Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-10-08 / 41. szám

Melléklet a „IMyírvidék" 1893. 41-ik számához. A nevezett miniszteri biztos megjelenését követő két uapon a kisvárdai és tiszai járásokfertőzött községei általunk, a vármegyei főorvos közbenjöttével, tüzetes vizsgálat alá vétettek, s a tapasztalt némi hiányok helyrepótlásáról gondoskodás történt. A köztisztasági állapotok ellen ezen járásban kifogás emelhető nem volt, egyedül a betegek elhelyezése és a fertőtlenitési eljárás volt az, mely nem tökéletesen lett végrehajtva. Ugyanazért épen ezen indokból kifolyólag a járványbizottság, a miniszteri biztos indítványára, 52. szám alatt hozott határozatával elrendelte, hogy a fertőzött házakban a betegen és ápolóján kivül más senki sem maradhat, tehát az egészséges családtagok, a betegség fellépésével, egyéni fertőtlenítés után azonnal kiszállásolandók, s miuden fertőzött ház elébe katonai vag}' csendőr őr állitassék, ki a fertőzött házzal való közlekedést teljesen elzárja, s részletes utasítás adatott a fertőtlenitési eljárás keresztülvitelére is. Miután pedig ezen határozat végrehajtására a kellő számú karhatalom rendelkezésre nem állott, amennyiben már a szomszédos vármegyék összes csendőrsége a fertőzött községek zárlatánál felhasználva lett és épen e miatt a fertőzött házakhoz sok helyt polgári őröket kellett alkalmazni: 150 katonának kirendelése iránt a m. kir. belügyminiszterhez felterjesztést tettem, majd a Vl-ik hadtestparaucsnokságot is ez irányban megkerestem, s a szükséges katonai erő rendelkezésre is bocsáttatott, melyből 50 a tiszai, 50 a kisvárdai és 50 a dadai felső járás községeibe osztatott be. Ugyanezen határozatból kifolyólag, tekintettel arra, hogy népünk a járváuykórházaktól idegenkedik, s a fertőzött házakból kiszállásolt egészséges egyének, ha rokonok nem voltak, esetleg magánosoknál, mérsékelt dij fizetése mellett, vagy üres lakások kibérlésével voltak elhelyezhetők, vagy amennyiben ezen módozatok czélhoz nem vezettek, még ideiglenes barakok építésének szüksége is előállott s tekintve továbbá, hogy az aratási és cséplési munkálatok a kedvezőtlen időjárás folytán igen későre estek, s hogy a cholera fellépése folytán beszüntetett vásárok elhalasztása miatt a nép terményeit és ingóságait nem értékesíthette, s keresetének folytatásában is akadályozva levén, adóját uem fizethette, s igy a községi pénztárak üresen állottak : nehogy az elkülönítés és fertőtlenítés végre nem hajtása miatt, melynél szintén csak pénzért felfogadott egyének voltak alkalmazhatók, a járvány tovább terjedésére alap szolgáltassák, kötelességemnek tartottam a tekintetes közgyűlés utólagos jóváhagyásának feltétele alatt, vármegyei betegápolási alapból a, tiszai járás főszolgabirája részére, a már előzőleg adott 300 frton felül 500 frtot, a kisvárdai járás főszolgabirája részére 350 frt, a dadai felső járás főszolgabirája részére 400 frtot, a dadai-alsó járás főszolgabirája részére 300 frtot, s végre a bogdányi járás főszolgabirája részére 200 frtot összesen 2050 frtot kiutalni, annál is inkább, mert a fertőtlenitési eljárás és kiszállásolás keresztül vitelén kivül még a már fent részletezett kiadások is tetemes összeget igényeltek. Hogy az itt részletezett kiadások fedezetett nyerj euek s nehogy a járvány által már eléggé sújtott községek a túlságos megterheltetés következtében teljes anyagi romlásra jussanak: augusztus hó 28-án a fent megjelölt összegek kiutalásával egyidejűleg, az itt előadottak részletes kifejtése mellet 9860. K. sz. alatt am. kir. belügyminiszterhez felterjesztést tettem, miszerint a járvány folytán felmerült költségekre