Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-11-26 / 48. szám

,,rv T I B V I D É K." előfizetés nemcsak a IV., hanem mindhárom ujabb, tehát a IV. V. és VI. kötetre szól. E'.en három kötet előfize tési ára együttesen 12 forint. Ezau előfizetési összeg négy egyenlő (3 forintos) részletben törleszttetik. Három forintot fizettek előre, és ugyancsak három három forin­tot fizetnek a negyedik, később majd az ötödik és ható­dik kötet átvételénél. Igy kerül össze négy háromforin­tos részletben a nagy hazafi ujabb munkáinak előfize­tési ára. — Utazás bélyeggel. Érdekes sa magyar állam­vasutak forgalmára nagyfontosságú reformot száudékozík ujár a közeli hónapokban életba léptetni a vasúti személyforgalomnál Lukács Bila kereskedelmi miniszter. Az ujitás czelja: fóiminteni az utazó közönséget attól a kellemetlenségtől, a mi mjst a vasúti pénztáraknál a jegyváltással együtt jár. Lényege az, hogy az eddigi utazási jegyek helyett vasúti bélyegjegyek hozatnak be, nnlyek teljesen fölöslegessé teszik, üogy az utas a pénz­táraknál tolougjou vagy várjon, mig jegyet válthat. Minden trafikban árú utáni fognak űrlapokat, melyekre az utazni szándékozó maga irja rá az elindulási és vég­állomás nevét s aztáu ugyancsak a trafikban vásárol annyi értékű vasúti bélyegjegyet, a mely megfelel az útvonal hosszáuak. Az űrlapok fél krajczárjával lesznek kaphttók, a bélyegjegyek pedig 25—75 krajczárosok és 1—5 fonutosok. H t valaki például Budapestről Bécsbe akar utazni a II osztályon, a 14. zónának megfelelően egy 5 és egy 2 frtos bélyegjegyet ragaszt az űrlapra s beírja a végállomást. S ezzel a lappal felszerelve bár­mely pillanatbau, minden bélyegzés, vagy a pénztárnál való időzés nélkül beszállhat a vasúti kocsiba. Az ellen­őrzés nagyon egyszerű: a va°uti bélyegjegyek középen át vannak lyukasztva s az ellenőr, miután meggyőződött róla egy pitlautással, hogy a kellő értékű bélyegjegy van az űrlapon, a bélyegjegy egyik felét leszakítja, mig az utas a másik felével a végállomásnál kiszáll. Ily mólon a vasúti igazgatóság is könnyű áttekintést sze­rezhet a visszaszármaztatott jegyekről. — A kassal 111. kir. gazd. tauint. tanári testü'etéből alkotottbizottságuakszakvéleménye mezőgazdasági ügyek­ben és kérdésekben Abauj Torna, Borsod, Bereg, Gömör, Kishont, Heves, Míramaros, Sáros, Szabolcs, Szepes, Ugocsa, Ung és Zólyom megyék gazdaközönsége által vehető igénybe. A bizottság elnöke Kovácsy Béla, az állattenyésztési szakmakor előadójt. Tagjai: Gerlóczy Géza, a uövénytermelési szakmakör előadója; Haszlinszky Gyula, az üzamtani szakmakör előadója; Szent Imrey Imre intéző, a számvitel előadój i és Z tlka Z ugmond a szeszgyár­tás előadója és az intézeti szeszgyár vezetője. A ki a tanári testületből alakított gazdasági tanácsadó bizottság vélemé nyét ós működését igénybe venni akarja, annak a tanintézet igazgatójához, mint a bizottság elnökéhez kell fordulnia. A tanári testű et bizottsága oly gazdasági ügyekben és kérdésekben van hivatva működni, a melyekben szak­véleményadásra más intézmények vagy hivatalok szer­vezve nincsenek; igy tehát leginkább gazdasági beren­dezések, növénytermelési, állattenyésztési berendezések kérdéseiben s szeszgyártási ügyekben. Ennélfogva nem tartoznak a tanári testület gazdasági bizottsága elé: a vegytani, uövény- és állattani, gazdasági, géptani, állat gyógyászati és talajjavitási, kertészeti é3 szőlészeti ügyek és kérdések, a melyek a már létező vegykisérleti, mag­vizsgáló, gépkisérleti állomásokhoz, az állami vagy a hatósági