Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1894-04-22 / 16. szám
N Y í U T I ü É It." A vármegye közegészségügye. Dr. Jósa András, a vármegye nagyérdemű főorvosa elkészítette már a vármegye mu't évi egészségügyi viszonyairól szóló jelentését s az érdekes munkálat nyomdai sokszorosításban ueliáuy nap múlva közzé fog bocsáttatni, úgy, hogy a május hó 8-dikán tartandó törvényhatósági bizottsági tavaszi rendes közgyűlésen mind azok, akik közigazgatásunk e nevezetes és első sorban nagy jelentőségű feladatai iránt érdeklődéssel viseltetnek és érzékkel biraak, a főorvosi jelentés adatai és útbaigazításai nyomán impulzust nyerhetnek arra nézve, hogy a közigazgatást, az emberi közegészségügy jó adminisztrációjának igen nehéz munkájában, bölcs tapasztalataik közlése és szóvátétele által megsegítsék. Szabolcivirmegye közigazgatása — ezt bí-.vást konstatálhatjuk — az emberi közegészségügy érdekei megvédésének szervezésében az utolsó ueliáuy esztendő alatt igen nagy eredményeket ért el, es ebben a tekintetben az ország vármegyéi között a legelsők sorában van. Ma már — nem papiroson, de valóságban — van közegészségügyi adminisztráció Szabolcsvármegyében, amely él, mozog, működik, és nem bureaukban készült paragrafusok szerint, de a mindennapi élet körülményeivel számolva, s ezen az egyedül lehetséges alapon berendezkedve, biztos úton halad a czél felé, t. i., hogy megvalósítsa a közigazgatásnak az emberi közegészségügy megvédése körül mind inkább szaporodó és mind inkább nagyobb jelentőségű feladatait. A vármegyei főorvos úr ebben a jelentésében is, mint annyi sokszor már más alkalommal, hangoztatja a közegészségügyi ismereteknek a népiskolák utján való terjesztését. A gyermek-halaudóság uagy arány-számának a koustatálása készteti őt újra meg újra e követelés ismétlésére. És valóbau csodálatos dolog, érthetetlen, hogy, akik náluuk a népnevelés módjainak, irányainak megválasztására, meghatározására állásuknál fogva döntő befolyással birnak — vagy legalább, ha élűének vele, bírhatnának —, nem éreznek együtt azzal az örvendetes módon életrekelt érdeklődéssel, mely az emberi közegészségügy kérdései iránt nálunk néhány év óta tapasztalható. Föltétlen szükség van rá, hogy az iskola segítségére álljon a közegészségügy adminisztrációjának. Nevelnie kell olyan generációkat, amely ne csak azt tudja, hogy csirkét, malaczot, borjút miképen kell tartani, hogy haszonra legyen, hanem érzékkel birjon az iránt is, hogy a gyermekét is vigyáznia kell. Hat esztendeig kell járatni a tőrvény szerint a gyereket az iskolába. Ez az idő taláu elégséges hosszú arra, hogy azon a kis írás, olvasás, számolás tudományon kivül, amivel a mi köznépünk gyermekei kikerülnek a népiskolákból, a tauitó urak — a kezök ügyébe eső példák tanulságai nyomán belécsepegtessék tanítványaikba a tudást, az érzéket, hogy vigyázni és hogy és miképen kell és lehet vigyázni a maguk és majdan utódaik egészségére. Magyarországon és náluuk is Szabolcsvármegyében, a született gyermekek közül 7 éves koruGróf Forgách László azonnal lovas embereket kül dött a fiu után, de hasztalan. Ebéd után körülbelül 9 órakor Neukomm ismét elaltatta leányomat. Arra a kérdésére, hol van az óra most? elmondta, hogy a Tiszán innen, egy olyan faluban, a hol a vonat megáll, egy parasztházban van