Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-06-17 / 24. szám

Melléklet a „Itfyírvidék" 1894. 24-ik számáhox. E?y derék tanitó. A vármegye közigazgatási bizottsága csütörtökön tartott gyűlésén, a kir. tanfelügyelő havi jelentésében nagy dicsérettel emlékezett meg Nyíregyháza város Sima pusztai községi iskolájának tanítójáról,jelentvén, hogy ez iskolának jelenlétében, a mult napokban megtartott évzáró vizsgáján e tanitó növendékeivel fényes eredményt produkált, még pedig két irányban, nevezetesen először is azzal, hogy növendékei, kik az őszszel legnagyobb részben még a magyar nyelv elemi ismerete nélkül léptek be az iskolába, a vizsgán bizonyságot tettek arról, hogy a nyolcz hónapos iskolai év alatt a magyar uyelvet teljesen elsajátították; és másodszor az által, hogy e nagy nehézségnek leküzdése mellett is, a tantárgyakból a növendékek bámulatos eredményt értek el. A közigazgatási bizottság, Mikecz János vármegyei főjegyző indítványára, ki a vizsgán jelen volt szakértő egyének állításai nyomán az illető tanitó által — mindkét irányban elért eredményt szintén bámulatosnak jelzé — Máthé Albert tanitó irányában elismerésének jegyzőkönyvében adott kifejezést, s mint az egyes felszólalásokból kivehető volt, annak idején, a midőn t. i. a vármegyénk főispánja által épen kitűnő tanitók jutalmazására tett 100 '> forintos alapítvány kamata kiosztásra kerül: a bizottság nem fog késni ez erkölcsi elismerés értékét az illető tanitó anyagi megjutalmazásával is megszerezui. Jól eső örömmel jegyezzük mi föl, lapunknak e legelső helyén, egy szerény pusztai tanítónak elismerésre talált érdemeit. Nehéz és nagy munkának az eredménye ez a fényes siker. A mi társadalmunk bizony-bizony nagyon érzéketlen a néptanítók munkájának méltánylására. Ami a polgári életpályáknak majdnem minden más terén, e hivatások teljesítőinek sikereit kisérni szokta, tudniillik az elismerés, a szerzett érdemek észrevevése: ebben a buzdításban a falusi vagy épen a pusztai néptanító vajmi ritkán szokott részesülni. Igazi hivatottság, örökké égő tüze a lelkesedésnek s nagy szeretet a választott pálya iránt kell ahhoz, hogy valaki mint például ez a Sima pusztai tanitó, szinte száműzve a világtól, elzárva a műveltségének és társadalmi állásának megfelelő társaságtól, mindig és egészen magára utalva s teljesen nélkülözve azt az üdvös befolyást, melyet a müveit társaságbau való élés. a müveit emberekkel való érintkezés nyújtanak: mégis megmaradjon élethivatása ideáljainak szolgálatában egész lelkével, a helyett, hogy — mint a mikép legtöbbnyire történni szokott — napszámos munkát végezne, lélek és szív nélkül valót, nem egy élethivatás betöltéseért, hanem egyedül csak a miudeunapi — sovány kenyérért. * * * Engedelmet kérünk, hogy az elmondottakkal kapcsolatban, a nyíregyházi tanyai és pusznagyobb kedvvel. Majd végre ki jő a kuliszák mögé, s onnan folytatja, a mint az a darab menetében előfordul, örül ennek a Juczi De nem örtil a Jani Heje haja bajadina H»-a-aj-di-inárom ! • S az izgalomtól alig tudva mit cselekszik, mig ezt énekli, két kezével belé kapaszkodik a Rucsay karjába. S az ifjú boldog, hogy mellette lehet. Érzi testének melegét, bűvös illatát, közvetlen közelében egy léget sziva be véle. A harmadik fölvonás csak folytatása a diadtlnak. Ha lehet még fokozott lelkesedés mellett. S mielőtt a negyedik elkezdődött volna, Edith ismét egyszerű kis fehér zárdai ruhájába bújva kényelmesen elnyújtózott öltözőjében egy cnaisse longueou. E^y üveg pezsgő van mellette az asztalon két pohárral. Néha koczczintanak Rucsayval, egy — egy kortyot fölhajtva a gyöngyöző nedűből. Az ifjú kezében