Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-11-12 / 46. szám

Melléklet a „Itfyirvidék" 1893, 46-ik számához, A kecske és káposzta meséje. A kecske is jólakjék, de a káposzta is megmaradjon ! Száz és ezerféle formában — ahogy előkerült szükseggel és alkalommal — próbálták nagy és kis földi hatalmasságok megoldani ezt a problémát. Sok hiu s dugába dőlt kisérletek után s ezek tanításai daczára, Nyíregyháza város képviselőtestülete is, a nagy kérdés megfejtésére mégis vállalkozott. A községi birói állás dotációjának emelése kérdésében hozta a képviselet ezt a kecskére és a káposztára emlékezető határozatot. „Három lemondás" czim alatt e lap október 22-diki számában, fehér keztyüs kézzel s minden botrányhajhászásnak az ügy érdekében óvatos és öntudatos elkerülésével irott hírlapi czikkben tettük szóvá, a városi béke-birói állás megürülése alkalmából, ez állás javadalmazása, fölemelésének kérdését, s okulváu a történeteken s ezek tanulságaiból kifolyólag: a helybeli kereskedő és iparos adót fizető közönség s a jog tiszta kiszolgáltatásának: érdekei nevében kifejezést adtunk annak a kívánságnak, hogy a béke-birói állás javadalmazása, a tisztességes megélhetés mértékéig biztositassék. A városi tanács a kedden tartott képviseleti gyűlésen azt a javaslatot tette, hogy a béke-biró fizetése 500 frtról 900 frtra emeltessék föl. 900 forintból egy esztendő alatt, a mi drága lakás-viszonyaink és piaczunk mellett is megélhet valahogy a leendő béke-biró, ha családos ember is. S ha nagyon szigorú karakterű becsületes ember, hát ezzel a javadalmazással megóvhatja — ha sok nélkülözés árán is — viselt birói méltóságának és meghozott birói ítéleteinek tisztaságát, a felperes kereskedők és iparosok behajtott követeléseiből nyerendő perczentek befolyásolásától. Ez az évi 900 forint fizetés azonban, amit a tanács javasolt, a legalsóbb mértékre szállított biztositéka lett volna azoknak az érdekeknek, melyek e birói tiszt független és tisztakezü betölté séhez fűződnek. Közbejön azonban a kecske és káposzta meséje. A kecske: hát ez egy igen nevezetes érdek. Kereskedőink és iparosaink tanúságot tesznek melette, hogy a~ községi béke-birói igazság szolgáltatás idáig való gyakorlása szerint éhen maradt a kecske: t. i ők, az iparosok és kereskedők, kik jogos követeléseik behajtását ezen az uton keresték. De azért megfogyatkozott a — káposzta is. Simon Viktor pedig, Nyíregyháza városának idő szerint legutolsó volt községi békebirája, miután előbb sürgetően kérte — hiába — fizetésének fölemelését, levonta az ő 500 forintos javadalmazásának a konzekvenciáit: zsebrevágta és elköltötte a behajtott pénzeket (éhezni hagyván igy a kecskét, akit a fölvetett hasonlatban megkárosult kereskedőink és iparosaink képviselnek) s demonstrálván a kecske és káposzta problémájának megoldhatatlanságát: elfogyasztotta azért a káposztát is: nálunk való hitelét a békebirói intézménynek. És a kedden tartott képviseleti gyűlés ebből a történetből (a melynek szomorú szereplője csak azért bűnös, hogy a maga és családja megélhetésének legmérsékeltebb feltételeivel szemben, erre az 500 frttal díjazott birói állásra vakmerően vállalkozott) váljon micsoda okos tanulságokhoz jutott? 500 forint: ez volt idáig a békebiró évi fizetése. 900 forintra való fölemelést javasolt a tanács. 700 foriut legyen! mondta rá a képviselet. Hát nem a kecske és káposzta meséje ez!? * * * Egy kis igazsága azonban még is volt talán a képviseletnek, amikor igy határozott. Mert e határozat meghozatalának motívumai között nagy szerep jutott annak a részben kifejezésre is került meggyőződésnek, hogy a mi képviselő testületünk mai összealkotása szeriut, egy hivatali állásnak megfelelő javadalmazása még nem képez biztosítékot arra nézve, hogy ezt az állást a képviselet uralkodó többsége (számításba véve az intelligenciának bár némileg indokolt, de szomorú következményű indolenciáját) az arra legérdemesebb pályázóval fogja betölteni. A békebirói állás javadalmazása kérdésében kedden hozott képviseleti határozat ennek az önmagában való nem bizásnak egy érdekes és e jelenség megfigyelé.