állatorvosokhoz, a kultúrmérnöki hivatalhoz, illetve az országos gyümölcsészeti miniszteri biztoshoz és a szőlőszetiek a vinczellér-iskolákhoz utaltatnak. Szintén igy nem tartoznak a tanári testület bizottsága elé azon peres ügyek, melyekben a bíróságok vagy hitóságok a tanintézet egyik vagy másik szaktanárát szakértői működésre fölkéretik. — Önműködő fényképező készülék. Korunk gyakorlati szelleme minden utat-módot kieszelt már, hogy az emberi kezeket megkímélje a nehéz munkától. Nem elégedett meg azzal, hogy életre kellé a természet alvó erőit, hogy rabszolgájává tette a gőzt s a villamos­ságot, hogy megváltoztatta a távolság fogalmát, elvitte a hingót egyik városból a másikba, fölfogta gépjeibe a rezgést, hogy évszázadok múlva is hallhassa az utókor egy-egy nagy ember élőszavát. Az élet apró munkáit is megkönuyitették lassankint: föltalá.tak mindenféle automatákat. Vannak öuműködő mérlegek, ujságeladó szekrények, illatszer, czukor, gyufa-elárusitó készülékek stb. Ezeknek az automatáknak a száma most újólag szaporodott egy gépecskével, a mely eióször a chikágói kiállításon ejtette bámulóba a világot, s most Bécsben mutogatják. Nam egyéb ez, mint egy magától működő féuyképeiő gép, a mely az eddigi eljárás lassúsága he­lyett öt perez alatt tökéletes képat kószit. Az ember egyszerűen a gép nyílásába dob három darab 20 fillé­rest s ugyanakkor nyájas arczczal belepillant a kame • rába, hogy ezután miféle boszorkányság történik, annak egyelőre csak a feltaláló a megmondhatója. Annyi tény, hogy néhány perez múlva egy gombot megnyomunk, és saját jól talált képmásunkat huzhaljuk ki a gépből. — Az Athenaeum Képes Irodalomtörténeté bíl (<zerk. Baóthy Z lolt) megjeleut a 13 ik füzet. Ebben Rupp Kornél értekezik Gyöngyösi Istvánról, a múlt századok legnépszerűbb elbeszélő költőjéről; részletesen foglalkozik életével s munkáival, kimuiatváu azt az eddig kevéssé méltatott hatást, melyet Ovidius gyakorolt Gyön­gyösire. A czikk másik része Listius Ltszlóval, a Magyar Márs írójával foglalkozik. A füzet második czikkében Négyesy Liszló, A XVII. századi széppróza ós szinézet czim alatt a kor mulattató olvasmányait: Fortunatus és Szép Magyelona cz. kedvelt uépkönyveket ismerteti, majd részletesebben méltatja Haller János Hármas His toriá-ját és Rozsnyay Divid Horologium Turcicnm át. Aztán áttér a század régi színezetére, ismertetve Felvin­czi György erdélyi színigazgató törekvéseit s végűi két Comico tragoedia cz. színművet, melyek egyike énekes­játék, másika moralitás. A harmadik cíikkben Bidics Ferencz, a vállalat segédszerkesztője, A kuruezvilág köl­tészete czím alatt a Thököly és Rikóczi kori állapoto­kat kezdi ismertetni, jellemző vonásokkal méltatván az udvar ós a hazafiak ellentétes, érdekeit törekvéseit. A füzethez külön műmelékletül van csatolva: Felvinczí György szabadalom-levelének hasonmása és Gyöngyösi Murányi Vénus-ának czím'apja. A szövegben is nagy­érdekű illusztrácziókat találunk, minők Wesselényi Fe­rencz arczképa, a bevehetetlennek tartott Murány vára, Zrínyi Iioaa, Lónyay Anna és Hiller János aláírásai, Kemény János tatár rabságból irt levelének hasonmása. Haller Hármas Históriá jávak dí;zes czimképe, az Árva­váraljai kivégzések s egyik záróképűi: A Rikóczi biblia táblájának czímeres diszUménye. A Képes Irodalomtörté net két eti füzetekben jelenik meg s füzetenkint 40 krért minden könykeres kedésben magrendelhető. — Katonákon tett mérések. Egy katonaorvos a katonaságnál ismecelteu tett mérésékről ezeket irja : A balépő ujouezok közül