Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-12-17 / 51. szám

XIV. évfolyam. 51. szám. Nyíregyháza, 1893. deczember 17. JSÍYÍ VEGYES TARTALMÚ HÉTI LAP. SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre . 4 forint. Fél évre 2 „ Negyed évre 1 „ A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelése/r"^$:~"a lap szétküldése tárgyában leen<fő felszólamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szára (Jánószky ház) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. A^ kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábozott petit sor egyszgr közlése 5 kr.; többszöri közlés esetében 4 kr. Klnostár! bélyegdij fejében, minden egye* hirdetés után 30 kr. fizettetik. A nyílt téri közlemények dija soronkint S0 kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-uteza 8-ik szára); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben

, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is Dorn & Comp. által Hamburgban. 14431. K. Hivatalos közlemények, jgg

3 Szabolcsvármegye alispánjától. A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A mellékelt árlejtési hirdetményt szabályszerű közhírré tétel végett kiadom. Nyíregyháza, 1893. deczember 15. Miklós László, alispán. 3105—3106/893. Kg. Árlejtési hirdetmény. Ad I. A tiszapolgár —tiszalöki törvényhatósági közút „Boroczkás" és „Dankó" nevü szakaszainak kijavítási, feltöltési és két áteresz építési munkálataira, úgy: Ad H. A miskolcz—debreczeni törvényhatósági közút Polgár szakaszának feltöltés és porondozási munkáira a szóbeli árlejtés határnapjául 1Ő9 !. deczember hó :29-én d. e. 10 órája Tisxa-Lökre a szolgabírói hivatalba kitűzetík. Az árlejtési feltételek ugyanottan a hivatalos órák alatt megtekinthetők. Az ad I. munkálatok feltételeiből kiemeltetik. a) A helyreállítási munkálatok 803 frt 43 kr költséget igényelnek. •b) Az árlejtésben részt venni óhajtó a kikiáltási ár 5%,-át, vagyis 40 frtot az eljáró hatósági kiküldött kezéhez bánompénzül letenni köteles. c) A vállalkozóvá lett egyén azonban ezen bánompénzt a vállalati ár 10%-ra azonnal tartozik kiegészíteni, mely összeg a vármegyei letéti pénztárba helyezve, csakis a mű teljes befejezése és kifogástalan átvétele után kamatnélkül kiutaltatni fog. d) A munkálat a szerződés jóváhagyása után alulírott főszolgabíró és a kir. államépitészeti hivatal által a helyszinén átadatik, mely naptól számolt 40 nap alatt a munka bevégzendő. „A NYIRVIDÉK TÁRÓZÁJA.* Felujuló képek (Emlékezés a Magas Tátrára.) Irta : Galánffy Lajo3. A ki a magas begyek között nem barangolt, a szikla falakon, hegyszakadékokban nem járt, aki a felhők felett kimagasló bérczormokon meg nem állott annak nincsen fogalma arról, mi az a szép és borzasztó. CKt fennt, a bérezi világban, a magas légürben, hol olyan hűvös és metsző a hegyi lég, hol óriási sebességgel kergetik egymást a fellegek, a hol már nincsen élet, nincsen mozgalom, csak siri csend és nyugalom : ott . . . abban a szédítő magasságban, abban az ijesztő egyhangúságban, csak a turista képes gyönyörködni, egyedül csak neki szépek azok a borzalmas és fenséges képek, a melyek egész pompájukban tárulnak fürkésző szemei elé. Azok a sötét, komor kinézésű gránit bástyák, ma gasba nyúló csúcsok, csillára pilás kőzetek, egész völgyieteket hegyszakadókokat betöitó törmelékek, meredek hegygerinczek, örökös hómezők, a hómezőkből eredő ezüst csiku vízesések, a melyekből a völgyfenéken álló tavak, tengerszemek képződnek, szerteszét gurult görgetegek, melyek századok óta hevernek egymás mellett és egymás felett, a sziklacsucsokba kapaszkodó sö'ót fellegek, a melyekből olykor olykor mintha felgyúlna a

z ég — vakitó fény, lobbanó láng után szerteszét ágazó villám czikkázik alá, a nagy légűrt megreszkettető ret tenetes dörgéssel: mindezek olyan borzalmasan szép képek, melyekot a maga valóságában csak a bérezi vi lágban láthatni, csak ott lehet azokban gyönyörködni. Látni, érezni kell e fenséges borzalmasságokat csak igy lesz az valódi, csak igy domborodnak ki a szép képek emlékezetünkben, igy lesznek azok lelki szemeink elótt igazi keretbe foglalva. Ott feiit abban az ijesztő vadságban, abban a rideg borzalmasságban, mely a sírhalmok szürke világában Az ad II-hoz. A feltételek ugyanazok, csak a munkaösszege 175 4 frt 88 kr és hogy az áteresz vállajati ára 10"'

