Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-11 / 10. szám

NTIBVIDÉ K." ma is, sőt mintha a kultura, az emberi szervezet és az ember anyagának ellensége lenne, támadnak uj, eddig ismeretlen kórok és betegségek, a melyek, mint a mult századok alatt pusztítják a gyermekeket, felnőtteket egyaránt, — és a mennyiben a közlekedési eszközök mesés szaporodása által a helyhez kötöttség megszűnt, az érintkezés a legtávolabb vidékekkel és országokkal folytonos és állandó, a járványok már nem is egyes helyeken, de egész országokban egyszerre lépiek fel, egyszerre pusztítanak sok helyen, borzasztó nyomo kat hagynak hátra, és a régi fekete halál, himlő, egy csekély részét vitte el annak, a mit a mai diphteritis és cholera egy-egy irtó utja alatt letarol. És mindezekkel szemben, a modern megyei közigazgatás oda állítja a f jlődő közegészségügy harczosait. — Közegészségügy! — Ezen tagozat a régi szervezetben aligha forult elő, ezt a humanizmus, a miveltség, a haladó korszellem hozta létre, — hatóság ez, mely terjedelmiben maga a gondviselés akar lenni, a mely a ragadványos betegségeket felkeresi, megfigyeli, és ellentáll; határt és gátat állit fel, óvrendszabátyokat javasol, figyelmeztet, mit kell elkövetnünk, utasit, hogy kell védekeznünk; segélyt nyújt, ha a kór meglepett, óv és ápol. Akár az édes anya, — szóval a mi legfőbb és legdrágább egyéni érdekünket, az egészsé get mindig és mindenütt mogőrzeni és megóvni a feladata. Az uj kor egyik vívmánya, hogy az egyes egyén személyi jogai a szó teljes értelmében respektáltalak, de mellette a legnagyobb ellentét, hogy egy-egy nemzet már csak lakossága milliói u

lán becsültetik és vétetik számba; a művelődési viszonyok is azon térképet állítják elénk, hogy hol több lakos van egy négyszögű mértföldön, ott magasabb az értelmiség; a gazdasági és kereskedelmi viszonyok tanulmányozása is arra vezet, hogy a hol több a lakos, ott még az általános anyagi gazdagodás is előbbre haladt és magasabb színvonalon áll; de magasabb színvonalon áll még a közegészség is, mert kisebb a halandóság, vagy is a közegészségügy nem csupáu a legnemesebb, de legvitálisabb érdekeinket is szolgálja, mert államiságunk összes tényezőit istápolja. A közegészségügy a tér, a melyen a mai megye irányt jelez, és utat törhet magáuak, és itt vívhatja ki áldásos működése ezrek és milliók, mindnyájunk elismerését A légió, a mely sem karddal, sem puskával kezébeu, de tudománynyal agyában, igazi ember szeretettel szivében, a halált megvetve . bátran keresi és kutatja a veszélyt, megyénk orvosaiból áll, kik a dr. Jósa András vármegyei főorvos kitüntetése alkalmából rendeznek ünnepélyt városunkban. Üdvözöljük őket vezetőjükkel élükön, a mindnyájunk által táplált bizalom és tisztelet érzetével, kívánva, hogy nehéz pályájukon a legközelebbi vésznél az elérthez hasonló sikerek koronázzák^önfeláldozó működésüket. Védekezés a difteritisz ellen. Dr. Schwarcz Adolf nyírbátori körorvos a várme gyei főorvosnak lapunkban már közölt felhívására a következőkben foglalta össze véleményét a difteritisz ellen való védekezés ügyében. gyógyszer, mely minden fájdalomnak, minden panasznak gyógyító balzsama. És ki ez a csodálatos lény? . . . E'. a nő. — Igen, — a nő a szerencsétlenek védangyala. Észre veszi ó a rejtett könnyeket, megérti a hallgató ajk panaszát s nemes szive édes sürgetésével siet a segedelemre. Nem zaklatja faggató kérdéseivel a szerencsétlent, ki reszketve nyújtja feléje Ínséggel s nyomorral küzdő kezét; előtte csak a nyomornak képe leng, melyet gyógyítani uemes szive sugallata szerint siet. Ki tudna ugy ápolni, oly óvatosan sebet kötözni; a bánatba merült lélekhez ki volna képes oly gyöngéd tapintattal hozzá fórkőzni; ki tud oly őszintén vigasztalni s a szeretet melegével könnyeket szárítani, mint a uő. . . . Ha boldog vagy, közöld a nővel s nézd mennyire tudja növelni boldogságod értékét őszinte örömével ! . . . Boldogtalan vagy? panaszold el a nőnek s meglá d mily igazán osztozik fájdalmadban. Biztató szavtra