Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-03-26 / 13. szám

„IN V i B V I D É K." szerint az alkotások sorrendjét Ilyen programmszerü tevékenység nélkül folyton csak kapkodni fogunk, időt, munkát és pinzt vesztegetve-e kapkodásban. Ami fejlődésünk egyenlőtlen, bizonyos irányokban nagy előrehaladást, más irányokban megint nagy hátramaradást mutató állapota megköveteli a jövendő tevékenységének tervszerű megállapítását, mert e nélkül sohase fogjuk elérhetni azt a czélt, hogy ezek az ellentétek kiegyenlítessenek, hogy városunk kulturális viszonyainak mappáján sötét é3 világos színű pontok, éles elválasztásban egymástól, ne legyenek. A város képviselőtestületét meg kell szabadítani attól, hogy felmerült eszmékkel, indítványokkal ötletszerűen foglalkozzék s megtévesztessék jogos és nem jogos igények fölmerülésének özöne által. És egy ilyen munka-programmnak, az emberi belátás határaihoz inért bölcseséggel, körültekintéssel, mindenféle viszonyaink ismeretével, az igényeknek e viszonyokon alapuló értékelésével való megállapítása által irányt kell adni a közvéleménynek, hogy megérlelhesse egészséges fejlődésünk eszméit s kifejezésre jutathassa azokat megbízottja: a képviselet által. Ilyen munka-programm, hogy ugy mondjuk vezérfonal nélkül sohase fogjuk, még csak megközelíteni sem azt a czélt, hogy általános kulturális haladásunkbau a minden vonalon való fejlődést biztosítsuk. Sőt ellenkezőleg, a hézagok még tágulni, az ellentétek még növekedni fognak s évről-évre szembeszökőbb lesz és feltűnőbb és inkább karakterizálni fogja a mi közviszonyainkat a nagy előre haladás és a nagy hátramaradás egymás mellett váltakozó jelenségeinek látványa. Mert amaz intézmények nyomán, melyeket városias fejlődésünk bizonyos irányaiban létesítettünk, ezer és ezer igények támadnak, növekedve ez intézmények talajából, és követelik kielégittetésöket. S bizonyára nem lehetetlen, hogy ez igények jogosságára, a kielégítésükhöz fűződő érdekek fontosságára nézve könnyen megtévedhet a képviselet, ha nincs megállapított munka-programmja, mely az általános fejlődés igényei szerint szabja meg a teljesítendő feladatokat. Igy támad aztán bizonyos irányokban ugy szólván túltengés, aminek természetes következménye más, talán sokkal jogogultabb érdekeknek elsorvadása, olyan érdekeknek az elhanyagolása, melyeknek kielégítésén az előtérbe tolt intézményeknek épülnie kellene. • S az is bizonyos, hogy egy ilyen általán os koncepciójú prograinmnak a hiánya okozza a kép viselő testület tevékenységének sokszor kifogásolt meddőségét. A különböző eszmék egyre-másra születnek s a képviselet ebben a zűrzavarban minden tájékozás nélkül levén, elodázza egyenkint megvalósításukat, mert mind előtte lebegnek, a megvalósításukkal járó terhekkel együtt, mint megannyi kísértetei a közköltség emelésének. Vegyük csak például, hogy ez idő szerint mennyi minden megvalósítandó feladat lebegtetik a képviselet előtt, anélkül, hogy tájékozva lenne bárki is a felől, hogy pénzügyi viszonyaink szerint milyen idő közökben jutnak ezek a dolgok a létesüléshez és milyen sorrendben. Csupán a nagyobba— Hát ilyeket olvasgat kend? Tán bizony kend is szeretett voln' az a . . . hogy is hivják lenni? — Én la? . , . Uram őrizz! . . . Már hogy mit is gondolsz ki éretlen assiony-ésszel ? — No mert hogy kend olyan nagy bibliás! . . . Nem is tudom! miért rontja kend a szemét azzal az örökös olvasgatással! . . • Jobban tenné addig, ha tengerit fejtene, vagy a malaczok között nézne széjjel! — Te mindig azt fújod! Meg van irva, hogy azt mondja: „Mártha, Mártha, szorgalmatos vagy és sokra igyekezel, Mária pedig a jobb részt választotta, mely soha el nem vétetik tóié!" — Vigye a megmondom mi! Nem volt annak hét pulyája, mint kendnek! — Ki tudja! lehetett te felőled! ... Hát neked baj az a sok pulya ? . . . írva vagyon a szent könyvben, hogy mondok . Ha Isten a mezőnek füvét igy ruházza] mennyivel inkább titeket, óh kicsinyhitűek?" — Elhalgasson kend már azzal a bibliával. Már látom, hogy meg kell bolondulnom kenddel. — Velem ? No már ha azt akarod, hát csak bolondulj magad. Én meg nem bolondulok a te kedvedért! E kifejezes kivette türelméből a különben is köny njen haragra lobbanó Zsuzsa asszonyt s már épen azon gondolkozott, hogy hirtelenében mit röpítsen férje ura fejéhez, midőn az ajtón kopogtattak s belépett Sótér uram a gazdag szomszéd. Köszönt és hirtelen előadta, hogy minekutána ó sem írni, sem olvasni nem tud. Katang koma meg tudományos férfiú, szeretné, ha összejöhetnének s együtt járnák a vásárokat az eladásra szánt barmokkal. Zsuzsa asszony arcza felderült e kijelentésre, de annál jobban elszomorult a Katang uramé. .„ — Micsoda? Hogy én ostorosa legyek a komának? Már még ki is lelni ilyent? — Ejh, dehogy! Eszeinben sincs, hogy igy megsértsem a komát! . . . Annyi lesz az egész, hogy a zsíkat vesszük elő. városi vendéglő, villamos világítás, közkórház, földmives iskola, szegényház, Sóstórestaurálás stb. Ezek mind „folyamatba tett ügyek" s ha egyikök-másikuk jól el is vau rejtve bizottsági és küldöttségi tanácskozások útvesztőiben, ott lebegnek mégis mindég a képviseleti tárgyaló terem levegőjében. És igy történik meg aztán, hogy a képviselet — természetesen ötletszerűen — habozik és időt akar nyerni, mikor arról van szó, hogy hajlékot építsen 2—3 ezer frt költségen a nőipar iskolának, ennek a nagyon beválit és életrevaló intézménynek; s innen magyarázható meg az a jelenség, hogy a képviselet — nem állván előtte a jövendő feladatainak semmi tájékoztatója, olyan nagyon húzódozik érdemleges határozatok hozatalától, halasztva azt a lehetőségig. A megvalósítandó feladatok e programmjának természetesen a képviselet által kellene kontempláltatnia, mert a kielégítésre váró szükségletek igaz földerítése csak is e testület által képzelhető. És a polgármester éves jelentéseinek vagy a budgeteknek tárgyalásai a legjobb alkalmat szolgáltatják arra, hogy a képviseletben e programm pontjaira nézve, az általános fejlődés igényei szerint és ennek biztosítására az igazi szükségnek megfelelően forrjon ki a megállapodás. A pénteken tartott képviseleti gyűlés a polgármesternek mult évről szóló jelentését, minden hozzászólás nélkül, egyszerűen tudomásul vette. Ez az alkalom tehát már elmúlt. Következik a másik, a költségvetés tárgyalása az év vége felé. Ezt jó lenne ilyen értelemben fölhasználni. A dif'teriás beteg gyógyítása.*) Jegyezzük meg jól, hogy difteritisz idejéu gyermekeink torkát gykorta megnézni el ue mulasszuk. Ha akár a gyermek panaszkodik, akár mi veszünk valamit észre, kötelességünk rögtön orvost hívni. Gyakran megesik, főleg járványos időben és falun, pusztán, hogy az orvos az nap nem jöhet. Ily esetben a gondos anya mindenekelőtt lefekteti a beteg gyermeket és minden képzelhető érintkezést megszüntet az egészséges ós beteg gyermekek között. Legjobban cselekszünk ekkor, ha az egészséges gyermeket gyermektelen barátunkhoz, ismerősünkhöz adjuk, vagy ha lehetséges, más faluba küldjük rokonhoz. Ha sem egyiket, sem másikat meg nem tehetjük, küldjük a beteg gyermeket kórházba — ahol ilyen van — ottan jobban ápolják, jobban gyógyítják, mint azt otthon teuni képesek vagyunk. Ne várjunk az elkülönítéssel, mig az orvos jön és elrendeli. Akkorra már fertőzhette a beteg testvéreit. Ha nem difteriás a beteg, nem árt, hogy elkülö • nitettük. Tehát első dolgunk legyen az elkülönítés vagyis izolálás. Ha a beteg nem a saját házunkban van, hanem a szomszédban, akkor ne engedjük gyermekeinket a szomszéd betegével összejönni, de mi is óvakodjuuk átlépni az ily szomszéd küszöbét, mert házunkba hurczolhatjuk a difteritisz-baczillust. Dj még ez sem elég, mert említettük, hogy nem csak a beteg képes fertőzni, de a beteg házának miuden tárgya is. Nem kérünk tehát kölcsön sem könyvet, sem semtniueinü házieszközt, mert mind e tárgyakhoz a fertőző difteritisz baczillus hozzá lehet tapadva. *)»Hogyan védekeiztlnk a difteritisz ellen ?