Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-11-19 / 47. szám

lasztásoknak következtében az árvák érdekei szenved­tek-e csorbulást? Ezt az a fölszámolás fogja kideríteni, melyet a vármegye közigazgatási bizottsága az árva­vagyon egyéueukenti tisztába hozatalára elreudelt. En­nek a vizsgálatnak a teljesítésére 14 hónapi idót adott a városi árvaszékuek a közigazgatási bizottság s ez a — a szükséges földerítés nagy munkájához szabott hosszú határidő már magábau is nyilvánvalóvá teszi, hogy a „Nyíregyházi Hirlap" „igen illetékes" helyről inspirált dementije uagyon merész és mindenesetre korai dolog volt. — A tanárok fizetésének emelése kérdésében a fógimuázium partfogósága lapunk legutóbbi számában már jelentett gyűlését a mult vasárnap délelőtt tartotta meg, s a fizetes emelésre vonatkozó iudityányt — mint az előre latható volt — egyhangúlag elfogadta. A tanári kar még a mult tauévbeu nyújtotta be ez ügybeu me­morandumát a főgimnázium kormányzó tauácsához s a kormányzó tanács a kérdés előkészítésére szűkebb körű bizottságot küldött ki. A tanári memoraudum szerint a fizetés emelés alapja a kimutatott 600 frtnyi évi fölösleg, továbbá a,régi adósságok kouvertálása lett volna. A kon­verzió azonban, mint később kitűnt, nem lett volna ki­vihető, s igy nem jöhet számba. Épen jókor jött a kor­mány arra az elhatározásra, hogy az államsegélyt (mely eddig 8990 frtot tett) 10,000 frtra emeli fel. Főkép ez tette lehetővé a tizetes-reudezést. A pártfogósági köz­gyűlés sietett a főgimnáziumi tanács előterjesztéséhez csatlakozni, amely szeriut az ujonuau megállapított fize­tés megfelel az állami tanárokénak, csupán az ötödéves 100 frtos korpótlék az, a miben az állami tanárok ja­nadalmazás dolgában a mieink felett állauak. — Élénkebb társas-élet! A szabolcsi agarász­egyesület minden óvbeu egyszer, többnyire november hó elején, miut legalkalinatosabb iüőbeu, agarász-verse uyeket szokott rendezni, s e versenyek alkalmából tartja meg évi közgyűlését. E közgyűléseken rendszerint a nagyközönséget igeu kevéssé érdeklő ügyeket szoktak elintézni. Bejeleuteuek s megválasztanak uj tagokat, meghatározzák a legközelebbi verseny programmját és nyertesének diját stb. Az idei közgyűlésen azoubau tör­tént egyeb is. A november 4 dikén tartott agarász ­egyesületi közgyűlésnek nyomtatásban sokszorosított jegyzőkönyve veletlenül kezüukbe akadván, olvassuk abban Liptay kBéla úr iuditváuyát, ho^y az agarász társulat lépjen közbe s tegyen valamit társadalmi éle­tünk sajnos hanyatlásának megakadályozására. Ezzel az inditváuynyal s anuak a közgyűlés által törtéut elvi elfogadásával az agarász társulat, kilépvén eddigi, csaknem magáu jellegű állásából és exclusivitásából: amaz egyesületeink soraihoz csatlakozott, melyek, mint társadalmi tényezők itéleudök meg s jogosan igéuylik a móltányolást. Az iuditvány a társadalmi élet hanyatlása miatt panaszkodik s ebből a koustatálásból vonja meg azt a konklúziót, hogy az agarász társulat lépjen akcióba a társas-élet fölpezsdülése érdekében. Ez a thóma, t. i. a mi szűkebb értelemben vett társas-életünk mai seny­vedi állapotának a kérdése igényli, s a Liptay Béla úr indítványa által fölhívja a nyilvános megbeszélést. A szabolcsmegyei agarász egyesületbeu, tagjai összeségéneu iutelligenciális és vagyoni értéke szeriet, ineg vau az erő és ennélfogva meg van a hivatottság is aira, hogy az indítványban kontemplált feladatra vállalkozhassók, s Szabolcsvármegye székhelye, Nyíregyháza városa, a maga idáig megszerzett városias berendezkedésével