Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-05-20 / 20. szám

Melléklet a „Itfyípvidék" 1894. 20-ik számához. Vármegyénk a milléniumon. Az ezredéves kiállítás országos helyi bizottsága Kállay András főispán elnöklete alatt tartott tanácskozásokban megállapítván ama programm-javas latot, amely szerint vármegyénk közönsége a honfoglalás ezer éves fordulója alkalmából rendezendő orsz. kiállításon s egyéb ünnepségekben résztvegyen, a mult kedden megnyílott vármegyei tavaszi rendes közgyűlés tárgyalta azt s annak alapján az alább közlendő határozatokban állapodott meg. A vármegye közgyűlésének ez elhatározása széles kereteket nyitott meg arra, hogy az ezredéves nagy nemzeti ünnepen Szabolcsvármegye közönsége méltóan résztvehessen, méltóan a nevezetes alkalomhoz, mely demonstrálni fogja a mi ez r éves államiságunkat s el fogja oszlatui azt a ködöt, amelyen át ezt Európ i népei tekiutik, illetőleg észre is alig veszik, s amely alkalom kell hogy mindenkit, akiben magyar szív dobog,] büszkévé tegyen ez ezer éves mult történelme által, s nemes lelkesedésre gerjeszszen nagy alkotások létesítésére a második ezer év megnyílásán. Az a programm is, melyet a mult heti vármegyei közgyűlés a mi résztvételünkre nézve a milléniumon — megállapított, végrehajtva, ki fogja fejezni kegyeletünket és hálánkat a mult iránt s nevezetes és jelentői kulturális és humanitárius alkotások megvalósítása által uj alapjait fogja biztosítani a jövendőnek. E programúinak egyik legnevezetesebb pontja állami iskolák felállításáról szól. Reméljük és bízunk benne, hogy meg is fog az valósulni; hogy a közoktatásügyi kormány meg fogja hallgatni és teljesíteni fogja vármegyénk közönségének azt a kérelmét, hogy ama négyszáz állami népiskola közül, melyet az ezredéves ünnep alkalmából az ország területén létesíteni fognak, megfelelő számban jusson a mi vármegyénknek is. Hogy szükségünk van erre, igen nagy, bizonyára nincs aki kétségbevonja. Népnevelési berendezettségünknek igen-igen észrevehető hiányosságai vannak itt is, ott is, nagyon sok községeben a vármegyének. Ennek túlnyomó részben az illető iskola fenntartó egyházközségek szegénysége az oka. Rosszul fizetett tanítók, lenyűgözve az élet gondjai s elvonva hivatásuk teljesítésétől a mindennapi kenyér megszerzése után való munka által, berendezetlen, egészségtelen iskolák, és nagyon sok helyen az elöljáróságoknak indölenciája, melylyel — a köteles ellenőrzést nem gyakorolva — a kötelező oktatás elv.t kompromittálják: bizonyára elég ok arra, hogy az állam e

: nevezetes nemzeti közérdek védelmére állva — nem jog, de kötelesség szerint iskolákat áftitsoii. NÍ/JCS okuuk kételkedni benne, hogy felekezeti féltékenykedés vagy hiúság nem fogja nálunk'útját állani annak, hogy ahol állami iskolák léttesltésióre szükség van, ott ez a szükség konstatáltáthaSsék s az állami népiskola felállítható is lígyen. ! t''jy Bizonyára tö,bb olyan községe van Szabolcsvármegyének, ahol állatni népiskola felállítására — az illető felekezetek anyagi képtelensége foly' tós bánat, az ütött kopo t guuyáju test, mintegy villany Ütés érte ideges rángatódzásában nyilatkozik meg s a lelek alma felöleli a csáb, a pillanatnyi kéjes érzet ösz izes momentumait, de azu.án meg feltünteti a megcsalatás minden buját, minden fájdalmát. Elóring a boldogtalan ember szemei előtt a kis ház, — boldogság ós béke tanyája; előjő utóbb a démon, akiért ő lelke mindensógót tagadta meg s hajtotta a korán felhantolt sírokba; a kinek kópmutatágát vagyonával fizette meg; eléje varázsolódott az ólvmátnor s az önfeledtség Oly jól esik az álmodónak e visióval foglalkozni • . . újra átélni a „kar a karban, ajk az ajkon" bódáros hatását. Ráül az arczra a kielégített kéj villanata, újra érzi az ingertelt forró lehellet összetalálkozását a csókokban lelke bűnös vágyaival . . . Nagyokat csetteget az alvó nyelve, — mintha most is csókolná a megtestesült csáb tüzes ördögét . . . Mohá, heves lélegzés kór a bolszervezetből utat magának . . . De egyszercsak vége mindennek. A galvanicus rángatódzás idegesen nyilvánuló erőszakossága, az