Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-04-08 / 14. szám

NYÍRVIDÉ It." nyára elhatároztatott, hogy uagy hazíukfii temetése napján a színház zárva maradjon. Somogyi Gyula elnök ur e gyűlésen kijelentette, hogy a velem törtéut megállapodás ugyanígy szól. Daczára mindezeknek, a tek. polgármester ur a szinügyi-bizott8ág határozatával indokolva, a rendőrség által "betiltotta három napra előadásaimat. Hogy a rendőrség részéről — daczára az iparosifjúság állítólagos tüntetésekkel való fenyegetődzésének — a betiltás helytelen eljárás volt, bizonyítja leginkább a debreczeni rendórióg eljárása, mely a tűsoltósággal szövetkezve, megtudta védelmezni az előadásokat a tüntetők ellen, pedig kétlem, hogy a debreczeni tüntetők tüntetői szándékukat előre bejelentették volna a rendőrségnek. Én önérzetemből kifolyólag, ezea jogtalan és túlzott végzés ellen felebbezéssel éltem. C-ak a felebbezós benyújtása után ós nem nagy lelküségből, mint a .Nyíregyházi Hírlap" mondja, ajánlottak nekem száz forintnyi kárpótlást. Éi, épsn kegyeletemből kifolyólag, miután a te metós napján ugy sem szándékoztam előadást tartani, kártérítési igényeimet a lehető minimumban, vagyi3 társulati tagjaim két napi fizetésében. 180 foriotban állapítottam meg. Az ügy felebbezés alatt Szabolcsvármegye nagyságos királyi tanácsos alispánjának elintézését várja. Megjegyzem még, hogy én Nyíregyháza város tek. polgármesterét a betiltó végzés kézbesítése előtt, saját hivatalos helyiségében kórve-kértem, hogy akár a városi pénztárból, akár társadalmi uton szíveskedjék rá módot találni, hogy ezen jogtalau ós vitális érdekeimet sértő végzés okozta károm némiképen megtéritessék. A tek. polgármester ür ezt kereken megtagadta. A szinház gyászának ez a száraz története, az ítélethozatalt a t. közönségre bizom. Hátra volna még a feutemlitett újdonság azon vádja, hogy én társulatom tagjaival egy napi fisetósük levonása által gyászoltattam meg Kossuth Lajost. Erre nézve elegendőnek tartom hivatkozni a társulatom összes tagjai által aláirt nyilatkozatra, melylyel az illetők ezt az igazsággal ellenkezőnek declarálják, s mely nyilatkozat eredetiben, bárkinek is betekintés végett rendelkezésére áll. Hazafiúi üdvözlettel: Dobó Sándor, a nyíregyházai és beszterczebányai színházak igazgatója. ÚJDONSÁGOK. — A törvényszék köréből. Dr. Dicsűfy Sándor debreczeni kir. alügyész a helybeli kir. törvényszékhez birová neveztetett ki; Pálatitz Lajos debreczeni törvényszéki bíró pedig hasonló minőségben a helybeli kir. tőrvényszékhez helyeztetett át. — Kinevezés. Kállay András főispán úr ő méltósága a kÍ8várdai szolgabírósághoz Írnokká Kopócsy Jánost nevezte ki. — A vármegye közigazgatási bizottsága e hó 12-dikén ülést tart. A fegyelmi választmány és az erdészeti albizottság e nap délután szintén ülést tartanak. — A két testvér protestáns egyház által ma a ref. templomban tartandó isteni tisztelet, mint értesülünk, a templom előtti téren, szabad ég alatt fog megtartatni. Az egyházi beszédet Lukács Ödön ev. ref. esperes mondja. — Kossuth Lajos vasárnapi temetésén Szabolcsvármegye, Nyíregyháza városa s a többi testületek egy közös küldöttséggel vettek részt. A küldöttséget Miklós László alispán vezette. Az alispán, Bory Bila, Htas Mór, ifj. ( gróf Festetich Pál diszmagyarban jelentek meg a temetésen. A temetés után való nap a szabolcsmegyei függetlenségi párt, Bory Béla elnök vezetése alatt