az óra. A lakók nagyon beciületei emberek, nincs szándékuk az órát megtartani, csak nem tudják kié? Most egy kis gyermek tartja a füléhez ós ketyegésen nagyon kaczag. Az óra mindenesetre meg fog kerülni, de az, aki hozza, útközben elveszti és ő, Ella leányom fogja az órát, az egész társasággal megtalálni. Eközben néhány nap mult el, mindig a legérdekesebb hipnotikus estékkel. Február 24 ikén délután, tehát az óra elvesztése ötödik napján, Neukomm alvásközben megkérdezte Ellától, hogy mi van órájával? Erre ő igy felelt: — Tegnap megtudták az emberek, hogy az óra a mándoki kastélyból veszett el. Azonnal becsomagolták szalmába, — most álmában nagyot nevetett s tovább saólt: — nagyon-nagyon becsüles emberek, de végtelen ostobák — és átadták a nagyobbik fiúnak, hogy hozza vissza az órát. Leányom egész uton kisérte a fiút, ki állítása szerint nagyon jókedvűen jött ugyanazon az uton, amelyen őt elmenni látta. Egyszerre álmában halkan felsikit. A szegény fiu viszi tovább a szalmát, melyből az óra a vadgar erdő kapujától pár lépésre kiesett — és jön tovább, most megáll — észreveszi, hogy nincsen a szalmában az óra — keresi mindenütt — hasztalan. A veréstől félve, sirva megy hazafelé. Ezeknek előadása után Neukomm kijelöltette vele a helyet, hol fekszik az óra, mire ő elmondta, hogy kaputól jobbra hét lépésnyire, de nem, — a lépéseket nem olvasom, — fekszik az óra. Arra a kérdésre, hogy látható-e? kijelentette „én most látom, de emberi szemnek láthatatlan." A felébresztés után az egész társaság az erdőbe ment, de a kapu környékén nem volt képes az órára kig 60—70 % moghal. Bizonyára nem a természet rendje szerint van ez így. Csikóból, borjúból dehogy hull el ennyi! A vármegye főorvosa sürgeti, hogy „egészségügyi kátét" tanítsanak a népiskolákban, — és — mint erre talán leginkább hivatott organuma a közigazgatásnak — a vármegyei közigazgatási bizottság igen helyesen tenné, ha (amint már többször volt is szó ott erről) u'.asitaná a kir. tanfelügyelő urat, hogy pontos adatokkal szolgáljou a tekintetben, hogy a vármegye területén levő népiskolákban tanitanak-e és hol egészségügy tant ? * * A főorvos úr jelentéséből közöljük a következőket : Hogy a közegészségügy állapota kedvezőbb volt-e? azon körülmény, hogy 1000 lakos közül 1892-ben 37. 6 9, 1893-ban pedig 37. 1 4 halt el, kevés tájékozást nyújt. Azt azonban, hogy több betegülés fordult-e elő, mint az előző évben, kimutatni részint azért nem lehet, mert a betegek orvosnál nem jelentkeznek, részint pedig azért, mert ha jelentkeznek is, nincsenek az orvosok kötelezve arra, hogy a betegülési eseteket bejelentsék, ha csak azok ragályos betegségben nem szenvednek. Csakhogy nem minden orvos, és nem is minden egyes eféle betegségről tesz a hatóságnak jelentést azért, mert ezen feljelentés hatósági óvintézkedést, tehát költséget és zaklatásnak tekintett eljárást von maga után; a minek pedig természetes következése az, hogy a helytelenül dennuciansnak bélyegzett orvosnak gyakorlata tetemes csorbát szenved, míg a tágabb lelkiösmeretü orvosnak gyakorlata az előbbinek rovására gyarapszik. Olyan községekben pedig, hol orvos nincs, a kisbíró volna az, ki az orvosrendőri közeg hiányát pótolná. Ha pedig ezen közeg utánna járna is, hogy melyik házban van ragályos beteg, és egy ilyenre rá bukkanva