asztalra fektetett tenyérek összeszoritása sejtetik a régi történetet, mely mindig uj marad s mely Kerekes Mihálynak is osztályosa volt s megjelenik a lelki szemek előtt ama szégyenteljes perez, amidőn kedvese, — kiért már többet nem áldozhatott, — magától elűzi; újra kezében látja villogni a kést, melylyel nekirontott a hűtlennek; újra hallja kezein a biliucs szemrehányó, megtorló csörrenésót . . . Messze, messze tűnt a boldogság képe B a sok lázas ábrándból csak egy finale sötétlett elő: a börtön emléke, hol szive elfásult örökre ... Ez emlék hatása alatt boszuvágy, megtorlás nála elenyészett gondolatokká váltak, csak az égető szomjúság maradt fenn számára ... mi a legjobb orvosság erre ? Ő a pálinkában találta meg azt. S ha ivott, ha részeg volt, — más állapot nem is igen létezett nála — feledett mindent; feledte a sérelmet, a kint, a bánatot; nem gondolt arra, hogy háza, földjei mind annak a családjához kerültek vissza, ki ezerszer esküdött neki érdekből hazughűséget. S ha néha néha kijózanodott, — bujt mindenhova, kerülte a* embereket, átkozta a világot, de leszámolni nyomorult életével; arra gyáva volt . . . tán — szükség vau, mint amennyit a milléuiumra kontemplált 400 iskola közül nekünk juttathat az állam, mert másutt ez a szükség még nagyobb, még égetőbb s egyéb körülmények által is megokoltabb. Ez „egyéb körülmények" emlegetése révéu jut eszünkbe Nyir-Adouy s a vele együtt rossz hirbe került Szent-György-Ábráay és Nyir-Acsád. No már az csakugyan notórius dolog, hogy Nyir-Adonyban állami népiskolára szűkség van. Mert ez az egyedüli mód és egyetlen eszköz arra, hogy az a rákfene, mely Szabolcsvármegye tiszta magyar népe közé ott a g. kath. iskola utján befészkelődött, kiirtassák, hogy lehetetlenné tétessék, miszeriut a népnevelés magasztos elvét czégérQl használva, egy magyar község magyarul beszélő, magyarul érző népe jövendő generációjában nyelvéből, nemzetiségéből kivetkőztessék s idege .1 és nemzetellenes törekvések eszközéül átformáltassék. Miudez történt ott a népiskola által; meg kell akadályozni és feltartóztatni ugyancsak a népiskola által. S ezt annál is inkább meglehet és meg kell tenni, mert nyilvánvaló dolog az is, hogy az említett község g. kath. iskolája — épen azért, mert a növendékeket egy idegen nyelv elsajátítására kényszeríti — a tanítás eredményében is nagy hátramaradást tanúsít. Ez a dolog azonban bizonyára nem fogja kikerülni sem a vármegye, sem a közoktatásügyi minister őnagyméltóságának figyelmét, ki az emlegetett iskolai üzelmeiről vármegyéuk közigazgatási bizottságának, közgyűlésének határozataiból, fölirataiból s ő méltóságának a főispán úrnak ebben a kérdésben tett többszörös felterjesztéseiből, s magának ez iskola alsóbb és felsőbb rangú közegeinek és hatóságainak ez ügyben tauusitott magatartása által kellőleg informálva van. * * * Közöljük e rövid megjegyzések utáu a vármegye közgyűlésének a milléniunban való résztvétel módozataira vonatkozó határozatait a következőkben : * * * A helyi létesítő bizottság javaslatának ós az állandó választmány véleményének elfogadása mellett, a honfoglalás ezredéves ünnepének emlékezetessé tótele s az ezen alkalomból rendezendő országos kiállításon való törvényhatósági megjelenés és képviseltetés végett a következő intézkedéseket határozta el a közgyűlés. 1. Nyíregyháza városában egy, a közigónyeknek mindenekben megfelelő vármegyei közkórház létesítése véglegesen elhatároztatik s annak a törvényhatóság által fedezendő költségeire, első sorban a n.-kállói régi vár megyeház vételára felajánltatik. 2. Bessenyei György emlékszobrának Nyiregyházáu, a vármegyeház előtti téren leendő felállítása elrendeltetik. 3. A szabolcsi földvár emlékoszloppal jelöltessék meg s ez okból az országos kiállítás központi bizottsága felkóretik, hogy a honfoglalás idejéből fönmaradt s ma is eléggé épnek mondható szabolcsi földvárat vegye föl azon törtenelmi nevezetességű helyek sorába, melyeken a honfoglalás ezredéves ünneplése alkalmából országos költségen emlékek fognak állíttatni. 