Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-11-19 / 47. szám

„IN Y I B V I D E K." fcaj A tarisznyában aztán a kenyéren kivül vau kaleudáriumlevólbe, vagy „Nép zászlójába" göngyölt szilouua, egy kis vászondarabban sóval keverc paprika, vörös-, vagy fokhagyma, végre egy bütykös plliuka. Midőn a felügyelettel megbízott báresgazda, előbb zsiros kalapja kikalapált karimája alói a napba pislantva, elkiáltja magát: emberek, uisonuáiui! akkor miudeuki lelöki kezéből a villát s az asztag árnyékos oldilába, va<*y szekere mellé húzódik. Rendszerint két két ember tartozik együvé. Nagyobb csapatbau is nyilván kitüuik, melyik kettő-kettő légyeu a szorosabb értelemben vett muukatárs. Ha a gazda talán épsn szolgájával vau ott, a szolgának a szeredást le szabid ugya i akasztania az oldal zápjárói, sőt kötelessége az ozsouutló helyre vinni; de azt kioldani már a gazda kiváltságához tartozik. No, hanem azt az uzsonázást aztáu nézni kell; merem állítani, miszerint száz — kevéssel az előtt jól ebédelt — ember közül kilenczven többó-kevésbbó megkiváuuá s rövid kinálás utáu velők tartana, vagy legalább megkóstolná. Miutáu letelepedtek, első sorbau is kioldja a gazda a tarisznyát s óvatosan, kegyelettel uyul a pílinkás üveghez, mint valami szentséghez; nyakon csípve, világosra húzza a tarisznya homályából. Azután megrázza és hallgatózik, hogy milyen lármával vau odabent az elzárt, mérges folyadék. Majd a napfelé tartji az üveget, kivált akkor, ha az sötét szinü, mert szemmel is szeret meggyőződni az itóka niveaujáról. Csakis u<y tudhatja majd meg, hogy a színvonal mennyire fog sülyedui. Azután egyet fohászkodva, félig csukott szempillákkal, hosszú, vontatott kortyokban nyel vagy uégyet-ötöt, erre jókora czuppanással — melyből tiz szerényebb csók is kitelnék — elveszi szájától, megint a nívót nózi s ugy adja a szolgának, hogy az is kóstolja. A szolga már — ugy látszik — eléggé tudja, miut kell rövid idő alatt minél több pálinkát beuyakalui, mert ugyancsak szaporán jártatja gégéje c apját. E« alatt a gazda kipakkolja az elemózsiát, bicskájával hagymát tisztit, kenyeret, szalonnát vág s a falatozáshoz lát. A szolga is — bedugván a pilinkás üveget — szintén ugy tesz. Esznek szó nélkül, végteleu élvezet el s a mi fó; rendszeresen. Mert nem kell ám gondolni, hogy a szalonnázáshoz minden ember egyformán értene! Jo is volna. A szabályos szalonnaevést, kivált hagymával complikálva, tanulni kell. Annak meg kell adni a miga módját. A ki például egymás utáu két falat kenyeret, kőt darabka szalonnát, vagy hagymát tenne a szájába: az nyilván elárulná, miszerint uem egyéb paczczeruél a szalouuázás teréu. Pálinkát inni sem mindegy akármikor. Uzsonua előtt és közben szokásos, sőt helyénvaló, de utána soha. Helyesen szalonnázni tehát a következő módon kell. Előbb az ember pálinkát iszik, lassan, hogy minden ciepp nek legyen ideje a torkot megkarmolászui. Miuor a torok már eléggé ki van reszelve, egy ftlat kenyérrel szünteti a sajgást, ezt követi a szalonna, mely zsírréteggel vonja be a szájat, melyet aztán a bicskahegyre szúrt, sóba mártott hagyma súrol le alaposan, csípős voltával kellemesen irritálván a szájat, szívfijdalom nélkül köuybe lábbasztva a szemeket. És ez ilyen rendben ismétlődik da capo al fine mindaddig, mig jól esik. Akkor a bicskák kattanva csukódnak be; az emberek a vízzel telt csobalyokból jókat isznak s a béres gazda — „csülökre, emberek!" kiáltására miudenki az abbau hagyott munkához fog. Egy alkalommal az uradalmi ispán is végignézte a munkások uzsonnázását. Különösen egy nyírott bajuszu, őszbecsavarodott atyafit vett szemügyre, aki fjghijis Ínyével megkivánnivaló módon szalonnázott kérődző ökrei faránál, nagy cserhaju öklével törölgetve szeméből a hagymasajtolta könnyeket. Mi természntesebb: minthogy az ispán megkívánta a paraszt-uzsonnát. Azonban közójök szegődni derogálván neki, fakójára pittant tehát s csak hamar a tanyán termett. 