Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1895-03-24 / 12. szám

I. Melléklet a „Itfyirvidék" 1895. 12-ik számához. A vármegye mezőgazdái. Akik urai és szolgái itt a földnek • A szabolcsvármegyei gazdákat nagy tanácskozásra hivja össze a „felső-tiszavidéki gazdasági egyesület." Ne uraskodj, ue kártyázzál, lúra, szép aszszonyra ne szórd a pénzt, kémény füstjén ue ereszd ki a vagyonodat, kisebb bankó is vau, mint 50-es, meg 100-as, amiért czigány muzsikál: és több ilyen jó tanácsok — megfogadva, megtartva is — a magyar gazdán most máinem segítenek! Más felől támad most a magyar földbirtokos veszedelme. Nem önmagunk ellen kell most küzdeni, de mások ellen. Akik nagyobbak, hatalmasabbak, veszedelmesebbek, mint voltak .ami magyar- uri drága passzióink, amik 1850-től óta sirva vigadó, duzzadó erejének kitörésére másutt tért nem találó birtokosainkat romlásba vitték. Nagy nemzetgazdasági problémák megfejtésével mi nem foglalkozunk. Látjuk azonban, hiszen észre nem venni lehetetlen, hogy a mi földbirtokosaink ősi vagy szerzett birtokaikon bizony uagyon meghúzódva élnek. A hire, ha van csak a régi fénynek, ragyogásnak ! Aki mégis mutogatja, nagy ur legyen vagyonában, mert kinevetik egyébként erőlködését s megjósolják, előre, végét, egész a dobszóig! A régi uri tempók elmaradtak; a kártya meghúzódott a kaszinók privilégiumai mögé (de onnan is letűnnek lassankint az ismerős alakok); lóra, ostorra nem meunek rá nagy vagyont képviselő dominiumok, amelyeknek volt tulajdonosai szerényen meghúzódnak ma hivataluk áldásaiban, mai birtokosaik pedig eszüket s minden tevékenységüket, amivel a földet megszerezték, belé öntik az ekevasba, a kaszába, a kapába, a cséplő masinába, csakhogy meg tudjanak élni; a régi — napról-nap a való nagy lakomák, amiknek se vége, se hossza, vendéglátáskor is négy-öt tál ételre leszorultak, s bizony Beuczi Gyula se lát 50-est, 100-ast, ha csak ritkán virradt éjszakák egész keresményét ilyen nagy bankóra be nem váltja. Miért, honnan van hát az a nagy veszedelem, amit már is mindnyájan érzünk s melynek még nagyobb csapásaitól rettegünk 1! • Külföldi verseny: Amerika ős-talajának, hazát veszített hazátlanok kétségbeesett muukájával szerzett termése, melyet olcsón szállít európai kikötőkig a tenger; az orosz buza, amit végtelen rónaságokon csaknem rabszolga jobbágy munkájával terem ott a föld, amikor a mi alföldi Kanahánunk munkás uépe másfél forintos nyári napszám mellett kenyérre éhezik s lázadást csinál, hogy fölossza a földet; meg a mi nagy malmaink, akik patentirozott „magyar lisztet" őrölnek kedvezményes szállítású román búzából; azután meg a sok mindenféle nemzetekkel megkötött kereskedelmi szerződések, a melyek egy ugyanazon paragrafusokkal védik és oltalmazzák az iparából élő Ausztria s földjének terméséből táplálkozó Magyarország érdekeit. Bornemiszáné sokáig elnézte a mellette álló gyermekeket s lelkében felmerült annak a képe, a kit még mindig oly nagyon.Joly kimondhatatlanul szetetett; aztán egyenkint szivére szorítván a kicsinyeket, össze vissza csókolta őket, Á báróné erre egy nehéz selyem zacskót vett elő s átadván azt a gyermekeknek, s e szavakkal fordult a matronához: — Nemde meg engedi, hogy e csekélységet a gyermekeknek adhassam útiköltségül. — Köszönöm, báríné, mondá az öreg asszony, — már elvagyuük látva útiköltséggel. — Ne, ne utasítsa