Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1894-10-14 / 41. szám
Melléklet a „Itfyirvidék" 1894. 41-ik számához. önsegélyző szövetkezet. Minden zaj és lárma nélkül, mint ahogy az aranyat érő májusi eső lehullani szokott, egy nagy jelentőségű egyesület alakult meg a héten városunkban. Az önsegélyző szövetkezet Hétfőn, a kereskedő ifjak társulatáuak egyesületi helyiségében tartották meg az alakuló közgyűlést. Ilyen gyülekezés, amilyen ez volt, nem mindennapi dolog, s bizony érdemes megállni egy pillanatra legalább aunál a képnél, amit nyújtott. Az elnöke a gyűlésnek Ferlieska Kálmán volt. Ismerjük öt sokan; itt Nyiregyházán mindannyian. Sok ideálizmussal és csupa nemes törekvéssel megáldott ember. Egy olyan igénytelen és a mai nagy látványosságokhoz szokott köztársadalmi viszonyok között alig hogy észrevevésre is igényt tartható, vállalkozásnál ő meg tudta találni a szót, mely annak a szerénységes kis csemetének a jövendőbeli jelentőségét kifejezi. Kell-e mondanunk, hogy a nyiregyházi önsegélyző szövetkezetet, mai társadalmi és közgazdasági bajaink teremtették meg. Az a bizonyos „ol&j-csepp", melyet néhány év előtt uralkodó monarchák: császárok és királyok divatos jelszóvá tettek, ahogy itt nálunk most a gyakorlatban megvalósulni készül, s ahogy az a Ferlieska Kálmán elnöki megnyitójában kitűnő magyarázóra talált, nem arra való, hogy a nagy gépezet — megolajoztatván — ne nyikorogjon s ne bosszantsa ezzel gazdája falét A mi társadalmunk segiteni akar önmagán. Száz és ezer kéz összetalálkozik egy kézszoritásban. Segits magadon, az Isten is megsegít! A minden előleges reklám és dobverés nélkül összehivotfc alakuló gyűlésen városunk intelligens közönsége tekintélyes számban gyülekezett össze. Honoráciorok, birtokosok, iparosaink legelőkelőbbjei jelentek meg s érdekes és tanulságos tanácskozás után megalkották az alapszabályokat, melyen az önsegélyző szövetkezet' működése alapulni fog. Dr. Ferlicáka Kálmán elnöki megnyitó beszéde érdekes világot vetett ama socialis háttérre, amely a társadalom különböző elemeinek ily irányú szövetkezésére az impulzust megajdja. Nehéz idők, a megélhetés föltételeinek súlyosbodása viszik önkéntelenül rá a társadalmát, hogy több és több eszközöket teremtsen boldogulásához, hogy önmagában keresse az erőt az élet küzdelmeihez. A városunkban immáron megalakult önsegélyző szövetkezet a legbiztatóbb auspiciumok között kezdi illeg működését. Maga az alakuló gyűlés, ama nagy érdeklődés által, amelylyel abbán városunk polgárai szám szerint és a Másnap nem jött senki, hanem harmadnap este már ismét ott settenkedett Potyka Mihály ós vele volt Gyomrtís Ferencz is a „Polgári kör" pénztárnoka, a .Lityegő* malom főkönyvvezetője. Hát már nem elég egy nyul a kertben, már kettesben akarják rágni az édes torzsát? Ugy gondolkozott Lőrincz ur ós mérgesen csapta be az utczaajtót. Alig hajtotta le azonban a fejét, alig szenderedett el, már fellendült az éjjeli zene : Lekaszálták már a rétet I . . . Le bizony 1 És ha lekaszálták, akkor nem tanácsos a legeltetés! Ekként gondolkozott Száraz Lőrincz, de nem szólt semmit, hanem ismét a paplan alá bujt és aludni- akart. De nem tudott aludni! Szive olyanokat dobbant, mint a dob. Egyszer, kétszer, háromszor! . . . A féltékenység, ez a hétfejű sárkány életre kelt lelkében, ha levágta az egyik fejé', kinőtt helyette a másik; ha kigyomlálta a gyilkos gondolatok gyökereit, ssrjadozott helyette száz. Végre is megpuhította, el'ágyitotta szivét a gvötre lem; felkönyökölt a párnára, megezirógatta a felesége tarkóját ós igy szólt: — Czjcza; haragszol ? A Czicza erre a