Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1893-09-10 / 37. szám
Melléklet a „Nyírvidék" 1893. 37-ik számához. Szabolcsvármegye alispánjától. A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Trencsénvármegye alispánjának 18801/93. sz. alatt kelt megkeresését szabályszerű nyomozás s esetleges intézkedés végett másolatban oly felhívással közlöm, hogy eredmény esetén arról Nyíregyháza város polgármestere közvetlenül, a községek elöljárói pedig illetékes járási főszolgabiráik utján hozzám jelentést tegyenek. Nyíregyháza, 1893. szeptember 4. Miklós László, alispán. (Másolat.) 18801. Szám. Trencsénvármegye alispánjától. Valamennyi tekintetes törvényhatóságnak. A nagymihályi közkórházban mult év folyamán bizonyos Grün Lipótné Gelb Leni nevü 43 éves koldus izraelita nő ápoltatott ki magát Hornyau v. Hornyicza nevü községbe férje származásának révén illetékesnek vallotta. Miután az ez érdemben folytatott tárgyalások fonalán kiderült, hogy nevezett községi illetőségének kiderítésére vonatkozó vallomásai hamisaknak bizonyultak : tiszteletteljesen kérem a czímet, miképen Grün Lipótnét a szóban forgó tárgyban való kihallgatás czéljából hatásköre területén nyomozni és engem annak eredményéről értesíteni szíveskedjék. Kelt Trencsénben, 1893. évi augusztus hó 22-én. Marsovstky. ^fooó ^ Szabolcsvármegye alispánjától. 189o. A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Hivatkozva a folyó évi julius hó 25-én kelt 8211. K. számú értesítésemre, tudomására hozom, hogy az Eszeny községben sertés orbánczban történt elhullás miatt az összes sertásálloniányra elrendelt zár f. évi augusztus 10-én feloldatott. Nyíregyháza, 1893. szeptember 6. Miklós László, alispán. 10265. K. 1893. Szabolcsvármegye alispánjától. Hivatkozva f. é. május 23-ról 5630. K. számú értesítésemre, tudomására juttatom, hogy a T.-Polgár községben felmerült takonykór folytán elrendelt zár folyó hó 2-án feloldatott. Nyíregyháza, 1893. szeptember 5. Miklós László, alispán. Ki a felelős? Yalakiuek — biztosan még nem állapította meg a vizsgálat — gondatlan lövése lulálra talált egy huszárt. Mondják, hogy az „E , u alatti gyümölcsösökben összezavarta az enyém és tied közötti külömbséget. Talán pajkosságból, talán ösztönszerű hajlamától vezetve, talán éhségtől gyötörve, mit nem tudott kielégíteni kellően a katonai me.iazse, talán csak ugy arra jártában-keltében kíváncsiságból nyúlt békés polgárok tulajdonához. Aki felvilágosítást nyujhatna, ott fekszik ravatalán, melyet egy eltévedt ostoba golyó állított fel neki. Annak a szegény huszárnak a bűne nem volt főbenjáró. Mindössze egy pár pirosló almával kevesbítette meg az „Ér" alatti gyümölcsösök egyikének birtokosát, aki azt bizonyára meg sem érzi, sőt talán jószántából is juttatott volna annyit annak a szomorú sorsra virradt legénynek. másod sorban jön tekintetbe, fő az, hogy akkorára meg legyen; midőn a nagy közönségnek étvágyát kell kielé^itenié. Csalódottan teszi le, ha érdektelen tárgyhalmazzal van megtöltve, többé-kevésbbé élvezettel bötüzi ki, ha várakozását kielégítő közleményt talál. Akár ktd vezőtlen hangulatot ébreszt benne az érdeklődésót kiérdemelt czikk, akár titkon érzett gondolatát — jourqaliszta nyelven hangulat eltalálás — fedezi fel benne, tessék elhinni, tökéletesen egyre megy az. A közönség — a hirlapirói stréberség következményeként nem igen respektálja a hírlapírókat, de mohón élvezi munkájukat. Nem hisz nekik, — bár fél tőlük. A hírlapíró pedig látván, hogy egyenlő elbírálás alá esik olvasó közönségének hízelgő czikke épugy, mint a korholó auatéma, — közönyössé lesz, s nem igen fog törődni azzal, hogy