Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1895-03-31 / 13. szám

136 Dr Kállay Rudolf 132, Liptay Béla, 128, B. Pscherer József 127 Gróf Mailáth József 124, Boduar István 121, Lányi Antal, 117 Mándi Ignácz 116, és Weisz Lipót 115 szavazattal. '— Választmányi [póttagokká: B euer Béla 103, Menyhért János 80, Okolicsányi Lajos 80, Kállay Lipót, 75, Klár Dávid 68 szavazattal. A többi szavazat egyesek között oszlott meg. Nagy lelkesedéssel fogadták el azutáu kormánybiztosnak azt az indítványát, hogy az ujoDnan megválasz tott elnök Gróf Károlyi Tiborhoz a közgyűlés kebeléből üdvözlő távirat intéztessék, — mely táviratra értesülésünk szerint ó Nagyméltósága a választás elfogadását táviratilag tudatta. Ezután elnöklő kormánybiztos, az elnöki székből fölemelkedvén, körülbelól követketkező szavakat intézte a társulat közgyűléséhez: Ez az utolsó alkalom, midőn a társulat érdekeltségével közgyűlésen találkozik, s itt lép előtérbe azon Kötelessége, hogy munkával te.hes 12 évi működébe után kifejezze érzelmeit és lerója háláját a társulat közönsége irányábau. Minden hazatiaak fel adata hogy azon a helyen, hová a sors, vagy hivatása vezette, — kötelességét teljesítse; hogy mennyire sikerült ez neki, azt a társulat érdekeltségének bölcs belátása van hivatva megítélni; — legszebb jutalmát fogja találni abban, hogyha Szabolcsvármegye története lapjainak legszerényebb helyén kifejezésre fog jutni valimikor az, hogy ezen kiválóképen magyar és hazafias vármegye közgazdasági felvirágzására, bármily szerény mértekben közreműködni szerencsés lehetett. Midőn most a társulat közönségétől bücsut vesz, mélyen átérzett háláját fejezi ki, a társulat közönsége s annak minden egyes tagja iráuyában hosszú működésének egész ideje alatt mindig tanúsított oda-adó támogatásaért s azon soha nem feledhető jó indulat ismételt nyilvánításáért mellyel valóban elhalmozták. Isten áldását kérve az érdekeltség tagjaira s azok családjára, magát súves jó emlékükbe ajánlja. Bogáthi Pscherer József érdekeltségi tag kér szót ezek után, az összes érdekeltség nevében, — és a közgyűlés tagjainak több izben nyilvánuló zajos helyeslése által megszakitottan, következő szavakban tolmácsolja a mély hála és el nem muló elismerésnek érzelmeit, melylyel a Nyírvíz szabályozó társulat érdekeltsége kormánybiztos érdemeit méltatni szerencséjének tartja: Midőn Nagyságod 12 éj fél évvel ezelőtt a kormáuybiztosi állásra kineveztetett és zilált viszonyok közt levő társulatunk ügyeinek vezetését átvenni méltóztatott ez valójában — eluökünk lemondása folytán — a belviszályok, izgatottság, fejetlenség és rendetlenség szomorú, deprimáló képét nyújtotta, s mégis sokan sőt legtöbben idegenkedéssel ós aggódással néztek a kormánybiztosi müíödés elé; mert a kormánybiztosi iutézmény, mint önuralomra, egyéni megítélésre alapított hatalmi állás, oly férfiú kezében, ki erőszakot akarva alkalmazni a felmerülő bajok és akadályok megoldására, ki sem jobbra, sem balra nem tekintve, c^ak autokrata hajlamainak, vagy szeszélyeinek engedve, mint gordiusi "csomót vágta volna keresztül az elébe tornyosuló bajokat: társulatunk részére végzetessé válhatott volna, g nagy részben anyagi romlásunkat intézhette volna elő; — ámde rövid idő multán már a bizalom és megnyugvás érzete hatotta át kebleinket, felismerve Nagy ságod kiváló egyéniségét s tehetségeit, ki sima, szívé lyes modorával, atyai jó indulatával, bölcs megfontolásával ós a társulat minden ügyében való jártasságán