felüdül csüggedő lelked; nyájas mosolya elűzi a bánat sö tét borúit homlokodról . . . Talán ilyenkor zendülhetett meg Tompa lantján e dal: Óh, hölgyem I éltem szép napja te 1 Mosolygásod szelíd sugáritól A b4nat is ragyog — B könnyűiben Remény, enyhület ssivírvinya gyul. Valóban a nő a társadalom terén való szerepeiben talán sehol sem nagyobb, soha sem magasztosabb, mint akkor, midőn a jótétei és könyörület sugározzák be nemes homlokát. A történelem nem egy magasztos példát említ föl, melyekben a nő, mint a jótékonyság nemtője s a nyomornak enyhítője, örökre emlékezetessé tette nevét. Nem száudékszom e dicső neveket miud eisoro'ni, hiszeu ez a névsor igen hosszú volna. Nem említem fel, hogy az első kórházak alapítását a nőknek tulajdonítja a történelem; elhallgatom azt is, hogy napjaiukban is mily áldásos a betegre nézve a gyöngéd női ápolás ; — de egy-két dicső példát még sem hallgathatok el. Tekintetes főorvos ur! A tudomány, a mennyire a haladás megengedte a járványos betegségek megakadályozására iráuyuló eljárást egész concreten tárgyalja. Feltételezem tehát, hogy a ek. főorvos ur, csakis arra nézve akaijt szerény véleményemet meghallgatni, hogy lehetne ezen eljírást speciaíiter a mi viszonyainkhoz alkalmazni. Síjnálattal kell azouban kijelentenem, hogy évek óta a nép körében mozogva és annak kul turális viszonyait ismerve, ezeu irányban nagyon pessi mikus nézeteim vannak. Ha látja az ember, hogy a falusi nép a közegész ségügyi intézkedések irányában milyen iudoleus és fata listikus, ugy a közegészségügyi kormányzati viszonyok között teljesen le kell mondani azon reménytől, hogy a járványos betegségek elleni intézkedések keresztül vihetők legyenek. Mit kívánjon az ember olyan néptől, a mely az élet legdrágább kincse, a gyermek iránt is oly óriási közönynyel viseltetik. Hiszen ezen indoleutiiuak tulaj donitható, hogy a uép gyermeke egészségével mit sem törődve, ezek közt olyan nagy a halandóság. Nézzük a dolgot pl. saját körömben. Minden évben midőn Pilis községben himlőt ojtok, örvend a lelkem, ha azokat a szép, egészséges, piros pozsgis gyermekeket látom. Oly szépen vannak kifijlődvs, hogy ezeu tekintetben az ország bármely vidékével bátran merném párhuzamba állítani. Ezen kedvező állapot csak addig tart, mig a gyermek az aDya tejét szívja és mig a gyermek sirása az anyát kötelességére figyelmezteti. Miután a gyermek elválasztatik, az anya keveset törődik vele, Munkára tnegy, gyermekét otthon hagyja ós este, ha az éhező kisdedhez visszatér, annak gyomrát mindenféle időszerüetlen táplálékkal megterheli. A gyermek eleinte mindenféle táplálkozási zava tokban szenved, lesoványodik s végre belhurut áldozatává lesz, mely országuukbau a leguagyobb halálozási irányt mutatja fel. A tek. főorvos ur átiratábau Szabolcs megyében a zsidóknál találja fel a legkisebb halálozási arányt és •zt az „egészségügyek és a vallás együttes tanításának" tulajdonítja. Nekem ezeu tekintetben teljesen mis nézetem van. V műveletlen zsidó társadalmilag egy uiveauu áll a pa raszttal, sőt a paraszt lakísa a közegészségügyi köve elméuyekoek jobban megfelel, és a ptraszt jobbau is áplál.íozik, mint a szegény zsidó. Azou elvek ós nóze ek, melyeket a zsidó tudósok közegészségügyi tekintetben vallottak, teljesen elavultak s a mai viszonyokra uem alkalmazhatók. Azonban a zsidó ember gyermeke iránt való szeretetében sokkal magasabbau áll a parasztnál ós a legnagyobb nyomorban is gyermekét dédelgeti. Vilóságos pantk fogja el, ha gyermeke megbetegszik, sir ós zaklatja az orvost, ha egy uem segít gyeruiekóu, felkeres őbbet és görcsösen ragaszkodik gyermeke megmenté-éhez. És mit tesz ezzel szemben a paraszt? Közönyösen nézi gyermeke betegségét és mindig azon Ízetlen (ijelentóssel uyu'jtatji meg lelkiismeretét, hogy a „halál ellen nincs orvosság." Ha a gyermek állapota azután oly roszra fordul, hogy még a laikus szem is előre látja a Közelgő halált, akkor aztán — és rendesen az éjjeli órákban — fellármázza ai orvost, de akkor sem azért, mivel gyermeke