Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-07-01 / 26. szám

Melléklet a „Itfyírvidék" 1894. 26-ik számához. telep, mondjuk, hogy igen gyönyörű lesz, valódi mintagazdaság; csak épen a közönség fog hiányozui hozzá, amely megnézze, tanuljon, okuljon rajta, mintául vegye. A Felső-Tiszavidéki Gazdasági Egyesület — mint halljuk — augusztusban fogja a megüresedett titkári állást betölteni, s azután — minden valószinüség szerint — újra fölveszi most szünetelő tevékenysége fonalát. Es ebben a tevékenységben véleményünk szerint is, a legelsőnek kellene lenni anüak, hogy módokról és eszközökről gondoskodjon az egyesület, hogy [az a közönyösség, melylyel a gazdaközönség az egyesület iránt viseltetik, valahogyan megtöressék, és hogy ama birtokosaink — pedig mily nagy számban vannak — akik az egyesületnek még csak nem is tagjai — a gazdasági egyesület érdekközösségébe bevonassanak. Mielőtt ebben az irányban az egyesület viszonyai meg nem változnak: a létesítendő gazdasági mintatelep jövendője iránt táplált aggodalmak előttünk is nagyon alaposaknak látszanak. Iskolai értesítők. Bezárták már az iskolákat. Tanulók ós tanítók vakáczióznak. Bevégződött az iskolai óv s megjeleunek lassankint a beszámolók, t. i. az iskolai értesítők. Az első, amit kaptunk közlllök, a nagykállói állami reáliskoláé. A 24 dik ertesitője ez ennek a középiskolának, melyet a mostoha viszonyok degradáltak le fóreáliskolából uégy osztályú reáliskolává, osztozván székhelyének, Kálló városának sorsában. Az órtesitő az iskolai óv történetéhez tartozó adatok fölsorolásával veszi kezdetét. Megemlit.ük ezekből, hogy az iskolának a bevégzett tauóvbeu öt tanulóval több növendéke volt (98) mint az előző évben. A tanári karban ez övben is nagyobb változások történtek, amennyiben, két tanár más iskolához helyeztetett át, a megüresedett meuuyisegt.iu — természettani tan székre pedig Besze Mihály volt kassai főreáliskolai tanár neveztetett ki. A tanári kar — a hitoktatókon kivül — uyoícz fűből all. A tanulók közül miuden tantárgyból jeles osztályzatott 9 kapott, egy tautárgyból elégtelent 7, kettőből 1, töbo tautárgyból 8, 15 tanuló általáuos jó, 51 pedig altaláuos elégséges osztályzatot nyert. A József kir. főherczeg ő fenségének véduöksége alatt álló .reáliskolai segélyzö egyesület a lefolyt iskolai évben 29 tanulót segélyezett, összesen 445 frttal. A sególyző egylet alaptőkéje 10,405 frt 21 kr, 1883/4. jövedelme pedig 510 frt 98 kr volt,. A szabolcsim gyei takarékpénztár a lefo.yt évbeu óvi 40—40 frttal 6 tanulót segélyezett. Ezenfelül szegény, jóviseletű, és jeles elómeuetelü tanulók jutalmazására ösztöndijak cziméu a zárünnepélyeu való kiosztás végett 100 koronát (50 frt.) adományozott, A Szesztay féle alapítvány 10 ós a tauárkari alapítvány 8 forintnyi óvi kamat jövedelmeből Írószerekre 9 tanuló kapott segélyt. Dr. Bleuer Miklós, orvos-tudor, s szabolcsmegyei takarékpénztári vezérigazgató 2 db 20 koronás aranyat ajándékozott Guttman Mór III. o. tanulónak elismerésül jó viseletéért es előmeneteléért. Jóba Elek, nyíregyházi lakos s köuyvuyomdatulajdonos 5 frtot adományozott a mértani és szabadkézi rajzban tanúsított jeles előmenetel kitüntetésére. Kiadatott Friedman Mór