Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-06-10 / 23. szám

Melléklet a „IMyírvidék" 1894. 23-ik számához. i község, — hanem vagy az egyoldalú infortna­tió alapján eszközölt irás, vagy pedig a kiszi­nezés kiterjeszteni akarása való dolgok rovására a „szerencsétlen!" T. J. Szives készséggel adtunk helyet lapunkban e fel­szólalásnak. Szükségesnek tartjuk azonban megjegyezni, hogy az a czikk, amelyre e fölszólalás reflektál, egyálta­lában nem tartalmazott semmiféle vádaskodást a nyir­acsádi állapotok felől — már t. i. nemzetiségi szempont­ból —; de megtörtént tényeken alapult a czikknek az az egészen ártatlan megjegyzése, hogy Nyir-Adony révén bizony Acsád és Ábrány is rosszhírbe kerültek, s a .szerencsétlen" jelző igy bizo.ay helyén való volt. A szerk. Jegyzők és uiegtáiuadóik. Megindult és le is zajlott inár az országházban a vita az auyaköayvvezési törvényjavaslat felett s azou sajuos consequeutia jutott ismét osztályrészükül a köz­igazgatás pariáinak, hogy az öiszes elleuárgumeutumok a jegyzői kart illetó ádáz kifikadásokban, üres, nagy­hangú, de épeu emiatt móltánytalau, 1111 beccsel sem biró phrasisokbau gyökeredzettek. Igazin, ha napról­napra látjuk s esetről esetre tapasztaljuk, miszeriut az összes közigazgatási misériákért fölülről, alulról, elől és hátulról, oldalt ugy szemközt, miuden ügyes bajos, min­den felső, társ, de míg subalteruus hatóság is a jegyző­ket üti veri, uem csoda, hogy ha ók kénytelenek tra vestajni a elassicu* mondását imigyen: „Quern dii odere, notarium fecere." . . . És mind eme támadások, mindeme igaztalan oldal döfések diczára ez a szegéuy testület az egész közigaz­gatási, jó részben a jogi, uagymértókbeu a financtalis életet órdeklóleg felő eló müsödssébeu, magy folyton előre, halad, tökéletesbiti magát, száz parancsoló ajk kívánalmat, százszor tölti be, szóval lelkiismerete na­gyon nyugodt, mert hisz azokat a csekély mérvű ki­fogásokat is sohasem jiratlausága, annál kevésbbé táu kötelességtuditának hiáuya okozza: hanem nagymérvű tülterheltsóge, az a százszeiuü ellenőrzés sokszor hajszál hasogató pedanteriája, mely nem ösztönözni, hanem vexilni szokott. Nagyon könnyű ezutáa a jegyzőkre reáterinteni miuduutalan azoknak a vizes pokróczot, akik bírálatai­kat egyoldalulaf, az obiectivitas álláspontjától eltérőleg hozzák meg; nagyou könuyü olyankor, h* uem az intéz­mény legalsóbb és mégis legjobban megterhelt hivatal­nokainak eljáráBát veszik bonczkós alá, egy javaslatnak sorsát a jegyzők elleu folyó vizsgálatok emiuenter össze­hajhiizott számadatainak megtoldott csoportosításától feltenni s evvel argumentálni maga a javaslat elleu. Hogy minő téves álláspout azoubau ez, mennyire igazság­talan a jegyzői kart elítélni s ez ítélet alapján nagy haugulag odadobni, hogy niuci lelkiismeretes tisztviselői testületünk ez vagy amaz reform gyakorlati kérésziül vitelere: mi sem bizouyitja jobban, mint a jegyzői testü­let helyzetének a valóság szemüvegén való tekintése, s miut az a tagadhatatlan normális állapot, hogy uigyon, de nagyou keves számadatot nyújtanak a vizsgálatok arra nézve, miszeriut a fegyelmi eljárások egész soro­zata miuthi tán a jegyzők képességhiánya miatt indítta­tott. Hl van fegyelmi eljárás, ugy ez jó részben, vagy személyes okokra, vagy pedig hivatalos ventivákra vezethető vissza, miuek legyen bár jogosult támpontja bármely esetben is, a jegyzői kar képessége ellen álta­lánosságbán mit sem bizonyít, egyedül csak arról tesz átámot, hogy a százféle felelősséggel járó százféle criti­cai igényeknek teljes