Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1894-06-10 / 23. szám
„IN Y í It v I 1) É K.« Pro dorno Nyiracsád, 1894. junius hóban. A „Nyírvidék" ez évi 27-ik számában egy talpraesett vezérczikk jelent meg „a mi oláh kérdésünk" czimm^l, melynek tendentiája a legnagyobb részben azokkal a szégyenletes állapotokkal foglalkozott, melyekSzabolcsmegyeegyik nagy községét, Nyiradonyt a dakoromanizmus feltétlen fészkének tüntetik fel. S ha igaz, amiben kétkedni jogunk nincsen, hogy papostól, tanitóstól együtt az egész ecclesia ott olyan utópiáról álmodozik, amelyet a büntetőtörvénykönyv szelíden, tulenyhén csak államfogházzal büntet, s amely után való ostoba, indokolatlan áhitozás tette Lucaciu et consorteseket a románok előtt mártirokká, a mi szemünkben pedig hazaáruló, lelketlen izgatókká: akkor még azt a támadást is jogosultnak tartjuk, mely deductioiialiter az előttünk is tudvalevőleg ismert fő fő dácoromanista nagyváradi Pável püspök ellen irányult. De ba a támadás túlmenve a határokon, vagy ismeretlen indokokból, vagy téves informátió folytán, vagy pedig esetleg merő scepticizmusból eredő levezetések következtében üt olyanokon is, akik ezt meg nem érdemlik: mi sem természetesebb, miut az, hogy a sorok közül kirivó, nyiltan ugyan nem hangoztatott vád 8 tulliczitáló ujságirói hajlamszülte combinátiók ellen sikra száll és bemutatja a maga igazát a publicumnak, — eloszlatni kívánván egy különbeu hon és magyarság szerető czikk iuspirálta balhitet az ezt megnem érdemlőkkel szemben, — a jogos magyar önérzet. * A közelmúlt napok hivatalos eseményei nagyon jól sejtetik velünk, hogy a fentiek tekintetében a megrovási kaland szerzője vagy legalább is sugalmazója ki volt, s mert öt illetékes tényezőuek ismerjük el, — természetes már a mult számban kellett volna azon felfogása ellen czikk írónak debatteiroznunk, mintha az az általa „szerencsétlennek" mondott Nyiracsád jó részben gör. kath. lakossága ugyanazon bolond álmodozásoktól, ugyanazon tüntető s a magyar állameszme ellen irányult fanaticusságtól volna saturálva, mint aminők következtében a czíkkiró Nyir-Adonyra nézve jogos kifakadásait megirta. És még sem tettük, nem pedig azért, mert mi, akik „gyökeres" magya-ok vagyunk egész a chauvinismusig, — a nép. Acsád lakossága között szerzett tapasztalataink út in a községünket terhelő vádak elhangoztatása daczára is nyugodtau hajthattuk fejünket nyugalomra magyarságunk veszélyeztetését illetőleg akkor, midőn nálunk nem csak oláhok nincsenek, hanem az egész társadalmi, egész politikai, egész közéletbeli vonalon miüdig az eloláhosodottság közvetlen megczáfolásával találkoztunk, midőn lépten nyomon direkt meggyőződést szerezhettünk arról, hogy reánk az oláhosság vádja ép ugy illik, mint például Debreczenre a németességé. Egyébként is az egész, ellenünk is uton útfélen hangoztatott téves felfogást először veszélytelennek, másodszor naivnak tartottuk „A NYÍR V11)ÉK TÁRCZÁJ A. 4 4 Ujfalussy kapitány. I. A sápadt, vérszegény Veidemann lány az ablaknál állott. Künn nagy pelyhekben hullott a hó a fakó égből. Ujfalussy kapitány végig dőlt a plüsi chaiselongueon, s nagy lakkcsizmájának sarkantyúit a piros arabeszkes persa szőnyeghez verdeste. Egy fauteillen hevert kardja. A nagy, nehéz kard sok helyen be volt horpadva s szomorúan csüngött róla a színehagyott, rongyos