Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1895-03-24 / 12. szám

N T í K V I D É K." Annál inkább is távol volt tőlem minden czélzatosság, mert meg vagyok győződve, hogy vestis non facit monachum. Meg vagyok győződve, hogy ugy az egyik, mint a másik elnevezés alatt egyforma hazafias szellem vezérel benneteket. Semmi egyebet, csak ugyanezt a feltevést várom és követelem én viszont mindenki részéről irányunkban is. Elvárom és megkövetelem, hogy aenki ne vélje, mintha a mi egyesületeink vagy dalárdáink azért, mert a .kath". jelzőt használják, ezzel kebelükből a hazatias érzést és szellemet kizárnák. \ állásosáig és honszerelem igen szépen megférnek egy kebelben. Nem férhet tehát szó ahoz, hogv magyar kath. dalárdáink is leikök lelkéből, szivök legtisztább honfiul érzelméből veszik a hangot, mikor dalolják, hogy: Zengjen a dal lelkesülten A baiáoik szent dala. Zeng,etrk, bogj viMzazenije A bercz üiklaoldala. Zengjen > dal, hogy nevünket 8 a dicaó magyar h»nt Mindig áldái zengje át. Őszinte régi barátod Petrovits Gyula. „Fegyelmi eset a fógynniasiu inban." Dr. Heumaon Ignácz ur e b. lapok hasábjain jónak látta gymnasiata fia fegyelmi Ügyében nyilatkozni a fiu mellett tornatanár, igazgató és tanári kar ellen. Azt a jogát az agyvéd urnák, hogy ezt tehette, kétségbe nem vonjuk, bár abban a véleményben élünk, hogy száz azüló közül kilenczvenkilencz e jogával — nagyon sok oknál fogva — nem él vala. De hát az emberek temperamentum i, felfogása, Ízlése, igazságérzete, talán önhittsége és hiúsága különböző, már pedig a mint tudva van, az emberek elhatározását, tetteit, cse lekvésének rugóit, inditó okait ezen egyéni sajátságok képezik, ezek irányítják. A nyilatkozat modorának, hangjának megválasztásit sziDtén az ügyvéd ur egyénisége legsajátosabb jogkörébe tartozónak jelentjük ki; a hangot, a modort különben is elválaszthatlannak tartván az egyéniség műveltségétől. Ha elismerjük az ügyvéd ur jogát, hogy fia fegyelmi Qgyében nyilatkozhatik; ha coucedáljuk azt, hogy a taniri kar eljárását bírálata tárgyává teheti nemcsak, de a felett, meggyőződése szerint, szűkebb és tágabb körben, sőt hírlap utján is, itélotet mondhat: ugy magunk részéről is ragaszkoduuk azou jogunkhoz, hogy az ügyvéd ur nyilatkozatára néhány megjegyzést tegyünk. A „Nyirvidők"- és a „Kisvárdai Ltpok"-ban megjelent újdonságok által kényszerítve, — hogy e czikkecskék, különösen a Nyirvidékbeu megjelent újdonság megjelenésére az impulsus kitől származott, nem keres lük, pedig megtalálhatnék,.— elmondtuk a fegyelmi eset részleteit s kijelentjük, hogy a tényállásra nézve, as ügyvéd ur nyilatkozatának megjelenése után, azztl szemben a .komunike" kizárólagos hitelességét, hűségét vitatjuk. Ez a döntő körülmény. Azt állítja az ügyvéd ur, hogy fiának esete, illetőleg a taniri kar tulszigoru eljárása, kinos feltűnést, megdöbbenést, felháborodást és megütközést keltett. — Lehet. Az ítéletet tarthatja tülszigorunak az ü

