Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-02-19 / 8. szám

Melléklet a „IMyírvidék" 1893. 8-ik számához. A tanyai népiskolák vizsgái. A nyíregyházai tanyai népiskolák félévi vizsgáit a héten tartották meg. Ismeretesek azok a körülmények, melyek a mi népiskoláink — és különösen tanyai népiskoláink eme vizsgái iránt — a nevelési és tanítási eredmények mérlegelésén túl — általánosabb érdeklődést keltenek. Ennek az érdeklődésnek a forrása népünk nyelvi viszonyaiból fakad, s tárgya : megfigyelése annak a haladásnak, melyet ez iskolák növendékei a magyar nyelv elsajátításában és tudásiban e vizsgákon bemutatnak. Tudjuk, hogy az az eredmény, melyet az ág ev. népiskolák benut a városban, s kivüi a tanyákon ebben az irányban is produkáltak, évről-évre (sok évekre visszamenőleg) kitűnő volt s annyira teljes, hogy egészen megfelelő volt az a konstatálás és nem túlzás, mely a mult nyári vizsgák alkalmából e lapban is kifejezésre talált, tudniillik, hogy a népiskola Nyíregyháza város ág. ev. népének megmagyarositása munkájában bevégezte feladatát, annyira, hogy most már más tényezőknek kell következniük, hogy a mű bekoronázva, teljes legyen. Bennünket ez alkalommal a tanyai népiskolák vizsgái nem is ebben az irányban érdekelnek és foglalkoztatnak. Ez esetben elég lenne ide írni, mint már évek hosszú sora óta mindig följegyeztük és konstatáltuk, hogy ez iskolák növendékei nemcsak irni, olvasni tudnak magyarul, de beszélnek is — nagyon csekély kivétellel — egészen jól, korrektül Amint ez nem is lehet másként e teljesen magyarrá tett iskolákban, ahol a tanítók ennek az ügynek, szívvel lélekkel buzgó, igazi apostolai. * A magyar nyelvnek az ág. ev. egyház templomában való fokozatos térfoglalása — mint az ösmeretes — az egyház őszi közgyűlésén meghiusult. Ezt a térfoglalást egy nagyo.i megfontolt, inkább óvatos, mint merész indítvány alakjában kezdeményezte az ág. ev. egyház presbytériuma. Igy is vihart támasztott; s hogy ez a vihar károkat ne okozzon, az indítványt — igen bölcsen és okosan — jobb idők bekövetkeztéig visszavonták. Hogy igy törtéuhessen, uem gondolta senki; annál nagyobb volt a megdöbbenés. Most mír főlocsudtunk belőle s látja és tudj i mindenki, hogy mik voltak az okai aunak, hogy azt az indítványt visszavonni kellett. Ez okok között az ellenszenv a magyar nyelv térfoglalása iránt egyáltalában nem szerepel; akik azt hiszik, hogy igen, nagyon csalódmk. Sőt az ősi anyanyelvhez való ragaszkodás is csak nagyonnagyon kis mértékben szolgáltat kommentárt ez eredmény megértéséhez. Nem a tót nyelvnek a magyar nyelv hódításai ellen való küzdelme volt az; uem is a nemes forrásból fakadó, tiszteletet és kíméletet érdemlő konzervativizmus ellenállása; hanem eredménye, egybizonyos alkalommal és formában való megnyilatA NYÍR VIDÉK TÁRCZÁJA* Házassági felhívás. Az apostolokuak se minden szavuk szentírás ám! Legalább a téuyek ellene bizonyítanak. Azt mondja pl. Szent Pál „Házasodjál meg: — jól teszed, ne házasodjál meg: jobban teszed!" No hát illik ilyen beszéd egy jó nevelésű apostol szájába? Hiába hangoztatja olyau fennen a görög bölcs is, hogy 25 ik életévükig a meggondoltabbak, — kikből később igen jó családapa válik — 30—35 ik évük közt nősülnek, a bölcsek pedig — soha. Igen is hiába, mert elleneinond a tap isztaláson kívül a világ egyetem meg uem döuthető tudománya — a kétszerkettő. Együgyű elfogultság rajongani azért az ugy neve vezett „aranyszabadságórt", a mit az agglegények auy nyira dicsőítenek : világosan elmondják róluk a számok, hogy ók a társadalom legszánalorara