele Balázs módjára — pár ezer emberrel partialis felkelést akaruánk előidézni, ezt a Ziyféle lumen muudi-k terjesztették el, s ez egyik oka, hogy hogy itt-ott felelem es csüggedés vau. Mi azt és ugy soha nem akartuk; de ha erős külföldi segedelemmel, opportuous idóben s kedvező chance-ok mellett felszabadihatjuk az országot ettől a demoralizált és demoralizáló kormánytól, adjanak otthon hálát az istennek. Éq irtam egy czikket Teleky haláláról a „Magyar Sajtóba',ba megjelenik, elküldöm, gondolom helyben fogod hagyni nemcsak azt, mit Telekiről irtam, hanem azt is, mit e situitióról s a teendőkről mondottam. Az oppositióuak vezér kell! kellett volna ugy is, ha Telekyt el nem fogják, — most erre kétszeres szükség van. Siegény haza! Jósika. 1861. május 20. Tisztelt Barátom! Jó ideje hogy uem irtam neked, oka: nemcsak szegény Laczi halála s anuak máris mutatkozó eredményei — hanem egyéb is, a mi arra mutat, hogy az osztrák kor mányuak megint sikerült a többi fajok közt ellenünk szokott intriguralát szőni. Aztán én és nőm foltonosan szenvedő állapotban vagyunk; mind oly dolgok, melyeket a kedélyt lehan golják. Meglehet bogy az ide mellékelt beszédeket már olvastad, de én pro superabondandi kü'dóm. Deák beszédének azon része, melybeu saját politikai hősiességét kiemeli s mi is pár ildomos vágást kapunk, a nélkül, hogy megneveztetnénk, mint szintén a (gyaníthatólag Teleky halála után) kiigazított conclusóit illetőleg, sok észrevételem volDa; de későn jönnék vele, mert aligha az adressepárt már is nem diadamaskodott. Azt állítják az adresse pártiak, hogy ebben a poli tika az, hogy nem akarnak Európának okot adni azon állításra, hogy mi szakitottuuk az osztrák korinánynyal, a igy az előre látható szakítás súlyát és felelősségét a Vagyis elhatároztatott, hogy az országos vásártér másfél századon át minden tekintetben ki*ünően*bevált helyéről el, — a város ellenkező oldalán fekvő területre helyeztessék át, vagyis a város azon oldalára, melyen az uj eszme előharezosai telkek és házakkal bírnak, helyeztessék át azon kifejezett okból, mert: 1. ezen tér a vasúthoz közelebb fekszik, s mellette a kirakó vásár is a városba szorítható; és mert 2. a nyíregyházai gazdaközönség egy jó része tanyáihoz közelebb fekszik. Tekintetes Városi Tanács! Nem vagyunk mi ellenségei senki telkének, sőt szívesen közremunkálódunk, hogy mások telkei, — egyáltalán tiszteletes érdekei — a felvirágzásnak lehető magas színvonalára emeltessenek, ez polgári kötelességünk ; de hogy városunk másfélszáz éves életrendszere a város, mint közületnek és a polgárságnak ezen rendszerhez simuló helyzete valamely, — már akár egyéni, akár osztály érdekek (par forc fejlesztett) tekintetéből kiindulva, egyszerre csak fenekestől felforgattassék, s hogy az a jog, — mely másfél száz éves mult alapján szintén becsülettel szereztetett, másfél száz éven át apáról fiúra, családról családra szálva, itt-ott drágán megvásárolva, hajánál fogva elővonszolt — megengedjük: jogosult, de mindenesetre erőszakolt és túlhajtott eszméknek zsákmányául ejtessék: az ellen már elvből is tiltakoznunk kell. Annak igazolásául, hogy a fentebbi két érvre való hivatkozással a jelzett felforgatási irány helyességét igazolni nem lehet, s hogy a felvetett két érv lényegileg csak értéktelen tartalmú üresség, mely az ellenérvek súlya alatt teljesen szét mállik, — legyen szabad a kővetkezőkre hivatkoznunk: A vasútnak, (melynek összpontosító hatása különben is csak a nagy forgalmi góczpontokra van — a vidékre nézve egyenes szétforgácsoló hatással bir) valamely vásártérhez való közvetlen közelsége, nállunk csak az úgynevezett országos állatvásárok szempontjából bírhat némi jelentőséggel, amennyiben lény, hogy — habár hozzánk a vasúton szállítás soha, vagy legfeljebb csak legritkább esetekben történik, évenként néhány száz darab marha vasutoni elszállítása mégis eszközöltetik. Ezen marhák azonban eltekintve a sertéskereskedés tárgyától, mindig csak könnyebb állatok: lovak, és könnyebb szarvas marhák, melyek mértföldekről hajtatnak ide s melyekre nézve azon körülmény, hogy az országos vásártér, a vasúti rakodó helyhez 1000—1200 méterrel távolabb vagy'közelebb fekszik, különbséget nem képez s mely marhák különben is csak kivételesen szállíttatnak, rendszerint egyszerűen tova hajtatnak. Nehezebben mozgó kész sőre marha a mi piaezunkra egyáltalán nem hajtatik, ezek tudvalevőleg egyenesen az istállókból a nagy fogyasztási helyekre szállíttatnak (Budapest, Bécs stb.) Előre bocsátásával annak, ho^y nálunk számbavehető állat hetivásár az évnek csak 5 hónapjában létezik, a többiekben szóra sem érdemesek, — heti állatvásárainkra nézve — (a sertéskereskedéstől ismét eltekintve) a vasút közelsége mi legkissebb jelentőséggel sem bir. A heti állatvásárok nálunk tisztán helyi és