Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-10-29 / 44. szám

„IN Y I IT V tudtad létesíteni a siket eléréséhez minden testület működésében annyira szükséges összhangot és egyetértést. — S mert velünk, e fégymnasium fentartó testületével s kormánvzo tanácsival mindig együtt éreztél, együtt gondolkoztál, s nemcsak hű és buzgó tanárunk és igazgatónk, de minden gondunk és bajunknak hű osztályossá valal: egyenként és összesen nagy hálával és őszinte elismeréssel viseltetünk irántad, s veled örülünk azon, hogy az isteni gondviselés a mai örömnapot megülnünk engede. Férfikorod delén, java erődben érted meg betöltését 25 éves tanári működésednek. A mindenható, ki erődet "egészségedet a magyar tanügy javára eddig megtartá, kérjük, tartsa meg azt s tartson meg téged nekünk továbbra is. Kívánom azt nemcsak a főiskola pártlogósága, de egyházkerületünk főtisztelendő püspöke mélt. és tót. Zelenka Pál úr nevében is, ki fontos egyházkormányzati ügyekben a fővárosban időzvén, mély sajnálatára körünkben meg nem jelenhetett s reám ruházta a megtisztelő megbízást, hogy az ő főpásztori üdvözlését is tolmácsoljam. Haladj tovább a magasztos pályán, melyre közbizalmunk 25 év előtt meghívott oly szilárdan, oly biztos lépésekkel s oly szép sikerrel, a mint azt idáig tevéd, s légy meggyőződve arról, hogy a mint a letolyt 25 ev alatt hovatovább mindig szilárdabbá vált bizalmunk és becsülésünk irántad, s nem volt olyan pillanatunk egy sem, a mely veled szemben táplált reményeinket ne igazolta volna, úgy a jövőben is törhetlen bizalommal s tőlünk telő támogatassal és méltánylással fogjuk lépteid kisérni. Mint a történelem tanára oktasd az ifjúságot tovább is a történelem nagy tanulságaira, lobogtasd előtte e tanulságok világító fáklyáját, mely legbiztosabb kalauzunk ott, a hol eligazodnunk nehéz, vésd az ifjúság fogékony szivébe a nagy eszmék s a magasan álló eszmények iránti előszeretetet, úgy, mint azt eddig tevéd s tanítsd őket jövőre' is, mind sivárabbá váló korunkban arra, hogy eszményekért küzdeni bár sokszor súlyos és nem jutalmazó feladat, de mindig szép és dicső. Nevelj tovább is a magyar hazának igaz és hü fiakat, a nemzet igaz érdekeiért lelkesülni és tenni tudókat hisz protestáns iskolánk őzzel tartozik édes hazánknak, nem azért, mert kincseiből nekünk is juttat, de azért, mert minden magyarországi iskolának, s minden iskola fentartó testületnek, mint ilyennek s a részükre biztosított önkormányzati szervezetnek csak addig van hazánkban értelme s, létjogosultsága mig a magyar haza javát, nemzeti czélok'at, a nemzeti érdekeket a magyar nemzeti culturát híven szolgálja s a mint kilép e feladat köréből vagy csak ellanyhul e nagy czélok szolgálatában a megsemmisülés mélységébe kell alá hullania, mint a bolygónak mely a világűrben számára kijelölt helyet elhagyá. A protestáns középtanodák fenálltának ez volt jogosultságuk a múltban s ez lesz a jövőben s kétségtelen hogy a kitűzött czél felé sikerrel fognak haladni mindig, ha a magyar közművelődésnek sok oly kiváló harczosa lesz, a milyennek 25 hosszú éven át te bizonyultál. Tartson meg a Mindenható kegyelme nekünk, iskolánknak s édes magyar hazánknak testi cs szellemi erőid teljében még hosszú időkön át s engedje a mai örömnapot, mint egy még hosszabb tanári működés zárkövét a jövőben ismételve megünnepelnünk. Farbaky József főesperas, a hegyeljai ág. ev. egyházmegye nevében a következő üdvözlő beszéddel üdvözölte a jubilámot. A mai örömből, megjubiláltatásod öröméből részt kiván a