egy nagy kiuai legyező, s a szép asszony fejénél állva, legyezi annak égő arczát. Az öltöztetőnő nesztelenül jár — kél s a ua'gy kosárba rakja vissza a már fölösleges toilet'te darabokat.. Most kopognak az ajtón, s nyombau rá égy férfi lép be. Valódi athleta. Bársony lovagló costumeben, sarkantyús csizmával. Olajbarna arczából csak ugy éget két parázs fekete szeme, á mint a hanyagul felé nyújtott kis női kezet megfogja, s ajkaihoz emeli. Edit föl sem emelkedve fektéből szól hozzá: — Isten hozta! Vége már az előadásnak! — Még nem. Csak az én piécem ért véget. Rucsay arcza elborul, amint kimérten üdvözlik egymást. Az öl töztetőnő még egy pezsgős poharat tesz a kis asztalra, s aztán távozik. Ez az újonnan érkezett férfi egy sajátságos érdekes egyéniség. Gróf Oiauti Szever. Llidomitó, műlovar, akrobata. Ezelőtt pár évvel még milliomos főúr, s most szerződött tagja az itt időző czirkusznak. Olyan kalandor fajta. Akadémikus műveltséggel, Uerculssi erővel, páratlan kedves modorral; merész tai iskolák egy nagy feladatáról tegyünk még itt röviden említést. E lap hasábjain igen sokszor már, s legiukább a népiskolák nyári vizsgáinak kínálkozó alkalmából tárgyaltatott városunk magyarosodásának kérdése s mindannyiszor, akárháuyszor csak ez ügygyei foglalkoztunk, a legteljesebb elismeréssel szólottunk ama nagy eredménvekről, amelyeket népiskoláink, jelesül az ág. ev. egyház népiskolái népünk teljes megmagyarosodásának munkájában elértek. íme itt is egy példa: a Sima pusztai iskola, ahol, mint a tanfelügyelő jelentése is konstatálja, az iskolai év elején, tehát rövid nyolcz hónappal ez előtt az iskolába bekerült, tótul beszélő gyerekek, teljesen és korrektül megtanultak magyarul, és e mellett még az egyes tantárgyakból is kitűnő eredményt értek el. Ebben a tényben, ez eredmény bámulatossága mellett, kell hogy föltűnjön, egy másik dolog is, nevezetesen a tanfelügyelői jelentésnek az a passzusa, hogy ez iskola növendékeinek a magyar nyelvet az iskolában kellett elsajátitaniok. Husz esztendeje már. hogy Nyíregyházán az ág. ev népiskolák tanitási nyelve teljesen magyar. E husz esztendő alatt az iskola városunk népének megmagyarosodása munkájában tökéletesen bevégezte feladatát, s bent, a városban most már egyéb intézményeknek kell, az iskolák által elért eredmény szerint átformálodniok, nem mint eszköze a magyarosodásnak, hanem hogy az adott viszonyoknak megfeleljenek. Ertjük az isteni tisztelet nyelvének megmagyarositását. Erről a kérdésről azonban nem akarunk most szólani. A tanyákon és a Simán az iskoláknak sok végezni való munkájok van még, hogy ott lakó népünk teljesen magyar legyen. Erre mutat az a körülmény is, hogy ezekbe az iskolákba a gyermekek egy jó része ugy kerül, hogy nem tud magyarul. Erre bent a városban nem igeu akad példa. Es bizony egészen természetes dolog is, hogy a tanyákon és a Simán hosszasabb is, nehezebb is s későbben is következik be az eredmény. Az okokat bizonyára felesleges fölsorolnunk. Elég rámutatni arra az egy körülményre, hogy bent a városban a mindennapi érintkezés tovább fejleszti, de legalább is megtartja azokat az eredményeket, a miket az iskolák a magyarosodás terén elértek; a tanyákon és a pusztákon meg ellenkezőleg a családi élet teljes befolyása az iskolából kikerült fiút és leányt, aki ott mindig és egészen jól magyarul beszélt, elszoktatja a magyar szó használatától s ráviszi, hogy mire felnő, megint csak tótul beszél, s természetesen gyermekeit is igy neveli A családi tűzhely e természetes befolyásának a csökkentésére az iskoláknak még van egy nagy feladatuk, s meg van hozzá az eszközük is. Ez pedig az, hogy a tanyai