megyei forgalomnak szolgálnak s a vasúti szállítás igénybe a legritkább esetekben vétetik; hiszen ma már még országos vásáraink is csak mint helyi nagyobb vásárok jöhetnek számításba minden országos jelleg nélkül. Ezen jelleg a vidéki kisebb városainkban a vasutak feltűnésével egyidejűleg általában véve végleg elényészett. Heti vásáraink szempontjából a legszükségesebb törvényszerű elkorlátozásokon felőli minden legkisebb beruházás mint könnyelmű luxurositás jöhetnek tekintetbe. Ezek mind közismeretü tények, mik bizonyításra nem szorulnak. Eddig tehát nekünk a vasút közvetlen közelségére vásáraink érdeke szempontjából szükségünk per absolute nincs, mivel azon körülményből, hogy a vidékről vásárainkra jövő (alkalomadtán) fogyasztó publikum — mint érvül felhozatik — a város teljes kikerülésével a vasúti Lajtántuliakra akarják háritni. Bárminő p'ausibilis legyen ezen okoskodás, egy elvitizhatlanul áll: hogy az osztrák kormány már 300éve szakított velünk; hogy az október 20ki mint februári pátens, sa 13 évi razzia kormány — nem egyéb, miut szakítás. Mi itt semmit sem mulasztunk el a reaktionárius lapok hazugságai s ráfogásainak ineczáfolására; de ugy látszik, e lapok tudva és akarva hazudnak, s igy a vitatko zás czélra nem vezet. Az otthoniak írnak, de minden egyébben hanyagok és pontatlanok. Kérlek igen szívesen, ba ráérsz ismertesd velem a situatiót, a mennyiben teheted. Azért kérem ezt, mert az otthoniak — ugy látszik — ügyünket a külföldön elveszettnek hiszik, s újra megszállta őket a félelem kísértete. Szeretnék — a mennyiben ez káros revelatiók nélkül tör-, ténhetik — egy kis lelket önteni az otthoniakba. Az an^ol lapok majd em unsouo azt állítják, hogy peredet az apellátan meg fogod nyerni; nem mondhatom mennyire óhajtom ezt és óhajtják otthoni barátáink is. Áldjon meg az ég! Jósika. Hangverseny. Talán helyesebb lett volna a ,,Múvészestcly

u czlm, mert hiszen az estély műsora nein csak zenei számokat tartalmazott, — ezt a czimet azonban vidéken még nem szoktuk meg s igy c-ak maradjunk a meghívó által is használt czimnél. Az ev. ref. egyház építkezési czéljai szolgáltak alapul és jogczimül erre az april hó 27 én este a színházban megtartott és másnap este megismételt hangversenyre, mely a jótékony czélra is tekintélyes összeget eredményezett. A hangverseny iránt jóeleve akkora érdeklődés nyilvánult vidéken is, hogy a páholyokat és földszinti ülőhelyek legnagyobb részét hetekkel előre lefoglalták. Ezért kellett azt ismételni is, és ha a megismételés idejekorán a közönség biztos tudomására jut, másodízben is bizonyára telt ház gyönyörködött volna a szereplók sikeres közreműködésében. A kissé szokatlanul hosszú műsor első száma az ujabban Huber Károly által megzenésített .^Talpra magyar" volt, melyet a dalárda énekelt el. Utáuna Heuman Klára k. a. zongorajátéka következett, ki a Mendelssohn Liszt féle részleteket adta elő a „Szent-iván\éji álom" ból, ismert s műkedvelőt meghaladó brilliáns technikájával, tiszta felfogással. Zugó tapsvihar jutalmazta igazi művészetét. — Sovány Dezső ur Kürthy Emilnek ,A komikus" czimü monoglóját adta elő, nem egyszer derültséget keltve. Ezután, a mŰ30r némi változtatásával, a Kun László ur czimbalom solőja következett, melyet előzetesen is feszült érdeklődéssel várt a közönség. Az operaház czimbalom művésze és zenetanár, kinek nevét nem csak a pár év előtt Budapesten az egyetemi hallgatók körében fenállott „Szabolcsmegyei kör"-nek vele jóbarátságban álló tagjai, de a zenei események iránt érdeklődő újságolvasó közönség is jól ismerte s aki az elmúlt ószön Baireuthban, az ujabb kor zenei Metropolisában a világ első zenei tekintélyei előtt ismertette és kedveltette meg a czimbalmot: Erkel „Bánk-bán" •)&• ból játszott először szebbnél-szebb részletekből összeállított egyveleget. A közönség szinte néma áhítattal, viszszafolytott lélekzettel leste leheletszerű pianissimóit, meleg művészi lélekre valló hangszinezését, szédületes technikáját és bámulatos biztonságát, melylyel hangszerét kezelte A hatás még fokozódott a ráadásul eljátszott s czimbalomra általa átirt magyar daloknál. Utánna Lukács Ilonka k. a. énekelte el kellemesen csengő, iskolázott hangján az ismert Lili keringőt s később Rohoska József úrral duettben magyar dalokat. Az énekszámokat Lukács Margit k. a. kísérte zongorán és zajos taps volt jutalmuk, melyből megfelelő rész illette a Rohoska ur érczes bariton hangját is. A műsor második szakaszának első száma gyanánt Jósa Mártha k. a. és Maurer László ur adták elő Gyalui Farkas „Hat hit múlva" czimü dialógját. Mindketten elismert ügyességü műkedvelők, kiknek tehetsége és routinja önmagában is elég biztosíték a teljes sikerre. Az összezötdülő és kibékülő fiatal házaspár meg épen hálás feladat volt számunkra. Folytatása a mellékleten.