Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-11-19 / 47. szám

„IN Y I R V I D E K-" Francziaország elnéptelenedése. A legtöbb európai ország népessége egyre gyarapszik, az utóbbi évtizedben hazánk népességének gyaiapodása is elég tisztességes volt. A kolera járvány sem tett olyan pusztítást, hogy a halálozások száma közegészségügyünk haladásának érvényesülését megakasztaná. Aunál tanulságosabbak azok az állapotok, melyek Francziaországot immár a uépesség fogyásának vesze delmével fenyegetik. A Revue scientifique folyóiratban Jaques Bertillou írt erről érdekes czikkelyt, melyet kivouatosan ismertetünk. Tanulságot vonhatunk belőle mink U. Francziaországban a születések száma oly csekély, hogy e veszedelem nemsokára Franciaország függetlenséget, sőt létezését fenyegeti. Vegyük csak számba, hogy Francziaországbau évenként 900,000-nél kevesebb gyermek születik, holott Námetországbau 1.800,000; még pedig mar évek ota igy vau ez. Ebből kiviláglik, hogy tizenöt-húsz esztendő múlva a hadsereg is megérzi, ha ket-két német katona állhat ki egy-egy franczia katona ellen. Ez nem elméletezés, hanem kifejezése az elért eredménynek, mely olyan kétségtelen, hogy Franciaország csak csoda által szabadulhat a veszedelemtől. De hát ebből arra következtessünk-e, hogy nem kell semmit tenni ellene? Bizonyára nem. Németországnak most körülbelül 50 millió lakosa vau, de 1850-ben a mai területe alig volt népesebb, miut a franczia föld. Negyven esztendő csekélység egy nép életében; a mit negyven esztendő ellenünk tett, negyven esztendő javunkra is megteheti, ha ugyau jól iráuyithatjuk sorsunkat. Francziaország ós Németország ügy vehető, miut két család, mely kezdetben egyforma vagyouu volt, de tőkéit nem egyformán kamatoztatja. Ljhet, hogy hüsz év múlva az egyií család csak fele olyan g udag lesz, miut a másik. Da ezen segítem lehet; jól választott s kivált jokor megválasztott módszerrel kí lehet egyenlíteni a külömbséget. Milyen is az arány, melyszeriut a két faj szaporodik, vagyis milyen a franczia ős a német család termékenysége? A külömb3ég kisebb, mint az ember gondolná. Közepesen a francba családokban bárom születés esik, a németekben valamivel több, mint négy. Francziaországban végtelenül kevés a születés. Európa országai közül itt születik aránytalanul legkevesebb gyermek. Mondhatni kivételes az állapota ebben a tekintetben. Azért nem gyarapszik. Pedig a házasságok száma még elégséges; a halálozás száma meg épen csekélyuek mondható, alig vau ország, melyben csekélyebb volna. Francziaországban olyan kevés a halálozások száma, hogy csodával határos leune észrevehetően még apasztani. Minek várják ilyen csodától a haza javát? Francziaországnak végtelenül kevés gyermeke születik, sokkal kevesebb, hogy sem ez természetes dolog lehetne. Miért nem törekszenek arra, hogy erre uezve jöjjenek bele a természetes rendbe? Gondolják meg azt az elemi igazságot, hogy a legnagyobb orvosok sem menthetik meg a haláltól azt a szerencsétlent, kire a halál rásütötte bélyegét; ellenben gyermeke a legutolsó napszámosnak is lebet. Csak el kell határozni, hogy az ember api akar lenni (?!). Azért hát az legyen az első foltétel, hogy ne sújtsák az embert