Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-10-21 / 42. szám

Melléklet a „IVTyirvidck" 1894. 42-ik számához. Két uj törvény. Első köz'eméLy. Két uj törvény lép november 1-én életbe, melyek az eddigi peres eljárás nagy részének gyökeres átalakitására vannak hivatva. Az egyik a sommás szóbeli eljárásról szóló 1893. évi XVIII-ik, a másik a fizetési meghagyásokról szóló 1893. évi XlX-ik törvényczikk A kettő közül csak az egyik vonatkozik tulajdonképen peres eljárásra, míg az utóbbi, mint az aláb­biakból ki fog tűnni, voltaképen perenkiviili eljárás. Tekintettel ezen törvényeknek a minden­napi életre való nevezetes kihatásaira, bizonyára nem cselekszünk felesleges dolgot, ha azokat a mennyire lapunk tere és iránya megengedi, olvasóinkkal megismertetjük, termé­szetesen nem szakszerű fejtegetés, hanem a lehető legegyszerűbb ismertetés alakjában. Első helyen az utóbbit, vagy is a fizetési meghagyásokról szóló törvényt vesszük elő. Ennek a törvénynek alapelve az, hogy az egyszerű ügyekben a lehetőségig egyszerű legyen az eljárás, vagy is hogy a tiszta, határozott követelések a legkönnyebb módon és eszközök­kel érvényesíthetők legyenek. E czélból hozza be az úgynevezett fizetési meghagyások intéz­ményét, melyhez hasonló eddig a váltókövete­lésekre nézve állott fenn, csakhogy természete­sen ezeknél megfelelő szigorú alakszerűségekkel. Az uj törvény szerint fizetési meghagyás utján érvényesíthetők azok a követelések, me­lyek járulékok nélkül 1000 koronát (500 frtot) meg nem haladó pénzösszeg fizetésére, vagy 1000 korona értéket meg nem haladó értékű, határozott mennyiségű helyettesíthető dolgok, vagy értékpapírok szolgáltatására irányulnak. A fizetési meghagyások kibocsátása az illetékes járásbíróságok hatáskörébe tartozik. Fizetési meghagyás kibocsátása az illetékes járásbíróságnál szóval (személyesen, vagy meg­bízott által) avagy Írásban kérhető. Ugyan­azon adós ellen több követelésre, vagy több adós ellen ugyanazon követelésre együttesen terjeszthető elő kérelem. Ha az Írásbeli kérvényt a kérvényező maga nyújtja be, sajátkezüleg kell aláírnia s két tanúval előttemeztetnie. A bíróság a kérelem folytán minden tár­gyalás nélkül „fizetési meghagyást" bocsát ki, melyben meghagyja az adósnak, hogy a kö­vetelést járulékaival i 5 nap alatt elégítse ki, avagy ugyanannyi idő alatt ellentmondását adja, vagy jelentse be. Ezen fizetési meghagyás aztán az adósnak kézbesittetik. Ha a 15 nap alatt annak eleget nem tesz, sem pedig ellent­mondását be nem terjeszti, ellene végrehajtás kérhető. Az adós azonban a fizetési meghagyás­nak ellentmondhat. Az ellentmondást indo­kolni nem szükséges. Egyszerűen bejelenti, hogy a fizetési meghagyásnak ellentmond. Előter­jesztheti a bíróságnál élőszóval, vagy beadhatja A NlífiVIDÉK TÁttCZÁJA. Levéltöredékek. Mikor kis kávéházi társaságunk Oszkár halálát megtudta, valami leirhatlao kedvetlenség, szorongató keserűség fogott el mindnyájunkat. Nem az igaz gyász­nak mély fájdalma, nem a uagy veszteségnek kétségbe­ejtő, lesújtó érzése volt ez, mely könnyekre fakaszt; inkább csak kellemetlen, bántó tudit, hogy elhagyott ismét egy jó czimbora, egy kedves barát, aki sokáig haladt velünk az élet ama bizonyos rögös utjaiu ; a veszteség kellemetlen érzése, hogy rég megszokott czinikus kis alakja többé nem kötődik egyikünkkel sem; s az a hideg, borzongató gondolat, hogy előbb-utóbb követni fogunk őt mi is. Újra és újra kikérdeztük a kis doktort, a ki a szomorú hirt hozta, s elképedve, hitetlenül hall­gattuk szavait: „A margue-ben van kiterítve. A zugligetben lelték meg, onnan hozták be hozzánk. Egy kis buldogrevolver­rel lőte szíven magát. Legalább