Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1895-04-21 / 16. szám

XVI. évfolyam. 16, szám. Nyíregyháza, 1895. április 21. VEGYES TARTALMÚ HETI LAP. SZABOLCSVARMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABüLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenlzint egyszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre 4 forint. Fél évre 2 „ Negyed évre 1 „ A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a A lap szellemi részét képező küldemények, lap szétküldése tárgyában leendő felszó- a szerkeaztő Mime alatt kéretne

k beküldetni. lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Jánószky ház) intézendők. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer hasa ózott petit tor egyiztr közlése 5 kr.; többszöri közlés esetében 4 kr. Klnoetári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr. fizettetik. A nyllt-téri közlemények dija soronkint 30 kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. Y. által Budapesten, Haasonstein és Yogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is Dorn & Comp. által Hamburgban. 288. Fi. 1895. Szabolcsvárrnegye főispánjától. Pályázati hirdetmény. A Szabolcsvármegye törvényhatóságánál legközelebb rendszeresített s évi 850 frt fizetés és 100 frt lakpénzzel javadalmazott szolgabírói, továbbá 600 frt évi fizetés és 100 frt lakpénzzel javadalmazott IV-ik aljegyzői, valamint 500 frt évi fizetés s 100 frt lakpénzzel javadalmazott központi Írnoki és a legközelebb megüresedett s évi 500 frt fizetés és 100 frt lakpénzzel javadalmazott központi írnoki állásokra ezennel pályázatot nyitok, s a pályázni kívánókat felhívom, hogy törvényes minősitvényüket, valamint életkorukat, s eddigi szolgálatukat igazoló okmányokkal felszerelt pályázati kérvényüket hozzám folyó év május hó 4-ikéig, — mint záros határidőig, — nyújtsák be. (3-2) Nyíregyházán, 1895. ápril hó 10. Kállay András, főispán. 5569._ K. 1895. Szabolcsvárrnegye alispánjától. A járási föszolgabiráknak, Nyiregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Nyíregyházai kir. törvényszék polgári osztályának megkeresésére közhírré tétel végett közlöm, miszerint nyírbátori illetőségű Budai Zsigmondné szül. Kesn Eugénia az 1207/895. P. számú Ítélet által az 1877. évi XX. t. cz. 28 §-ának a. pontja értelmében — gondnokság alá helyeztetett. Nyiregyháza, 1895. ápril 8. Miklós László, kir. tanácsos, alispán. 5539 K —

í 89*—~~~ Szabolcsvármegye alispánjától Hivatkozva a folyó évi január hó 7-én kelt 237 K. számú értesítésemre, tudomására hozom, hogy a Biri községben felmerült veszettségi eset folytán Szuhi István 2 db. sertésére elrendelt zár a folyó hó 3-án feloldatott. Nyíregyháza, 1895. ápril 8. Miklós László, kir. tanácsos, alispán. A „NYÍRVIDÉK" TÁRCZAJA. Asszony bánat. — Tiszavidéki história. — Valami szomorú, bús sejtelem fogja körül a falusi ember szivét, midőn a harang szokatlan időben egyszerre csak megkondul; szomorú bugással jelentve be, hogy ismét kevesebb egygyel a község lakóinak száma. Az élők kérdő arczczal, sóvár kíváncsisággal futnak ki az utczára s lelkükben felgyúló örömmel, hogy nem ők azok, kik felett a harang a vógenyészetet hirdeti, kérdezik az utczán járóktól: — Kinek harangoznak? Ki halt meg? Aztán mikor nyilvánvalóvá lesz a titok, összebújnak az asszonyok ott az utczán; órákig elbeszélgetnek együtt a megboldogult érdemeiről. Mert miuden ember érdemessé lesz, mihelyt meghal. Az a latin közmondás: ,A holtról vagy jót, vagy semmit!" uzusban áll a mi jó népünk között. Sajnálja a megboldogultat s ha még oly rossz volt is éltében, a halál után nem lát keresztül a hibák ködfátyolán. Igy volt ez az ón kedves szülőhelyemen, Kis-Lónyán is. Ott is jószivü barátságos tiszaháti nép lakott, ki ha ottan ottan holmi nézetkülönbség miatt elagyabugyálta