-ére alkalmat szolgáltató demonstrációja. Az árvaügyek kezelése a városnál. A vármegye közigazgatási bizottságának csütörtökön tartott gyűlésén Miklós László alispán előterjesztett egy rendeletet, melyet Bsncs László polgármesterhez a városi árvaszéki és árvapénztári ügykezelés dolgában intézett. E rendelet kibocsátása annak a vizsgálatnak eredménye, melyet Sxikssay Pál vármegyei főügyész, Eördög Károly ellenőr-könyvvezető segédkezése mellett, az alispán utasítására, a főispán ur őméltóságának iniciativája folytán ez évi augusztus hó 14-dikén és következő napjain a városi árvaszéknél foganatosított. A közigazgatási bizottság csütörtöki ülésén élénk és hosszas diskusszióra szolgáltatott alkalmat az alispán rendelete, jobban mondva az a sok — a rendelet szavaival élve — szabálytalanság és mulasztás, melyet a megtartott vizsgálat a városi árvaszék kezelésénél konstatált. E „szabálytalanságok" és „mulasztások" megszüntetése érdekében s ama nevezetes érdek megvédésének a szempontjából, melyet az árvák vagyonának jó, nemcsak visszaélést, — mert erről nincs szó — de esetleges tévedéseket is kizáró kezelése a községi adminisztrációban képvisel. Az alispán rendelete, a vizsgálat által konstatált szabálytalanságok és mulasztások nagy számához képest igen terjedelmes. S 30 pontban sorolja fel a rendelkezéseket és utasításokat a teendő intézkedésekre nézve. E rendelet a városi árvapénztári és általában árvaügyi kezelés nagy s csaknem teljes átalakítását jelenti, a törvény s a városi szervezési szabályrendelet értelmében. Ez a jelentős kérdés foglalkoztatni fogja a város képviselőtestületét is s épen ezért fölhívjuk arra a testület tagjainak figyelmét és érdeklődését. Nem kellemetlenkedni akarunk, mikor ezt az ügyet szóvá ^tesszük, de kötelességet teljesítünk, melynek gyakorlása, bármilyen igénytelen helyén is a nyilvánosságnak, a nyomtatott betű erejénél fogva, csak üdvös hatású lehet. # * * Az alispánnak a közigazgatási bizottság csütörtöki ülésén egész terjedelmében előterjesztett rendeletéből közöljük a következőket: 1. pont. Minthogy a gyárapénztári kezelés alatt álló pénzek és értékek egy kisebb minőségű, s ellenzár nélkül használt vasszekrényben őriztetnek, s enuek egyetlen kulcsa a pénztárnok által kezeltetik: felhivom a tek. urat, hogy haladéktalanul intézkedjék, miszerint a készpénz készlet, értékek, értékpapírok, betéti könyvek és adóslevelek kettős zárral ellátott tűz- és betörésmentes vasszekrányben helyeztessenek el, annak elsőd kulcsai a pénztárnok és ellenőr kezelése alá adassanak, s általuk a városi szervezkedési szabályrendelet 44. § ának megfelelően akként kezeltessenek, hogy egyiknek a másik jelenléte s közreműködése nélkül a pénztárt kinyitnia ne lehessen. A pénztár másod, esetleg harmad kulcsai a szervezkedési szabályrendelet 43. §-a értelmében haladéktalanul őrizet alá adandók. 3. pont. Azonnal felderítendő, s a részletek tüzetes felsorolása mellett hozzám bejelentendő, hogy a pénztári személyzettől, a szervezkedési szabályrendelet 43. §-ába u elóirott óvadék összegek bevétettek-e és miként? s hogy a gyámpénztári ellenőrül alkalmaiott számtiszttől követelve lett-e s bevétetett e ós mily összegű óvadék ? 