életéért aggódik, nauem azért, mivel fel, hogy ha a gyermek orvosi segély hiáoyáb in hal el, uegfogják büntetni. És ha az orvos ilyenkor a beteget rendelvénynyel látja el, az végrehajtatlan marad. A vényt .em viszi gyógyszertárba, hanem elt szí, hogy mentő indokul szolgáljon halál esetóu a hallotkém előtt és ha i gyermek meghalt, a legnagyobb áldozatok hozatalára k' pes, hogy minél fényesebb tort c-iuálhasson. Szóval a pirasz'ban hiányzik az érzés családja •gészsége iránt, sőt egész hitározottau kijelentem, hogy i czigány sokkal iukább gondol családja egészségével. A piraszt ezen ind.leutiája megmagyarázhatatlan, •uivel még az állatban is megvan a szeretet szülöttjei . A gyászos emlékű mohácd vérmezőn huszonkétezer magyar fedte a csatatért s a gazdag lakomára messze vidékről gyülekeztek a károgó hollók seregei. S im a sötét hollók között megjelenik egy fehér galamb is, egy nemes szívű honleány, Kanizsai Dorottya, ki a hazáért elesteket tisztességgel eltakarittatá. Midőn ama nehéz időkben hazánk szabadságáért .nuyi houfi vére áztatá e haza földjét, az ápolók tisztét a lelkes honleányok teljesítették a legtöbb esetben. A férfi harczolt, sebet kapott és elesett; a hű nő ápolt, gyógyított és temetett. Álljon itt e nagy időkből Kossuth legifjabb nővérének, a inár akkor özvegygyé lett Meszétiyinének példája, ki özvegyi fátyolát arra használja fel, hogy letörülje vele könnyeit és bekötözze sebeit azoknak, kik a hazáért sírtak és vérzettek. Kossuth á'tal az összes magyarországi tábori kórházak főápoló nőjévé neveztetvén ki, e

öy lelkes felhívást iutéz „a hon ö-szes hölgyeihez." — „A tettek terére lép'em — ugy mond — megfeledkezve c>ekély tehetségemről, megfeledkezve arról, hogy az egyes erő miut a mindenségbeu a porszem nyomtalanul eltűnik. Ho/zátok fordu'ok hát hazám leányai, hogy nehéz pályámon segítsetek mind addig, mig egjetlen ellen él, kivel honfitársainknak harczolni kell ... A hazában körutakat teszek, felfoglak titeket keresni, s megcsókolom azt a kezet, mely a honvédsebek bekötőzósében megelőzött." S e nemesen érző nő és lelkes honleány bu/.gólkodása rövid idő alatt 72 kórházat és számos ápoló egyletet teremtett a haza védelmében megsebesültek gyógyítására. Általában a nemes lelkű nők szinte keresni látszanak az inség és nyomor tanyáit, hogy azokat a béke és jólét édenévé varázsolják át. Nem nőket látunk e a kisdedóvodák s árvaházak élén? a „jósziv", „se itség" albumai, a „betbezda", szegény gyermekeket ruházó, és annyi más egyletek nem a női szív őszinte részvétéről beszélnek e? Hány vidék van, melynek szegényei, árvái, Ínségesei előtt egy Szögyéni Antóniának, Domjanits I Jáuosnénak, Ridákuénak és még sok más hölgynek iránt. Iy körülmények között, hogy képzelhető az .egészségügyi rendeletek sikeies végrehajtása? °Ezek előrebocsátásával tekintetbe véve, hogy, az elkülőuités és fertőtlenítés két hatalmas faktort a ragályos betegségek meggátlásának a következő iutéz kedóseket vélném életbeléptetni : 1. Alkalmaztassák minden községben a községi adó végrehajtók mintájára egy egészségügyi biztos, a ki a körorvossal folytonos érintkezésben legyen, hogy a közegészségügyi viszonyokat a körorvos utasítása szerint figyelemmel tartsa és erről a körorvosnak számot ad jou. — Ha valamely házban gyanús kóreset mutatkozik, erről a körorvosuak a betegség megállapítása végett jelentést tegyen. 2. Hí az orvos a ragályos betegséget onstatáljs, akkor ugy iutézkedhessen, hogy a ház, a melyben a beteg vau, rendőri felügyelet alá vétessék, mely a felett őrködjék, hogy a háznak a külvilággal való közlekedése megszűnjék. Az idén itt Nyír Bátorban háromszor akarta a roncsoló toroklob felütni a fejét és ezen mód szerrel mindig sikerült a betegséget csirájában elfojtani. 3. Ott, a hol a ragályos betegség megjelenik, ott a közegészségügyi biztos maga, vagy kellő aszistenciával végsi a fertőtlenítést. — Nálunk az a pénz, mely a közegészségügyi kihágások folytán begyült, arra használtatott fel, hogy a község egy fertótlenitő gépet szerelt fel, mely, ha ugyan primitív is a czélnak teljesen megfelel. 