Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-07-01 / 26. szám

N Y I R V I D É K." 9 Ha a feljegyzettek mindenike szólott, vagy attól elállt akkor az elnök szavazásra kitűzi a kérdést, mely az előadó szövegezése szerint akkép teendő fel, hogy arra egyszerűen „igen" vagy „nem"-mel lehessen felelni. 10. A névszerinti szavazás, az ülésben a szavazók nevének és szavazásának feljegyzésével történik, mialatt a tárgyhoz szólani, vagy a szavazatot indokolni nem szabad. Ugyanazon ülésben számítandók össze a szavazatok és a'szavazási ív az elnök és a jegyző által aláírva a gyűlési jegyzőkönyv mellett megőrizendő. 11. A szavazatok egyenlő számánál az elnök szavazata dönt. 7. §. A képviselőtestület törvényhatósághoz hivatalból felterjesztendő, valamint köz- és vagyonügyeiben hozott minden határozatai, a képviselőtestület bármely tagja által felebbezhetők, a felebbazésak a községi főbíróhoz, mint a képviselőtestület elnökéhez czimezve, a jegyzőhöz nyújtandók be, ki azok szabályszerű beiktatása iránt intézkedni köteles. 8. §. A hivatalból felterjesztendő, vagy felebbazatt határozatok hitelesített jegyzőkönyvi kivonat alakjábin, a vonatkozó ügyiratokkal és mindenesetre a kö/.gyűlés szabályszerű összehívását igazoló meghívóval felszerelve, a felebbezési határidő lejárta után legkésőbb A nap alatt felterjeszteniük. A felterjesztés körüli késedelmek a legszigorúbban büntettetnek. 9. §. A községi elöljárói állások minősége, szá n i, választás általi betöltése s felelőssége iránt az 133G. évi XXII. t.-cz. VI., VII. és VII. fejezete intézkedik. 10. §. A község első tisztviselője a főbíró, jogai és kötelességei a következők: 1. A képviselőtestületi gyűlésen elnököl, felügyel a testület tekintélyére s a tanácskozás komolyságára. 2. Az állami, megyei és községi közigazgatás minden teendőit teljesiti s k felsőbb rendeletek végrehajtását a jegyzővel együtt, kivel egyetemlegesen felelős, eszközli. 3. Az ujonczozásnál a jegyző közreműködésével a védköteleseket a sorozó bizottság eló állítja s azon alkalommal a vagyontalanok élelmezéséről, számadás m •!lett gondoskodik. 4. A katonai nyilvántartás eszközlése végeit felügyel a szabadságolt katonák és honvédek inegérkezé-e s otthon tartózkodására, azokat a főszolgabíró és a jegyző előtti jelentkezésre utasítja, a mulasztókat a főszolg ibirónak bejelenti. Rendeltetésük esetén a re a leletet po ntosan foganatosítja. 5. A katonai beszállásolásokat veendő utasítás ű és a fennálló szabályrendeletek értelmiben, a köztehu

1 viselés elvének figyelemben tartásával eszközli, a szállás, fuvar és élelmi pénzeket állandó beszállásolásoknál hívónként, átvonulásoknál 3 nap alatt az illetőknek kiosztja. 6. A jegyző közreműködésével eszközlendó megyei közmunka összeírásánál, a szabályrendelet szigorú megtartásával, a kézi és igavonó erőket pontosan bejelenti s felügyel a közmunka természetbeni kiállítására. 7. Szerkeszti a községi költségvetést a jegyzővel és ott a hol van, a pénztárnokkal egyetértve: azt minden évben az őszi közgyűlésen a képviselő testület határoz itra elé terjeszti. A megállapított költségvetés folytán a lakosokra kivetett összegek behajtása iránt intézkedik. 