Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-07-22 / 29. szám

Melléklet a „Itfyírvidék" 1894. 29-ik számához Szabolcsvármegye és a millenium. Mennél inkább közeledünk az ezredéves ünnephez, annál több jelenségét tapasztaljuk annak, hogy az ország önmagához méltóan fogja megünnepelni a honfoglalás ezredik évfordulóját, s hogy a milléniumon ünnepelni fog nemcsak a magyar nemzet összesége, hanem annak minden része is. Szabolcsvármegye az elsők kőzött van az ország vármegyéi között, mely immir konkrét adatokat tartalmazó tervvel rendelkezik a milleniumra. Olvasóink értesülést szerezhettek már e tervről. Épít a vármegye egy, a modern követelményeknek megfelelő közkórházat 200,000 frt előirányzott költséggel Ez a közkórház a megye székhelyén, Nyíregyházán, a kállai utcza végén, az ugyuevezett temetőkertben fog felépíttetni. A tervezetre a pályázatot rövid időn meghirdetik, hogy a jövő tavaszszal már az építkezés megkezdhető legyen é3 a millenium éve már teljesen készen találja A Bessenyei szobor felállítására 10,000 frt van előirányozva a megye részéről. Ez a szobor szintén Nyíregyházára kerül 9 a vármegyeháza előtti tágas téren szándékolják felállítani. A vármegye részéről előirányzott 10,000 forint természetesen a czélnak megfelelő, a vármegyéhez, Nyíregyháza városához és Bessenyeihez méltó szobor felállítására nem elég s minthogy a szobor-alapra eddig eszközölt gyűjtések eredménye sem mondható távolról sem valami fényesnek, a szobor ügye biztosítottnak még épen nem tekinthető. A vármegye régen sürgetett monográfiájának megiratására és minden valószínűség szerint kiadatására is 10,000 frt van előirányozva, mely összeg szintén nem olyan sok, mint első pillanatra látszik. E kérdésnél, csak ugy mellékesen, felvetjük az eszmét: uem lehetne-e a kiadandó monográfiában a vármegye egyes szebb természeti fekvésű, vagy történelmi nevezetességgel biró helyeit, ugyszintéu a meglevő, bár meglehetős csekély számú emlékeit (szabolcsi földvár, nyírbátori templom stb) a szövegbe beillesztett képekben reprodukálni? Sőt a mostani állapot feltüntetése végett ép igy lehetne legalább mellékletként egyes községek és Nyíregyháza város nevezetesebb épületeinek, urasági kastélyoknak, a bár szintén nem nagy számú gyári-telepek némelyikének képeit is — például a divatban levő, könnyen előállítható és még is szép és hü féuyképnyomatok utján, — megörökíteni. Ezeken kivül a megye történelmi nevezetességű helyeinek emléktáblával való megjelölésére 2000, a budapesti kiállítás falujában építendő falusi lakóházra 3000 frtot irányzott elő a vármegye rnilléniumi bizottsága, mely mint látható,-a hasznos és maradaudó becsű alkotások-létrehozására fektette a fősúlyt. Őszinte elismerés illeti ezért az emiitett bizottságot és anuak elnökét vármegyénk al„A NYÍR V1DEK TÁRCZÁJA." Büszkeség. Lábujjhegyen, visszafojtott lélekzettel lép be férje szobájába. Reggeli nyolez óra, de itt még félhomály van. A lebocsátott nehéz függönyök nem engedik betolakodni az indiscret napsugarat. Megáll a küszöbön, s kezét keblére szorítva iparkodik mérsékelni lázas szive dobogását. S aztán, hogy szeme lassanként megszokja a sötétséget, széjjel néz a helyiségben. Elsó tekintete az ágyra vetődik, hol a férfi nyugodtan alussza álmát, mély lélegzetet szedve hatalmas, széles melléből. Nesztelenül lép oda hozzá s előrehajtott fővel, félig nyilt ajakkal, mohón nézi a férfiút, ki egyik karját feje alá teve, arczával felé van fordulva. Szép férfi arcz. Rövidre nyírott szőke hajjal, széles homlokkal, finomul'ívelt szemöldökkel. Vékony orrcimpái alig észrevehetően remegnek álmában. S hatalmas szőke bajusza beleolvad a sűrű szakálba, mely a selyem paplanon rendetlenül omlik szét. Lázas, meleg pir ül az