0-ja a felülvizsgálattól egy évi jótállási határidőig visszatartatik. T.-Lök, 1893. deczember hó 7. Dobos Imre, főszolgabíró. 14563. K. j

ő9

3 Szabolcsvármegye alispánjától A járási föszolgabiráknak Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Hivatkozva folyó év október hö 2-án 1 1569/893. K. sz. alatt kiadott renieletemre, tudomásul vétel és alkalmazkodás végett értesítem, hogy Vidovich Antal Kis-Várda, Stépán Elek N.-Kálló székhelyre utibiztosokul főispán ő méltósága által kineveztetvén s Zoltán Imre utibiztos Nyíregyháza, Szentiníriay Gyula pedig T.-Lök székhelyre rendeltetvén, s ezen intézkedés a nagy miit. kereskedelemügy. m. kir. minisztérium által is helyben hagyatván: nevezetteket székhelyükre leendő azonnali beköltözésre és hivatalos mükö lésük m :gkezlésére utasítottam. Nyíregyháza, 1893. deczember 16. Miklós László, alispán. A színház. Nyíregyháza város kulturális intézeteinek sorában most valósul meg egy, míg pedig a nevezetesebbek közül való: a színház. A díszes épület kész;n áll, belső berend;zíse is csaknem befejezve s mir a legközelebbi jövőben bevonu'nak oda a színművé izet képviselői és a közönség, hogy fölszenteljék ezt a csarnokot s benne oltárát a magyar színészetnek. Már régebben is hangoztattuk annak szükségességét, hogy színházunk megnyitásán ik alkalmát, a mi szerényebb viszonyaink között is lehetőleg üunepiessé kell tenni, még p;dig oly in módon és olyan eszközökkel, hogy ez ünnep ily fényéből jusmindig egy és ugyanaz, hol a képzelet, a gondolat hirtelen jön és átalakul, a hol az emberi érzelmek olyan szilaj forrongásban ölelkeznek. O.t . . . abban a különös világban nincsen irigység, niucsen gyűlölet, s ha talán valaki a virágos völgyekből ilyen érzelmeket viszen oda, elfeledi azokat ottin, s szivében a gyűlölet és irigység helyett, a keresztény világot összetartó emberbaráti szeretet kél életre a mely, félt, óv, kibékít másokkal ós önmigunkkal. E inek igazolására egy kis történetet mondok el, melyet csorbái időzésem első napjtiban hallottam. • * * A közel években — igy kezdte meg elbeszélését egy régen látott barátom — a Mengus falvi völgyben barangoltam. Komor, vad kinézésű és még is szép völgy ez. Tudom! hogy meg fogod látogatni és gyönyörködni fogsz a völgy festői szépiégében. Telve van az a glecser által oda zúdított óriási tömbökkel, különböző nagyságú szikla törmelékekkel. A völgynek két oldalán elhúzódó maréua magaslat gazdag pázsittal van beterítve, a mely pázsitból szálás fenyő sudarak nyúltak egykor ég fele. de ma már — az erdő vá^ás után — csak itt ott, díszlik azokból egy szép koronájú élő példány, méltósággal bólingatva a szóles mederben zubogó patak kristály tiszta vizébe. A völgyből gyönyörű kilátás nyílik az omlidék völgybe, a umagas csúcsokra. A vö gy hátsó részében álló katlanban veres, luez ós törpe fenyő örökzöld koszorujlban van x „Pjprádi tó*, a magas Tatrában egyike a legszebbeknek. S Hét zöld vizében keletről az ,0 iztervi* hegy lábai fürödnek, nyugatról a .Bistya" ós ,Pátria" hegyek nézegetik magokat a víztükörben. Két vén gavallér, kopasz fejjel, meghajlott, elhízott testtel, komor ábrázattal, kiégett kebellel, telve mégis hiúsággal, önteltséggel. ^Az északi oldalon — a tó partján — áll a „Mvjláth menedékház", honnan a tóra elragadó kilátás nyilik. A menedékház tornácában — kezdte meg tulaj donképeni elbeszélését baráto n — egy kis társaságra sanak el sugarak társadilmi osztályaink ami rétegeibe is, alul a szinhíz idáig ismeretlen valami, ahol pedig igen nagy szükség van