hegyaljai esperesség is, melynek élen ezúttal állok, részt kiván, mint ezen középiskolának első fokú felettes hatósága s midőn nekem jutott a szép feladat, hogy téged annak nevében néhány rövid szóval üdvözöljelek, teszem azt nagy lelki örömmel. Ezen helybeli főgymnasium egyházmegyénknek egyetlen tudományos intézete, szemefénye és igy büszkesége, még pedig méltán, mert ha csak néhány rövid évvel pillantunk vissza a bámulat és öröm vegyes érzelmeivel kell constatálnunk a nem reménylett fejlődést, melynek ez intézet rövid évek alatt indult s ha jövőbe tekintünk, meg van minden garantia arra hogy e fejlődés a jövőben még fokozódni 'fog. E szerencsés fejlődésnél sok tényezők játszhatnak közre. Sokat tehát a kedvező geográfiái helyzet, sokat azoknak kik az iskola élén állanak buzgósága, ügyessége, unalomból beszédbe ereszkedett Jáuos gazdával. Pre legeziót tartott neki az állatvédelemből, onnan átcsa pott a vegetárianizmusra. DJ János gazda a maga merevségében egyik egyik eszmét sem helyedé. Ő is szedeti az állatot — úgymond, — de ha megérdemli, meg is veri. Meg ám, móg az asszonyt is, pidig az csak a bibliában állat. A csupa növényevósnek is fö'ébo helyezé a husevóst, primitív paraszt eszével. .Hiszen az igaz, jó eledel a krumpli, paszuly, meg a káposzta is — folytatá Jáuos gazda —de még sincs mássá a húsételnek. Lakjék bár jól az ember hideg tél ben a legforróbb korpa-Cíiberével: még is fázik, ellenben a legfagyosabb disznóoldalastól olyan melege van, hogy a lángos is megsűlue ködmöne alattt. Hogy az ember indulatosabbb * miuden gonoszságra hajlaudóbb, ha sok hússal ól, azt elhiszem a tekintetes urnák, inert hát a kutyák ís legmérgesebbak disznó öléskor, vagy mikor dögön lakmároznak* Erre Jáuos gazda, mint a ki érzi, hogy győzött, mert Lapincs Tamás hirtelen uem talált ellenérveket, a folytonosan lassabban czamogó lovakat egy kicsit megabrakolá. Olyanformán, hogy a jobb tenyerébe köpvéu, néhányszor fellökte magát ültéből, miközben az ostornyél«t magasra tartva, jól megforgatta s aztán „nesze Ficzkó, nesze másik, harmadik, gyi hő ! hogy a holló vájja ki a szemeteket!" Természetesen a Pajkos is kikapta a magáét, hogy a czimboráját ki ne nevethesse. Azután ráadásul az ostornyéllel jól megkop igtatta a horgasinukat, sőt a Ficzkóuak — mivel hogy az lustább volt társánál — a farka alá is odadöfögetett. Lipincs Tamás ennek láttára magáukivül lett mérgében, neki förmedt János gazdának, hogy ne kegyetlenkedjék a szegény párákon, álljon meg ő inkább le száll a szekérről, még sem nézi az ilyen hóhérmu lkát. De János gazda nem állt meg, hanem vissza sem fordulva dörmög«>: hiszen — tekintetes uram — hát miért áldozatkészsége, még sokalta többet a tanári karnak megállapított jó híre,neve,de a legtöbbet mégis annak kiváló egyéni tulajdonai, aki annak az intézetnek élén áll. aki arra mintegy lelkének, egyéni tulajdonainak kinyomatát lehelli. Hát ne akard a szerénységet azon tulságig vinni, hogy tagadni akarnád, miszerint egyéni tulajdonaidnak nagy része van ezen uri középiskolánk felvirágoztatásában is. Ha áll hogy a tanár alapos, komoly, tuiományos kisültsége imponál önkénytelenül s tiszteletet parancsol, akkor értem, miért örvendez^ly feltétlen nagy tekintélynek tanítványaid előtt. De hát még ez nem minden. A komoly készültséghez, mely esetleg a pedáns szoba tudósban is meglehet járulnia kell annak az ideális felfogásnak hazáért, egyházért mely szépért, jóért nemesért oly magasan tud lelkesülni, mely a tudományos pályát nem kenyérkereső