méltóbb, legokta lauabb alakjai, oktalanok pedig azért, mert hiszen csak rajtuk áll, hogy belépőjegyet szerezzenek a földi p ira dicsomba. Igen is a paradicsomba! mert a paradicsom ott van, ahol az ember logjobban érzi magát. Ki van mutatva, hogy azt a boldogságot, a mit a földön egyáltalán elérni lehet, egyedül és csakis a csa ládi élet nyújthatja, hogy ez teszi az embereket megelégedettekké, rendszeretőkké, munkásokká, szelídekké, sőt egészségesekké is. Ha tudniillik a tisztelt feleség meg nem mérgezi az ember életét moudja valamely élhetetlen férj. Oh kérjük sziveseu — vágjuk ueki vissza — uősüljüuk módjával, nem pedig Hübele Bilázsként; vessünk előbb számot magunkkal, vizsgáljuk meg jól az alapot, melyre családi boldogságunkat építeni akarjuk, s ha nem találjuk elég szilárdnak, várjuk, míg azzá lesz Ha pedig bizunk abban és maguukban, ugy illó komolysággal készüljünk a családi életre Igyekezzüuk leendő házastársuuk számára oly nőt ta'álni. kiben a legelső feltétel, a háziasság ós gazdasszonyság megvan, s kozása azoknak az állapotoknak, melyek a mi közviszonyainknak egyik nevezetes karakterisztikonját képezik. Az az ellentét az, mely a mi közdolgaink intézésében — mondjuk ugy — urak és parasztok között létezik. (Nem régiben egy városi képviseletitag választás alkalmával a „nadrágos emberek" ellen folyt a küzdelem s ez a jelszó talán a legjobb in fejezi ki a helyzetet.) Hogy és kik idézték elő ezt az állapotot, többször volt már erről szó s bizony nem akarjuk most ismételni. Fölhasználták, szították politikai küzdelmekben, politikai küzdelmek zászlaja alá bujt magán érdekek harczában, s organizálták. Az a rohamos haladás, melyet Nyíregyháza városa az utolsó évtizedben elért, a dolog természeténél fogva csak kedvezett az ellentétek kiélesedésének s minduntalan alkalmat, jobbau mondva ürügyet szolgáltatott arra, hogy a népben — mely a garas kérdései iránt mindenek fölött nagy érzekkel bír — (kellő sóval-borssal megfűszerezve s a szükséghez képest idomítva) a megfelelő hangulatot keltse. Ennek a rohamos fejődésnek egyik természetes eredménye volt, hogy a közköltség (melynek okosan való emlegetése a leghatásosabb kortes fegyverré nőtte ki magát) emelkedett. Azután meg a létesített intézmények és alkotások részben még nem gyökeresedtek meg annyira, hogy üdvös hatásukat már érezhetnénk, részben pedig olyan természetűek, ho,'y — kézzel f)ghatók és szemmel láthatók nem lévén — népünk ezt megérteni és méltányolni nem tudja. Azután bizonyos csalódások is értek bennünket. Ott vau például a kaszárnya Annyi bizonyos, hogy ez a nagy vállalatunk, melybe egy mil'ió forintot fektettünk, nem hozza be a létesítésére fölvett kölcsön kamatait; azok a remények pedig, melyek a kereskedelem, ipar és a mezőgazdaság érdekei szemp játjából hozzá fűzettek, hogy tudni illik közvetett utou mily nagy előnyök fognak ebből a dologból háramolui városunkra : nem teljesültek be. És az is bizonyos, hogy — eltekintve egyes választási alkalmaktól — nagyon keveset törődtünk idáig a tanyákon és pusztáinkon lakó polgártársaink dolgaival. Pedig Nyíregyháza 28,000 főnyi lakosságából 12.000 lélek lakik ottan. S maga a képviselet is nagyon keveset tett arra nézve, hogy a tanyák népét, a maga érdekeivel, törekvéseivel, azok előmozdítása által közelebb hozza a városhoz, megerősítse, szaporítsa az érdekek közösségének érzetét, kötelékeit. A rohamos haladásban, melyet produkáltunk, nagy hézagok támadtak e tekintetben s bizony nem lehet rajta csudálkozni, hogy ez a nép ellenséges szemmel nézi a mi városias