IV. o. és Márta Liszló III. o. tanulóknak (egyenlő részbeu). A tanári kar által alapított „Schurinaösztöudij" (50 frtos) alapítvány óvi kamata 2 frt 30 kr. kiadatott Mikor a csomaggal messze, messze járt a vasút, csak akkor nyílt meg örvendező lelke az ura előtt. — Vissza jön apjuk az Audriska, te is akartad, hogy visszajöjjön, most ő is akarj i. Eleresztették látod, a miénk lész megint, a miénk lesz egészen. Figyel a szavadra apjuk, meg tesz mindent, amit csak kívánsz. Öreg Szekeres Andrást is meghatotta ez az ujjongás — No nem bánom, hát jöjjön. Tudtam, hogy nem boldogul, mert nem paríroz senkinek. Hát jöjjön, de tisztességgel kerüljön haza, azt mondom. — Óh éd)s apjuk, hogyan kerülhetne haza az András másként? iliszen a te véred megbecsüli magát mindenütt! Az Isten kegyelme legyen veletek, hogy összebékültök egyszer valahára már! S öreg Szekeresók kettesbe várták haza az eltévedt fiut. Elmúlt egy nap, elmúlt kettő, nem jött. Az anya sírt, az apa mérgelődött. — Tudom, neszét vette, hogy én is akarom a hazajöttét, azért nem jön. Pedig jött szegény Szekeres Andris, csakhogy kiuos, keserves uton. Egy este, sötét, zimankós időben kopogtatott házuk ablakán. — Eresszenek be, én vagyok, itthon vagyok! Alig súgva ejtette ezeket a szavakat s merően uézett a sötétbe, nem tart-e feléje valaki? Az a makacs, az a szilaj gyerek olyan volt most, miut a kezes bárány, meghunyászkodva lépett a szobába s alázattal csókolta az apja kérges kezét. — Ne szóljanak senkinek édes szülém, hogy itt jártam. Megszöktem az ezredtől. Keresnek. A ruhája tépett, gyűrött volt; szép smizlis inge olyan, mintha sohase látott volna vasalót. Az apja, az anyja is egyszerre szóltak hozzá. — Megszöktél ? Öreg Szekeres András hangja komor volt, mint a harangzugás; bánatos, féltő az asszonyé. Javorrek Kálmán III. o. tanulónak-, példás vallás-erkölesi magaviseletéért és szorgalmáért. Nyilvános ösztöndíjat 3 tanuló élvezett: Szuhovszky Tihamér IV. o. ós Javorrek Kálmán III o. tanulók Alapyféle 210 frtos- és Sórós János II. o. tanuló Jettim féle 60 frtos ösztöndijt. Az évi segélyezés teljes összege 1060 frt 30 kr. A jövő tanévre vonatkozólag közöljük az értesítőből a következő tudnivalókat: A jövő 1894—95. tanév szeptember hó 1 ón kezdődik. A tanév megkezdése előtt augusztus hó 29—30. napjain javiió és pótló vizsgálatok, — augusztus hó 31 ón a másnemű iskolákból jelentkezők felvételi vizsgálatai tartatnak. A tanulók beiratása szeptember hó 1., 2, 3. nap jaiban történik; ezentül nyolcz napon át az igazgató csak oly tanulókat vehet fel, kik elkésósöket kellőleg igazolják. A még később jelentkezők felvételét az igazgatósághoz benyújtott folyamoivány alapján a tanév két első havában a tankerületi főigazgató, két hónap után csak a m. kir. vallás- ós közoktatásügyi minisztérium engedheti meg. A beiratásnál minden tanuló fizet felvételi dij czimén 2 frtot, ifjúsági könyvtára 50 krajczárt. Értesítőre 50 krajczárt. Az ev. reform., ág. evang. ós izr. vallású tanulók vallás-tanitási dij cziméu fizetnek egész évre 5—5 frtot, melynek első fele a beiratás alkalmávtl, a másik fele pedig februir hó végéig okvetlenül lefizetendő. A tandíj egész évre 18 forint, melynek lefizetésére minden