Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-09-23 / 38. szám

„jn Y í it V X u fc U-" (Másolat a 12352/94. K. szhoz.) Főldmiielésügyi m. kir miniszter 51252/III./b.-1894. Tekintettel arra, hogy Horváth-Szlavonországban a ragadós száj- es körömfájás nagyobb mértékben lépett fel, a hasított körmű allatoknak (szarvasmarha, juh, kecske és sertés) Horvát-Szlavonországból Magyarországba való behozatalai további intézkedésig megtiltom. Erről a közönséget tudomás vétel es minél kiterjedtebb módon közhírré tétel végett értesítem. Kelt Budapesten, 1894. évi szeptember hó 3-án. Festetits, s. k. 12265. K

. Szabolcsvármegye alispánjától. 1894. , , . . A járási föszolgabiráknak, Nyíregyház v /aros polgármesterének és a községek előljáro.nak. Marosvásárhely sz. kir. város polgármesterének 6200. szám alatt kelt megkeresését szabályszerű nyomozás s esetleges intézkedés végett másolatban oly felhívással közlőm hogy eredménv esetén arról Nyíregyháza város polgármestere közvetlenül, a községek elöljárói pedig illetékes járási főszolgabirák utján hozzám jelentést tegyenek. Nyíregyháza, 1894. szeptember 13. ; Miklós László, kir. tanácsos, alispán. (Másolat,) 6200/9J. Sz. A tek. alispáni hivatalnak Nyíregyháza. Hivatalos tisztelettel fölkérjük a megyei törvényhatóságot, méltóztassék szegedi születésű Kaszab Lajost, ki utóbbi időben Bács-Bodrogvármegyének ó-becsei járásában mint állatorvos volt alkalmazva s állásáról pár hónappal ezelőtt lemondván, tartózkodási helyéről T.-Földvárról ismeretlen helyre költözött, törvényhatósága területén nyomoztatni, s feltalálása eseten tartózkodási helyeröl tanácsunkat tudósítani. Marosvásárhely sz. kir. város tanácsának 1894. szeptember hó 29-én tartott üléséből. Geréb, polgármester. 1243b. K

. Szabolcsvármegye alispánjától. 1894. Járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének ós a községek elöljáróinak. Torda-Aranyosvármegye alispánjának 7835/94. sz. alatt kelt megkeresését szabályszerű nyomozás s esetlege* intézkedés végett másolatban oly felhívással közlöm, hogy eredmény esetén arról Nyíregyháza város polgármestere közvetlenül a községek elöljárói pedig illetékes járási főszolgabiráik utján hozzám 00 nap alatt jelentéit tegyenek. Nyíregyháza, 1894. szeptember 14. Miklós László, kir. tanácsos, alispán. (Másolat.) Torda-Aranyos vármegye alispánjától. 7835/894. Sz. Valamennyi törvényhatóságnak. Ru«z Jánoi Mező-Bodoni illetőségű 22 éves földész az atyai háztól engedélynélkül eltávozván, eddig föltalálható nein volt. Van szerencsém ennek folytán tek. (czimedet) megkeresni, hogy szóban forgó egyént alábbi személyleírás alapján köröztetni, feltalálás esetén ide elővezettetni s az eredményről minden esetben értesíteni szíveskedjék. Személyleírás: Termete közép, arcza kerek, szeme szürkés, szemöldöke barna, orra rendes, szája rendes, haja fekete, fogai épek, szakála nincs. Különös ismertetőjele: duzzadt ajkak, irni, olvasni nem tud. Torda, 1894. szeptember hó 3-án. Alispán helyett: Nagy Olivér, főjegyző. Tűzoltóink örömünnepen. „Istennek dicsőség, embernek segítség!" — ez jelszava a nyíregyházi önkéntes tűzoltó egyletnek. Ez alatt a sokat mondó jelszó alatt alakult meg az az egylet tiz évvel ez elótt, ez alatt a jelszó alatt teljesítette nemes hivatását a lefolyt tiz éven át s ez a jelszó