Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1895-04-07 / 14. szám

N T I B V I D É K" Egyes császárai ugy tűnnek föl, mint az agóniá­ban fellobbanó végső élet erő jelenségei! És nemzetünk? Az ezer óv folyamán nem hogy meg nem örege­dett, ellenkezőleg ifjú erővel halad a második ezredév hajnalán előre! , Ha arról elmélkedem, hogy ily nagy ido alatt mennyi és mily hatalmas népek züllöttek el. vagy ol vadtak más népekbe vagy idegen kormányzás alatt élve vesztették el hegemóniájukat: ha elgondolom, hogy nemzetünk minden rokou és testvér nélkül élt és él más fajú népek között „nem ugyan elszigetelve valami magas hegyekben, de ki a síkra Allitva, „ ha a történelmi könyv lapjain azt .olvasom, hogy ezer óv alatt mily óriási hatalmak zuditák fel ellenünk százezreiket, s hogy nemcsak ellenök küzdöttünk életre­halálra, hanem — fájdalom - szakadatlanul saját ma­gunkkal is; ,, . . Roma a világ eddigelé leghatalmasabbnak ismert állama alig' nyolczszáz éves fönnállásakor, Augustus ha­lála után haldokolni kezdett. ha meggondolom, hogy a nemzeti lét egyik alap­jának anyai nyelvünknek majdnem századokon át tel­jes elhanyagolása mellett is föntartottuk nemzetiségünket: el kell ismernem, hogy Isten keze tartott fönn bennünket. Isten keze vezérelt ki bennüuket Ázsiából már akkor midőn a türk népek közt az izlam tömörülni kezdett, hogy annak egyik ága, a magyar, a törzstől elszakadva századok múlva védőbástyája legyen a keresz tény Európának a hatalmassá lett izlam ellen. Ezer óv! A honfoglalás nagy műve befejezve! Bár a vitézséggel szerzett haza téréi elegendők a nemzet befogadására, eltartására: mégis külföldre tör a harcíias nyugtalan uemzet; évtizedeken át kalandoz hadjárataiban sok vért ontva, maga is vérzik; és mi­dőn érzi, hogy anyagi veszteségeivel életereje is kime­rül; midőn tapasztalja, hogy legyőzhetetlenségének va­rázshite eltűnik, attól tartva, hogy épp ugy, mint törzs­rokonai: a hunok és avarok, Európa inegtor.ó bosszú­jának eshetik áldozatul, az egyedüli mentő eszközt ra­gadadja meg, s ez a mentőeszköz: a kereszténység felvétele. Utódai azon ősöknek kik ciatabárdjlikat villogtat­ták a honfoglalásért — a szent kereszt jelvényét tűzik ki a hon megtartásaért. In hoc signo! Katona István, a magyar történetírás kiváló mü­velője, Attila és Szent István között párhuzamot vonva igy szól: .Attila a mit szerzett, az meg nem maradott, a mit István kezdett, az mindig fennáll. Csodálatos dolog! Annak mind népe, mind ereje, mind fegyvere, mind győzelme nagyobb volt! Mi ennek oka? Amaz Isten ostora, ez Krisztus apostola volt; amaz a fegyverek megdönthető hatalmán, emez a hit megdöuthetetlea kőszálin épített." Ezen régi kőszikla védő fala mellett emelkedik a fiatal magyar haza erős épülete. Csodálatos a kereszténységnek megelevenítő, meg­ifjitó hatása a népek életében, — csodálatos nemzetün­kében is. A magyar nép homlokáról lecsurgó keresztviz az erkölcsi újjászületés fürdője;a befogadott uj vallás tár sadalmi ós politikai léte inegizmosodásásának leghaté konyább tényezője. Európa szivében ezentúl nem idegen, nem ellen­ség többó a magyar. Bölcs okulással nyújt bókej .got szomszédainak, s beáll a uemzet gondviselésszerű küldetésének korszaka; kik azelőtt rettenetesek voltak a nyugati népek meg­támadásában, most bosszú időn át rettenthetlenek azok védelmében; ótalmazók a keletről rohanó áramlatok el­len, védők