Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-04-08 / 14. szám

Melléklet a „Itfyirvidék" 1894. 14-ik számához. Igen, Kossuth nem halt meg, vessétek le a gyászt, félre a kis hitű csüggedéssel, Kossuth él, ő élni fog mig e hármas szent eszme él s ott ragyog honunknak egén, és e hármas szent eszmének élnie kell örökön örökké s ennek uralma alatt nagy, szép és boldog lesz Magyarország s virulni fog az időknek végéig. Ugy lsgyen, ugy legyen Ámen. Ámen. A gyászoló közönség ezután — a Hymuust énekelve s mély megindulással szivében kivonult a templomból. * * * Az izr. templom a mélységes gyász pompájába borulva várta ós fogadta be magába az ág. ev. templomból egyenesen ide zarándokoló közönséget. A díszes templom földszintjét a férfi közönség, élén Baruch Arnold hitközségi elnökkel, a karzatokat pedig diszes hölgy közönség foglalta el. A templomi énekkari remek alkalmi gyászénekévei vette kezdetét a gyászszertartás. Azután Friedman Károly rabbi a főoltár előtt, nyitott theora-szekrény mellett zsidó nyelven imát IUOLdott, kicsengő hangon ejtve ki a Kossuth Lajos, Kos suth Lajosnó és Kossuth Vilma nevét. A megható gyászszertartás az iskolás gyermekek énekkarának énekével — előadva a Szózatot — d. u. 10 órakor véget ért. * * Az orthodox zsidó egyház helybeli hivei is megható gyászszal adóztak Kossuth Lajos nagy nevének a Kistéren levő imaházukban. Itt Böhm Hermán hitk. elnök tartott igen szép magyar gyászbeszédet, melyből közöljük a következő részletet: „A nemzet nagy halottja fölötti gyászban nemes verseny folyik országszerte. Lélekemelő látvány, mint iparkodnak a haza hű fiai kegyeletük adóját leróni azon elhunyt nagy férfiú dicső emléke iránt, aki — bármiként is viselkedjék valaki politikai működése felől, de azt elismeri minden ember, hogy a közszabidságnak lelkesebb, önórzetleuebb ós nemesebb harczosával alig dicsekedhetik világszerte nemzet. A magyar zsidók amint az különbon természetes s azt különösen kiemelni talán fölösleges — egMitt éreznek a nemzettel, melynek hü fiai, kifejezik ezen hazafi ts érzelmüket bent a nemzettestben, de kif> jezik azt országszerte még külön is, amennyiben maguk a hitközségek, mint testületek nem csak hogy a többi hitfelekezetekkel lépést tartanak ezen gyász kifejezésében, hanem sok helyen még példával jának elől a hazafias kegyelet kifejezésében, hanem sok helyen még példával járnak elől a hazafi is kegyelet lerovásában. Tisztelt gyülekezet! Midőn éu, mint orth. zsidó hitk. elnöke és mint kifejezője a helybeli orih zsidóság közhangulatanak, megteszem e részbeni szomorú kötelességemet, ősziute módon adván kifejezést drága hazáukat ért gyászeset alkalmából. Elmondottam, mint érezzük a fájdalmat s gyenge erómhöz képest megfe lelő rövidséggel jeleztem, hogy ki volt ós mije volt Kossuth Lajos az egész emberiséguek általában és a magyar nemzetnek különösen. Egyúttal hálás szivvel megemlékeztiuk azon nemes tevékenységéről, melye' az elhunyt nagy férfiú a zsidóság egyenjogúsítása érdeké ben kifejtett. Az orthodox zsidóság gyásza netn nyilvánul külsőségekben, gyászjelentéseket nem szoktunk kiadni, gyászfályolt netn viselünk, mert a gyásznak külsőségekben való kifejezése uem felel meg az őst zsidó szokísuak, du .