tisz telgett Kossuth fiainál a Vigadóban. — A helybeli ág. ev. főgimnázium tanuló ifjú sága e hó 7-ikéu Kossuth gyászünnepélyt rendezett a főgimnázium dísztermében, természetesen a tanári tes tület tagjainak részvételével. Az üanepélyt az ifjúsági dalkar éneke nyitotta meg. Azután Porubtzky Pál tanár tartott alkalmi beszédet, Lukács Ödön VIII. oszt. tanuló padig elszavalta ez alkalomra irott költeményét. A szép ünnepélyt a dalkör éneke fejezte be. — Dalestély. Mint azt már lapunk legközelebbi számában jeleztük a városi d&legylet folyó hó 15-én tartja meg az ipartestület szentmihály utczai helyiségében dal estélyót. Ezen estélyen jobbára a Fiumei országos dalverseny összdarabjai fognak a közönségnek bemutattatni ós pedig három műének teljesen újonnan betanulva először lesz előadva, ezek: Zimay — Király hymnusz, Mosonyi Ébresztője ós Ábrányi — Dalárszózata. — Ezeken kivül a közönség által legjobban kedvelt népdalegyvelegek és más müdarabok is előadatni fognak. Dalegyletünk legközelebbi nyilvános szereplései a közönség érdeklődését méltán kiérdemelték s minthogy ez estély jövedelme a fiumei országos dalverseny útiköltségének fedezetére fordittatik, óhajtjuk, hogy olvasó közönségünk hathatós támogatásával dalegyletünk nemes törekvését szép' anyagi sikerrel mozdítsa elő. — Az ev. ref. egyházmegye közgyűlése. A felső szabolcsi ev. ref. egyházmegye évi rendes közgyűlését e hó 3 ik napján tartotta meg Nyíregyházán, melyet 2-ikán elóértekezlet előzött meg. A közgyűlés alkalmával Lukács Ödön esperes meleg szavakban emlékezvén Kossuth Lajosról, azon indítványát terjesztette elő, hogy az elhunyt elévülhetlen érdemei a közgyűlés jegyzőkönyvében is megörökíttessenek, s ezen kivül gyűjtés utján létesít tessék az egyházmegye kebelében egy Kossuth-alap, mely egyelőre kamatoztassák mindaddig mig felerészóböl egy a Kossuth nevét viselő ev. ref. leánynevelő intézet léte sithető lesz, másik felerészóból pedig a ref. templom előtti úgynevezett egyhlztéren, egy Kossuth, Bethlen ós Rákóczy szobor lesz felállítható. A gyű'ós az iuditváuyt nagy lelkesedéssel fogadta el s a közgyűlés után tartott közebéden már mintegy 80 frt gyűlt össze a nemes czólra. 1 — Pótvásár. Mándokon e hó 16-án pótvásár fog tartatni. — Színházi kirek. Előző számunkban még azt Írtuk, hogy az elmúlt és következő hót folyamán buda pesti művészek fognak nálunk vendégszerepelni s ma ezzel csattanós ellentótben arról kell szólanuuk, hogy nemcsak a vendégszereplések miradtak el teljesen, de a mai nappal vége szakad a szinióvaduak is. Ez különleges okok nélkül meg nem történhetett; s tényleg ilyen okok vaunak. Eddigelé gondosan kerültük a már hetek óta észlelt azon sajaálatra méltó jelenségek felemlitését, melyek a szinióvaduak ilyeu, mondhatni kudarczos befejezését előidézték, remélve, hogy a felmerült ellenté.ek a nyíregyházi sziuű^y kára uólkül kiegyenlítetnek s elsimulnak; de most, mikor már bevégzett ténynyel állunk szemben, kötelességünk olvasóinkat, keztyűs kézzel bár tájékoztatni a dolgok mibenlétéről. Higgadt, megfontolás után jutottunk arra az eredményre, hogy eunek a válságos helyzetnek gyökerei a primadonua változásban keresendők. Szigethy Lujzának, ki Dobó társulatánál már három évig volt egyhuzamban, szerző • dósé lejárván, nem ujitotta azt meg, hauem más primadonna utáu nézett. Ez ugyan teljesen az ó privát ügye, mit azzal is indokolt, hogy ha valahol, ugy a színészet