Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-11-12 / 46. szám

I R IDE K 7-er Berczelen a róm. kath. iskola felszerelese jo, bútorzata azonban hiányos. Ezen iskolánál a íaiskola a harangozó díjazására fordíttatván, intézkedes tetetett hogy az iskola tulajdonát tevő jövedelem más czélra ne tor­dittassék Ez iskolánál az iskolamulasztasok kellően ellen­őriztetnek. A tanterem a 47 tanuló számira eleg tagas, világos, egészséges helyiség. 8-or A berezeli ev. ref. iskola kifogástalan az isko­lázás kielégítő, a tanitás dicséretre méltóan nagy mozgalom­mal gyakoroltatik. E községben szintén egy izr. zugiskola fedeztetett fel melynek azonnali bezáratása szigorúan, felelosseg terhe melleit elrendeltetett, s az izr tankötelesek a köz­ségben levő nyilvános iskolákba járásra köteleztettek. 9-er A gávai két tantermü ev. ref. iskola minden tekintetben kifogástalan, az iskolai tanitás dicserendo szorgalommal gyakoroltatik. 10-er A róm kath. iskola tantermének hossza 6.9o cm., szélessége 9'54 rm„ magassága 3'74 cm. lévén az oda feljáró 110 mindennapi és 36 isme® tanköteles gvermek számára, elégtelennek bizonyulván, meg egy másik tanterem felállítása s még egy tamtoi állomás szervezése mulhatlanul szükséges leend, melyre nezve az illető egyházi főhatóság átiratban megkerestetett. 11-er. A gör. kath. iskola ujabban állíttatván fel, a kezdet nehézségeivel küzd. 12-er. Balsán a gör. kath. iskola tantermének hossza 7-92 cm., szélessége 6'55 cm., magassága 2*75 cm. mi­nél fogva a feljáró 73 mindennapi és 34 ismétlő tanuló befogadására szűknek bizonyul; a tanterem egyebkent világos és tiszta, felszerelése s bútorzata kellő. 13-or. Az ev. ref. iskola tanterme a mult évi mé­retű abban változás nem történt, ma is megfelel a ta­nulók létszámának; a tanulók iskoláztatása elégseges, az iskolai fegyelem, tekintettel a tanitó elaggottsagara, me y miatt nyugdíjaztatása iránt már intézkedes tétetett, tel­jesnek nem mondható. 14-er. A vencsellői róm. kath. két tartermü iskola tankötelesei a fiuk részéről 118 mindennapi, 3G ismétlő, a leányok részéről 110 mindennapi, 30 ismétlő elég jo eredménynyel iskoláztatnak, a tanitás a tanitók részéről dicsérendő szorgalommal gyakoroltatik; a tantermek azon­ban, különösen a leányok tanterme a tanulók létszámá­hoz képest szűknek bizonyul. 15-ör, A gör. kath. iskola a 35 mindennapi és 8 ismétlő részére elégséges, az iskolázás kifogástalan. 16-or. Az ev. ref. iskola és iskolázás szintén kifo­gástalannak találtatott. Kérem jelentésem tudomásul vételét'. Nyiregyháza, 1893. évi november hó 9-én. A tekintetes közig, bizottságnak alázatos szolgája Velkey Pál, kir. tanfelügyelő. 8298/893. Körözvény. Mezei István ki 11 éves, életkorához képest közép termetű, szőke hajú, barna szemű, orra, szája rendes, öltözete pedig vászon ing. gatya, egy ócska uri rokk s posztó kalapból áll; ezelőtt 6 héttel Napkor községből Feldheim Ignáczné tanyájáról elszökött, felkéretnek a hatóságok nevezettet nyomoztatni s feltalálás esetén hiva­talomhoz kísértetni szíveskedjenek. Nagy-Kálió, 1893. november 6-án. Zoltán, főszolgabíró. 12399. K. 1893. A járási főseolgabiráknak, Nyíregyháza város polgár­mesterének és a községek elöljáróinak. A nagykállói járás főszolgabirájának 8063/893. sz. a. kelt jelentését szabályszerű nyomozás esetleges intéz­kedés végett másolatban közlöm. Nyiregyháza, 1893. november hó 2. Miklós László, alispán. r> A NÍYRVIDÉK TÁRCZÁJA* Híres emberek íiiuukarendje. (Másolat.) 8063/893. K. N.-Kállói járás főszolga­biróságától. Körözvény. Kondor vagy Kiss Juliána ki Uj­Fehértón hónapok előtt akkor 4 hónapos gyermeket dajkaságba adva ismeretlen helyre távozott s azóta gyer­meke tartásáról nem gondoskokik, nyomozandó s felta­láltatása esetén a n.-kállói járás főszolgabirájához veze­tendő. N.-Kálló, 1893. október 28-án. Zoltán István, főszolgabíró. 