csaknem teljesen kész keretet nyújt immár, hogy az indítványban hangoztatott ós kiváut nyilvános társas­élet itt létesülhessen ós megtelepüljön. A fölvetett in ditvány folytán a közgyűlés elhatározta, hogy a jövő évi agár-versenyt megelőzőleg hat héttel gyűlést fog tartani, melyen eme, a társas életet élénkítő összejöve­telek (agarász-bál, lóverseny) programmját megállapítja. — Nyíregyháza város kövezetvámszedési jogát a kereskedelemügyi miniszter ujabbi három évre meghosz szabbitotta. — A szabolcsmegyei takarék-pénztár, a Jókai Mór 50 óves írói jubileuma alkalmából kiadandó Jókai összes muukáit 200 írtért megrendelte. Elmosolyodott, lehajtotta a fejét, elhallgatott. — És ötödször? — kérdém önkénytelenül. Az asszonyka elpirult, szemérmetesen lesütötte a szemeit. —• Ön nagyon is kíváncsi. Nos eluntam, megso­kaltam ezeket a dolgokat . , . — Hogyan? Elunta? — Igen és egy kulcsot adtam neki, hogy ezeutul szó nélkül jöhessen hozzám. Ezzel hirtelen' felkelt, kecses pukkedlit csinált, hogy elillanjon. Ohól kiáltám felugorva s u.aná kapva, átkaroltam a derekát. De mintha késsel szúrtak volna a kezembe, roppant fájdalmat éreztem. Fölriadok, ki­nyitom szemeimet s ime egy köpczös méhkast tartottam átölelve. Siegény kezem épen a szádalióhoz jutott s a méhek összecsípték. A másik kezemmel a szemeimet dörzsöltem. Mi volt ez? Álmodtam volua? De hisz a köpühöz támasz­tott csibukom még most is füstöl. Varázslat ez vagy látomány? Boszorkány, tündér vagy a múzsa? És mit is mondott? Ah, tudom már. Az előszóhoz segített. Világos most már. Maga a nagy közönség volt ő egyetlen nőalaknak a képében. Mert mi egyéb a közönség, mint egy szeszélyes szép asszony ós mi egyéb as Almanach mint egyik szereucsés udvarlója. Ez idén már a hetedik légyottra megy a lurkó . . • Természetes hát, hogy fölösleges neki a kiséret, sőt illetlen. Ugy van ugy, meg fogom mondani Siuger—Wolf­nernek. — Uraim az Almanach nak a zsebében egy kis kulcs van. Hiába rázzák a fejüket. Azt a bizonyos kul­csot értem, melylyel szó nélkül lábujjhegyeu is benyithat már a közönséghez. Hagyjanak nekem békét. Egy szót se irok. Különben is megvan a kezem dagadva. — A nyiradonyi gör. kath. tanitó: Vanczu Vazul, ki elleu a íóíspáu által a nyári vizsga alkalmá­val személyesen szerzett tapasztalatok erős bizonyitéko kat szolgáltattak s kinek ártalmatlanuá tétele iránt úgy a közigazgatási bizottság, mint. a főispán a közoktatás­ügyi miniszterhez fordultak: állásától fegyelmi uton el­mozdittatott. — Felhívás. A dalegylet azon alapító és pártoló tagjait, kik az 1894.'évi május hó 13 és 14 napjain Fiúméban tartandó országos dalversenyen maguk, vagy családtagjaikkal résztvenni óhajtanak, felkérem, hogy ez iránti szándékukat személyenként két frt részvételi dij lefizetése mellett, — folyó hó végéig vagy nálam, vagy Orsovszky Gyula egyleti titkár urnái mulhatlanul jelent­sék be, mert a későbbi jelentkezések figyelembe vétetni nem fognak. Az ekként jelentkező tagok részére a mű­ködő tagokkal egyenlő kedvezményes menetjegyen kivül lehetőleg ingyenes, de minden körülmények között a lehetőségig mérsékelt elszállásolás is biztosíttatik — Nyí­regyháza 1893. november 18-án. Bogár Lajos, dalegyleti alelnök. — Az első bál. A helybeli izr. nőegylet idei bál­ját janáár hó közepén fogja megtartani. A biztos dátu­mot s más tudnivalókat lapunk legközelebbi számában fogjuk publikálni — Az iparos iíjuság önképző egyesülete az uj ipartestületi házbau levő helyiségeit üuuepólyeseu nyi­totta meg a mult vasárnap. Az ünnepély a