még fajrokonaik ellen is. A nemzet ős természete a szent hit nemesítő ha­tása alatt gazdag forrásává leszen a legszebb erények nek. A szilaj harczi kedv bajnoki hévvé tisztul, mely egyaránt tud küzdeni és vérzeni Istenért honért és em­bertárnaiórt; a zsákmányozás merész vágyát fékezi a jog tisztelete nagylelkűség szedi le a szolgák ezreiről a rabság bilincseit s ez által hatalmas ébresztőjévé leszen a közszabadság tudatának. Midőn a táltosok szavai eluémulnak s az igaz hit szolgáinak ajkain zendül meg az oktató ige, a sátrak állandó lakhelyekké, a kardok sarlókká, a lándsák eke vassá alakulnak; íme a békés foglalkozás első életnyil­vánulása. Hadúr oltárai felett merész alkotású templomok törnek a magasba ép ugy, mint a hit, melynek kebe lében felsarjadoztak; ime a művészetek kezdete. A keresztnek bocsánatszava gyóz a sziveken s hajlékot emel Szent-Lázár szegényeinek; ez a könyörület diadala. A kereszténység szelleméből nyer tartalmat az élet, merit tiszta tápot a lelkesedés, erőt a tettvágy, sikert a munkálkodás. Ezen nemzeti átalikulásokhoz, a kereszténységnek benső igazságán és erej m kivül, nem csekélv mérvben hozzájárult azon körülmény.hogy nerazetünkei a jó Isten a honalapítás elsó századában világtörténelmileg is kima­gasló fejedelmi férfiakkal álldotta meg, kik a keresztén* és hazafias erényeket nemcsak ajkukon hangoztatták nemcsak szivükben ápolták, hanem tetteikben is nyil­vánították és a nemzet zömének azon téves hitét ho'y az ősi vallás megszűntével megdől ősi szabadsága és alkotmánya, eloszlatták. Ilyenek voltak: Szent István, az apostol és honalapító, Szent Imre, a szeplőtelen életű hitvalló, az életszentséget a harczi hósiséggel' párosítani tudó Szent-László, a korát műveltségben felülmúló Kálmán, a bölcs törvényhozó. A későbbi időkben is történeti multunk egyes fé­nyes korszakai egyes nagy férfiak nevéhez fűződnek, kik midőn elhunytanak, mint letűntével a napnak, alkony áll be, mert a velők s körülöttük pályát futók, mint a bolygók, fényüket uem önmagukban birták, hanem a a naptól kapták, s ép azért a kultura mezején már az Árpádok alatt virágzott, utóbb az Anjouk és a Hollós Mityás alatt gyümölcsözővé fejlődött műveltségünk — nem találván ápoló kezekre — hervadásnak indult. Részben nem is csoda, mert a XIV. században meg­kezdett és a következő három századon át tartott sza­kadatlan kül- és belharczok alatt csak is a vitézség pálmája s nem a béke olajiga virult s a nemzet, mely ecyik kezében kardját a haza védelmére, másik kezében az ekét földje mivelésére kényszeríttetett tartani, szel­lemi művelődésére gondot nem fordíthatott. Mindezek daczára azon számosak között, kik vagyonukkat, vagy vérüket és életüket áldozatul tevék a haza oltárára, egyesek mint fénylő, még ma is világító meteorok tűn­tek fel a kultura egén. A viharok után következő, de különösen a jelen század második felében a tudomány, a művészet, az ipar, a gazdászat, a kereskedelem, szóval szellemi és anyagi ügyeink oly erős lendületet nyernek, milyenhez hasonlót nem találunk fajunk múltjában. Évtizedek alatt századokat haladunk és csaknem egész külső életünk, gondolkozásunk, állami és társa­dalmi viszonyaink átalakulnak. Vájjon e rohamos haladás előnyös leend e reánk nézve? Vájjon mélyre lehatolt gyökerei azon erős tölgy­nek, melynek leveleit oly sokszor tépdelték meg, ágait oly sokszor tördelték le a hosszú