Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1894-06-10 / 23. szám
Melléklet a „IMyírvidék" 1894. 23-ik számához. i község, — hanem vagy az egyoldalú infortnatió alapján eszközölt irás, vagy pedig a kiszinezés kiterjeszteni akarása való dolgok rovására a „szerencsétlen!" T. J. Szives készséggel adtunk helyet lapunkban e felszólalásnak. Szükségesnek tartjuk azonban megjegyezni, hogy az a czikk, amelyre e fölszólalás reflektál, egyáltalában nem tartalmazott semmiféle vádaskodást a nyiracsádi állapotok felől — már t. i. nemzetiségi szempontból —; de megtörtént tényeken alapult a czikknek az az egészen ártatlan megjegyzése, hogy Nyir-Adony révén bizony Acsád és Ábrány is rosszhírbe kerültek, s a .szerencsétlen" jelző igy bizo.ay helyén való volt. A szerk. Jegyzők és uiegtáiuadóik. Megindult és le is zajlott inár az országházban a vita az auyaköayvvezési törvényjavaslat felett s azou sajuos consequeutia jutott ismét osztályrészükül a közigazgatás pariáinak, hogy az öiszes elleuárgumeutumok a jegyzői kart illetó ádáz kifikadásokban, üres, nagyhangú, de épeu emiatt móltánytalau, 1111 beccsel sem biró phrasisokbau gyökeredzettek. Igazin, ha naprólnapra látjuk s esetről esetre tapasztaljuk, miszeriut az összes közigazgatási misériákért fölülről, alulról, elől és hátulról, oldalt ugy szemközt, miuden ügyes bajos, minden felső, társ, de míg subalteruus hatóság is a jegyzőket üti veri, uem csoda, hogy ha ók kénytelenek tra vestajni a elassicu* mondását imigyen: „Quern dii odere, notarium fecere." . . . És mind eme támadások, mindeme igaztalan oldal döfések diczára ez a szegéuy testület az egész közigazgatási, jó részben a jogi, uagymértókbeu a financtalis életet órdeklóleg felő eló müsödssébeu, magy folyton előre, halad, tökéletesbiti magát, száz parancsoló ajk kívánalmat, százszor tölti be, szóval lelkiismerete nagyon nyugodt, mert hisz azokat a csekély mérvű kifogásokat is sohasem jiratlausága, annál kevésbbé táu kötelességtuditának hiáuya okozza: hanem nagymérvű tülterheltsóge, az a százszeiuü ellenőrzés sokszor hajszál hasogató pedanteriája, mely nem ösztönözni, hanem vexilni szokott. Nagyon könnyű ezutáa a jegyzőkre reáterinteni miuduutalan azoknak a vizes pokróczot, akik bírálataikat egyoldalulaf, az obiectivitas álláspontjától eltérőleg hozzák meg; nagyou könuyü olyankor, h* uem az intézmény legalsóbb és mégis legjobban megterhelt hivatalnokainak eljáráBát veszik bonczkós alá, egy javaslatnak sorsát a jegyzők elleu folyó vizsgálatok emiuenter összehajhiizott számadatainak megtoldott csoportosításától feltenni s evvel argumentálni maga a javaslat elleu. Hogy minő téves álláspout azoubau ez, mennyire igazságtalan a jegyzői kart elítélni s ez ítélet alapján nagy haugulag odadobni, hogy niuci lelkiismeretes tisztviselői testületünk ez vagy amaz reform gyakorlati kérésziül vitelere: mi sem bizouyitja jobban, mint a jegyzői testület helyzetének a valóság szemüvegén való tekintése, s miut az a tagadhatatlan normális állapot, hogy uigyon, de nagyou keves számadatot nyújtanak a vizsgálatok arra nézve, miszeriut a fegyelmi eljárások egész sorozata miuthi tán a jegyzők képességhiánya miatt indíttatott. Hl van fegyelmi eljárás, ugy ez jó részben, vagy személyes okokra, vagy pedig hivatalos ventivákra vezethető vissza, miuek legyen bár jogosult támpontja bármely esetben is, a jegyzői kar képessége ellen általánosságbán mit sem bizonyít, egyedül csak arról tesz átámot, hogy a százféle felelősséggel járó százféle criticai igényeknek