8. A község minden ingó és ingatlan vagyonát évenként leltárba foglaltatja s azokra felügyel. Ellen írző figyelemmel kiséri a község bevételeit, kiadásait, vagyonkezelését. Felelős a költségvetés megtartásaért s utalványoz a községi pénztárból a költségvetés keretén belől költségelőirányzatba fel nem vett, rendkívüli kiadásokat azonban csak 10 frt erejéig s a képviselő testület utólagos jóváhagyása mellett. Az ily természetű kiadásokért különben személyes felelősséggel tartozik. Ellenőrzi a pénztárnok eljárását, minélfogva a pénztár állapotát időszakonkint a jegyzővel együtt megvizsgálja, ann ik miben létéről magának tudomást szerez, s a teendőire nézve a tapasztalandó körülmények szerint intézkedik. Ahol külön pénztárnok nincs (kis községek) ott a pénztárnok alább megszabandó kötelességeit a jegyző közreműködésével a biró teljesiti. iFo'ytatjffij „A.NÍIR VIDÉKTÁRCZÁJ A." Öreg Szekeresét. Szekeres András a tizenkilenczes9knél szolgált. Ez a kék parolis regiment vallotta magáénak a fiút, aki daezosságra nézve vetekedett volna akármelyik elkényeztetett princzczel. Az apjától örökölte ezt a virtust s e mellé még annak lobbanékos természetét is. Az édes anyja szelíd volt, mint az áldás; az ő csendesen könyörgő beszéde sokszor kibékítette már apjával a fiut. Mert mindkettő Szekeres vér volt, a mit egyszer fölvett a fejébe, még imádság szóval is nehéz volt azt kizavarni abból. Örökös pör volt az apa és a fiu között; a két hasonszertl természet sehogy sem tudott egygyé simu'ni. — Azt tegye az a kölyök, a mit én akarok, én vagyok a paraucsolója, az én szavam után járjon! A fiu elhallgatta apjának haragos szavait s nem fólve, nem fugva, de szemtől szembe mondti vissza: — Nekem is van akaratom! . . . Oreg Szekeresné féltette a fiát az apa haragjától; a pártjára állott, siró szívvel, könynyező szemekkel védelmezte. — Ne bántsad, édes apjuk, gyermek még a lelkem, nézzed el a hibáját! Rettegésben telt el az egész élete ennek a szegény asszonynak; nem tudta, melyik pillanatban morzsolj i szét haragjával ezt a daezos, ezt az önfejű fiut. Csak akkor könnyebbalt meg némileg, mikor az Andris bucsut mondott a kapufélfának, elhagyta az apja portáját s felcsapott katonának. Öreg Szekeres Aulrás dult-fult mérgében. — Ha te nem vagy anyjuk, nem aduin volna a beleegyezésemet, hogy katonának álljon. Nem annak akar tam én nevelni! Vissza rekvirálom! Gazdasági egyesületünk és a gazdaközönség. A felső-tiszavidéki gazdasági egyesület kebelében körülbelől egy esztendővel ez előtt, miuden jelek szerint életerősnek látszó mozgalom indult meg egy lüktető egyesületi tevékenység megindítására. Az egyesület, ama deprimáló hatás után, melyet Dessewffy Aurél grófnak az egyesületi elnökségről való leköszönése keltett — ismeretes lévén, hogy a gróf urat ez elhatározásra az a nagy és megfcörhetlennek látszó indolencia bírta, melylyel vármegyénk gazdaközönsége az egyesület iránt tanúsított — Pongrácz Jenő grófnak elnökké való megválasztása után uj életre ébredt, s megtartván két évvel ez előtt a fényesen sikerült aratógép-versenyt, miutegy újjászületett, a legszebb reményekre jogositva föl az iránt, hogy bekövetkezett immár annak ideje, hogy ez az egyesület azzá lehet, amire hivatva vau, tudniillik vármegyénk gazdasági érdekeinek olyan organizmusává, melynek működésében vármegyénk gazdasági életének minden számottevő tényezői résztvesznek, egyesülnek. Sajnos azonban, hogy az a hihetetlen közöny és fásultság, mely közéletünk minden teréo, mindeu vonalán oly szembetűnő s szinte legjellegzetesebb sajátossága a végére hanyatló század ez utolsó évtizedének: itt is, tudniillik a gazdasági egyesület működésében is megzsibbaszt minden tevékenységet, lehetetlenné tesz minden eredményt. Hát hiszen lehet, hogy a haladásnak egyik árnyoldala a közügyek iránti érdeklődés e nagy megcsappanása; a „fin de síécle" is kezdi megteremni gyümölcseit és mérges gyümölcseivel megmérgezi a kedélyeket. Csakhogy, ha közigazgatási vagy politikai kérdísekben a „hazafiúi kötelesség-teljesítést", vagy a „közügyek iránt való önzetlen buzgólkodást" — frázisnak szereti is tartaui