3 102/893. K. Dadai felső járás főszolgabirájától. Körözvény. Lerner Mór buji lakos kárára október 29-én egy deres kancza, jegytelen, 16 hónapos, 150 frt értékű csikó elbitangolt. Gáva, 1893. november 3. Főszolgabíró helyett: Kömmerling, szolgabíró. 793/893. Dadai felső járás főszolgabirájától. Körözvény. E folyó évi fő- és utóállitásról elmaradt védköte­lesek névjegyzéke: Zdinyák Mihály Ibrány, Braun Jakab Balsa, Moskovits Sámuel Vencsellő, Simánczki András Bakamaz, Kulcsár József Berezel, Lővinthál Sámuel Nagy­falu, Marczi Mihály Nagyfalu, Farkas András Bakamaz, Kerekes István Berezel, Rákóczi József Vencsellő, Takács János Vencsellő, Romány János Paszab, Folti János Ven­csellő, Reiner Pinkász Bnj, Tót Miklós Berezel, Volum Péter Paszab, Varga András Szabolcs, Rvef Frigyes Ra­kamaz, Laczkó József Berezel, Szatmári János Nagyfalu, Mitró Károly Nagyfalu. Nagyulai Gábor Ibrány, Véber János Nagyfalu, Richter János Nagyfalu, Szakács István Berezel I-ső korosztályúak. Gondor Ferencz Berezel, Rósenleld Mózes Gáva, Vájó János Gáva, Krausz Sámuel Viss, Turóczi Mihály Vencsellő. Gsarnai János Rakamaz, Bicskái Ferencz Ib­rány, Biri Bálint Paszab, Jung hnre Rakamaz, Kun Fe­rencz, Vencsellő, Vajkó Ferencz Nagyfalu. Bajkai Berta­lan Paszab, Ser Sámuel Berezel ll-ik korosztályúak. Fábián András Nagyfalu, Kraba Ferencz Vencsellő, Pózer Ferencz Rakamaz, Iludák Miklós Ibrány, Mészáros János Berezel, Kis Gyula Rakamaz, Herskovics Hermán Buj, Deich Mór Kenézlő, Domonus József Berezel, Kis János Zalkod, Nikkelez Burger József Buj, Vjres András Baj, Juszku János Vencsellő, Keszler Leopold Kenézlő, lll-ik korosztálybeliek. Gáva, 1893. november 3. Jánny Jenő, főszolgabíró. 12285 K ! !_ Szabolcsvármegye alispánjától. 1893. A járási főszolgabiráknak, Nyiregyháza város polgár­mesterének és a községek elöljáróinak. A nyírbátori járás főszolgabirájának 4173/93. sz. a. kelt jelentését szabályszerű nyomozás s esetleges intéz­kedése végett másolatban közlöm. Nyiregyháza, 1893. november 1. Miklós László, alispán. (Másolat.) 4173/93. K. Nyírbátori járás főszolgabírója. Körözvény. Folyó évi október hó 24-én Nyir-Béltek köz­ség határában, egy drb koros, fekete herélt, hátulsó bal­farán G. M. bélyegü, 6 frt becsértékü gazdátlan ló foga­tott fel. Ki nem sajátitás esetén f. é. november hó 28-án Nyír-Bátorban el fog árvereztetni. Nyir-Bátor, 1893. okt. 27. Vay, főszolgabíró. Szabolcsvármegye alispánjától. Nagyon sokat határoz a munkára nézve, hogy ki mikor és milyen rendben dolgozik. Mindenek előtt az időt kell megbecsülni, mert az valóságos kincs, melyet ha elpazarol az ember, semmiért vissza nem vásárolhat. Valamennyi nemzetnek van közmoudása arra, amit a magyar ugy fejez ki: „Az idő pénz" „Ki koráu kel aranyat lel" Westley a vallásalapító, a korai fölkelést dogmái közé iktatta be, mert — úgymond — a korán kelés ós korai lefekvés az egészséget megőrzi, gazdag ságra és bölcsességre vezet. Egy német író mondja: ,Életének az ember sohasem örül oly tisztán és töké­letesen, mint valamely szép reggelen, s a ki ezeket az alkalmat nem használja fel, életének ifjúságát elvesz­tegeti. Franklin azt mondta: Az idő pénz. Jókai hozzá­tette: Az idő dicsőség is. Eötvös József báró pedig azt hirdette: „Mindeu megelégedés csak muukásságuuk eredménye, a legboldogabb az, a kinek legtöbb dolga van a világon". Eötvös sokat is dolgoíott, épeu miut Göthe, a nagy német költő, de azért mindig talált időt arra, hogy beszélgessen, szórakozzék ós utazgasson. Jókai Mór szintén véghetetlenül sokat irt, valamint Kazinczy Ferencz, de azért mindakettő részt vett mindennemű társadalmi mozgalomban. Az is szinte bámulatba ejti az embert, hogy miként dolgozhatott annyit egy ember­életén át Széchenyi István, Szigligeti József, vagy Pe­tőfi? Mint Tizian, a ki ezer számra festette képeit, Mezoffanti bibornok, a ki hsrminc« élő nyelvet tudott és Edizon, a kinek több százra menő találmánya van. Mind arra vállalnak, hogy egyetlen perczet sem hagytak nyom nélkül elröppenui és tervszerűen mun 12784. K. _ , , , ,. , . j-ggg- - S z a b o 1 c s v ar m egy e alispánjától. A községek elöljáróinak. A m. kir. belügyminiszter 85849/V.