nél áll az az elv, hogy egyes tagoknak, különösen a primadonnáknak nem jó egy helyen megmelegedniük. Nagyon elbízzák magukat s kocikáztatj Ik a fegyelmet. Elért bocsátotta el Szigethyt is, kinél pedig gyakorlottabb és haszuálhatóbb színésznő kevés akad s ezért nézett más'primadonna u án s hívta meg első sorban Pálffi Ninát, ki pedig több mint kétszer anuyi fizetést igényelt, miut Szigethy. A nyíregyházi közöúség azonban Szigethyt már anuyira megkedvelte, hogy kívánságok hangzottak fel az irányban, hogy Djbó tartsa meg Szí gethyt. Dobó ennek a kívánságnak annál kevósbbó tehe tett eleget, mert attól tartott, hogy Szigethy ilyeu körülmények között ós ilyen előzmények után még inkább veszélyeztetni fogj i a társulatnál a fegyelmet, a mely nélkü' pedig a társulat fenmaradása volua koczkáratéve.Közbe jött aztán, hogy a Paltfy Niua vendégszereplése miatt a Szigethy jutalomj itéka pár nappal későbbre ós pedig épen márczius 15 óre maradt, miben a közönség nagy része az igazgató rosszakaratú czólzatosságát látta, különösen, mert a díszelőadás az előző estén, 14 ón ment végbe Ehhez járult, hogy a Pálffy vendégszereplése bilul ütött ki. Mindezek ugyszólva idegessé tették a közönséget s hogy az igazsághoz hivek legyünk, a fejlemények idegessé tették az igazgatót is. A kölcsönös idegesség kölcsönös elfogultsággá fejlődött s ettől kezdve egymást érték a kisebb-nagyobb kölcsönös félreértések, félremagyarázások. Betetőzte mindezeket a Kossuth-gyász, melyből kifolyólag a rendőrkapitányság felhívást inté zett Dobóhoz, hogy márczius 30, 31. és ápril l én elő adásokat ne tartson. Dobó ezen intézkedések ellen, természetesen már csak birtokon kivül, felebbezést •yuj ott. be, melyuek viszout a hangja keltett kellemetlen benyomást az illető körökben, hol az ügyvédi ellenjegyzés nélkül beadott felebbezés fogalmazójául magát D^bót lekiutették. E« szülte minden valószínű ség szerint a városi hatóságnál azon rossz vért, melynek folyomáuya azon szintéu általáuossá lett közvéle mény, hogy egy színigazgatónak a városi hatósággal ujjat húznia nem volna szabad. S valószínűleg ez volt aztán oka anu.ik, hogy a Djbo által kórt ujabb 10 előadás megadására épsn nem mutatkozott hajlandóság illetékes körökben, annyira, hogy D)bó, benyuj ott kérvényének érdemleges elintézését be sem várva, azt visszavonta, s igy a saisou a mai előadással véget ér. — Lövés a vonatra. Hétfőn este a Debreczcnből Nyíregyháza felé kirobogó vonatra rálőttek. A golyó a folyosós kupé vastag üveg tábláit keresztül fúrva tört át a kocsin, melyen a többek között Mikecz János főjegyző és Urszinyi Károly kállói gyógyszerész ültek. A golyó Mikecz János feje fölött egy arasznyira hatolt át az üvegen s a kocsi másik oldalán alig egy ujnyira Urszinyi feje fölött tört át az üvegen. A vizsgálat folyik. — Verekedő huszárok. Hétfóu este a „Gtlatnb" korcsmában uagy verekedős támadt ott mulató 12 es és 14-es huszárok között. Uióljára is kardot rántottak s két huszár behasí ott f;|j )1 ott maradt a csatahelyén. — Lopások. S tlatnon Tivadtr thuzséri földbirto kostól ismeretlen tettesek 150 frt értékű ezüstnemüt elloptak. — Katona Sindorné cseléd gazdája özv. Reizmau Sándorué szekrényéből egy arany.