megállapított programm szerint d. u. 3 órakor vetto kezdetét a városi dalárda énekével. Azutáu Porubszky Pál tanár tartotta az alkalmi ünnepi beszédet, buzdítva az iparos ifjusá got az önképzésre s kiemelve azokat az érdemeket, me­lyeket dr. Ferlicska Kálmán, mint az önképző egyesület elnöke, auuak felvirágoztatása körül szerzett. A lelkes éljenzés elhangzásával dr. Vietórisz József tanár szavalta el ,Vidám ifjúság üdvözöllek" cz. szép alkalmi költeményét 8 a dalárda Sáray Elemér zenekarától kísérve előadta a Rákóczy indulót. Este tánczmulatság volt. Az ünnepélyen igen s/ép közönség veit jelen, melynek soraiban ott lát­tuk Miklós László alispáut, Bencs László polgármestert. Lukács Ödön ev. ref. esperest, Komis Géza vármegyei aljegyzőt, a tanári és tanítói kar több tagját stb. Az ünnepélyt megelőzőleg Palatitz Jenő ipartestületi elnök kiosztotta a legutóbbi munka-kiállításon oda itélt juta­lom dijakat a nyertes segédek ós tanouczok között. — Dalestély. A városi dalegylet folyó évi deczem­ber hó 3-áu a fiumei országos dalverseny útiköltségei fedezésére az ipirtestübt uj helyiségében nagyobb sza­bású s tánczczal összekötött dalestélyt rendez, mely alkalommal az országos dalverseny összdarabjai közül fog néhány teljesen ujonuau betanult mű darabot először bemutatni. A működésében kitartó, kitűzött czélj aiért fáradhatlauul küzdő egyesület ezen estólyót olvasó­közönségünk figyelmébe melegen ajánljuk. — Óvónő választás. A községi iskolaszék e hó 15 dikén tartott ülésén a központi övodába. a jelent­kezett 20 pályázó közül, óvóuóül Melczer Margit kis­asszonyt választotta meg, két szavazat többséggel Nádasy Sarolta kisasszony ellenében. — Megrabolt korcsmárosné. A „Nyulas" korcsma bérlőjét, özv. Burger Dáviduót csütörtökön éjjel két fegyveres ember megtámadta, s revolvert szegezve rá, pénzét követelték. Az asszony odaadta 45 frtnyi pénzét, mire a két ismeretlen rabló eltávozott. Özv. Burger Dá­vidné bele van keveredve az újhelyi nagy lopás dolgába s ezért a rendőrség a mull héten elvette tőle a nála talált 275 frtot s elküldte azt az újhelyi törvényszékhez, ahol ebben az ügybeu a vizsgálat folyik. II i nem igy történik a dolog, a rablók akkor ezt a pénzt is elvitték volna. Az ismeretlen tetteseket a rendőrség keresi. — Rejtélyes gyilkosság törtéut Rikamazou csü­törtökön éjjel. Pisák József 20 éves parasztlegóuy »zer­dán este nyugodtan lefeküdt az istállóban. Éjfél tájban egy nyakára kapott vágás éles fájdalma felriasztotta álmából. Felugrott fekvő helyéről s ugyauabbau a pilla­nutbau látta, hogy egy szűrös ember kifu ott az istálló­ból. Felkapta a vasvillát s alig véve észre borzasztó sebét, az udvarou keresztül az utcíára futott megtámadója után. Egész a harmadik szomszédig szaladt, itt azonban ereje elhagyta. Viszszafordult, összefogta a nyakán ejtett vágást, melyből sugárokban szökött ki a vér, visszatért a házhoz, s felzörgette a szobában alvó édes anyját, ki azonnal orvosért szaladt. Az orvos csakhamar meg is jelent, de Pisák Józsefet már nem lehetett megmenteni fél óra alatt elvérzett. A vágás, melyet az alvó Pisák József nyakán az ismeretlen gyilkos ejtett, 17 cméter hosszú, s igen éles szerszámmal ejtetett, mert az összes vér­edényeket és izmokat keresztül metszette. A gyilkosság­ról a kir. ügyészséghez jelentés tétetvén, inuen Hra­bovszky Aurél kir. alügyész ment ki Rakamazra és dr. Baruch Mór kir. törvényszéki orvos, ki a szerencsétlen legény holttestét fölbonczolta. Az azonual megindított vizsgálatot a tettes földerítése iránt nagyon megnehe­ziá