4. pont. Minthogy a gyámpénztár és pénitári ke< zelés időszaki vizsgálatainak fogauatositása körül ugy a képviselőtestület, mint a polgármester, a törvényben, az árvaszéki ügyrendbeu és a szervezkedési szabályrendeletben előirott kötelességeket pontosan nem teljesitik, a képviselőtestület a vizsgálat évnegyedenkénti foganatosítására felhivatik,a polgármester pedig utasittatik.hogy a szóbau forgó vizsgálatot miuden hóban legalább egyszer tartsa meg, s a jegyzőkönyvet a legközelebbi képviselő testületi gyűlésen mindig vétesse tárgyalás alá. 5. pont. Minthogy a gyámhatósági utasítással ellenkező gyámpénztári eljárások is tapasztaltattak a vizsgálat alkalmával, jelesül: а) a 203. számú kiadási tételnél, a 2192/889. 4ü. számú végzésben kiutalt 81 frt 53 kr helyett 201 frt 7 kr fizettetett ki; б) az 580. tétel alatt 72 kr kiutalt összeg he'yett 72 frt van kiadásul elkönyvelve; c) a letétből 2112 frt kiadásba helyeztetvén, abból 907. bevételi szám alatt csak 2069 frt 50 kr van bevételezve, a biáayzó 42 frt 50 kr pedig, bár árvaiíéki intézkedéssel kiadatni rendeltetett, az árvapénztárnál sem bevételezve, sem kiadva, általában elköoyvelve nincs ; d) az 1408. tétel alatt kifizetett 200 frtos uj kölcsön az ellenőrzési fónaplóban adós terhére előírva nincs ; e) a 149. számú adós főkönyvi lapou Piljár András 200 frtról kiállított kötelezvényére 250 frt lett a pén«tári hivatal által kifizetve, felhiratik T. polgármester ür, hogy e szabálytalanságok megszüntetése végett a péuitáruokot azonnal utasítsa, miszerint a gyámhatósági iutézkedésekkel ellenkező mindennemű kifiietésektől vagy elkönyvelésektől, felelősség terhe alatt szigorúan óvakodjék, eljárását mindig a gyámhatósági intézkedésekhez alkalmazza s a menuyiben azokat akár törvényesség, akár czélszerüség, akár valamely fentforgó tévedés folytán végrehajthatóknak nem tartant, tegyen jelentést az árvaszékhez s ne jogosulatlanul saját maga intézkedjék. A fentjelzett szabálytalanságok gyámhatósági jóváhagyása vagy helyesbítése ez alkalommal is feltétlenül szük°éges lévén: felhivatik továbbá, hogy az azokra vonatkozó tényállás részletes bejelentése mellett a városi árvaszéket, külön-külön jelentéssel intézkedés végett keresse meg. 7. pont. Minthogy a közös árvapénxtári követelési főkönyv 65. stb. lapjain feljegyzett árvapénztári adósok kötvényei a péuztárbau feltalálhatók nem voltak, e hiány 8 nap alatt felelősség terhe mellett pótlandó s megtörténte hozzám bejelentendő. 8. pont, A 83 stb. adós főkönyvi lapokon bevezetett tartozások jelzálogilag biztosítva nem lévén, midőn e mulasztásért polgármester ur anyagilag is felelőssé tétetik, egyszersmint utasittatik, hogy azoknak az 1877. óvi XX. t. cz. 289. és 1885. óvi Ví. t. cz. 13. §-ának 3. pmtja szerinti biztosítása iránt haladéktalanul intézkedjék, esetleg a követelések felmondása és behajtása iránt tegyen lépéseket. 11. pont. A kiadási és bevételi tételek nagyrésie számfejtve s okmányokkal igazolva nem lévén: ezen szabálytalanság megszüntetése iránt akként intéikedjék polgármester ur, hogy legalább a folyó óvi pénztári tételeket átvizsgálván, a hiányokat azonnal pótoltassa, jövőre pedig ugy a pénztári, mint a számvevői személyzetet a Ugyau mondja, de igazán őszintén mondja meg, mikor Gizella uapjáu ablaka alá állítottuk a bandát s az eljátszotta a maga czigány művésietóvel azokat a népszínműi hangulatokat keltő nótákat, nem kelt e fel puha meleg ágyból, nem állott-e az ablakhoz s hallgatta szótlanul sokáig, addig, mig elhangxott, pedig akkor már jó későre járhatott az idő. S aztáu nem czigáuymuzsika mellett fogják magát asszonyayá előléptetni — lakodalma napján ? Chopin valzereit és Leonevallo operáját pedig elfelejti azalatt s bizony mondom nem is kívánkozik utánuk. De hát minek is? A classicus zenének első és legfőbb oka a miért az tetszik, az, hogy művész, lángész a ki megteremti s művész a ki kicsalja a hurokból. A mi jó, egyszerű, búbánatos vagy derült friss nótáinkban pedig azt szeretjük, hogy legyen benne érzés, hogy lelkünkből szóljon, hogy szivünkbe térjen, mint a honnan fakadt. • * * Felre veletek ti világra szóló nagynevű és hosszú hajú halhatatlanok. Éa szeretni nem, csak bámulni tudlak. Jer elő te barna képű rongyos mestere a hegedűnek. Kötözd össze eltört hingszeredit, gyógyítsd meg hangjaival lelkemet. Még most is a fülembe cseng annak a legénynek a nótája : »Gyá3zba borult az életein te miattad . . .