ír.it s gyűrűt ellopott s a lopott holmit átadta huszár szeretőjének — Schönfeld Adolf korcimárostól Szabó Mihály uevü megszökött cselédje 3 darab arauy gyűrűt, egy téli kabátot, tajtékpipit, e/ü<t órá', kanilakat ellop itt. Most keresik. — Keller Mirit timári lakostól egy 200 frtos váltót s egy 900 írtról szóló takarékpénztári köayvet elloptak A rendőrség a tetteseket Hadák Jlaosné és Saskó József timári lakssok személyében kinyomozta. — Egyetlen háziasszony se mulassza el kísérletet tenni a Dr. Linck-féle zsír, lugliszttel, a legjobb mosószerrel. Szinház. (Referádi, melyben egy szó sincs a színházról.) I. Ha jól emlékszem, harmadéves jogász koromban történt. Ügyvédi irodában dolgoztam. A princzipálist pártfogó ügyvédnek nevezték ki egy válni akaró férj számára. Engem bizott meg, hogy a keresetet fogalmazzam meg bölcs belátásom szerint. Nem akart vele bajlódni sem ő, sem a patvaristája. Éa aztán neki fogtam, előbb áttanu'máuyoztam három vagy négy hasontermészetü keresetet, és fantáziámat teljesen szabad szárnyra bocsátva, az elém tett tizenöt soros tónyvázlatról összeírtam két teljes Ivet. Kezdtem a kölcsönös megismerkedésen, a felüukben támadt vonzdom keletkezésén s a világ legboldogabb férjének festettem le pártfogoltunkat, hogy annál élesebb színben tüutethessem fel az ellentétet, mikor sajnos tudatára jön annak, hogy kedves neje ő'nagysága teljesen elhidegült'iránta, sőt rövid időn házát is elhagyta. Természetesen járattam utánna, térden állva könyörögtettem előtte, hogy térjen vissza, a mit az következetesen ós a legdurvább modorbau megtagadott, mig nem aztán lassanként kifejlesztettem az engesztel' hetlen gyűlölséget, melynek alapjín a házasság felbontása iránt esedeztem. Volt az irodában rajtam kivül még egy ifjú, szintén jo"ász, de még egészen kezdő. A princzipális, ki fogalmazványomon," p itvaristájával s velem együtt jáizüeket kaczagott, neki adta oda letisztázás végett. C ak ketten voltunk az irodában, mikor irta. Én valami egyébbel foglalatoskodtam, mikor egyszerre csak azon veszem észre magamat, hogy az ón kedves kollegám és fogalmazványomnak gondos leiróji szemeit törülgeti. H^t magát mi lelte amice? — kérdém tőle jóakaratulag. — Mé^ is csak borzasztó ez az asszony féle, — sóhajt fel az° amicze, — na ón tudom, hogy nem nősülök meg soha ebben az életben I — Hát melyikben? — fordítottam tréfára a dolgot, látva a kis kollega elizontyolodását. Csak nem ez az eset vette el kedvét a nősüléstől? Csakhamar tisztában voltam a dologgal, hogy az én ezimborám szentírásnak veszi azt, a mit én a keresetben elmeséltem. Igyekeztem aztán megnyugtatni, hogy az ugy szokás; nem csak a czigány száll sikra a maga lova mellett, hanem a fiskálisnak is az a kötelelessóge, hogy a saját felét ártatlan angyalnak tüntesse fel, a mi legkönnyebben ugy érthető el, ha az ellenfelét ördögnek festi. Pár héttel a kereset beadása után egy délután ismét C3ak ketten voltunk az irodában, mikor egy asszonyka nyitott be az ajtón, kezében a keresetlevél másod-példányával. Azonnal a helyzet magaslatára emelkedtem, s komoly képpel vártam a következendóket. Nagy kírás-rívás közepette kezdte magyarázni, hogy férje, ki őt bizonyosan csak megtakarított pénzecskéjéért vette el, nem elégszik meg azzal, hogy őt házától pénze fogytávil elűzte,(műkifejezéssel: „a további együttélést lehetetlenné tette,") hanem még imhol félrevezeti az urakat, — már mint minket, — meg a nagy törvényszéki urak előtt is legyalázni igyekszik. És elkezdte beszélni, hogy milyen ember a férje, akit ha mi is ugy ismernénk mint ő, nem csudálkoznánk azon, hogy ő örül neki, ha elválasztják tőle. Addig beszélt, hogy az tapasztalatlan ó3 érzékeny szívű kollegám szemei ismét könnybe lábbadtak. Mikor eltávozott, odafordultam az amicéhez : — No lássa! mennyire másképen beszél ez, mint a férje, illetve annak uevében az általa bemondott tényállás alapján beszéltem én! — De hát most már melyikuek van igazsága a kettő közül? — Tudj