val s bő tapasztalataival mi hamar társulatunk megfeneklett szekerét a rendes kerékvágásba terelni képes volt. — Éi valóban óriási munka nézett Nagyságod elé, de lelkes buzgósága, lelkiismeretes fáradhatatatlansága és forgalma mindeneken diadalmaskodott. A viszonyainknak megfelelő, újból átdolgozott tervek megállapittatván, beszerezte Nagyságod a szükséges fedezetet, kisajátította móltányos feltételek mellett, a csatornákhoz szükséges területeket, és végrehajtotta, az országban páratlanul álló 1000 kilométer hosszra ki- < terjedő csatornarendszerünk kiépítését, ugy hogy, a ki ma összehasonlítja Szabolcs vármegye kül kópét a 12 Nézetem szerint bizonyos, hogy őseink kulturáját nem az egyszerű harezosok sírjában talált régiségekből következtethetjük, de ellenkezőleg az előkelő vitézek sírjai nyújthatnak e tekintetben biztos adatokat, őseink u. i. már ösmerték a görögök és bolgárok iparát s bizonyos, hogy ezektől sokat tanulhattak. A szabolcsi földvár környékén eszközlcndő ásatások — ugy hiszem — gazdag eredményt nyújtanának s a milleniumra több ősmagyar régiségi lelettel gazdagítanának bennünket. IIísz a szolyvai kurgán (ősmagyar sírdomb) is mily becses adatokat nyújtott Lehoczky Tivadar ur fáradozása folytán az ősmagyar kultura megvilágítására! A tizenkettedik és tizenliarmadik századból, sőt még Szt. László király korából is több becses leletet nyújtott Kis-Várda és Túra vidéke. A tőrök korszakból szintén több leletünk van, melyek közül említendő egy ezüstből készült kivés kanna, a tetején az ismeretes félholddal. Egy rövid tárcza keretében lehetetlen a megyei régiségtárt dióhéjban is ismertetni, azért teh.it rövid leszek, hogy a szíves olvasók türelmét koczkára ne legyem. Szabolcsvármegze kultur-hivatását igazolja már a bronz-korban azon öntő-keraencze, mely bronz készít- 1 ményekkel ellátta az észak-keleti népet. — Kell, hogy e megyéből terjedjen szét észak-kelet felé a nyelvi egység, mely majdan nyelvileg is összeforrasztja a nemzettel északkelet hazafias ruthén népét. E megyében építették honfoglaló őseink az első várat, építsük itt mi is, őseink méltatlan utódai a nemzeti kultura nngasztos épületeit. A nemzeti kulturát emeljük, ha megyénk tiszteletreméltó régiségeit a muzeumban, a kultura ezen egyik csarnokában összegyűjtjük. Elismerés illeti tehát a főorvos urat, ki nemcsak a betegeket gyógyítja sikeresen, hanem a gyengélkedő archeológiát is lábra állítani igyekszik. — A tudomány nevében hálás köszönettel tartozunk neki. Mát hé Miklós. „N Y F R V I D É K." év előtti állapotokkal, lehetetlen hogy a legnagyobb és legőszintébb elismeréssel ne adózzon ezen nagy mű vég rehajtójának. Nagyságol nemcsak vizeinket szabályozta, de sz&bilzozta összes gazdasági, egészségügyi és közlekedési viszonyainkat, földjeink értéke megkétszereződött egészségi viszonyaink igen tetemesen javultak, közlekedési utaiok pedig civilizált állapotba jutottak, mindenfelé, nemcsak országutjainkon, de dűlő útjainkon is szolidul épített hidak hirdetik, hogy itt rendezett állapotok uraliodnak. — Csak az, ki mélyebben bepillantott ez óriási mü egyes részleteibe, kép.'S megítélni azt a nagy szolgálatot, mit Nagyságod ugy társulatunk, mint megyénk érdekében tett. De Nagyságod takarékos is volt mindenek felett, mert oly tartalék alapot bírt teremteni, ugy szólván semmiből, hogy társulatuuk díszes otthont volt képes magának emelni, s igy tanácskozásait, irodáit saját helyiségében tarthatja. Mi midőn az önkormányzat ismét