teljes mértékben a jegyzői állás mostani rendszertelen, nem egyöntetű volta mellett a legjobb akarat sem tud eleget tenni. E sorok irója ismeri maga is a jegyzői hivatás fontos, de amellett feltétleu terhes voltát s bár elvi áliásMegfoi-dultak. Mikor a városba értek, egészen sötét lett. Csend volt, csak a tiszti kantinból hozta czigány zene hangjait a szél. IV. Letették a hóval kiprémezett felöltőket. Az elegáns, masszív dió-fa bútoros szaloubau két gruppé képződött. Lizi tante, Domahidy Ada és Wiener Taszi a kályha köré telepedtek. Taszi vitte a szót. Már vagy a századik variáczióban adta elő „Krix krax" jának történetét, „ki" a mult nyári steaple-chaseban elbukott s lábát törte. Mióta az esemény történt, ez a Taszi örökös beszéd thémája, s a szerint variálja, a milyen társaságban van. Veidemanué a kis pianinonál ült, Ujfalussy a kották között keresgélt. Végig siklottak vékony ujjai a billentyűkön s csendesen játszani kezdte azt a régi misticus dalt az aranyszőke Loreleyról, ki csábos, negédes dilával örvénybe vonja a hajóst. Ujfalussy dúdolni kezdett: Ich weiss nicht, wass soll es bedeuten, DHSB ich so . . . Mindig erősebb lesz a dal, végre egész terjedelmében hangzott a csodaszép bariton. Domahidyék felnéztek : .... traurig bin. S azután összeolvadt a csodaszép erős bariton, egy lágy édes sopráqual: Veidemaunó énekelt: Ein M&rchen aus uraltea Zeiten, Das komnjt mir nie aus der Sinn. E^ész erővel énekeltek. Dnnahidyék bámultak, Taszi elhallgatott Krix-kraxjával. Ujfalussy egészen odahajolt Veidemannéhoz. Ada elsápadt, csak most látta, hogy Ujfalussy szereti az anyját, az ő édes anyját . . . V. A hálószobába meut, s egy kis konsol-asztalra dűlve sirva csókolgatott egy Makart képet, a szép, nagy, a hűtlen Ujfalussy kapitány profilját . . . Vilma. pontjánál fogva nem tartozik a magas kormáuy miuden téren érvényesített munkálkodásának bámulói közé: mégis kénytelen odinyujtani a pálmát a belügyminisz ter urnák azért a megérdemelt védelemért, melyben az anyakönyvvezósi jivaslat tárgyalásakor a jegyzői kar ellen intézett támadását é ét megtompitotta s azok érté két a kellő ni/eaura leszállította. Ne n lévan e lapok hasábj u a po itikának szánvák, egyrószt pedig Hyerouiiny miniszter uruik beszéde utáu ne.n is terhatűntf ki szűk terünknél fo^va azon ellenvetésekre, amelyek nagyon is helytfoghatnánik a jegyzői kar támadóival szemközt politikai szempontok »zeriut; csak egyedül arra kívánunk retiiktálui, ami a benyújtott törvényjavaslatnak a jegyzői karral való okozitos erkölcsi s társadalmi összeköttetését s a inuakálkodás egyöntetűségét illeti, annyival is jogosabban, mart hila az itteni magasabb hatóságok méltányosságinak, Szabolcsmegye jegyzői karát a felsőlóg részéről meg uem érdem lett vexitivi sohi sem terheli, s mert inkibb a jóakarat, a collegialis érzés, mely ueu basáskodás, szünetnélküli hatalom éreztetésbe n nyilvánul, voltak elsősorban alap okok arra, hogy közigazgatásunkat minden terhes volta daczára is annyira jónak tarthatjuk, s végre mert itt a fóispíutól elkezdve az utolsó kisbiróig dolgozik miudeuki és pedig nem kü'ön külöj, hiuem kölcsönös j iikaratu támogatással, Un ícsadással, figyelmeztetéssel anélkül, hogy valami külöaös szigorú intézkedésekre valaha itt szűkség lett volna. Erkölcsi ós társadalmi szempontokból állítottuk fal tételűiket, malyből kiiudulólag akaruak egy pir megjegyzést fü<ui a méltánytalan támadáiokhoz Tan ügyetlen hivatal sem szorul úgy az erkölcsi támogatásra — ha mir az anyaginak vouatáról le is