ragyog azon a diszes lobogón, melynek szentelési ünuepélyét üli most az egyesület fennállásának tiz éves jubileumával egyidejűleg. „A NYÍR VIDÉK TÁRCZAJA* Dal a tűzről. Tűiről daloljak? Ugy sieretném Megnyitni tnó lelkemet, Hogy lángja, mint vulkán, bevonjon Fényébe poklot és eget: Eget, mely egykor megteremté S örök javunkra nánta öt, Pokolt, hol égi5 tűzhalálban Veteklenek a vétkezők! Tűiről daloljak? Én imádlak S retteglek, ég-föld szelleme, S nem is kivánnám üdvömet sem, Ha lángod nem hevítene! Imádlak, mert ezernyi kincsed Ki sem lehetne mondani, S retteglek, mert nyomon köveinek A szenvedések kinjai! Tűzről daloljak? Ö az élet, Hol nincsen ö — halál van ott! Termékenyit, gyümölcsöt érlel, Felejtet gondot, bánatot; Bimbó-fakasztó napsugárban, Dalban, zenében, csókban ég, Tűzzel menyország már a föld is, Tűz nélkül puszta sír az ég ! Tűzről daloljak? Ö sugallja r Tettekre vágyó lelkedet, Ó adja szárnyát szellemednek, Az égiekhez ő vezet! Hazát imádni, lányt szeretni, Fölvenni a lét harciait, Éi vivni könnyen, halni bátran, Ha van szivedben, ő tanit! „Istennek dicsőség", — hangik a jelszó első része^De hát nyujthat-e ember igazabb, nagyubb, tartalmasabb áldozatot az egek Urának, miut épen az által, a mit a jelszó második része kifejez? Cselekedhet-e az ember a Mindenhatónak jobban tetsző dolgot, mint ha embertársain, felebarátain segit. Szolgálhat-e Istennek dicsőségére magasztosabban, miut mikor veszélybe jutott embertársának segítségére siet? Derék tűzoltóink jól választották meg jelszavukat s az elmúlt tíz év azt tanúsítja, hogy annak megfelelni is képesek. Ha visszagondolunk a régi időkre, mikor sem nálunk, sem más városokban hivatásos, szervezett egyesületet képező tűzoltók még nem voltak, hanem legfeljebb a városoknak községeknek volt egy-két többé-kevésbbé elavult, alig hasznavehető fecskendőjük, néhány horog, veder s más ilyen primitív eszközökből állott az egész tűzvész esetére igénybe vehető felszerelés; ha visszagondolunk azokra az idősre, mikor a bekövetkezett szükség, a veszedelem idején ezen eszközökkel hozzá nem értő, gyakorlatlan emberek voltak kénytelenek a pusztitó elemmel küzdeni ugy a hogy tudtak, zavarral, minden egységes terv és vezetés nélkül, úgyszólván fejüket vesztetten; ha emlékezetünkbe idézzük, hogy minő rémületet okozott egy-egy város lakosságában a félre vert harangok ideg zsibbasztó kongása, mert mig abban seui volt biztos senki, hogy különösen éjjel, vagy munkaidőben sietnek-e és elegen sietnek-e a vész színhelyére, addig másrészt a sajátját őrizetlenül hagyni is félt mindenki, — s ha ezekkel szemben gondoljuk a mostani állapotokat, szervezett tűzoltósággal, a modern technika legújabb vívmányaiból álló felszereléseikkel, egységes és czéltudatos működésükkel, ha tudjuk, hogy éjjel, épugy mint nappal bátor, gyakorlott és éber őrség áll minden pillanatban készen, hogy a vész első jelzésére annak színhelyén teremjen s hogy azt az első csapatot, az emberileg lehető legrövidebb idő alatt kiegészítik a mindenfelől, kötelességükhöz s tett fogadásukhoz hűen elősiető hivatásos tűzoltók, hogy a megtámadott vagyon lehető megmentésére, a dühöngő elem fékezésére minden lehetőt a legczélszerübben megtegyenek: bizony bizony könnyebben lélekzünk fel s hálával gondolunk az emberiség művelődésének