az, hogy semmi olyan körülmény nem forog fenn, mely a valószínűleg bosszúból elkövett gyilkosság elkövetőjét illetőleg nyomra vezethetne. Pisák, mikor az üldözésből, már kimerülve, auyjáhozjbetért, s annak a tör­ténteket elbeszélte,, maga sem tudott semmi olyan körül­ményt említeni, mely okul szolgálhatott volna arra, hogy valaki életére törjön. Lapunk zártáig a vizsgálat még uem jött a gyilkos uyomára. Érdekes, hogy uéhány évvel ez előtt Rakamazon teljesen hasonló gyilkosság követtetett el. Himes mellett levő homok területet, szőlők telepítésére, csütörtökön adta el árverés utjáu a város, 1000 • öles nyilasonként, a már réggebben megállapí­tott feltételek mellett. Az árverésnek igeu fenyes ered­ménye lett; 250—500 frtot adtak egy-egy nyilasért, mi* pár évvel ez előtt a Himes kert többi területei 80—120 frton keltek el ugyancsak 1000 • öles nyilasoukiut. — Hynien. Baruch Gyula, Baruch Arnold helybeli tekiutélyes nagykereskedő és bankház-tulajdonos fia. e hó 21-dikén esküszik örök hűséget Marczaliban Szél Marié kisasszouynak. — Jóna Gyula oki. gyógyszerész a mult napokban tartotta eljegyzését Debreczenben Peletkey Emma kisasszouyuyal, Peleskey József pénziutézeti tiszt­1 viselő kedves leányával. — Boszorkány-pör. A kisvárdai járásbíróság egy érdekes pöruek az iratait küldte át a napokban a kir. törvényszékhez. A panaszos egy dombrádi asszony, aki elmondta a járásbíróságnál, hogy egy másik paraszt­asszony elhíresztelte róla a faluban, hogy a gyermekét ő rontotta meg, hogy ő boszorkány s ezért már alig vau maradása a faluban, üldözik, csúfolják. Tőrtént pe­(lig a dolog úgy, hogy a bepanaszolt asszonynak beteg lett a gyermeke. Az orvos lemondott róla s akkor az asszony — hírét hallván, hogy Beregvármegyében lakik egy tudós asszony, elzarándokolt ahhoz, hozott onnan magával füstölő füveket s kilencz vesszőből kötött nyirfa söprőt, auieiylyel háromszor kellett a beteg gyermeke ingét kiporolni, s aki a porolás közben a szobába lép, ai volt az, aki a gyermekét megrontotta. A beteg gyer­mek anyja megfogadta a tudós asszony javallatát s miudjár. az első porolás alkalmával benyitott hozzá a panaszos asszony, s vallják a kihallgatott tanuk egyhan­gúlag, hogy ez a ;második és harmadik porolásnál is ismétlődött. Ezért mondta rá a panaszosra, hogy boszor­kány. Nem tudjuk, hogy a törvényszék mit fog csinálni az érdekes ügygyei, de nevezetes dolog, hogy a beregi javas asszony füstölői, meg a kiiencz águ vesszővel való háromszori kiporolása az ingecskének a beteg gyerme­ket kigyógyították. Az asszony legalább szentül hiszi. — Esti kaszinózás. A helybeli kaszinó választ­máuya, legutóbb tartott gyűlésén elhatározta, hogy ezen­túl a kaszinói helyiségek esti 11 órájáig nyitva lesznek a kaszinó tagok rendelkezésére. — A pálinka áldozata. Nedved Ferencz jómódú kárpitosmester volt annak idején. Ujabb időben aaoaban ivásnak adta magát s mesterségét elhanyagolta. Fokról­fokra süllyedt, utóbb már egészen elzüllött. Házról-házra járt s összekoldult krajcárjait a korcsmába hordta. Kedden éjszika a korona-épület egyik istállójába húzó­dott be aludni; ott találták reggel holtan. A pálinka ölte meg. — A városi gőz- és kád-fürdő kazán tisztítás miatt november 22. és 23-án zárva lesz. — Óriás termények. Az amerikai útjáról épen csak alig hazatért budapesti magkereskedó Msuthner Ödön máris egy olyau kiállítással lepte meg a buda­pestieket, a mely párját ritkítja ét az Andrássy uti üzlet kirakataiban kiállított termények oly szépek él oly óriás nagyok, a minőket eddig még