egy napos halott lehet, Szegény fiu! Délután bonczolják. Jöjjetek el a teme­tésre." Azután elmentünk valamennyien a margue-be, az öngyilkosok s meggyilkoltak ez utolsó földi stácziójára, utoljára megnézni szegény pajtásunkat. Ott feküt a vastag üvegfal mögött, egy kis kitett gyermek tőszom­szédságában. Kékülő arczáu a halál irtózatos jegye, a keskeny éles orr, faties hippokratika; az ajkak s a beesett szemek közül még igy, a halálban is valami vég­telen szomorúság; vagy talan csak a mi képzelődésünk látja ezt?; mellén, a szive fölött kicsiuy piros vérfol­tocska, s nehéz, átható hullaszalag mindenütt. Hazafelé menve az a keserűség, a mi e látványra felhalmozódott bennünk, nagyon elfogott mindnyájunkat. A fiatal Herz, a kompánia gondolkozója, a kivel mindég azon évődtünk, hogy kilencz ember számára szállít filo­zófiát, szótlanul, elmélyedve mendegélt; a hevesebbek kitörtek s szidták a szegény halottat: Írásban, egy példányban, sőt már a kézbesítés alkalmával magára a kézbesítési ivre reá Írhatja és aláírja, avagy ha, irni nem tud, a kézbesí­tővel reáiratja és kézjegyével ellátja. Ha az adós ellentmondott, a bíróság bármelyik fél ké­relmére tárgyalást tűz s ciak ekkor lesz per az egész eljárásból, mely aztán a sommás el­járás szabályai szerint folyik és döntetik el. Ha az adós fizetési meghagyásnak a kéz­besítéstől számított 15 nap alatt ellent nem mondott, a hitelező kérelmére kielégítési vég­rehajtásnak van helye. Az ez iránti kérelem — hacsak nem ingatlanra szándékoltatik vezet­tetni — Írásban egy példányban, vagy élőszó­val is előterjeszthető. Ekkor azonban a végre­hajtás még csak a követelés biztosításáig terjed, mert az adósnak a végrehajtást rendelő végzés kézbesítésétől számított 30 uapi határ­idő alatt még mindig joga van ellentmondást beadnia, de ha ezen határidő alatt sem adná be, a bíróság hivatalból kimondja, hogy a vég­rehajtás folytatandó s e végből az iratokat a kiküldöttnek kiadja, illetőleg a végrehajtás fo­ganatosítására illetékes bíróságot megkeresi, mikor aztán a végrehajtó a végrehajtató szóbeli vagy írásbeli jelentkezésére a további végre­hajtási cselekményeket (árverés tűzés stb.) foga­natosítja. Ennyiből áll a fizetési meghagyás intéz­ménye, mely mint az elmondottakból is látható, azt czélozza, hogy ott, a hol maga a követelés nem vitás, annak birói érvényesítésénél a hosz­szadalmas és költséges peres eljárás mellőztes­sék. Egyaránt javára szolgálni vau hivatva az uj törvény ugy a hitelezőnek, mint az adósnak. Eddig, ha a hitelezőnek bármilyen világos és határozott követelése volt, a késedelmező adós ellen keresetet, pert kellett inditauia. A kere­set folytán a bíróság tárgyalási határnapot tű­zött s az ott kifejtettek vagy történtek alap­ján hozott Ítéletet, melyben a teljesítésre határ­időt tűzött. Az ilyen peres eljárásban tehát, ha az adósnak a követelés ellen semmi kifogása nem volt is, a hitelező csak bizonyos alakszerűségek megtartása mellett és csak időveszteséggel ka­pott marasztaló és végrehajtható Ítéletet, a mi a bíróságoknak is nem csekély idővesztességébe és munkájába került, holott az ilyen eseteknél a tulajdonképeni birói teendőnek, a vitás kér­dések eldöntésének szüksége sem forgott fen. De egyszersmind az adósnak is kedvezőbb a helyzete, mert utánjárásoktól és költségektől kiméli meg az uj intézmény, miután sem a bí­róságnál megjelennie, sem az eddigi úgyneve­zett makacsságok folytán felmerülő költsége­ket viselnie nem kell, oly esetekben, mikor a nélkül is fizetésre kötelezettnek tudja magát. Az eljárás olcsóságát szintén maga a törvény biztosítja, mikor kimondja, hogy ha a hitelző ügyvéd által képviselve