elszámolás kötelezettsége alatt 5—6 ezer forintot utaljon ki, s miután felterjesztésem •B kiküldött e miniszteri biztos' által is támogatva lett; 1500 frt tényleg rendelkezésre is bocsáttatott. A cholera betegségnek augusztus hó végéig történt terjedése miatt hat járvány-orvos alkalmazása vált szükségessé, kik közül a három tiszai, kettő a kisvárdai és egy a dadai-felső járásban működött; a fertőtlenitési eljárás pedig három géppel teljesíttetett, melyeknek egyike Dombrádon. egy Karászon egy pedig a tiszai járásban volt alkalmazva. A cholera által fertőzött összes községeknek ismételt felülvizsgálatát, a miniszteri biztos közbenjöttével augusztus hó 30-án, 31-én és szeptember hó 1-én foganatosítottam s ezen napokon a dadai-alsó, dadai-felső, kisvárdai és bogdányi járásokat beutaztuk, s a tapasztalt hiányok belyrepótlása iránt intézkedtünk, s ez alkalommal Rakamaz község főbíráját és jegyzőjét a kellő köztisztaság hiánya miatt 25—25 frt pénzbírsággal, Ibrány község főbíráját pedig a fertőzött házhoz őr ki nem állítása miatt 10 frt pénzbírsággal sújtottam, dr. Szabó István járásorvos ellen, mert Ibrány községben junius hó 10-ik napja óta meg nem jelent, dr Harsányi Károly körorvos ellen, mert a fertőtlenítés teljesítését nem személyesen vezette és dr. Braun Fülöp körorvos ellen, mert a fertőtlenitési eljárás keresztülvitelénél szintén személyesen részt uem vett, a fegyelmi eljárást elrendeltem; Somlyodi János szolgabírót pedig, ki főszolgabirája engedelme nélkül hivatalát napokig elhagyta s a főszolgabírónak a fertőzött községekbe szükségelt kiutazása folytán a szolgabírói hivatal vezető nélkül maradt, állásától felfüggesztettem, ki is állásáról még ugyanazon napon is lemondott. Dr. Miskolczy Imre miniszteri biztos szeptember hó 2-án a tiszai járás fertőzött községeit még egy izben beutazta, a honnan történt hazajövetele után a m. kir. belügyminiszter által Zemplénvármegyébe rendeltetett át, s vármegyénket szeptember hó 3-án el is hagyta. „A NYÍR VIDÉK TÁttCZÁJ A.

a Az asszony. Csinos kis asszony Tarnayné, kiváűatos, formáé. Arcza majd kicsattan a vértől, ajkai meg folyton mosolyognak, mint az olyané, aki boldog. Csipkeszoknyáját kapja magára, belenevet a tü körbe, csókot int önmagának, aztán bekukucskál a férje dolgozó szobájába. Férje, a ki mathematikai professzor az egyetemen, könyvei közzé mélyedt, felesége incselkedéseit észre sem veszi, tovább számol. Csak arra a hangos kaczagásra néz fel foliánsai mögül, melyben O ga tört ki, széttár ván az ajtószárnyakat. Odaszaladt férjéhez, átölelte, megcsókolta. — Oh te mumus te, már megint ezek közé a számok közé temetkezel? — Aztán férje mellé simulva, szakálát, arczát czirogatva folytatta az asszony: No, no ne haragudjál reám, nem szemrehányáskép mondom ezt, hiszen úgyis érzem, hogy engem is csak szeretsz ügy, mint ezeket a számokat, S a férj, egy elhízott és elfogult professzor észjárásával, hogysem magához szorítaná és megcsókolná a feleségót, előbb befejezi annak az egyenletnek a megoldását, amelyet épen akkor tett fel, mikor a felesége rányitott. Az asszony pedig csak beczézte tovább, mig fel nem nézett a mumusa ismét és meg nem ölelte. Tarnay szerette a feleségót, mint csak az időseb bek szerethetnek, szerette úgy, mint számjait, mint a csendességet. Irtózott teljes életében a gyermeksirástól; épen e miatt nem is akart aztán megházasodni soha, hanem egyszer, a mikor nem is gondolta, beleesett ama bizonyos sötét verembe és — megnősült. Szerette feleségét, mert előtte mintaasszouy volt. Csinos, kedves, művelt és bizott hűségében az Isten kísértésig. Most, hogy sétára hívta a fenyvesekbe, nem ment vele, homlokon