4. A vármegye egyéb történelmi nevezetességű helyei törvényhatósági költségen emléktáblákkal jelöltetnek meg. Visszatartotta őt az ivás féktelen hatalmi, s ha ennek alattvalójává szegődhetett, — maga a tehetetleuség. Még az sem hozta ki lelki egyensúlyából, ha abban a hizban, mely egykor az övé volt. — ugyanaz a kar osztotta neki pénzért az italt, s ugyanaz az ajk szólott kurtán ridegen, könyörtelen hozzá, mely egykor az ő ölelésére sietett s a mely nemrég még a csókok özönét borította orczájira. Elmúlt minden: a hűtlen mással szárnyra kelt s boldogan ól uj párjával, nem látszik rajta keserű vád, önfurdalás . . . Hogy merni hát e nagy nyugalmat egy iszákos, rongyos ember megzavarni? . . . Nem, sohasem, úgyis mi haszna volna? Boldogságát, vagyonát ne.u adják vissza s jó, ha könyörületes

4szivek annyit vetnek, hogy abból a hűtlen keze által adandó pálinka kikerüljön, mert hitelbe nem ád, nem, egy cseppet sem . . . Tarka változatokban tűnik fel a boldogtalan álmában mindez s a tehetetlenség ónsulylyal horgasztja le fejét az asztalra . . . De az álom rosz angyala ez egyszer nem nyugodott, s a mire az ébren lét nem képesítette, megcselekedted vele most azt. Valamit odasúg fülébe, odavarázsolja elébe a hitszegőt . . . Igen itt áll az ő életének megrontója; itt az alkalom újra a nem sikerült boszu megtételére . . . E^y erőszakos mozlu'at s az alvó feleszmélve. — az álom utolsó részének hatása alatt kezébe ragadja görcsösen as üvegat s egy pont felédibji mintha ,ö" állana ott. Széthull csörömpölve az ablaktábla, a zaj becsalja a csaplármenyecskét. Hírig festi pirosra ingerlő arczát s a felocsúdott, a tettén megrezzent embert galléron ragadva az utczára lö'ii . . . Ez pedig a heves lökésre belezökken a gyávaság, a tehetetlenség régi kerékvágásába, s egyébként sem újság előtte a kidobatás, nem is szégyenli azt. Csak megtapogatja a fájós testrészt, mikor már felkelt, csak bambán bámul a korcsma felé s lassan, lassan botorkálva fujj a mindaddig, mig be nem botlik egy istálóba vagy pajtábiujra álmodni, —|b>rizü lungjla recsegvén : »Hej zsidólány, zsidólány Hej be' nagyon megcsaltál l« Nyíracsádí. 5. Az ezredéves ünnepély alkalmából a m. kir. kormány részéről nagyszámú állami népiskola felállítása terveztetvén, felkéretik a vallás és közoktatásügyi miniszter, hogy a létesítendő népiskolák megfelelő számát torvényhatóságunk területén méltóztassék felállítani. 6. A törvényhatóságunk területén szokásban levő építkezési modor, az udvarok, lakások, szobák s mellékhelyiségek berendezése, a háztartási s felszerelési tárgyak s általában hely és néprajzi viszonyaink bemutatása végett az ezredéves kiállításon, az országos bizottság által létesítendő faluba, a törvényhatóság egy falusi lakóháznak, mellékhelyiségeinek felállítását, berendezését s az azzal járó költségek viselését elhatározza. 7. Szabolcsvármegye monográfiájának megiratása el • rendeltetik. 8. A vármegyei alispán fölhatalmaztatik, hogy a vármegyei )nu*eum ama tárgyait, melyek az országos kiállítás régészeti csoportjánál fölhasználhatók lesznek, az országos kiállítás helyi létesítő bizottságának elismervény mellett, annak idején adja ki. 9. A törvényhatóságnak az országos kiállításon leendő méltó képviselete iránt szükséges intézkedések javaslatba hozatalával, valamint az e tekintetben tett intézkedések végrehajtásával s végrehajtását elősegítő és biztosító intézkedések megtételével az orsz. kiállítás helyi létesítő bizottságának elnöksége bizatik meg. E határozatoknak a kiál.itásra nem vouatkozó egyéb iutézkedései a vármegyei alispán által rendeltettek végrehajtatni, miért is utasíttatott az alispin, hogy az ezen határozatbau foglalt összes intézkedések végrehajtása végett szükséges összegek költségvetését elkészítvén, annak fedezete iráut a házipénztár esetleges feleslegének, közgyüjtósek eredményének vagy bár mely más jövedelem-forrásnak és alapnak figyelembe vétele mellett a törvényhatóság legközelebbi közgyűléséhez indokolt javaslatot tegyeu, s előterjesztésében jelölje meg azon vármegyei pótadó összeget is, mely más fedezet hiányábau megszavazandó s kivetendő leend. Irodalmi uzsoráskodás. Mert