Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-09-23 / 38. szám

Melléklet a „Itfyirvidék" 1894. 38-ik számához, megyét is, a mi szinte szokássá kezd válni a Nyíregyházára tervezett intézményeknél, belerántsa „a jelenlegi kedvező kamatláb felhasználásával, előnyös hitel alapján" egy 90 vagy százezer frtos kölcsön felvételébe. A várraegye éi városnak e czimen való ujabb megterheltetését aztán azzal okolja raeg a czikkező, hogy más megyékben is igy központosítják a kulturális intézményeket, pl. Debreczenben, Győrött, Rozsnyón. Hát mivel minden dolognak sok oldala van, nézzük meg ezt a kérdést is, más oldalról is. Audiatur et altéra pars. Nézzünk szemébe pl. annak a központosítási elvnek: vájjon helyes-e, czélszerü-e azt derüre-borura minden irányban, tegyük épen kulturális tekintetben is a végletekig sürgetni s annyira vinni, hogy pl. egy megyében minden középiskola egy helyen legyen elhelyezve? Talán kár volna e kérdés hosszas taglalásába bocsátkozni, hiszen a centralismus elve nem alkotmányosan gondolkodó emberek elve; ezzel rendszerint karöltve jár az absolutismus. Azért van aztán, hogy az igazi, jó magyar ember nem igen szokott szerelmes lenni a centralisatióba, sőt borsódzik tőle a háta; mert ez az elv minden szabadságnak és minden szabad intézményeknek megölő ellensége. De ha egyébként talán, bizonyos határokon belül, megengedhető volna is a cenlralismus, már kulturális tekintetben, határozottan ellenezendő; mivel akár egy országban, akár egy megyében veszedelmes, káros, hátrányos a művelődésre nézve minden intézetet egy pontra hozni össze, mert akkor az ország és a megye távolabb eső részei sötétségben, tespedésben sinlődnének, mi egyáltalán nem idéz elő egészséges állapotokat. A fej talán normális viszonyok szerint működnék de a végtagok megbénulnának. Innen van, hogy évek, sőt mondhatni évtizedek óta törik a fejőket az illetékes tényezők a tőbbekközt azon, hogy hol kellene a harmadik egyetemet felállítani, s ez által a budapesti tultömött egyetem népességét apasztani s a tudományos intézeteket az ország távolabbi lakosaira nézve hozzáférhetővé tenni. Ez a gondolat adott léteit a kolozsvári egyetemnek is. Szép dolog az, talán csábitólag is hangzik, mikor azt mondják, hogy: Páris- Francziaország; de óriási hátrányai is vannak e mondás és e helyzetnek az egész franczia nemzetre nézve. Sapienti pauca . . . Azonban magok a czikkiró által felhozott példák . is nagyon-nagyon sántikálnak. Nézzük például Debreczent Hajdu-megyével szemben. Igaz, hogy Debreczenben, Hajdu-vármegye központján századok óta hires főiskola van s ujabban is többféle intézet, azok között főreáliskola is létesíttetett. Dehát nem ott vannak-é Hajdumegyében Debreczen mellett Böszörmény, Nánás, Szoboszló kisebb-nagyobb intézeteikkel?! Avagy nézzük, Gömörvármegyében Rozsnyó mellett nem ott vannak-é Rimaszombat, N.-Rőcze és Dobsina más-más nemű iskoláikkal?! De menjünk körül Szabolcs vármegy én s ne kalandozzunk olyan mes»ze példákért; mert majd kitalálnánk menni Németországba is, a hol pedig már majd minden kiválóbb városban egyetem is van, az ország, a birodalom más-más vidékein annyira, hogy minden 2 '/a millió lakosra egy egyetem esik. Csak maradjunk tehát itthon a szomszédban. Nézzük p. Szathmár-vármegyét, hol Szathmár mellett N.-Károlyban és N.-Bányán is középiskolák vannak. Azután ott van Beregmegye, Beregszászban reáliskola, Munkácson gimnáziummal. Zemplénmegyében Sárospatak mellett Ujhely szintén középiskolával. Avagy menjünk egy kissé messzebbre. Ott van Bihar-megye. Iskolái vannak N.