csókolta Olgiczáját s egy búcsúzó szó után visszamélyedt előbbi világába. S az asszony épen erre számított. Ő, a ki a tóvári Barkássyak családjából származik s élénk, eleven asszony, a ki uagy villgi műveltséggel, tapasztalatokkal jött ezelőtt féléve haza Párisbél, mikor férjhez ment — nem szerette férjét, akkor csalta meg először, mikor legjobban hízelgett az urának s kérte, hadd tehessen magányos sétákat oda lenn a pirkbao. Érdekházasság a házasságuk. Egyenlőtlen és kiszámított, a mely sohasem lehet boldog. Más világból való mindegyik. Egyik szerette a c-eudessóget, a magányt, a másik a zajt, a hangos kaczagást, az örömet. A férje behúzódik szobájaba, tudományának él s az asszony szeretne kimenni a uagy világba élni, örülni a többiek kel és élvezni az életet. S ebben talált összeütközést a két természet, mert nem maga a puszta érdek az, ami az ily házasságokat nem teszi boldoggá, hanem a vér alkat egyenlőtlensége. S az asszonyt, a ki Tarnayban a jó „embert" ha nem is szerette, de dédelgette, nem elégítette ki az az élet, amit Tarnay mellett élt, A szomszéd birtokosnak a fia — egy szőke ügyvédjelölt — udvarolgatott neki, a kivel az augol fark fenyveseihen szokott találkozni. Eleven, életrevaló fiu volt Kovács Béla, kinek tréfáin Olga telekaczagta a fenyvesek csendjét, a kiuek később kézszorítás, ölelgetés után a csókot is megadta. Szerelmesdit játszottak ezek a nagy gyerekek s játékszerük az öreg Tarnay volt. Mikor a sétáiból hazatért, férje nem győzött csodálkozni arc<a pirosságán, kedvességén. Ilyenkor volt férjéhez a legédesebb, leghizelgőbb. Tartotta őt szóval, öleléssel csókkal, a inint csak kitellett tőle. Mert utó végre is Tarnayné okos asszony, aki Kovács Béláért, a vére szerelméért korántsem vált volna el Tarnaytól. Leszámolt azzal is, hogy Bélát csak ő szereti, holott Tarnay őtet szereti, a mi egy nő előtt igen, de igen nagy „különbség. S ami fő, már azért sem tette volna azt. mert nagyon sokat adott arra, hogy urával együtt az egész világ mintaasszonyuak nézze és ne lássa, hogy a büszke tóvári Barkássyuak tönkrement, szegény leánya csak a kényelemért és jómódért ment Taruayhoz nőül. És épen azért gondja volt rá, hogy kettős életéről mit sem tudjon a világ, de férje sem. No de elvégre is a mai időben az eflíle históriák nem szoktak titokban maradni. Nem mulaszthatom el e helyen a tekintetes közgyűlés tudomására hozni azt is, hogy a fent megnevezett miniszteri biztos a járványbizottság augusztus hó 29-én tartott ülésében bejelentette azt, hogy e vármegyében minden, az általános egészségügy megóvása érdekében és a cholera terjedésének meggátlása czéljából kiadott felsőbb hatósági rendelet nemcsak a cholera veszélyének behatása alatt, a már a mult évben is végrehajtva lett, s épen azért sajnálattal vett tudomást némely lapok ellenkező tartalmú közleményeiről, s kedves kötelességének tartotta azok valótlanságáról és a tényleg létező állapotokról a m. kir. belügyminisztert jelentés utján meggyőzni. A betegülési és halálozási esetek száma a folyó évi augusztus hó 30-tól fogva rohamosan alább szállott úgy, hogy a folyó évi szeptember hó 23-án az egész vármegye területén nemcsak egyetlen betegülési, vagy halálozási eset nem történt, de egyetlen beteg sem állott ápolás alatt, s igy remélhető, miszerint a cholerabetegség e vármegyében mihamarább teljesen megszűnni fog. A vármegyének 35 községében megbetegedett összesen 489, s ezek közül meghalt 229 egyén. Az iparosok házának fölszentelése. A helybeli ipartestület Szentmihály-utczai diszes épületet a mult vasárnap szentelték föl ünnepiesen. nagy számú kö/önség jelenlétében. Megjelent Kállay András