0:thon eme szavakkal uyitá be az ajtót: „Édes feleségem! ha szeretsz, aionuil kenyeret, szalonuát, pálinkát tégy az asztalra, sóval, pip rikával egyetemben, mert én most ezekre éheztem." — „Ugyan,Pista, mit gondolsz?" — mondá az asszony — „hiszen nem neked való eledelek azok, tudod: milyeu gyenge gyomrú vagy, mily hamar megárt miuden!" „No, csak ne ellenkezzél, msrt ennem kell, ha in;gfekszom is" — mondá az ispán követelőleg. És jó! lakott épen ugy, mint ama, nyírott bajuszu, öreg töldósz, a plliukás üvegbe is kétszer belenézett. Csakhogy uem olyan módosan, korántsem oly paraszti móltósággal lettek ám rniudezek elkövetve, mint a hogy az asztagrakókaál látui lehetett! Ama bizonyos rendszert az ispán ur — u^y látszott — figyelmen kivül hagyá. Az nap az ispán már nem is ment sehova a tanyából, csak az istállókat, aklokat járta sorra, hi vtjjon rendben vannak-e? . . . Annak idején lefeküdt ő is, miut nyári időben szokott, esteli tiz óra körül. Nyugodtan aludt miudenki a háznál, csak az ispán forgolódott ágyában még éjfélkor is. Sehogy' sem jött álom a szemére. Nem is csuda. Ugy órzé, mintha egy sereg hingya egy másik sereg bolhával vitt volna ádáz csatát, egyszer csak békét kötének s mind az ő testének estek. A felesége észrevévén nyughatatlauságát, hálóköitösét magára ö'té, lámpát gyújtott s ijedve látta, miszerint férje egészeu neki hevült a láztól. Bélgörcsei voltak, melye; iszonyúm kínozták. A jó feleség azonnal felköltette a kocsist, fogatott s beküldé a közeli faluba orvosért. Az orvos, egy joviális öreg ür, nem sokára meg órzezett. Tapasztalt fő levén, mindenben az okozati össze függést kereste, csak az utáu rendelt orvo;ságot. Mist is, midőn az okfő tudomására jutott, i^y szóla: nincs semmi komolyabb veszély, majd a kocsistól orvosságot küldök, mely a kínokat miuél előbb megszünteti. Azután odahajlott a beteghez s a fülébe súgta : „Édes öcsém, csak türelem, tudja meg, hogy a ki hagy mát eszik szalonnával, lágy kenyérrel, az szelet vei, ergó vihart arat. Az ispán keservesen mosolygott. Az öreg orvos pedig, ki életében talán több beteget gyógyított meg jóizü humorával, mint sok kollegája cíifránál-ccifrább orvosi szerekkel, megszorítván az ispán ü- kezét, az ispánné előtt meg összeütötte hatvan esztendős bokáját s jó éjt kivanva, eltávozék. Szabó Kálmán. KÖZGAZDASÁG. A houoki borok karakterisztikus egyöntetűségének jövő fontossága. Nagyobbszabisu konzorcziumokról is hallhatunk hizáukbin, homoki bortermelésre alakulva, pildául a kecskeméti határbau egy svajezi részvénytársaság 2500 holdas homoki szóló létesiteset kezdte meg. A homoki szőlőmivelóst rohamosan karolják fel egyes városok, egyesületek s a birtokosság ezrei. Ismerünk várost, a°melynek 150 hold régi szőlője mellett már kiültetett G00 hold uj homoki szőlője ós 30 ezer hold oly immúnis homokja van, a melyuek mielőbbi beültetését szőlővel a város vagyouosodásával egyeuló érdeknek tekinti. Hizánkbau az összes immúnis homoktalajok nagyobb területet tesznek ki, mint a mennyi a