adóbeu büntetésekkel valahányszor törvényes apaságra vetemedik. Más szóval, sürgetős dolog Francziaország jövőjére nézve, hogy a fiskus elismerje azt a nyilvános igazságot, hogy az adók egyeues aráuybau legyenek a jövedelemhez, fordított arányban a terhekhez. Elég teher több gyermeket fölnevelni. Ha Francziaország törődnék avval a balsorssal, melyben végzetszerűen hanyatlik, meggyőződhetne, hogy az államnak múlhatatlanul ügy kell venuie egy-egy gyermek fölnevelését, mint az adónak egyik nemét. Adót fizetni annyi, miut pénzbeli áldozatot vállalni az egész nemzetért. Ugyanezt teszi az atya, a ki gyer A várost látva, eszünkbe jutott élete is, idegei, gondolatai, pletykái, napi kérdései. Milyen lesz a Jokaijubileum? Elfogadja-e a főrendiház az egyházjogi reformokat. Valaki közbeszólt: .Meglehet, meri a varjúról azt tanultam, hogy szorultságból megeszi a cseresznyét és szilvát is, de voltaképen mással él." Ugráltunk tárgyról tárgyra, mint a szöcskék a fü ben. Lesz-e az idén bor? Terem-e sok könyv? Egy gallyon kakukot vettunk észre. Da kár, hogy el van ilyenkor némulva, különben megszólitanók: ,Te kis kakuk mondd el, meddig él Wekerle ?* Majd az akadémia plagizátoraira fordult a szóbeszéd. Ez is jó théma, szidtuk őket. Friss, erdei illat lengette meg a mozdulatlan, lomha levegőt, mely ráfeküdt a lepjrzselt füvekre, mik közt hangyatábor mánzott stratégiai rendbea egy közeli od vas fatőhöz — hogy ott tojások it rabolj mak a veres hangyák a fekete haugyáktói. Micsoda vakmerő ficzkók ezek a veres hiugyák! Teringette, milyen ügyesen mísz tak be a hasadékokon s egy perez alatt leháuyván vagy elűzvén a fekete hangyákat, vitték, re beue gesta hosszú hadisorban a tojásaikat hazafelé . . . Elnéztük érdeklődve. Ni, hát ezek a becsületes hangyák is, hogy elszedik a mások tojásait ... Na bántsátok fiuk a plagizátorokat! E pillanatban a gyalog utón az erdő felől egy gyönyörű asszonyka jött szembe. Feledhetetlen sugár alak volt, tojásdad arczczal, fényes fekete hajjal, élveteg ajkak körül kaczér mosoly, a jobb kezében leeresztett napernyőt vitt, a balban padig negédesen himbált egy őszi kökörcsiut. Összerez zeutern. — Mi bajod? — kérdék egyszerre a barátaim. — Elsápadtál. — Az az átkozott kökörcsin. Jaj csak ne láttam volua. Most már el vau rontva az egész uapom. meket nevel. A folyton növekedő nehéz terheknek egész sorát, vállalja magára, és ezek a terhek nem neki válnak javára, hanem az egész uemzetuek. Hogy pedig az ember kötelességét lerovottnak vehesse, három gyermekének kell leuui. Kettő a szülők helyett vau, egynek kell azon fölül leuui, mert a valószínűség számítása szerint körülbelül három ember közül egy magtalauul liuuy el. Már most, a maly családbau négy vagy több gyermek vau, aunak a csalidnak a fajé roppant, adot fizet, természetben, tehát az az igazság, hogy tudomást vegyeuek áldozatáról és köuuyitseuek pouzbeli adófizetése terén, Még iukább apaszcaui kell az olyanok adóját, a kik öt, meg hat és meg több gyermeket nevelnek. Vájjon ki fizesse az adónak ezt az elengedését? természetesen azok, a kik uem nevelik föl azt a három gyermeket, a mennyire a uemzet jövőjének szüksége vau. Ezek, akár készakarva, akár akaratlanul, kivonják