< A nép számára irta dr. Szendeffy Aladir gyermek-or?os, e füzetet, m-lyból a feuti czikket a szülök érdekében közöljük, Djbrovizky és Frauke budipesti könyvárusok adták ki i ára esik 10 kr. dók annál jobban vérszemet kapjanak a vásárlásra. Komám árulja, én pedig alkuszom. Mit tudja azt valaki, hogy az enyém a marha? Olybá tüuik fel a dolog, mintha én idegen volnék a komámtól vásárolni akarnék. Érti? — Hiszen értem értem, de hát . . . — Mit dehát ? . . . Fizetek jó napszámot. Adok két forintot naponként. Komám csak árulja a marhát és szidhat engem, mint a bokrot. Mondhat rám, amit akar. Ezzel csődíti oda a vevőket! Katang egy ideig csak ellenkezett. Czitálgatott holmi mondatokat a bibliából, de végre is engedni kényszerült, mert Zsuzsa asszony élesen kikelt ellene. — Mit húzódik már kend, no? . . . Hát persze hogy megyen! . . . Eddig is csak a napot lopta itthon. Az alku megtörtént. Sótér előre kifizetett két forintot s megmondta, hogy készen legyen a koma reggelre, mert Beregszászba fognak marhát hajtani. — No koma, hát Isten hírével! Én már inehe tek! — mondá nagyokat nyelve. Sótér előkereste a kredenczből a pálinkás-üveget s ugy megkinálgatta Katang komát a jó folyadékból, hogy az uemsokára ugy vette észre, hogy zöldkarikák hánynak czigánykereket a szembeli alkatrésze előtt s bizony alig is tudta megtalálni az ajtó nyílását, midőn végre kifelé kopogott a végigránczos, maflaorru csizmájában. A jóféle ital jókedvre hangolta bibliás emberünket s ugy hajtolta a tiszta patyolat szőrö marhákat Beregszász város felé, mintha csakugyan az övéi volnának. A vásártérre érve, megállott a jószágokkal s várta Sótért, kinek még valami elintézendő dolga akadt otthon és csak később mehetett a városba. Meg is érkezett az minél hamarább s mintha sohasem látta volna Katangot, oda ment hozzá s nagy uri pöffeszkedéssel kérdezte : — Hallja maga földi! Kié ez a marha? Az elkülönítés nem oly egyszerű dolog ám, mint az az első pillanatban látszik. Gondoljuk csak el, mily könnyen tapad a láthatatlan kicsiny bacillus a kézre, ruhára, czipőre stb., mily könnyen lehet ily módon egyik házból a másikba a fertőzés okát átvinni. De azért, mert a fertőzés lehetsége oly könnyű ős az elkülönítés oly nehéz, nem szabad kétségbe esnünk, sőt éppen ellenkezőleg kettőzött figyelemmel és lelkiismerettel kell a bajnak ellentállanunk ós a bacillus szerte-hurczolását megakadályoznunk. Addig is, mig az orvos megérkezik, a gondos jó anya, szüle maga adja beteg gyermekének az első segélyt. A már lefektetett beteg gyermek nyakára, ha az nehezen tud nyelni, ha forrósága van, hideg vizes, vagy jeges vizes borogatást tesz — a 4-rét hajtott és vizbe mártott, kicsafart törtllkozővel, melyet azután szárazzal átköt. Majd kanállal megnézi a beteg torkát és ha azt látja, hogy a torok mandulája piros, duzzadt, vagy rajta fehér pettyek vannak, az utóbb említendő szájvizek egyikével a beteg torkot kiöblíti. Nagyobb gyermek maga képes ezt megtenni, kisebb gyermeknél azonban ezt az anya végzi, fecskendővel, melyet a patikában kap. Ha lenyel is a szerből valamit, nem baj, nem kell megijedni. A fecskendőnek vége ne legyen hegyes, legjobb, ha csontból van és vége le van tompítva, mert különben megsérheti vele a gyermek száját. Sokféle szájvíz van a beteg torok számára. Itt elmondok néhányat, melyet a patikából orvosi rendelet nélkül is kiadnak. Ilyenek : 1. a chlorsavas kálium 5 grm.