Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1895-03-31 / 13. szám

I. Melléklet a „Itfyirvidék" 1895, 13-ik számához. Sziniigy és a város. Tavaszodik; jönnek a színészek! — ez a gondolat uralja ez idő szerint az elméket Régóta megszoktuk már ezt a két fogalmat, a tavaszt és a szini-saisont egymással kapcsolatban állónak tekinteni. Mig a boldog emlékű, deszkából összetákolt színkör teljes épségében fennállott, nem is lehetett máskép, minthogy a melegebb időjárás beálltával látogatott el hozzánk egyik-másik színtársulat. Hosszas készülődés után azonban néhány lelkes szinügy-barít tevékenysége lehetővé tette, bogy a, ha nem is valami nagy, uem is valami fényes berendezésű, de a mi viszonyainknak még néhány évtizedig teljesen megfelelő állandó színház épület felépült s rendeltetésének átadatott. Hogy mily nehezen sikerült a szinházépitő részvénytársaságot megalkotni: köztudomásu dolog. Hiszen a ki részvényt jegyzett, jól tudta előre, hogy tőkéjét nem fektette jövedelmező vállalatba. A szinügynek, a kulturának hozott áldozatot, aki a részvényesek sorába lépett. Csakhogy ilyen áldozatot természetesen nem valami sokan siettek hozni, mert hát, mint köznyelven mondani szokás, pénzét haszontalanul kidobni önként senki sem hajlandó s a színházi részvények jegyzése alig jelentett valamivel többet — anyagi értelemben — a pénz haszontalanul való kidobásánál. Csak elismerés illetheti ilyen körülmények között azokat, akik a puszta anyagi érdeken túltéve magukat, a részvénytársulat megalakulását részvények jegyzése által lehetővé tették. Nyiregyháza városát szintén elismerés illeti a szinház létesítése körül tanúsított áldozatkészségéért. Tízezer forint értékű részvény jegyzése által ugyanilyen összeget adott a szinügy czéljaira. Hanem azért bárminő tekintélyesnek 1 ássák is az összeg, ez az ajáudék, — a mi pedig ugy lehet idővel, ha a szinügyi viszonyok javulásával a színházépület többé-kevésbé jövedelmezővé válik, ajáudék jellegét is elveszíti, — mondjuk, ez az ajáudék még épeuséggel nem meriti ki azon segélyezés mérvét, melyet a várostól a szitiügy részére igényelni, sőt joggal várni lehet. Az ujabb időkbeu, mikor a kulturális műveltség fokmérőit különböző jelenségekben keresui szokás, egyik társadalmi bölcselő felállította azt a tételt, hogy bármely város közönségének fejlettségére biztos és alapos következtetést lehet levonni egy színházi est publikumából. Tagadhatlanul van valami igazság ebben a gondolatban. Menüéi műveltebb, intelligensebb, valamely város, annál nagyobb a színházba járó közönsége. S viszont sok igazság vau abbau a mondásban is, hogy a publikum és a sziuészek kölcsönösen fejlesztik egymást. Jó közönségnek jó színtársulata, jó színtársulatnak jó közönsége vau, — de egyik sem terem magától. „A N YlR V1D fiKM.'ÁRCZÁJA. Szabolcsvíírmegye és a régiség-tudomány. A régiségtudomány általános baszna tudományos és kulturális szempontból elvitathatlan. Az emberiség fejlődésében való hitet intenzívvé teszi lelkünkben az a tudat, hogy a haladásban lépcsőről-lépcsőre fellebb hatolunk. Az emberiség történetében vannak ugyan egyes korszakok, melyek épen ugy tűnnek fel, mint a fejlődő ifjút ért egyes betegségek szitnptomái, mindazonáltal ily visszaesések ulán az emberiség rohamos, hogy ugy mondjam erőszakos fejlődése szokott következni. A régiségtudomány, mint a történettan egyik segéd-tudományszaka, szintén nélkülözhetlen, sőt a történeti állapotok és eseményeket kitünőleg épen az archeologia világitja meg. Hát még az esztétika mily becses adatokhoz jut az archeológia által! Rég letűnt népek kulturája és tudo nánya, vallása, bölcselete, szokásai jutnak napfényre az archeológia által. — Szükségtelen a régiség-tudomány hasznát bővebben