országos kiál­lításokon sem láttunk. Vauuak ott 101, 103 és 108 ki­lös óriás tökpéldányok, 11 '/a sőt 13 V 3 kilós kalarábok, melyek óriás sulyuk daczára sem fások, hanem teljesen zsengék, de láttunk itt 17 kiló sulyu óberndorfi répát is, melyet Friedmanu péli termelő, 21 kilós olajbogyó­alaku példányt, melyet Harkáuyi Károly gazdasága ós 23 kilós Mtmuth-répát, melyet Józsa Sándor czeglédi gaida állították elő, természetesen Mauthnertől került magból. A hozamokra kitűzött ar tuy dijakat a következők nyer* ték el: Lollok Gusztáv kengyeli kasznár, kinek 1600 • ölenként 910 mm. olajbogyóalaku, Politzer Fülöp dévaváuyai birtokos, kinek katasztrális holdankint 1007 métermázsa oberndorfi répája, és Bárány Gábor dobrai bérlő, kinek 1600 döles holdankint 1011 métermázsa Mamuth répája termett a Mauthnertől beszerzett mag után. Friedmann péli termelő elkésett bejelentésével, neki 1001 métermázsa Mauthner-féle oberdorfi répája termett holdanként. Ha tekintetbe vesszük, hogy a mult tavaszszal majd a rovarok pusztították, mijd hi­deg szárazság viselte meg a rép»palántákat, be keli vallanunk, hogy valamint a kiállított termények súlya, ugy a hatósági bizonylatokkal beigazolt fenti hozamok bámulatra méltók; mert bámulatosak volnának normá­lis, jó időjárásban is ós mindenesetre csak páratlan minőségű jó magvaknak kell az ilyeu óriás eredménye­ket érdemül betudni. — Bolha-szinliáz. Érdekes és mulatságos látvá­nyossága van most Nyíregyházának. A bolha-színház ez, a Pavlovits-féle ház egyik bolthelyiségében. Minden­féle nemzetiségi bolhák vannak itt, részint betanítva, ré­szint idomítás alatt, s az igazgató nem kis feladatra vállalkozott, midőn e ballerina lábu állatkákat szép csen­des járásra szoktatta. Csarnok. _____ A megkivánt uzsonna. A kánikulai napsugarak égetőleg tűztek le a ter­mékeny pusztára. Az ut porában tojást lehetett volna sütni, olyan forró volt; a légtenger lomhán, mozdulat­lanul feküdte meg a szárazság miatt elalélt földet. Az uradalomban — távol a tanyától — épen asztagokat raktak. Nagyokat, mint egy-egy földvár. Nem urasági cselédek, hanem a közeli falu harmados kaszálót kapott szekeres emberei hordták s hányták az aranysárga színű, súlyos búzakévéket. Adjuk meg, nem gyermek játék az ilyeneket tikkasztó melegben, uyolcz-tíz méter magas asztagokra hányogatni. Oct biz a legény megizzad! De nem nagyon ér rá magát törülgetni, hanem hajrá! mert már ott várja a második, harmadik, meg a tizedik rakott szekér. Otthon is daudáéja levén a dolognak: nem csuda, ha mindegyik minél előbb szabadulni óhajt. Ilyen fajta munkában az egészséges, jó gyomor déltől uzsonnatájig — mint a rusticus emberek moud­ják: megejtőzik, annyival is inkább, mivelhogy pipálni sem szabad. Jóval kisebb baj a betetézett asztag ledü­lése, mintha valaki munkaközben pipára gyújt. Kereken meg van tiltva a dohányozás, mert az uraság magama­gát biztosítja jégkár elleu épen ugy, mint tűzkár ellen. Kár esetén nincs kihez fordulnia kártérítésért. Igy tehát a pipások szenvedélyesebbjei füstuélküli pipázásra adják magukat, a mint magyarán bagózásnak neveznek. Mikor a nap már jól lehaladt égi utján, — hogy a barmokat is megitassák, de még aztán hogy a mun­kások se éhezzenek, — rövid pihenőt tartanak. Mindenik szekér oldalán ott lóg az itatóedény mellett a szeredás (kenyeres tarisznya), mely erősen barna a zsírtól, por­tól, de kimosni nem szokás. Azt tartják, hogy ugy ékes, azon szurtosan s csakis ugy nem szárad össze benne a kenyér a legforróbb napfényen sem.

Next

/
Thumbnails
Contents