-t fólliter vízre oldunk fel ; 2. a timsó, mely ugyanígy készül; 3. a bórsav, melyből 10 grm. jő egy fólliter vizre. Ha a patika messze volna, akkor vegyünk kávés kanálnyi oltott meszet egy liter kutvizbe. Rázzuk fel jól és hagyjuk ülepedni. A fölülálló tiszta vizet öntsük ki, keverjünk hozzá ugyananyi kútvizet, (megzavarodik a viz, de ez nem baj) és ezzel végezzük a toroköblitést. Meszet minden gazda ember tart házában. Ha a gyermeknek erős forrósága van, szomjas, hideg vizbe hűtött vizet, (czitromvizet). tejet adunk, — ha nagyon nehezeu nyel, apr.ra törünk jeget és abból babnyi nagyságút nyeletünk le óránkint a beteggel. Ha az orvos megjött, akkor annak utasításait fogadjuk jó szívvel. Pontosan teljesítse azokat a szülő, hogy legdrágább kincsét meggyógyíthassa, megtarthassa. A szövetkezeti ügy rendezése. Wekerle Sándor pénzügyminiszter szaktanácskozmányt hitt egybe a szövetkezeti ügy rendezése tárgyában. Ismételve rámutattunk arra a fontos szerepre, melynek betöltésére hitel- és gazdasági szervezetünkben a szövetkezetek hivatottak. Annál nagyobb megelégedéssel fogadjuk a kormány kezdeményezését, mert azt hisszük, alaposau remélhetjük Wekerle Sándortól, hogy a törvényhozás akcziója e téren is azon magas színvonalon fog állani, a mely eddigi kezdeményezéseit jellemezte. A törvényhozás tevékenysége a szövetkezeti ügyben több oknál fogva szükséges. 1875-iki kereskedelmi törvénynek a szövetkezetekre vonatkozó fejezete sok tekintetben elavult, s a fejlődós által fölül van haladva. Hazánkban a szövetkezeti eszme tért foglalt ugyan, de korántsem halad előre a szükséges mértékben. Egyes ágai a szövetkezeti ügynek ugyan némi virágzásnak indultak. Ilyenek a hitelszövetkezetek, főkép azok, melyek társadalmunk egyes ügybuzgó és önfeláldozó tagjai által felkarolva, czólirányosan fejlesztettek. Másfelól azonban egészségtelen alapra fektetett, egyes esetekben bűnös szédelgéssel életre hozott szövetkezetek szomorú végét értek ós igy kompromittálták, hitelében meg ingatták magát a szövetkezeti eszmét. A hitelszövetkezeteknél még nehezebben indulnak és vernek gyökeret a szövetkezetek egyéb nemei. Mező gazdasági életünk körében okosan megcsinált szövetkezetekre nagy jövő vár. Mezőgazdasági állapotunk ma már belterjesebb művelést és nagyobb tőkebefektetést — Az enyém la! — felelt Katang a mikópen előre megállapították. — Hát oszt' mire tartaná itt ezt a pár ökröt? — Kétszáznyolczvan forint az ára! felelt Katang, Sótér körültapogatta a jól ismert állatokat, mialatt néhány zsidó kupecz is odavetődött, hogy hallgatója legyen az alkunak. — Hát tudja mit! — kiáltott Sótér. — No, adja csak a markát! . . . Adok érte kétszázhúszat! Olyant csapott egyúttal Katang kinyújtott kezébe, hogy a jóérzelmü ember csaknem hanyatesett a nem remélett megtiszteltetéstől. Ez is, meg az ital is felforrtyantotta a csendes vérű Katangot s furcsán forgó szemekkel nézett a saját jószágát alkuvó Sótérra. — Micsoda? . . . Kétszázhúsz forint? , ..Ht bolond maga, vagy részeg? . . . Ilyen két ökröt kétszázhúsz forintért kérni! Hát megitta maga az eszét, vagy mi ? — No, adok kétszázharminczat! — alkudozott Sótér. — Elmenj innen, adta czimeres gazembere! Tán biz azt hiszed, hogy annak is hamisított a .rédiája* mint azé volt, a mit a nyíri zsidótól vettél! . . . Sótérnak csak fennakadt a szeme. Szívesen eltűrt volna ő minden legyalázó szavat, de már azt mégsem várta, hogy Katang épen azt a hibáját fedezze fel, mely miatt egy évig elárestálták volt. — Ne beszéljen bolondot, koma! . . Miért emlegeti azt? — mondá mélyen elpirulva. — Mit? Hát nem igaz! . . . Hát nem maga volt elzárva hamis „rédián" kapás miatt? No, rai ? — Hát aztán? ... Ha megitta az eszét, hallgasson! . . . Nem alkudtam én ugy a komával, hogy tücsköt bogarat kikiabáljon ! — Bánom is én: alkudott, nem alkudott! ... A mi igaz, hát igaz! Azt mondja a szentírás, hogy a ki Folytatása li me II éhleten