portdépais. Az égés* alak csak roncsa volt a szép Ujfalussy kapitánynak, kiért rajongtak a kincstári asszonyok s kit a csinos katonák példányképének mondott egyszer Don nerhof alezredes. A finom, korom fekete haj szemébe lógott s a napbarnított arczon ott éktelenkedett a harmadnapos szakáll. A kamgarn bluz kifényesedett s a piros parolin egészen megfehéredtek az arany csillagok. Hja, a hitelezők mind takarodót fújtak, s már majd elűzték csökönyösségükkel városunkból a kapitányt. Egy fanyar, de megmentő tartalék gondolata volt, hogy elveszi a gazdag Veidemannét, az özvegy őrnagynét. Akkor vége lesx a kalandos életnek. Az asszony oldala mellett — ki teljes odaadással szereti, mint macska a kölykét — ellustul s a házasság révében belőle is olyan hétköznapi ember lesz, mint Sárossy Pistá ból, ki tavaly búcsúzott a garczon élettől s a kit most az a kis epés sárga asszony kormányoz s naponként adja ki neki a szivarpénzt. Veidemanné mellett még tűrhető lesz az élet. B.rna haja körülöleli szabályos hófehér taintjét, fekete szemeiből az élet sugárzik. Csak ugy duzzadt az egészségtől. — Erős, szinte tulerős. Van nagy vagyona, s egy gyermeke, egy vézna leánya, kit tegnap hozott haza a „Sacre Coeui"-ből. azért, mert ugy látszik az általánosságban, minden komolyabb mélyretekintés nélkül minket elitélőket egyedül csak az a két argumentum vezette, hogy Adonyboz Acsád közel van, mindkettőnek megkülönböztető jelzője a „Nyír" szócska s igy védekeznünk ellene szükségtelennek tartottuk. Félreismerése tehát az a mi helyi viszonyainknak, ha valaki feltételezi rólunk, hogy mi Bukarest vagy Pétervár felé gravitálunk. Ha most azonban megszokott, az általunk tapasztalt tényekben rejlő phlegmaticusságtól eltérve, a „Nyírvidék" ez év 27-ik számában megjelentekre reflektálunk, teszszük ezt azon csodálatos hasonlatosságnál fogva, mely az idézett czikk tartalma és a „Budapesti Hirlap" e hó 3-iki számában Szabolcsmegye tanügyi közéletére vonatkozólag megjelent tudósítás között fennforog s mely rövid kivonata csak mindannak, amit a „Nyírvidék" bőven mondott Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a „Nyírvidék" tán kisebb kritikai szempontok között mozog tartalmára nézve, mint a „Budapesti Hírlap", annál kevésbbé, mert mi újságíró emberek uagyon is jól tudjuk, miszerint a fővárosi lapok úgynevezett magas niveauja épen olyan közel van az érdek felkeltési képesség Parnassusához, mint aminő távlat difl'erentia választ el sokszor egy jól szerkesztett vidéki lapot a bulapesti újság selejtes, gyakori üres voltától; csak egyszerűen a „Nyírvidék" 27-ik számát azért nem méltattuk tárgyunkat illetőleg a fennt előadottakon kivül, mivel megszoktuk érdemstlenül Nyiradonynyal való emlegettetésüuket — e megyében; azonban azt, hogy az ország is olyan véleménynyel legyen rólunk, mint amiuö a „Nyírvidék" után a '„Budapesti Hírlap" közleményének lehet consequentiája, — tiltakozás nélkül, megjegyzés hijjával nem hagyhatjuk. Beszél a „Nyírvidék" a „szerencsétlen" Adonyról; a hazafiatlan Pável püspököt pedig istenigazában, keményen, de megérdemelten eltángáló kitérés után az iinéut említett községet egy katbegoriába helyezi Acsáddal, szóval Szt -Győrgy-Ábrány belevonásával egy oly gyönyörűséges trium locilitásról beszél, mely számot tenne hazafiság (?) szempontjából NagySzeben, Balázsfalva