magukat a legszükségesebb és legsúlyosabb adók alól. Na gyón is maitányos dolog, hogy pénzen váltsák meg azt az igazságtalanságot, a mit a haza ellen elkövetnek. Ne mondja senki, hogy üldözni valók a magtalau vagy kevés gyermekű családok: csak az adójukat kell máskép kivetui. Ugy kell teuni, mint a birtokos, a ki természetben uem vehetvéu meg a bérlőjén a tartozást, pénzen váltatja meg vele. A törvényhozó.;, kik a születések számát gyarapítani akarták, mindig abba a hibába estek, hogy kivételesen nagyszámú családtagokat vettek számításba, kiváltképpen hét gyermeket; holott a közepas számot kellett volua veuniök, pl. hogy több-e a gyermek háromuál. A hét gyermeaű családok csak ritka kivételek lesznek; a ki az erkölcsöket meg akarja javítani, auuak a nagyközönség szeriut kell igazodnia. Hogy a hót gyermekű családok kivételek, az talán nem is lehet máskép a jól rendezett társadalomban. Legyen mindeu családban elég gyermek, de ne auuyi, a mennyinek terhe elviselhetetlen. A nagyon is uépas családok nein javítják auuyira a uemzet szaporaságát, mint hogyha mentül több családban vau uégy öt gyermek. Ezt vegye számba a törvényhozó, ha egy olyan országon akar segíteni, melybeu kevés a születések száma. Ha abból iuduluuk ki, hjgy a gyermek nevelése fölér az adó bizonyos nemivel, ezt a priucipiu.not al kalmazhatjuk, a nélkül, hogy a kincstár veszteue vele. 1000 frauezia család közül csak 171 családbau vau több, miut három gyermek, vagyis a családokuak egy hatod részében. Tehát mag hi ennek a 171 családnak az egész adóját elengednék is, csak 20"/o kai kellene a többi 829 család adóját növelni. Padig még azt is meg kell jegyezuüuk, hogy a sok gyermekű családok közül több a szegény ember, tehát a ki uem fizet nagy adót. Azonban még igazságosabban is kivethetjük az adót. Az 1880 iki népszámlálás szerint volt (uem véve számba a 30 évesnei fiatalabb adót fizethető férfiakat és az adót fizethető hajadonokat): 30 évesnél idősebb nőtlen ember 1.470,872 12 4% Család (házasok és öz vegyek): Gyermektelen 2.073,205 17 4°/

0 1 gyermekű 2.542,611 21 3"/

0 2 , 2.265,317 19 l°/

0 3 „ 1.512,054 12 7°/

u 3-nál több gyermekű . . 2.032,134 171°/„ "11.896,193 100 0°/

o E szeriut 2.032.134 családnak adójáról lenne szó. Osszuk el azt aráuyosau a kevesebb gyermekű családok között : A nőteleuek fizessenek . . . 50

u/„ pótlékot A gyermektelen házasok vagy özvegyek 40°/

o „ Az 1 gyermekű családok . . 30°/,, „ A 2 , , . . 10®/. A mely családbau három gyermek vau. na fi/.esseu rendes adóján fölül pótlékot, ine.t háro.n gyermek elég — Miért haragszol annyira a kökörcsinre-? — Mert valamiképen a Bmrbonok jelvénye a li liom, annyira jelvénye Singer-Wolfnernek az őszi kökörcsin. Adott szavam kötelez évről évre, hogy mire az első őszi kökörcsin kiereszti a virágját, beliferálom nekik az előszót az Alinauach hoz. Az első kökörcsin íme kiuyilt, mire hxzmiegyek, már nálam lesz Wolfner. Olyan pontos ő. mint a halál. S bizonyosan külön tart egy könyvkereskedő segédet a réteken, a ki a kökörcsin nyílását lesi. Ti uem ösmeritek Wolfuert! — És vau-e már valami eszméd? — Dehogy vau, dehogy. Hol venném lntedszerre? Kiírtam már mindeu gondolatomat, a mi az Alunnacli