6yvéd ur * nem vonjuk tagadásba Hzt sem, hogy az ügyvéd ur családja és személyzete körében megdöbbt-nést kelthetett: a taniri kar s annak többsége azonban a mint nem cselekedhetik mindenkinek a szája ize szerint, ügy ma ii azt az álláspontot foglalja el fia fegyelmi ügyében, a melyet elfoglalt a fegyelmi eset elbírálásakor, abban a véleményben lévén, hogy tanulót, ki engedelmeskedni nem tud, vagy nem akar, a jórend, a fegyelem s a mi etzel szorosan^Összefügg, a tanulmányi siker és eredmény szempontjából a tanintézet kebelében továbbra is megtűrni nem lehet, nem szabad. Az ügyvéd ur a feltűnésről beszél. A tanári kar meggyőződése szerint az kelthetett volna fel méltán feltűnést, ha az ügyvéd ur fiának fegyelmi ügyében nem ügy ítél, amint ítélt. Mert hiszen vegye tudomásul, hogy nehiny ÓT előtt, egy nem is VIII ik osztályba járó tanulónak — ennek pedig fejlettebb érzékkel kell már biruia a köteles tiszteletről felebbvalóival szemben — épen mert megtagadta ugyancsak a tornatanitóval szemben az engedelmességet, a tanári kar többsége a tanintézetből való eltivolitisit tartotta szükségesnek; s ugyanazon évben egy misik tanuló, mert engedetlen volt, az intézetből kizáratott. Vagy: „Hja paraszt iz mis!?' Tehit alaposan téved az ügyvéd ur, mikor fia esetét úgy tünteti fel, mintha az csak arra való lett volna, hogy a taniri kar megrendült tekintélyének és az elharapódzott fegyelmetlenség tovább terjedésének meggitlisául, például szolgiljoü. De téved akkor is, a mikor azt hisii, hogy az elrettuutési theoria első izbeni gyakorlati alkalmszásinil az ő fii szemeitett volna ki bűnbakul. Az ily nemű feltevések hatásra szá mithatnak, de alapjukban véve merő valótlanságok. Az egészséges, józan jog- és igatságérzet tehát, a taniri kar meggyőződése szerint, akkor háborodhatott volna fel, ha a tanirtestestűlet kétféle mértékkel mér hasonló esetek elbirilisinil. Hogy a fentebbi esetekben általunk is sajnálatraméltón érdekelt opákat fájdalmasan érte fiók fegyelmi esete és a taniri kar ítélete, az magitól értetik, van róla tudomisunk ; de ezek a tiszteletre méltó apák a fa tumban megnyugodtak; nem állították fiokat, a tanulót tanárival szembe és elhallgattak. Hogy az ügyvéd urat szintén kellemetlenül érinthette fiának hasouló esete és az egyenlő ítélet, azt szintén természetesnek találjuk. Hogy azonban ön mint apa hirlapílag mutatja be magát fia prókátorának, ez az ügyvéd urnák nem korlátozható privit joga, passiója, de mindeuesetre másodrendű körülmény. A tanári karnak ez eljtrásra nincs is más meg jegyzése, minthogy a honoráriumot, melylyel esetleg — ne adja Isten — fia fogja megtisztelni a jelen esetben érdekében kifejtett védelemért, keserveseu ue kelljen zsebre dugnia. Az ügyvéd ur nem mondjuk gyenge, de gyengéd apaként az első osztálytól kezdve jelesrendü, kifogástalan viseletű, első izben vétkező tanulónak mondja fiát. Kijelentjük ez állitásokal szemben, hogy fia a 8 óv lefolyása alatt csak egy izben, a IV-ik osztályban érdemelt jelesrendü bizonyítványt. Jó — középrendü tanuló volt. Hogy kifogástalan magaviseletű is lett volna, azt nem hiszszűk, hogy a fia maga is állítaná; sót ellenkezőleg, azt hiszszük, hogy ó maga fog tanúskodni a tanárok mellett, az ügyvéd úrral szemben, mikor ezek egyike vagy másika azt fogja állítani, hogy bizony gyakran kellett őt helytelen viselkedése miatt meginteni, rendre utasítani. Hogy az ilyen esetekről jegyzőkönyveket nein vesznek fel a tanárok és hogy ezek a nem létező jegyzőkönyvek — a mennyiben azok fiára vonatkoznak, az ügyvéd űrnak nem kézbesittettek, ez eljárás abban leli magyarázatát, mert ezeknek eszközlésére egy vizsgáló bizottságnak szervezése és egy nagyszabású irodai személyzetnek alkalmazása válnék szükségessé, az pedig még az állaaii subventióból sem telik. Az ügyvéd űr ügyvédi védő-iratában felemlíti a rajztanár ellen, a VlI-dik osztály tanulói részéről, a mult iskolai évben alkalmazott strike-ot, s azt állítja, hogy e strike-ból a fia terhére