egész arczon s oly mélyen, édesen alszik, mint a ki megérdemelte a nyugalmat. Ágya mellett szétszórva hevernek ruhái. Az asszony le hajlik és egyenként emeli fel azokat. Erős, átható illa tot terjesztenek maguk körül. Megrázkódik, amint megérzi azt. S aztán csaknem undorral dobja a ruhákat a díványra. Fájdalom, megösmeri az illatot. Annak a másiknak kedvencz illatszerét. A férfi megmozdul álmában. A nő összerezzen. Most másik oldalra fordul s egészséges, piros füle czimpáján egy kis folt lesz látható. Az asszony fölé hajlik 8 megnézi azt. Egy kisded harapás. Az apró, hegyes fogak nyoma tisztán kivehető. A nő csak nézi, nézi tágra nyilt szemekkel, s szép arczán fájdalmas rángatózásban nyilvánul az őrült kin. A szerelmi féltés kinja ispánját; nem hallgathatjuk el azonban mi sem azon nézetünk nyilvánítását, hogy a közoktatás ügyea vármegye programmjának aktív részéből kimaradt. Mert bár felterjesztés utján fel fog kéretni a kormány, hogy az állam által a millenium alkalmából létesíteni szándékolt 400 uj népiskola közül megfelelő mennyiségűt Szabolcsvármegyében állítson fel, nem igen hisszük, hogy ezen felterjesztést eredménynyel, illetve eredménynyel járjon. Auuyi fele érezhető égetőbb szükség az országban ezen iskolákra, hogy Szabolcsvármegyére alig ha jut belőlük. Már pedig tagadhatatlan, hogy nálunk is elkelne még néhány iskola, melyeket a vármegyének fel kellene és fel kell állítania s ezek felállítására a millenium minién tekintetben igen alkalmas időpont. Szabolcsvármegye, mint ilyen, tehát dicséretre méltó tevékeny részt szándékozik ve i ni a nagy nemzeti ünnepen. Más kérdés az, hogy Szabolcsvármegye, illetőleg aunak a lakossága haso íló m igatartást fog-e tanúsítani és hasonló eredményt felmutathatni ? Nincs okunk kételkedui benue; —de megvalljuk eddigelé még uem igen tapasztaltunk olyan előjeleket, melyek az esetleg támasztható kételyt elosztatni alkalmasak volnának, sem magánosok, sem társaságok kárében. Vármegyénk ügybuzgó főispánja, ki a vármegyének a rnilléniumi ünnepen való részvételét annyira szivén viseli, mint lapunk előzőszámában közöltük, a megye tehetősebb egyéneihez meleg hangú felhívást iutézett, melyben arra kéri őket, hogy a vármegye kiválóbb iparosainál már most eszközöljenek tnjgrendelést olyan tárgyakra, melyek SíZuilQ BJ budapesti kiállításon bemutattatnának. A terv életrevalóságát bizonyitaui sem kell. Az illető iparos bizonya,ra legjobb tehetsége szerint igyekezni fog eleget tenui a megrendelésnek, tudva azt, hogy müve a kiállításra kerül s hogy még is megrendelésre kész vevő számára dolgozik s igy egyaránt előnyös a megrendelés ugy az iparosra, mint a megrendelőre. Vajha menüéi többen észrevennék tehetősebbjeink közül ezen megreudelések előnyeit, melyek ezen felül még a kiállításnak, közelebbről pedig Szabolcsvármegyének a kiállításon való részvételének is csak előmozdítására szolgálnak. Nagy léptekkel előre. Ha Nyíregyházának a kor szelleméhez alkalmazkodó egész fejlődését kívánnám bemutatni, történelmet kellene írnom, vaskosat, terjedelmeset, melynek végszálai a mult századok ködös homilyábau, következtetései, jós ered mónvei egy biztató jövő távol szép vouásaibau tűnnének el Történelmet, mely kimutatná, miut lehet a vén Európa és az ősi Magyarhou lassau mozduló földjén is aránylag rövid idő alatt sokat, bámu'atos sokat létesíteni. Történelmet, melynek főbb szakaszait az „alakulás," a „fejlődés" ós a mostaui .rohamos haladis" felirataival kellene ellátnom. Történelmet, mely magában egyesítse az igazság mellett a költői ihletet, a hűség mellett a bonczolő az. Aztán halkkal, nesztelenül, mint a hogy jött, kimegy a szobából. S ott az ebédlőben, hol kettőjük szánára van terítve reggelihez, sirva borul az asztalra