fdi páu úr őmé tósága is, titkárja kiséretében. Az üuuepély d. e. 10 órakor vette kezdetét a dalárda énekével. Azután Lulcács Ödön ev. ref. esperes mondott remek fölavató beszédet, melyet egész terjedelmében a következőkben köz'ünk: Féld. XXIV. 3—4. >A bölcsesség által épittetik a híz é3. az értelemmel megerősíttetik és a tuiiomáoyuyal A b íznak belső részei megtelnek miuden drága és gjö ijőiüséges marhával.. Igennel kezdeni, Istenuel munkálkodni, Isten szent nevével végezui a muukát a boldogab'i időkben nyugodtabb korban élt boldogabb emberek szép és áldásos szokása vala! . . . Midón itt állok a ti szives meghívástokra, hogy az iparnak emez ujonuan emelt csarnokát Istennek szenteljem, szinte feledem, hogy a XIX. század hanyatló alkouyát éljük, mintegy visszaképzelem magamat a mult századba, s e század elejére, midőn a hajnal szárnyam az Úrnak lelke szállt a családi hajlékokba, s a munkásnap izzó heve után az Urnák keze hinté s<zét a csendes álmot a szemekre buzgó imádság utáu Visszaképzelem magamat a múltba, midőn a műhely, a dolgozó szoba is az Úrutk volt szentelve, s tisztátlan káromló beszédek helyett az ének és ima sziveket olvadoztató zeugzetei csendültek a serény muukazaj közzé! Midőn tisztei, ősz atyamesterek buzgó imádsággal kértek áldást a munkára. S az Úrnak neve volt az, mely a munkára erőt, a munka után áldást és édes nyugalmat adott. Síép megnyugtató, felemelő képe a múltnak!!! Most a gőzuek, a villámnak eme korában mintha megváltozott volna egészen a korszelleme! Mintha az ipar e gyors fejlődésének to'ongó utjáu nem érne reá a munka embere Istenhez emelkedni, Istenhez imádkozni! Mintha Egyik napon Tarnaynak kedve kerekedett s lement a fenyvesekbe felkeresni feleségét. M g is találta a bugó gerlepárt. Kiáltani akart első fájdalmában, de látva azt a kaczagó, kedves asszony, elfojtotta a torkát csiklandozó szót. Visszafordult és haza ment. Aztán rádölt az Íróasztalára könyvei közé ez a hideg, de jó ember és sírt. Elveszve látta a boldogságát. Mikor az asszony hazatért, az ismét piros volt, kedves. A férje pedig ölébe vonta, szemébe nézett s aztán eltaszította magától. Heves jelenet következett erre, kölciöuös szemrehányás, utóvégre is az asszony győzött. Elváltak. De nem törvény előtt, mert mit szólna ahhoz a világ, hogy a boldog Tarnayék egyszerre elválnak? Továbbra is együtt mentek a hangversenyekre, sétahelyekre, de mikor hazatértek, a férj jobbra, a nő balra tért s a küszöbön tul ismeretlenek voltak egymásnak. * * * Két év múlva Tarnayné még mindig csinos aszszony volt. Taruayra azonban alig lehetett ráismerni. Felesége, boldogtalanságának ez a folyton előtte álló mutató jele s egy nem sikerült pályamunka végleg elkeserítették. Rohamosan fogyott ez az ember. Feleségével uiindeunap csak kétszer találkozott reggel, este. mikor beszólt hozzá „jó reggelt" vagy „jó éjt" kivánt. Pedig Tarnay még mindig szerette azt az aszszonyt. S épen ez volt, ami megölte utóbb. Számaiban már nem igen talált gyönyörűséget, mindig szobájában ült. Az egyetemen kivül uem járt sehova. Elzárkózott, búskomor emberré lett. S az asszony továbbra is a régi asszony maradt, aki nem szerette a* urát úgy, mint férjét, de nem is haragudott reá. Ha jó kedvében volt, még meg is csókolta ránczokba szedett, gondterhes homlokát s Tarnaynak ezek voltak a legszebb napjai. Annyiszor szeretett volna odaborulni felesége lábaihoz, megmondani, hogy elfeledi ami történt, nem látja, ami történik, csak szeresse őt tovább is. De férfiissága nem engedte. Az asszony pedig az ő kiismerhetetlen világában nem érzett lelkiismore furdalást, egész nyugodtan ka czagott tovább, mulatott Bálával.