imputált súlyosbitó körülmény csak rá lett fogva, hogy az légből kapott falsum; és hogy a fegyelmi bizottság eljárása felületes, mert a döntő és sülyosbitó okokat vakon elfogadta. E strike-ról s fia szerepléséről abban tévesen van informálva az ügyvéd úr. Nem volt fii oly ártatlan e strike ben, mint talán több tanulótársa, vagy a mint azt az ügyvéd úr hiszi. Hogy mennyire nem, hát szíveskedjék tudomásul venni, hogy fiának több tanulótársa, elolvasván az ügyvéd úrnak a „Nyirvidék"-ben nyilvánosságra hozott védelmét, igazságszeretetők által indíttatva, — alaposan ismerik a ténykörülményeket, — e lapok utján akartak fellépni volt tanulótársuk ellen s be akarták őt mutatni azon szerepben, melyet fia a tanulók ezen mozgalmában játszott. Magától értetik, higy igazgató tudomást, szerezvén a tanulók ezen mozgalmáról, legszigorúbban megtiltotta, hogy bárki is a tanulók közül e polémiába avatkozzék s vádlóképpen lépjen fel most már volt tanulótársuk ellen. Igazgatónak különben volt alkalma a strike-ről személyesen beszélni az ügyvéd úrral s elmondani azt, hogy mily okok birták őt arra, hogy ez ügyben rendszeres fegyelmi eljárást ne tartson; s fiának osztálytanára hasonlóan két ízben tárgyalt ez ügyben az ügyvéd úrral. Abból azonban, hogy reudszeres fegyelmi vizsgálat nem tartatott, egyáltalán nem következik az, hogy a tanári kar nem birt volna tudomással a mozgalom intézőiről, és nein következik az sem, hogy hi egy egész osztály általánosságban figyelmeztetik — a mint hogy figyelmeztetve is lett — az ilynemű kihágások káros következményeire, hogy e figyelmeztetés ne vonatkozzék egyikére azou tanulóknak, a ki e kihágás elkövetésében nem volt éppen statiszta. E strike-ot a tanártestület, illetőleg fegyelmi bizottság — a mennyiben az szóvá tétetett — nem tarthatta a fegyelmi ügy elbírálásánál enyhítő körülménynek. Dr. Heutnan Iguácz úr jónak látja fia fegyelmi esete elbírálásánál a maga és fia zsidó voltára czélozni s antisemitikus tendentiákat feltételezni a tanári karról. Kijelentjük, hogy nagy tapintatlanság, nem, önhittség kell ahhoz, ha az ügyvéd úr azt hiszi, hogy fia fegyelmi esetét zsidókérdéssé fújhatja fel; az elfogultságnak nagy mértéke pedig ahhoz, ha azt reméli, hogy a józan zsidó közönség, a tanárok eljárásában autisze mita tendentiákat lát. Ez insinuatiót határozottan viszszautasitjuk. Az ügyvéd úr, miután konstatálta, hogy a főgymnasium állami subventióban részesül, citegorice kijelenti, hogy ráfér a subventio nem csak anyagi tekintetben. Hogy állami subventióban részesül iskolánk, tény; hogy a subventio ráfér-e más tekintetben, — az lehetséges, nincs kizárva; sőt mi magunk mondjuk, hogy néha kívánatos ; mert például szüksége van a tanári karnak a subventíöra a nagy közönség részéről azon küzdelemben, melyet megvívni kénytelen oly apák és fiukkal szemben, kik egymást múlják felül az elbizakodott támadásban. Hogy az ügyvéd úr is más véleményben volt az alatt a 12—15 év alatt, mig a tanárok leányait és fiat tanították s e meggyőződésének, ha jól emlékszünk, nyilvánosan is kifejezést adott; és hogy most, de csak most, fiának megbüntetése után hirtelen, jut más meg győződősre a tanárok személyét, képességeit illetőleg: ez lehet a tanárokra nézve fátum, az ügyvéd úr részéről pedig az elismerésnek és hálakifejezésének egy kü lönleges megnyilatkozása, de minden esetre, immár harmadrendű körülmény. Még egyet. A nem anyagi subventíöra utalt tanári kar egyet tanult az ügyvéd űr mostani