megvilágítanom. Reánk magyarokra nézve pedig rendkívül becses minden emlék, a melyet szeretett hazánk vérrel áztatott, drága földjén találunk, mert törtenetünkre és ősi kulturánkra nézve ezek a régi emlékek vetnek fényes világítást. Szabolcsmegyében ezen tudományszak több buzgó apostolra talált, kik ernyedetlenül fáradozva, egy oly muzeumot tudtak létrehozni, mely e megyének dicsőséget szerez és élvezetet annak, a ki futólag is megtekintheti. őszintén megvallva, szép és gazdag muzeum ez, de azért erős a valószinüség, hogy idővel számos emlékkel fog még gazdagodni, mert megyénk területén — tudtommal — csak a legujabb időben kezdték meg az ásatásokat. A régiség-tudomány sokat, nagyon sokat köszönhet dr. Jósa András főorvosnak, kit mint kiváló orvost általánosan ismerünk, de mint archeologot nem mindnyájan ismerjük. Szabolcsvármegye tiszteletreméltó régiségeit ez a férfiú igyekszik megmenteni a pusztulástól. E tárcza irója oly szerencsés volt, hogy a vármegyei fő Sok tényezőnek kell közreműködnie abban, hogy a kettő együtt, a közöuség és színészek, megfelelő színvonalra emelkedjenek, vagy is, bogy maga a szinügy felvirágozzék. Eze n tényezők köz)tt egyik legjelentékenyebb gyanánt nálunk is, mint az ország vidéki városaiban egyaránt, magát a várost, mint ilyet, kell felismernünk. A városnak áll első sorban erkölcsi kötelességében a szinügy megfelelő gyámolitása. Ez olyan tény, mely bizonyításra, azt hisszük, nem szorul. Ezt a tényt elismerték és elismerik a többi magukra valamit tartó városok is. Adatok vannak kezeiuk között, tehát példákkal is könnyen igazolhatnánk, hogy miként, mivel és mennyivel segíti egyik-másik város a színészetet- És pedig segítik nem csak azok a városok, amelyek Nyíregyházánál kedvezőbb anyagi helyzetben vannak, hanem segítik azok is. amelyeknek viszonyaik a miénknél kedvezőtlenebbek. Nyiregyháza ez idő szerint csaknem páratlanul áll a tekinteiben, hogy az itt megforduló színtársulatokat, mint erkölcsi testület anyagi pártfogásban nem részesiti. Lehet hogy ebben része van azon körülménynek is, hogy állandó színtársulatunk, olyan, amelyiket — legalább részben — a mienknek mondhatnánk, még nincs; de ezeu körülmény, bár mentségünkül szolgálhat a jelenre, a jövőre irányadó-nem lehet, mert tény az, hogy a várostól várható segítség hiányában a hozzánk készülő társulatok a közönségnek előre nem ismerhető támogatására lévén egyedül utalva, ez a bizonytalanság sok tekintetben hátrányosan befolyásolja szini saisonjainkat. A városra ezenkívül szinügyüuk érdekében egy a közel jövőben megoldaudó feladat vár. A szinházépitő részvénytársulat a színházépületen a közönség 'kényelmére s ezzel együtt a nagyobb látogatottság előmozdítására szolgáló átalakításokat szándékozik keresztül vinni A részvénytársaság, melynek kölcsöntartozása is van, az átalakításra szükséges pénzösszeggel nem rendelkezik. A felmerült költségek fedezhetése czéljából tehát a városhoz fordult, részletesen megindokolt kérvényben kifejtvén s előterjesztvén azon kérelmet, hogy a város hat évre ezerezer forintnyi összeget szavazzon meg a társulatnak oly módon, hogy az évenkénti ezer forintért megfelelő, vagy is öt darab részvényt vásároljon. A főleg közegészségügyi és tüzrendőri szempontokból szükséges átalakítások tehát, melyek a sziuház-látogatásra is kedvező hatással járnának, mig egyrészt a város már meglevő részvényeinek, azok értékének javulását is előidéznék, addig másrészt a segélyül kért összesen hatezer forint nem ellenszolgáltatás nélkül adatnék. A részvénytársaság ezen kérvénye nem sokára a képviselőtestület elé kerül. Hogy ellenőrzőkre talál, a felől nincs kétségünk. Hanem azért mi bizuuk a képviselőtestület jobb belátásu tagjaiban, hogy a