is egymást a korcsmai összejövetelek s báli alkalmatosságok alkalmával, felejtette a haragot könynyen. Az ütött seb utóvégre is beforgott s az atyafi azon jó reménységgel biztatta sajgó koponyáját, hogy azt mondja: „Ma nekem, holnap neked!" Az is szent, hogy egymás bajai iránt a legnagyobb részvéttel viseltettek s ha az ólálkodva leselkedő halál valamelyik házhoz ellátogatott, menten összegyűlt az egész falu népe szomorú virrasztás végett. Az igaz, hogy ilyen alkalommal egy kis potya itóka is akadt és a vén bakter vallomása szerint még a tisztes Kócsos János uramat is az vezérelte volna a megszomorodott felekhez, de hát ez lehet monde-monda is! A vén bakter különben is nem igen élt jó harmóniában a faluval. Nyali-fali vén szószátyár vala, a ki igen sok aszSzínház. Egyidőre ismét állandó rovatot nyithatunk és kell nyituunk a fenti czim alatt. Mint lapunk más helyén is jelezzük, a jövő hónap elsejétől kezdve Tiszay Dezső, a debreczeni sziuház igazgatója, előadásokat tart társulatával a nyíregyházi színházban. Ezzel nyilik meg szinliázuuk életének, hogy ugy mondjuk, második éve. Az első év, a mult esztendő, mint olvasóiuk igen jól tudják, három szini évadot látott lefolyni. A színházat Dobó nyitotta meg. ő tartotta beune az előadásokat, uem nagy, de jól szervezett, kiválóan fegyelmezett társulatával. Hogy ez az első saison kétségkívül sikerrel folyt le, — eltekintve a végén előállott kellemetlenségektől, — abban tagadhatlan érdeme volt Dobónak is, de része volt az újdonság ingerének is. A közönséget lelkesedéssel hatotta át azou tudat, hogy Tháliának állaudó temploma létesült Nyíregyházán p ezenfelül a kíváncsiság, részben bizonyos nemes hiúság keltette fel és tartotta ébren azt az érdeklődést, a mely az uj színházban tartott előadások iránt nyilvánult. Dobó után, nagyon is hamar, ugyancsak Tiszay jött át Debreczenből hozzánk, a Dobóénál jóval erősebb, magasabb színvonalon álló társulatával, de a „kifáradt" közönségtől természetesen kívánni sem lehetett, hogy a már akkor bekövetkezett melegebb időjárás mellett, minor egyébb szórakozás is kínálkozott, az előadásokat oly mértékben látogassa, amely legalább a társulat és az igazgató művészi ambitiójának megfelelő lett volna. szonszemély hátát ütő eszközöltette meg a felbérelt férjjel haszontalan ple'ykabeszéd révén. Eay reggelen, éppen csütörtök volt, tehát aion nap, mikor rendes eklézsiában nem igen szokott a pap haraugoztatoi, megkondult a mi kis falunk egyetlen harangja, mely a parokiához közel levő hegyes alkotású fatoronyban foglalt helyet. Menten tiz-husz kiváncsi asszonynép futott ki az ut czára s csipőre rakott kézzel kérdezték az arra haladó vén baktertől: — Ki halt meg, Mózsi bácsi? — A kinek eljött az órája! felelt az tréféfálkozó kedvvel. — Ugyan ne izéljen, az Isten áldja meg kendet! Kendnek tudni kell! — Micsoda? Miért kellene nekem tudni? Hát ti prófétának képzeltek engem? Azzal tovább piczegett a sánta lábával, hagyva a fejércselédeket szörnyű tepedelmek között. Szerencsére arra jött a csákányos, ifjú Cseber Pali, aki aztán illően megszontyolodott képpel jelentette ki a titkot. — Szent Isten! — csapott tenyerébe Róka Évi! . . Csak ne beszélj mir, te Pali! Az a derék ember, az halt volna meg ? — Már biz az igaz! Én fogtam be a szemeit is! Az Isten nyugtassa meg; sok jót tett én velem is! Az asszonyok kételkedve fogadták a hirt, mert ifjú Cseber Pali is szeretett néha eltréfálni. Meg aztán Sódar Kati erősen bizony—Isteneit, hogy ő méj, tegnap reggel is beszélt vele. Kutyabaja sem volt. Olyan piros volt az arcza, ugy tündököltek a szemei, mintha az örökélet mosolyogna ki belőle. Hát hiszen ez lehetett igaz, de ifjú Cseber Pali sem hazudott, mert csakugyan a község népe által tisztelt és szeretett Ujjas András rótta le a halál