< A fülembe cseng. S a nyitott ablakon át zongorahangokkal telik meg szobám. A szomszéd kisasszony egész erővel veri ki a billentyűkön azt a cuplét. „Dédapám míg ifjú volt" — a Midarászból. K. Czigány muzsika. Nagysád! Fogadja eljegyzése alkalmából őszinte jó kivánataimat. Vegye szivesen az elkésve jött sorokat. Minden mondat, minden szó, minden betű, de még az írásjelek is azt a benső örömet tolmácsolják, a mit én a kegyed boldogsága miatt érezek. Mert örvendek valóban, hogy magát boldognak tudom. Hiszi e, hogy az a fiu, kinek csak egy ideálja s egy nótája volt, a mig ismerte magát, most a legvígabb czimborák egyike? Nem az járja már többé, hogy: • Csak egy kis lány v«n a világon l« vagy az a másik, az a bús melódiáju, bús szövegű: >A minap hogy hizad előtt elmentem . . .« Pedig az ó lelkének erre a változására nem volt nagy ok, avagy talán épen semmi sem. Annyi történt mindössze, hogy az aranyműves egy kis karika és egy nagyobb karika aranygyűrűvel többet adott el, hogy nem sokára egy leánynyal kevesebb s egy asszonynyal több lesz a világon. Hát persze, hogy ez nem valami nagy baj s a világ e miatt uem fog kizökkenni a sarkaiból. Hanem mikor olyan jól esett elandalogni a .Csak egy kis lány van a világon" dallamain. Most ácsi neki, ha ebbe kezd. Huzd azt a másikat: •Gyászba borult az életem te miattad '« * * * * Ki nem tudja, hogy czigánymuzsika éltet, vigasztal, megráz, fölemel ós sir. Hogy lélelc van abban a négy húros faban. Hogy érezni tud, haragudni, örvendeni, gyülölui és lángra gyújtani. Mondhatják nekem a phisikusok, hogy a muzsika szó nem egyéb, miut a levegő hullámrezgése s a han idegeknek iránta való fogékonysága. Nem kutatom én a zenének természeti törvényeit, hanem tudom, érzem, hogy ha folsir a hegedű a czigány kezébeu, ugy jön nekem, mintha én uekem is véle kellene sirnom. Egy falun mentem egyszer vógis- A kis templom karcsú tornyában szólott a harang, odabenn pedig egy legénytől és egy leánytól vette ki a pap a fogadalmat: „Szeretlek jó és balsorsban egyaránt és soha el nem hagylak tégedet." A korcsmából azalatt egyetlen szál hegedűnek a hangja hallott ki. Valami régi bús magyar nótát húzott odabenn a czigány. Maga a dal régi, a czigány sem volt művész, a mint hogy a czigányok közt nincsen is művész, de lelkéből húzta, érzett a hegedűből a szomorúság és a fájdalom. Az asztalnál pedig könyökeire támaszkodva ült egy paraszt legény, előtte félig üres üvegek. O maga arra a kormos arcza rongyos öregre nézett, ki muzsika hanggal vigasztalta ót. S talán meg is vigasztalta. Mert mikor a násznép kijött a templomból, szilaj nótára gyújtott, oda parancsolta a czigányt a menyasz szony mellé s ugy kísérte haza »A faluban utczahosszit . . .« * * * Maga Gizi nagysád, bizonyosan azt fogja kérdezni: miért kell magának ezt a banális dolgot végig olvasnia, ezt a uépszinmüi motívumokból összeszőtt históriát, a mit annyiszor látott a színházban s a mi az életben ha előfordul is, csupán ritka kivétel. S lehet, hogy nem is olvassa tovább, hauem leül zongorája mellé, átjátszik rajta egy valzerl Chopintői vagy egy számot a „Civelleria Rusticana"-ból, vagy a Midarászból, a mi divatosabb is, a mihez tudás is kell, zenetudás. Pedig uiucs oka semmibe venni azt a muzsikát, a mit maga lenéz és csak népszínműben fogad el.