kérdésre nem felelt: hanem dúdolni kezdte azt a nótát, hogy: ••')!. Találok én sieretőt, , (Ji( Minden ujjamra kettőt. waViov' — Ez már sok! Na, hogyha te találsz, akkor én meg tudom, hogy mit csinálok a te szeretőiddel. Ettől az időtől ktzdveaz egész Köszvínyesen nem volt kötekedőbb ember Száraz Lőrincznól. Kikezdte ^volna az élőfát. Monoklit vett és oly kiválóan fixirozU & .nyulakat", hogy a ki meglátta messziről elkerülte, M uri kaszinó pedig őt választotta meg elnökének ós a nevenapjára e^y pár damaszkusi karddal lepték meg lisztelőú •'•••:<• Nem is ezinezogott többé a felesége ablaka alatt sem «z epedő Potyka, sem a sóhajtozó Gyomros. » Csönd és béke volt az ő háza tájéka körül éjjel és nappal; Csak az asszony fenyegetőzött, csak az asszony tanácskozásban való résztvevősükkel közreműködtek, biztos jele annak, hogy az uj intézmény egy valódi s nagy körre kiterjedőleg üdvösuek felismert feladatot fog megvalósítani. Németországban, ahol Schulze Dellisch Hermán — ez intézmény megalapítója és lleiffeísen agitációja nyomán az önsegélyző szövetkezetek csaknem mindeu apró helységben is már megalakultak s üdvösen működnek, ez az intézmény igen fontos tényezője lett az ország gazdasági boldogulásának s attól csaknem elválaszthatlau ma már. Valóságos áldásnak bizonyult be. Meghonosította a takarékosságot s ez által anyagilag biztos alapot teremtett, s ezen kivül még igen nagy befolyást gyakorol a nép erkölcsére is. Gazdasági tekintetben pedig oly erő birtokába juttatta azokat, akik arra leginkább rá voltak szorulva, a mihez máskülönben sohase juthattak volna. A kis iparos és a kis birtokos egymagában legtöbbször nem képes boldogulni, amire leginkább szüksége volna, a hitel, azzal nein bir s e miatt igen gyakran tönkremegy. E hitelszükségletnek észszerű kielégítésére kívánnak szolgálni az önsegély elvén alapuló hitel-szövetkezetek s czéljuk: a kis tőke szervezése a nagy tőkével szemben, s a hitelnyújtás lehetségessé tétele azok számára, kik egyenként uem, de összeségükben bírhatnak hitellel. Szövetkezet lévén, nem részvényeken, hanem betéteken alapul s minthogy a meghatározott időközökben (hetenként) fizetendő betét csekély szokott leaai — náluuk pld. ez összeget 20 krbau állapították meg — hozzáférhető a legszegényebbnek is, s miután e betét a betevő javára gyümölcsözik, és azt, ha egyszer valaki a szövetkezetbe lépett, a kötelezett időu át fizetni tartozik, hathatós ösztönül szolgál a takarékosságra s minden körülmények között tőkéhez juttatja tagjait. A városunkban megalakult önsegélyző szövetkezet igen szerencsés választást tett azzal is, hogy vezető igazgatójául Fest László urat nyerte meg, kiben —- mint városunk egyik legelőkelőbb kereskedőjében ugy a szükséges ismeretek, mint üzleti szellem, ügybuzgalom s a föltétlen megbízhatóság, szóval mind ama tulajdonságok megvannak, melyek ez intézmény nálunk való meggyökerezésének és fölvirágoztatásának — a vezető kéz munkájához fűzött föltételei. A részjegyek jegyzése, az aláírások gyűjtése még folyamatbau van s mi nem kételkedünk benne, hogy értelmes iparos osztályunk megfelelő részben fog abban résztvenni. Szükségesnek tartjuk azonbau, hogy bevouassék ez intézménybe a gazdaközöuség is, amely — ha nehezebben nyerhető is meg ilyen dologhoz — ha kellőleg fölvilágosítják, nem fog attól idegenkedni. A lelkész és tanitó urak talán első sorban, de kivülök mindazok is, kik velők südudorászta, folytonosan feuyegetően hogy; talál ő szeretőt; de azért az ócska női szivet nem ostromolta senki. Karácsony másod napján azonbin kitört a zivatar; felzendült újra az az átkozott zene. — Hát