mértékben a jegyzői állás mostani rendszertelen, nem egyöntetű volta mellett a legjobb akarat sem tud eleget tenni. E sorok irója ismeri maga is a jegyzői hivatás fon­tos, de amellett feltétleu terhes voltát s bár elvi áliás­Megfoi-dultak. Mikor a városba értek, egészen sötét lett. Csend volt, csak a tiszti kantinból hozta czi­gány zene hangjait a szél. IV. Letették a hóval kiprémezett felöltőket. Az ele­gáns, masszív dió-fa bútoros szaloubau két gruppé képződött. Lizi tante, Domahidy Ada és Wiener Taszi a kályha köré telepedtek. Taszi vitte a szót. Már vagy a századik variáczióban adta elő „Krix krax" jának történetét, „ki" a mult nyári steaple-cha­seban elbukott s lábát törte. Mióta az esemény történt, ez a Taszi örökös beszéd thémája, s a szerint variálja, a milyen társaságban van. Veidemanué a kis pianinonál ült, Ujfalussy a kották között keresgélt. Végig siklottak vékony ujjai a billen­tyűkön s csendesen játszani kezdte azt a régi misticus dalt az aranyszőke Loreleyról, ki csábos, negédes dilá­val örvénybe vonja a hajóst. Ujfalussy dúdolni kezdett: Ich weiss nicht, wass soll es bedeuten, DHSB ich so . . . Mindig erősebb lesz a dal, végre egész terjedel­mében hangzott a csodaszép bariton. Domahidyék fel­néztek : .... traurig bin. S azután összeolvadt a csodaszép erős bariton, egy lágy édes sopráqual: Veidemaunó énekelt: Ein M&rchen aus uraltea Zeiten, Das komnjt mir nie aus der Sinn. E^ész erővel énekeltek. Dnnahidyék bámultak, Taszi elhallgatott Krix-kraxjával. Ujfalussy egészen odahajolt Veidemannéhoz. Ada elsápadt, csak most látta, hogy Ujfalussy sze­reti az anyját, az ő édes anyját . . . V. A hálószobába meut, s egy kis konsol-asztalra dűlve sirva csókolgatott egy Makart képet, a szép, nagy, a hűtlen Ujfalussy kapitány profilját . . . Vilma. pontjánál fogva nem tartozik a magas kormáuy miuden téren érvényesített munkálkodásának bámulói közé: mégis kénytelen odinyujtani a pálmát a belügyminisz ter urnák azért a megérdemelt védelemért, melyben az anyakönyvvezósi jivaslat tárgyalásakor a jegyzői kar ellen intézett támadását é ét megtompitotta s azok érté két a kellő ni/eaura leszállította. Ne n lévan e lapok hasábj u a po itikának szánvák, egyrószt pedig Hyerouiiny miniszter uruik beszéde utáu ne.n is terhatűntf ki szűk terünknél fo^va azon ellen­vetésekre, amelyek nagyon is helytfoghatnánik a jegy­zői kar támadóival szemközt politikai szempontok »ze­riut; csak egyedül arra kívánunk retiiktálui, ami a benyúj­tott törvényjavaslatnak a jegyzői karral való okozitos erkölcsi s társadalmi összeköttetését s a inuakálkodás egyöntetűségét illeti, annyival is jogosabban, mart hila az itteni magasabb hatóságok méltányosságinak, Szabolcs­megye jegyzői karát a felsőlóg részéről meg uem érdem lett vexitivi sohi sem terheli, s mert inkibb a jóakarat, a collegialis érzés, mely ueu basáskodás, szünetnélküli hatalom éreztetésbe n nyilvánul, voltak elsősorban alap okok arra, hogy közigazgatásunkat minden terhes volta daczára is annyira jónak tarthatjuk, s végre mert itt a fóispíutól elkezdve az utolsó kisbiróig dolgozik miudeuki és pedig nem kü'ön külöj, hiuem kölcsönös j iikaratu támogatással, Un ícsadással, figyelmeztetéssel anélkül, hogy valami külöaös szigorú intézkedésekre valaha itt szűkség lett volna. Erkölcsi ós társadalmi szempontokból állítottuk fal tételűiket, malyből kiiudulólag akaruak egy pir meg­jegyzést fü<ui a méltánytalan támadáiokhoz Tan ügyetlen hivatal sem szorul úgy az erkölcsi támo­gatásra — ha mir az anyaginak vouatáról le is