szerszámának tekinti, mely az emberből, aki anélkül jóformán csak animal bipes, implume embert nevel a szó nemesebb értelmében és a mely ideális felfogást főleg régibb tanárainknál, kik az egyház emlőin nevekedtek fel, oly üditőleg hat reánk, bocsáss meg, hogy téged, testi és lelki erőid teljében lévő férfiút az öregek közé sorozlak, de hát a jubileumoknak egyik anyaoldala épen az, hogy vénitenek. Es hozzá járul alioí, hogy belőled mintaszerű tanárt alkosson, az az eleven pezsgő kedélyed is, mely megaranyozza a hatvan előadott tantántárgyakat, mely felvillanyozza a tanítványnak már-már fáradó figyelmét, melylyel vonzod szívét m igádhoz, mint a delej a vasat, — pedig csak az a tanár képes állandó sikereket alkotni, mert csak az lett képes nem tanítani csupán, hanem nevelni is, akit tanítványai telve és mégis rajongva szerelmek s csak aki látja, hogy ily érzelmeket ébreszt tanítványaik csak annak számára lett a tanításnak a neki s szellemi erőket nagy mérvben (aggasztó igája gyönyörűséges. Neked kell, felszámláló tulajdonaidnál fogva okvetlen kell, hogy szintén gyönyörűséges legyen. Midőn tehát e szép napon a felette hegyaljai esperesség nevében, úgyis mint aki annak ez idő szerinti élén állok, de u yis, mint működésednek közelből téged melegen üdvözöllek, azt kivánom neked, hogy azt a gyönyörűséges igát viseljed még sokáig, nevelj a hazának, az egyháznak e városnak ínég sok derék tudományos jellemes fiakat „ad multos annos." A tanári testület nevében Lef/ler Sámuel tanár a következő üdvözlő beszédet mondotta: Tisztelt Igazgató Úr! Szeretett Barátom! Őszinte öröm árasztja el keblemet, midőn azt látom, hogy a becsületes és fárasztó munkásság terén kivívott igaz érd:meid elismeréseül az iskolánkat fentartó, kormányzó felettes egyházi hatóságok az elismerés, tisztelet és hála koszorúját nyújtják ina tenéked; őszinte az öröm azért, mert e kitüntetés által első helyen azon állás van ünnepelve, melyet a tanügynek csendes visszavonultságban működő munkása foglal el a társadalomban, de legőszintébb az öröm lelkainben azért, hogy te — kedves kartársunk — magad is méltó vagy ezen, állásodat és személyedet illető ünnepi öröm megnyilatkozására. Ez ünnepi öröm lelkesítő és felemelő érzelmeiben velem együtt osztoznak a te tanártársaid! Az együttlét, együttes munkakör hovatovább szorosabb kötelékkel fűzött minket egymáshoz; a collegiális öszli ingzó érzelmek barátsággá fejlődtek közöttünk, a nemes alapra felépült barátság pedig egy családnak tagjaivá, testvérekké avatott bennünket. Ezen egyetértő család legidősebb tagját ünnepeljük mi benned ina, 25 éves tanári működésed emlékünnepén. Mi a te munkatársaid voltunk és vagyunk legközvetlenebb szemtanúi egy negyedszázadon át becsülettel folytatott munkásságodnak, tudom ányszerstetednek, az ifjúságért s annak javaiért lelkesülő érzelmeidnek; valóban nemes és ezen mi intézetünk fejlesztése és felvirágzására irányuló szép eszméidet még csirájában közöltek velünk, nem egy életerős testté vált magasztos gondolat mutatja fenkölt lelked tisztasságát I Midőn ezen intézetet bölcsen kormányzó tanácscsal egyetértőleg elsővé tettünk magunk között, egyéniséged tiszteletreméltósága és az élet küzdelmeiben megedzett bölcsességgel nyújtottak biztosítékot az iránt, hogy e magasan kitüntető bizalomnak is igazán meg fogsz tudni felelni. Megfeleltél einberiál! Bölcs és tapintatos vezérünk vagy ma is 1 nem lettek pipok. Hozzá vannak ezek már szokva az e fajta csemegéhez. Lassanként aztán lecsillapult Lapiucs Tamás