adóját. Az erős termetű, edzett ember, kit a falu népe .bikaerejü* nek hivott! . . . Milyen bolond passziói vannak néha annak a halálnak! Ránczosképü, aszott körtéhez hasonlóan összefonyadott fogatlan vén asszoIgy történt, hogy maguk a színészek is kedvetlenül játszottak a következetesen üres házak előtt, ami viszont kedvezőtlen visszahatást keltett azokban, akik a színházba még is tényleg eljártak. A Dobó-féle saison kellemetlen finaleja és a Tiszay-saison sikeretlensége természetesen nem maradt entrez uous; hire futott a többi színtársulatoknál is és a mult nyáron körülbelül ugy álltak a viszonyok, hogy a többi direktorok nem a legjobb véleményben voltak felőlünk, a nyiregyházi közönség felől, és neta éreztek hajlaudóságot arra, hogy a mi elhíresztelt szeszélye'sségünkuek magukat kitenni siessenek. Végre Szalkay szánta rá magát, hogy hozzánk jöjjön. Társulata azonban, mely alig egykét tagtól eltekintve nem a nyíregyházi közönséghez képest volt összeállítva, csak a legmeszszebb menő elnézéssel, jobb hiányában, volt elfogadható. Ezenkívül a .rendőrileg kiraO^dóU fűtési tilálotp következtében olyan hideg uralkodott" folyton a szinliázbap, mely nem 'csak a színészek egészségét koczkáztatta és .támadta meg, hanem egészségtelenné, veszélyessé, de legalább is türhetlenné tette a nézőtéren való tartózkodást a közönség részére is. De hát azért ez a saison is lefolyt ugy a hogy. Most, majdnem egy teljes félév után kezdetét veszi az uj saison. Igaz, hogy a színház még ma is fűthetlen, amennyiben benne a régi, elhibázott légfűtési rendszerrel fűtési rendszerrel fűteni tilos, uj fűtési rendszer pedig nincs — de remélhetőleg nyokra rá sem hederít, hanem kidönti az erős tölgyet. Ámbátor lehet biz az, hogy ő kegyelme is fél egy kiásó az ötfejű sárkánytól! Volt is nagy egybegyülés Ujjas András uram hajlékánál, a ki immár hidegült testtel, takarosan.hanyatt fektetve szendergett a teritőül alkalmazott nagy asztalon. Kitakarták, betakarták a halálsápadt arczát és sóhajtottak hozzá nagy keserűséggel. Hogy hát egy ily derék, életerős embernek is meg kell halni I . . . Milyen ostoba szokás is az a szívszélhűdés! Most mosolygasz dalra ingerlő kedvvel s a másik pillanatban jéggé dermedve íyujtóztatnak ki. Alig volt még két éves házas a megboldogult. Mikor hazakerült a katonaságból, azon a télen vette el feleségül a szép Csutkás Rébit. Ennek pedig a vén bakter időszámitasa szerint sincs több két événél. Gazdag, jómódú család volt az Ujjas-familia mindig. Andrásra is sok szép vagyon maradt az apja után és bizony Csutkás Rébi beleheppent a bónumba. De mit ért most már minden! Hej, beh szívesen váltotta volna viszsza Rébi az ő kedvesen szeretett urát a halálról, ha mindjárt az utolsó falatot kellett volna is oda adni érettei Szép temetése volt Ujjas Andrásnak. Ugy a gyászba borult özvegy, mint a megszomorodott rokonság mindent elkövettek, hogy a tisztesség minél tisztességesebb legyen KisVárdából hoztak neki szépen festett fekete koporsót, melynek fedeléró aranyzott betűkkel volt felírva a gyászos tudósítás: „Ujjas András. Élt 28 évet.' A tiszteletes ur búcsúztatót rögtönzött. Fel voltak abban sorolva a legtávolabbi rokonok is, szomszédok, barátok, ismerősök, végtisztességtevők. Édes apám pedig érzékeny hangú éneket keresett ki számára, melyet aztán én kiáltottam a résztvevők füleibe, szólván ekképeD: .Nézd, hatandó, az idd mint folya lel Nem tekint az itt e földön bizonynyal senkire I Elrabolja sz embertől kedves életpárját, Elrabolja örömét és boldogságát l< stb. Zengett az ének eget ostromló hangon; a bus melódiákba belevegyültek a megszomorodott felek fájó zokogása. Hát még mikor a tiszteletes ur — kenet teljes hangOD, kopott palástját megigazítva — hozzáfogott ae Mai számunkhoz egy iv melléklet van csatolva.