-Váradon, N.-Szalontán, Belényesen. Békés-megyének Gyulán, Békésen, Szarvason ~ Csabán. Jász-N.-Kun-Szolnokmegyének, Szolnokon, Jászberényben, Kisújszállás, Karczag, M.-Túron. Vagy Csongrádot, avagy talán a legnagyobb s talán legintelligensebb lakossággal biró Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyét nézzük, Budapest mellett Czegléd, Kőrös, Kecskemét, Félegyháza, Kun-SztMiklós, Kalocsa, Kun-Halas iskoláival?! Bizony édes .Nyíregyházai" ur, kár azzal érvelni Nyiregyháza mellett * a reáliskolának N.-Kállóból Nyíregyházára való átvitele mellett, hogy ez más vármegyékben is ugy van; t. i. , hogy a megyei székhelyen volnának öszpontositva a kulturális intézetek; mert az ilyen érvelésnek Nyíregyházán igen sokan nem fognak hitelt adni. Az ilyen érvelésre könnyen el lehetne mondani, hogy: ignotos failit, notis est derisui . . . Tegyük fel azonban, hogy a „Nyiregyházi" érvelésére, ugy a nyakig kölcsönben uszó nyiregyházaiak, inint Szabolcsvármegye lépre menne s meghoznák az áldozatot, illetve város és vármegye együttesen felvennék a kilátásba helyezett 90 vagy százezer frtot, annyira tájékozatlan az iránytadni akaró „Nyiregyházi" ur, hogy még azt sem tudja, hogy „a leállói reáliskolai épülettel'

1 Szabolcsvármegye akkor sem rendelkezhetnék; egyszerűen azon az okon, mert nem az öve?! És igy a vármegye egy vármegyei-szegény-menház czéljaira nem adhatná, miután ezt ,a n.-kállói reáliskolai erdekeltség-' vásárolta reáiskolai helyiségül! Szép az a patriotismus, nagyon szép é» dicséretreméltó dolog; de a ki már a mások jogos tulajdonát is magának szeretné kaparitani, azt nem a patriosismus, nem is sociálismus, hanem kommunistikus eszmék vezetik. Idáig pedig még Szabolcsmegyében nem vagyunk! . . A ki másokat, mint széles látókörű ember, — mit én szívesen ö^merek el a czikkirónál — arra ösztönöz, hogy magasabb nézőpontokra emelkedjenek s a városi és megyei közönség tájékozására vezér- és irányezikket ir s mégcsak az áthelyezendő kérdéses intézet viszonyait sem ösmeri, az jóhiszemüleg járhat ugyan el, de akaratlanul mégis tévútra vezeti az esetleg reá hallgató olvasó közönséget. Annyival is inkább, mivel a n.-kállói reáliskolának egyéb helyhez kötött intézményei s a szegény tanulókat gyámolító intézményei is vannak, p. segélyegylete, mely évenként 100} frtot fordit segélyezésre. És még egy jóakaratú megjegyzést, melyet már csak .Nyíregyházi" urnák, a nyíregyházainknak is a szívökre kötni, ez alkalomból, midőn ismét a megye áldozatkészségére történik hivatkozás, alkalmat és bátorságot veszek. Igaz, hogy Nyíregyháza ma megyei székhely. Az is igaz, hogy mint egy országnak fővárosáért, ugy a megyének is székhelyéért áldozni kell — jóllehet, legalább tudto nmil, Kálló a régibb időben ilyen megyei áldozatokra sohasem appellált — mégis talán majd megsokalja már a vármegye közönsége, kivált ilyen mostoha viszonyok között, mit most élünk, a székhelyért azt a sok áldozatot . . . most kövezeti vám, majd vármegyeház épitési póladó, holott a vármegyének volt háza, most szobor, majd kórház, most ujabban megint a reáliskola áthelyezése czéljából 90—100,000 frt. Uraim! majd sok lesz. Hiszen a magyar ember generosus, áldoz itkész, „hogyha vele bánni tudnak, az ingét is odaadja" . . . dehát mégis! ... a mi sok, az meg szokott ártani . . . Nem tanácsos a hurt feszíteni, mert szakad. De ugy tudjuk, mintha Nyíregyházán sem örülnének olyan nagyon az efféle 90—100,000 frtos tervezeteknek, hogy