az esetet bejelentené, sok esetben állásából vagy kitúrnák, vagy ha nem minden esetben is, de feljelentését igen sokszor ad acta tennék. A choleránál, mely eddig csak évtizedekben lépett fel és Szabolcsvármegyében legutóbb 1873. évben sepert, sokkal pusztitóbb a difteritisz, miután az. mint a fentiekből kitűnik, évről-évre fokozottabb mértékben szedi a halál adóját a gyermekek soraiból. Hitem az, hogy ha a difteritisz nem csak a gyermekek közül, hanem a felnőttek közül is a minisztertől le a kisbiróig csak ugy szedné áldozatait, mint a cholera, annak is régen nyakát szegtük volna; de a kis gyermeknek élete, a ki még libát őrizni vagy kapálni nem tud, a köznép előtt kevés értékkel bír, vagy nagyon el tudja titkolni, hogy annak értéket tulajdonit. A hatóságoktól, nem hogy óvintézkedéseket követelne, hanem a legüdvösebb intézkedésekkel szemben a legsikeresebb passiv ellenállást fejti ki. A ragályos betegségeknek létezését, — fatalista lévén, — kevés kivétellel nem hiszi, és mindaddig nem fogja hinni, míg — a mit minden évi jelentésemben a legsúlyosabban hangsúlyozni kötelességemnek tartok, — a népiskolákban a hatósági orvosok ellenőrzése mellett jelesen szerkesztett egészségügyi káté taníttatni nem fog. Az egészségügy sikeres javulásának ezen egészségügyi vallásnak megteremtése az alapja, és e nélkül vajmi kevésre haladhatunk. Szabolcsvármegye törvényhatósága kiváló közegészségügyi érzékkel bírván, közigazgatási bizottsága meghagyta a vármegye főorvosának, miszerint javaslatot terjeszszen elé a ragályos betegségek, különösen pedig a difteritisz terjedésének mikénti meggátíása tárgyában. Jelentésemet beadtam, de egyidejűleg felkértem a vármegye közszolgálatában álló orvosokat, hogy véleményemet — melyet itt egész terjedelmében közzétenni helyén valónak nem látom — bírálat alá venni szíveskedjenek, és véleményüket velem közöljék. A 24 orvostól beérkezett vélemények az enyémtől lényegben el nem térnek. A véleményeknek lényege dióhéjba szorítva a következő : akadni. Mind izgatottak voltunk, csak Neukomm volt nyugodt. Oda ment leányomhoz, keiét vállára tette, meghagyta, hogy nézzen erősen a szemébe. E kölc.öuös fixirozás addig tartott, amíg leányom arcz színe egészen elváltozott, mire határozott hangon igy szólt leányomnak: Most menjen, vegye fel az órát, — látja hol van. Mire villámgyorsau megfordult, vagy nyolez lépést szaladt jobbra, ahol egy száraz f*levélhalmazra vetette magát, szétszórva a leveleket két kezével. Neukomm figyelmeztetésére, hogy a levelekkel eltakarja óráját, haragosan válaszolta: Itt van! Ugyanabban a pillanat ban két kezével elsepert egy vastag rét levelet, s az óra ott feküdt lánczostul. A mándoki kastélyban van egy kis árvaleány, aki fülbevalóját elvesztette. Nagyon megsajnálta ós elhatá rozta, hogy megkeresi álmában számira. Ez az experimentum nem sikerült. Meg vagyok győződve róla, hogy a bentlakók egyike tréfából dugta el, hogy — lessék hát most megtalálni. Alvás közben panaszkodott, hogy kikutatott mindent, hasztalan, de arról, hogy el van-e dugva a fülbevaló és azért nem találja meg, nem akar meggyőződni, mert a gyermek árva és sirt. Nem volna szép föltételezni róla, hogy hazudott. E kijelentés után pár parcczel, örömmel felkiált: — Megvan. Lltok valamit aranyfényben csillogni — de rögtön