vissza, asszonyom, riinánkodék Bornemiszáné — oh, ha tudná, hogy kik voltak a nemes adakozók, bizonynyal uem utasítaná visze a kegyelet e csekély adóját. Kérem, esdve kérem, fogadja el! A matróna nem engedett. — Akkor egy más kérésem volna — szól a fájdalomtól remegő hangon a báróné, — Vilma, édes kis leányom, jer csa egy szóra! Vilma ölömmel engedelmeskedett s Bornemiszáné felkapván ölébe s alig halható han^n a következő szavakat rebegé a kis Vilma fülébe. — E levelet ad át atyádnak s mond meg neki, hogy az, a ki küldte mindig rá fog gondolni! — Bornemiszáné nem birta tovább visszatartani könyeit s keservesen sírni kezdett. A gyermekek részvevően fonták harjaikat a szép asszony nyaka köré s szintén zokogni kezdtek. — Isten veletek! — szóla elhaló hangon Bor nemiszánó s erőszakkal ragadta ki magát az ölelő kis karokból, — Isten veleteu! Pár nappal rá már uton volt a hajó Konstantinápoly felé, magával vivéu Kossuth összes kincsét: gyermekeit. Ezeket a nagy kérdéseket a magyarországi gazdak általános nagy kongresszusa ám vitassa. Oda tartozik; kérjen, amire szükségünk van; követelje azt s ha kell, agitáljon is, hogy a dolgoknak ez a mai rendje jobbra forduljon. A „magyar gazdák" kongresszusának szava bizonyára hatalmas szózat lesz. A legközelebbi jövő magyar közgazdasági politikájára bizonyára döntő befolyása lesz az ott hozandó határoza- 1 toknak, s illő dolog is és szükséges is, hogy Magyarországnak az a jelentékeny része, mely a ma

ga fejlett mezőgazdaságával s csaknem 5000 • kilométer kiterjedésével Szabolcsvártnegye területét alkotja, ezen a nagy gazdagyülekezésen méltóan résztvegyeu A felső-tiszavidéki gazdasági egyesület által április hó 7-dikére összehívott gazda-gyűlés lesz hivatva arra, hogy az országos kongresszusra Szabolcs vármegye földbirtokosainak képviselőit megválaszsza s azoknak — az ott kifejleudó tanácskozásokra és határozatokra nézve utasításokat adjon. Kínálkozó, még pedig nem minden nap kínálkozó alkalom azonban ez a gyülekezés arra is, hogy azokon a Magyarország általános mezőgazdasági érdekeit érintő kérdéseken tul, jobban mondva ez általános érdekű mezőgazdasági kérdéseken belől a mi speciális gazdasági viszonyaink, e tekintetben való bajaink, sérelmeink konstatáltassanak, s azok megszüntetésére vagy legalább enyhítésére, az orvoslás módjai megállapitassanak s a jövendőre nézve a vármegyei mezőgazdaság érdekeinek megfelelő szervezet konstruáltassék. Az április 7-dikére összehívott gazda-gyűlés tárgysorozatába ez az ilyen értelemben konte mplált szervezkedés nincs ugyan bevéve, de I e gyűlésen való résztvevősre föl vannak hiva a vármegye összes mezőgazdái, tekintet nélkül arra, hogy tagjai-e a gazdasági egyesületnek, s hogy 10 avagy 1000 hold-e az a föld, amit mivelnek. A programm szerint e gyűlésnek az a czélja, hogy mindama kérdésekben, melyek az országos gazda-kongresszuson tárgyalva lesznek, közös megállapodás jöjjöu létre. Nagy és fontos kérdések ezek ! Hogy lehet megvédeni a magyar mezőgazdaság érdekeit kifelé, s hogy kell megsegíteni iclebennt. A legközelebbi jövendő agrár-politikájának fogja az irányát megjelölni ez az országos gazdakongresszus. Szabolcsvármegye gazda-közönségének információja a maga helyét ebben az országos gazda-tanácskozásban s annak eredményeiben bizonyára megtalálja A mi külön magunk gazdasági bajainkat, sérelmeinket azonban ez az országos gazdakongresszus