és zokog keservesen. Soká, soká virrasztott az éjjel. Várta haza az imádott férfit. Mig végre virradatkor megjött az. De kevés öröme megérkeztén, mert azok a jól ismert euergikus léptek elhaladtak ajtaji előtt a a férj uem jött be nejéhez. Külön szobába ment kipihenni az érzéki izgalma kat, mit a másik karjii közt élvezett az éjjel. S mire teljesen kipihenve bejön reggelizni, rugauyosau, üdén, férfi is szépségében, ezerszer kívánatosabb a szegény szerelmes asszonyi sziv előtt, mint valaha, mint mikor először engedte át magát neki. Némán ültek le a theához. A férj föl sem néz hírlapjáról, csak olykor-olykor szürcsöl egyet s közömbösen keveri a czukrot csészéjében. — Parancsolsz egy kis sonkát Béla? szól végre a nő, megszakítva a kínos csendet. A férj fölnéz s látja azt a hősiesen mosolygó fehér arczu asszonyt maga előtt. De ez még csak szánalmat sem ébreszt keblében. Nem, mert idegen mordul reá: — Köszönöm, Hát mi baja már megint? — Nekem? semmi? és csodálkozó arczczal ismét tovább mosolyog. Ugy, hogy a szive majd megszakad b-:ló. — Hát akkor kérlek ne csinálj olyan vértanú képeket. Tudod nagyon jól, hogy azt nem szeretem. — Nem értlek. S Most Mirgit hajlik le czászéjá hez ós roppant buzgalommal keveri theáját. De az áruló könyek mégis előtörnek, bármennyire iparkodik is elrejteni azokat. Ritoldy fölpattan székéről s gyorsan föl-aiá kezd járni a szobában. A nő csöndesen foglalkozik az asztalnál, Bála megáll előtte s idegesen pödri szép, szőke bajuszát. — Látod Margit! mondani akarok neked valamit. Kórlek, hallgass meg nyugodtan. Ez tovább igy nem tarthat. E; uem élet sem ueked, se n ueke n. A mi és construáló kritikát, az intenzív erő mellett a külalak megnyerő báját és kellemét. Történelmet, mely legyen oly megragadó, mint a Lukács monographíája, és oly tanulságos, mint a közelmúlt egyik felemeló nagy történet-bölcsészeti műve: a Hoitsy Pal „Magyarország genealógiája.' Ám e szerény igényekkel fellépő értesítő lapjain mig egyrészről tulmerészség számba mehetne az enemü vállalkozás, addig e sorok irója sem teheti, hogy a fentidézett nagybecsű monogriphia szerzőjével, akár csak a történetírói hivitottság dolgában is versenyre keljen. Megelégszik tehát — s azt hiszem, meg fog elégedni a szives olvasó is azzal, — ha mellőzve e másfélszázadéves város régibb múltját, híven e rövid értekezés feliratához, s egész futólagosan csupán azt igyekszik kimutatni, meuuyibeu igazolta Nyíregyháza városa, hogy az ujabb kor intő szózatát megértette s életét mindeu vonalon anuak magfelelően kívánja rendezni. E végre egyebet sem kell tenned — szives olvasó — mint ha kalauzolásom mellett rövidke sétát jársz e városon. Hi idegen vagy, feltétlenül meglep5döl egv sajátságos tényen. Hihetetlenül rosz ós a régiek gondatlanságara vagy előre nem látására való építkezési rend mellett, a lehető legtöröttebb vonalakban haladó utczák során a mi szemrevaló épület vau, mind uj, szinte me>' érzik rajta, hogy a pillér keze alig egy-két hónapja vagy éve vonta meg homlokzatán az utolsó dekoratív vonást. Megkérded: mi czélra szolgál e széles homlokzatú, modern nagy épület? megtudod, hogy ez a város kormányzatáuak szókhelye a stylszerü városháza. Pár lépéssel odább szemedbe tüuik egy valóbau ifjú hatalmis arányú és szép palota: a vármegye székháza'. Szemben vele a túlsó oldalou ott látod az igazságügyi palotát, mögötte a hatalmas arányú fogházzal. Az "után, ha tőrt s időt nem kímélsz, tovább haladva e nagy kitér jedésü város utaiu, szemedbe ötlik Thália diszes otthona, az uj állandó színház, a cu'turiutézméuyek másik ketteje: a főgimnázium, az evang. népiskola, majd a magában is kis várost képező óriás lovas laktauya, mind mind uj, moiern, nigyarányu, diszes, 10-15, sóc 5 — 10 óv előtt ez óp'llitek, e pilóták egyike sem állott; városnak, me gyénik, törváuyszékuek, a nemzeti múzsának és kulturáaik nem vo t híjloka. vagy ha volt, dísztelen, szült, alkalmatlan, kicsiny. Éi most — rövid egy évtized alatt — áll mind e csarnok, uevelés ós oktatás művészet, kormányzás és tórvéuykezós mind kiváló bacsű, modern jellegű, kényelmes, tágas otthonnal bir! Nem jut-e eszedbe — nyáj is olvasóm — ami jelszó: Nauv léptekkel előre!' * * * Város, melynek polgárai oly feltülő hiladási érzékkel s áldozatkészséggel csüngenek lakóhelyök jövőjén, nem maradhit el egy iráuybiu sem. Nam is mirad el. Faltette a korouát a culturtevókenysógére. Pártfogása alá vette végre a leányneveióst is. Azért tettem oJ i a „végre' ós az „is" szócskát, mert mindkettőnek mag van a maga igazi jelentősége! Mjrt hiszen — hogy többet ne említsek — a fiuuevelés terén városunk edlig is példás áldozatkészséget tanúsított. Miut testület, közel háromszázezer forintra tehető állandó tőkével járul részben a gimnázium, részben a különféle jellegű (felekezeti, közsógi) intézetek, óvodák, elemi iskolák stb. fenntartásához, segélyezéséhez. Mint egyes ügybuzgó polgárok összesége, társadalmilag szintén oly állandó — biztos közösséget képaz, mely — hol kell, szellemi-erkölcsi érdeklődéssel, hol szükség van, nagyarányú magán-adakozással támogatja közsógi kulturánk fejlődését. — Da hozzátettem és azt hiszem, egész jogosan — a „végre" szót is. Mert mig a fiuneve lés kitűnő elemi és jeles középiskoláink mellett semmi kívánni valót nem hagy hátra, — addig a leánynevelés égető szükségei tekintetében hosszú, hosszú ideje mintha bizonyos elháríthatatlan akadály állott volna útban: évek óta bizonyos statusquo-szerü pangást vettunk észre, Igaz, hogy egyrészt ott volt a törvény kötelező ereje, mely Nyíregyháza városának mellőzhatlen kötelességévé tevé (mivel minden tekintetben a kívánalmaknak megfelelő főgymnasiumuuk vau) községi polgári leány-iskola együttlétünk pokol. E.hibázott lépás volt az egész. Mióta szegény kis Zoltánunk meghalt, semmi sem köt többé miuket egymáshoz. Én . . . én . . . igazán, hogy már nem szeretlek. Lagalább nem ugy, mint egy férjnek nejét kellene szeretnie. S te szenvedsz e miatt. — Mart rommtikus hajlamaidnál fogva azt képzeled, hogy még mindig szeralm3s vagy balém. Pedig hi elválunk — kórlek, semmi jalenet, türtőztesd magad és hallgass meg nyugodtan — mart ha elválunk ós nam leszel kénytelen folyton velem foglalkozni, engem nap-nap után látni, bele nyugszol az egészba, ós nem csak, hogy nem állsz majd az én boldogságom útjába, de idővel még te is boldog lehetsz. Most már, hogy örököltél, vagyonod is van. Nekem is van miből megélni. Nem vagyunk egymásra utalva. Te jobbra, ón balra. A mult csak álom lesz majd előttünk. Különben ez már rég megmásíthatatlan elhatározásom. Ezen nem változtat semmi. Megértettél ? Aztán nyugodtan lóp csészéjéhez, s fölhajtja a maradék hideg theát. Margit mikor a válás szót maghallotta, görcsös csuklássil ugrott fal székéről. S behuayl szemekkel, reszketve állott magfogózva az asztal sarkába. Férje padig indul az ajtó felé, s onnan szól vissza csak : — Hi szükséged van valamire, beküldőm a szobaleányt. Da az asszony már akkor oda rohan hozzá, s rekedten, fuldokolva tör ki a szó ajkairól, mig belékapaszkodik két kezével a karjába. — Bála az Istenért, mond még egyszer, nem őr • tettelek jól. — Kórlek, csak semmi sentimentalis jelenet. En elég érthetően beszéltem. — Nem, nem, te azt nem mondhattad komolyan. Te nem hagyhatsz itt engem! — Egész komolyan beszéltem! Kérlek bocsáss! — Béla! Bála! mindenre, a mi szent előtted! Drága kis Zoltánunk e nlékóre kórlek, ne tedd azt velem! Eu nem élhetek uélküled. Mindent, mindent eltűrök