a könnyebbek, a kik a teljes számnak körülbelül kétharmadát teszik ki, mindjárt kez­dettől fogva súlyban gyarapodnak, a nehezebbek pedig, tehát körülbelül egyharmadrész, kezdetben fogynak. A kö nnyebbek súlygyarapodása körülbelül márcziusig tart, azutan ók is megfogynak. A könnyebbek súlygyarapodása körülbelül márcziusig tart, azután ők is megfogynak. A testsúly az összes ujonczoknál juliusban a legkisebb, ezután lassankint gyarapodik a következő év januáriusáig. A 2 ik és 3 ik szolgálati évben az összes katonáknál periodikus sulyingadozások vannak, olyformán, hogy juli­usban van a sulyminimum, januárban pedig a sulymaxi­mum. Az időszaki sulyingadozások sokkal jelentékenyeb­bek, mint a végleges gyarapodások. Ama sulyingadozások minden testrészt illetnek; aránylag legtetemesesbek a hason, a csombokon ós a derékban; legcsekélyébbek pedig az alkarokon és lábikrákon. A mellkason, csípőkön és felkarokon közepesek az ingadozások. Az ujonezok kiképzése idején legfőkép a lábikrák és az alkarok gyarapodnak és e részek mutatják a kilépésnél is a legtetemesebb gyarapodást; tetemes a végleges gyara­podás a mellkas közfogatáu és a ezombokon is, kisebb a felkarokon, mig a csípőkön, a derékoa és a hason jelen­téktelen. Fogyás egy testrészen sem mutatkozik. A gya rapodás maximuma a kétéveseknél a második év január havára van, a hároméveseknél a második év november, illetve a harmadik óv január havára esik; a lábikrák és az alkarok már hamarább érik el e maximumot, de meg­maradnak igy egészen az illető óv január haváig. A katonai szolgálat az egyéni különbségeket megkevesbíti és ezek a kilépésnél sokkal csjkélyebbek, mint a be­lépésnél voltak. Csarnok. Louisá kisasszony. Széli Ltszlóuak passziója volt az ideáljait a fran­czia uevüköu szólítani, nem mintha kitűnően beszélt volna francziául, hanem mart ez is szeszélyei közé tar­tozott. Meglehetős excentrikus természete volt; hogy valamennyi szerelmeset idegeuszerüen szólította a szerel­mes leveleiben, hogy a versei fölé franczia leány-neve­ket bigygyesztett: ez is csak a különezre vallott beuue. Nagyon örült, mikor a lányok, a kik bomlottak utána, csillogó tekintettel inoudták neki, hogy ezeutű mindeu kitől franczia kiejtést fognak követelni . . . Louise uevelőkiszasszouy volt egy miniszteri taná­csos Cialádjánil. Széli itt látta mag először és elég csinosnak találta, hogy mindennapos vendég legyen a miuiszteri tanácsos úr há'.ábau, a kiuek különben az unokaöcscse volt. Feltüuő módou érdeklődött Louise iránt, a ki — mint ueküik miedani szokta — napsuga­ras világot teremtett a tanácsosék szürke, komor szalon­jában . . . Louise ós Liszló (azt gondoltam, elég, ht a hősöm nek csak a keresznevét írom le, hiszjn Louise is csak a keresztnevén szólította mlr) tehát Louise és Liszló, a mint igen gyakran megvilbtták egymásnak, akkor érezték legkitűnőbben magukat, mikor délu ánonkint a kerti platánfák alatt órák hmzat elsétáltálgathattak. A hintázó gyerekek éktelen lármlja cseppet sem zivarta meg komoly beszédjükbe; sokkal nagyobb figyelemmel hallgatták egymást, semhogy a körülöttük levő világgal törődhettek volna . . . Egyszer Széli Liszló, mikor tisz­tában volt már a lányuyal, élénken azt mondta: — Louise, üljünk fii ketten a hinta-kocsiba. A gyerekek leugrottak az amerikai hintáról, Széli Liszló pjdig fölemelte Louise-t a kocsiba, ós aztán szoros közellétben, apró ivezéssal ringatózni kezdtek a levegőben. — Nagyszerű — kiáltotta Louise, mikor később magasra szállovak . . . Azt hiszem, nam szőJülüak