haladásunk vívmányait, melyeknek jótékony hatását részben nem érzi, részben megérteni nem képes, s jó formán csak azt tudja bizonyosan felőlük, hogy sok pénzbe kerültek, amihez közköltség czimén ueki is évrőlévre hoszá kell járulnia. ki tiszta fogalommal bír a család rendeltetéséről s a szeretet védpaizsa alatt munkálkodik férjével együtt a család boldogságán. Családfő legyen a férj, de okossági szeretettel emelje m igához a nőt és családja tagjait; szabad idejét ue töltse a korcsma-, kávéház-, kaszinóban, vagy játékasztal mellett. Igy aztáu sem 6 az asszony, sem a fuleség az ő életét nem fogja megmérgezni. Az volt mondva fentebb, hogy a családi élet egészségesebbekké is teszi az embereket. Orvosok statisztikai közlésére támaszkodva állithatjuk, hogy a házas egyének egészségi állap Ha sokkal jobb, mint a nőtleneké vagy hajadonoké. Addig, mig száz házas meghal, 162 házasságon kívül élőnek van alkalma vógintézke dóst, tenni földi javairól; mig 100 nős férfi, addig 270 özvegy halt el. B^rtillon frauczia orvos mondja, hogy egy 25 éves nőtlen férfi ugyanarra a lapra vau írva a htlál lajstromában, a melyre egy 45 éves házas ember s egy tisztességes 55—60 éves uri ember bízvást számíthat rá, hogy legalábbb is elél addig, mint 30 éves unokaöcscse, kinek eltökélt szándéka soha bele nem harapui Éva auyáuk fanyar almájába. Persze csak híresztelik fauyarnak, de hiába beszélnek erről az almáról bármit, uem lehet az olyan nagyon keserű, hiszen annyira megnyújtja, megédesíti, bebiztosítja az életet, még pedig nem ugy, miként az életbiztosító intézetek, melyek csak akkor jutalmaznak, ha már meghalt az ember. A házas élet nemc-ak a testet edzi meg, hanem nemesebbé teszi magát a lelket is és fen:öltebbé a szellemet Ki vau mutatva, hogy a házas emberek épen felényi bűnt követnek el mint a nőtlenek. Pedig amazokat több ok késztetné olykor büure. A családapát midőn lopni indult, lehet, hogy otthon éhező gyermekei látása vitte a végtetes lépésre, s talán nem csalt volni, ha beteg feleségének uem kellene orvosságra való. A nőtten pedig lop magának, a saját érdekében. Itt azonban, bár mennyire magasztaljam is a há zas életet, meg a hölgyeket, erőt vesz rajtam a nyelvelés s a nőkben keresem ennek az okát. Ezt a helyzetet aztáu egyeseknek — ha mindjárt és legtöbbnyire a maguk érdekeik szolgálatára is — nagyon könnyű volt fölhasználniok és a mai állapot megteremtésére vezetniök. * * * Visszatérünk a kérdésre; a tanyai népiskolák vizsgáiról van szó. Bizonyára kedvező és kínálkozó alkalom ez arra, hogy tanyai népünk, közdolgaink intézőinek jelenlétében érdeklődést, gondoskodást lásson az ő sorsa iránt. Az ilyen alkalmakat nem negligálni kellene, de keresni, mentül gyakoriabbakká tenni és fölhasználni okosan e nép fölvilágositására, hogy ne tekintse a várost, vívmányaival, haladásának intézményeivel — és a „kaputos embereket," kik az ő boldogulásának — szerinte — megrontói: ellen siges szemekkel. Az a két szál rendőrbiztos, meg a kézbesítők. — akik többnyire adó-intő czédulák átadása révén • rintkeznek a tanyai néppel — nem elégséges és uem alkalmatos közegei és képviselői a hatóságnak és a város intelligenciájának hogy e missziót u,ljesitsék. Egyebekről, ami tenni való lenne, nem is szólván ez alkalommal. Küzdelem a járványok ellen. ii. Hogy népünk mennyire fatalista szolgáljon bizonyságul a következő eset: A tiszai járás derék orvosa dr. Sziklássy Lajos éppen most jelenté, hogy Eszony községben vörheny n járvány pusztít. A nép azonban meg van győződve arról, hogy ezen betegség uem ragályos, hanem az