ra alkalmazható. — Ejh, ne tarts te attól! — biztatott a hizigazdáin. — Ledőlsz majd ebédutáu a méhesemben egy kis siestát tartaui s megjön a jó gondolat hidd el. Eu is ott szoktam a dolgaimat kigoudolni s ami eszembe nem jutni, azt belezüinmögik a méhek. — Igen, igen a méhak ... No az meglehet, hogy a méhek. Az asztalnál még emlegették barátaim a szép ismeretlen nőt. Váljon ki lehet? Milyen csodálatos a uézése, inilyeu rithmikm a járása. Hiszen cstk az a kökörcsiut ne hozta volna. Igy azonban gondolni sem akartam rá. Ebéd után csakugyan eltus/.koltak a méhesbe, egy csibukot nyomva a markomba. Mert a csibuk is nagy segítség, abban az esetben, ha a méhek makacskod náuak. Végig heveredtem a kényelmes szalmaágyon. Az átható levegő ugy tapadt a szemhéjjaimra, mint valami ragasztó gyanta. A méhek csendeseu, altatón zúgtak, döngtek, hozván csápjaikon az arauy hiinet. Da az én széteresztett tervező gondolataim üresen kalandoztak el. a faj fóntartására, tehát természetben fizet az ilyen család. Az állam még uyerue a uépas családok adójának elengedésével. Ez a javaslat fölkeltené minden fraueziában azt a tudatot, milyen uagy szüksége vau rá a hazának, hogy a születések száma szaporodjék. Semmi propaganda, semmi ujság-czikkely, semmi magasztalás uom érue föl az adótétel csökkenésének hatásával, mert minden könyvnél általánosabban olvassák s legnagyobb passzióval értelmezik az adóköuyvecskét. A fokozatos adókivetés megfizettetné a malthuziáuus csaladokkal azt az igazságos kártalanítást, melylyel terméketlenségükért az államnak tartoznak. Az ilyen családoknak az a törekvésük, hogy vagyouuk ne oszoljék meg sok gyermek között. Az örökhagyás intézményének csak az a jogosultsága, hogy munkára sarkalja az embert. Sokan talán kevesebbet dolgoznának es kiváltképpen kevesebbet rakuának félre, ha nem gondolnának arra, hogy gyermekeiknek, vagy inkább, sajna! egyetlen gyermeküknek hagyják muukájuk és takarékosságuk gyümölcsét. Azonban Francziaországuak nemcsak munkások kellenek, hanem elégséges születésre is szüksége van, hogy örökös legyen a faj ós biztosítva legyeu az ország jövője. Be van bizonyítva, hogy az örökhagyás intézménye az ország elnéptelenedésének egyik leghatalmasabb faktora. Azt kell inódositaui. Például az állam részt követelne azok örökléséből, a kik nem járultak eléggé hozzá a népesség szaporításához. Talán lefoglaluá az állam a fele örökséget, ha a családban csak egy gyermek van, a harmadát, ha két gyermek vau. A malthuziáuusok azt vethetik szemünkre, hogy fölforgatók vagyunk, hogy javaslatunk uagyou összeütközik a mai erkö.csökkel és szokásokkal. Da hiszeu éppen azért ajánljuk. Fájdalomcsillapító szereknek nem lehet hatásuk régi megrögzött baj ellen. Az kell, hogy a franczia családok ne lássák érdeküket abban, hogy korlátozzák gyermekeik számát. ÚJDONSÁGOK. — A vármegye közigazgatási bizottsága e hó 22 én rendkívüli gyű ést tart. — Hivatal-vizsgálat. Kállay András főispán úr őméltósága, Kertész Bertalan főispáni titkár kíséretében e hó 16-án és 17 én megvizsgálta a dadai alsó, dadai felső ós bogdányi járási főszolgabírói hivatalokat. — A Nyiregyháza városi árvaszék és árvapénztár ügykezeieséuek a vármegyei főügyész