le. — Kapaszkodjék belém, akkor nincs mitől félnie, Széli Liszló abbahagyta a lendítést, a leány pedig közelebb húzódott hozzá és egy keveset megremegett, mikor a karjába fűzte kezét ... Még nem jártak karon­fjgva, s Louisn szivén most valami uj, kellemes érzés áramlott hogy a férfi oldalán egész bátran meghúzód­hatott. Az esztendők óta elmulasztott szerelem minden ereje és forrósága összegyűlt a vérében. Arcsára kiült a megsejtett boldogság pirja, s égő tekintettel nézett tár­sára, hogy ez nagyon csinosnak és nagyon édesnek ta lálta kisasszonyát. • A tanácsos ür jvalami kimondhatatlan nevü stájer fürdőhelyre vitte üdülni a családját. Louise kisasszony előtt — csomigolás közben — szürkére változott az a rózsaszinü kép, malyet a jövőről mag megálmodott; bosz­szankodott, hogy annak a kiállhitatlan fürdőzésnek okvetetlenül meg kell történnie . . . Kicsi hijja, hogy sirva nem fakadt, mikor Stéll Liszló bucsuzls közben a képzelhető legnagyobb egykedvűsséggel mondta : — Azon a fürdőhelyen tavaly igen kitűnően mu­lattam. Azt hiszem, ön is megteszi ezt, Louise, az idén . . . Tehát jó mulatást! Olyan közönségesen beszólt, hogy Louise igazán szógyelte, hogy a keze, mikor a férfinak bucsuzóul oda­nyújtotta, elég észrevehetőan reszketett. Este, a központi pilyaudvar első osztályü váró­termében Széli Liszló mosolyolyogva üdvözölte Louise-t, s aztán a tanicsos úrhoz fordniva, engedelmat kért, hogy [ velük mehessen. — Egy-két nap múlva különben is el kellene vala­milyen fürdőre utaznom: azt gondoltam, okosabban cse­lekszem, ha nem egyedül megyek. 0 nagysága, a tanácsos úr neje, örült, hogy fiatal rokonával jól elmulathit majd; a gyerekük ezukrot remél­tek; a tanácsos úr arra számított, hogy kedvére ki­politizálhatja magát; Louise pedig — No igen, Louise olyasmire goudolt, hogy elpirult a gondolattól: milyen furcsa lenne, ha egy két hónap múlva miut boldog mennyasszony térne a László karj in vissza . . . Az alatt a tiz perez alatt, mely a csöngetésig rendelkezésükra állott, Louise ós Liszló a stájer fürdő­ről beszélgettek. — Sokat mászkálunk majd a hegyek között, mondta László. Állandóan a lovagja leszek . . . — Igen, igen kinevezem lovagomnak . . . Szedünk, ugy e majd virágot is? . . . Szereti a búzavirágot? — Mindent, a mit maga szeret. A mi a búzavirá­got illeti, tudom, megegyeztünk abban, hogy ez a leg­érdemesebb virág . . . Louise szive repesett az örömtől, hogy még az izlésüuk is egyforma. Aztán erőt vett raj a a melankólia, az a furcsa és ostoba melankólia, mely a fi ital lányo­kat édes és érzelgős ábrándoz isokba meriti. E közben elsőt csöngettek, s Liuise mikor felszállt a vonatra, azt kérdezte önmagától, vájjon eléri-e a boldogságot? * * * 0 igeu, elérte. Széli Liszló, a ki legfanatikusabb hive volt szerelmi teóriámnak, hogy a legmakacsabb férfi szerelem is bizonyosan elenyészik két óv alatt, mondom, ez a Széli Liszló, ügy látszott, mintha hűt­lenné válnék teóriámhoz és önmagához .... Egész komolyan mondta Liuise-uak : — Miga az én örök világom. Nagyon szeretem és miudi;; szeretni fogom . . . Ezt a hihetetleu szerelmi valomást azzal erősítette meg, hogy naponkint reggel 5 órakor kiment a Kiarlra — bű lavirágot szedni. Louise-t a reggelijénél minden* nap friss, harmatos búzavirág-csokor várta ... A leány jókedvében mindig feltüzütt egy szálat a hajába, mely­hez pompásan illett a virág kék szine; László is kapott minden reggel a gomlyáhába egy szál virágot . . . A kimondhatatlan nevű stájer fürdőhelyen lasssn­kint egészen divatba jött a