idő nagy viharai vál­tozott talajban meg fogja-e találni azon táperőt, mely ezer éven át fentartotta? „Isten, király, haza", hármas jelszó alatt szerezte és tartotta meg a nemzet ősi erényeit; ezen jelszó alatt áztatta elődeink vére a haza földjét, ezen jelszó alatt kell azt a munka verítékének öntöznie. És e nagy, e nemes munkában vegyen részt min­den honpolgár. A ki helyét becsülettel betölti, hazájának, embertársainak boldogitására törekszik, az nem hiában él, akár magas, akár alacsony polczon van, akár túléli őt neve, akár nem. Olvassuk és tanulmányozzuk ezer éves multunknak történelmét, mely azonban c<ak ugy lesz reánk nézve az élet mestere, a jövőnek kalauza, ha mélyen szivünkbe véssük és az életben követjük őseink erényeit, ha feled­jük és kerüljük őseink bűneit. Urunk! Istenünk! Egy egész, uemzet fiai, milliók ós milliók borulnak előted arczra, hálát adva végtelen irgalmadért, hogy bennünketörvendetes napikkal boldogítottál, hogy szomorú éveinkben el nem hagytál és ezer évig kegyelmeddel fönntarottál. Légy áldva Urunk Istennünk kimondhatatlan jósá godért! Oltárod előtt leborúlva kérünk, ne vond meg tőlünk áldó kezedet, vezess, oltalmazz bennünket a jövőben is! Lapunk e szama első lévén az uj év­negyedben, tisztelettel kérjük az előfizeté­sek szives megújítását. Akik előfizetési dijakkal hátralékban vannak, azokat s közöttük a községek t. elöl­járóságait is a hátralékos összegek bekül­désére tisztelettel fölkérjük. A „Nyírvidék" kiadó-hivatala. ÚJDONSÁGOK. Lapunk e száma l'U ívnyi melléklet­tel, 10 oldalon jelent meg. Csatolva van továbbá e számhoz Tolnay Sándor sóstói fürdő-bérlőnek a „Sóstói fürdő ismertetése" czimü körlevele is. — A király köszönete, ő felsége a király, mint arról a belügyminiszter a vármegye közöríségét értesité, köszönetét fejezte ki a részvétért, melyet Szabolcsvár­megye közönsége Albrecht főherczeg elhunyta alkalmából kifejezett. — Főispáni köszönet. Kállay András főispán úr legközelebb Mikolay Lajosné úrnőnek, a nyírbátori járási vereskereszt fiok-egylet létesítése s felvirágoztatása érde­kében kifejtett odaadó tevékenységeért Írásbeli elismerését és köszönetét nyilvánította. — Fizetés-felemelés. A belügyminiszter megen­gedte, hogy a vármegyei II od aljegyzőnek 100 frttal, a III ad aljegyzőnek 95 frttal fölemelt fizetése utalvá­nyoztassék. — Kinevezés. Vármegyénk főispánja Mihályi Imre Nyíregyháza városi állatorvost, tiszteletbeli megyei ál­latorvossá nevezte ki. — Villamos vilásdtásnnk. Előző számunkban meg­írtuk, hogy villamos világitásunk ügye a megvalósulás stadiumába lépett, amennyiben a vármegye helybenhagyó határozata alapján felhívta a város a vállalkozó Ganz és társa czéget, hogy a berendezés felállításáról intézkedjék. A czég ezen felhívás folytán megkezdte a berendezés előmunkálatait s egyidejűleg a következő felhívást intézte a város lakosaihoz: „Alólirott czég Nyíregyháza r. t. város közönségétől nyert engedély alapján Nyiregyházán a vil­lamvilágitási telepet felépíteni szándékozván, a szükséges áram mennyiség megállapítása czéljából. azon kéréssel fordul t. cz.-hez, miszerint azon esetben, ha a berende­zendő telep hálózatához csatlakozni hajlandó, az ide csatolt bejelentési ivet kitölteni és becses aláírásával ellátva legkésőbben f. é. április 30-áig olt tartózkodó megbí­zottunkhoz Toniola Nándor úrhoz (lakik I. Szt.