és Belényessel szemben is. A „Budapesti Hirlap" ugyanem-e tenort pmgeti: csakhogy a végén optativusként odaszurja, vajha e pár községet kebelazuék be a tnuakácsi egyházmegyébe s akkor mindjárt megszűnnének az államellenes üzelmek. Adja Isten, hogy a kiküszöbösifcés mielőbb meglegyen, de nem azon óhaj hatása alatt, melyet deciaráit a két rendbeli czikkelyek írója, hanem azért, mert az arra legkevesebb okot szolgáltató község meg lenne óva a hazafiitlanság, mír Pável fensőbbség! személyével való subalternusság alkotta vádjától. De mielőtt ez megtörténnék, egyet jósoluuk a feltétel bekövetkezte esetére, — egyet pedig a jelenlegi állapotokra vonatkozólag kijelentünk. A jóslat: bárhová szakítsák át a 3 községet A leány a zongorához ült s végigfuttatta ujjait a billentyűkön, majd a kótták között keresgélt, s lopva, félénken a kapitányra nézett, ki felrakta lábait, egy csinos diófa zsámolyra. Nem merte sokáig nézni. Ha ő nézi azt az embert, olyau, mintha a törps, púpos Quasimódó emelné fal szemeit a szépséges Eszmeraldára. Ujfalussy kapitány felkelt a chaise-longueről. Lépteinek zaja elenyészett a vastag szmyrna szőnyegen s a leány nem vette észre, hogy a háta mögé került, C3ak mikor forró lehelletét érezte nyakán, mely egészen extazisba hozta s aztán az a tüzes, démoni ajk oda ért, hol egy kis részt fedetlenül nigyott a ruha. Vére felforrt, ugy égette az a csók. Elgondolta, hogy ilyen boldog nem lesz soha. Azután valami furcsa, kesernyés hingulat vett erőt rajta. — Miért bánt maga engem? . . . Ujfalussy magához szorította a leányt. — Weil ich lieb'dich kleine Kátzchen ! Egy ajtót csaptak be. Ujfalussy a szoba közepén levő nagy asztalhoz ült s egykedvűen kezdte betűzgetni az ott heverő, gyűrött ,Gil blast" t. Óh az az álom! II. Sieuvedőaek meghozza az irt, fáradtnak a pihen íst csűggedőnek a reményt, a szerető elé varázsolja a távollevő kedvest. . . . Vaideminn Adt Ujfalussy kapitányról álmodott- E jött hozzájuk egy délután. Eiős idő volt, a uap bebujt a f-dlegek mögé s a nagy szalonbaa majdnem sötét volt. Ő nagy amorettekkel díszített kályha mellett ült, összekuporodva egy széles fiuteillen. A kályhákban lobogtak a hisáb fák, s bele bámult a lángba. Anyji mellette. S beszólt Ujfalussy minden féléről. A csap )dir pajtásokról, lovakról, a rezes orrú Dennerhof alezredesről, ki szereti őt, mint a fiit. S aztán egyszerre rátért: Nyiradony, Nyiiadony, — Acsád pedig Acsád marad. S ebben van azután értelme meg kijelentésünknek is, mely oda culmioál, hogy akár Pável, akár Firczák a püspök, azért: 1. Adonyban tovább is állni, élni virágozni fog az a szellem, mely alapja volt a méltó megrovat tatásnak, 2. Nyiracsád pedig ép oly kifogástalan tiszta; hazafias, magyarajku községül fog tekintődni, mint most azok előtt, akik a dolgok állapotát nem egynapos iskolai kritika, szóbeszéd s abstrakt elavult etnographiai adatokból, hanem ! alapos meggyőződés, a néppel, s a nép közt való élés, ugy ennek érzelmei ismeréséből veszik Azért ott Adonyban meg fog maradni, sőt fokozódni fog a bosszú revanch'j, mely oly féuyes megnyilatkozást nyert a paedagogus ur irkafirkájában, Acsád pedig megy a maga utján előre Ez az ut az, mely eredményezte, hogy a 70—80 évvel ezelőtt született generáció kihalása után manapság a legidősebb emberek sem tnlnak oroszul, annál kevésbbá oláhul (mert