a mai „józan és praktikus" (?) korszellem — mely fölfogás ellen mindig teljes erőnkből tiltakozunk — ugyan bolond és érthetetlen dolog igy gondolkozni a közgazdasági kérdésekről is! Hiszen minél inkább század-végi ember valaki fölfogásában, auuil inkább tuihatja — amit szembetünőleg mutat a mindennapi élet — hogy az egyén gazdasági helyzete mi uralkodó fontosságú; az einber vagyoni állása döntő társadalmi állására és egyéb viszonyaira nézve. Messze hangzó panaszok éles szavakban kárhoztatják e kóros jelenséget, ó.'iáú izgalmat keltő szociális tüneményeknek állítólagos kútforrása a vagyon egyenlőtlen eloszlásából támadó nagy, utolérhetetlen külömbség az emberek sorsa között Mir a valamivel nagyobb előnynyel velejáró vagyoni és társad il.ni előnyöket, fényes szellemi képességekkel i-s csak alig lehet paralizálni vagy elérni. A reulezett valuta, sajnos, aligha többet nem ér a rendezett szellemi kulfcuráuál. Es ez igy van ugy az államnál, miut egyes polgárainál. Ha pedig ez igy van, akkor egészen észszerütlen, érthetetlen és beteges állapotra mutat az a közöny, amelylyel vármegyénk közönsége, tudniillik az érdekelt gazdaközönség, a — Hagyjuk mo°t már édes jó apjuk, majd ott másként forgatja talán magát. La kéin j ó A Iriskára ! Vigasztaló szavaival csak magát erősítgette az aszsxony. Napközben csak tartotta magát, de ha leborult az éjszaka csendje, sírt, zokogott még álmábau is. Mert elbeszélte neki Jsni Istvánné, hogy a császár embereiuek uiilyeu nehéz, milyen siralmas a sorsuk. S>kszor pauaszkodott erről az ő Jóska fia is, aki egyizben vártát állott a puskapiros toronynál s megfagyott. S ihase lesz többat olyau jó fiu a világon, sohase lesz többit a császárnak olyan jó katonája ! Öreg Szekeres Andrásné órzó szive u^y megsajdult e panasz hallattára. Ha az ő fi i is ugy jár, Ili az is arra a so.sra jut!. . . na adja azt az Isten! A mikacssága vitte el hazulról, még két esztendő múlva került volni sor alá s most már egy hetes katona. Ki vat neki ágy it, ki igazgitji meg gyengéden a vinkosát, ki főz neki kedve szerint való ételt? bizonyára senki! Ss éjjale, se uippila, kerge'íi, fárasztják! . . . Istenem, csak bele ne halljon! A legszebb ruháját vitte el magával a uagy útra; még azt a smizlis inget is vele adta az édes auyjt, melyet csak üuueplőben szokott hordani az Andris. Mikor az első levele megérkezett a gyereknek, uagy örömre virradt szegény Szekeresné szive. — Nézd csak apjuk, moud'am uíy-e apjuk, hogy jól viseli magát ott az A idnskáuk?! Mig majd falviszi Isten a dolgát! Olvasd csak apjuk, azt irja, hogy megjavult már a sora, most mir nagy ur, a boruyut se maga veszi le a hátáról, az egyik pijtása segíti le róla. Lítod apjuk, ott is vannak jó pijtások. Szegéay Andriskám. Oreg Szekeres András morgott valamit; nem akart a levélhez nyúlni, de az ass/ony könyörgő tekinteti mégis elolvastatta vele. vármegyei gazdasági egyesület ügyei iránt viseltetik. Az egyesülés az erő forrása. Ha nem lenne gazdasági egyesületünk, alakitanunk kellene azonnal egyet Szerencsénkre van, hát már tovább nem törődik vele senki. Nos, ez épen a beteges állapot. Ennek kell az orvosság! A legnehezebben gyógyitható az a baj, mely a kedélyt támadja meg. Sok beteg elpusztul beuue. És jellemző e bajra nézve, hogy semmi biztos okra sem vezethető vissza. Majdnem fatális jellegű Különös fásultság saját, világosan fölismert érdekeink iránt: ez a kórtünet. Es a beteget nem rázza föl egyébb fásultságából, csak a nagy zaj, nagy dob, uagy reklám. A mi gazdasági egyesületünk nem él ezekkel a fegyverekkel; csendben dolgozik, uem dobbal, reklámmal. Nem is lenne méltó hozzá! Mint az