ott is megsokalták már némelyek a sok és nagy kölcsönöket s az efféle „fenn az ernyő nincsen kas" féle állapotokat. Épen'azért jó lenne felhagyni az ilyenfajta tervezetekkel, ábrándozásokkal, még ha a millenium örve alatt bocsáttatnak is azok világgá! Mijd ugy járunk, mint a bécsiek a világkiállítással, 188 l-ben ; egy nagy krach lesz a vége. Van Nyíregyházának igen derék, államsegélylyel épített és jól berendezett gimnáziuma, kitűnő tanerőkkel. Rendezzen ebben párhuzamos osztályokat; ez természetes, józan irányú törekvés s égető szükségnek látszik. De a reáliskolának átvitele, mikor van Dereczenben s a felsőbb osztályaiban az is néptelen s van Bjregszászban és N.-Kállón is, ez már igazán csak ábrándozás. Az ábrándozásról pedig azt irta valamelyik poíta, hogy: az ábrándozás az élet megrontója! . . . Hi pedig illetékes és legilletékesebb helyen nekem is megengedtetnék, hogy a „vármegyéhez", a legnagyobb alázattal és a legmílyebb tisztelettel egy kérést intézzek, az én alázatos kérésem ez volna: Tekintse a vármegye a magáénak a nagykállói reáliskolát is. Hiszen, ha nem Nyíregyházán is; de ez is csak S^abolcsvármegye területén van. Ez is csak a kulturát szolgálja és terjeszti Szabolcsvármegyébenl Ez is érdemel talán egy kis jóakaratú figyelmet, hiszen egyebet ugy sem kér! ... S mégis, mégis! . . . Azonban annyit dicsekedéssel kell elmondanunk, mikép Kállay András főispán ur ő méltósága, midőn az itteni megyei intézeteket stb. legelőször Rögtön é'er-iujekciót adtak neki, de hiába, néhány másodpercz múlva Salamon Ella kiszenvedett. Dr. Laufenauer Károly budapesti egyetemi tanár a következőkben mondotta el ez esetre vonatkozó véleményét: Az esemény orvosi szempontból rendkívül érdekes ós az egész világ orvosi kara előtt uagy feltűnést fog kelteni. Ma napság a hipnózis által való gyógyítás egész Európában el vau terjedve, különö en Francziaországban, Svájczban és Olaszországban, mely államokban sokkal gyakrabban alkalmazzák, mint hazánkban. A hipnózis áldásos orvosi segédeszközzé vált. — Idegbajoknál az idegesség egyes formáinál a hipnózis az egyedül ismert tényező, melylyel a bajt gyógyítani lehet. Egyes idegbajokban gyógyszerrel, fürdivel, inaszszázással semmit sem lehet elérni, csakis a hipnózis segit. Ha a hipnózist avatott orvosi szakértő alkalmazza, baj uem törtóuik; azonban ha uem szakértő alkalmazza, egyes aggasztó jelenségek — légzósnehézség, görcsök, csuklás, az arcz uagyon kipirul — szoktak jelentkezni, de ezek nem nagy mértékűé* és ritkák. Olyau eset pedig, hogy halál származzék belőle, eddig nem törtónt. A szerencsétlen Salamon Ella esetébea első sorban az érdekelt, mi okozta a halált. Ó (Liufenauer professzor) megvallja, hogy mikor az eset rövid jelentését olvasta a lapokban, arra gondolt, hogy Salamon Ella meg sem halt, hanem csak tetszhalott. De azután olvasta, hogy föl is boutották, tehát a halál faktum. Távolról ugyan merészség kritizálni az esetet, de C3ak két oka lehet a halálnak. Az egyik az, hogy mikor Salamon Ellát hipnotizálták, a nyelvben és a lélegzésre szolgáló izmokban görcsös megmerevedés támadt, mely fuladási tünetekkel jár s ha ez a görcsös megmerevedés hosszas, ha a hipnotizáló nem veszi észre, inegfuladás által való halált okozhat. A szerencsétlenség oka tehát megfuladás is lehet. meglátogatta, látogatásával a reáliskolát is szerencséltette. Dehát ha tultömöttek a középiskolák nemcsak Nyíregyházán Debreczenben, Sárospatakon, hanem mindenütt — bár mostanában 4 osztályra az itteni