visszaidatott neküuk és így öröm kell hogy dagassza keblüaket, — mégis szomorúság fog el mindnyájunkat, rne.t búcsúzónak kell N igyságodtól, ki 12 és fel éven át goudviselóuk, szeretve tisztelt vezérünk, apánk ós gyámoluak volt, — de hát igaz a közmoudás, nincs rózsa tövis nélkül, nincs öröm, üröm nélkül. Nem tehetünk egyebet, mint hogy kiontjuk szivünk bánatát, meghatottságtól eltelve büc,ut veszüak Nagyságodtól és megköszöajük ugy élő szóval, mint irásbin Nagyságod sok és elvitázlntlan érdemeit, jó i idulatát, s megörökítjük emléket az utókor számára is. Fogadja tehát legósziutébb köszönetünket, szivünkből fikadó hálánk kif-jezését, — kérjük, bogy szenteljen nekünk ezentúl is egy kedves visszapillantást, egy szívélyes goudolatot, és valamint irányunkban mindig a legbarátságosabb érzélmekkel és jj akarattal volt eltelve, ugy viszont legyen meggyőződve, hogy mi is a legnagyobb tisztelettel, szeretettel és barátsággal gondolunk Nagyságod uemes egyéniségére, ugy mint áldásdus eredményes működésére s igaz szívvel kívánjuk, hogy Nagyságodat az Isten áldja és tartsa meg a haza, a társadalom és családji javára és sokáig éltesse! A társulati érdekeltség előleges megbízásából elmondott eme beszéd — hű kifejezése lévén mindazon érzelmeknek, melyekkel a társulati érdekeltek távozó kormány-biztos személye és működése iránt viseltetnek, a bücsuzó szónok által elmondottakat ugy részleteiben, mint összeségében a közgyűlés is teljesen magáévá teszi, s ebből kifolyólag, távozó kormánybiztos iránt való változhatatlan tiszteletének, hálájának s bizalmának jeleül, az elhangzott búciu beszédet egész terjedelmében a közgyűlés j egyzőköayvébe beiktatni rendeli, s ugyanakkor a távozó kormánybiztosnak, a társulat ügyei és érdekei vezetése körül kifejtett s S'.abolcsvármegye közgazdasági viszonyait is nemcsak mostanra, de a messze jövőben is közvetleuül érdeklő tevékenységén alapuló elévülhetleu érdemeit a jegyzőköayv lapjiín — őszinte háláji jeleül is — megörökíti; s egyúttal távozó kormánybiztoshoz, az érdekeltség érzelmeinek megfelelő, s az iránta való ragaszkodást még a jövőben is, méltó módon kifejezésre juttató hálafeliratnak intézését rendeli el, enuek minél tiszteletteljesebb alakban való foganatosítása tekintetéből a hálafeliratot is átnyújtó dí<z küldöttséget meieszt, és ugy a küldöttség összeállításával, mint az ide vonatkozó egyéb intézkedések megtételével, a választmányt bízza meg. Kormánybiztos az előbbiek hitározatilag történt kijelentése utáu a meghatottság h mgjáu s mély érze lemmel ismételve kifejezést adóit a feletti fájdalmának, mely áthatja akkor, midőn távozásával, a reá nézve hivatalos, de mindig kellemes érintkezést megszakítania kell, azon társulati érdekeltséggel, melynek ügy műszaki közegei, mint többi alkalmazottai s maguk az érdekelt birtokosok is, mindig csak őszinte rokonszenvének foko zására szolgáltak közreműködésük által, — miért is még egyszer s e hivatalos utón most már utiljára mindezen tényezők iránt, ujabban is elismerések s törhetlen ragaszkodásának adváu meleg szavakban kifejezést, ugy a társulat érdekeltségére, min' annak összes tiszti karára és alkalmazottjaira, újból az Isten áldását kérve éi ennek segélyével magára a társulatra nézve is, az elérhető legörömtiljesebb és legkedvezőbb sikereket kívánva, végül pedig az érdekel eknek ezuttali szíves megjelenésükért szívélyes köszönetét fejezvén ki, a közgyűlést berekesztette, mely után jelenvoltak a távozó kormánybiztos