és pusztai iskolákban is be kell hozni az ismétlő iskolázást s ügyes, és cynikus a végtelenségig. Ért mindenhez, s ott van mindenütt. A pénz értékét nem ösmeri. Ma ezreket ver el, g holnap alig van hova lehajtani fejét. Hejh! pedig sok szép asszony keblén pihent már az a délezeg, szenvedélyes fej! Származásáról is mesés dolgokat beszélnek. Állítólag valami külföldi királyi herczeg és egy indus bajadér természetes gyermeke. Megfordul a legjobb körökben, s per tu van minden úrral. Rucsay egy idő óta bosszankodással vette észre, hogy föltűnően kerülgeti Edithet. De még eddia auuyira nem merészkedett, hogy az öltözőbe be jöjjön: Most először történt. S a mi még jobban boszszantotta, hogy Edilh szívesen fogadja. Hiába! a hódolat jól esik mindenkinek. Da különösen egy fiatal nőaek, ki a nyilvános működés terére lép. Előadás végeztével mindketten hazakísérik a szép asszonyt. Okanti feizteleu csevegő kedvében van. BMa komor és hallgatag, mint Velence mórja. U^y mennek egymás mellett. Edith titkos mulatsággal szemléli őket, Mig egyszerre hangosan fölkacag. — Mit nevel? Kérdi Rucsay. — Semmit! Csak ugy képzelem magam, mintha oroszlán szeliditőnő volnék. És ismét kacag. Kedvesen, ellenállhatlanul. Okan i kontrázik neki. Fehér f<>gai csak ugy világitana; a sötétben rengeteg bajsza alói. Hogy elválnak, a kapuban Rucsay talál alkalmit pár szót négyszemközt váltani Elittel. — Az égre! ne tegyen egészen őrültté ezzel a kalandorral. — A gróffal? Mi baja véle? — Hogy mi bajom véle? Hisz látji, hogy magőrülök a féltékenységtől. — Pedig kár. Mert nagyon jól tudja, hogy nem akarok férjhez menni. Sem hozzá, sem magához, sem máshoz. És látja BMa! ha el is követném másodszor azt a bolondságot, Okautiuak az az előnye vau maga fölött, hogy ha az ő nejévé lennék, megmaradhatnék azt a törvény rendelkezései értelmében, szigoruau és lelkiismeretesen meg is kell valósítani. A magyarosodás fő szempontján kivül, népünknek egyéb érdekei is megkívánják ezt s az iskola fentartó hatóságok: az egyház és a város minden nagyobb anyagi áldozat nélkül berendezhetik az ismétlő iskoláztatást, mert az ott levő tanitók — ugy mint a városban is — igen csekély külön díjazásért fognak erre a sok és nagy eredményekkel kecsegtető munkára vállalkozni. Püspöki béruiaut. Nagy-Kdlló, juniut 10., 11. Szabolcsvármegya területén folytatott fárasztó, de a hivő nép szivének oly édes vigaszt nyújtó apostoli utjábin juuius 10-én, vasárnap, Sí.-György.-Abrányból ebéd után indulva, a közbe eső Nyir-Adonyban lovakat váltva, este 7'/, órakor érkezett Szele Gábor püspök őmlga, Ferenczy Bertalan főesperes, Dutkay Pál érseki titkár, Holló Mihály póespetrii s Csont Endre sz.-györgy-ábrányi plébánosok kiseretébeu, a Kállay György és Krajcsik Audrás négyes fogatán, az egykor hires megyei, ma főesperesi székhely Nagy-Kálló város határába. És ez alkalomból, mintha a régi dicsőségnek egy fénysugara villant volna fel a múltból, mozgósítva láttuk a város hivatalos és nem hivatalos közönségét egyaránt. A főesperesi székhely valóban kitett magáért. A fogadtatás méltó volt mind a megtisztelthez, miud a megtisztelőkhöz. Nem is lehete ez máskép ott, hol a vezetés oly lelkes és avatott kezekben összpontosult. Ugy tudjuk, a mozgalomnak dr. Kállay Rudolf volt éltető lelke. Őt támogatta egy reudező bizottság, mely a lakosok tájékoztatására kőnyomatos programmot is adott ki. Eunek értelmében a város határán, a balkányi uton, 30—40 tagu vegyes küldöttség fogadta a püspököt, ki a jelenvoltak meg-megujuló éljenzései közt kocsijából kiszállva hallgatta meg előbb Zoltán István főszolgabírónak e küldöttség nevében nemes hévvel