Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-11 / 10. szám

XV. évfolyam, 10, szám. Nyíregyháza, 1894 márczius 11, VEGYES TARTALMÚ HETI LAP. SZABOLCSVARMEÖYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. iVIegjelenih: hetenliint egyszer, vasárnapon. Elölizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre 4 forint. Fél évre 2 „ Negyed évre 1 „ A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzelt, megrendelések lap szétküldése tárgyában leendő lamlások Jóba Ele I, könyvnyomdájához iskola-utcza 8. Hirdetési dijak: a A lap szellemi részét képező küldemények, 7 • a szerkesztő czime alatt kéretnek bekiildetni. ... , kiadó - tulajdonos M ^ ^'l í«Vr" (Jáuó^ky ház) intézendők. szám Kincstári bélyegdi] fejében, minden egyes hirA kéziratok csak világos kívánatra s az detés után 30 kr. fizettetik. illető költségére küldetnek vissza. A nyilt-tárl közlemények dija soronkint S0 kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalbau (II. kerület iskola-uteza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten, Haaseustein ós Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten

, valamiut Németország és Sveicz fővárosaiban is Dorn & Coinp. által Hamburgban. 118. Fi. 1894. Hivatalos közlemények, Szabolcsvárinegye főispánjától. Pályázati hirdetmény. A felügyeletem alatt álló Szabolcsvármegye törvényhatóságánál rendszeresített s a kisvárdai járási főszolgabírói hivatalhoz beosztott irnok elhilílozása folytán megüresedett, s évi 50) frt fizetés és liO frt lakpénzzel javadalmazott Írnoki állásra ezennel pályázatot nyito'c, s a pályízni kívánókat felhívó n, hogy a törvényes minősitvényüket igazoló oim ínyokkal felszerelt pályázati kérvényüket hozzám folyó év márczius hó 25-ikéíg mint záros határidőig nyújtsák be. Nyíregyházán, 1894. február hó 23-án. Kállay András, főispán. 3076. K. 1894. Szabolcsvármegye alispánjától. A községek elöljáróinak. Közeledvén azon időpont, melyre a 81/837. Bgy. szám alatt alkotott szabályrendelet 43. §-a értelmében az előző évi községi számadást a törvényhatósághoz beterjeszteni kell: felhívom az elöljáróságot, miszerint az 1893-dik évre vonatkozó számadás összeállítása, s a község képviselő testülete által leendő felülvizsgálása iránt haladék nélkül intézkedjék, s azt a számvevői hivatalhoz — tekintettel arra, hogy az 1892-dik évi számadások a f. évi február havában voltak kiküldhetők, a f. évi ápril hó 15-ig annál is inkább terjeszsze, mert azon községi elöljárók ellen, kik a számadást ezen meghosszabbított határidőre sem mutatják be, a vizsgálatot elrendelni fogom. Nyíregyháza, 1894. márczius 9. Miklós László, kir. tanácsos, alispán. Szabolcsvármegye alispánjától. A járási főszolgabiráknak Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Szepes vármegye alispánjának ' 13529/893. szám alatt kelt megkeresését szabályszerű nyomozás s esetleges intézkedés végett másolatban oly felhívással közlóm, hogy eredmény esetén arról Nyíregyháza város polgár„A NYIimDEK TÁRCZAJA* Női szerepek az élet színpadán. (Irta s a nagykállói kaszinó-egylet legutóbbi estélyén felolvista • Farkas Lajos ref. s.-lelkész.) (Folytatás.) „A művelt női kedély ama fűszeres lehellete — mint Tompa mondja, — kedvet, mosolyt s életet áraszt szerteszét, mint verőfény, világit és melegít, de nem vakitnak, nem égetnek sugarai*. —S a mily áldásos a müveit női kedély, a mily nemesítő s erkölcsileg jobbító hatása van a gyöngéd lelkű s emelkedett szellemű nővel való társalgásnak, — épp oly szánandó, sőt visszataszító jelenség egy szűk látkörü s mogorva lelkű gőgős nő. Az ilyen valóban nem más, mint saját nemé nek ellentéte, toriképe; környezetében ridegség, mogorvaság ós duzzogás tanyáznak szüntelen; nem csuda, ha az ily lelkületü nőkre már maga bölcs Salamon is azt a bókot mondotta, hogy „a mord kedvű asszony alatt még a föld is megindul." És ha bölcs Salamon szerint az ily környezetben még a föld is megindul, hát a szegény férjek! — ugyan hogyne indulhatnának meg . . . (Eit azonban csak a t. férfiaknak mondottam — ugy négyszem közt . . .) De azt már