ennek íoha sem lesz már vóge — gondolá a felbőszült férj — hát ismét hallani kell ezt a csatadalt, mely életre kelti féltékeny szivének minden ördögét; na megálljatok! Kiugrott Száraz Lírincz az ágybői, felöltözött ós mint Zrínyi Miklós, lihegő kebellel kirohant a kapun az utczára. Ott ált a czigányok háta megett, egymásnak támaszkodva a s)vány Potyka, a kövér Gyomros ós Vadas Pál a mértékhitelesítő hivatal érdemes tisztviselője. Az ,Uri kaszinó* halálra sebzett elnöke se nem kérdett, se nem hallott, hanem kivette a czigány kezéből a hegedűt és szétverte vele az egész bandát; akkor neki támadt a három ellenségnek. Elébb elbuktatta PjtykajMihályt; mikor vele végzett, fiihoz szorította Gyomros Ferenczet és befejezésül ugy a földre nyomta Vadas Pált, hogy mig ki nem tavaszodott, mindig meglátszott a termete formája a hóban. A nagy eseménynek hire futott a városban; a „Kőszvényesi Hiradó* vezerczikkben méltatta az ütközetet. Az oroszlánok tapsoltak, a nyulak remegtek; különösen akkor, midőn az ,Uri kaszinó" érdemes elnöke átizent a három vetélytársnak, hogy ha 24 óra alatt ki nem hivják őt párviadalra, hit akkor ott, a hol találja, tintával'fogja őket képen locsolni. Tanácskozásra gyűltek erre össze a „Polgári kör" tagjai és a fenyegetés daczára kimondták, hogy nem szabid verekedni, nem lehet párbajozni, mert aki fegyverhez nyul, azt kigolyózzák. Mit báuta már azt a három megcsúfolt ember": mit törődtek ők a kigolyózással; férfiúi büszkeségük volt megsértve s hozzá még hátra volt az a fekete leves, melylyel őket az a rettenetes ember ijesztgette. Segédek után jártak egész nap, de nem kaptak; végre is a íinánezbiztos vállalkozott rá ós egy másik markos pénzügyőrrel elmentek Száraz Lősincz uihoz és provokálták. rübben érintkezni szoktak, vegyék szívökre ezt az ügyet s ne sajnálják azt a kis fáradságot, hogy földmives osztálunkat ez intézmény áldásos voltáról fölvilágosítva, az abban való részvételre megnyerjék őket. Érdemes munkát végeznek ezzel! A vármegye őszi közgyűlése. Október 9., 10., 11. Az e hó 9-dikén és az utána következett napokon megtartott törvényhatósági bizottsági őszi rendes közgyűlés lefolyása nem felelt meg talán a közvélemény kívánalmainak sem, de semmi esetre sem felelt meg azok várakozásának és Ízlésének, kik a törvényhatósági bizottsági közgyűlési sorompók korlátain kivül állva, elfogulatlanabb szempontokból Ítélhetik meg a gyűlés-teremben történteket. Hát kezdjük mindjárt a tárgysorozat 4-dik pontjánál, a tisztviselői nyugdíj-alapnál. No — e pontnál például nem értjük, miért nem vette föl az állandó választmány, felolvasott véleményes jelentésébe annak számszerű kimutatását, hogy a tisztviselői nyugdij-alap mérlege tettleg miként áll; mire való volt a pótadót fizetők és nem fizetők előző meddő szóharcza; miért kellett a főispánnak fölhívni a vármegye alispánját, hogy mutassa ki az alap állását, melylyel a tisztviselők, ezek özvegyei és árvái jogosult igényeit még egy kevés, — de nagyon kevés ideig tengetni lehet; s a főispán, ki a nyugdij-alap állását egészen jól ismerte, miért nem ismertette annak állását beszéde kapcsán, s ha ezt nem megfelelőnek tartotta a tárgyalás elején, miért tartotta azt elegendőnek a tárgyalás végén, s miért fenyegetőzött felebbezéssel a tárgyalás kezdetén?! De hát ugy látjuk, hogy a tisztviselői nyugdíj alap ügyeinek tárgyalásainál a főispán úr őméltósága mindig elveszti a szokott flegmáját, a közgyűlés pedig a helyes számítás fonalát, — mert hiszen az már csak nem sokat lök a latba, hogy a mostani, vagy majd a májusi közgyűlés fogja-e megszavazni a tisztviselői nyugdij-alap