arra, h)gy a színművészet jótékony, nevelő és civilizáló lntása érvényesüljön. Épen lapuik mii számának ujdonsági rovatában közöljük a szinhíz igazgatóságának püyázati fölhívását egy drámii prológus megírására, a színház megnyitásánik alkalmiból. Természetesen csak helyeselni tudju'c, hogy az igazgatóság a színház ünnepélyes megnyitásánik processzusát ilyen módon is emilni és jelentősebbé tenni akarja. Csak a tekintetben vannak aggod ihn tink, hogy a hitárnipig, t. i. e hó 30-dikáig az idő igen rövid arra, h )gy arra szimithassu ik, misz;riut e pílyizatbin nagyobb, országos nevü íróink résztvegyenek. Pedig színházunk megnyitása, ha első sorban a mi ünnepink is, országos jelentőségű kulturai mizzanatjís s épen ezért a megnyit is ünnepélyességében ennek valami módon ki kell d >mbárulnia, mint ahogy ezt valamennyi vidéki színházaink mjgnyitásánál tapasztalhattuk. Nagy hiba különben — és ezt nem csupín a színház közeli megnyitásának alkalmából emiitjük föl, hogy Nyíregyháza, a maga közművelődési, gazdasági életének mozgalmaival, eseményeivel a fővárosi nagy napilapokban egyáltalában nincs képviselve. A fővárosi sajtó Nyíregyházát ugy szólván a tisza-esziári pör alkalmával fedezte föl, de az óta megint alig-alig jutott el valami hir Nyíregyházáról az országos napilap )kba, hacsak nem a helyi lapokból, ezek közvetítése révén. Igy például arról, hogy Nyiregyházán megépült egy színház s hogy az már a közeli napokban megnyílik, a fővárosi lapok egyáltalában mit sem tudnak, s igy nem vette még észre a nagyközönség sem, hogy Nyíregyházán nem csak a tisza-eszlári találtam, kik egy hegyi térkép szemlélésébe voltak elmerülve. Nézegették azt minden oldalról, keresve a .Tengerszem csúcs" r» vezető ut irányt. Kalauzommal egy kis frissítőt véve magunkhoz útnak voltunk indulandók szintén a Tengerszem csúcsra. A kis társaság egyik tagja, egy 40—45 éves hilavány arczu uri egyén nyájtsan köszöntve, felém közeledett s arra kért: hogy miután vezetőjök hirtelen beteg lett, engedném meg, miként társaival hozzám csatlakozhassák. — Szívesen! volt a válasz — s a kölcsönös bemutatások után útnak indultunk. Az előttünk álló meredek hegyháton csakhamar áthaladva — a nigy hómezőt kézzel lábbal gyúrva taposva — a „Hunfalvi" hágóra jutottunk, hol a hágó északi oldaláról egy mogorva kinézésű férfiú bukkant elénk. Ülvözlésünket egykedvűen fogadta s fagyos tekintetével végig nézegette társunkat a halavány arczu férfiút, a ki nyugodtan és bátran fogadta a mindnyájunk által megfigyelt kíméletlen támadást. Pillanatig tartott csak ez a néma harcz, azután együtt indultunk az omladékokon felfelé 8 ismét lefelé a szédítő mélységbe, hogy végre a melyből kiemelkedő és szép kilátást nyújtó Tengerszem csúcsra juthassunk. A« omladék gerinczen halvány arczu társunkhoz furakodott az a sötét alak, s mi ugy véltük látni, hogy ez utóbbi súlyos botját emelte társunkra, ki előljárt, miközben félre csu<zott s egyensúlyt veszítve a szikla kövek közzé gurult. A zajra amaz vissz ifordult, s velünk együtt segített kinos helyzetéből kiszabadítani a mogorva férfiút a ki csakhamar talpra állott, s megtörölve az éles szikla kövek által véresre hasgatott kezeit, homlokát, megigazítva a derékövéhez lazán oda kötött manila kötelet, kezébe véve görcsös hegymászó botjit, szó nélkül indultrohant előre, mint egy megsebzett vad. Éles hegygeriuez állott utunkban. Ezen az éles hegygerinczen végig futott emberünk s zerge könyüségMai számunkhoz egy iv melléklet és Ruzsonyi testvér urak körlevele van csatolva.