mérgi ós — hogy a tortura újból ne ismétlődjék, egy liter jó bort igért János gazdinak, C3ak többé ebben az útban lovaira ne üssön. „Igen — tekintetes uram, — de akkor el találunk késni?!" — „Az nem a maga baja" — mondá neki Lapincs — csak maga szóval nógassa a lovakat." „Jól van, —fontoskodók Jtnos gazga -- legyen meg a tekintetes uram akaratja, ón belenyugszom abba, amit parancsolni tetszik." bsértek a városba féltizenkét órára. Akkorra minden értékesebb régiség elkelt, hallatlan potomáron. A leggyönyörűbb napistent 40 krajcíáron vették meg levélnehezéknek. Lipincsot a guta köznyékezte bánatában s mérgében. Dj már veszve volt a részére minden. Vesztességét pir ezer forintra becsülé. S eunek mind csak a lovak lustasága, illetve az ő jó szívüsége volt az oka. Mindjárt ott felfogadta tehát, hogy soha többé semmiféle állatot a brutális bánásmód ellen n im véd s ezután reggel is hust fog enni, ha jól esik. B isszuságában két liter jó bort igért János gazdának, hogy hizafelé menve csak üsse a két lusta dögöt. „Ne félje n tekintetes uram, vigasztalá János gazda, az egy liter bor hatása alatt Lapiacsot, visszafelé sokkal hamarabb megtesszük az utat, mint mikor ide jöttünk, még ha uem is ü'öm a paripákat! Tekintetes ura'ii nem tulja, de én tudm, miért? Azért, mert reggel a jászlukban maradt hirom, nagyfene veres tök, azt sajnálták, azért nem iparkodtak, de most már sietni fognak, hogy minél himarabb megehessék. Ilyea imposztorok ezek az én lovaim tekintetes uiam, senki sem nézné ki belőlük, hogy milyen mgy eszük van. Nem hiába olyan nagy a fejük." Szabó Káluián. Ezért üdvözöllek és ma téged kartársaink nevében és megbízásából! Üdvözöllek szivemből igaz bensőséggel! S midőn e mai nap emlékére e csekélységet nyujtjuk át neked igaz szeretetünk, őszinte tiszteletünk é3 nagyrabecsülésünk külső jelképe gyanánt, arra kérjük a mennyei atyát, hogy munkás életedet tartsa meg jó erőben és egészségben igen sokáig, tartsa meg azért, hogy veled együtt működhessünk közre a tudományos ismeretek terjedésében, az erény magvainak elhintése, a szeretet vallásának az ifjú szivekbe való beoltása és megszilárdítása és a hazafiúi, nagy tettekre kész szent érzelmek ápolása érdekében. Tanár társaidat pedig részesítsd ezentúl is boldogító baráti és testvéri érzelmeid melegében! Isten áldjon meg és éltessen kedves családod, ezen intézet, az egyház és mindezekben édes magyar hazánk javára igen sokáig! Dr. Kovácli Elek kir. közjegyző a volt tanítványok és Lukács Ödön a főgimnázium mai tanuló ifjúsága nevében intéztek üdvözlő beszédet az ünnepelt férfiúhoz. Ezután Kállay András főispán úr őméltósága, a vallás és közoktatásügyi miniszter egyenes megbízásából s annak nevében üdvözölte rövid, de annál szívélyesebb szavakkal az igazgató urat, jelezvén beszédében, hogy ez üdvözléshez ő, mint aki ez idő szerint Szabocsvármegye törvényhatóságának élén áll, a kifejezett jó kívánságokhoz s az ünnepelt érdemeinek a legőszintébb szívvel csatlakozik. A főispán ur őméltóságának beszéde, az ország közoktatásügyi kormányának bejelentett üdvözlete s annak a főispán által, az igaz elismerés hangján adott tolmácsolása zajos éljenzésre ragadták a diszes közönséget. Martinyi József igazgató a hozzá intézett üdvözletekre meghatottan a köszönetnek s az elismerés fölött fölött érzett hálának igaz és szép szavaival válaszolt. Különösen a tanuló ifjúság hálás érzelmei tolmácsolójának beszédére adolt válasza keltett nagy hatást. Itt emiitjük meg, hogy a tanári testület, az ünnepi nap