tanuló köteleztetik, hacsak felmontve nincs, vagy szegénységénél ós jó erkölcoi magaviseleténél s előmenetelénél fogva jövőben fel nem mentetik. E tandíj lefizetése a uagymólt. m. kir. vallás ós közokt. minisztériumnak rendelete értelmében évenként négy részletben történhetik, u. m. október 30 , deczember 4-, márcíius 20 és május l-ig. Azon tanulók, kik e határ időn belül a tandijat le nem fizették, vagy anuak lefizetése alól való felmentésüket igazolni nem tulják, az iskola további látogatásától eltiltatnak. Az első osztálybeli tanulók a tandíjmentesség kedvezményére a tanévnek esik második felétől kezdve tarthatnak igényt; ettől eltérő kedvezraéuyben részesülhetnek a tanítók gyermekei. — A tandíj fizetése alól való felmentésért a tanév első felében szept. 15 ig, a második felében febr. 15 ig kell folyamodni. Minthogy száltóst fogadni — az iskolai törvények 10. § a értelmében — csak az iskolai igazgatóság bele egyezésével sz tbad, a t. szülők az igazgatóságnak tudta és beleegyezése nélkül szállás ós koszt iránt előre ne szerződjenek; e tekintetben az igazgatóság mindenkinek — előlegesen is — szívesen uyujt felvilágosítást. Kik a segóylzo egyesület jó éltonyságbau részesü'ui óhijtauak, folyamodványukat, szegénységi hiteles okmány és iskolai bizonyítvány kíséretében augusztus hó 31 ig a segélyző egylet elnökéhez nyújtsák be. A helybeli szabolcsmegyei takarékpénztár jövő évi jótékonyságnak elnyeróseéit a kérvények a tak irékpénstár vezérigazga tósághoz szintén augusztus hó 31-ig nyújtandók be. Az egyszerű könyvviteltan, mint rendkívüli tan tárgy, tanítás dija egész évre 6 frt, tanulhatj ík a IV-ik osztályú tanulók. A gyorsirászat tanítási diji évi 5 frt. A műének tauitási dija óvi 1 forint. Lucus a non lucendo vagy: Egy nyári mu'atság nyár nélkül. Furcsán esett, de megesett Mostanában ez az esett, Mostanában, danában Nagy-KáMó városiban. Az az eset pedig, mely a uevezett kulcsos városban mostanában — mondjuk junius 26 ikán — olyan furcsán esett., semmi más nem vala, miut egy u. n. ,Nyári mulat; ság." Ebben ugyan magában véve még semmi furcsaság nincsen, mert hiszen a különb m csendes Kálióban is még mindig élnek emberek, s ha élnek, akkor uyári tánczmulatságnak is lenui kell. — Megszöktem, felelt a fiu. Nem kellett az ólét, beleuntam. Az Isten akárhová tesz is, nem tehetek róla. — Jól van fiam, mondta az apa, hát megszöktél. Bajuak baj u,'yan, de uem oly .n nagy. Hit most szedkelőzz szepeu, aztán indulj vissza szépen oda, ahonótt jöttél. A fiu lelkében felütötte m igát a régi dacz; megrázta fejét. — Nem megyek! — Akarom, követelem! Szökevényt nem tartok a házamnál. Csak ugy pattogott az öreg Szekeres mindegyik szava. A fiu ellenkezése felébresztette benne is a daezot, most már nem apa többé! — Menned kell, ha azt nem akarod, hogy feljelentselek a bírónál és csendőrökkel kisértesselek vissza! Minden izében reszketett az öreg ember. Csak egy tiltakozó szó kell még s megtagadja önnönvérót, egyetlen fiát. S azt a tiltakozó szót nem hallotta meg a felesége zokogásától. Binatos tekintetével közibök állott ez a szegény asszouy és csak kórt, csak könyörgött ismét: — No apja, csak addig ne édesapja, mig tisztába nem teszem az Andriskának