élénk éltetése mellett eloszlottak, Ugyanaz az emelkedett hangulat uralkodott, a távozó kormánybiztos tiszteletére, a közgyűlés követőleg, az Európa szállodában megtartott közebéden is, melyen kívüle még Kállay András főispán, Gencsy Béla, Gencsy Albort, Gaál Elek, B. Pscherer József, Paksy József műszaki tanácsos. Szokolay Emil, kir. főmérnök, Jármy Ödön, Jármy Márton, Mikolay Lajos, Csajkos Gyula, Elek Emil, Elek László, Menyhért János, dr. Ileuman Ignácz, dr. Nóvák István, Weisz Lipót, Propper Samu, Bíeuer Bíla, Máudi Ignácz, Lichtman Alajos, a társulat tisztikara stb. vettek részt. Számos felköszöntő fűszerezte a sikerült összejövetelt, melyek közül kiváló volt az uj elnök gróf Károlyi Tiborra, valamint búcsúzó kormánybiztos által a vármegye közönsége s anuak minden kiváló honfiúi erényekkel ékes, jelenlevő feje és képviselőjére Kállay Andrásra mondott felköszöntő; az uj alelnök ós választmány éltetése után, búcsúzó kormánybiztos a legnagyobb bensóség hangján, az egész társaság mély meghatottsága mellett, nemes szíve egész melegével mondott felköszöntőt a társulat műszaki közegeire, a munkában odaadó és buzgó társaira s a sikerekben érdemes osztályosaira. Az itt közölt kimerítő tudósítást azzal zárjuk be, hogy nézetünk szerint midőn a nyirviz-társulat érdekeltjei hálájuknak és elismerésüknek ily felemelő, impozáns es e vármegye régi dicsősége ős kiváló erényeihez ennyire méltó módon tudtak kifejezést adui, egyúttal önmaguknak állítottak emlék oszlopot, mert a közpályán működők iránti hála és elismerés a sziveknek egyik legszebb virága, mely ép ugy díszíti azt, aki adja, mint azt ki erre magát érdemessé tette. Felhívás. A ,Magyarországi tanítók Eötvös alapját gyüjő ós kezelő országos bizottsága" a jotékonyczélu alap javára 1894 évben befolyt tiszta jövedelemből néhány száz és több ötven forintos ösztöndíjat és segélyösszeget alkotott s f. é. február 2 án tartott közgyűléséből felhívja az ezen ösztöndíjakra és segélyösszegekre jogos igényt tartható egyéneket, hogy e jótétemények elnyerése czéljából az „Eötvös-alap kezelő ós gyűjtő országos bizottság" hoz inézendő folyamodványaikat az egyesületi titkárhoz f. é. julius 10-kéig küldjék be. Az „Eötvös-alap" jótéteményeiben azon tanitóegyleti tagok részesülhetnek, kik az alap rendes tagjaiul felvétettek s tagsági dijakat legaÜ'ob öt izben a köz ponti pénztárba beszolgáltatták. A folyamodók közül előnybeu részesülnek a rendes tagok azon gyermekei, kik a hazai egyetemeken, akadémiákon, tanító- és tanítónőképző intézetekben szorgalommal és jó sikerrel végzik tanulmányaikat. Minthogy a szabolcsmegyei általános tanitóegylet az „Eötvös-alap"-nak alapító tagja s ezen nemes czélu intézetet ügybu'.gó, lelkes tanügy pártfogók közreműködésével, kegyes adományok gyűjtésével évenként anyagilag is támogatja, kétszeresen jogosult arra, hogy az alap jótéteményeire érdemes pályázatokat, a helyi gyüjtőbizottság javaslata lolytán, a központi országos osztóbizottság előtt ajánlhassa; minélfogva felhívom az alap ösztöndijaira és segélyre jogosult rendes tagokat, illeve azok gyermekeit, miszerint folyamodványaikat, a mult tanévről szóló iskolai bizonyítvánnyal felszerelve, f. ó. junius 15 ig alólirotthoz nyújtsák be. A helyi gyüjtőbizottság jivaslata é3 igazolványa mellett fogj a a tanitóegylet választmánya az ájánlatot megtenni ós a felszerelt kérvényeket az országos osztóbizottsághoz kellő időben felterjeszteni. Kelt Nyíregyházán 1895 évi márczius 28-án Pazár