u'ána kijelenti szomorúan: Nem az; a tárgy, amit lát, egy kis arany tű, a közepében kis kő vei. Arra a kérdésre, hol vau ez a tű a kővel, hivatkozik arra, hogy most a fülbevalót keresi, s e kérdéssel nem foglalkozhat. Pár perezre rá elmondji, h)gy felhagyott a fülbevaló kereséssel, inert ez nagyon kifárasztja. Neukomm kérdésére, hajlandó-e megmondani, hol van a tű. azonnal felel : — Miért ne, hisz kétszer láttam történetesen, amíg a fülbevalót kerestem. A baloldali szárny vendégszobiinak utolsójában, a kályha és a pnnlag között a második deszkahasadásban, amely deszkahasadás mélyebb, mint a többi, fekszik betaposva a tü. Első sorban azon kell lenni, hogy a nép maga is igyekezzék a már eddig kiadott, — és ha minden részletükben azok végrehajthatók lennének — legüdvösebb óvrendszabályok foganatosítását előmozdítani. Minden községben közegészségügyi rendőrt vagy rendőröket kellene alkalmazni, kik kötelességüknek mikénti teljesítéséért a községi és felettes hatósági orvosoknak is felelősek lennének. Ezeknek külön oktatásban kellene részesülniük, és a vármegyei főorvosnak elnöklete alatt álló bizottság előtt vizsgát tenniök. Ezek végeznék a házak és egyébb használati tárgyak fertőztelenitését is. Az orvost nem lehet arra kötelezni, hogy esetleg napokig személyesen ügyeljen fel a fertőztelenités végrehajtására, mert akkor egyébb teendőit hanyagolja el Teljesen elég, ha a fertőztelenités megtörténte után azonnali ellenőrző szemlét tart. Minden községben bizalmat megérdemlő, tehát minden kellékekkel ellátott járványkórhíz lenne létesítendő, mert a szükségkórházba csak a csendőrök vonszolhatják be a beteget. Több kartársnak nézete szerint könynyebben végre lehetne hajtani azt, hogy az egészségek különittessenek el egy rendelkezésre álló, de kellően felszerelt lakásban. Gondoskodni kellene tanult ápolókról, kik rendes évi fizetést húznának, és szükség esetén külön dij mellett bárhol, bármikor, és bármely időtartamra magukat ápolói szolgálatra köteleznék. Hasonló kötelezettség mellett járványorvosok; lennének biztositandók, hogy a betegek naponkint orvosi ellátásban részesülhessenek. A fertőztelenitő gözkészűlékek oly drágák, hogy azoknak beszerzése a községek túlterheltsége miatt lehetetlen. Több községnek van ugyan egy katlanba helyezett üstből és fölébe helyezhető hordóból álló fertőztelenitő készülék surrogatuma; de miután ezek nem hordozhatók, alig használhatók. Dr. Trajtler Soma Nyiregyháza város orvosfőnöke a fertőzött helyiségeknek kénezését ajánlja, mint olyan fertőztelenitő módszert, mely mindenütt könnyen végrehajtható, és a mely eljárás mellett azt tapasztalta, hogy az illető családban második betegedési eset nem fordult elő. Minden itt felsorolt óvmodok végrehajtására azonban sok pénz kell, mert e nélkül a védekezés töprengéssé silányul, a miben részben most is leledzünk. A járványnyá fajulható betegségeken kivül, feltűnő nagy a gyermekbetegségekben elhaltaknak száma is. Veleszületett gyengeség, görcsök, gyomorbélhurut, gyermekaszály 2159 számmal szerepel a halálozási statisztikában. Megkönnyítené az okok kipuhatolását, ez azoknak lehetőség szerinti elhárítását, ha az egészségügy a közigazgatásnak egy önálló ágát kepezné, és bizonyos fokig végrehajtó hatalommal is fel lenne ruházva, mert jól lehet a mi vármegyénkben