nincs, a bélyeg- és postaköltségen kivül más költség fel nem szá­mitható, sőt ügyvéd általi képviseltetés esetén „Hát érdemes volt ezért meghalni. Itt fekszik a margue-ben, az ördög sem támasztja fel. Szamárság az egész öngyilkosság!" És elkeztünk beszélgetni róla; sok régi kistörté­nétet meséltünk el, melyben ő is részt vett, sok tréfát, amit ő cselekedett meg velünk, vagy mi ó vele, s nevet­tünk is valami nevetéssel rajtuk; s aztán találgattuk, miért tehete ezt . . . — Alacsony kis fiu volt. Medikus korában is in­kább gyermeknek, valami korán érett, sokat élt fiucs­kának látszott. Sohasem vettük egész komolyan, s bár néha komoly, szinte komor gondolkodisa meg-megzavart inkább szerettük ót ekkor is duzzogó, parczakre el elke seredő pubinak tartani, aki játékból rendkívül művelt­séget szerzett, játékból léhaságainkban, játékból lesz világgyűlölő, de akit komolyan venni mégsem szabad. S most e hideg, fagyos tetem, mellén azzal a kis lövés­sel, borzasztó mód megzavart. Nyolcz éve gondoljuk, hogy ismerjük őt: ez hál a mi biztos ember ismeretünk. S érezzük, hogy e kis fiu, a ki oly sokáig együtt, élt, együtt mulatott velünk, éltében is ép olyan ösmeretlen, ép oly rejtvény volt számunkra, mint most halálban. És igyekszünk lelke vonásait felkutatui, adatokat keresünk, mik halálát igazolnák. „Emlékszel, hányszor moudta, hogy megöli magát. Hogy nevettünk rajta. Oszika, nem megy az olyau kön­nyen! Szegény Oszkár, ueki ugyau könnyen megment!" „Emlékszel, mikor az érettségi után lefotografiltak, hogy mondogatta: tíz év alatt körülbelül három-négy meghalt közülök; taláu te is, én is. Ssogény fiu!" És igy fonjuk, szövögetjük egybe az emlékeket; elfeledett mondáskái újra felmerülnek emlékezetünkben, előhozakadunk velők, s egész nap szegény O ízkárról gon­dolkozunk. Da hogy miért ölte meg magát: ezt bizony nem tudja megmondani egyikünk sem. Haza megyek, szeretnék dolgozni valamit, elűzni ezt a bántó, kellemetlen érzést, da nem megy sehogy sem. Ha olvasni kezdek valami", ott látom a sorok mö­gött szürkés, beesett arczát, keskeny, éles orrával; ha sem 40 koronáig terjedő követeléseknél. Az Az ügyvéd részére 40 koronán felül 100 koro­náig 2 korona, 100 -400 koronáig 4 korona, 400—600-ig 6 korona, 600 — 1000 koronáig 8 korona jár a fizetési meghagyás kibocsátása iránt előterjesztett kérelemért, ellentmondás előterjesztéséért pedig ezen összegnek fele. Gondoskodik azonban a törvény arról is, h°gy jogtalan követelések fizetési meghagyások utján ne érvényesittesenek. Erre szolgála z ellent­mondás intézménye, melyuek előterjesztése is a lehetőségig meg van könnyítve, (mint fentebb emiitettük, a kézbesítési ivre is rávezethető.) De gondoskodik a törvény arról is, hogy a járat­lanabb, tanulatlanabb emberek tudatlanságával visszaélések el ne követtesenek. E tekintetben birság terhe alatt kötelezi a kézbesítőt, hogy az irni uem tudó adósnak a fizetési meghagyás tartalmát megmagyarázza, elleutmondási jogára figyelmeztesse. — Az adós ezen kivül, miut fentebb emiitettük, még a fizetési meghagyás kézbesítésétől számított 15 uap eltelte után elrendelt, de csak a biztosításig terjedő végre­hajtás foganatosítása után 30 napig még min­dig beadhatja ellentmondását s csak ha ez idő alatt sem élne ezen jogával, akkor válik a fize­tési meghagyás teljes jogerejüvé, mely ellen ekkor már csupán perújításnak, vagy semmiségi keresetnek van helye. Viszont a hitelező, ha adósa ellentmondott, nem szenved jogsérelmet, mert a fizetési meg­hagyás ez esetben keresetnek tekintetik, s a kérelemre kitűzött tárgyalás során az ügy a sommás eljárás szabályai szerint döntetik el. Ennyiben tartottuk szükségesnek