hegyi szőlők összes területe volt a tilloxjra invázió előtt. Az uj homoki szőlők katasztrális évi hozama, mikéut a tapasztalatok igazolják legalább is ketszer oly uagy, miut a milyen évi átlago: a hegyi szílók mult évtizedeire a statisztika megállapított. Ha már most tekintetbe veszszük még azt is, hogy a hegyi elpusztult szőlők rekoustrukcziójíu is megfeszített erővel munkálkodnak s ittott már kétséget kizáró erddméuyt képesek felmutatni: nagyon könnyen elhihetjük, hogy nem is olyau nagy idő múlva oortermeiósü ik nemcsak vissza lesz állítva, de mennyiségileg meg felül is haladj i a mult évtizedek meuuyiségét. Azt kérdem éu most, hogy ha a tüisulyban lévő homoki bor egyöntetű jeilegeues hiánya miatt világkereskedelmi ertekkel nem fog bírni, mit csiuáluuk mi vele? Mit csináluuk a szólőkkei? A szólömivelés nem oly termelési ág, mint a mezei gazdaság termelési ágai, hogy az egyiket egyik évben kiszántjuk és a másikat vessük bele. A mezei gazdaságban például tennelüuk egy pár óvig mag-lóhert, mert igen jó ára vau s takarmányt is nyerünk utána, tehát viszouyaiuk között, ha sikerül, a lehető legtöbb jövedelműik van belőle. S ha egyszer a túltermelés leszállította az árakat, kiszáu'juk s más egyebet, például dohányt vagy búzát vetünk bele. A szőlővel uem báuhatuuk el ily köunyeu, már csak azért is, mert ezeken a homokdombokon nem terem ám nekünk sem mag-lóher, sem bűca. De meg a szóló nagy befektetéssel ós niteuúv miveléssel járó termelési ág, a mely az első években uum is jövedelmez. Ez évtizedekre, sőt évszázadokra lesz berendezve, következőleg kell, hogy auutk létesítésé iél ne csak a jelen — ideig-óráig tartó — viszonyokat tekintsük, hanem a mult tapasztalataim okulva a uyereudi termények érté kesithetőségét illetőleg a távolabbi jövőbe is bepillantsunk. Egy külföldi uagy borkereskedő akarna homoki borközségünkben egy ptr ezer hektoliter jó asztali bort vásárolui, de egyforma miuósegbeu. Sít ajánlatot is tesz, hogy ha lehetőleg ily unuósegöeu allaudoau kap. hatna itt bort, miuden évbeu eunyi menuyiseget elszái litaua. Volna is a községi lakoiokuak vagy 15 ezer hektoliter boruk, csaknogy azok nem egyforma miuósé güek, mert hát először is a szolófijok uem egyformák Az egyik ter.neló bora kifogástalan asztali bor. de neki nem ketezer hektoliter vau abőol, hauem csak 200. A másik termelőé savauyubb miut a harmadiké a negyediké túlságos fauyar és igy tovább, mindeniknek van valami oly tulajdonsága, a melyre az izleló kereskedő összehúzza szemöldöker s ugy a faképnél hagy, mint Sient Pal az oláhokat. Mit csinálunk az esetben boraiukkjl, ha meg 4—5 friou sem értékesíthetjük hektoliterjét? Talán ugy leszünk, hogy a legnagyobb termelót megteszszúk Biclius isteuuei, szekerre ültet jük, melyet kentaurok, vagy tigrisek, ptrduczok fognak vonni, láuyaiukat uimfáknak, bacctiiusnókuek, fejüköu szóló- vagy borostyánfdzérrel, fiainkat szatiroinak, bacchausokuak, un magunk pedig megannyi óreg, kopasz, tompaorru, szőrösmellú Sileuosokká leszüuk, oly nagy hassal, hogy csak szamáron ülve járhatuuk s mivel folytonosan részegek leszüuk, mindenikünket még kót oldalról kót szatír fog támogatni, hogy le ne bukjunk s miután ily módon útra készen leszüuk, kezünkben égő fáklyákkal ós b iroskancsókk il ujjongások, szilajtáuczok toporzékolása közepett, fuvolák, dobok, réztányérok harsonáival vouuiuuk Kelettől Nyugotig s a Kárpátoktól Adriáig, tauitváu az embereket nem a „szelídebb erkölcsökre", htuem az ivái mesterségére ? Csakhogy nem a mythológia korszakában élünk, Ma már nem czimborálnak az istenek az emberekkel, sokkal magasabban hordj ík az orrukat. M t, ha fiatal és szép is a feleségünk, nem fölintünk, hogy egyszer, ciak egy jó vacsorára egyik-másik isteu, teszem maga Zeus, beállit az Olimpusról. A világkereskedelemben a bor gyakrau uem mint fogyasztásra kész bor jöa forgalomba, hane.n csak mint nyers anyag, melyet aztan a kereskedő czejiiuak megfelelőleg alakit at. Természetes, hogy e szempontból is az egyöntetűség a legfőbb kiváualoin. Az okszerű borkereskedelemben fonto-s szerepet játszik a bornak, mint nyers anyagnak alakitása, idomítása a fogyasztók izlé sehez, vagyis más szóval: a Cíéluak megfelelővé tevést. Ez alipitotta meg Francziaország világhírű borkereske deluiéc, melyet sem inás államok varsenye, sem tilloxeri nem fog tudhttui megingatni Mert a must , illetve borjivitást utolérhetetlen s'.akavatottsággal tlíi t, mert a borok kiegyenlítésében mesterei lettes a világuak, s igy lesz lehetséges aztán, hogy például a bordói bor Budi pesten is bordói, Fiiadelfi itnu is bordói, Inaiábau és Alexmdnábau is birdói, tők élete -ea egyforma felséges ital, melyet csak emun ési kepjs teremteni. Vájjon Birdoban terem-e auuyi bordói bor, hogy az egész világot el lehessen vele árasztani B zo íyára uem, de terein anyag a szomszédban, vagy uáluuk, vagy mísliol, melyet idomítani kell tudni csak, de szakismerettel, okszerűen. A homoki borokuak, mint nyers anyagnik, ha azok eg)forma jó minőség mellett nagy kvantumban állnak reudelkezósre, még másféle értékesítési rnódjú is lehetnek és pedig első sorbau coguac-főzósre kitűnő anyagot szolgáltatnak. A cognac tulvalevőleg borból lepírlás által nyert finom szeszes ital, mely nevét a Del Frauczi tországüau levő Cognac-kerület C ignac uevü főhelyétől nyerte, hol a cognacgyártás oly széles alapú vállalatot képez, hogy csak°magában ezen kerületben egy évtized előtt mintegy 1500 coguacgyár volt. A cognac sajátos fiuomságát a borbau levő zamitanyagok, különböző aetherek összesége állapítják meg, melyhez még hozzájiruluak magában a cognacban idővel kifejlődő más előnyös lulajdo uok is. Ebből következik tehát, hogy mennél finomabb, zamatosabb a bor, annál finomabb cognacot is szolgáltat s megfordítva. Minthogy pedig a finom borok, mint ilyenek is jól értékesíthetők, cognacgyártásra nem igen használtatnak, mert a nyert cognac ára nem igen áll arányban a fiaomabb borok mai értékeivel. A cognac élvezete az emberiség életmódjában mindinkább fokozódó és több oldalú szükségletet képez. Igy látjuk például hazánkban is, hogy mig néhány évtized előtt móg ritkaságok közé tartozott, addig ma csaknem minden kereskedésben található az. De uagy mértékben fogyasztja a tiszta cognacot Angolország, még a köznép is, különösen a tengeri matrózok. A cognac ujabban sokféle feldolgozáson is megy át. Igy a likörgyirtásban a rumot van hivatva helyettesíteni. A likőr borok készítésénél valamint a pezsgőgyártásnál is szintén jövője van, a sósborszesz szintén cognac-sprittból készül. Fontos szerepre vau hivatva a cognac hazánkban a borjavitás terén is. A jövőben, a midőn az asztali borok termelése az eddigieknél sokkal nagyobb túlsúlyban leend, az okszerű borj ívitásnak is kell, hogy nagyobb szerepe legyen bortermelésünkben, minek legtökéletesebb anyaga a cognac. Gyenge borok, melyek kevesebb alkoholtartalmuknál fogva a megromlásnak jobban ki vannak téve, az által, ha alkoholtartalmuk 2—3'/