fenntartására szükséges pótadót. A 6-dik, tudniillik a millenáris kiállításra vonatkozó pont tárgyalásánál ejtettek ugyan el egyes szavak, melyek mindeu jó hazafinak, ki a hazát nem csak nagy szavakkal, de tettekben is szereti — a vért arczába keigethették volna, de hát itt még is csak el lett érve a kivánt eredmény, s meg lett szavazva a praeliminált, — bár valljuk be nem elég indokoltan praeliminált 240,000 frt. Kár, hogy a tárgysorozat 29-dik pontjára nézve az alispán ezzel együttesen előterjesztést nem tett s igy ez junktim nem tárgyaltatott, mjrt akkor talán nem kellene restelkednünk Zsmplénvármegyével szemben, mely vármegye jóval csekélyebb közvagyonosodási viszonyok között, a miniszter fölhívása folytán két történeti kép megfestésére 40,000 frtot szavazott meg. Nem lehet nagyobb és biztosabban ölő baj a közszellem hanyatlásánál, mely pedig az ezredéves kiállítás sikeresitése, Szabolcsvármegyének abban való méltó résztvéte és képviseltetése tárgyában vár megy eszerte nyilvánul. Örömmel konstatáljuk ellenben, hogy a jegyzői nyugdijalapra kért '/ 4 0/ 0 pótadó megszavazása nagyobb akadályokba nem ütközött. A közigazgatási bizottságba Somogyi Gyula, Lukács Ödön, Hrabovszky Guidó, dr. Meskó László, és Kállay Leopold biz. tagok ismét be lettek választva. Nagy port vert lol a Zoltán János halála folytán az állánió választmányban megüresedett tagsági hely betöltésének a kérdése. A ,dolog története a következő: A közgyűlést megelőzött állandó választói íuyi gyűlésban ugyanis a főispán ur őméltósága kifejezést adott azon kívánságának, hogy az állandó választmínyba lehetőleg egy a központban lakó bizottsági tag jelöltessék ki s felhívta az állandó Lőrincz ur az asztalra tette a két damaszkusi kardot; ezek mellé egy pár pisztolyt ós nagylelkűen felajánlotta, hogy tessék választani. A két segéd megnézte a kardokat, élesek voltak azok; megnézték a pisztolyokat is, de az egyiknek hiányzott a kakasa, a másiknak pedig kiesett a piramedlije; végre is arra kérték Szárai Lőrinczet, hogy nevezze mag a segédeit, majd azokkal végzik el a dolgot. A segédek, Szug ricsy Binő és Petányi Elek három nap ós három éjjel tárgyaltak a pénzügyőrökkel; végre abban állapodtak meg, hogy miután asszony van a játékban, életre halálra megy a dolog és nem csinálnak tréfát hanem komoly dolgot. Pisztolyok helyett két hátultöltő lancester puskát használnak ós mindenik fél duplázhat hatvan lépésről. Ha Száraz Lírincz lelövi Potyka Mihályt, jön Gyomros Ferencz s midőn az is a fűbe harap, akkor Vadász Pálnak kell kiállani. Azt is kimondták, hogy mindkét fél t irtózik orvost vinni és az orvost előre kifizetni, nehogy halálozás esetén az ellenfél nyakába szakadjon a honorárium. * * * Negyed nap reggel csordahajtás előtt már a „Szőllős kert kapujában várta ellenfeleit a vitéz végrehajtó; old ilán ott büszkélkedett a két segéd és az „Uri kaszinó" orvosa dr. Bizséry. D3 a vetélytársak nem jöttek; még pedig azért nem jöttek, mivel orvost nem kaptak; dr. Grün ós dr. Gleb félt, hogy bajuk lesz érte, mert a „Polgári kör'-ből azt az orvost is kigolyózzák, a ki párbajnál működik; sőt a városi á htorvos, a nagytudományu Hőka Péter 3em vállalkozott a szereplésre, hanem maga helyett ajánlotta a hires és okleveles megyei szülésznőt, özvegy Pirók Zsigmouduét, ki szintén ért a sebészethez és aki nem tagja a .Polgári kör"-nek. Azonban özvegy Piróknénak gyomorgörcse lévén,Ja viaskodó felek a két seggéddel, orvos nélkül mentek a tett színhelyére. Mindegy volt; ugy sem lesz ott szükség mediczinára! Felállították a feleket. Megkísérelték a kibékülést is, de nem volt foganatja.