búcavirág. A Kaarl ós Szonnwandstein hegycsúcsok pedig kedves hegycsúcsok lettek. Széli Liczi büszke volt, hogy a fürdő közönsége ő utána indult. . . . Most már igazán megszerette a búzavirágot. * * * Louise kisirta a szemét, mikor szerelmesét dolgai hazaszólították. E'égedetlen volt önmagával ós az egész világgal. Mikor elváltak, szivdobogva várta, h)gy Liszló emléket kérjenn tőle; a hajából például olyan szívesen adott volna neki egy fürtöt . . . El, de a férfi ik néha nagyon figyelmetlenek I . . . Széli Liczi heves szerelmet vitt el a szivében. Mag volt győződve, hogy. ez igazi, el nem muló érzelem, ügy annyira, hogy egy-egy meggondolatlan pillanatban a házasság gondolata is megfordult fejében. Es azonnal jó kedve támadt, ha Louise-t ennivaló asszonykának képzelte el . . . Azt gondolta: akadályok nincsenek, tehát könynyen czélhoz ér. Mondhatom, alaposan elhibázta a számítást. Utja nagyon hamar akadályba ütközött . . . Igaz, hogy ez az akadály nem volt bosszaútó akadály; ellenkezőleg: igen kellemes megállóhelyül kínálkozott azon az úton, melynek végén miut édes czél a Louise alakj \ lebegett... A váratlan akadály, mely a czél elé gördült, Mtrguarite volt: egy jómódú orvos egyeJez leánya. Marguerite t, Liszló francziás nevü új ismerősét csak hallomásból ismertem. Louise ról tudom, hogy szép leány volt; Margueriteról ezt nem állithatom. Száll Liszló azt mondta: — Nekem tetszik ez a lány. Igaz, hogy Vörös Feri (az a fi ínyás gyerek) semmi szépet nem talál rajta, de Cselei Pista, a ki szakértő asszonyban és lány­ban, nem csudálkozik. hogy érdeklődőm MuguerP.a iránt . . . Tudod, valami megkapó, édes vonás van az arczában. Az ajka határozottan szebb és ingerlőbb a Louise ajkáuál; kaczagni sem tudott Louise olyan csengően . .. Ugy látszott, Széli László a legjobb uton haladt, hogy Marguerita kisasszonyba beleszeressen. Napról­napra csinosabbnak találta, mikor piros ajkait neve­tésre csucsoritotta. Louise alakja egyre homályosabbá vált; sőt valósinü, hogy egészen elmosódott volna, ha Marguerite néha azt nem mondja Lászlónak : — Meséljen valamit az utolsó ideáljáról. Széli Liszló elmondta hát Louise és a búzavirág történetét. Megesett, hogy nagyon melegen beszólt Louise-ról. Ilyenkor Mtrguarite arcza komor lett, és Széli László észrevette, hogy ez a túlságos meleglóg bántja a leányt. . . . Igen, megtörtént, hogy M»rguerite beleszeretett uj ismerősébe, a Louise ideáljába. Azt hiszem, volt a két lány szerelmében különbség; Louise-t kissé érzelgősié tette szerelme; Marguerite uj, egészséges, termékeny életet érzett a szivében. A szemek, a kezek és czipőhegyek — mondjuk — véletlen találkozása bizonyította, hogy Széli Lászlót és Marguerite kisasszonyt ellenállhatatlan hatalom vonzotta egymáshoz. ... A kisasszouj még a kedvencz virágjá­nak is a Liszló ót választotta. Igaz, hogy most a Karrl ós Szonnwandstein hegyeket kettesben meg nem mász­hatlák; de e helyett Marguerite megtanulta (nagyon hamar megtanulta) a búzavirág-csinálást. Széli Liszló ettől az időtől fogva csinált búsavirágot hord a gomb­lyukában. Igazán csinosak ezek a csinált virágok. . . . Louise épen egy esztendőn át nem látta egykor, szerelmesét. Most, hogy Széli Liszló feljött a fővárosba egy pillanatra viszontlátták egymást. A váczi-utezában jártunk, Liszló ós én, mikor egyszerre Louise -szál állunk szemben. A hajdani szerelmesek futólag köszöntek egy­másnak. Louise arcza szomorú volt, csak egy csöpp szemrehányás látszott a szeméből; aztán hirtelen meg-

Next

/
Thumbnails
Contents