ismeretes, a Felső-Tiszavidéki Gazdasági-Egyesület legközelebbi tevékenységi programmját egy minta-gazdaság berendezése és üzemben tartása képezi. Bizonyára nagy jelentőségű terv ez, s ahogy létesítésére az akció megindult, a külső jelenségek szerint sok biztató van a sikerre nézve. Mert jelentékeny összeg van már aláirások által erre a czélra biztosítva s nagy segitség van kilátásba helyezve és megígérve a földmivelésügyi minisztérium részéről is. És mégis nagy és alaposaknak látszó aggodalmak tápláltatuak a gazdasági egyesület e tervbe vetfc vállalkozása iránt, a tekintetben tudniillik, hogy a létesiteudő gazdasági mintatelep — minden áldozatnak daczára is — képes lesz-e megvalósítani azt az üdvös befolyást és érvényesíteni, melyre a mi — bizony elmaradt mezőgazdasági viszonyaink kőzött — kétszeres szükség lenne. Az a közönyösség, atnelylyel a gazdaközönség túlnyomó nagy része a gazdasági egyesület működése iránt viseltetik s a mely megakadályozta idáig is azt, hogy amaz üdvös kezdeményezések, melyekbe a gazdasági egyesület belefogott, a maguk értéke szerint beváltak volna: ez a közönyösség, a gazdasági egyesület ügyeivel ez a uem törődés bizony nem nagyon biztató jelenség arra nézve, hogy az a minta-gazdaság, ha létesül, nem úgy jár-e a mi gazdaközönségünkkel, mint valamely kitűnő irónak a munkája, mely kivágatlauul hever a könyves-szekrényben. Miért kellett a régi mintakertnek megszűnnie? Ez a közönyösség volt az oka; nem törődött vele senki, mintha nem is létezett volna. Kínált a gazdasági egyesület ingyen gyümölcsfa oltványokat; még igy se kellett. Kieszközölt jó fajtájú tenyész-apaállatokat; ajánlotta igen olcsón, kényelmes törlesztésre: arra sem akadt kupecz. Az egyesületi biztosítás előnyeit se akarta gazda-közönségünk igénybe venni. Es még annyi más jó é3 hasznos kezdeményezése az egyesületnek dőlt dugába: mind csak a nagy közöny miatt. Ezért félnek igen sokan, hogy ez a sors vár a gazdasági mintatelepre is. Lesz minta—• A maga esze után ment, — mondta, — boldo guljon! Da visszarekvirálom! Az a szony aztán nem dicsekedett többet az urának a fia leveleivel. Pedig mind sürübbeu jöttek azok, hanem panaszos tintába mártott tollal irta a gyerek miidegyiket. — Nem bírom ki tovább ezt a strapát, édes szülém. Akinek csak egy csillagot is adott az Isten a parolijára, az is nekem pirancsolgat. Otthon se parancsoltak nekem, miként tűrjem, hogy itt keresztül-kasul menjen rajtam mindenki? Mir egyszer megtagadtam az engedelmességet, elcsuktak érte. Nem szenvedek tovább itt, miuek szenvedjek? Pártfogóm csak akad majd valahol! Az édes anyja szenvedése csak ezután következett. Miudig a Jani Jóska esete járt az eszóbm. Elvész az egyetlen fia, kiben telik öröme? Az urának nem mert szólni, tudta, hogy az kész felmeuni a királyig is, csak elbocsássák a gyereket, de azt is tudta, hogy ez a gyerek akkor csak azért se jönne a katonaságtól, csak azért is tovább szenvedne ott. Hát ott hagyta a dolgokat, hadd menjenek a reudes csapáson; és siratta azt a szegény gyereket. Egyszer azt irta Andris, hogy betegsége miatt végkép szabadságolták. A napokban indul, de a régi ruhája lábra kelt valamiként a magazinból, hát küldjék el neki az otthonvalót, amiben haza mehessen. Szekeresné szivében ismét kihajuallott az öröm. — Hát mégis nagy ur ez a császár, hát a uagy messzeségből is elhat hozzá egy szegény anyáuak az óhajtása s olyan jószívű, hogy a messzeségből is maghall gátja azt! R 'szkatő kezekkel szedte össze a fiáuak még otthon miradt holmiját, a smizlis ing párját is elküldötte, hadd csipjen ki az Andriska, hadd akadjon meg rajta mindenkinek szeme. Folytatás a raelléUleten