késett, — mint a jegyzői kar. 0 a népnek iniudeue a törvény korlátain belül; irányábau tehit nyilvánulnia kell a bizalomnak, széles'cörü tevékenysége sikeresitósónak alapot kell tiláluia az erkö'cú táangitásban z >k részéről, kik e támogatás megadására hivatottak. Éi valamint egye sek hibáiért az összeséget soha sem szabad elítélni: ugy uem szabad ex ubrupto vett eseteket arra használni fel, hogy azokkal az óssíérdek ellenében küzdjünk. Mart az ilyen nagyon inegboszulja magát s jobbau tekinthető a minden áron oppouáláskodisuak, miut a jó ügy elősegítésének. Csak egyet említünk ama száz ok közül, melyek a polgári auyakönyvvezés körül az előuyt megadják, a véderő kérdést: akkor ezután rögtön előttünk lesz, hogy a törványjavaslattól ciak az üdvös eredményeket, a sok átiratozás, nyilvántartás, sürgetés stbbi, mindefjjta eddig falmerült kérdések ós teendők megszüutetósét várhatjuk. Ha most már azutáu nemcsak hogy az ily ülvös törvényt magát használjuk fel támadisuiuk eszközéül, hanem még azokat is szünet nélkül ütjílk eköiban, a kik, mert a nép számira alkotott törvénynek a nep közötti folytonos munkálkodásuk által legelső sorban lehetnek megkedveltető!, uem tehetnek róla, hogy az illetékes tényezők szeme feléjük fordult ós mir látszólagos kijaleutósek is tétettek alkilmaztatásuk kérdésében: akkor az a nép, melynek kevés ujiágolvasóját a többi, valóságos igazmondó gyauáut tekinti, az ilyen igazolatlan számadások után gyönyörű bizalommal fog viseltetni jegyzője iránt s akkor az ilyen támadások nem csak ez utóbbival szemban, hanem az összes kaputos osztályt illetőleg megterinik a fokozatosság réván a maguk keserű gyümölcseiket. Hát uem ellenmondás s igaz'alanság az : administratióról bsszálui tisztelt reactionarius ügyvéd és lelkész képviselő urak, ambitiosus tisztviselő tiszti-kart kivánui akkor, midőn öaök az országházában a mostani közigazgatás legszélesebb munkakörrel biró szerény factorát a jegyzői kart ledorongolják, mis alkalmakkor pedig általánosságban mindig a „corruptiót* emlegetik; nem e, oly ellentétes elvi állá-pout ez, amelylvel nem a komoly muukálkodás, a hon j ívira, hauem a demagógia, vagy az érvekben való fogyatékosság brillirozhatik csak.Csakis ezzel! Mert a nagy hang, az öblös torok, vagy épen egy üdvös törvénynyel szemben való mindenároni ellenzékieskedés mellett roszul sikerült leplezése a köztisztviselők támadása által a szimbavehető ellenirgunentálási képtelenségnek minden egyéb, csak az a törekvés nem, melynek a „salus reipublicae" a „suprema lex" el Nyiracsádi. Püspöki bérmaut. Mult hó 31 dikén folyt le Kis-Várdín a bánnilás, melyet Szele Gábor fölszentelt püspök végzett. Magelőzó nipon délután 3 órakor érkezett a püspök ó méltósága, s ünnepélyes fogadtatásb iu részesült. A vasútnál hivatalosan fogadták, a hitóság részéről Angyalossy Pál főszolgabíró és Olchváry Pál szolgabíró, az egyháztanics tagjai teljes számbm, élükön Rézler György fógondnokkal, a kerületi pipság s a vidék tekintélyesebb katholikus hivai. Magérkeztekor a közigazgatási hatóság részéről Angyalossy Pál fószolg ibiró, az egyhiztanács nevébeu padig Rézler György üdvözölte, s díszes menetben — a menet élén 24 tagú helybeli parasztgazdákból álló bandariummal — vonult be a városba harangzugás mellett az érdemes püspök. A főutczának a piacz falé hajló rász íu Ízléses diadalív volt felállítva, s a róm. kath. templom területén balül a kath. fi- ós leáuyíikolik tanú ói sorfalat képazve várták a püspököt, kit, mikor a templom elé érkezett „Isten