7 a teremtő. Én azt hiszem mind a kettőnek megfelelő arányban. Ámbátor az is lehet, hógy a maga szempontjából egyik sem hibás, hanem valófzinüleg a sors, a körülmények. Annyi tény, hogy egymással nem élhetnek. II. Gyerekkoromban nagyon daczos természetem voltNem annyira rosszaság volt ez, hanem, ha jól visszagondolok, inkább valami önállósághoz való ragaszkodás. Nem szerettem, ha parancsoltak valamit; ós viszont bántott, ha nagyon kértek, mert miadkettőből azt éreztem ki, hogy az illető a nálam elérni szándékolt eredményt önmagának akarja betudni. Történt egyszer, hogy egyik tauitóm egy levelet küldött velem egy tisztes öreg úrnőhöz, kinek házánál ón, velem egykorú unokája révén, gyakran megfordultam. Szives készséggel futottam, tudva, hogy a nénitől szokása szerint még egy pár almát is kapok. Mir az utczáu jártam, mikor tanítóm utánam kiáltott: — Da aztán el ne felejts kezet csókolni! Még most is érzem, hogy futott arczomba a vér; kü'önösen mert láttam, hogy többen vannak az u'czán, kik ezt a parancsot halották. Miig is ól bennem az akkor nyomban támadt azon meggyőződés, hogy ez a figyelmeztetés nem annyira nekem, mint az utczánák szólott. Hadd lássák és hallják, hogy neveli tanítványait. Talán mondanom is felesleges az előrebocsátottak után, hogy a néninek nem csókoltam kezet; a mi annyira feltűnt előtte, hogy szelid jóságos hangján okát is kérdezte. Sírva panaszoltam el, hogy miért mulasztottam ]el a szokásos kézcsókot s ő megértett engem; ós bár nem mondta, szemeiből kiolvastam, hogy igazat adott nekem ; az almákat is megkaptam. Gyermek voltam csak, gyermekes dacznak tudhatja be birki is eljárásomat, — én nem annak tartom. III. Még egyet. Van egy közmondás: „A ki szelet vet, vihart arat!" Én ezt most igy variálom: „A kik szelet vetnek, vihart aratnak!" . . . . . . Csak az a szomorú, hogy a vihar pusztításait nem csak az érzi meg, ki a szelet elvetette. Az a vihar, melyre én czébzok, bármily csekély jelentőségűnek lássék, félek, nagyon félik, hogy egy szépen virulni kezdett kertet tesz tönkre ! . . . J . . n. KÖZGAZDASÁG. A magyar királyi államvasutak igazgatóságától. 41954/94 szhoz. Áruforgalom egyrészt az osztrák ót mygyar vasutak, másrészt a németországi, belga, németalföldi, svájcsi vasutak és a franczia keleti vasút között. A fenti forgalmakra 1894. évi április 1-től érvényes díjszabási I. rész A.) szakasz 13. lapján a 8. ponthoz a következő azonnal érvényes jegyzet teendő. Németalfölddel való forgalomban a 8. pont alatt felsorolt czikkek a nemzetközi fuvarlevelekkel való szállításból további intézkedésig ki vaanak zárva; ezen czikkek mindaddig, mig a vonatkozó díjszabási h'atározmányok meg nem állapíttattak ós a fe'ügyeleti hatóságok által jóvá uem hagyattak, a határállomásokra közvetítő személyekre czimzeudők. A 18. lapon foglalt VII. l. ponthoz a következő jegyzet írandó: Schvájczczal való forgalomban a VII. 1. pont alatt felsorolt czikkek a nemzetközi fuvarlevelekkel való szállításból további intézkedésig kivannak zárva; ezen czikkek mindaddig mig a vonatkozó díjszabási határos-