—10. számú má­solatát tudomásul vétel, alkalmazkodás és a legszélesebb körben leendő közhirrététel végett kiadom. Nyiregyháza, 1893. november 2. Miklós László, alispán. (Másolat.) 80849/V.—10. sz. M. kir. belügyminisz­ter. Körrendelet valamennyi törvényhatóságnak. Temes vármegye alispánjának f. évi 40015. szám alatt kelt je­lentése szerint a szerb hatóságok, közöttük különösen a szerb-gradislyeí, a magyar szövegezésű egészségügyi bi­zonylatokat, egyes utazók állítása szerint nem fogadják el, hanem az illető okmányoknak szerb vagy német nyel­ven való kiállítását követelik. Erről a törvényhatóságot közhirrététel végett azzal értesítem, miszerint kívánatos, hogy kogy a Szerbiába utazók egészségi bizonylatukat saját érdekökben annak hiteles szerb vagy német esetleg franczia nyelvű fordításával látassák el. Budapest, 18931 évi október 23-án. A miniszter helyett: B. Jósika, s. k. államtitkár. Szabolcsvármegye alispánjától. Szabolcs vármegye alispánjától. 12915. K. 1893. * - | A járási főszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgár­mesterének és a községek elöljáróinak. Értesítem, hogy T.-Polgár községben Tanyi János polgári lakos kárára 5 db lova rühkórban megbetegedeti, s ez okból nevezettnek udvara 30 napi zár alá holyez­tetett. Nyiregyháza, 1893. november 4. Miklós László, alispán. 12493 . K. 1893. Szabolcsvármegye alispánjától. A községek elöljáróinak. Alkalmazkodás és közhirré tétel végeit értesítem, miszerint a kassai m. kir. 5-ik honvéd huszár ezred pót­lovazó bizottsága Nyiregyházán ez évi deczember ho 7-én délelőtt 11 órakor a honvéd huszársági laktanyában s megelőzőleg deczember ho 5-ikén Mándokon a gróf For­gácli féle majorsági udvarban készpénz fizetés mellett lovakat fog vásárolni. A feltételeket tartalmazó s az ezredparancsnokság részéről kibocsátott erre vonatkozó hirdetmény minden járás főszolgabírói hivatalánál és Nyiregyháza város pol­gánnesterénel valamint a vármegyeházánál lévő hirdetés táblán megtekinthető. Nyiregyháza, 1893. október 24, Miklós László, alispán. kálkodtak. Lagrenye azt hitte, hogy a rendes életmód és a szokások megtartása ugy az elme élességét, mint a test egészséget megtartják és fejlesztik, S minthogy testszervezete születése óta gyenge volt, erejét a szabad levegőn rendeseu tartott gyakorlatok által fokozta és kizárólag növény eledelekkel táplálkozott. A porosz ki­rálytól tanulta el azt a rendet, hogy a napnak bizo­nyos óráiban mindig ugyanazon munkával foglalkozzék és azt tapasztalta, hogy ez a rendszeresség a munkát nemcsak könnyíti, hanem kellemessebbé is teszi. S noha munkálkodása határt nem ismert, mindazáltal egyik uapról a másikra mindig megállapította muukarendjét. Vaszary Koloi az uj herczegprimás fiatal korában sziutén igen fejletlen és gyönge szervezetű ember volt, de nem riadt vissza a legfárasztóbb testgyakorlásoktól és végre is igy fejthetett ós fjjthít ki oly nagy szel­lemi munkásságot! Bajza József, a híres kritikus nézet e szerint egy vonalat sem szabad huznuak addig a pipiroson, mig azt előbb elménkben meg uem hustuk és jónak nem talál­tuk. E'j a tanács, mely méltó e kitűnő férfiúhoz, min­den munkára nézve érvényes. Igen sok embsr olyan mint a szélkakas, a melyet a véle",len levegő áramlatok kormányoznak, vagy a szomszédja, vagy valamely sze­szély behatása alatt áll s másokat szolgailag utánoz. S)kan msgh'izzák a vonást, de ugy teszuek, mint a gépik, vagy mint a juhok, a merre az egyik megy, arra tartanak a többiek is. E'.ek aztán elhibázzák az első lépést s fáradságukat nem kárpótolj i a haszon, mivel muukáikat nem fektették olyan alapra a mely tervszerüleg elkészülve, szilárdon áll. A szellem nagy munkálatai rendesen pontosak és következetesek. Velpeau, a híres párisi orvos és sebész, élő például szolgálhat erre. Husson, a párisi kórházak igazgatója, a következőket irta róla: 12931. K. 1893. A járási főszolgabiráknak, Nyiregyháza város polgár­mesterének és a községek elöljáróinak. A m. kir. belügyminiszter 89298/1.