a ruháját; nézzed, hogyan elrongyolódott. Öreg Szekeres András elforditota a haragos tekin tétét; az asszony könyörgő szava megpuhította a szivét egészen. — Holnapig elkészülhetsz velük anyjuk; holnapig az Audris is maradhat, mondta uyersen. Csak hogy azt a ruhát sem másnap, sem azután nem tette tisztába a bánatos asszony; valahol messzemessze még most is azt viseli az Andris, va :y talán már egészen lerongyolódott róla? Az édesanyja sir, éjjel nappil sir. — Miért? . . A fiut a regimenttől keresik, országszerte keresik. Hol van? . . . Még az sem egészen furcsa (ámbár csudálkozui szabad rajta), hogy a városi képviselet egy szép napon merészet ós nagyot gondolva, a vasúti „kertben" leveret egy oszlopot, aztán még egyet, megint egyet és igy tovább, egészeu uyolezig, szépen körbe, minthaesak nyomtató szérűnek szánta volna. Pedig hát nem annak szánta. Az az, ha jól megfontoljuk a dolgot, mégis csak valami olyas félének. íme az oszlopokra rövid egymásutánban gerendák készülnek; ezekre léczeket raknak, Bőt mi több, még zsindelyt is vernek fel. Uram Isten! mi lószen ebből? kórdó a bámuló civis. Mi? No hát száraz malom, — mondja az egyik. Ej, dehogy az, — vágja oda egy világlátott czipósz segéd. Kendtek nem voltak még a kállai határon tul, ergo nem Í3 tudnak semmit. Ez a nyugoti civilizatió egyik vívmánya; már régen ismerik a művelt külföldön, sőt itt-ott még Magyarországon is, ügy hívják, hogy „Rtngelspiel". Pedig hát sem egyik, sem másik nem találta el az igazat. Azt csak én tudom; mert magából a város jegyzőkönyvéből bozgósztem ki, hogy annak az izének a hivatalos és becsületes neve: „nyári tánczmulató helyiség." Nos hát abban a nyári tánczmulató helyiségben esett meg az a furcsa eset, hogy benne egy nyári tánczmulatság rendeztetett. Szép is volt, jó is volt az, de azért mégis furcsa volt. Voltak ott szép asszonyok, leányok bőven, volt tűzijáték, étel ital, guiutum satis, csak egy nem volt (s épm ez a furcsa) A nyári tánczmulatsághoz nem volt — nyár. Ugyebár eléggé furcsa; valóságos „lucus a non lucendo". Nyári tánczmulatság, nyár nélkül. Ilyet is csak a mai uekibomlott világ képes felmutatni. Most könnyen megy az ilyen fából való vaskarika. Ám a ki nem hiszi, tessék megpróbálni. Gyönyörűséges dolog ez; és még milyen érdekfeszítő ? Óa ti boldogtalan halandók, kik még nem próbáltatok az idéu „nyári tánczmulatságot rendezni!" Nem is sejtitek, minő bűvös varázs rejlik e két szóban: „nyári tánczmulatság." Á'modozni nagy sikerről; édes reménynyel eltelni, hogy mivel most rosz idő vagyon, majd .akkorra" bizonyosan megjavul. Hiszen elvégre semmi sincs uj dolog a nap alatt. Mir pedig, hogy azok a bő tartalmú fellegek is a nap alatt vannak, ez olyau világos, mint a kétszer kettő. Miud ebből tehát önként következik, hogy a mulatság napjtra jó időnek kell lenni; hiszen a kinek még ennyi logikája sincs, az méltó, hogy a legelső lakója legyen annak a rógi kállói épületnek, mit a magas kormány majd (talán a jövő század múlva nem sokára) át fog venui bizonyos czélokra. Ugyebár tetszik tudai, hogy minő czélokra? . . • Nem!? Nohát megmondom (de csak úgy, súgva); — hát. . . hit . . . követem alásson, bolondok házinak . .. De az Istenért Uram? mire