ilyen natió itt nincs is;) hogy a faluban a zsidó járgonon kivül egyéb idegen szó ma már nem hallatszik, hogy a gr kath iskola tannyelve, könyve, leczkerendje, éneklése teljesen magyar; hogy a gr. kath lelkész összes anyakönyveit évek hosszú sora óta mindig magyarul vezeti; hogy ezen hazafiatlanuak sejtetett nép folyton hangoztatja abbeli kívánalmát, miszerint az áhítatosság fokozása szempontjából az istenitisztelet is, ha már a predikatio igy tartatik, — magyar nyelven fokozza a hivők Isten iránti bizalmát; hogy e községben 40 éven alul sem férfi, sem asszony, sem gyermek nem találtatik, ki egyébül, mint magyarul tudna beszélni. Ezért nincs is különös oka Acsádnak sem elszakadásra, sem más püspöki megyéhez való elkapcsolására a magyarság érdekeinek megóvása szempontjából Nekünk mindegj', ha Bukaresthez tartozunk is, mert mi épen azok leszünk, akik voltunk a múltban, vagyunk a jdenben: teljesen tiszta magyarok. Ha ez s a fent felhozottak jogczimet adnak azután egy újságírónak arra, hogy „szerencsétleneknek" nevezzen bennünk, ugy az a következtetésüuk, miszerint megérdemeljük a megtisztelő epithetont Csakhogy nem oly okból, aminőt felhasználtak a czikkirók, hanem azért, mert minden törekvésünk, a vádat tettel való folytooos megczáfolásunk daczára is ki vagyunk téve a Nyiradonynyal egy nemzetiség kritikai szempontok alá való sorozásának. Ez ellen pedig tiltakozuok most már sajtó utján is, eddig csak szóval tettük ^s a jóslat és kijelentés alapján azt tanácsoljuk czikkiró uraknak, hogy több közvetlen tapasztalatot," kevesebb ujságirói phantasiát használjanak fel közleményeik megírásánál *s akkor Acsáddal szemben tapasztalni fogják, hogy nem ez a — Ugy-e, nem haragszik meg Blanka mama, ha elrabolom a kedves leányát? A mama meglepetve nézett hol rá, hol Ujfalussyra. Felé fordult: — Szereted? — Igenl . . A mama nevetni kezdett. ' ' — Meine Liebe, ihr habt schnell gemacht . . . üh az álom édes álom! III. Ebéd után átjöttek Domahidyék. A kövér Djmahidynó, Lizi tante s a kis Domahidy Emmi s kevéssel később befordult a havas udvarra a Wiener főhadnagy kis zöld szánja. Ujfalussy kapitány hajtott, Wiener Taszi pedig nagy doggejának: Dórának a fejét simogatta. Az asszonyoknak eszükbe jutott, hogy kiszánkáznak ebbe a havas világba. Veidemanné befogatott hajó alakú szánjába, melyet Ruttkaytól, a platz-komandánstól vett. Felvették téli felsőiket, s Veidemanné még egy nagy fehér boát is akasztót nyakába Elindultak. Elől a Veidemanné szánja. Ujfalussy k tpitány h.jtott, mellette Veidemanné, s a hátsó ülésen Djmahidyné ós L'zi tante. A Wiener tavaszi szánján Emmi és Veidemann Ada. A kis város utczái csendesek voltak. A hó egyre hullott az ólomszinü égből. Migasra torlódott, csak a házak előtt volt eltisztitva. Alig járt egy-két ember. A kaszárnya ulvaráról behúzódtak a katonák, csak az ínspekcíiós járt kimért lép ekkel fel s alá a kaszárnya előtt, otromba csizmával taposva a szüzfehér havat. a h'w' A h0gyek f9l<51 8zé l J ött a nemükbe csapta a hópelyheket. A, asszonyok fekete felsőit kiprémezte a hó. Mikor a falu végére a kereszthez értek, (a pléh Jézus levált a fakeresztről, s ide oda csapdosta a szél) II 8!,!"!, w QÍ6rflÍ l tölcsérnek alakítva szájához tette s átkiáltott Wienerékhez: — Sc hmarn! Was für eín Wetter. Geh' mer z'aus!. . FolytatAmm. a mall«ltIetoa