nem fogja, nem is tudná orvosolni. Az ország nagy közgazdasági betegségei mellett — akár milyen nagyon fáj is nekünk — uem lehet ott a mi speciális sebeinket fölpanaszolnunk. A szabolcsvármegyei gazdáknak április 7-ére összehívott gyűlése igazáu kinálkoz i alkalom arra, hogy a mi saját külön, az országos nagy gazdasági kérdések mellett bármennyire kicsiny, Messze tá>ol gyászbabornlt hazájától, a kisázsiai Kiutahiában, szomorúan és elhagyottau ül a nagy hon talan, Felette a derült ég, körülötte a viruló természet: szivébeu a búbánat, maró fájdalom. A forró napot hüs esti szellő váltá fel s a kis város lakói örvendve sietnek a szabadba élvezni a balzsamos, friss levegőt. Csupán Kossuth marad otthon szobájában, őt nem hivja senki, őt nem vonzza semmi. De ime, az ajtófeltárul s — gyermekei ott csüngnek a nyakán! — Lajos, Ferencz, Vilma! Gyermekeim. Édes gyermekeim! — kiáltá megindulástól remegő hangon Kossuth, magához ölelvén s csókokkal halmozván el gyermekeit. — Tehát mégis megérhettem a boldogságot, hogy újból lássalak! E közben a kis Vilma egyre sürgölődött-forgolódott atyja körül, mig észrevétlenül oda súghatta fülébe: — Atyuskám, üzenetet hoztam a számodra valakitől. — Nos kitől? szelj kitől? angyalom! — Egy szép nénitől, a ki igen-igen sírt, midőn a levdet átadta. És a kis Vilma előkereste a gondosan elrejtett levelet s nagy titkozatosan oda nyújtotta atyjának. Kossuth rögtön ráismert Bornemiszáné kezeirására s hangosan dobogó szívvel bontota fel a levelet. A levélben csak e pár sor állott: „Ha majd szivedre ölelted drága gyermekeidet, gondolj egy perezre arra is, ki minden lehetőt elkövetett, hogy visza adja őket neked. Ne feled el egészen azt, ki neveddel ajkán fog a sírba szállani!

1' — Kossuth átszellemült arczán két nehéz könycsepp gurult alá. — Szegény szép hazám! Sohasem látlak többé benneteket! de nekünk magunknak mégis nagyon fájó bajainknak jövendőbeli orvoslására nézve legalább „ismerkedési estély"-ül szolgáljon. Hogy kiindulási pontját képezze a szabolcsvármegyei gazdák együvétartozásának s ezen alapuló közös. működésének. A „felső tiszavidéki gazdasági egyesület" Szabolcsvármegye mezőgazdasági érdekeinek a szervezete. Ma még egy egészen külön álló, a maga alapszabályai szerint elszigetelten működő társadalmi egyesület. Egészen közeli dolog azouban, hogy a mezőgazdaság érdekeinek a védelme, mint szervezet, be fog olvadni, épen ugy, mint például a közegészségügy, a uépuevelésügy, a közigazgatás gépezetébe s ott fogja megtalálni a maga adminisztrációját. íme egy ok arra, hogy az április 7-diki gyűlésen Szabolcsvármegye gazdái ne csak az országos gazda-kongresszus nagy kérdései fölött tauácskozzauak, hanem, hogy a mi speczi&lis gazdasági ügyeink adminisztrálásának szervezését is megállapítsák, illetőleg előkészítsék. Netn lényeges dolog ugyan, de azért még is felemlítjük, hogy — épen mert a gazdasági adminisztráczió szervezése törvényhatósági területek szerint illeszkedik bele a közigazgatás gépezetébe — czélszerű lenne, ha a „Felső-Tiszavidéki Gazdasági Egyesület", hatáskörének úgy sem megfelelő elnevezését „Szabolcsvármegye gazdasági egyesület"-czimére megváltoztatná! Mert gazdasági érdekeink szervezkedésének ez egyesület által kell megvalósulnia. * * * Ugyan ez ügyre vonatkozólag a következő fölhívást vettük: Országszerte megindult a gazdák mozgalma. Meg van ma már