reáliskolának elegendő tanulója (94) van; — miután a realirány népszerűtlen, nem lenne-é időszerű, ha a megye latba vetné befolyását, hogy az egységes középiskola emlegetése mellett a kállói reáliskola is mielőbb gimnáziummá alakíttatnék át! Ez a vármegyének csak egy jóakaratú feliratába kerülne s mindjárt nem kellene a szülőknek más megyék területére s távolabbi vidékekre vinni tanuló gyermekeiket! Azulán lenne a megyének egy teljes és egy csonka, kis gimnáziuma . . . Ennyit a vármegye ezen második intézetével könnyen megtehetne. Ha alkalomadtán tenni fogja: szolgálatot teend vele a megye kulturális ügyének. Vederemo. Aádiatur et altéra pars. (xiirömbei Péter. A jövő évi költségvetés. Pénteken tárgyalta Nyiregyháza város képviselőtestülete a jövő évre szóló költségvetést. A képviselőtestület tagjai azonban feltűnően lanyha érdeklődést tanúsítottak ezen annyira fontos tárgy iránt. A tisztviselőkkel együtt alig 15—20 au lehettek jelen, a mi bizonyára nem válik dicsőségére a képviselet tagjainak, kiknek mgy része ugy látszik abban a kényelmes meggyőződésben él, hogy a tanács amúgy is elég alaposan áttanulmányozta, átdolgozta a költségvetést, melynek tételeit s az egyes tótelek jelentőségét ismernie különben is jobban módjában áll. Ebben némi részben lehet is valami igazságuk, de ha közelebbről szemügyre vészük a költségvetés jelentőségét egy város életében, egyáltalán uem menthetjük a városi képviselőink évről évre mindinkább feltűnőbben észlelhető indolentiáját. Halatszanak ugyan olyan értelmű nyilatkozatokba, hogy a költségvetés különben is csak általános irányzatot tartalmaz, melyet betartani nem szokás és nem is lehet, de hát akkor meg legalább a zárszámadások tárgyalására lordithatnának több figyelmet városatyáink, kik azonban, mint a példák tanúsítják, egyedül választások alkalmával szentelik idejüket a közügynek. A város jövő évi költségvetése, melynek a képviselőtestület elé terjesztett tervezete csekély módosításokkal fogadtatott el, a folyó évihez képest általáuosságban azon eltérést mutatja, hogy bár ugy a bevétel, mint a kiadás magasabb összeggel vau előirányozva a folyó évinél, végeredményében kedvezőbb ennél; kisebb a deficit, a községi pótadóval fedezendő költségvetési hiány. A bevételek emelkednek az erdőnél, (mintegy 2000 forinttal), a határbeli földbirtoknál, (mintegy 500 frttal), a pusztai földbirtoknál, (nintegy 2000 frttal), a vásár éi kövezetvámnál (200 frttal), a közigazgatásnál (2000 frt, teljesen uj tétel), a rendőri intézményeknél, (mintegy 10000 frttal), a katou iszállásolásnál, (miutegy 800 frttal), az iskoláknál, (mintegy 1800 frttal), ós az átmeneti ügyeknél (mintegy 4000 frttal); ellenben csökken az épületeknél (mintegy 100 frttal), a tőkék és alapítványoknál (mintegy 4000 frttal), a közegészségügyeknél (mintegv 700 frttal) s a városi kőzmuaklalapnál (mintegy 2000 frttal). A kiadások emelkednek az erdőnél (mintegy 800 frttal), a pusztai földbirtoknál (mintegy 600 frttal), jáz épületeknél (mintegy 500 frttal), a közigazgatásnál (mintegy 7000 frttal), a rendőri iutózméuyeknól (mintegy 9000 frttal), s az átmeneti, ügyeknél (mintegy 1300 frttal) A többi rovatoknál ellenben csökken. Ekként a költségvetés mintegy 368000 frt bevétellel szembeu kerek összegbei) véve 412000 frt kiadást irányoz elő. Hanem azért nehogy azt higyje ám valaki, mintha ezen összegekben mindazon bevételek ós kiadások benfoglaltatnak, melyek a jövő évben előreláthatólag bevételeztetni és kiadatni fognak. Mert ezekben az