szinügyet ezorvos ur szíves kalauzolása mellett tüzetesen megtekinthette a vármegyei muzeumot. Sok fontos igazságra juttat bennünket a Nyíregyházán összehalmozott régiségtár, mely igazságok közül az egyik az, hogy Szabolcsmegye területe a kőkorszakban nem állott tejesen víz alatt, sőt ebben az időben a kor színvonalán álló emberek lakták. Természetes, hogy ezen vidék egyes átmeneti korszakok tekintetében nem nyújt nekünk éles megkülönböztetéseket, mert az egyes korszakok egybeesnek ugy, hogy pl. kőés obszidián- vagy kalcedon-eszközök mellett nem egyszer réz-vagy broncz-eszközökre bukannak az ásatok. — Ennek természetes magyarázata az lehet, hogy mig az autochton őslakók még sajátos kultura mellett, a kőkorszak eszközeit készítették, addig a bevándorló nyugati ipartermékek lassan-lassan már kiszorítani kezdték a primitívebb készítményeket. A mi illeti pedig magát a kort és annak hozzávetőleges idejét, hát csak a legélesebb szetnü régész lehetne abb in a helyzetben, hogy azt valószinüség szerint megállapítsa; mert a történet előtti ember, aki vidéken lakott — csak itt minősíthető annak. Bizonyos ugyanis, hogy megyénk különös történet előtti korsz ika már az általános történeti korszakkal összeesik. A kőkorszak embere ugyanis itt-ott ösmeri az obszidián eszközöket s ezek mellett már broncz-eszközöket is használ. Sőt a vaskorszak kezdetén és közepe táján még általánosan használja a rezet és bronczot házi szereinek és fegyvereinek készítésénél, amennyiben u. i. vaseszközökkel együtt egy és ugyanazon helyen nem egyszer bronz- és réz-eszközök is találtatnak. Hasonlít némileg e tekintetben megyénk területe Irhonhor., hol a czölöp-épitmények négy-öt századdal ezelőtt még divatban voltak. Persze, hogy megyénk területén a czölöp-épitmények korát mír honfoglaló őseink se találják, de bizonyos, hogy a Svájcz területén a Genfi-tó környékén talált czölöp-épitmények kora több századévvel előzte meg amazt. A bonz-korszak idejében megyénk északi területe rend'civül n^pes volt s mintegy szive azon területnek, melyen mii h tzínk északkeleti °kultur-népe tanyázott. A bronz-eszközök: fibulák, kösöntyűk, gyürük, kalapácsok, kardok stb. azt igazolják, hogy a vidék, melyen találtattak, lakókkal birt, kik a úttal is jó indulatukba fogadják, de kettőzött elismerés illetné a képviselőtestületet, ha egyidejűleg a szorosabb értelemben rett színészet, a színtársulatok részére nyújtandó segélyezés kérdésével is az ügyhöz méltó jó indulattal foglalkoznék. A nyírvíz-szabályozó társulat szervezkedő közgyűlése. Vármegyénk történetének, s első sorban közgazdasági életének egy nagy jelentőségű s kiváló fontosságú fejezete záródott be, a nyírvíz szabályozó társulat érdekeltségének, Meczner Gyula kormánybiztos elnöklete alatt, folyó hó 28 án a vármegyeháza nagytermében megtartott szervezkedő közgyűlésével. Feleslegesnek tartjuk ezen, vármegyénk nagy részének anyagi érdekeit elsó sorban érintő nagy ós költséges muukálat ismertetését s méltatását, hiszen avval úgyis miudazok, a kik elfogulatlanul gondolkodni és ítéletet for tnálni képesek — meglehetősen tisztában vannak, — c<ak egy tényt óhajtunk konstatálni: azt hogy nemcsak ebbeu az országban, de külföldön is páratlanul áll a csatornázás terén az a feladat, mely a Njlrség áruientesitésével nyert megoldást, — és csak egy örvendetes és a közügy minden munkását bensó örömmel eltöltött eseményt óhujtuuk registrálni, toidóu a .