ízért mi tiszteljük halottainkat, megsiratjuk nag)jainkat és kegyeletes érzéssel vagyunk azok iránt, a kik ezen kegyelelet megérdemlik. Siratjuk Kossuth Lajost s az épen ezen utolsó órában végbemenő teme lése alkalmából őszintén áldjuk meg drága emlékét." — Az összes jelenlevők bevonultak az imaházba, hol Wider S. rabbihelyettes mondott megható gyászimát, végül az előimádkozó mondta elhunyt nagyjiiuk lelki üdveért szokásos gyászimát * * * Kossuth-gyász Nagy-Kállóii. A magyar nemzetet Kossuth Lajos, nagy hazánkfia halála által ért mély fájdalom Nagy Kálló városában s annak több nemű intézményeiben is kifejezésre jutott. A polgári dalárda, mely szokásos évi hangversenyét ex évben húsvét másod napján szándékozott megtartani, a hangverseny rendezését már a nagy hontalan betegségére való tekintetből Í3 bizonytalan időre elhalasztotta. A halálhírt hozó gyászos távirat vétele után az ev. ref egyház tornyán azonnal kitüzetett a fekete lobogó s meghúzattak a harangok, melyek azóta is egész a temetés napjáig minden nap háromszorjmegszólaltak, siratva a nemzet nagy halottját. Az ev. ref. egyháztanács nagypéntekre ünnepélyes gyász-istenitisztelet tartását határozta el. Az emberiség isteni Megváltójának s a magyar nemzeti szabadság apostolának e kettői gyászünnepe felekezeti különbség nélkül sokakat vonzott a reformátusok tágas templomába hol Görömbei Péter léikész mondott alkalomszerű, a sziv mélyéből fakadt s a sziv mélyéig ható imát ős beszédet, melynek hatása nem egy helyen mutatkozott a hallga tóság szemeiben megjelent könynyek csillogásában. Kár, hogy a gvász-isteuitisztelet az idő rövid volta miatt nem volt eléggé publikálva s igy arról sokan tudomással sem birtak. A nagykállói függetlenségi pártkör összehívott gyűlése, melyen Gál Elek elnök könnyek között s a haza fiúi sziv igaz ós mély fájdalmával jelenti ki a szomorú hirt, táviratban fejezte ki részvétét 8 egyszersmind el határozta, hogy a budapesti temetésen magát egy népes küldöttség által képviseltetni fogja s a koporsóra a választó kerület nevében koszorút helyez. A város, melynek a dicső évek óta díszpolgára volt, a képviselő testület gyűlésén egy részvótirat szerkesztését határozta el; a zunét ós vigalmakat nyolez napra beszüntette; a Kossuth szobor javára a gyűjtés megindítását elhatározta, egyszersmind a temetésen magát Nagy János, Ursziny Károly és Lévai Sindor által képviseltette, kik által a ravatalra koszorút helyezett. A városnak — az államiakat kivéve — minden középületen fekete zászló leng, igy: a reform, templom tornyán, a városházán ós takarékpénztáron, a régi megyeházán, az izraelita hitközség templomán és iskoláján, az ipartestület, kaszinó, gör. kath. iskola épületein s még számos épüle en, ezek közt a róm. kath. plébánián is (itt azonban csak kát és fél napig.) Ápril elsején, a nagy halott temetése napján újra nagy száinu gyászos közönség jelent meg a ref. istenitiszteleten, miutha Csak saját lelkének unszolását követve, imádkozni akart volna abban az örökké emlékezetes órában, melyben a nagy hontalan porrószei az általa annyira imádott hazai föld hantjai alá takaríttatni megkezdetnek. Ai istenitiízteleten Farkas Lajos segédlelkész mondott alkalmi beszédet. Ugyan e napon az izraelita hitközség is kegyeletes módon emlékezett meg az egyeulőség, szabadság és minden emberi jognak lánglelkü apostoláról. A délelőtti órákban a hitközség templomában és iskolájában istenitisztelet ós gyászünnepély tartatott; amott Benedikt rabbi, emitt Grün Zsigmoud és Morgenstern Lvjos tartottak hazafias beszédeket, mig Goldberger Sámuel tanitó a növendékekhez szólva fejtegette a szomorú nap jelentőségót. A kaszinó egylet, melynek a megboldogult diszelnöke volt, miután a gyászhír vétele után részvéttáviratban