haladására, mely a hivatásos tűzoltói intézményt megteremtette. Az emberi gyarlóság, az elfogult kislelkűség ugyan, mint minden téren, ugy a tűzoltósággal szemben is érvényre jut, mikor minden mellékkörülménytől egyszerűen eltekintve, elégedetlenkedik a tűzoltóság munkásságának eredménye felett, s megütközik azon, hogy a tűzoltók a tűz kiütése pillanatában, vagv nyomban azután a hely színén nem teremnek Es az ilyen, a körülményeknek kellő meg uem foutolásából, sőt csak megszokásból eredő kifogások nem egyszer elkedvetleníthetnék a tűzoltókat, lévén ók is csak emberek, kik lehetetlenséget csakugyan nem követhetnek el; — de annál nagyobb az érdemük azokuak, kik a gáncsoskodáson maguTűzről daloljak? Sokszor álltam Lánggal borított ház előtt, Midőn az ég tüzes haragján Hit és remény romokba dőlt; Rettegtem és mégis csodáltam A pusztitó, gyilkos tüzet, S a fékevesztett démonoktól Sem szállt szivembe rémület! Tűzről daloljak? Győzelemben Fénylett az eszme ottan is : Van még a tűznél is nagyobb tűz, Mely rajta diadalra visz — Szózatja: irgalom, segítség! Testvérszivek, ébredjetek, Részvétetek meleg sugara Szárítsa fel a könnyeket! Tűzről daloljak? Kárhozatba Dőlj vétkes, aljas szenvedély Füstjébe fúljon durva lelked, Mert benne szép s igaz nem él! Ott áll a példa: Istenektől Rabolta el Prométheüsi, S mert lopta, minket boldogított, De neki átka lett a tüel Tűzről daloljak? Tűibe a dall, Ha nincsen benne égi láng, Tüzet a dalba, lelkesítőt, Hadd gyúljon tőle a világ! S ti szálljatok magasra, büszkén, Szent, üdvös eszmék lángjai, Áldás, dicsőség fényetekre, S ne merjen senki oltani!! Dr. Vietórisz József. kat túltéve, teljesitik buzgón és kitartással nemes hivatásukat Az immár tízéves jubileumát ünneplő nyíregyházi önkéntes tűzoltó egyesület alapító és működő tagjai is jogosan számithatnak a város lakosai hálájára. E tíz év alatt megmutatták, hogy hívek maradtak jelszavukhoz Az embereknek annyi esetben nyújtott segítség mind megannyi áldozat-bemutatás Istennek dicsőségére, s a nyíregyházi önkéntes tűzoltó egyesület tiz éves múltja alatt minden egyes esetben a legjobb akarata és tehetsége szerint és a legteljesebb odaadással teljesítette feladatát. Kiszámithatlan az az anyagi haszou, melyet e város lakossága derék tűzoltóink tevékenysége folytáu nem egyszer elért az által, hogy a pusztító tűz tovaterjedését megakadályozta s a még megmentót megmentette, nem is említve azon erkölcsi és ép azért kevésbbé mérlegelhető s kevésbbé elismert előnyt, mely a tűzvész alkalmával megremegő szivek megnyugtatására szolgáló azon tudatban rejlik, hogy az oltás, mentés művelete arra hivatott és képes kezekben van. Önkéntes tűzoltóságunk tiz éves életében is volt ugyau példa reá nem egyszer, hogy a már említett gyarlóságokból eredő kifogásokat, többé-kevésbbé indokolatlan szemrehányásokat kellett eltürniök, az embertársaik segítségén minden önérdek nélkül és öuzetlenül s mégis kötelességszerűen és kötelességtudással fáradozó, sokszor testi épségüket, egészségüket veszélyeztető tűzoltóinknak; — de ha nyugodt megfontolással visszatekintünk a lefolyt tíz évre, el kell ismerni mindenkinek, a ki elfogulatlau véleményalkotásra és nyilvánításra képes, hogy az intézmény nem csak bevált, de elismerésünkre, hálánkra is joggal tarthat számot. Köszönet érte az