hozta hiv uyájáh >z a főpisztort ós Atyát" czimü alkalmi karénekkel fogadott a gyermeksereg; a temp'om ajtaja elótt 16 fehér ruhába öltözö't gyermekleinyka rózsákat hintett a püspök utja elé. A templom ajtajánál Berthóty Benjámin r. k. plébános fogadta a főpapit s a keresztet csókra nyújtva, kezébe adta a szentelőt, s a püspök hátrafordulván, áldist osztott. A templomban a szentélyben fölállított imazsámolynál imit mondott, s aztán a parochiára ment, hol a kerületi papság nevében Tersztyánszky Dezső kerületi alesperes, s miut házi gazdi Berthóty Benjámin üdvözölte. Mísnap reggel 7 órakor vette kezdatót a bérmálás. Ide lett rendelve Kékese, Papp, Jéke, Döghe, s a közeli tanyák lakossága. A bórmálásuál a püspöknek Ferentzy Bertalan szabolcs- 1 megyei fóesperes, Tersztyánszky Dezső alesperes, Dutkay , Lajos püspöki titkár, továbbá a helybeli, a mándoki, a thassi, a k. apáthi plébánosok s a helybeli káplán segédkeztek. Délelőtti 11 órakor véget ért a bérmálás, délután 1 órakor 50 terítékű ebéd volt a parochiában. Ei ebóde.i a házigazdi Berthóty Benjámin tartotta az első felköszöntőt, eltetvén az egri érseket ós képviselőjét a jelenlevő püspököt, melyre a nemesen gondolkodó főpap — kiemelvén, hogy ó mint az apos'ol utódja a szaretet lelkét jött a bninálással kiosztani — éltetto a város minden rendű és rangú lakosait vallásfelekezet nélkül, s kijelentette, hogy lekötelezve érzi magát a >zép fogadtatásért, mely legkedvesebb emléke lészen. Rézler Györqy az egyhiitauács nevábsa nagy hatást keltve köszöntötte fal a püspököt Vay Péter a hizafias fópipságra ürített poharit, s Orosz Pál ajaki görög katholikus lelkész latin oratióval mondott köszöntőt a püspökre. Az ebéd végeztével a róm. kath. felekezeti iskolákat látogatta meg s a következő napon f. hó 1 éu az egyháztanács, a közigazgatási hatóság, s a bandérium kisératébeo Aj ikra ment a püspök, honoan még aznap délután F.-Litkére urazott, a hol szintén diszes fogad tatásban részesült. K. L. A bérmilás Karász községben junius hó 5-éu lévén megejtendő, előtte való napon az egósz község ünnepi szint öltött é> nagy érdeklődéssel várta a délutáni órákban megérkezendő Szele Gábor felszentelt püspök ő méltóságát s folytak az előkészületek a méltó fogadtatáshoz. A róm. kath. templom előtt állíttatott fel az Okohcsányi Menyhért földbirtokos ur által készíttetett fényes kiállítású diadal kapu, a templom előtti tér ós a templom belseje szintén szépan feidiszittetett, amidőn pedig gondolni lehetett, hogy ó mél ósága közeledik Gamzse falől, 30 tagból álló bandérium meut a határig s azjk kiséretébau érkezett meg ó méltósági az összes harangok zu,'ása mellett '/,6 órakor Okolicsányi Menyhért négyes f>gitán; velejö .tek Ferenczy Bertalan nagykallói fóe.spares, Tresztyánszky Dezső f. litkei erspures és Dutlcay Pál érseki titkár. A diadU-kapu utáni téren volt a fogadtatás, hol is Okolicsányi Menyhért földbirtokos, községi főbíró és róm. kath. fógondnok üdvözölte, rövid, de velős szavakkal, a mire ő méltósága által adott kegyes válasz utáu a róm. kath. templomba vonult a menet, hol is ő méltósága imádkozván, útjára virágot hintő leánykák között Okolicsányi Manyhárt ur vendégszerető lakására meut, kinek is itt léte alatt állandó vendége volt. Másnap 5 én jókor reggel megkezdődtek a szomszédos és ide rendelt községek róm. kath. lakosságának bevonulása, a melyek közül a nyir-baktai és thassi híveké igizán szép látványt nyújtott, száp reudben, bü'.gó áhítattal énekelve jöttek, lelkészeik vazetóse mellett. 