összegekben nyoma sincs például az épülő nagyvendéglőre A másik lehetőség az, hogy Salamon Ella tényleg az alkalmazott szuggesztió folytáu halt meg. Neukom — mint a lapokban olvasta — tüdőbetegséget szuggerált a kisasszonynak s mert Salamon Ella oly rendkívül érzékeny egyén volt, a milyen hosszú időkön át ritkán jelentkezik, valószínű, hogy az alkalmazott szuggesztió következtében a tüdővész valamennyi kóros jelensége mutatkozott: légzése alászállt, szívműködése gyöngült, valószínű, hogy a szuggesztió folytán szellemileg a tüdővészes betegnél mutatkozó esetleges halálfélelmet is végigélte. Ily módon lehetséges, hogy direkte a szuggesztió folytán ideges szivszólütést kapott s egyenesen a szuggesztió következtében halt ineg, azaz a halált szuggerálták neki. Oly rendkívül érzékeny lényre, a milyen Salamon Ella volt, rá lehet halált is szuggerálni, Lihetséges, — mondotta Lau.fenau.er professzor — ha ón ilyen érzékeny egyénnek azt mondom: Te meg fogsz halni! az meghal. Példa ugyan nincs erre, de a lehetőség megvan. A mi Neukomot illeti, abban, hogy valaki tud hipnotizálni, uincs semmi. Hipaotizá ui bármily bojtár tul, tehát valakit ezért valami nagy portentumnak kikiáltani fölösleges dolog. A hipnózist ma már számtalan orvos alkalmazza, köztük ő is, de neki soha sem jut eszébe, hogy mindenkit hipnotizáljon. Nála a hipnotizálás az utolsó grádus, hi egyéb már nem segit. Olyan czólokra pedig nem szabad alkalmazni a hipnózist, a milyenre Neukom gyakran alkalmazta. Neukomnak, minthogy nem orvos szakértő, nem szabad orvoslás czéljából sein hipnotizálnia. Neukom kuruzslást követett el s egyetlen mentsége, hogy a katasztrófánál orvos is volt jelen, Vragassey doktor. Eljárása, nézete szerint, beleütközik a b'intető törvénybe s a további eljárás attól függ, hogy tesz-e ellene az api följelentést, vagy hogy a kir. ügyész emel-e vádat. Arra a ké.désre, mit tart Laufenauer dr. arról, hogy Neukom ellopott s elveszett tárgyakat találtatott; — Egy vörösfedelü ház, jobbra a harmadik szobában, ott vagyunk. — Itt vagyunk! — felelte mély meggyőződéssel a leány. Neukom tovább kérdezte : — Hogyan van a testvérem ? — Nagyon beteg — volt a válasz. — Mi baja van? Tuberkulózis é? Beszélje el, mit lát, — fagatta tovább a sugaló. És most következik az a misztikum, a melyet tudós orvosok sem tudtak megfejteni. Salamon Ella, aki soha orvosi dolgokkal nem foglalkozott, elkezdte magyarázgatni Neukom testvérének a i buját, oly szakértelemmel, a minőt — Vragasszy dr. szerint — kitűnő orvosok is legkevesebb tiz esztendei gyakorlat után sajátíthatnak el. Ugy beszólt a száz ós száz mértföldnyire levő beteg tüdejéről, mintha az tányéron feküdnék előtte, használta az összes orvosi műszavakat, a melyekről eddig fogalma sem volt s oly pontosan megmondta, mily állapoiban van Neukom testvérének tüdeje, menuyire roncsolta meg azt a pusztító kórság, a mellbetegség. Az irtózatos fáradság rettenetesen kimerítette a hipnotikus álomban alvó leáuyt. Halálos sápadtság terjedt el aiczán. Neukom még csak egy kérdést akart tenni ; — Mondja meg hát. ön mit vél a betegségről ? A médium csak nehezen tudta szótagolni. — Legyünk elkészülve a legrosszabbra! Ezután a kijelentés után, a melylyel mintha a saját halálát jelentette volna, Salamon Ella hirtelen félredőlt székén, rekedten hörgő sikitás tört ki torkából, nyelve száján előre tolódott s élettelenül esett le végre a földre. Az egész megrémült társaság természetesen oda'' sietettt. A leány pulzusa akkor még vert, ajka lélegzett.