fejezte ki a család előtt fájdalmát, ápr. 1-ón közgyűlést tartott. A köz gyűlés a következő rószvétiratot küldé a megboldogult szeretteihez: Nagyságos Kossuth Ferencz Úrnak. Nagyságos Úr! Azon mélyen megrendítő csapás, mely Kossuth Lajos legnagyobb hazánkfia megdicsőülésével hazánkat, nemzetünket gyá>zba borította, midőn a szabadságszerető népeket, a művelt világot, mint egy üstökös kialvása, lelkében szomorúsággal illette, nem hagyott érintetlenül minket, a nagykállói kaszinó-egyesületet sem, kik az átszellemült s örökéletre emelkedett férfiúban egyesületünk diszelnökét gyászoljuk, siratjuk. Nem hagyott a meteor kialvása bennünket érintetlenül hiszen azon földön lakunk, hol minden rög, minden porszem a hazáért ős a szabadságért küzdő hősök és mártírok kiomlott vérére emlékeztet; tehát a hol önkéntelenül ős sokszorosan érzi minden igaz magyar ember szabidságharczuok egykori dicső vezérének, szellemének kialvása, földről való távozása felett a szavakkal ki nem fejezhető fájdalmát, veszteségót! Tudjuk ugyan, hogy a mi naponként zápor gyanánt hulló könnyeink is csak oly parányiságot képeznek az általános mély gyász ós fájdalom közepette, mint tenger vizébe ejtett egy harmatcsepp, méltóztassék azonban megengedni s kegyesen fogadni, hogy ez egy könycseppet, mély s igaz részvétünk s a nagy halott iránt való hódolatunk gyanánt, a fenkölt lélek méltó utódai, nagy reményű fiai s bánatba merült rokonai előtt kisírhassuk s ravatalára ejthessük!! Nem vagyunk mi képesek, nem is kisértjük meg a dicsőült nagyságát, életének munkáinak horderejét ós hatását méltányolni, hiszen ő a történelemé volt már előbb is, a történelemé az - emberiségé lesz a jövőben is, mig a földön ember ól s mig az emberek s népek szivéből ki nem hal a testvériség, a szabadság ós az egymá3 iránti szeretet; hi3z az ő nemesen őrző szivét, az ő fenkölt lelkét ez a két fő eszme iráuyitotta: szabadság és a szeretet. . . . Mirt nem a szabadság és leginkább a szeretet vezérelő e már akkor, midőn pályáji kezdetén az országgyűlési s törvényhatósági tudósításokat szerkesztette s azokért börtönt szenvedett? Nem a szabadság szent ügyét szolgálta-e akkor, midőn 1848ban a nemzet alkotmányáért ember feletti erővel küzdött és dolgozott? Netn a szeretet vezérelte e a haza szent érdekei mellett arra, hogy a jobbágyság felszabadításán fáradozzék s hogy az Isten képére teremtett emberek, mint a haza polgárai, egyenlő jogokat élvezzenek s ha Isten előtt egyenlők, a földön, a polgári törvények előtt s társadalomban is egyenlők legyenek? Bizonyára az ő egész dicső, majdnem egy századra terjedő élete a szabadság és szeretet, a testvériség isteni eszméinek hűséges, törhetlen, holtig való szolgálata. Ezek a vezércsillagok ragyogtatták lelki szemei előtt, midőn a hazira sötét éj borult. Ezen eszmék, a haza szabadságának kivívása és a nemzet felszabadítása vezérelték a tengereken, távoli földrészeken, idegeu népek közt, idegen országokban, hogy felemelhesse szavát, hogy megnyithassa bűvös ajakát hazája, nemzete felszabadítás* érdekében, hogy kihívja nemzete szabadságát, vissza szerezze alkotmányát. Midőn a dicsőült által imá dásig szeretett magyar nemzet s a Haza, midőn a szabadságszerető népek, nemzetek, midőn az ismeretes művelt világ egy ily dicső szabadsághőst, egy ily törhetlen eszményi jellemet, ilyeu lánglelkü apostolt, ilyen lünemőnyszerü egyéniséget, egy ilyen Phárost, egy ilyen tündöklő Meteor lehullását kesergi, gyászolja, engedje meg Nagyságod, hogy