Isten adta, ós gyógyítani felesleges. Mert mint tényleg igaz, 3 gyermek feküdt állandóan ugyanegy ágyban, kik közül 1 vörheuyben szenvedett, és daczára ezen körülménynek, a másik 2 gyermeknek semmi baja sem lett. Ez tehát teljes bizonyság előttük arra nézve, hogy a vörheny nem ragályos, persze az eszükbe sem jut, hogy nem mindenki van minden ragályos betegségre hajlamosítva. A gyógyítás sem ér szerintük semmit, mert sokan meggyógyulnak, kik gyógykezelésben nem részesültek, a súlyos betegek közül pedig — akikhez a büntetéstől való félelemből pap helyett orvost hívnak, — a legtöbb meghal. A szellőzetlen szobák nappal 20 fok melegek, éjjel az ajtók zűzzal vannak bevonva, és 20 fok hideg mellett a beteg gyermeket az udvarra viszik szükiégót végezni. És mégis az ilyen hajmeresztő ápolás mellett sok meggyógyul. Arról persze tudomással nem birnak, hogy mi a halálozási százalék különbség a czélszerü és az oktalan kezelés mellett. Az Isten kezébe vau csupán életük letéve. Betegek látogatása halottak melletti virasztás, népes temetések, fertőztelenités nem a község kegyétől függő kisbiróval, ki a legtöbb esetben az egyedüli rendőri közeg, hanem csak csendőrökkel —még pedig nem egykettővel lenne meggátolható. Már pedig, hogy a ragályos betegségek terjedését, — legyen az cholera, dyphteritiss stb. — legfőképpen csakis elkülönítéssel lehet meggátolni, tisztában vagyunk. Nem hiszem, hogy valaki ezen aksziómát alaposan lenne képes megtámadni. Hogy elkülönítés a köznyugalom tetemes megzavarása nélkül megtörténhessék, mindenekelőtt hitté, — Ami luxus, fényűzés, ami nem okvetlenül nélkülözhetlen, s aminek birhatásáért az emberek legkönnyebben elhagyják az egyenes utat,, majd mind csak a nőkért vau s csak arra való, hogy az ó tetszésüket annál könynyebben ki lehessen nyerni S vájjon minek vágyakoznék ezek birtokára a nős, aki már elérte ezt a czélt? Sokszor halljuk, hogy sok ember még lelki állapota épségét is kapcsolatba hozza a feleségével. ,Ez az asszony őrültté tesz" — „Ki forgat magamból a feleségem, ha ez soká igy tart" stb. stb. Az ilyen mind csak üres beszéd s okos ember nem is ad rá semmit. Először is az a feltételes „ha" rendesen nem szokott hosszú keletű lenni; másodszor meg a férj uraimék e mellett mégis igen nyugodtan érezhetik magukat a megőrüléstől. Legalább a statisztika azt bizonyítja, hogy az őrültség kandidátusai nem a férjek közt keresendők, mert inig tízezer ember közül megőrül két házas, addig épen öt nőtlen. De a mint ily jótékony befolyással van a férfiak életére a házasság, bizony a leányok számára sem ke vésbbó kívánatos, mert mig száz férjes asszony elhal, addig legalább is 144 hasonló korú leány mond örök istenhozzádot e földi életnek. 25 éven alól elhalálozó özvegy nők száma meg épen háromszor akkorji, inint a férjes nőké ugyanabban a korban. Ne legyünk hát igazságtalanok, ne fogjuk rá a világra, hogy háládatlan a házásságnak ennyi jótéteményiért. Nem! ezt nem lehet mondani, s bármennyi rosz élczet is faragjauak ellene, meggyőződésből csak azok idegenkednek tőle, akik elveit soha sem ízlelték, a tudatlanok. Az, aki egyszer beleharapott, nem tud el lenni nélküle s ha özvegyen mar. dt, újra kezdi. Micsoda, újra kezdi ? Hát nem elég abból egy aütet? — fogják önök kérdezni sarcasmusszal, tisztelt nős uraim. Igen bizony, újra kezdi, még pedig oly hévvel, a minő érdemet tenne 19 éves fiatalok közt is. Szinte csodálatos az a mohóság, melylyel az özvegyen maradt férfiak hymen igáját ismét nyakukba veszik a fiatal kortól fel a legvénebbig. Addig míg ezer nőtlen férfi