0 al emeltetik, nemcsak tartósabbakká lesznek, s betegségre való hajlamukból veszítenek, de tetemesen nyernek ízben, kellemben. Mindezen sokfelé értékesítése a cognacnak, nagy jövőt biztosit homoki és siki bortermelésünkben, s indokolttá teszi, bogy ezen iparág nagyobb ős helyesebb irányú lendületet vegyen. Hogy mennyi cognacot uyerhetni valamely homoki borból, az függ kizárólagosan a bornak szesztartalmától. Például ha az 1890 iki termésű 12*/„ os szesztartalmu homoki olaszrizling boromat kifőzetném 50°/

0 os cognacnak, annak hektóliterjéből mintegy 20 — 22 liter cognac )t nyerhetnénk. S ha a nyers cognac literjét 1 írtjával értékesíteném, a költségek levonásával lenne egy hl. borból miutegy 17—18 frt hasznom, holott az a bor, mint bor, ma legalább is kétszeres ily áron értékesíthető. Ebből egyszersmind következik, hogy ma jó bor kétszeresen jobbau értékesíthető, mintha cognacnak főzettetnók ki. — S tényleg valamire való bor nem is kerül ma lepárlás alá, mit bizonyít az a sok rosszabnál-rosszabb cognac, mely a legutóbbi években forgalomba jött s az a sokfele utánzás, pancsolás (a jót uem lehet utáuozni), a mely — miként a borral, ű^y a cognac kai is — oly nagy mértékben kapott lábra, hogy a törvényhozásnak kellett némileg korlátolnia azt. 1890 évi nyiri homoki borom seprűjét 6—7 forin ton vették meg hektoliterenként. Jöhet idó, inidón nem a seprűért, de a boromért sem adnak annyit. Mit csinálok most vele? Kifőzöm cognacnak s értékesítem légalább is kétszeres oly áron, mint a bort. Ugy, de nekem C3ak kétszáz hektoliter borom terem évenkiut, holott egy cognac -lepíroló gép feldolgozhat 3—4 ezer hektoliter bort. Természetes, hogy cognacgyáram nem existáihat, ha ezen mennyiséget helyből az enyémhez hasonló minőségben be nein szerezhetem, vagyis ha niuci itt egyöntetű bortermelés. Azt az 1891. évi nyíri vinkót, amelyről meg azt sem lehetett megállapítani, ho

óy tulajdonképen bor e, avagy valami egyéb, ciak nem fogom bevásárolni, hogy az én anyagomat is elrontsam vele. (Folytatjuk.) GABONA-CSARNOK. Nyíregyháza, 1893. november 18-án. A gaboua-csarnoknál bejegyzett árak. iluza 100 kiló 6.30 6.70 Rozs 100 » 5.— 5 35 Árpa 100 » 5.— 5.10 Zab 100 » 6 — 6 20 KukoriczalOO > 4.— K repeze 100 » —.— . Paszuly » Szesz literenként 6 50 17 5.— 53 Piaezi árak. Borsi 1 kiló —.18 Lencse 1 > —.22 Mund-liszt 1 > —.15 Zsemlye liszt 1 > —.14 Buza-liszt 1 > —.12 Barna kenyér-liszt 1 » —.10 Burgonya Marha hús Borjú hús Sertés hús Juh hús Háj Disznó-zsir Szalonna Faggyú (nyers) Zöldség Paprika Írós vaj Eczet Széna Szalma (tak.) 100 100 kiló 1 > 1 > 1 » 1 » 1 > 1 » 1 > 1 > csomó 1 kiló 1 liter 1 > 100 kiló Bikfa Töl«yfa köbmtr —.90 — .56 -.60 —.48 -.36 —.64 —.56 —.22 -.06 —.75 -.85 —.10 3 — 3.60 3.20 2.90 Felelős szerkesztő: INCZÉDY LAJOS. Kiadótulajdonos: JÓBA ELEK. Árverési hirdetmény, 9954

. K. 1893. ~ Nyíregyháza város közönsége nevében közhírré tétetik, hogy a város tulajdonát képaző Sóstó gyógyfürdő, a hozzátartozó összes épületekkel, szeszitalmérési jogosultsággal, miutegy 5 holdnyi földdel f. évi deczembor 9-éu, délelőtt 10 órakor tartandó nyilvános árverésen, az 1894. január 1-től számított 6 évre haszonbérbe kiadatik. Kikiáltási ár 5000 forint, milynek 10%,-a készpénz, vagy elfogadható értékpapírban az árverés előtt leteendő. Az árverési feltételek a város főjegyzői hivatalában, a hivatalos órák alatt megtekinthetők. Kelt Nyíregyházán 1893. nov. 18. Míjerszky Bila, (405—1—2} h. polgármester.