fenhangon hirdethetem, hogy a mily áldásos a müveit női kedély az egyesekre, éppen olyan az a társaságokra nézve is. Itt a nők valóban az élet fűszerei. Náluk nélkül még a társas összejövetelek is egyhangúakká s izletlenekké lesznek; mert vagy csendes ásitozássá, vagy lármás orgiákká fajulnak el. Egy nő jelenléte azonban mindig uralui szokta a helyzetet; szelleme élénkké, kedélye vonzóvá, nyájas modora megnyerővé teszi a társalgást; s {ilyenkor az egésznek menetét bizonyos tisztesség, csin és intelligentia jellemzi, melyből minden erősebb, sértőbb, vagy épen triviális kifejezesek határozottan száműzve vaunak. . . . íme a nők, mint az illemuek és tisztességnek legjobb tanárai . . . mestere közvetlenül, a községek elöljárói pedig illetékes járási főszolgabiráik utján hozzám jelentést tegyen ik. Nyíregyháza 1894. február 15. Miklós László, kir. tanácsos, alispan. (Másolat.) Szepesvármegye alispánjától. 13524./893. szám. Valamennyi törvényhatóságnak é3 törvényhatósági joggal felruházott város polgármssterének. Egy magát Gölniczbányai illetőségű és Mauricz Mihíly nevü napszámosnak vallott egyén illetősége (ki a mult év III. negyedében az Ungvári közkórházban ápoltatott) lévén kipuhatolandó. Van szerencsém tehit a tekintetes társhatóságot megkeresni, hogy nevezettet hitósága területén köröztetni, feltalálása esetén kihallgattatni s enjem az eredményről mielőbb érleiiteni szíveskedjék. - Lőcsén, 1894. január hó 30-án. Raisz, alispán A varangyé közegé ^ségiijye. Miután a Nyirvidék pajtikával nem foglalkozik, bírmeniyire is neiezeu essék, minden politikai színezést vagy megkerülést is eluullhui — e nélkül kívánjuk jelezni azo.i felad ttok egyikét, a melyek a vármegye mai feladatát képezik s melyek teljesítésénél a közigazgatási és kulturális fó-fj érdekek szerepelnek. Egy futó visszatekintés a múltba arra tanít, hogy a vármegyei Intézmény kezdete a honfoglalásig vezethető vissza, s hogy ez intézmény 15bb id Díszei-Ó átalakuláson meut keresztül s a mii fejleményében és képződésében ide s tova 1000 éves múlttal bir. Mindenesetre a világtörténelem leggenialisabb alkotásai közzé tartozik, s egyaránt tanúskodik a honfoglalók, első királyo'c, valamint a nemzet bölcsessége és politika érettségiről, hogy azt megteremteni, a változó viszonyokhoz alkalmazni, a korszelemmel fejleszteni képesek voltak. Mert mig az első megyei szervezés a várreudszeren, a hadászati érdekeken alapult, később a nípjsség szaporjd tsa, az állandósulttelepedési viszonyokkifejlődése folytán a A nőknek minden szépre, jóra fogékony kedélyé bői önként következik, hogy ók egyszersmind az idalistikus eszméknek és tőrekvésekuek is a legjobb apostolai. Es ha valamikor, ugy bizonyára ma van az emberi társadalomnak az ily apostolokra a legnagyobb szüksége. Hiszen ma az örökszépségnek ós fenségesnek alig vannak már hivei. Az emberi társadalmat az önzés és közöny bilincsei szorítják a fö'dhöz; a lelkek nehezen emelkednek már az ideális eszmék szférájába, mert az anyagiság érdekei óloumlyként nehezednek szárnyaikra. Ma igazán elmondhatjuk Arauy János szavaival, hogy: • Közönyös a világ ... az ember Öjzö, t'alékony húsdarab, Mikép a hernyó telhetetlen, Mindég elóre néz . . . s harap. S hl eltöpört egy ivadékot Ama vén kertész, a halai, Mas kél megint, ha nem rosszabb, de Nem is jobb a tavalyinál. Ily viszonyok között kire várna a legszebb hivatás, miut a nőkre. Öaökie t. hölgyeim, kiknek ideális lelkökbeu minden szépuek és nemesnek magva termékeny talajra talál. Önökre vár a hivatás, hogy az emberiségnek az önzés ós közöny jégkérgével borított lelkületét fölmeleugessék s minden eszméuyi czél iránt fogékonyuyá tegyék. A tudomány, irodalom és szépmüvészetek lelket nemesítő művei, az emberiség boldogitását czélzó eszmék és intézméuyek, szóval mindaz, mi az emberi lelket e föld göröngyei közül ég felé emelni hivatott: az mind kérő szemekkel tekint öuökre, mind számit uemes támogatásukra. És én hiszem, sőt határozottan tudom, hogy önök megértik e kérő szózatokat: — hiszen női szivet a minden szépnek és nemesnek szeretete