egyesület megalapítóinak, szervezőinek és czéltudatos fejlesztőinek! Köszönet a buzgó és lelkiismeretes működő tagoknak s a kit az egyesület felvirágzása közül a legtöbb elismerés illet, az egyesület ügybuzgó és fáradhatatlan főparancsnokának: SztárekFerencz rendőrkapitánynak ! Audiatur et altéra pars. (Válaszul a Nyír vidék 37. sz. a. „Nyíregyháza a milléniumon" cz. csikkére. Jó órában legyen mondva, azon szerencsés szülék közé tartozom, a kik fiaikat a megyebeli középiskolákban, a nagykállói állami reáliskolában és a nyíregyházai államilag segélyezett ág. ev. főgimnáziumban taníttatták s épen ennélfogva ugy az egyik, mint a másik derék intézetnek, főleg a két intézet érdemekben gazdag tanárainak holtigvaló, örökhálára vagyok lekötelezvo s mind a két intézetnek csak azt kívánhatom, hogy — virágozzék végtelen időkig. Annál különösebben, mondhatom fájdalmasabban esett, midőn e becses lapok 37. sí. vezérczikkében „Nyíregyházai* aláírással, egy külömben jó akarattal és és dicséretet érdemlő patriotismussal, de annál több tájékozatlansággal s naivitással irott czikkben azt kellett olvasnom, hogy .mennyivel illetékesebb volna a kállói reáliskolának Nyíregyháza," „a kállói jelenlegi reáliskolai épület pedig legczélszerübben lenne felhasználható a vármegye által, egy vármegyei szegény-menház czéljaira." Ez a czikk lényege. A többi, az ország mát vidékeiről s megyéiből felhozott példák Debreczen, Miskolcz, Rozsnyó, Győr, a világositás és buzdítás okáért vannak elmondva színezésül, hogy a nyíregyháziakat, esetleg talán a várA thuzséri tragédia. Salamon Ella kisasszony, Salamon Tivadar thuzséri földbirtokos fiatal leánya, Neukom által hypnotizáltatván, a kisérlet alatt hirtelen meghalt. A fővárosi lapok a hét elején ilyen forma rövid szavú táviratban adták tudtul a thuzséri tragédiát s azóta e rendkívüli eset hire bejárta a világ egész sajtóját s hasábos tudósításokban szólanak felőle. A szerencsétlenségnél jelen volt Vragassy dr., a bécsi mentőegyesület főorvosa, a következőleg adta elő az esetet: Salamon Ella kisasszony — beszéli Vragassiy dr., — rendkívül szerette magát hipuotizáltatni, mert sokkal jobban érezte magát miuden alvás után, de meg azt hitte, hogy másoknak használhat ilyen állapotban. Mikor Vragasszy dr. a thuzséri kastélyba érkezett, rögtön produkálni akarták előtte a leányt. Vragassiy azonban csak a végzetes mutatványt látta, de — mint mondja — ennél csudálatosabb dolgot soha a hipnózis terén nem tapasztalt, nem is hallott, noha igen sok ilyenfajta produkciót látott, különö-en Svédországban. Mikor Salamon Ellát elfogta az óbredéstelen álom a kisasszony igen fáradtnak látszott. Neukom, a hipnotizőr kijelentette, hogy ma egy különösen érdekes dologgal fog megpróbálkozni. Van ugyanis neki a hazájában Verseezen egy fitestvére, a ki hosszabb idő óta vért hány. Az orvosok nem tudtak biitos diagnózist megállapítani, nem tud'ák, váljon gyomorvérzósben sten* ved-e a beteg, vagy tüdőbijos e. Neukom maga az előbbit hitte és Salamon Ella u'ján akart bizonyságot szerezni bátyja betegségéről. Az alvó leányhoz parancsoló hangon fordult: — Verseezen vagyunk, érti! Ebben ós ebben az utczábau lakik a testvérem! Látja? — Nem találom, — felelt az alvó! Neukom apróra megmagyarázta az utczát és a ház fekvését. Folytatása, a mellékleten.