a közegészségügy a törvényhatóságnak kiváló gondját képezi ugyan, de mégis czélravezetőbb lenne, ha az egészségügy vezetése is a tanügy példájára szakemberek által történnék, a törvényhatóság szigorú ellenőrzése mellett. A nagy gyermekhalálozást szerény nézetem szerint a kellő gondozás hiány okozza. Ezen okot csupán egészségügyi káté tanításával lehet elhárítani. Minden más intézkedés csak palliativ értékkel bir. A közegészségügy állásának leghívebb képét a halálozási statisztika tükrözi vissza. Az első élethónapban elhalt 1765. az összes elhaltaknak 19.39%, — mig az előző évben 9229 közül 1657, tehát 17. 9 5°/oAz első életévben 340 ó, tehát az összes elhaltaknak 37.. í°/ 0, mig az előző évben 37. 3 9°/ 0. Az elért egy évtől a be'öltött 5 éves korig 2310, tehát az összes elhaltaknak 25.39 H/o-a, mig az előző évben 27.,°/ u. Születéstől az elért 5 éves korig 5715, tehát az összes elhaltaknak 62. 8 I<>/,,, mig az előbbi évben 63. 4°/o. Születéstől a betöltött 7 éves korig 6009 az öiszes elhaltaknak 66. 0«°/o-a, az előző évben pedig 67. 0 0/ 0. Legkedvezőtlenebb volt a halálozás a kisvárdai járásban 40. s, pro mille, legkisebb — mint mindig — a Arra a kérdésre, látható e, kijelenti, hogy nagyon mélyen van betaposva, — szemnek csak nagyon kis lósze látha'ó. Az egész társaság a vendégszobába megy s ugyanazon helyen sok keresés után, mélyen a hasadásban egy fényes pontot lát, késsel alászurva. Kieme i és íme, ott volt a tű, a gyómáuttal lefelé, mélyen a földben. Érdekes, hogy e tűt a mult évi novemberbec vesztette el a hölgyvendégek egyike s a szoba azóta kétszer be lett eresztve. ' , Ezenkívül még, négy kis tárgy hollótót a legnagyobb pontossággal jelölte meg. Két tárgyról azon helyen, hol ó volt ós kettőről, körülbelül egy mértföldnyi távolságra attól a helytől, a hol eladatták. Nagyon érdekes még az a kicsiségnek látszó, de megfoghatatlan kísérlet az óralátással is. Neukomm órája másképpen jár, mint mind a többi. Az óra zsebében van, ő nem nézi meg, leinyomat kérdi; mily időt mutat zsebében órája? S ő mindig hiba nélkül fái perezre pontosan válaszol. De mindezeknél sokkal magasztosabb, s bocsánat a kifejezésért, megha'tóbb s a lelki élet tisztaságára legmeggyőzőbb a következő eset. E hónap 23 án pénteken éjjel tizenegy és fél órakor, a társaság unszolására, feleségem órájának holléte megtudása miatt elaltatta Neukomm leányomat, meghagyva neki, hogy jól vizsgálja át Tuzsért, a kastély környezetét ós talán adhatna a házszámról, amelyben az óra van, felvilágosítást. Az órára vonatkozólag leányom rekapitulálta az egész esetet, hogy első nap egy kék szoknya lógott a kályha mellett egy szögön, másnap már a ládában volt a ruhák között, harmadnap ugyanabban a ládában rongyokba burkolva a ruhák alatt, negyednap miathogy az emberek féltek, már a szalmazsákba rejtették s most, hogy keresi már a szalmazsákban nincs, tehát a parasztházon kívül kell keresnie. Ezután egyszerre felsikit: — negyed nyolc óra van este, most belopózik a tolvaj a kastély ebédlőjébe, oda áll az ezüst szekrény mellé, lármát hall, ugrik a másik szekrény mögé, ahol az ablakból nem látható. A lárma megszűnik, a tolvaj megijed, hamár három tárgyat dug a zsebébe, egy ovál ezukortartó t, fedelé n virággal, egy kávés kannát fedéllel Folytutása a mellékleten.