közel férkőzzék olvasóinak szí véhez, rá nézve egy czól van csupán, s ez az, hogy érdeklődést keltsen. Íme ez a titka kifogásolt czikkem születésének. S bármennyire nagyrabecsüljük az újságírót érhető legnagyobb kitüntetést, t. i. a nagyközönség rokonszenvét, nem kevésbbé hízeleg az is, ha sziduak bennünket. C<ak ne nevessenek rajtunk! Ha az Öjök szeretetre méltó levelét szabad a czikkem felőli hangulat egy kifejező jelének tekintenem, ugy nagy megelégedésemre konstatálom, hogy a közöu séget meguyertem, mert szid, jeléül aunak, hogy érdek lőiését felköltöttem. Czélomat tehát, melyet fentebb már teljesen elérettnek jelentettem ki,e tekintetben is valósultnak látom, annál is inkább, mert e lapok olvasó közönségének szeb bik fele sokkal jobb szívvel van megáldva, sokkal békü lékenyebb és sokkal engesztelhetőbb, semhogy komolyan és állhatatosan éreztetné személyem iránti ,haragját. Ha nem találták volna fel a kibékülés édes örömét, az emberek sohasem haragudnának egymásra. Ebben a reményben íme előre is örömmel tekintek kibékülósünk percze elé s ezt az örömömet egy cseppet sem csökkenti annak tudata, hogy az ÖJÖÍ tanúsága szerint nem sikerült az „Asszony" által a közönség rokonszeuTét megnyernem. De hát a végzett titkos könyvében más volt számára előírva. Kemény büutetés érte, sokkal su lyosabb, mint a minőt a tett elkövetője részére tervezett. Meghalt gyilkos golyó által találva, mint egy pír nyomorult gyümölcsnek a tolvaja. Váljon ki felel azért a különb sorsra érdemes huszár eletéért? Talán csak nap>k választották el családi tűzhelyéhez való visszatérésétől. Talán özvegy édes anyja, vagy egy hosszú élet gyötrő terhe alatt görnyedő, édes apja szívszorongva számlálta már a perczeket, melyeknek az epedve várt nyalka huszárfiu hazajöveteléig eltelni kellett. Az özvegy édes anyja reménye, a törődött édes api büszkesége halott ágyán piheni siri nyugalmát s a 14-ik huszárezred egy bizonyára hasznavehető vitézzel kevesebbet számlál, aki áldozata lett egy meggondolatlan ballép ;sének. Keresik a gyilkosát, talán már meg is találták egy kerülő személyében. A bü itetó igazságszolgáltatás kérlelhetlen keze ránehezül majd, kimoudván őt felelősnek a szomoiu tett elkövetéséért. Azzal be van fejezve minden. A hu-zár megkapja a közlegénynek kijáró parádés temetést, gyilkosának p3dig megadatik az idő bőven, gondolkodni tettének mivolta felől. Kell-e még több? Hadd várják ottlun! Egyszer cak beleunnak. Egy huszárélettel kevesebb. Mit tesz az? Az emberi élet nagyon olcsó, lesz majd más, aki betöltse helyét a katonáéknál. És a Tisza vize folyik tovább szépen, csendesen, mintha mi sem törtéut volna. A kényszer és véletlen vakesetnek szerencsétlen ősszetalálkozása gyilkossá tesznek egy kerülőt. Egy gyümölcsös kertnek felügyelete van rá bízva, s ő végzi a kötelességét ugy lehet kellő gonddal és hűséggel, tudatában annak, hogy a felügyeletére bizott területen ejtett károk tettesét vagy el kell fognia, vagy önmagának kell megfizetnie a kárt. Az első ritkán sikerül, mert az éj sötét lep'e a tolvajnak kedvez, kénytelen tehát zsebéből fizetni meg a kárt szenvedett tulajdonosnak az ellopott gyümölcsök árát Ó maga is szegény ember, kerülői fiíetése a megtérítések levonásával alig elég a mindennapi száraz kenyérre. Cioda e aztán, ha eme szánandó kényszerhelyzete su'yos érzetében elragadtatja magát tolvajtüldöző heve által, s meg nem engedett módon gyilkosként ereszti ki kutyakergető fegyvere töltését fekete kenyerének meglesett pusztítója után. Az ostoba golyó talál, s áldozata halva terül el a zöld fűben. Ezer és egy ok szól a mellett, Ingy a kényszer bizonyos