elmondott üdvözletét, aztán a városi főbíróval a tanács élén álló főjegyzőnek Nagy Kálmánnak specialiter a városi hatóság uevében hangoztatott szívélyes .Isten hozott*-ját. Őmlga mindkét üdvözletre együttesen az ő sajátos leereszkedő nyájasságával, szivélyeségével válaszolt. E közben már a városbau levőknek is megadatváu három mozsárágyú lövéssel a megérkezési jel, nagy számú közönség kíváncsi várakozása közt érkezett meg a főszolgabíró vezetése mellett megindult, husz kocsiból álló díszmenet a járásbírósági épülettel szemben felállított, ugy méreteiben mint kivitelében impozáns, keresztekkel, nemzeti czimerrel és lobogókkal, zöld galylyal és virággal műértelemmel diszitett három szakaszos diadalkapuhoz. Itt volt koncentrálódva a városi közönség rang, nem és felekezeti külöabség nélkül. Itt a közönségnek, a város összes lakosai uevében, dr. Kállay Rudolf volt ékesajku, lelkesült ós lelkesítő szónoka. Sajnálom, hogy ezen, alkalomhoz és helyi körülményekhez mért, igen tapintatos, fenkölt szellemű s a benső meggyőződés mellegétől áthatott üdvözlő beszedet nincs szerencsém a maga egésiében közölhetni. Őmlga is meghatottan felelt e harsány éljent provokált szavakra, szive mélyéből fakadó köszönetet mondva ez óváczióért s Isten bőseges áldását kérve a város minden egyes lakosára. A diadalkaputól, virágot szóró iskolás gyermekek s az ovodának fehér ruhás kisdedei által képezett kordon közt, gyalog ment a püspök a tornyán nemzeti zászlót lengető templomba. Ennek ajtajában, a most főesperesi tisztében működő helyi plébános nevében, Králik Ferencz segédlelkész fogadta egyházi díszben, Petrovics Gyula orosi lelkész és Guba Pál kisegítő káplán segédkezóse mellett. A gyertyafényben s virágillattárban uszó kis templom igen kedves benyonást tett a belépőre. Virág diszitett itt mindent; templom- és sekrestye-ajtót pályámon. Hisz tudja, hogy neki olyan remek bariton hangja van, hogy bárki szívesen szerződteti. — Hát maradjon színésznő ós legyen a feleségem. — Azt maga most csak ugy mondja. Később megbánná. Jó éjt! Rucsay lehorgasztott fővel vált el tőle. Szembe vele jön a két nővér, az anya színésznővel vigan nevetgélve. S nagy bosszúságára ők is Okantiról beszélnek fönt szóval, ugy hogy Béla minden szót hall. — Azt csípjétek meg kis csibéim! oktatja az érdemes duenna a két fiatal leányt. •— Azt csípjétek meg! Az a férfi! Valódi csemege. S szakértően csettent fonyadt ajkaival. Hogy megösmerik Rucsayt, titkon meglökik egymást s elhallgatnak. Hát bizony sok keserűséget okozott Bélának ez a veszedelmes vetélytárs. Ott volt mindenütt, ahol Edith. S Béla alig tudott néha-néha zavartalan beszélni t szép asszonynyal, a ki egyenlően szives volt mindkettőjükhöz. Sokszor azon a ponton volt már a két férfi, hogy a fegyveres megoldás elkerülhetetlennek látsxott. Ilyenkor mindég Edith vetette közbe magát, s kereken kinyilvánította, hogy ha egymással legkisebb összekoczczanásuk lesz, soha többet nem fogadja el egyiket sem. Ez hatott. * * * A tavasz elmúlt. S hogy beállott a nyár, a kies fekvésül városba több előkelő család jött üdülni. A környék tele volt nyári lakokkal, melyek lassankint mind megteltek a legelőkelőbb közönséggel. Rucsaynak egy régi jó ismerőse, egy kedves, szép fiatal özvegy, szintén itt szokta tölteni a nyarat. EÍ idén is megérkezett. Özv. Örkeyné, a szép B;czky. Rögtön értesítette Bélát, s az sietett is meglátogatni. Oiyau igazi barátság volt közöttük, a mi a legnagyobb ritkaság fi ital nő ós férfi között, — Isten hozta Bíla! gyönyörű nyaralójának árnyas verandáján fogadva vendégét. — Isten hozta! Bah rég uem láttam. Hogy van ? — Kezét csókolom, csendesen.