való ezért olyan dühbe jönni? Hiszen én nem czélzisképeu mondottam! Bocsánat, ezer bocsánat !! N igy szorongattatásaim között alig lebegtett el ezt a mentegetődzést, mikor valaki megragadja hátulról az übercihámat (a téli prémes bundám még tél óta a zálogházban hever, akkorában nem volt rá szükség.) Jézus Miria, — gondolám — hát itt már mindenki czélzást lát, mikor bolondok házát emlegetnek!? Hátra nézek; — a főrendezőnk volt. No, ez bizonyosau nem vette czélzásnak. Mi tetszik a főrendező urnák? kérdem subordinált helyzetemhez illő tisztességtudással. Hogy mi tetszik? — mondja ó; hát kérem itt nekem minden egyéb tetszik csak az időjárása s az ön eljirása nem tetszik. Mind a kettőért ezennel önt teszem felelőssé. Hogy hogy, kérem szépen. Hát újy, hogy ön is ott volt a rendezői értekezleten, a mikor elhatároztatott, hogy mára jó időnek kell lenni (hát a főrendező ur nem volt ott!?), másodszor pedig, mert nem gordoskodott jó előre egy tollforgatu emberről, a ki egy szép referádát irna a mulatságunkról: már most büntetésből ez a feladat önre vár. Óriási feladatat, kegyetlen egy büntetés. Az még csak megjárna valahogy, egy referádát irni; lótni-futni, jobbra balra, égre földre magasztalni az időt, díszítést, a hölgyek toilette-jeit, amint ez egy jóravaló referádában megkívántatik. De ám tessék erről a mulatságról szépeket irni; tessék irni, hogy egész nap áldott jó verőfényes idő volt, hogy az eső nem esett, hogy a vendégek nem überciherekbe ós bundákba öltözködtek, hogy a rendezőség nyugodtan várta a kitűzött órát, hogy eszeágában sem volt homletti tépelődéssel tanakodni a mulatságnak „lenni, vagy nem lenni" kérdése felett. Tessék mindezeket egy idei nyári mulatságról irni, tudom Istenem, hogy a vármegye kosztjára kerül (kisebb hazugságokért is hűvösre tettek már sok embert). Könnyű azt kimondani, hogy : egy szép referáda, de nehéz megcselekedni, legfőképen pedig én nekem, a ki mindig csak az igazságot szoktam megmondani. Aztáu meg tetszik tudni, az az áldott jó levegő mindent igaznak tart; sőt kapva kap a kimondott szón s aztán ugy elszaladt vele hetedhét ország ellen, hogy nincs Kálló városában az a biciklista, aki utóiérje. Ha pedig az irás egyszer nyomdába kerül, azt bizony ugy oda nyomkodják arra az ujságpapirosra, hogy nincs e szép világnak (de bizony még Kállónak sinc-j az a pür s technikusa, a ki azt onuét felrepitse. Azért az újságba csak is igazat lehet beküldeni, mert mást nem aduak ki a szerkesztők; a mi fehéren fehéren fekete, az igaz. Az igazság podig az, hogy tartottuuk egy nyári tánczmulatságot, nyar nélkül. Elhatároztuk, hogy jun. 26-ikán jó időnek kell lenni, de hát oda fent máskéut határozták. Miért is nem küldtük el a jegyzőkönyvi kivonatot! ? Egész nap terhes, lomha felhők rakodtak fel az égre: olyan lomhák, olyan mozdulatlannak, mint egy holtrészeg bakter. De azért még nem esik, biztatja magát a rendezőség. Dehogy nem esik! csak nem azért felhő, hogy esőnk legyen belőle; furcsa is volna, ha egyszer csak eső csép helyett egy egy égő miligyertya potyogna a földre. Nem, ez nem lehet: még a mi nyári mulatságunk kedvéért sem. Tehát ha ez nem lehet; akkor esőnek kell lennie; mert elvégre valaminek lennie mégis kell!