pscliichikai folyamata alatt álló csősz a véletlen esély áldozata lesz, s akaratlanul, szánalmat keltve ütközik a büntető törvény rideg §§-aiba. De hát egy erőszakkal kioltott emberélet nem maradhat megtorlatlanul. Gyilkosnak deklaráltatik, elveszti családja az ugy-ahogy megszerzett mindennapi kenyeret, börtönbe kerül és napi rendre tér fölötte a „század vég* ideges társadalma. Végül még egyet! A levél bájos íróját arra kérem, szíveskedjék több körültekintést kifejteni, midőn harmadik személyeknek levelet ír. Diskrót természetű titkait mi szükség másoknak tudnia? Kü'önben a sir némaságával fogjuk azt megőrizni. Prok Gyula. Miuarettjeink hónából. Képek boszniai útimból. Ifj. K'.llay TXbul. (Folytatás.) Ezen emiitett kis mulatság nagyon sikerült volt. Éu is, mint a klub tagja, abban a szerencsében része sültem, hogy a comitée tagjai közé is ^beválasztottak. Miutáu belépet legmélyebben tisztelt és szeretett néném, Kállay Bjnjáminné, kit a rendezőség egy része kísért le, megszólalt a Rákóczy induló. A lakosság szeretete és ragaszkodása iránta a legszebb ós legőszintébb módon nyilvánult. A klub gyönyörű bokrétát nyújtott át hódolata jeléül, a comitée tagjaiuak mellén díszes kokárda lebegett a Kállay-Bethleu család színeiben, kék, piros és ezüstben. E őkelő társaság töltötte be a vengégló nagy termét. Szép toifettek. aranyos uniformisok, frakkok, s mokingok, világos nyári öltözetek tarka egyvelegben mozogtak. Vegre megkezdődött a tánc. is. A részletek nem érdekelhetik az olvasót, azouban inéltó a megemli tésre, hogy a wílzer, polka, quidrille, otillon, sirroger, e kosmopolitikus tánezok mellett ott diszlett tánezunk, a csárdás neve is a tánezteremben. Hogy kik járták? voltuuk mi biz elegen! A hölgyek, illetve kisasszonyok köréből legelső sorban Kállay Erzsébet, ki a legkapósabb tánezosnők egyike volt, majd Lipthay Eszter baronesse, Berks Biancha, Görgeyné, Erősné, Csehfalvai k. a; a férfiak közzül a huszártisz'ek, Barcsay, Kállay Frigyes stb. Az ottlevő más nemzeti ségüek csak bámulták, mily tűzzel, kitartással bírjuk mi, magyarok a „csárdást" járni. De ez csak honfiaink privilégiuma volt. A többiek részére * priéce de resistence-t a cotillou képezte, mely tovább tartott két óráuál. Gróf Butnuierskirch, mint főrendező, mindent elkövetett, hogy a tánezosnők és táuczosok jól mulassaPedig az a kerülő csak eszköz, egy gondolkodni képtelen báb, kit a jogtalan és általa megtorolni rendelt cselekmény kényszere űzött — bár máskülönben lelke nincs is telve a gonoszság miazmáival — tette elkövetésére. Hanem a felelős még is ő lesz a kioltott huszár életéért! Egy végzetes problem ínak, egy akutt társadalmi kérdésnek merően igaztalan megoldása az, amit ez a szerencsétlen eset találóan konkretizál. Mások jogtalan cselekményének megtorlására állított közeg — tekintsünk el a büutetőjog kiszabott teréről szélesebb mezőre, — kötelességének teljesítése közben vagy eleget tesz feladatának, önhibáján kivül a vak eset hatalma és befolyása alatt meg nem engedett, súlyos eredményuyel s ez esetben maga is bűnhődik, illetve a csupín véletlenségből túlzott kötelesség teljesítés következményeit kénytelen viselni, vagy nem tölti be feladatát a viszonyok változatai szerint híven és pontosan, a midőn ismét ellentétbe jó a jogrenddel, s bűnhődik ön-ön tettéért, p dig annak iudicziuma, illetve keletkezési indoka mások jogtalan cselekményéből származik. Ilyen tökéletes a mi társadalmunk rendje, ilyen következetes és logikus a mi jogrendünk nagy képű bölcsessége. Kevesen vannak még a társadalom proletárjai, lehet egy nemével több a hivatás proletárjaival. Bűnbaknak igen