mi is, mint kaszinó egyesület, kik a sajtó szabadságnak áldásait egyéb dicső vívmá nyai mellett legközvetlenebbül élvezzük, legmélyebben s hálásabban érzett részvétünket, a fenséges szellem előtt való hódolatunk kifejezése mellett, soha nem szűnő tiszteletünkkel és ragaszkodásunkkal egyetemben tolmácsolhassuk, forró imában kérve a gondviselést, hogy az idvezült hozzá mőltó fiiit tartsa meg és áldja meg, hogy az örökkévalóságba költözött atyáról reájuk szállott szent örökséget, a történelem hpjiin elhomályosithatlau fénynyel ragyogó dicső nevet és törhetlen haza szeretetet Hazáuk, Nemzetünk javára, boldogitáslra értékesítsék. Ezen bő kiváuatuuk mellett fogadják legmélyebben érzett részvétünket és hódolatunkat, melylyel maradtunk Nagy-Kállóu, 1894. ápril l én. A nagykállói kaszinó egyesület diszgyülése s annak nevében: az elnökség. Végül megemlítendő még, hogy a temetést követő napon a ref. elemi iskolák mindenikében a nemzet nagy halottjára vonatkozó s a növendékek értelmi fejlettségéhez mért előadások tartattak az illetékes tanítók által. —s —s. * Biidszentmihály, ápril 2. Kossuth Lrjos nagy hazánkfia temetése alkalmából, közsógüuk lakossága is lólekemelóen rótta le kegyelete adóját, a nagy halott emléke iránt. Délelőtt 9 órakor kezdődött az első gyász istenitisztelet az izraelita templomban, a hol rövid ima és egy gyászének elhangzása után Kohn Bernát és Mttller Jakab urak tartottak gyászbeszédet, — a beteg főrabbi távolléte folytán. Dőli 11 órakor pedig a rendes istenitisztelet után az ev ref. templomban volt gyászistentisztelet, mely ez alkalomból zsúfolásig megtelt. Néhány gyászének elhangzása után Nyakas Balázs helybeli ev. ref. lelkész lépett a szószékre s előbb egy megható imát aztán pedig gyönyörű emlékbeszédet tartott Kossuth Lajos fölött, mely alatt alig maradt szem ssárazon, a mint egy 2—3000 főnyi — minden felekezetű — hallgató-ág között. Délután '/

a3 órakor vette kezdetét az iiraelita iskolában — az iskolaszék által rendezett — gyászünnepély, a mely szintén annyira megtelt — minden felekezetű — hallgatósággal, hogy a résztvenni óhajtó közönség '/« része sem fórt be a tágas iskola helyiségébe. Az ünnepélyt Stern Miksa iskolaszéki elnök nyitotta meg rövid beszéddel, ez után Roienberg Jakab oki. tauitó ismertette Kossuth Lajos életrajzát népies előadásban, melyet az iskolás gyermekekkel könnyen megérthető módou ismertetett egy körülbelől fél óráig tartó síép beszédben, ezt követte az iskolás gyermekek által Rozeuberg tanitó ur vezénylete alatt előadott, Roboz István által irt „Kitárom reszkető karom* kezdetű dal eléneklése. Majd Műller Jakab ur tartott rövid alkalomszerű beszédet, melyben Kossuth nagyságát és nevét dicsőítette szép szavakban, ós végül, ismét Rozenberg Jakab ur által szerkesztett ós általa elmondott ima fejezte be a lélekemelő ünnepélyt, mely a hallgatóságra mély benyomást gyakorolt. A temetés alkalmából vasárnap az összes üzletek, korcsmák ős vendéglők egósi napon át zárva, és számos magánház, egyházi- és középületek ós templomokon gyászlobogók lengenek. Ssóval községünk hazafiasan gondolkozó lakossága magáhos méltó módon adott kifejezést a nemzet gy&szának. X. Y. * * * Piricsén a Kossuth halála hírének megérkezésétől 7 fekete lobogó mutatta vallás felekezeti külömbség nélkül az ország gyászát. A községháza, ref. egyház, róm. kath. iskola, gör. kath. lelkész lak, stb. gyász lobogóval voltak díszítve. A ref. róm. és g. kath. templomok harangjai mindennap háromszor