hát ilyen is van, hála a ,fiu de siecle" reclámviselős, anyagi érdekkergető voltának. Igaz, hogy kissé meg lep bennünket, ámbár a büntető törvénykönyvbe ütköző perczent-spaculatiók különféle változatairól volt tudomásunk a lapok „törvényszéki csarnoka" révén, s a pénzágensek ékszer ós részvényeikkel, a H»y Bereléknek pedig váltókkal a megszorult közönség s a kőnyelmü jeunesse d' orée-ra utazó mauipulatióit szinte megszoktuk már: de azt, hogy a .penna tisztessége, a hírlapírói reputatió, a megvesztegethetlen uj3ágcsinálási működés" rovására most inár az irodalmi munkálkodás nyerészkedő vásári portékává alacsonyittassék, hogy az újság a tollforgatás ingerétől viszketeg kezdők nagyzási vágyának, alacsony üzleti érdekek érvényesítése czéljából telepes helye legyen, — hinni Magyarországban lehetőnek nem mertük. . . . A napokban érkezett kezünkhöz egy előfizetési felhívás, mely egy megiudulni készülő lapra a „Hazai Sálon"-ra igyekszik prae numerans balekokat fogni. S mig a felhívás első oldalát olvastuk, ott az uj lap intentiói, iránya tekintetében annyi üdvös dolgot, ígéretet találtunk, hogy a kilátásba helyezett roppant olcsóságot is tekintetbe véve, — ugyancsak hézagpótlónak tartottuk magunk részéről az uj vállalatot. Mert tény az, hogy az ifjúság s a kezdő írók szárnypróbálgatását nem egyszerűen a beküldött czikkek garmadaszerü papírkosárba vetésével kell corrigálni s munkakedvüket fokozui, hanem igenis, egy oly ifjúsági lapnak megalakítása által, — mely magasabb oktató szempontokat érvényesítve, — a nem épen megjelenhetósi jniveaun álló munkákat közli s egyúttal a szerkesztőség ellenőrzése alatt tért nyit a megjelent munkáknak megbirálhatásához az olvasók részóról egyrészt, másrészt pedig a bírálatokra megtévén saját indokolt s helyes criticai észrevételeit, hármas feladatot tölt be: az irni tudó, de fejletlen tehetségek gyámolitását. — az ifjúság itészi érzékének fellendítését s végre emez itészi érzék helyes irányba való terelését. Mindez a három feltétel betartása bár szokatlan, de azért mégis kézzelfogható előnyös eredményt szülne a pennaforgatás általánosabbá tótele tekintetében s az okszerű buzdítás folytán a kezdő tehetség az önképzésre, a megmutatott helyes tanulmányi irány útjára való térésre ösztönöztetnók egyik oldalról, másfelől pedig az, akiben nincs tehetség, g az irodalmi működést olyvá tekinti, mintha annak eredményessé tételéhez egyéb kellékek a papir, tinta és tollon kivül nem is szükségeltetnének, — kénytelen lenne belátni azt, hogy ha már a zsenge elmeszülemények istápolására hivatott újság sem leli fel benne még az irói csiraképesség garantiáit sem, akkor a magas irodalmi niveaua álló lapokat hiába keresi fel működésével, hiába okoz a szegény szerkesztőknek felesleges munkát, — a botból borotva azért soha sem lesz. . . . Csakhogy akkor, mikor azt véltük, hogy a .Hazai Sálon" ily czél megvalósítását tűzte ki czólul, — nagyon csalódtunk s illúziónk hamar szertefoszlott, mert az előfizetési felhívás második oldalának az a tökéletes értelme: bárminő gyatra, bárminő haszontalan irka-firka legyen a beküldendő dolgozat, — avagy az ezekről megcsinált úgynevezett bírálat, azok feltótlenül közöltetnek, ha a beküldő egy egy nyomtatott sorrért „kivétel nélkül előre fizetendő 5 krajezárokat osztrák értékben' beküld . .?. Ennyit szoktak fizetni egy jó Írónak is,*az igaz; csak hogy most megfordítva áll az arány, mert ennyit fizet a rosz firkák irója a jó Írónak azért, hogy ez közli silány dolgozatát. Nekünk a j reklám mostani világában az elérendő anyagi ólelmességi sikerhez semmi közünk: hanem igenis felemeljük szavunkat s a jó izlés, az irodalom nevében óva intve mindenkit, hogy az, aki a .HazaiSalon" hasábjain akar nagygyá lenni, sokkal jobban teszi, ha a dolgozatáért fizetendő összeget jotókony czélra használja fel. Mert hallhatatlanná a .Hazai Sálon" által ugyan nem fog lenni senkise, régi közmondás lévén az, hogy az a; bizonyos állat, ha Bícsbe hajtják is, — csak az marad, ami volt. Ha valaki arra vágyik, hogy neve alatt valami nyomtatásban megjelenjék, — irjon először