nélkül képzelni sem tudok. Nem hivatkozom azért a Lórántfy Zsuzsáuuáuak és Páloczi Horváth Máriák dicső példáira; nem említem fel, hogy a uagy világ minden részében — s igy magyar hazánkban is — ezrekre megy azon nemes czélu intézméuyek ós társulatok száma, melyek a minden szépre és jóra fogékony női sziv nemes lelkesedósének köszöuik eredetüket és megye nemcsak a hadászat, de az iguságszolgütatás, közi gaz ^ itá si teeniík köspntji és végrehajtó közegévé is lett, — idők multávil a hidiszat elvoaatváu jöttek uj feladatok, s a megye követei által törvínyt hízott, az>k felett őrköló.t, és azokat végrehíjtotti alkotott rendeleteket és igazgatott függetlenü

1. A nem'.eti ujjí ébrjdis uj eszmíkkel uj viszonyokat teremtett; a törvényhjzókat mvr nem a megye, liuiem a neuuet küldi fd; a kiváltságos osztály előjoglirol leniud, minden ember teljes jogú ember, és törvény előtt egyenlőnek lesz nyilvánítva; az igazság, ez előtt is egy lehetett, de a jogszolgáltatás mídja mindenkivel szemben az ogesz országbau egyenlő és ugyanazon formibau kell, hogy kifejezést nyerjen; a régi form i az avult eszközök, az ó divatú békók lehullottak, a törvénykezés kimegy a m;gye kéziből, és a független bíró, a király nevében szolgáltatja az igazságot. A vármígye, a n;mzet, az ujjitást halidísuak veszi, és örömmel figadja, mert tuija és megérti az idők szellemit, Ingy a gőzzel és villámául haladó kor igényeinek ezen iráuybvi többé mír uem felelhet meg, — de nyomban keres és talál is a közigazgatásnak s«les midrébei ezer uj ágit, a melyet kifejleszteni hivatásának ismer fel, s mi a megyének több a dolga, mint valaha, s az ezer irányú közigazgatási teendő fokozottabb mérvben veszi igénybe idejét, előtanulmányait és tapasztalatait, mint bármikor ezelőtt. Az egyes közigazgatási feladatok egyike-mísikára rátérünk alkalmilag, ez időszerint csupíu a közegészségügyi érdekekről kívánunk pír megjegyzést tenni. Ugy látszik, Ingy a mint halad a kor és fejlődnek a viszonyok, az emberiség ellensége is folyton szap íródik, a régi pusztító ragályok dulnik virágzásukat. Nam emlegetem mindezeket részletenként, hiszen városunkban is él egy emlék, mely a nagykállói hölgyek nemes lelkének és áldozatra kész buzgalmának ékesen szóló tanúbizonysága. S hogy ez emlék alatt városunk u. n. „nőegyletét" s az általa alapított s ez idő szerint fentartott kisdedóvodát értem, talán mondanom sem kell . . . ... És midőn ezekről dicsérettel emlékezem meg egy sötét szinü felhő tűnik fel gondolataim láthatárán. — De talán nem is felhő az? mely áldásos esőcsepjeivel életet és virulást idéz elő . . . Ugy tetszik nekem, mintha ama felhő temetési fáklyák szomorú füstje volna, mely ott emelkedik kint a temetőben egy sirban fekvő, koporsó körül. A sir még niuci elhantolva . . . talán nincsenek már sírásói sem! . . . Éi borongó lélekkel állok meg az omladozó sirüreg felett s merenge olvasom a koporsó fakult iratát . . . S a név, mit az omladványok közül kiolvashatók, egy régi jó ismerős neve. Itt élt, itt működött e városbau, — s működése áldásos vala. Hivó szavára gyakran összegyűltek a szépre, jóra fogékony lelkek; társadilmunkbi életet, elevenséget öntött; tréfáival ugy, mint panaszaival tettre, lelkesedésre sarkalt; s az élvezetes órákat jótékonyságával koronázta meg. . . . Taláu kíváncsiak önök e szépmultu névre? . . . Megmondom ... Az elhintolatlan sir koporsóján ón ezeket a szavakat betűztem ki : itt nyugszik a „nagykállói műkedvelő társulat." ... * * * De el e szomorú képpel; . . . feladatom más terekre szólít, hol a nemes nói lélek áldásos müveit szemlélhetem. Egy gyászos mező tárul fel ismét lelki szemeim előtt, raj'a az inség és nyomor kétségbeesett alakjait látom. Sírók jajjii, éhezők segélykiáltásai, szerencsétlenek tompa nyögései fájdalmas hármóniába olvadnak össze a tér felett. S e hangok hallatára — mintha Istentől volna küldve — egy fönséges lény jelenik meg e gyászos térekeu. Szivében őszinte részvét, szemeiben a jóság biztató sugára s gyönge kezeiben egy csodálatos Mai számunkhoz egy iv melléklet van csatolva.