által törteut megvizsgálása eredményéről, az euuek alapjáu kiadott alispáui rendeletről s e kérdésnek a vármegye közigazgatási bizottságában történt tárgyalásáról lapunk legutóbbi számában közölt tudósitasuukat, laptársunk a .Nyíregyházi Hírlap" „sötét hangú"-nak mondja s írja, hogy „a vizsgálat pesszimizmussal fogott fel mindent s ily tapasztalatoknak eredménye az a rendelet, melyet az alispáu a közigazgatási bizottság ülésén előterjesztett." Miudezeket „igen illetékes helyről* nyert értesülés alapján konstatálja a .Nyíregyházi Hirlap" s mi igazán kíváncsiak vagyunk rá, hogy ki vagy mi lehet az az „igeu illetékes hely', ahonnan kollegánkat a hivatalos vizsgálati jegyzőkönyv, az ezen alapuló alispáni rendelet s a közigazgatási bizottság ez ügyben hozott határozatának értéke felől így informálták, holott az a vizsgálati jegyzőkönyv a „szabálytalanságokat" ós „mulasztásokat" konkrét adatokkal konstatálja, s tudomásunk szerint semmi „illetékes" fórum az,alispáu rendeletéuek, az ezen alapuló közigazgatási bizottsági határozatnak s egyáltalában ennek az ügyuek a felülbírálásába idáig még be uem folyt. A .pesszimizmus" pedig, melyei a „Nyíregyházi Hirlap" a vizsgálatot teljesítő megyei főügyésznek tulajdonit, igazán méltatlau vád, melyet a vármegye és Nyiregyháza városa közötti jó viszony érdekében kénytelenek vagyunk visszautasítani. A .szabálytalanságok" és „mulasztások* kétségbevonhatatlau téuyek; más kérdés azonban, .hogy ezeknek, t. i. a konstatált szabálytalanságoknak és muHogy miről írjak? Talán vázolni kellene, hogyan jöttek sorban a divatok az elbeszélő irodalomban. Először a mese volt a fő, azután a leirás, azután a psychologia, azután a jellemzés, most meg már a forma a legfőbb. Igeu a forma. A formáról kellene irni. Ugy van, csakhogy ez aesztetikai kérdés, és még rám fognák, hogy kritikusnak akarok átcsapni. Pedig az óu famíliámban még nem volt hóhér! Legjobb, ha ast a viszonyt színezem ki, mely az Almanach és az olvasó közönség között fejlődött ki. Ez egy aranyos szalmaszál, belefogózkodtam, felsóhajttam: „Óh Múzsa segíts!" A kertajtó e perezbeu megcsikordult, odatekintek ime ugyauaz a szép asszony lépett be rajta, a kivel délelőtt találkoztunk. Csakhogy a kökörcsiu most a hajába volt tűzve. Nesztelenül lépdelt- a virágpadok közt egyenesen felém, hűs, rejtelmes szellőt támasztva szoknyája suhogásával. Laült a lábaimhoz a szalmaágy szélére. — Ön a múzsát hivta segítségül. — Szólt gúnyosan. — Talán öu az? — kérdém zavartan. — Nem épen, de azért nekem is vannak tapasztalataim. Akarji, hogy segítsek? — Ha akarom-e ? — Tehát figyeljen ! (Pszt! Ne zümmögjetek kis méhecskék!) A szép asszony beszélni kezdett : — Voit nekem egyszer egv udvarlóm (volt sok, de csak egyről beszélek most). Félénken, tiszteletteljesen jött először, fekete kabátban, fehér nyakkendővel, inély meghajlással: „Bjcsiuat, ha uem vagyok alkalmatlan." Megengedtem, hogy a házamba lépjen. A következő alkalommal szelid mosolylyal az ajkán jelent meg az udvaromon: „Asszonyom, kérem fogadjon el engem ismét!" Htrmadszor bekiáltótt az ablakon: „Boriska nyiss ajtót!" S mikor negyedízben jött megzörrentő a kilincset és halkan csak annyit mondott: „Eu vagyok!"