-Mihály­utcza 35.) vissza származtatni méltóztassék, ki a berende­zési költségek iránt felvilágosítással szolgál. Megjegyezzük, hogy a városi közgyűlés által elfogadott szerződés 14. §-a értelmében mindazoknak, kik még az általános vezeték­hálózat lerakásának megkezdése előtt a csatlakozást kötele­zőleg bejelentették, a vállalat az elágazó vezetéket az utczái hálózattól a házig ingyen köteles berendezni, továbbá megjegyezzük, hogy a telep a bejelentett fogyasztás ará­nyában fog berandeztetni, miért is a későbben jelentkezők igényeit csak is a telep kibővítése után lesz módunkban kielégíteni." A felhíváshoz van csatolva a bejelentési ív, melynek rovataiban tüntetendő ki, hogy ki mennyi és hány gyertya fényű izzó, vagy hány Ampére-es ivlám­pát, avagy mennyi és hány lóerejü elektromotort szán­dékozik lakásába, illetve üzlethelyiségébe bevezettetni. — Eljegyzés. Bertalan Kálmán cs. és kir. tart­huszárhadnagy, városi rendőrségi tanácsos, e hó 2!-dikán tartotta eljegyzését Palitz Ilona kisasszonynyal, Palitz János helybeli tekintélyes polgár kedves leányával. — A vasúti út mizerábilis állapotáról, írásban és szóval előadva, sok panasz hangzott már el, és bizony sok szép idő telt el azóta is, hogy a város ez utat — a koczkakővel való kirakás és kiszélesítés kötelezettsége mellett — a vármegyétől a maga tulajdonának elkérte. A vasúti út azonban mindig csak a régi állapotban van, sőt hitelt érdemlő szakértők állítása szerint, soha még olyan rosz nem volt, mint épen ez idő szerint. Tanúsá­got tesznek különben emellett a napról-napra ismétlődő szekér-törések, ló megsántulások s egyéb kalamitások, melyek a vasúti úton történnek. Ez útnak rendbehoza­tala, még .pedig nem tódással-fódással, de rendszeres kikövezés által, sürgős közérdeket képvisel. — Szabolcsi ház a kiállításon. Az első erdely' nádszövő-gyár (Mező-Kapus) azt a kérelmet intézte a vármegyéhez, hogy az ezredéves orsz. kiállításon épí­tendő falusi ház nád-szövetből épitessék s annak anyaga az ő gyárukból szereztessék be. — Hangverseny. Az újra megalakult nagy-kállói műkedvelő társulat márczius 30-án első bemutatóul nagy­szabású és változatos hangversenyt rendezett, mely min­den tekintetben fényesen sikerült. A régi vármegyeház nagy terine, valamint az ott felállított színpad ezen alka­lomból délszaki növényekkel, pálmákkal ízlésesen dekorálva, ünnepi diszt öltött; a szereplők pedig egytől-egyig lelki­ismeretes, szivet-lelket gyönyörködtető előadásaikkal a hangverseny művészi niveauját a közönségesnél jóval magosabbra emelték. Igy mindjárt Ilosvay Hugó .Férjhez menjek-e?" czimü monologját Kán Etelka k. a. a meg­győződés igaz hangján, valódi keresetlen és elragadó naivitással adta elő, el annyira, hogy azon kijelentésé­vel: „hogy bizony nem megy férjhez", a hallgatók vala­melyikénél majdnem nyugtalanságot provokált. Kitűnő előadása óriási tapsviharral jutalmaztatott. Jósa Mártha k. a. Sauer Emil „Echo de Vienne" czimü gyönyörű compositióját oly bámulatos virtuozitással és elegentiával adta elő, technikai nehézségeit oly bravúros és brilliáns könnyűséggel oldotta meg, hogy a nagyszámú szakértő közönség tetszés-zaját méltán megérdemelte. Éppen ilyen fényes volt a 3. szám. Lukács Margit k. a. zongora­kísérete mellett Lukács Ilonka k. a. a „Bányamester"-ből énekelt és gyönyörű, erős, tisztán csengő hangjával, lágy és fülbe mászó modulátiójával a hallgatóságot majdnem extázisba