szerepléséből. Beszámolunk tapasztalatunkról: lehet valaki eszes ember, hires, ügyes fiskális, de mint apinak — nekünk ugy tetszik — inkább szüksége lehet ama bizonyos subven tióra, melyre az ügyvéd úr oly melegen — különben elég szerénységgel — utalja a fógymnasiumot. Nyíregyháza, 1895. márczius bó 21. A fogymnasium tanári kara nevében Martlnyl József fógymn. igazgató. * * » Tekintetes Szerkesztő úr! Szíveskedjék, kérem, b. lapjának legközelebb megjelenő számában alábbi nyilatkozatomat felvenni. Néhány szó az igazság érdekében. Dr. Heuman Ignácz ura .Nyirvidők" f. évi Il-ik számában „Fegyelmi eset a főgymnasiumban" czimü czikkében az elkeseredett apa fájdalmával válaszol azon közleményre, melyet a fögymnasium igazgatója H. ur szerint ,a megrendült tanári tekinytcly helyreállítása," valóban pedig nagy zajt csapott fegyelmi eset igaz világításba való helyezése czéljából közölt. II. ügyvéd úr elkeseredésében birói,magas hangot használ s olyan kifejezésekre is ragadtatja magát felháborodásában, melyeket tőle, mint jogásztól és eddigi tapasztalatom szerint a terhes pályán működő tanügyi munkásokat tisztelő művelt embertől nem vártam, nem reméltem; meg nem érdemlettem, de el sem fogadok. Az egész tantestületet érintő s annak tekintélyét a nyilvánosság előtt csorbítani akaró s a főgymnasiumi ifjúság szellemére ?em épületesen ható czikkóre általában felelni nem feladatom; csupán az ellenem — mint a tornakör elnöke ellen — emelt méltatlan ós igazságtalan vádjára válaszolok. Egyebek köiött ezeket mondja: .Pedig — ugylátszik — szavazatukkal (t. i. a tornakor tagjai) csak az elnöklő tanár akaratát emelhetik érvényre, a ki azt a vakmerőséget, hogy az esetben a verdikt nem az ő akarata szerint ütött ki, azzal torolta meg, hogy a kör elnökségéről leköszönt s fiamat tauári szék elé idéztette.' Ezzel szemben kijelentem, hogy én az ifjúságot szabad véleménye nyilvánításában sohasem gátoltam

1 nem csúszómászó, ravasz, szolgalelkü, hauem önálló, becsületes, igazságszerető, ós munkás hazafi ikat akarok nevelni azokból, kiknek vezetésére és nevelésére rendelt hivatásom és kötelez állásom. A törvény tiszteletét azonban követelem magamtól, épen ugy, mint tanítványaimtól. Ettől senki fia kedveért el nem térek, ebben van az ón erősségem. — Nekem ott nincsen „akaratom" a hol törvény vagy mondjuk társulati „alapszabály

1

1 szavai és szelleme rendelkeznek eljárásom felett — szabják meg ennek irányát ős határait. Nekem, mint a tornakör elnökének, állásom tette kötelességemmé, hogy ez ügyet elóször a társulat gyűlésén intéztessem el; alkotmányosan, minden pressió nélkül hivtam fel &z ifjúságot nyilatkozatra. Teljesen függetlenül nyilatkozó társai H. úr fiát az alapszabályok ellen súlyos vétséget elkövető bűnösnek declarálták csaknem egyhangúlag; hogy mindennek daczára ki nem zárták kebelükből, azt epen az én pártatlan és pressió uélkűli eljárásomnak tessék terhére jegyezni, a ki egyetlen szóval sem kísérlettem meg a Jó pajtások és ceimborák" közt fennálló békét megbontani. Legyen meggyőződve róla H. ügyvéd úr, hogy épen nem nagy fáradságomba került volna állítólagos akaratomat a körrel keresztül vit?tni. — De ezt cselekedni tiltották elveim és itteni hatásköröm alapos ismerete. — Kötelességem vólt továbbá a tornakör gyűlésének jegyzőkönyvét az intézet fejének, az igazgatónak benyújtani; ez a rend; de fiát, szédes elő állítani nem az én hatáskörömhöz tartozott. — Ezt ismét megtenni kötelessége volt