jók! Haladjunk az események fonalán tovább. Az éralatti terjedelmes gyümölcsös kert egy zárt területet képez, melyben idegeneknek csak bizonyos meghatározott utakon szabad a közlekedés, s a napnak nem is minden órájában. A lapokban már gyakran emeltetett pinasz, hogy az itt állomásozó huszárezred legénysége menynyi kárt tesz az „Ér" kerti gyümölcsösökben. Kijátszák a tilalmat, sőt a tulajdonos jelenléte sem tartja őket vissza a kár okozásban. Knikrét adatok egész halmazát terjeszthetik elő a birtokosok, kik kénytelenek belenyugodni, hogy a terményük egy részét más fogyasztja el, s a földjük napról-napra veszt értékében. Váljon megtörtént e városi hatóság részéről a hivatalos beavatkozás ezen tűrhetlen állapotok megszüntetése iránt? s ha igen, tétetett-e intézkedés a katonai hatóság részéről a huszároknak az Ér-kerteken való szabad járás-kelés szigorú megtiltása iránt? És miudenek fölött a felmerült panaszokból kifolyólag lett-e alkalmazva kellő szigor? Mert hogy a laktanya körül elterülő szántóföldek értéke s a várostól hasontávolságra fekvő, és hasonminőségü földek értéke között már ez idő szerint is jelentékeny különbség mutatkozik, minden kétségen felül való tény. Távol áll tőlünk minden praepicium, alaptalan rekriminatiókba nem szeretünk bocsátkozni, de kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy a vázolt állapot eddigi kifejlődése valamelyes mulasztásnak lehet következménye csupán. nak. Négyes fogatok száguldtak a teremben ponny ós pinxgani lovakkal, amazt négy leány, emezt négy férfi képezvén] S ilyen bohókás figurá; voltak nagyszámmal. A sikerhez sokkal, nagyon sokkal járulta gazdag buffet, melyet Kállay-Bethlen grófnő bőkezüleg ajánlott fel a klubnak, itt mulattak az öregek, kártyázva, poharazva. Beszélgetésük tárgyát többnyire azon távlovaglás képezte, melyből alább beszámolom. Háromkor oszlott szét a jó kedvűek serege, hogy Morpheus karjaiban szépeket álmodjon a legkellemesebben eltöltött órákról. A fürdő elcsendesedett, elhallgatott a zene, a vidék is 'elaludt. DJ a társaság külömben is szeret mulatni. Mig ott voltam, egymást érték a kü'ömböző jourok, estólyek, mulatságok. A jó magyar borok és a pezsgő mellett ilyenkor a legjobb kedv szokott uralkodni. Mikor pedig elszálltak a fecskék, a fülemülék és fehér lepel alatt alszik a föld, midőu Ilidzse már kihilt ós csak nóh», néha bong egy-egy szánka csengője az elhagyatott utakon, s csak varjúk népesítik be a határt, akkor sem unatkoznak. Báliznak a la „Schnai," mint Bécsben szoktak, különösebbnél külinösebb kosztümökben, színházat játszanak, rendeznek oipheumi estélyeket, melyeken vidám kedvű tisztek a világhírű Kalabriás partiét adják elő, mely legújabban Chicágót járja, tánczolnak mégis várravárják a tavaszt, a nyarat, midőn újra nyílnak a rózsák, visszajönnek a fecskék, s megéléukül a kies Ilidzse és újra felevenüluek az arany újévi szépuapok, midőn viszszatér a társaság éltető lelke, Kállay Béniné, ós családja. III. A bihac—szerajevól távlovaglás. A bihac—úzerajevói távlovaglás már pár nap előtt óriási hullámzásba hozta a kedélyeket. Jaschi főhadnagy tisztelt barátom estélyón, melyet két nappal a távlovaglás előtt adott, poharazás közben is csak erről folyt a társalgás; ki lesz a győztes, menDyi idő alatt fogja a szerfelett nehéz utat megtenni, ez volt azon archimedesi pont, mely körül a beszélgetés forgott. Roth dragonyoskapitány ajáu'atára végre egy üveg pezsgőben fogadtunk a recordot illetőleg. Mindenki azt hitte, hogy kevesebb, mint 34 vagy 35 óra alatt senki sem érkezhetik be elsőnek Egy volt köztüuk oly vakmerő, ki találomra 32 órát tartott & leglehetőbbnek.