— 1. számú ren­deletének másolatát tudomásul vétel, alkalmazkodás és a legszélesebb körben léendő közhirré tétel végett kiadom. Nyiregyháza, 1893. november 4. Miklós László, alispán. 89298/1.—I. sz, M. kir. belügyminiszter. Tekintetes úr! A beiruti cs. és kir. főkonzulátusnak a közös külügy­miniszter úrhoz intézett jegyzéke szerint gyakorta előfor­dul, hogy izraelita utasok nem ismervén a portának a Syriába és Palesztinába való bevándorlás korlátozására vonatkozó intézkedéseit, ott nagyobb számban és töme­gesen jelennek meg. miből reájuk nézve kellemetlen ne­hézségek sőt gyakran érzékeny hátrányok keletkeznek. Igy történt az például a f. évi szeptamber hó 4-én a Triestből jövő Espero nevü Lloyd hajón utazó mintegy 20 főből álló és nagyobbára magyarországi ilietőségü zsidó zarándokcsoporttal, melynek tagjai mindamellett hogy szabályszerűen kiállított és láttamozott útlevelekkel voltak ellátva, a kiszállásban az ottani török hatóságok által megakedályo/.tattak és csupán a beiruti konzulátus­nak közbenjárására kaptak kiszállási engedélyt. A fent érintett korlátozó intézkedések lényegileg abból állanak, hogy idegen zsidóknka Syriába és Pelesztinába való tö­meges bevándorlása és ottani tömeges utazása tilos, ille­tőleg, hogy ezeknek ott tartózkodási ideje egy hóra van szorítva, végül hogy földbirtok szerzés kizárólag csak egyes izraelita bevándorlóknak engedtetik meg. A fentie­ket a végből kívántam tek. uraságodal közölni, 1 hogy azoknak a törvényhatóság területén leendő közhirré téte­léről kondoskdjék. Budapesten, 1893. évi október 28-án. Ilieronymi. „Elmondhatom,Jhogy azok közt, a kik működésüket a szenvedő emberiség megenyhitésóre szentelik, senki sem töltötte be oly pontosan és önfeláldozóan ezt a szép hivatást, mint Velpeau, Negyven éven keresztül uapouként eljött a kórházba és más látogatást addig soha nem tett, mig ezt el nem végezte. Nem volt reá eset, hogy .valami gyűlésből vagy bizottságból hiányzott volna. Körülbelül mindig elsőnek jelent meg." Csak ilyen pontosság mellett magyarázható meg, hogy miként tölthette Velpeau terhes állását a kórház­ban, miként látogathatta meg roppant számú magán­betegeit, miként írhatott oly terjedelmes ós oly nagy­becsű munkákat, a melyekkel az orvostudományban uj szövétneket gyújtott. Mindazt, amit közzébocsátott, még aggkorábau is nemcsak, hogy maga állította össze, ha­nem sajátkezüleg irta is. Ha, aztán fölemlítették előtte, hogy ez vagy az a férfiú nagy elfoglaltsága mellett nem irhát, vagy nem tarthat előadást, akkor ajkait gú­nyosan összevonta és mosolygott. Diák Ferencz még aggkorában is meglehetős köny­nyedén, szaporán gondolkozott és beszólt s a szellemi fogyatékosságnak még fekvő beteg korában sem adta jelét. S ott van Kossuth Lijos, a ki uemcsak hazafiság de munkásság tekintetében is vezérlő [csillagunk lehet mindnyájunknak, Kosuth egész életén át nehéz., fárad­ságos szellemi munkát végzett, de azért uem lankadt soha s a mikor öreg korára abba a helyzetbe jutott, hogy saját keze munkája után kell megélnie, hozzáfogott emlékiratai megírásához, melyekben még most is szaka­datlanul dolgozik ifjúi hévvel és odaadással. Valóban, a rendszeres munkára senki sem lehet inkább példány­képünk, mint Kossuth Lajos. Folytatása a uellikletea.

Next

/
Thumbnails
Contents