-zervezkedő közgyűlés alább előadott lefolyásából merített tanulságot kívánjuk rövideu méltatni. Meczner Gyulát, a Nyirviz szabályozó társulat bucsu«ó korináuybiztosát 12 és fél évvel ezelőtt, az érdekeltség túlnyomó többségének kérelmére állította a kormány társulati ügyek élére. S'mmi sem illu:trálhaija jobban az ó kiváló érdemeit, mint hogy ily hosszú idő alatt és annyi külömböző érdek, annyi jogos és sokszor jogosulatlan követelés fenforgasa mellett is, méltányos eljárása, törhetlen igazság érzete, bámulatos muaka képessége és szakértelme, szeretetre méltó egyénisége és talpig igazi férfit díszítő szilárd jelleme, most 12 év után az elismerés és hála oly koszornjira tették valóban méltóvá, mint a milyet minden hazafi, ós a közügy minden munkájának igazi örömére a lefolyt közgyűlésen tiszteletre méltó feje köré fontak. * * * Tudósításunkat a közgyűlés lefolyásáról következőkben adjuk : A kormánybiztos elnöklete alatt megtartott közgyűlésen az érdekeltek nagy számmal vettek részt, közéletünk szereplői közül ott láttuk Kállay András főispánt, Gencsy Albert, Gencsy Bíla, Gaál Elek, B. Pscherer József, Gróf Vay Oüvér, Elek Emil, Elek László, Hrabovszky Gudió, Jármy Márton, Zoltán Ödön, Jármy Ödön, Mtkolay Lajos Beues László, Propper Samu Dr. Heumann Ignácz, Szaláuczy Ferencz, Klár Dávid, Weisz Lipót, Dr. Kállay Rudolf, Menyhért János, Péchy Pál, Bleuer Lajos, Bleuer Béla, Lányi Antal, Mikecz Dezső, Ciaj^os Gyula, Fried Diniéi stb. urakat. Kormánybiztos a határozat képesség kimondása után a választmány, elnök és alelnök választását titkos szavazással elrendeli a szavazat szedő bizottság elnökéül GeLCsy Bélát nevezvén ki. A megejtett szavazás eredménye a következő : Megválasztatott elnöknek Gróf Károlyi Tibor az összes szavazatokkal, •— alelnöknek Gaál Elek, 156 szavazattal 2 szó ellenében. Választmányi rendes tagoknak: Propper Sámuel 149, Gencsy Béla 141, Gencsy Albert 138, Jármy Ödön kor színvonalán állottak. Bizonyítja ezt az is, hogy Rakamaz környékén egy cserépből készült öntő-kemenczének darabját lelték. Ilyen önlő-kemencze volt Kis-Terennén, de a kemencze manapság már a legritkább régészeti leletek közzé tartozik. Sőt a kis-terennei bronzöntőműhely létezését is csak onnan tudjuk, hogy azon a vidéken rendkívül sok kész és félig-meddig elkészített bronzeszközt találtak. — A bronzöntő-kemencze részletét a nemzeti muzeum egyik jeles hivatalnoka is a legkiválóbb és legritkább leletnek mondotta. A belföldi bonz-korszak a Krisztus utáni második és harmadik században virágzik, sőt az ötödik században se pusztul ki teljesen. A besztereczi vár környékén rézkardokra akadtak, melyek közül muzeumunk is kapott egy példányt; pedig bizonyos, hogy e vár hunn- vagy avar-korszakban építtetett. A földvárak ugyanis hunn-, avar-, vagy magyar eredetre mulatnak, mert ezen népek sátrak alatt tanyázván, főkép igy igyekeztek — a személyes bátorságtól eltekintve — táborukat taktikai védelem alá helyezni. A rómaiak korából szintén több eszközt és pénzt szolgáltatott megyénk területe, a miből következtethetjük, hogy kereskedés utján, avagy más módon érintkezésben voltak megyénk ezen korabeli lakói a rómaiakkal. Nerva császár idejéből ruigam is több aranypénzt láttam egy egyszerű embernél Nyíregyházán s ebből a korból ugyanilyen pénzeket láttam a nemzeli muzeumbm is. Propper turai földbirtokos ur szántóföldjén ezen földbirtokos urnik régészet kedvelő számtirtója egy római ekét talált. Ugy látszik tehát, hogy a negyedik-ötödik században, a hunnok korában a földmivelés nem volt elhanyagolva megyénk mai területén. Őseink bejövetele idejéből szintén több emlék van e muzeumban; többek között egy aranynyal bevont mirkolattal birt kardnak maradékait láttam ott, mely kard körül-belől az elpuhult görögök készités-inódjára vall. Ezenkívül primitív iparra valló, kovácsolt vaskardot láttam ott, mely harczias őseink vitézségét hirdeti. Egyszerű és megfelelő ; vitéz és bátor ember használhatta azt. Láttam kicsi csuprocskákat, melyeket honfoglaló őseink sírjában találtak.