az intézet igazgatójának. Hogy H. ügyvéd urnák uem tetszik az én eljárásom, ez lehet az ő privát véleménye, én viszont érzem ős tudom, hogy helyesen cselekedtem. A közpályán működő egyének tettei felett kiki alkothat magának olyan véleményt, a minőt akar „quot capita, tot sensus"; de mert megtorlásnak bélyegzi azt, ami igaz néven nevezve „kötelességteljesítés", ezt elviselni nem tudom. A megtorlásnak magva a bossm. A bosszú mindeu megjelenésebeu uemteleu, kárhoztatandó megnyilatkozása a léleknek. Szigorúan bírálom magamat 8 ugy találom, hogy ez az ocsmány érzelem lelkemben soha sem fért meg, ezt nem ösmerem. Tessék megkérdezni tanítványaim nagy számát, kiket 21 évi működésem alatt neveltem, oktattam; ezek már nincsenek az intézettel s igy velem sem összeköttetésben, szabadon beszélhetnek. De kérdezze meg H. ügyvéd ur épen azt a fiát, akinek hibája miatt állunk e helyen szemben egymással, a kivel elég bajom volt tanóráimon — nemcsak a jelenlegi tornatanárnak — nyugtalan, uagyon is eretyes eibauást kivanO viselkedése miatt, vájjon a „szelíd" ős Javítást czélzó" eljárásnál követtem-e vele szeuiöen egyéb fellépést ? Hiszem, tudom — mert olyan ifjúnak ismertem őt, minden hibája mellet is, hogy van benne annyi bátorság, miszerint az elkeseredett apa sértő nyilatkozatával szemben is megfogja mondani az igazat. Azt hiszem, elég illetékes és H. ügyved úrhoz a legközelebb álló tanura hivatkozom, kinek már épen ez okból inkább atyja mellett, semmint az általa „megtorlással" vádolt tauár mellett kellene nyilatkoznia. Nem félek ítéletétől. H. ügyvéd úr fia eljárásom helyessége felől hogy mennyire át vau hatva, bizonyítja az. hogy midőn az intézettől megvált, házamnál megjelent és könnybelábadt szemekkel köszönte meg iránta tanúsított türelmemet és atyai jó indulatomat. Igy búcsúzott el az az ifjú, aki ellen én — az apa szerint — megtorlást használtam. ítéljen az elfogulatlan t. közönség. Különben a „megtorlás" szót visszautasítom! Nyiregyházán, 1895. márczius 17-én. Leffler Sámuel, fógymn. tanár, mint a tornakör elnöke. * * • Dr. Heuman Ignicz ügyvéd urnák a „Nyirvidék" márczius 17-iki számában közölt czikke reám vonatkozó szavaira tartozom a következő válaszszal: Az ügyvéd ur rosszul értesült tudósítókat tart mert czikke ugy fiával szemben tanúsított eljárásomat, mint tanulmányaim fokát és képzettségemet illetőleg is telve van valótlanságokkal. Az előbbire a választ máshol találja meg. Az utóbbira nézve álljanak itt következő megjegyzéseim : Ügyvédi diplomám nincs Ez igaz. Én sajnálom, hogy nincsen. De hát „non omnia possumus omnes". Van azonban ének- és torna tauári oklevelem. S ezeknek birtokában kifejtett működésemben őp oly jogosan óhajtom használni a rőszemre biztosított összes előnyöket és ép oly elismerést kívánok jogkörömben, miDt a minő figyelmet és tiszteletet Ön kíván magának, midőn a tárgyaló terembe lépve, védenczeinek ügyében óhajt eljárni. Engem képzettségem ős a törvény a magam működési körében ép ügy önálló hatáskörrel ruház fel, mint a minő önálló, habár más irányú is az Öa hatásköre midőn védői functioit teljesiti. Csak mosolyogni tudok tehát azon — lássa be Ön is, igen tisztelt ügyvéd úr — szánalmas erőlködésen, hogy velem az Öa szerint mindössze VI. osztályt végzett tanárral szemben a fölény magaslatán állítja oda az ön VIII-ik osztályba járó fiát. Hát Ön ügyvéd úr ne tudná, hogy a birtokomban levő diplomák megszerzésére a gymnasiumi előtanulmányoknál valamivel több