4 Hogy a szülők a gyermek táplálkozása tekintetében buzdítást nyerjenek, ajánlom, hogy járásonként mÍDden évben gyerme kiállítást rendezzenek a jutalmak kellő kiosztása mellett. 5 Orvosi gyakorlatom folyamában azon tapasztalatra jöttem, hogy a temetkezések éB torozások hatalmas terjesztői a ragályos betegségeknek. Főleg a gyermek temetkezéseknél azon szokás divik, hogy fehérbe öltözött leányok viszik a koporsót. Ezen szokás határozottan kiküszöbölendő, ős a torozás ragályos betegségben elhalt egyéneknél eltiltandó. 6 A községeknél mindig kelló mennyiségű fertőtlenítő szer tariandó készenlétben. Általában egyesek iránt a legszigorúbb intézkedés foganatosítható. A népet hiába tanítjuk, azt erélylyel kell szoktatni. A halottkémi intézmény is eleinte mily visszatetszést szült. Most már a nép belenyugodott. Mivel kevés kilátás van arra, hogy állami intézkedés folytán a közegészségügyre fordítandó költségek fedeztessenek, ezt saját körünkben önsegély által kellene fedezni. A tekintetes vármegyének pedig egy szabályrendeletet kellene készíttetni, melylyel ezen ügyet felkarolná. Nyir-Bátor, 1894 márczis 5' Miradtam a tek. főorvos urnák alázatos szolgája Dr. Schwarcz Adolf, körorvos. Dr. Meskó Pál. 1814-1894. Péntek délután óta a város középületein, köztük az ág. evang. templom hatalmas tornyán lengő gyászlobogók hirdetik, hogy a város falai között nevezetes ember hunyta le szemeit örökre. A lobogók kitűzése után nyomban elterjedt a hir, ezen férfiú az immár néhai dr. Meskó Pál, Nyíregyháza városának hosszú évtizedeken keresztül tiszti főorvosa. A gyászeset nem váratlanul következett be. Egy hét óta tudta már a város apraja-nagyja, hogy a valóban érdemekben megőszült köztiszteletben álló agg halálos ágyán fekve várja nyugodtan csöndes elalvását. Mert ha valamikor, ugy ennél az esetnél lehet a bekövetkezett halált elalvásnak, örök álomra szenderülésnek nevezni. Mint mikor a világító mécsből fogytán van az olaj, s a lassanként gyengülő fényű lángból előre látni lehet, hogy az elsötétülés, a kialvás nemsokára és neve, egy jelentésű az uri ima ezan szavaival: „a mi mindennapi kenyerünket add meg mi nékünk ma is." Igen — t. hölgyeim — a jótékonyság uemtóiuek, a szerencsétlenek védangyalainak magasztos szerepót Isten önöknek adta. • * * Az említetteken kívül van még az emberi társadalom életének két tere, melyen a nőre szép és magasztos szerep várakozik. Hiszen ez a két tér a legnagyobb s legfensógesebb mindazok között, melyekért érző emberi szív lelkesedni szokott. E két fenséges tér a vallásosság és a hazaszeretet. Még e két téren szándókszom a nőt rövid vonásokban bemutatni, — kérem szives íürelmöket. Az igazi vallásos kedély egyik legszebb ékessége a nőnek. Minden imádkozó hölgy egy egy fenséges Madonna arcz, minőt c^ak Rafáel láng lelke alkothatott. A vallásos érzelemben a nő eszményi magaslatra emelkedhetik; ez ad lelkének nyugalmat, szivének bátorságot, mely ót az élet minden változásai között is erőssé s boldoggá teheti. Hiszen a vallásosság minden nemes érzelemnek, miuden erénynek ssrü'őanyja; a gazdaguák ékesség, szegénynek drága kincs a hit, mely Istenben bízni, végzésein megnyugodni, tűrni és remélni megtanít. E nélkül a női lélek sivár és kietlen, mely környezetét is ilyenné teszi; lelkében ridegség, érzelmeiben önzés, anyagiság, nyernek túlsúlyt, mely letörli róla a nőiség legszebb vonásait a lélek fönséget és szivjóságot. S a mily visszataszító az ily vallástalan nő, ép oly fölemelő és áldásteljes egy vallásos kedélyű nő szerepe a családban s a társadalmi ólotben. Egy vallásosan művelt női lélek templommá avatja fel az egész családi hajlékot, molynek körében mindig a szépnek, jónak s az erénynek igéi hangzanak. A vallásos nő által — mint az írás mondja — még a hitetlen fóifi is megszenteltetik; a családban béke és megelégedés ütnek tanyát, miket onuan még ama .pajzsos férfiú", a szegénység sem képes számüzui. (Vége kör.) Folytatása a mellékketen.