ismertetni a fizetési meghagyásokról szóló uj törvényt, mely mint a bevezetésben emiitettük, november 1-sején lép életbe. A nemzeti nevelésről. — Sikolya Antal. — (Folytatás.) E uehány kép utáu következtetést lehet vonni a teendőire s megfelelhetünk ama kérdésre: mit várhatunk ily körülmények közt az oktatási kormánytól? Felelet: egy egységes tanterv keresztülvitelét, s a felekezeti tankönyvirodalomnak oly formán való szabályozását, hogy az megtisztittassek iniud azon vad hajtásoktól, melyek a nemzeti állam fájának egyenes növését gátol­ják. Óhajtandó, hogy minden tankönyv csak a közokta­tási tanács bírálata és véleményezése, s a um. közokta­tásügyi miniszter approbálása után legyen használható. Ezek azonban csak ideiglenes, de mindenesetre gyors üteaben fogan uositamió íutézkedések. Kívánatos volna továbbá a tanfelügyeletnek a felekezeti iskolákhoz való nagyobb közvetlensége, mely ne csak az iskolák külső dologi viszonyaira, hanem benső életére is nagyobb határozottsággal órvónyesithetnó magit; valamint szigorú végrehajtása annak, hogy az 1879. évi XVIII ik t. cz. rendelkezése szerint a magyar nyelvtan a nemzetiségi iskolákban is sikeresen kezeltessék, s az azt nem tudó tauitók ne csak kónyük-kedvök szerint, hanem kivétel nélkül ós pontosan látogassák a póttanfolyamot, 8 az ott szerzett előmenetelükről a tanügyi hatóság előtt is számot adjanak. Tudjuk továbbá, hogy a tanítóság egyletté alakulását az 1868-ik évi XXXVIII. t. cz. 147-ik §-a ki nondja ós az 1872 ik évi 23.201. sz. a. kelt sza­irok, fülembe cseng szava; még az a virág is íróaszta­lomon, amit becsületes vén takaritóném tesz mindennap pohárba, még^az is valami átható, halottas szagot lehel. Szeretnék uj benyomásokat, uj érzéseket szerezni, s min­den csak őt idézi fel. Rég ösmertem. Mint vidéki kis gimnazista jött kö­zénk a felsőbb osztályok egyikében, s naiv természettel örült, hogy a sok „kollega" között lelt egyet-kettőt, ha nem is barátot, de legalább vele érző bacsületes pajtást. Azután velünk jött a medikára is. Hozzám különösen ragaszkodott. Egy házban la tunk, egy kávéházba jár­tuuk, a szegény diákok kevés örömét, apró nyomorúsá­gát velünk élte át. Randkivül érzékeny lelke minden impressziót mohó vágygyal vett magába, tudott mulatni a tázba repülő lepke vak öafeledségével, bemélyedni ta­nulmányaiba tudásvágya minden erejével, átadni magát a perez httásának teljesen, megosztatlanul. Néha kitört lappangó ambicziója, s ilyenkor hatalmas vágyat érzett előre törni, emelkedni; máskor fatalisztikus egykedvű­sógében sem törődött semmivel, gyermekes örömmel ne­vetséges tréfákat űzött valamennyiünkkel, szóval talá­nyos, érthetetlen lélek volt. Pár év alatt nagyon megváltozott. Ki tudná meg­figyelni, mi megy végbe ily ifjulélekban rövid idő alatt! Hogy alakulnak gondolatai, hogy fejlődnek indulatai, mily érzés lesz uralkodóvá lelkében? Oszkár czinikus lett. Nem a nyegle ifjak divatos czinizmusa volt ez, mely rendesen csak a lélek aljaságának igaz átérzése, mi­nek oka nagyon is a lélek mélyen gyökerezhetett. Csaló­dásai, családi viszonyai, tapasztalata. tanulmányai vitték e őt ez útra: ki tudná megmondani; talán valamennyi együttvéve. Valami izgató tépelődés lőn ezután kedélyének alaphangulata, Ettől fogva különös szenvedélylyel szere­tett velük társadalmi s elhikai kérdésekről vitázni: néha szinte túlzott idealizmussal, máskor a legdurvább anyagi felfogással: néha úgy örült, ba meggyőztük cinikus állás­pontját, máskor hirtelen félbeszakította az egész vitát; „Ej, mit haszál ez!" Mi nevettüik, boszankodtunk rajta, ; nem vettük komolyan, ráfogtuk, hogy szerelmes.

Next

/
Thumbnails
Contents