győződve mindenki arról, hogy a nehéz és tarthatatlan mezőgazdasági helyzet feltétlen gyógyításra vár, — mert ha a mai nyomorúságos viszonyok soká tartanak, közgazdasági helyzetünk alapjában fog megrendülni. Az iparos és kereskedői világban általános a panasz, hogy nincs fogyasztó közönség, s ami van is, az is csak hitelben vásárol, mely hitel csak igen hosszú idő alatt és lényegtelen részletekben nyer kielégítést. Mi lehetne ennek más oka, mint az, hogy a gazdaközönség, mely a legnagyobb fogyasztó contingenst szolgáltatja, a minimumra csökkent jövedelem mellett nem is hajlandó, nem is képes vásárolni. Hogy ide fajulhattak a viszonyok, semmi másban nem találhatja indokát, csak abban, hogy a gazdakönség szebb jövő reményében hallgatott, várt, tűrt, de nem igyekezett bajaira orvoslást keresni és találni. Végre azonban a viszonyok oly nyomasztó súllyal nevezednek reánk, hogy tennünk kell, ha csak épen saját tétlenségünkkel nem akarunk okai lenni, azon,végkövetkezményeiben kiszámithatlan közgazdasági bukásnak, mely rémfejével kisért. Az országos gazda congressus felvette tárgysorozatába mindazon bajokat, melyek legfájóbbak s melyeken leghamarább kell segíteni. , Ha a gazdaközönség még e congressuson sem jelenik meg, s még most sem fog igyekezni — sorsán könnyíteni, — majdnem bizonyos, hogy többé nem lesz még csak alkalma sem, megmondani mi fáj, min és hogyan kiván segíteni. Az országos gazdacongressustól azonban csak ugy lehet sikert várni, ha mindazon kérdésekkel melyek ott napi rendre kerülnek, már előre foglalkozunk s megállapodott elvekkel jelenünk meg. Egyrészt e czélból, másrészt, hogy Szabolcsvármeg^ye gazdaközönségét tömörítve lássuk actióba léprti, a felsűtiszavidéki gazdasági egyesület választmánya é hó 13-án tartott ülésében elhatározta, hogy a vármegye gazdaközönségét 1895. évi ápril hó 7-ére, a vármegyeháza nagytermébe gyűlésbe fogja hivni és ott felkérni, hogy a gazdacongressuson minél nagyobb számban megjelenjék, Meghívásunk nemcsak azoknak szól, kik gazdasági egyesületünknek tagjai, hanem mindenkinek, a ki gazda, mindenkinek, a ki helyzetén előnyösen változtatni óhajt. Gazdák! Kérünk, könyörgünk, jöjjetek el a szabolcsmegyei gazdagyűlésre ápril 7-én, inert bizony-bizony néma gyermeknek anyja sem érti a szavát. Egy kis gazda. Válasz Görömbey Péter barátomnak. Kedves barátom ! E lapok szerkesztőjével szemben szavam köt, hogy vele való czikkvállásomat a megkezdett téren tovább uem folytatom. Fölöslegedig. Éás dolog a szerkesztői asztal mellől egy szép eszme, az egységes társadalom eszméje mellett egy vagy több lelkes czikket megereszteni; ós más dolog a mindennapi élet küzdő pontján felszínre vetődő, sokszor' igen' is szögletes mozaikdarabok közölt azt az eszmét megvalósitaui. Ez volt kis polémiánk sarkpontja Da veled szemben, kedves barátom, a lovagiasság parancsolja, s irántadi régibb kelletü, de ma is fennálló őszinte baráti vonzalmam követeli, hogy jó'akaratú helyre igazításodat köszönettel fogadjam, arra k'érvén téged, hogy rátok való hivatkozásomban semmi'czélzatosságot ne keress, se kifogást még azon esetre se, ha a „polgári" helyett „református" volna is a dalárdátok jelzője. Csak egyszerűen hivatkoztam rátok, mert ugy emlékeztem, hogy a közel múltban, tavaly-e vagy harmadéve, az mellékes, dalárdátok valami ünnepélyességet tartott, de leczkéztetést semmi oldalról'seto kapott.