késett, — mint a jegyzői kar. 0 a népnek iniudeue a törvény korlátain belül; irányábau tehit nyilvánulnia kell a biza­lomnak, széles'cörü tevékenysége sikeresitósónak alapot kell tiláluia az erkö'cú táangitásban z >k részéről, kik e támogatás megadására hivatottak. Éi valamint egye sek hibáiért az összeséget soha sem szabad elítélni: ugy uem szabad ex ubrupto vett eseteket arra használni fel, hogy azokkal az óssíérdek ellenében küzdjünk. Mart az ilyen nagyon inegboszulja magát s jobbau tekinthető a minden áron oppouáláskodisuak, miut a jó ügy elő­segítésének. Csak egyet említünk ama száz ok közül, melyek a polgári auyakönyvvezés körül az előuyt megadják, a véderő kérdést: akkor ezután rögtön előttünk lesz, hogy a törványjavaslattól ciak az üdvös eredményeket, a sok átiratozás, nyilvántartás, sürgetés stbbi, mindefjjta eddig falmerült kérdések ós teendők megszüutetósét várhatjuk. Ha most már azutáu nemcsak hogy az ily ülvös tör­vényt magát használjuk fel támadisuiuk eszközéül, hanem még azokat is szünet nélkül ütjílk eköiban, a kik, mert a nép számira alkotott törvénynek a nep közötti folytonos munkálkodásuk által legelső sorban lehetnek megkedveltető!, uem tehetnek róla, hogy az illetékes tényezők szeme feléjük fordult ós mir látszólagos ki­jaleutósek is tétettek alkilmaztatásuk kérdésében: akkor az a nép, melynek kevés ujiágolvasóját a többi, valósá­gos igazmondó gyauáut tekinti, az ilyen igazolatlan számadások után gyönyörű bizalommal fog viseltetni jegy­zője iránt s akkor az ilyen támadások nem csak ez utóbbival szemban, hanem az összes kaputos osztályt illetőleg megterinik a fokozatosság réván a maguk keserű gyümölcseiket. Hát uem ellenmondás s igaz'alanság az : administ­ratióról bsszálui tisztelt reactionarius ügyvéd és lelkész képviselő urak, ambitiosus tisztviselő tiszti-kart kivánui akkor, midőn öaök az országházában a mostani köz­igazgatás legszélesebb munkakörrel biró szerény facto­rát a jegyzői kart ledorongolják, mis alkalmakkor pedig általánosságban mindig a „corruptiót* emlegetik; nem e, oly ellentétes elvi állá-pout ez, amelylvel nem a komoly muukálkodás, a hon j ívira, hauem a demagógia, vagy az érvekben való fogyatékosság brillirozhatik csak.Csakis ezzel! Mert a nagy hang, az öblös torok, vagy épen egy üdvös törvénynyel szemben való mindenároni ellenzékies­kedés mellett roszul sikerült leplezése a köztisztviselők támadása által a szimbavehető ellenirgunentálási kép­telenségnek minden egyéb, csak az a törekvés nem, melynek a „salus reipublicae" a „suprema lex" el Nyiracsádi. Püspöki bérmaut. Mult hó 31 dikén folyt le Kis-Várdín a bánni­lás, melyet Szele Gábor fölszentelt püspök végzett. Magelőzó nipon délután 3 órakor érkezett a püs­pök ó méltósága, s ünnepélyes fogadtatásb iu részesült. A vasútnál hivatalosan fogadták, a hitóság részéről Angyalossy Pál főszolgabíró és Olchváry Pál szolgabíró, az egyháztanics tagjai teljes számbm, élükön Rézler György fógondnokkal, a kerületi pipság s a vidék tekintélyesebb katholikus hivai. Magérkeztekor a közigaz­gatási hatóság részéről Angyalossy Pál fószolg ibiró, az egyhiztanács nevébeu padig Rézler György üdvözölte, s díszes menetben — a menet élén 24 tagú helybeli parasztgazdákból álló bandariummal — vonult be a városba harangzugás mellett az érdemes püspök. A főutczának a piacz falé hajló rász íu Ízléses diadalív volt felállítva, s a róm. kath. templom területén balül a kath. fi- ós leáuyíikolik tanú ói sorfalat képazve várták a püspököt, kit, mikor a templom elé érkezett „Isten hozta hiv uyájáh >z a főpisztort ós Atyát" czimü alkalmi karénekkel fogadott a gyermeksereg; a temp'om ajtaja elótt 16 fehér ruhába öltözö't gyermekleinyka rózsákat hintett a püspök utja elé. A templom ajtajá­nál Berthóty Benjámin r. k. plébános fogadta a főpapit s a keresztet csókra nyújtva, kezébe adta a szentelőt, s a püspök hátrafordulván, áldist osztott. A templom­ban a szentélyben fölállított imazsámolynál imit mon­dott, s aztán a parochiára ment, hol a kerületi papság nevében Tersztyánszky Dezső kerületi alesperes, s miut házi gazdi Berthóty Benjámin üdvözölte. Mísnap reggel 7 órakor vette kezdatót a bérmálás. Ide lett rendelve Kékese, Papp, Jéke, Döghe, s a közeli tanyák lakossága. A bórmálásuál a püspöknek Ferentzy Bertalan szabolcs- 1 megyei fóesperes, Tersztyánszky Dezső alesperes, Dutkay , Lajos püspöki titkár, továbbá a helybeli, a mándoki, a thassi, a k. apáthi plébánosok s a helybeli káplán segédkeztek. Délelőtti 11 órakor véget ért a bérmálás, délután 1 órakor 50 terítékű ebéd volt a parochiában. Ei ebóde.i a házigazdi Berthóty Benjámin tartotta az első felköszöntőt, eltetvén az egri érseket ós képviselő­jét a jelenlevő püspököt, melyre a nemesen gondolkodó főpap — kiemelvén, hogy ó mint az apos'ol utódja a szaretet lelkét jött a bninálással kiosztani — éltetto a város minden rendű és rangú lakosait vallásfelekezet nélkül, s kijelentette, hogy lekötelezve érzi magát a >zép fogadtatásért, mely legkedvesebb emléke lészen. Rézler Györqy az egyhiitauács nevábsa nagy hatást keltve köszöntötte fal a püspököt Vay Péter a hizafias fópipságra ürített poharit, s Orosz Pál ajaki görög katholikus lelkész latin oratióval mondott köszöntőt a püspökre. Az ebéd végeztével a róm. kath. felekezeti iskolákat látogatta meg s a következő napon f. hó 1 éu az egyháztanács, a közigazgatási hatóság, s a bandérium kisératébeo Aj ikra ment a püspök, honoan még aznap délután F.-Litkére urazott, a hol szintén diszes fogad tatásban részesült. K. L. A bérmilás Karász községben junius hó 5-éu lévén megejtendő, előtte való napon az egósz község ünnepi szint öltött é> nagy érdeklődéssel várta a délutáni órák­ban megérkezendő Szele Gábor felszentelt püspök ő méltóságát s folytak az előkészületek a méltó fogadta­táshoz. A róm. kath. templom előtt állíttatott fel az Okohcsányi Menyhért földbirtokos ur által készíttetett fé­nyes kiállítású diadal kapu, a templom előtti tér ós a templom belseje szintén szépan feidiszittetett, amidőn pedig gondolni lehetett, hogy ó mél ósága közeledik Gamzse falől, 30 tagból álló bandérium meut a határig s azjk kiséretébau érkezett meg ó méltósági az összes harangok zu,'ása mellett '/,6 órakor Okolicsányi Meny­hért négyes f>gitán; velejö .tek Ferenczy Bertalan nagy­kallói fóe.spares, Tresztyánszky Dezső f. litkei erspures és Dutlcay Pál érseki titkár. A diadU-kapu utáni téren volt a fogadtatás, hol is Okolicsányi Menyhért föld­birtokos, községi főbíró és róm. kath. fógondnok üdvö­zölte, rövid, de velős szavakkal, a mire ő méltósága által adott kegyes válasz utáu a róm. kath. templomba vonult a menet, hol is ő méltósága imádkozván, útjára virágot hintő leánykák között Okolicsányi Manyhárt ur vendégszerető lakására meut, kinek is itt léte alatt állandó vendége volt. Másnap 5 én jókor reggel megkezdődtek a szom­szédos és ide rendelt községek róm. kath. lakosságának bevonulása, a melyek közül a nyir-baktai és thassi hí­veké igizán szép látványt nyújtott, száp reudben, bü'.gó áhítattal énekelve jöttek, lelkészeik vazetóse mellett. 