István, t. e. helyi gyújtó-bizottsági elnök _ Észrevétel a „Nyíreidét' folyó évi 10. éi 11. számúban megjelent ,Kállai kettős" ezt mii közleményre. Kálióban nem két, hanem hirom vár van. Az egyik az, a melyről a közlemény írója azt moadji, hogy most már liba legelő, ez az E izeum mulató hely délnyugoti részén terül el; és véd-várnak neveztetett. A másik nem az, a melyről a közlő megemlé cezik, mely a város közepén elterülő imp)záo3 vastag falazatú, hanem az, a mely a katholikus templommal átellenben van, mely ez előtt a Kitz Gjrgely, most Kálhy Ubul tulajdoua. Szabolcsvármegyének 1729 ig nem vala saját háza, lnuem most Kállőban, majd Ujfejértón, majd ismét Kemec-én, s igy tovább tartották a közgyű éseket. A fent is irt 1729-ík évben báró Ghilányi főí^pánsága alatt jöttek arra a gondolatra, hogy Kállőban megyehlzat építsenek és még ez évben az építést megkezdették. Az aiyagok beszerzésére, a .szükséges költségeket, a ktrok és rerdík közösen fedezték a napszámosokat P-d g ujy szolgáltatták az építéshez, h)gy most egyik, majd mtsik filubM reudelték be, a birio'iosok által fdlaj lulott zselléreket. Igy épü t ez a másod k vár meglelistős lassutággal, amiuei oka lehetett az is, hogy a szükséges költségek nem folytak be gyorsan; igazolja ezt az is, h)gy tiláitam gr. Z c'iy akkori fó:spínaik 173 5 bia Zdmbókon kelt egy saji'.kezü eg irc levelét, mjlyet az akkori alispánnak irt, mely igy hiagzik..Tekintetes Alispán úr! szegénységemhjz képest a ház épitéséh;z én is j Iratai óhij'.váa, ielkérem, hogy két évről bent lévő fi:e:ésemet a híz építésre fordita°ni szíveskedjék stb. Aí előadott módon végre fel épült, kőfallal körül vétetett, s neveztetett „Kii Var" nak, az egész épület alatt pincze van, s az szolgált börtön helyiségül. Később 1757-ben, mint egy általam megtalált iratban_olvastam, Ex ruinm ,C irceribus Kis Várdaiensibus, vagyis a romladozásnak indult kisvárdai börtönökből, melyek ott a várban voltak, Kálióba szállíttattak a rabok, tehát az 1729 ben kezdődött épület használhatóvá lett 1757 ben. A harmadik vár, mely a közlemény irója, szerint a város közepén elterülő inpozáns vár, nem 1740 tői veszi eredetét, mert annak területét, melyen fekszik, 1769 ben vették meg a karok ós rendek, három ezer Ithénes-forintért a Kállay családtól, ós azután építette fel azon inpozáns emeletes várat, Aprilin Julius olasz építő mester és fejezte bo 1772 ben. Szathináry Ferencz, Sz ibolcsmegye volt levéltárnoka. A lusták lustája. — Irta : Daudet Alfoni — A kéjelgő és semmivel sem törődő Blidah városkában egy derék mór lakott a franedák hódítása előtt, a kit Siadi Ladkárnak neveztek, a városiak pedig lustának hiviák. Az algíri mórok a legközömbösebbek a földkerekség minden lakosa között, de különösen a blidahiak, a minek alkalmasint a sok erős narancs- és czitromillat az oka, mellyel a város el van árasztva. Hanem még a blidahiak közt is volt egy, a ki restség és gondatlanság dolgában túltett valamennyin: ez Szadi Likdár volt. Az érdemes ur valóságos művészetté fejlesztette a lustálkodást. A mestersége volt neki az, mint a kávésnak, fűszeresnek, takácsnak a magáé. Szadi Lakdárnak az volt a foglalkozása, hogy lusta volt, Atyja halála után egy kertet örökölt a város falainak toveben. A kertet romladozó fehér fal köritette, kapujj kidőlt bedőlt; az egész kertben néhány fügefa meg bannán állott, s két három kis forrás erre csörg

edizett a fűben. I;t töltöt

te egész életét, mozdulatlafolytatása a. II. m»llÁkletea.