emlékére, a tanári testület tagjainak arczképeit tartalmazó diszes albumot, a tanuló ifjúság pedig hatalmas ezüst billikotnot nyújtott át az ünnepeltnek. * * * Délután 1 órakor 100 terítékű bankett volt a Hárs vendéglő ebédlőtermében. Az L alakú terem zsúfolásig megtelt s nagyon sokan voltak, kik már helyet nem kspva, kénytelenek voltak visszatérni. A tósztok sorát dr. Meskó László nyitotta meg, üritvén az első áldomáspohárt, ősi szokás szerint a királyra és családjára. E felköszöntőt állva hallgatta meg az ünneplő társaság. Az ezután következett tósztok az ünnepelthez szólol> tak. Farbaky József, Májerszky Béla, Lukács Ödön, Bencs Líszló, dr. Jósa András mindannyian Martinyi Józsefért ürítették poharaikat, kit ezután Surina István a nagy-kállói áliami reáliskola tanártestülete nevében üdvözölt, hosszabb beszédben méltatva érdemeit s kifejezést adva a választó korlátokat nem ismerő közös érdekeknek, melyek e vármegye két középiskoláját egybelűzik. Nagy hatást keltett dr. Heumann Ignácz rövid, de mély jelentőségű pohár-köszöntője s a Szlaboczky Imré-é, ki pezsgő humorral szólott a tanári kar és az igazgató között élő és munkálkodó jó viszonyról. Mikecz Jánot vármegyei főjegyző, Lukícs Ödön és Martinyi József egy dissidens hang élénkségét tompították meg provokált íölszólalásaikkal. Nagy hatást keltett még a Leffler Sámuel toasztja is. A lakoma előtt Porubstky Pál fölolvasta a sok érkezett üdvözlő sürgünyöket s Kállay András főispán ur őméltóságának Írásos jelentését arról, hogy a közoktatásügyi miniszter ur megbízta őt, miszerint Martinyi József igazgatót, ez ünnepély alkalmából, az ő nevében üdvözölje. jí A bankét d. u. 4 órakor ért véget. Este a főgimnázium tornacsarnokában, az ünnepiességek befejezéseként hangverseny volt és táncz — reggelig. Lapunk évszámához, amaz előfizetőink részére, kik a lapunkért járó dijakkal hátrálékhan vannak, a hátrálékos összeg feltüntetésével kitöltött postai utalvány-lapokat mellékeltünk s kérjük az érdekelteket, hogy a hátrálékos összegeket ez utalvány-lapokon az alulírott kiadó-hivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek. A hátralékos előfizetési dijak beküldésére vonatkozó legutóbbi felhívásunkat még egyszer ajánljuk az érdekelt községek elöljáróságának figyelmébe. Nyíregyháza, 1893. október 28. Tisztelettel a „Nyir vidék" kiadó-hivatala. ÚJDONSÁGOK. — Samassa József egri érsek, érseki székébe lépésének huszadik évfordulója alkalmából a következő levelet intézte városunk polgármesteréhez: Tekintetes Polgármester Ur! Amint ezelőtt húsz évvel érseki székem elfoglalásakor első gondjaim közé tartozott az akkori országos ínség némi enyhítésére a tőlem telhető segélyt nyujtanugy most sem feledkezhetem meg a szegényekről, midőn a Gondviselés kegyelmiből szék foglalásom huszadik évi fordulójához 'érek. Tisztelettel felkérem tahát tekintetes uraságodat, hogy az idezárt 600 (hatszáz) forintot egyetértőleg az illető felekezetek lelkészeivel, kik főleg a nyilvánosság elől félrevonuló házi szegényeket legjobban ismerhetik, a város legszegényebb sorsú lakossága között felekezeti különbség néllcül legjobb belátási szerint felosztani szíveskedjék. Hizatiúi üivözlettef vagyok, Eger, 1893. evi október hó 2i-dikén Dr. Samu a József, s. k. egri ersek. — Samassa József egri érsek országos ü íneples targya most. E< a levél, amilyet itt mist s'/>szennt közöltünk, bármilyen kicsi tényéről is beszíl az egyhaztejedelemnek, jellemzeteí adat lesz mindig a< ó nagy es nemes karakterének a megítéléséhez.