8 órakor tartotta ő míltósága a templomban a püspöki szeűt misét s a helybeli plóbinos által moudott prédikátió után megkezdődött a szent bérmálás, az összes kerületbeli lelkészek segédkezóse mellett, s '/ 41 órakor őrt véget, inegbérmiltatvin 652 egyéu. A bé.uiálás után a róm. kath. lelkészuél volt a reggeli, miuek elköltése után Okolicsányi Menyhért urh)z meut újra ő méltósága az összes kerületi lelkészekkel együtt, hol is 28 terítékű dísz-ebéd volt; az első felköszöntőt a házi gazda mondta ő méltóságára, magköszönvón a kítüutetóst, hogy házát szerencséltette becses megjelenésével, egészségére ürité poharát; püspök ur ő méltósága a beszédre azonnal válaszolt gyönyörű beszédben, Isten áldását kérve a házi gazdára és családjára; ezután volt szebbnél szebb toaszt, melyek közül a Dutkay Pál érseki titkár által tartott, rögtönzött szónoklat mesterműve volt, elbájolván hallgatóit szépségével s fenkölt szellemű tartalmával. Az est közeledtével távoztak csak el a vendégszerető háztól a kerületi lelkészek, megáldván őket ő méltósága. 6-án reggel 9 órakor távozott el Karászból a szelíd arczu, kegyes, Krisztusi jó szívvel biró főpap, püspök ur ó méltósága, — Orosz Miklós vajai földbirtokos négyes fogatán — a legkedvesebb emlékeket hagyváu maga után s hagyta el Okolicsáuyi Menyhért ur házát, hol móltóságát megillető kényelemmel volt ellátva, úgy ő, mint környezete s igazin minden tekintetban kimutatta Okolicsányi Menyhért ur a régi magyar vendégszeretetet, mely kölönban is ismeretes az egész megyében. (Attila.) Levelek, junius 6'. Szele Gibor püspök őméltósága a kisvárdai kerületbau is bevégezte e hó 5 éu bérmálási tisztét. Útjában mindenütt a lelkesült öröm élénk külsó jeleivel találkőzött. Várda vidéki katholikus uraink, miut hű fiak, szinte vetekedtek az atya iránti tiszteletnek ós hódolatnak minél impozáusabb mólon való nyilvánításában. Junius 6 áu kora raggel hagyta el utolsó állomását Kárászt s Nyir-Biktáu keresztül, hol diadalkapuval ós szónoklattal várták, ottaui némi időzés után 9 óra körül az Orosz Miklós vaj IÍ földbirto cos négyes fogatán a nagykállói kerület első állomIsára Lavelekre érkezett. A hitárou 35—40 tagu, igen diszes, piutlikás ós árvaláayhijas bandérium várakozott rá, melynek — sötétkék selyem gatyáb in, félválra vetett mentével, árvaliuyhajas ós nemzeti pántlikás kalpigjával — Molnár Gasztáv volt nagyon tetszetős, szikavatott uri vezére, M)luár Gyula padig üdvözlő szónoka. Bann a községben két diadil-kapu is volt. Egyik a M)lnár Gyula lakása elótt „Légy üdvözölve-' felirattal, igen gazdag virágékitményuyel s női direkcióra valló fiaom ízléssel a család által állítva. Euuél diszes uöi és uri társaság élén, mint régebbi ismerős, Molnár Gyuláné őnagysága gyönyörű virág bokrétát nyújtott át, üdvözölte a püspököt, kit reudkivü! kellemesen lepett meg e kiváló figyelem. Nain kevésbbé szakértői csínnal volt kiállítva lelkésznek diadalkapuji, maly körül a bérmílaudók s a,. : többi l.tkosok uagv száma csopor fosult ! s milyen e i; felírást olvastuk: Áldás reíd\ — Áldásod ránk! Egyik diadalívtől a másik ig, s innen a templomig, sőt be az , oltárig sűrű zöldgaly képjzte a kétoldali fitat, s bővaa hintett zöld fü felte az U CÍI porát. A pléb. lak ajtajában Mildner Bála helyi lelkész, a g. k. espares s az orosi ós uapkori lelkészek társaságában lelkes szivakkal ülvözölte a várva-várt főpipot, ki átöltözkölés utáu elvégezve sz. miséjét s meghillgatvaa lelkész sz. beszédét a szép rendben várakozó hivek közül 546-ot erősített'