lettek meghúzva. A turini temetés idején mind a 7 harang egy óra hosszáig zúgott. A budapesti temetőskor itt tartott gyász ünuepőly lélek emelóleg folyt le. Ott volt az egész község s vendőgekül 2—3 községből sokan, különösen Pilis intelligentiája volt nagyobb számban képviselve. Vallás felekezet nélkül megjelent mindenki. A gyászisteni tisztelet d. u. 3 órakor a ref. templom udvarán a szabad ég alatt felállított emelvényen, gyászszal behúzott s Kossuth cziprus koszorús, s gyási fátyollal bevont képével díszített szószéken folyt le. Bsszódet tartott a imádkozott Kolla Barna ref. lelkész, kinek ez alkalomra igazán szívből, valóban lélek s igaz meggyőzödősből irt beszédje imája igen nagy s mély hatást keltett a hallgatóság minden tagjaiban. Ezután Kovács Imre ref. tanitó tartotta meg igen szép s gonddal kidolgozott felolvasását, melyben nem csak Kossuth érdemeit méltatta, de megismertette az egész világ gyászát, melyet a hírlapok közöltek végetlen veszteség felett. A beszéd végén az összes fekete gyász a a gyászba vont nenizetiszin lobogók lehajoltak a földre. — Hadd üdvözöljék utóljára Kossuth Lajost; hadd csókolják meg azt a hazai földet, melyben a haza Atyja örök nyugodalmát találta fel. Az ünnepély berekesztése a „Szózat* éneklése volt. — A gyülekezet sírva oszlott szót a legszebb, legpéldásabb rendben. „Hazafias színigazgató." Ezzel a czimmel egyik helyi lapban egy hír jelent meg, mely Dobó Sindor színigazgatónak a Kossuth-gyisi alkalmával tanúsított eljirását tette bírálat tárgyivá, illetve helytelenítette azt, hogy Dobó a rendőrkapitányság azon végzését, melylyel a márczius 30, 31-iki és április 1-i előadások meg nem tartására felhívta, megfelebbezte. E? ügyben Dobó Sándor, a következő, egésx terjedelmében közölt nyilatkozatot küldte be hozzánk Tekintetes szerkesztő úr! A „Nyíregyházi Hírlap" f. hó 5 ik számában .Hazafias színigazgató" cúm alatt egy újdonság jelent meg, mely csekély személyemmel foglalkozva, engem — a tényeket egyoldalú világításban, sőt részben elferdítve tüitetvéu fel — kegyetlenséggel sőt hazafiatlansággal vádol. Tartozom magamnak, de még inkább a nyíregyházi mélyen tisztelt közönségnek azzal, hogy a tényállást minden kommentár nélkül elmondjam, minden olvasóra bizván az Ítéletet. Miután pedig a fentemiitett hirlap csak jövő csütörtökön jelenik meg, a mikor őn már nem leszek a városban, kőrem tekintetes szerkesztő urat, szíveskedjék az igazság érdekében jelen soraimnak becses lapja legközelebbi számában helyet adni. A nagy halott, a kit mindnyáj in egyformán sirattunk, még kórágyában feküdt, a midőn én saját iniciativámból közvetlen elöljárómat tekintetes Somogyi Gyula kir. közjegyző urat, mint a Színház-Részvény -Társaság igazgatósági elnökét felkerestem, vele azon eljárást megállapítandó, mely a színház részéről a szomorú katasztrófa beállta esetén követendő lesz. Megállapodásunk eredménye képen kimondatott és ezen határozatr'.l Nyíregyháza város tek. polgármestert is értesíttetett, hogy nagy hazánkfia halála ős temetése napján színielőadás nem fog tartatni. Ekkor ugy a polgármester úr, valamint az elnök úr is a kegyeletnek ily mérvű nyilvánítását teljesen elegendőnek tartották. Kősóbb, imót saját iniciativámból bejelentettem az elnök urnák, hogy eljárásomat a fenti megállapodás teljes épségben tartása mellett, a debreczeni sziuház eljárása szerint fogom szabályozni. A városi képviselet a gyász kifejezése tárgyában gyűlést tartott, a melyben dr. Jósa András ur inditvt-