8 órakor tartotta ő míltósága a templomban a püspöki szeűt misét s a helybeli plóbinos által moudott pré­dikátió után megkezdődött a szent bérmálás, az összes kerületbeli lelkészek segédkezóse mellett, s '/ 41 órakor őrt véget, inegbérmiltatvin 652 egyéu. A bé.uiálás után a róm. kath. lelkészuél volt a reggeli, miuek elköltése után Okolicsányi Menyhért urh)z meut újra ő méltósága az összes kerületi lelkészekkel együtt, hol is 28 terítékű dísz-ebéd volt; az első felköszöntőt a házi gazda mondta ő méltóságára, magköszönvón a kítüutetóst, hogy házát szerencséltette becses megjelenésével, egészségére ürité poharát; püspök ur ő méltósága a beszédre azonnal vála­szolt gyönyörű beszédben, Isten áldását kérve a házi gazdára és családjára; ezután volt szebbnél szebb toaszt, melyek közül a Dutkay Pál érseki titkár által tartott, rögtönzött szónoklat mesterműve volt, elbájolván hall­gatóit szépségével s fenkölt szellemű tartalmával. Az est közeledtével távoztak csak el a vendégszerető háztól a kerületi lelkészek, megáldván őket ő méltósága. 6-án reggel 9 órakor távozott el Karászból a sze­líd arczu, kegyes, Krisztusi jó szívvel biró főpap, püs­pök ur ó méltósága, — Orosz Miklós vajai földbirtokos négyes fogatán — a legkedvesebb emlékeket hagyváu maga után s hagyta el Okolicsáuyi Menyhért ur házát, hol móltóságát megillető kényelemmel volt ellátva, úgy ő, mint környezete s igazin minden tekintetban kimu­tatta Okolicsányi Menyhért ur a régi magyar vendég­szeretetet, mely kölönban is ismeretes az egész megyében. (Attila.) Levelek, junius 6'. Szele Gibor püspök őméltósága a kisvárdai kerü­letbau is bevégezte e hó 5 éu bérmálási tisztét. Útjában mindenütt a lelkesült öröm élénk külsó jeleivel talál­kőzött. Várda vidéki katholikus uraink, miut hű fiak, szinte vetekedtek az atya iránti tiszteletnek ós hódo­latnak minél impozáusabb mólon való nyilvánításában. Junius 6 áu kora raggel hagyta el utolsó állomá­sát Kárászt s Nyir-Biktáu keresztül, hol diadalkapuval ós szónoklattal várták, ottaui némi időzés után 9 óra körül az Orosz Miklós vaj IÍ földbirto cos négyes foga­tán a nagykállói kerület első állomIsára Lavelekre érke­zett. A hitárou 35—40 tagu, igen diszes, piutlikás ós árvaláayhijas bandérium várakozott rá, melynek — sötétkék selyem gatyáb in, félválra vetett mentével, árva­liuyhajas ós nemzeti pántlikás kalpigjával — Molnár Gasztáv volt nagyon tetszetős, szikavatott uri vezére, M)luár Gyula padig üdvözlő szónoka. Bann a községben két diadil-kapu is volt. Egyik a M)lnár Gyula lakása elótt „Légy üdvözölve-' felirattal, igen gazdag virág­ékitményuyel s női direkcióra valló fiaom ízléssel a család által állítva. Euuél diszes uöi és uri társa­ság élén, mint régebbi ismerős, Molnár Gyuláné őnagy­sága gyönyörű virág bokrétát nyújtott át, üdvözölte a püspököt, kit reudkivü! kellemesen lepett meg e kiváló figyelem. Nain kevésbbé szakértői csínnal volt kiállítva lelkésznek diadalkapuji, maly körül a bérmílaudók s a,. : többi l.tkosok uagv száma csopor fosult ! s milyen e i; felírást olvastuk: Áldás reíd\ — Áldásod ránk! Egyik diadalívtől a másik ig, s innen a templomig, sőt be az , oltárig sűrű zöldgaly képjzte a kétoldali fitat, s bővaa hintett zöld fü felte az U CÍI porát. A pléb. lak ajta­jában Mildner Bála helyi lelkész, a g. k. espares s az orosi ós uapkori lelkészek társaságában lelkes szivak­kal ülvözölte a várva-várt főpipot, ki átöltözkölés utáu elvégezve sz. miséjét s meghillgatvaa lelkész sz. beszédét a szép rendben várakozó hivek közül 546-ot erősített'

Next

/
Thumbnails
Contents