hozta. Ujrára épen ilyen hatással Risdorfer Anna, ismert zeneszerzőnőnek egy hangulatos dalát adta elő. Farkas Lajos ur mesteri hegedű-játékával magát felülmulta. Lengyel Jolán k. a. pompás zongora-kísérete mellett „Boka kesergő"-jét adta elő, ujrára pedig a j,Komám asszony" variatióival és egyébb népdalokkal annyira excellált, hogy a tomboló tapsviharnak se vége se hossza nem lett. Ifj. Kállay Arndrás ur Jósa Mártha k. a. mesteri zongora kísérete mellett érczes kellemes hanggal „Rákóczy dal"-t és népdalokat énekelt: ujrára pedig Jósa Mártha kisasszonynyal együtt kellemesen hangzó duettet énekeltek, melyért megérdemelt tapsot arattak. Végre Divizi Lajos ur Szécsy Ferencz „A legény-bucsu" czimü monológját humorosan adta elő, melyért Benedek Lajos sugó úrral együtt (a közönség maliciája) a lámpák elé hivatott. Előadás után a nagy számú fényes közönség egy része eltávozott, nagyobb része azonban ott maradt és résztvett a kivilágos virradtig tartott, rögtönzött táncz­mulattságban. A jótékony czélra felülfizettek: Nagy János, Rézler Aurél és Krajcsifc András urak 1 — 1 forintjával! Összes bevétel volt 104 frt 95 kr., kiadás 82 frt 53 kr., maradt 22 frt 42 kr. Fogadják ugy a kegyes felülfizetők, valamint a vidéki vendégek a rendezőség hálás köszöne­tét. Nagy-Kállóban, 1895. április hó 4-én. Pic. — Tor. — Halálozás. Mudrány András szabolcsi földbir­tokos a mult hó 26 án, élete 77-ik évében Szabolcson meghalt. Mint nekünk Szabolcsról irják, a boldogult, ki egész életén át mindig élénk érdeklődéssel viseltetett a közmivelődési mozgalmak iránt, tekintélyes vsgyonát közczélokra hagyományozta. Igy zempléni birtokát, körül­belül 100.000 forint értékben, szóllejét és pinezójót, melyben 133 hordó nagy részben régi a9szu bor van elhelyezve, a pataki főiskolának, Szabolcs közsógbeli 40.000 frt értékű birtokát a szabolcsi ev. ref. egyház­megyének, szabolcsi lakását, 10 holdas kerttel papi lakásul hagyományozta. Egyéb vagyonát rokonai örök­lik. A mult szombaton végbement temetésén a gyászbe­szédet nt. Lukács Ödön, ev. ref. esperes mondotta, to­vábbá Tomory szabolcsi lelkész és a sárospataki' főis­kola nevében Makláry Miklós mondottak beszédet. A sárospataki főiskola küldöttségileg volt képviselve s résztvett a gyászszertartásban a főiskola 24 tagu híres énekkara is. Mudrány András elhunytáról a következő gyászjelentést kaptuk: Alulírottak mély fájdalomtól megtört szívvel jelentik vibornai Mudrány Andrásnak folyó 1895. márczius hó 28 án életének 77-ik évében hosszas és súlyos betegség után történt gyászos elhuny­tát. A megboldognltnak földi maradványai folyó 1895, évi márczius hó 30 án délután 2 órakor fognak az ev. ref. egyház szertartásai szerint, a Szabolcsvárának sir­kertjében órök nyugalomra tétetni. Szabolcs, 1895. már­ezius hó 28. Az örök fennmaradás szent hite s jó csele­kedeteinek emléke, álljon őrt sirhantja felett! idősb Ragályi Gedeonná szül. vibornai Mudrány Czeczilia mint nővére, idősb kiscsoltói Ragályi Gedeon mint sógora ezek gyermekei: kiscsoltói Rigályi Gedeon, Katalin.' Andor, Vilma: Recsky László ós gyermekei. Schwarcz­leitner Hugoné szül. Recsky Vilma és gyermekei, özv Recsky Andrásné szül. Soldos Amália ós gyermekei. Mihálik Györgyné sz. Vattay Veronika mint gyámleány. — Az adófizetők figyelmébe. Értesíttetik Nyír­egyháza város adófizető közönsége, hogy az 1895. évi

Next

/
Thumbnails
Contents